Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-01 / 151. szám, csütörtök

MOZAIK wmÚJSZÓM 1993. JULIUS 1. JÓ, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT-ŰGYBEN Bár az újabb határidő-módosítás miatt vagyonnyilatkozatügyben kissé mindenki megnyugodott, mondván, ha szeptember végéig van idő, akkor minek siessek az egyébként is eléggé érthetetlen céllal követelt nyilatkozat benyújtásával, azért ígéretünkhöz híven összefoglaljuk múlt heti, az ez ügyben tartott telefonszolgálatunk során érkezett kérdéseket és válaszokat. • A kérdezők először is arra voltak kíváncsiak, vajon a szeptember végi határidő-módosításról szóló hírek megalapozottak-e. - Igen, megalapozottak. A pénzügyminisztérium az idén két ízben is módosította azt SZNT 511/1992 Tt sz. számú törvényben szereplő határidőt, a május 31-ét. Először június végére, majd miután úgy tűnt, hogy a lakosság és az érintett részvénytársaságok, kft.-k stb. zöme eléggé tájékozatlan még e kérdésben, június derekán szeptember végére módosította a határidőt. Olvasóinknak azért azt ajánljuk, hogy az esetleges sorbanállás elkerülése végett ne halassza a végső időpontig e kötelezettségének teljesítését. • További leggyakoribb kérdés az volt, vajon ha valakinek csak egy családi háza van a hozzátartozó kerttel, kell-e vagyonnyilatkozatot tennie. S ha igen, ki töltse ki: a férj vagy a feleség? - Akinek csak egy családi háza van a hozzátartozó kerttel, annak a törvény értelmében mindenképpen ki kell töltenie a vagyonnyilatkozatot. Ha pedig a ház és a kert a házastársak osztatlan közös tulajdonában van, akkor mindketten kitöltik a vagyonnyilatkozatot, éspedig úgy, hogy a vagyontárgy menynyiségére vonatkozó oszlopba mindketten 1/2-et írnak, a ház, kert, garázs vagy egyéb ingatlan területét viszont mindketten teljes egészében feltüntetik. Az 1/2 ugyanis világosan utal arra, hogy az ingatlan közös tulajdonban van. • T. L. kérdése Párkányból: A szövetkezeti lakást fel kell tüntetni a vagyonnyilatkozatban? - Nem kell feltüntetni, csak akkor, ha ez év január elsejével már az ön tulajdonában van. Csakhogy a lakástörvény még nem született meg, ezért erre nem is lehetett módja. • Tallósi telefonáló kérdezte: Van kölcsönöm, azt is be kell írni a nyilatkozatba? - A kölcsön kötelezettségnek számít, s csak abban az esetben kell beírnia a nyomtatványba, ha az összes ingóságainak összértéke a kölcsön összegével együtt meghaladja az egymillió koronát. • K. I. kérdése: Van egy házam, meg némi pénzem a takarékban. Semmilyen más vagyonom nincs, bútoraim már régiek, értékes képeim, ékszereim sincsenek. Mit kell feltüntetnem a vagyonnyilatkozatban? - A házat mindenképpen, a takarékbetétet csak akkor, ha - akárcsak a fenti esetben ingóságainak összértéke a takarékbetéttel együtt meghaladná az egymillió koronát. Az ön által felsoroltakból viszont egyértelmű, hogy erről nincs szó, tehát csupán a házát és a háza melletti kertjét kell feltüntetnie az első kérdésre adott válaszban ismertetett módon. • Sz. J.-né pozsonyi lakos kérdése: Képeim, értékes evőeszközeim, porcelán étkészletem van, nem tudom, feltüntessem-e a vagyonnyilatkozatban. Pontosabban, nem tudom, milyen értéket állapítsak meg. — A törvény szerint a vagyonnyilatkozatban a piaci árat kell feltüntetni, magyarán azt az árat, amelyen eladná a felsorolt értéktárgyakat. Ha ön szerint képeit, ékszereit stb. egymillió koronán felüli áron adná csak el, akkor a vagyonnyilatkozatban is tételesen fel kellene sorolnia. Ha ön szerint vagyontárgyainak az összértéke az összes többi ingóságával együtt nem haladja meg az egymillió korona értéket, akkor nem kell nyilatkozatot tennie, hiszen, mint mondotta, ingatlantulajdona nincs. • Kassai olvasónk kérdése: Van egy gondozatlan szőlőskertünk, szeretném tudni, miképpen jelezhetném a vagyonnyilatkozatban, hogy semmi hasznunk nincs belőle? - Mint ingatlan vagyont mindenképpen fel kell tüntetnie a vagyonnyilatkozatban, de megjegyzésként azt is feltüntetheti a vagyontárgy megnevezése mellett, hogy a szőlőskert gondozatlan, elöregedett. (Következő összeállításunkban többek között azokat a kérdéseket és válaszokat foglaljuk össze, amelyek elsősorban a vállalkozó természetes személyek vagyonnyilatkozat-tételével kapcsolatosak.) -PgPIACVEDO INTÉZKEDÉSEKRE VÁRVA A VÁMFALAK KÉTES OLTALMÁBAN Egyre gyakrabban hallani a tervezett piacvédő intézkedésekről. Ennek hatásait latolgatják a lapok, nyilatkoztak róla a szomszédos országok gazdasági vezetői. Még nem lépett hatályba, s máris borzolja a kedélyeket. Nem csoda, hiszen a berlini fal leomlása után minden újkeletű fal építésére, legyen az akár vámfal is, különösen érzékenyen reagálunk. Először február végén, március elején kaptak lábra kósza hírek arról, hogy Szlovákia fizetési mérlegét és fizetőeszközének stabilitását megőrzendő, piacvédő intézkedések bevezetését tervezik. Sergej Kozlík, a miniszterelnöki hivatal gazdaságpolitikai osztályának vezetője egy áprilisban tartott országos szemináriumon szinte már kész tényként közölte a behozatali vámok növelését. Mivel a tervezett intézkedés részleteit a pénzügyminisztérium dolgozza ki, elkezdtük bombázni a tárca sajtószóvivőjét, lebbentse fel a leplet, közöljön valami közelebbit a szinte mindenkit érintő lépésről. A szóvivő mindannyiszor elrúgta az „ostromlétrát", a legkülönfélébb lefogásokkal élve utasította el a magyarázatot. Június elején aztán pompás alibi akadt: itt járt a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, az egész tárca csak a banki szakértőkkel foglalkozott, nem volt idejük a behozatali pótlék kérdésével törődni. A delegáció azóta elment, íme a legújabb kifogás: még pontosítani kell a dokumentumot, s várják a többi minisztérium hozzászólását. Ennyit a tájékoztatásról. Valószínűleg heteken, sőt napokon belül bevezetik a 20 százalékosra becsült új vámokat. Vajon mire jó az egész? Közvetlenül a közös fizetőeszköz megszűnte után sűrűn javasolták, elsősorban ellenzéki közgazdászok, hogy 20-25 százalékkal le kellene értékelni a szlovák koronát. Szlovákia gazdasága arányaiban legalább ennyivel gyengébb teljesítőképességű, mint a cseh, kár a mesterségesen magas árfolyamot tartani. A Mečiar-kabinet azonban büszkeségétől vezérelve nem vette figyelembe a piac realitásait. Ez rögtön meg is érződött a devizatartalékok rohamos csökkenésén. A veszélyt érezve ötlött fel a piacvédő intézkedések gondolata, amelyeknek lényege: a pótlólagos behozatali vámok kivetése révén gyarapodik az államkassza, a drágább import kevésbé lesz konkurenriaképes a hazai termékekkel, valamint a vámok talán csökkentik a nem egy hazai politikus által haszontalannak minősített nyugati fogyasztási termékek (például kozmetikumok, kutyaeledelek) importját. E lépés gyakorlatilag a korona bújtatott leértékelését jelenti, csak éppen jobban meg lehet ideologizálni. Van azonban egy bökkenő: az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) játékszabálya szerint - amely ideiglenes jelleggel megengedi a piacvédő intézkedések alkalmazását - a megemelt vámokat minden országra ki kell terjeszteni. Szlovákia Csehországgal vámunióra lépett, azaz semmilyen vámjellegű korlátozás nincs a két fél hazai gyártmányainak kölcsönös kereskedelmében. A várt szlovák intézkedések azonban arculcsapják e korábbi szerződést. Tény, Szlovákia fiatal ország, nehezen viseli a közvetlen megmérettetést a környező országokkal és a Nyugattal. Az is igaz, hogy a GATT átmenetileg engedélyezi e kellemetlen lépés megtételét. Mégis: talán nem ez a szerencsés megoldás, ha egyáltalán van ilyen. Még februárban becsülettel vállalni kellett volna a korona leértékelésével járó következményeket, s nem most, megkésve a vámfalak átmeneti védelme mögé húzódni. Hiszen mi lesz 1994 végén, amikor a tervezett lépés hatályát veszíti? Majd akkor devalválunk? Félő, a halogató taktika odavezet, hogy a vámemelés mellett a leértékelés nadrágszíj-megszorító lépését sem kerüljük el. (sidó) ORDÓDY KATALIN Dóra hüledezett. Miket hord ez itt össze? Magyarán szólva, kémkedésről beszél. Állati. Most fogadkozzon, hogy szóba se áll senkivel, s főleg az intézetről nem ejt egy hangot sem? A fenébe is, rokoni látogatásra megy! Mutassanak meg valamit neki Itália szépségeiből. A tengerben akar megmártózni. Ó, hogy vágyik rá, hogy egyszer igazából lássa a tengert! De minek magyarázkodjék? Mindjárt rávágná, hogy az utazásra kapott pénzen Bulgáriába, vagy Romániába is elmehet, esetleg Szocsiba. Képes lenne felajánlani neki a hideg-rideg keleti tengert Sopotban vagy az NDK-ban. - De hiszen szóba se tudok állni senkivel - próbált védekezni. - Ó, van ott elég disszidens hazánkfia, akiket a hálózatban már alaposan kioktattak, milyen húrokat kell megpendíteniük, ha szóra akarnak bírni valakit. - De hát az előbb azt mondta, Kadnár elvtárs, hogy ráteszi a pecsétet... - Persze, persze, mondtam. De előbb kötelességem figyelmeztetni néhány dologra, hogy ne veszítse el az éberségét, kislány. Ez a szó megütötte Dóra fülét. Nem elvtársnő, kislány. Ez a személyes jóindulat jele lenne? - Hát akkor köszönöm - igyekezett kedvesen és hálásan rámosolyogni a káderesre, s befejezni ezt a hülye beszélgetést. - Várjon csak, várjon — tartotta vissza Kadnár -, mint mondtam, figyelmeztetnem kell néhány dologra. Persze itt, a drága munkaidő alatt nem tudok ezzel foglalkozni, de egy kávé mellett ott fönn a Slavínnál... Csodálkozni fog, amit hall majd tőlem. Dóra nem akart hinni a fülének. Hiszen ez randevúra hívja! Mit képzel róla? Hogy teljesen hülye? Vagy hogy tisztában van vele, mi rejlik az ünnepi csomagolásban, de úgy tesz, mintha sejtelme sem lenne róla? De mi történhet? Ez az út talán megér annyit, hogy szende arccal végigkínlódjon egy órát, megszívlelve a figyelmeztetéseket. Fontos, hogy megkapja az aláírást, a pecsétet. - Köszönöm, de a világért sem akarom fárasztani, hogy velem még külön is foglalkozzon. - Ez kötelességem. - Egy kézmozdulattal jelezte, hogy nincs ellenvetés. Aztán az arca csupa nyájasság lett. - Holnap több elintéznivalóm van a városban, úgyhogy ebéd után már vissza sem jövök. Négy után egyenesen fölmegyek a körkávézóba. Negyed, fél ötre maga is odajöhet. Vámi fogom. Ez aztán már igazán úgy hangzott, mint egy randevúra invitálás. Még kedélyesen hozzáfűzte: - Ott kitűnő kávét főznek, ismerem. Odahaza csak az anyjának merte elmondani, milyen oktatásban akarja őt részesíteni a káderes, mert apa nagy botrányt csapott volna. Anyja elgondolkodott a dolgon, a vállát vonogatta. - Hát mi történhet? Minden rajtad múlik, kislányom. Neki ki kell rukkolnia a farbával, hogy az oktatással befejeződik-e a dolog, vagy udvarolni akar. Különben milyen ember? - kapta föl fejét hirtelen érdeklődéssel. - Milyen, milyen... nős. Legalább huszonöt évvel idősebb tőlem. Különben sem nem szép, sem nem csúnya, olyan, mint a többi. Másnap délután Kadnár már ott ült, s azonnal fölpattant, mihelyt meglátta. Itták a kávét, mely valóban kitűnő volt. Kadnár dicsérte a szép tavaszi időt, érdeklődött a munkája felől, csak valahogy az oktatás nem akart elkezdődni. Végül némi zavarral küszködve rátért a lényegre. - Van néhány érdekes dokumentumom arról, hogy milyen munkát végeznek ellenünkben odakint a kémszervezetek. Szívesen megmutatnám. Itt feltűnő lenne kiteregetni, de odahaza megnézhetné. Meg lenne lepve. Engem ugyan már aligha tudnál meglepni, gondolta Dóra, s nagyon nyugodt lett. Most már világos volt, mi a teendője. - Ennyire igazán nem vehetem igénybe a szívességét és az idejét, hogy még az otthonában is zavarjam. De bízzon bennem, Kadnár elvtárs, okos leszek, s ígérem, majd gondolok magára egy szép lappal. - Nem, ne írjon, kérem - tiltakozott Kadnár. - Ha már költ ilyesmire, akkor inkább a közvetlen munkatársait örvendeztesse meg. Dóra felállt, Kadnár fizetett. A trolin egy ideig együtt utaztak, aztán a férfi leszállt, és Dóra a hangjából, a viselkedéséből, anélkül, hogy valami is észrevehetően megváltozott volna, csalhatatlanul kiérezte, a férfi tudomásul vette a visszautasítást. Megígérte az aláírást, a pecsétet, csak nem lesz pofája ezek után megtagadni - reménykedett. A napok múltak, egyre türelmetlenebbül várta, hogy leteljen a kiszabott három hét, s a rendőrségen átvehesse a kiutazási engedélyt. Ekkor történt, hogy eddigi főnökét magasabb beosztásba helyezték, és a négy főből álló kis kollektíva új vezetőt kapott. Az új főnök Péter volt. Csóka Péter. A fiatal, jó megjelenésű, megnyerő modorú férfit hamar megkedvelték. Jóindulatú volt és megértő. Öt is minden szó nélkül elengedte, hogy egy délelőttöt sorban álljon a kiutazási engedélyért. Dél felé földúltan ment vissza az intézetbe. A kiutazási engedélyt megtagadták. önkéntelenül is elkövette azt a hibát, hogy megkérdezte. De hát miért? A hadnagynő hideg fölénnyel felelte: Nem kötelességünk felvilágosítást adni. Alina, Laci és Béla vigasztalták, tanácsokat adtak: Menj a Čedokkal. Az a fontos, hogy kijuss Olaszországba, aztán már mehetsz a rokonaidhoz. Persze, kicsit drága vicc, kétheti szállást és kosztot kifizetni az irodának, és még külön útiköltséget is lírában. Hiába, nem volt mit tenni, mint belenyugodni az elutasításba. A téma még napokig foglalkoztatta kis közösségüket. Talán tíz nap is elmúlt a szerencsétlen eset óta, mikor Dóra még mindig ezen rágódva, feltette a kérdést, ki tudja már, hányadszor. (FOLYTATJUK)