Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-01 / 151. szám, csütörtök

MOZAIK wmÚJSZÓM 1993. JULIUS 1. JÓ, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT-ŰGYBEN Bár az újabb határidő-módo­sítás miatt vagyonnyilatkozat­ügyben kissé mindenki megnyu­godott, mondván, ha szeptem­ber végéig van idő, akkor minek siessek az egyébként is eléggé érthetetlen céllal követelt nyilat­kozat benyújtásával, azért ígére­tünkhöz híven összefoglaljuk múlt heti, az ez ügyben tartott telefonszolgálatunk során érke­zett kérdéseket és válaszokat. • A kérdezők először is arra voltak kíváncsiak, vajon a szep­tember végi határidő-módosítás­ról szóló hírek megalapozot­tak-e. - Igen, megalapozottak. A pénzügyminisztérium az idén két ízben is módosította azt SZNT 511/1992 Tt sz. számú törvényben szereplő határidőt, a május 31-ét. Először június végére, majd miután úgy tűnt, hogy a lakosság és az érintett részvénytársaságok, kft.-k stb. zöme eléggé tájékozatlan még e kérdésben, június derekán szeptember végére módosította a határidőt. Olvasóinknak azért azt ajánljuk, hogy az esetleges sorbanállás elkerülése végett ne halassza a végső időpontig e kö­telezettségének teljesítését. • További leggyakoribb kér­dés az volt, vajon ha valakinek csak egy családi háza van a hoz­zátartozó kerttel, kell-e va­gyonnyilatkozatot tennie. S ha igen, ki töltse ki: a férj vagy a feleség? - Akinek csak egy családi há­za van a hozzátartozó kerttel, annak a törvény értelmében mindenképpen ki kell töltenie a vagyonnyilatkozatot. Ha pedig a ház és a kert a házastársak osztatlan közös tulajdonában van, akkor mindketten kitöltik a vagyonnyilatkozatot, éspedig úgy, hogy a vagyontárgy meny­nyiségére vonatkozó oszlopba mindketten 1/2-et írnak, a ház, kert, garázs vagy egyéb ingatlan területét viszont mindketten tel­jes egészében feltüntetik. Az 1/2 ugyanis világosan utal arra, hogy az ingatlan közös tulajdonban van. • T. L. kérdése Párkányból: A szövetkezeti lakást fel kell tüntetni a vagyonnyilatko­zatban? - Nem kell feltüntetni, csak akkor, ha ez év január elsejével már az ön tulajdonában van. Csakhogy a lakástörvény még nem született meg, ezért erre nem is lehetett módja. • Tallósi telefonáló kérdezte: Van kölcsönöm, azt is be kell írni a nyilatkozatba? - A kölcsön kötelezettségnek számít, s csak abban az esetben kell beírnia a nyomtatványba, ha az összes ingóságainak össz­értéke a kölcsön összegével együtt meghaladja az egymillió koronát. • K. I. kérdése: Van egy há­zam, meg némi pénzem a taka­rékban. Semmilyen más vagyo­nom nincs, bútoraim már régiek, értékes képeim, ékszereim sin­csenek. Mit kell feltüntetnem a vagyonnyilatkozatban? - A házat mindenképpen, a takarékbetétet csak akkor, ha - akárcsak a fenti esetben ingó­ságainak összértéke a takarék­betéttel együtt meghaladná az egymillió koronát. Az ön által felsoroltakból viszont egyértel­mű, hogy erről nincs szó, tehát csupán a házát és a háza melletti kertjét kell feltüntetnie az első kérdésre adott válaszban ismer­tetett módon. • Sz. J.-né pozsonyi lakos kérdése: Képeim, értékes evő­eszközeim, porcelán étkészle­tem van, nem tudom, feltüntes­sem-e a vagyonnyilatkozatban. Pontosabban, nem tudom, mi­lyen értéket állapítsak meg. — A törvény szerint a va­gyonnyilatkozatban a piaci árat kell feltüntetni, magyarán azt az árat, amelyen eladná a felsorolt értéktárgyakat. Ha ön szerint képeit, ékszereit stb. egymillió koronán felüli áron adná csak el, akkor a vagyonnyilatkozatban is tételesen fel kellene sorolnia. Ha ön szerint vagyontárgyainak az összértéke az összes többi ingó­ságával együtt nem haladja meg az egymillió korona értéket, ak­kor nem kell nyilatkozatot ten­nie, hiszen, mint mondotta, in­gatlantulajdona nincs. • Kassai olvasónk kérdése: Van egy gondozatlan szőlősker­tünk, szeretném tudni, mikép­pen jelezhetném a vagyonnyilat­kozatban, hogy semmi hasznunk nincs belőle? - Mint ingatlan vagyont min­denképpen fel kell tüntetnie a vagyonnyilatkozatban, de megjegyzésként azt is feltüntet­heti a vagyontárgy megnevezése mellett, hogy a szőlőskert gon­dozatlan, elöregedett. (Következő összeállításunk­ban többek között azokat a kér­déseket és válaszokat foglaljuk össze, amelyek elsősorban a vál­lalkozó természetes személyek vagyonnyilatkozat-tételével kap­csolatosak.) -Pg­PIACVEDO INTÉZKEDÉSEKRE VÁRVA A VÁMFALAK KÉTES OLTALMÁBAN Egyre gyakrabban hallani a tervezett piacvédő intézkedésekről. Ennek hatásait latolgatják a lapok, nyilatkoztak róla a szomszédos országok gazdasági vezetői. Még nem lépett hatályba, s máris borzolja a kedélyeket. Nem csoda, hiszen a berlini fal leomlása után minden újkeletű fal építésére, legyen az akár vámfal is, különösen érzékenyen reagálunk. Először február végén, március elején kaptak lábra kósza hírek arról, hogy Szlovákia fizetési mérlegét és fizetőeszközének stabilitását megőrzendő, piacvédő intézkedések bevezetését tervezik. Sergej Kozlík, a miniszterelnöki hivatal gazdaságpolitikai osztályának vezetője egy áprilisban tartott országos szemináriumon szinte már kész tényként közölte a behozatali vámok növelését. Mivel a tervezett intézkedés részleteit a pénzügyminisztérium dolgozza ki, elkezdtük bombázni a tárca sajtószóvivőjét, lebbentse fel a leplet, közöljön valami közelebbit a szinte mindenkit érintő lépésről. A szóvivő mindannyiszor elrúgta az „ostromlétrát", a legkülönfélébb lefogá­sokkal élve utasította el a magyarázatot. Június elején aztán pompás alibi akadt: itt járt a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, az egész tárca csak a banki szakértőkkel foglalkozott, nem volt idejük a behozatali pótlék kérdésével törődni. A delegáció azóta elment, íme a legújabb kifogás: még pontosítani kell a dokumentumot, s várják a többi minisztérium hozzászólá­sát. Ennyit a tájékoztatásról. Valószínűleg heteken, sőt napokon belül bevezetik a 20 százalékosra becsült új vámokat. Vajon mire jó az egész? Közvetlenül a közös fizetőeszköz megszűnte után sűrűn javasolták, elsősorban ellenzéki közgazdászok, hogy 20-25 százalékkal le kellene értékelni a szlovák koronát. Szlovákia gazda­sága arányaiban legalább ennyivel gyengébb teljesítőképességű, mint a cseh, kár a mesterségesen magas árfolyamot tartani. A Mečiar-kabinet azonban büszkeségétől vezérelve nem vette figyelembe a piac realitásait. Ez rögtön meg is érződött a devizatartalékok rohamos csökkenésén. A veszélyt érezve ötlött fel a piacvédő intézkedések gondolata, amelyeknek lényege: a pótlóla­gos behozatali vámok kivetése révén gyarapodik az államkassza, a drágább import kevésbé lesz konkurenriaképes a hazai termékekkel, valamint a vámok talán csökkentik a nem egy hazai politikus által haszontalannak minősített nyugati fogyasztási termékek (például kozmetikumok, kutyaelede­lek) importját. E lépés gyakorlatilag a korona bújtatott leértékelését jelenti, csak éppen jobban meg lehet ideologizálni. Van azonban egy bökkenő: az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) játékszabálya szerint - amely ideiglenes jelleggel megengedi a piacvédő intézkedések alkalmazását - a megemelt vámokat minden országra ki kell terjeszteni. Szlovákia Csehországgal vámunióra lépett, azaz semmilyen vámjellegű korlátozás nincs a két fél hazai gyártmányainak kölcsönös kereskedelmében. A várt szlovák intézkedések azonban arculcsapják e korábbi szerződést. Tény, Szlovákia fiatal ország, nehezen viseli a közvetlen megmérettetést a környező országokkal és a Nyugattal. Az is igaz, hogy a GATT átmenetileg engedélyezi e kellemetlen lépés megtételét. Mégis: talán nem ez a szerencsés megoldás, ha egyáltalán van ilyen. Még februárban becsülettel vállalni kellett volna a korona leértékelésével járó következményeket, s nem most, meg­késve a vámfalak átmeneti védelme mögé húzódni. Hiszen mi lesz 1994 végén, amikor a tervezett lépés hatályát veszíti? Majd akkor devalválunk? Félő, a halogató taktika odavezet, hogy a vámemelés mellett a leértékelés nadrágszíj-megszorító lépését sem kerüljük el. (sidó) ORDÓDY KATALIN Dóra hüledezett. Miket hord ez itt össze? Magyarán szólva, kémkedésről beszél. Állati. Most fogadkozzon, hogy szóba se áll senkivel, s főleg az intézetről nem ejt egy hangot sem? A fenébe is, rokoni látogatásra megy! Mutassanak meg valamit neki Itália szépségeiből. A tengerben akar megmártózni. Ó, hogy vágyik rá, hogy egyszer igazából lássa a tengert! De minek magyarázkodjék? Mindjárt rávágná, hogy az utazásra ka­pott pénzen Bulgáriába, vagy Romániá­ba is elmehet, esetleg Szocsiba. Képes lenne felajánlani neki a hideg-rideg kele­ti tengert Sopotban vagy az NDK-ban. - De hiszen szóba se tudok állni sen­kivel - próbált védekezni. - Ó, van ott elég disszidens hazánkfia, akiket a hálózatban már alaposan kiok­tattak, milyen húrokat kell megpendíte­niük, ha szóra akarnak bírni valakit. - De hát az előbb azt mondta, Kadnár elvtárs, hogy ráteszi a pecsétet... - Persze, persze, mondtam. De előbb kötelességem figyelmeztetni néhány do­logra, hogy ne veszítse el az éberségét, kislány. Ez a szó megütötte Dóra fülét. Nem elvtársnő, kislány. Ez a személyes jóin­dulat jele lenne? - Hát akkor köszönöm - igyekezett kedvesen és hálásan rámosolyogni a ká­deresre, s befejezni ezt a hülye beszélge­tést. - Várjon csak, várjon — tartotta vissza Kadnár -, mint mondtam, figyelmeztet­nem kell néhány dologra. Persze itt, a drága munkaidő alatt nem tudok ezzel foglalkozni, de egy kávé mellett ott fönn a Slavínnál... Csodálkozni fog, amit hall majd tőlem. Dóra nem akart hinni a fülének. Hi­szen ez randevúra hívja! Mit képzel róla? Hogy teljesen hülye? Vagy hogy tisztában van vele, mi rejlik az ünnepi csomagolásban, de úgy tesz, mintha sej­telme sem lenne róla? De mi történhet? Ez az út talán megér annyit, hogy szende arccal végigkínlódjon egy órát, megszív­lelve a figyelmeztetéseket. Fontos, hogy megkapja az aláírást, a pecsétet. - Köszönöm, de a világért sem aka­rom fárasztani, hogy velem még külön is foglalkozzon. - Ez kötelességem. - Egy kézmozdu­lattal jelezte, hogy nincs ellenvetés. Az­tán az arca csupa nyájasság lett. - Holnap több elintéznivalóm van a városban, úgyhogy ebéd után már vissza sem jövök. Négy után egyenesen fölmegyek a körkávézóba. Negyed, fél ötre maga is odajöhet. Vámi fogom. Ez aztán már igazán úgy hangzott, mint egy randevúra invitálás. Még kedé­lyesen hozzáfűzte: - Ott kitűnő kávét főznek, ismerem. Odahaza csak az anyjának merte el­mondani, milyen oktatásban akarja őt részesíteni a káderes, mert apa nagy botrányt csapott volna. Anyja elgondol­kodott a dolgon, a vállát vonogatta. - Hát mi történhet? Minden rajtad múlik, kislányom. Neki ki kell rukkolnia a farbával, hogy az oktatással befejező­dik-e a dolog, vagy udvarolni akar. Kü­lönben milyen ember? - kapta föl fejét hirtelen érdeklődéssel. - Milyen, milyen... nős. Legalább hu­szonöt évvel idősebb tőlem. Különben sem nem szép, sem nem csúnya, olyan, mint a többi. Másnap délután Kadnár már ott ült, s azonnal fölpattant, mihelyt meglátta. Itták a kávét, mely valóban kitűnő volt. Kadnár dicsérte a szép tavaszi időt, ér­deklődött a munkája felől, csak valahogy az oktatás nem akart elkezdődni. Végül némi zavarral küszködve rátért a lé­nyegre. - Van néhány érdekes dokumentu­mom arról, hogy milyen munkát végez­nek ellenünkben odakint a kémszerveze­tek. Szívesen megmutatnám. Itt feltűnő lenne kiteregetni, de odahaza megnéz­hetné. Meg lenne lepve. Engem ugyan már aligha tudnál meg­lepni, gondolta Dóra, s nagyon nyugodt lett. Most már világos volt, mi a teen­dője. - Ennyire igazán nem vehetem igény­be a szívességét és az idejét, hogy még az otthonában is zavarjam. De bízzon ben­nem, Kadnár elvtárs, okos leszek, s ígé­rem, majd gondolok magára egy szép lappal. - Nem, ne írjon, kérem - tiltakozott Kadnár. - Ha már költ ilyesmire, akkor inkább a közvetlen munkatársait örven­deztesse meg. Dóra felállt, Kadnár fizetett. A trolin egy ideig együtt utaztak, aztán a férfi leszállt, és Dóra a hangjából, a viselkedé­séből, anélkül, hogy valami is észrevehe­tően megváltozott volna, csalhatatlanul kiérezte, a férfi tudomásul vette a vissza­utasítást. Megígérte az aláírást, a pecsétet, csak nem lesz pofája ezek után megtagadni - reménykedett. A napok múltak, egyre türelmetleneb­bül várta, hogy leteljen a kiszabott há­rom hét, s a rendőrségen átvehesse a kiu­tazási engedélyt. Ekkor történt, hogy eddigi főnökét magasabb beosztásba he­lyezték, és a négy főből álló kis kollektí­va új vezetőt kapott. Az új főnök Péter volt. Csóka Péter. A fiatal, jó megjelené­sű, megnyerő modorú férfit hamar meg­kedvelték. Jóindulatú volt és megértő. Öt is minden szó nélkül elengedte, hogy egy délelőttöt sorban álljon a kiutazási engedélyért. Dél felé földúltan ment vissza az inté­zetbe. A kiutazási engedélyt megtagad­ták. önkéntelenül is elkövette azt a hi­bát, hogy megkérdezte. De hát miért? A hadnagynő hideg fölénnyel felelte: Nem kötelességünk felvilágosítást adni. Alina, Laci és Béla vigasztalták, taná­csokat adtak: Menj a Čedokkal. Az a fontos, hogy kijuss Olaszországba, az­tán már mehetsz a rokonaidhoz. Persze, kicsit drága vicc, kétheti szállást és kosz­tot kifizetni az irodának, és még külön útiköltséget is lírában. Hiába, nem volt mit tenni, mint belenyugodni az elutasí­tásba. A téma még napokig foglalkoztatta kis közösségüket. Talán tíz nap is elmúlt a szerencsétlen eset óta, mikor Dóra még mindig ezen rágódva, feltette a kérdést, ki tudja már, hányadszor. (FOLYTATJUK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom