Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-07 / 155. szám, szerda

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1993. JÚ LIUS 7. BUDAPESTEN TALÁLKQZNAK A KEK KORMÁNYFOI Hivatalosan is megkezdődött a bősi vízlépcső pere, miután a múlt hét folyamán az ENSZ­nél bejegyezték a Hágai Nem­zetközi Bíróság előtti eljárást és Magyarország, valamint Szlová­kia hágai nagykövete július 2-án benyújtotta- a bíróságnak a Kü­lön Megájlapodást, jelentette be Herman János magyar külügyi szóvivő tegnapi szokásos saj­tóértekezletén. Emlékeztetett arra, hogy eredménytelenül vég­ződtek az átmeneti vízgazdálko­dásról szóló magyar-szlovák tárgyalások, s ezért a magyar fél egy újabb brüsszeli háromolda­lú, az Európai Közösség égisze alatt megtartandó tanácskozást szorgalmaz. A szlovák hírügynökség nem­régi, Zbigniew Brzezinskinek a bősi vízlépcsőnél tett látogatá­sáról szóló jelentése kapcsán Herman közölte: a magyar kül­ügyi tárca felvette a kapcsolatot Brzezinskivel és felajánlotta, hogy megismerteti vele a ma­gyar álláspontot. Az amerikai politikus a javaslatot elvileg el­fogadta, s kijelentette, hogy ál­láspontját Bőssel kapcsolatban ezek után fogja majd megfogal­mazni. Budapest ad otthont július 16-án és 17-én a Közép-európai Kezdeményezés kormányfői ta­nácskozásának. Herman szerint ez alkalomból Budapestre vár­ják a kilenc tagország, köztük Szlovákia és Csehország kor­mányfőit, az EBRD elnökét és egy sor fontos nemzetközi szer­vezet vezető képviselőjét. Jelez­te részvételét az Európa Tanács főtitkára, Catherine Lalumiére asszony is. Ugyanakkor meghí­vást kapott a tanácskozásra a macedón elnök, tekintettel ar­ra, hogy a résztvevők megvitat­ják ennek az országnak a felvé­telét a KEK-be. Herman szerint a résztvevők áttekintik a regionális együttmű­ködés kérdéseit, illetve a közös erőfeszítéseket, amelyek előse­gíthetik a térség integrálódását az összeurópai politikai és gaz­dasági folyamatokba. Jó alkalom lesz ez a délszláv válsággal kap­csolatos legújabb fejlemények megvitatására, a térség bizton­ságpolitikai helyzetének értéke­lésére, a nemzeti kisebbségekkel összefüggő problémák áttekinté­sére, beleértve egy tervezett ki­sebbségi konferencia összehívá­sát is a KEK keretében. KOKES JÁNOS, Budapest TOKIÓ MA NYÍLIK A G7 CSÚCS Bili Clinton amerikai elnök teg­nap érkezett meg Tokióba, a hét iparilag legfejlettebb ország csúcstalálkozójának helyszínére. Ugyancsak tegnapra várták a ja­pán fővárosba John Major brit kormányfőt és Helmut Kohl né­met kancellárt. Még Clinton előtt megérkezett Carlo Ciampi olasz kormányfő, valamint Kim Campbell kanadai miniszterel­nök-asszony. Francois Mitter­rand francia államfő ma, közvet­lenül a G7 csúcs megnyitására érkezik. Közben az orosz nacionalisták közölték: felvonulásokat szer­veznek a G7 csoport országai­nak képviseletei előtt, tiltakozá­sul az ellen, hogy Borisz Jelcin is jelen lesz a csúcson. Az Egység nevű konzervatív parlamenti csoport szóvivője sajtóértekez­leten tájékoztatott: szerdától péntekig naponta háromszor vo­nulnak majd az utcára a naciona­listák, akik főleg azt vetik Jelcin szemére, hogy néhány garasért akarja eladni Oroszországot a Nyugatnak. Az sem tetszik nekik, hogy az elnök olyan or­szágba utazik, amellyel Oroszor­szág nem rendezte területi vi­táját. Jelcin Tokióban találkozik a G7 csoport legfelsőbb képvise­lőivel, akiktől 4,3 milliárd dollá­ros anyagi támogatást szeretne kiharcolni Oroszországnak. A csúcsértekezleten szó lesz Tibet kérdéséről is — mondotta Pama Gyarpo, a Japánban szám­űzetésben élő tibetiek közös­ségének vezetője a Jomiuri Sim­bun című napilapnak adott nyi­latkozatában. „Elismerem, hogy Kína nagyon fontos az ázsiai béke és stabilitás számára. Ám Tibet Kína területének egyne­gyedét alkotja, s hatmillió lako­sa katonai ellenőrzés alatt él. Ez pedig érdekelhetné az összes ja­pánt" - mondotta Gyarpo. FIGYELMEZTETÉS BELGRÁDNAK VÁLSÁGOSRA FORDULT VUK DRASKOVICS ÁLLAPOTA • A LEG­FELSŐBB BÍRÓSÁG TOVÁBBI KÉT HÓNAPRA MEGHOSSZABBÍ­TOTTA VIZSGÁLATI FOGSÁGÁT Warren Christopher amerikai külügyminiszter levelet intézett Szlobodan Milosevics szerb el­nökhöz, s felhívta a figyelmét, milyen veszélyt rejt magában, ha továbbra is kitart döntése mellett, hogy az EBEÉ-küldött­ség tagjai nem folytathatják te­vékenységüket. A minap Szavo­vics Margit szövetségi kisebbség­ügyi miniszter ugyanis sajtótájé­koztatón bejelentette, hogy a to­vábbiakban felesleges a nemzet­közi megfigyelők Jugoszláviá­ban való tartózkodása. Warren Christopher emlékeztetett arra, hogy Jugoszlávia csak abban az esetben térhet vissza az EBEÉ­tagországok közé, ha teljesít bi­zonyos feltételeket. Belgrád té­vesen ítéli meg a helyzetet, ha úgy gondolja, hogy a szerbek mindent megtehetnek azok után, ami Boszniában történt. Szlobodan Milosevics fogadta Danielle Mitterrandt-t, a francia elnök feleségét, aki Vuk Drasko­vics fogva tartott ellenzéki veze­tő ügyében próbált lépéseket tenni. A szerb elnök kifejtette, hogy „az ilyen eseteket minden országban belügyként kezelik, s annak megítélése az igazság­szolgáltatási szervekre tar­tozik". Vuk Draskovics állapota órá­ról órára súlyosabb, most már folyadékot sem vesz magához. Az orvosi konzílium közlemé­nye szerint „a kimerültség kez­deti jelei mutatkoznak rajta, de a vitális funkciók normálisak". Ezt követte egy másik közle­mény, amely szerint állapota ro­hamosan rosszabbodik, s az or­vosok nem tudják egy napnál tovább életben tartani. A Szerb Megújhodási Mozgalom vezető­jét meglátogatta a legfőbb vallási személyiség, Pál patriárka, de az ő küldetése sem járt sikerrel. Draskovics egyébként megkérte orvosait, ha kómába esik, ne adjanak neki infúziót. Szerbia Legfelsőbb Bíróságá­nak hétfőn kellett volna színt vallania, meghosszabbítja-e Vuk és Danica Draskovics esetében a vizsgálati fogság időtartamát vagy helyt ad a védelem kérel­mének, de a döntést többórás vita után elnapolták. Tegnap dél­után a döntés megszületett: Vuk Draskovicsot további két hóna­pon át vizsgálati fogságban tartják. Amíg Draskovics állapota egyre reménytelenebb, Belgrád­ban és több szerbiai városban egyre erőteljesebbek a béketün­tetések, és mind többen vállalják az önkéntes éhségsztrájkot Vuk Draskovics kiszabadítása érde­kében. SINKOVITS PÉTER, Újvidék MÁSOK ÍRTÁK Az a módszer, amellyel a szlo­vák kormányfő vonta kétségbe Havel és Kováč elnök smolenicei tárgyalásainak eredményeit, ar­ra enged következtetni, hogy Mečiar bármit képes kétségbe vonni — írta tegnap a Mladá fronta Dnes. Ilyen kijelentésekre kerül sor a teljesen egyértelmű bizonyíté­kok ellenére, melyek szerint a határokon foganatosítandó in­tézkedések csak a harmadik or­szágokból érkező személyeket érintik majd. Már az anyagi problémák sem fogadhatók el meggyőző érvként, hiszen Prága hajlandóságot mutatott arra, hogy segít Szlovákiának. A szlovák politikai vezetés „kemény magvának" álláspont­ja kezd aggodalmat kelteni, hogy szeretné kiprovokálni vagy rákényszeríteni a cseh felet az egyoldalú lépésekre. Ebben az esetben ugyanis Mečiarnak is­mét lenne kire újjal mutogatnia, ezúttal Prágára. Az elmúlt há­rom év elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Mečiar politikájának lényege a konfron­táció, az ellenségkeresés — véli a cikk szerzője. Hozzáfűzi még: miután a Szlovák Köztársaságot felvették az Európa Tanácsba, némileg enyhült a Magyaror­szághoz fűződő feszült viszony, s nem lehet kizárni, hogy Szlo­vákia Mečiar vezetése alatt ha­marosan a Cseh Köztársaságra mutat rá, mint legfőbb kárte­vőre. CLINTON KIS KUDARCAI Tokióban nehéz tanácskozások várnak a G7 csoport állam- és kormányfőire. Nemcsak amiatt, mert kényes kérdések is szerepelnek a napirenden, hanem főleg abból az okból, hogy ők maguk vannak kényes helyzetben. A nyugati sajtó máris a népszerűtlen politi­kusok csúcstalálkozójáról ír, mégpedig meg­alapozottan. Csak az új olasz kormányfő, Carlo Ciampi pozíciója szilárd, a többiek alatt mintha inogna a bársonyszék. A leg­rosszabb helyzetben kétségkívül a vendég­látó, Mijazava Kiicsi van, a maga mindössze 9 százalékos honi népszerűségével. Az új kanadai miniszterelnök-asszony sem dicse­kedhet 37 százalékos kedveltségével, ugyanúgy Mitterrand francia elnök sem a 41 százalékával. Hozzájuk képest Bili Clinton amerikai elnök akár honi sztárnak is érez­hetné magát, ha 43 százalékos támogatott­sága nem jelentene Amerikában negatív csúcsot az elnöki időszak első félévét tekint­ve. Márpedig demokrácia ide, partneri kap­csolatok oda - mindig az amerikai elnök volt a hangadó a G7 csúcstalálkozóin, még akkor is, ha kétségkívül Japán tekinthető az igazi gazdasági nagyhatalomnak. Ami tagadhatatlan: Clinton nagyon igyekszik, de úgy tűnik, nem eléggé. Sikere­ként könyvelheti el, hogy a törvényhozással elfogadtatta gazdasági programját, amely valóban alig tér el azoktól az optimista tervektől, melyeknek köszönhetően meg­nyerte a választásokat. Talán néhány hónap múlva, ha már megmutatkoznak az első eredmények, javulni fog pozíciója. Egyelőre azonban kapkodni kényszerül, különösen a külpolitikában, amely stábjának valóban nem erőssége. Tény, az Egyesült Államok­nak ígért szebb jövőt, s nem azt, hogy megváltja a világot. Viszont az USA csak akkor nevezheti magát nyugodt szívvel nagyhatalomnak, ha külpolitikai téren is bizonyít. Annak idején Henry Kissinger sikerrel alkalmazta a kis lépések politikáját. Amit a Clinton-kormányzat eddig produkált, az nem más, mint a kis kudarcok politikája. Az atomfegyver-kísérletek moratóriumának jö­vő őszig történő meghosszabbítása, a több tucat kisebb-nagyobb külföldi katonai tá­maszpont bezárásának terve vitathatatlanul enyhítőleg hat a nemzetközi légkörre, de lényegében amolyan hazabeszélés, hiszen nyílt titok, hogy az említett intézkedések fő oka a katonai kiadások komoly csökkenté­se, vagyis a honi gazdasági problémák meg­oldásának elősegítése. Mindezzel együtt po­zitívum, ami nem mondható el a Fehér Ház politikájáról Irakkal, Boszniával, Oroszor­szággal, Kelet-Közép-Európával, vagy ép­pen Szomáliával szemben. Egyáltalán nem biztos, hogy a Bagdad elleni büntetőakció okos dolog volt - az időzítésről nem is szólva. Az amerikaiak szomáliai elkötelezettségének értékéből is sokat levon az a tény, hogy a délszláv válsággal Washington nem tud mit kezdeni, s még csak azt sem tudja komolyan cáfolni, hogy alibizmus, amikor arra hivatkozik: az európai problémákat oldják meg az európai­ak. Többet várnak az Egyesült Államoktól a posztkommunista országok is, különösen Oroszország és Ukrajna, no meg, persze, a Baltikum. S félreértés ne essék: nemcsak pénzről van szó, bár az mindig jól jön. S akkor még nem szóltunk Clintonék leg­utóbbi külpolitikai kudarcáról: zsákutcába jutottak a közel-keleti béketárgyalások, sőt mind Izrael, mind a palesztinok fanyalogva fogadták az amerikai rendezési tervet. Mindezek ellenére helytelen lenne máris elmarasztalni Bili Clintont. Hiszen van még három és fél éve, hogy kiköszörülje ezeket a csorbákat. Persze, az lenne a legjobb, ha ehhez már ma, a tokiói csúcson hozzálátna. S érdemes neki drukkolni, hiszen az újabb kudarcokat nemcsak az amerikaiak éreznék meg. Merthogy az Egyesült Államok válto­zatlanul szuperhatalom. GÖRFÖL ZSUZSA ppol. s. r. o. Radvanská 2, 811 01 Bratislava tel. 07/313 674, 312 184, 313 339 fax. 07/311 804 ajánlata teljesen felszerelt: - vendéglői konyhák - gasztronómiai és hűtőberende­zések - alumínium ajtók, ablakok és hom­lokzatok minőség - tervezés - szerelés - szerviz VK-838 GRÚZIA STATÁRIUM ÉS RENDKÍVÜLI ÁLLAPOT Eduard Sevardnadze grúz államfő statáriumot rendelt el a köztársaság­hoz tartozó, de elszakadásért küzdő Abháziában. A rendelkezés azután lépett életbe, hogy az autonóm terü­leten immár ötödik napja folytak a rendkívül heves harcok. Mint isme­retes, maga Sevardnadze két nappal ezelőtt csak hajszál híján menekült meg a haláltól. Később két hónapos időtartamra az államfő a rendkívüli állapotot is bevezette Abháziában, melynek fő­városát, Szuhumit már veszélyesen megközelítették a tbiliszi vezetés el­len harcoló fegyveresek. A rendkívüli intézkedések beve­zetését Sevardnadze számára az tet­te lehetővé, hogy a múlt héten gya­korlatilag teljhatalmat kapott a par­lamenttől. A PFSZ TÁRGYALÁSI AJÁNLATA IZRAEL VÁLASZA SORSDÖNTŐ LEHET Abu Sarif, Jasszer Arafat palesztin vezető tanácsadója tegnapra virradó éjszaka bejelentette: a Palesztinai Felszabadítási szervezet kész azonnal béketárgyalásokat kezdeni Izraellel. „Huszonegy évvel ezelőtt az izrae­liek megpróbáltak megölni, s én most a békét ajánlom fel nekik. Kész vagyok azonnal Tel Avivba repülni" - nyilatkozta Sarif az izraeli televí­ziónak adott telefoninterjújában. Izrael hivatalosan elutasítja a tár­gyalásokat a PFSZ-szel, amelyet ter­rorista szervezetnek nyilvánított. A kölcsönös kapcsolatok némileg ja­vultak, miután a PFSZ vezette a pa­lesztin külöttséget a washingtoni arab-izraeli tárgyalásokon. A zsidó állam képviselői közvetve jelezték: felújíthatnák a kapcsolatokat a PFSZ-szel. A hivatalos látogatáson Egyiptom­ban tartózkodó Simon Peresz izraeli külügyminiszter közben Alexandriá­ban találkozott Hoszni Mubarak el­nökkel, akivel a közel-keleti béke­folyamatról tárgyalt. Egyiptom ra­gaszkodik ahhoz, hogy folytatódja­nak a megbeszélések, s Peresz ígére­tet kapott Kairótól: megpróbálja meggyőzni a palesztinokat, hogy tér­jenek vissza a tárgyalóasztalhoz. NEMKÍVÁNATOSAK Argentína hétfőn megakadá­lyozta, hogy Pablo Escobar, a ta­valy július óta szökésben lévő kolumbiai kokainkirály család­tagjai belépjenek az országba, bár a hatóságok a múlt pénteken hajlandóságot mutattak befoga­dásukra. Igaz, csak tíz napra szó­ló turistavízumot kaptak volna - tájékoztattak hivatalos for­rások. Escobar unokaöccse és továb­bi nyolc rokona jelenleg Santia­go de Chilében tartózkodik, ám a chilei kormány nem hajlandó meghosszabbítani vízumukat, s mindannyiukat távozásra szólí­totta fel. Nicolas Escobar azért utazott e hónap elején Chilébe, mert mint mondotta, Kolumbiá­ba veszélyben forog a kokainki­rály családtagjainak élete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom