Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-22 / 168. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 22. IÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP KIÉ A CSEVICE? Lapunk nemrég foglalkozott azzal, hogy hasznosítani szeretnék a Tornaija határában levő ásványvízforrást, a Csevicét. Hírt adtunk róla, hogy a Tornaimpex cég palackozó építését tervezi, s külföldre is exportálni kívánja a gyógyhatású ásványvizet. Időközben tudomásunkra jutott azonban, hogy a dolog körül nincs minden rendben. Kiderült, hogy a forrás nem Tornaija kataszterében, hanem Sajógömör, a hajdani gömöri főváros területén van. Sőt, Sajógömör önkormányzata meg is egyezett egy szlovák-osztrák vegyesvállalattal az ásványvíz palackozásáról. Felkerestük hát a két település, Sajógömör és Tornaija vezetőit, mondják el véleményüket a kérdésről. BENEŠ-DEKRÉTUMOK VAGY SZNT-RENDELETEK? DSZM A PARLAMENTÁRIS DEMOKRÁCIÁRÓL (Munkatársunktól) Peter Weiss furcsán gondolkodik a parlamentáris demokráciáról - véli Roman Zeienay, a DSZM alelnöke, aki a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján reagált a DBP elnökének a Számvevőszék elnöke megválasztása után tett kijelentésére. Mint ismeretes, a legfelsőbb ellenőrzési hivatal élére a DSZM jelöltjét választották. Weiss ezt a demokrácia vereségének nevezte. Zeienay ugyanakkor nem tartja a demokrácia hatalom általi csorbításának azt a kormánydöntést, hogy nem írja alá a parlament által elfogadott névhasználati törvényt, s vissza adja azt újratárgyalásra. Zeienay az utóbbival kapcsolatban azt mondta: a kormány alkotmányos jogát gyakorolja. Vladimír Bajan, a DSZM parlamenti képviselője egyébként úgy véli, hogy a kormány által javasolt módosítások nem változtatják meg lényegesen a törvény lényegét. Nem zárja ki azt sem, hogy a parlament módosítás nélkül szavazza meg az egyszer már elfogadott törvényt. A DSZM alelnöke nem tud arról, hogy a belügyminisztérium élén változásokat terveznének. Erre az újságírók annak kapcsán kérdeztek rá, hogy a tárca főnökének — ígéretei ellenére - nem sikerült úgy irányítania a tárcát, hogy a bűnözés csökkenjen. Tuchyňa bevallása szerint a bűnözés aránya az elmúlt időszakban 38 százalékkal emelkedett. G. A. Ma ér végei a Szlovákiai Magyar Cserkészmozgalom tíznapos vezetőképző tábora Paláston, amelyen közel százhúszan vettek részt. A frissen kiképzett vezetők többsége a nyár további részében csapattáborokban kamatoztatja tudását. (Méry Gábor felvétele) NYÁRI MÁJM VERSENYSZELVÉNY Csernok István, Sajógömör polgármestere megmutatta azt a szerződést, amely szerint a Szlovák Földalap a Sorieco nevű szlovák-osztrák vegyesvállalatnak adja a Csevice hasznosítási jogát. Csernok úr szerint ezekről a kérdésekről ez a hivatal jogosult dönteni, nem pedig az egészségügyi minisztérium. Ez utóbbitól kapta ugyanis a palackozási jogot a már említett Tornimpex cég, melynek tervei szerint a palackozó nem a forrásnál, azaz Sajógömör területén, hanem Tornaiján épülne fel, s a gyógyvizet úgy szállítanák az üzembe. A Sorieco viszont közvetlenül a forrásnál szeretne palackozóüzemet létesíteni, Sajógömör kataszterében, s így természetesen az illetéket is a sajógömörieknek fizetné. - Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy nekünk éles vitánk van Tornaijával, hiszen úgy vélem, mindkettőnknek érdeke a palackozóüzem felépülése. Elsősorban azért, mert munkát adna a környékbelieknek. A Szlovák Földalap a március 24-én megkötött szerződésben a Sorieconak adja a hasznosítási jogot, s ez a döntés számunkra egyértelmű. - Tárgyaltak már a tornaijai önkormányzattal erről a vitás kérdésről? - Tárgyaltunk, de mivel mindkét részről problémák merültek fel, megegyeztünk, hogy azok tisztázása után rövid időn belül újra összeülünk. Elmondtam, hogy erre a huzavonára nem került volna sor, ha egy évvel ezelőtt, vagyis akkor, amikor a Tornimpex beadta hasznosítási kérvényét, megbeszélték volna a dolgot Sajógömörrel. Mert a Sorieco csak ebben az évben jelentkezett nálunk. A terület a miénk, de minket kihagytak a dolgok intézéséből. Bízom abban, hogy ennek ellenére közös nevezőre tudunk jutni Tornaijával és a többi érintettel. - Meddig hajlandók engedni? Készek kompromisszumot kötni Tornaijával, illetve az érintett cégekkel? - Én mindig hajlandó voltam a kompromisszumos megoldásokra. A megegyezés minden bizonnyal bonyolult lesz, alaposan mérlegelni kell minden lehetőséget és ajánlatot. Mindenesetre nem szeretnénk, ha bírsággal végződne a dolog. xxx Schwartz Árpád Tornaija polgármestere azt állítja, nekik nincs mit vitatkozniuk Sajógömörrel. - Egyértelmű ugyan, hogy a furat Sajógömör kataszterében van, de a forrással se Tornaija, se Sajógömör nem rendelkezik. Az a szlovák állam tulajdona, az egészségügyi minisztérium döntheti el, hogy kinek adja a palackozási jogot. Természetesen Tornaijának is, Gömörnek is érdeke, hogy a palackozó felépüljön. Nekünk kötelességünk, hogy együttműködjünk azzal, aki az engedélyt megkapja. Az a társaság pedig, amely ezt a jogot megkapta, kiválaszthatja az építkezési területet, ahová palackozót épít. Meg vagyok győződve róla, hogy ha az üzem fölépül, mind Tornaija, mind Sajógömör profitálhat belőle. Hogy milyen arányban, ez majd a közös tárgyalásokon fog kiderülni KLINKO RÓBERT Nagy vihart kavart, és szlovák belpolitikai körökben éles ellenkezést váltott ki az Európa Tanács ajánlása az újdonsült tagköztársaságnak, miszerint illenék Szlovákiában eltörölni a Beneš-féle rendeleteket. Miközben sokan azt találgatták, vajon miért csak Szlovákia kapta feladatul az inkriminált dekrétumok hatálytalanítását, Csehországot miért nem kötelezték ugyanerre, egymást követték a pártvezéri és publicisztikai nyilatkozatok, amelyek egyetértettek abban, hogy szó sem lehet a dologról. Arról szinte senki sem beszélt, miért, illetve miért nem. A hazai magyar politika sem jeleskedett a helyzet világossá tételében, így az olvasó, az állampolgár jószerével azt sem tudja, miről van szó, s miért a vehemens szlovák ellenkezés. A Sme című ellenzéki napilap tegnapi számában, a lap negyedik oldalán végre megjelent egy írás, amely igyekszik tárgyilagosan tiszta vizet önteni a pohárba Szerzője, Ondrej Máriássy párhuzammal kezdi írását. Eszerint Csehországban az 1945/12es számú rendelet, amelynek értelmében konfiskálták a németek vagyonát, érvényét vesztette a Cseh Nemzeti Tanács 1992/243-as számú törvényével, amely kimondja a vagyoni restitúciót a nem cseh nyelvű polgárok részére is, akiket nem ítéltek el háborús bűnösként. Azaz Csehországban a Beneš-féle rendelet tavaly óta nem létezik. Más a helyzet Szlovákiában, ahol a németek és a magyarok kollektív bűnössége tisztázatlan a mai napig. Ugyanakkor, írja a szerző, ebben az esetben tulajdonképpen nem a Beneš-féle dekrétumokról van szó. hanem a Szlovák Nemzeti Tanács rendeleteiről. amelyek a „németeket, magyarokat és a kollaboránsokat" megfosztották földjeiktől. Konkrétan az 1945. 2. 27-én elfogadott, 1945/4-es számú rendeletről van szó, amelyet az SZNT 1945/104-es rendelete novellizált. E rendelet mondta ki „a németek és minden nemzetiségű árulók", akiket a népbiróságok elítéltek az SZNT 1945/33as rendelete alapján, minden vagyonának elkobzását. Ugyanez vonatkozott a magyarok 30 hektárt meghaladó, nagyságú földtulajdonára. Az SZNT 1946/64-es rendelete terjesztette ki aztán a konfiskálást valamennyi magyar vagyonára, tekintet nélkül annak nagyságára. Kivételt csupán az antifasiszták képeztek. A szerző szerint ezzel a rendelettel a magyarok hasonló kiűzetését akarták megvalósítani, mint amilyen a szudétanémeteket érte, ám a nyugati nagyhatalmak ezzel nem értettek egyet. Az így keletkezett gubancot az SZNT újabb rendelettel igyekezett „korrigálni" (1948/26-os), miszerint a reszlovakizált magyarok 50 hektárig visszakaphatták földjeiket. Ezt a felső határt az 1948/46-os számú, a második földreformról szóló törvény mondta ki. Ezt a törvényt az 1991/229-es számú földtörvény eltörölte, ám az 1948/26-os rendelet továbbra is érvényben maradt. Míg az 1919-ben végrehajtott első földreform 150/250 hektár felső ha tárt szabott meg, a valóságban 500 hektár fölötti földet is meghagytak a tulajdonosaiknak (főleg erdőt). Az első köztársaság idején tehát valójában magántulajdonban maradtak a földek, s ezt a helyzetet csak az 1947-es újabb földreform (1947/140) változtatta meg, 150 ha szántó, illetve 250 ha összes földterület megszabásával. A magyarok számára azonban továbbra is érvényben marad a diszkriminatív 50 hektáros felső határ, holott, a csehországi németekhez hasonlóan, eleget tesznek az állampolgársági követelményeknek, s nem lettek elítélve fasiszta bűnözőkként és árulókként az SZNT 1945/33-as rendelete szerint. Szlovákiában tehát, írja Ondrej Máriássy, a kollektív büntetés a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei alapján valósult meg a magyarok ellen (a mai napig visszavonatlan Kassai Kormányprogram alapján), s ezeket csak Szlovákiában érvényesítették. Ezeknek a rendeleteknek az érvénytelenítése tehát ma is a Nemzeti Tanács feladatai közé tartozna. Annál is inkább, mert JUDr. Vladimír Mečiar jelenlegi kormányfő még első miniszterelnöksége idején tett egy kijelentést, miszerint mihelyt Csehországban eltörlik a németek ellen hozott Beneš-féle rendeleteket, egy napra rá Szlovákiában is eltörlik a magyarok ellen hozott rendeleteket. A Cseh Nemzeti Tanács ezt már tavaly megtette... (k-y) AHOGY ÉN LÁTOM LEVÉL - PRÁGÁBA Jelképnek is felfogható, hogy Vladimír Mečiar éppen Budapesten ígérte meg Václav Klausnak, hogy Pozsony beleegyezik a szlovák-cseh „mezsgye" hagyományos módon történő kiépítésébe, tehát a két önálló állam közötti ellenőrző pontok rendszerének létrehozásába. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azután mondatott ki az ígéret, hogy a cseh miniszterelnök nyilvánosságra hozta Antall József magyar miniszterelnök levelét, amelyben Budapest — ez ma már nyilvánvaló — Szlovákia elleni öszszefogásra szólította fel Prágát. A racionális Klausnak nyilván megérte, hogy makula esett úriemberségén. Mert ismerjük be, hogy nem a gentlemanség netovábbja volt a levél nyilvánosságra hozatala. Antall József házigazdája volt a KeK-találkozónak, és nyilván elpirult. Ha másért nem, azért, mert kiderült, hogy diplomáciai baklövést követett el a levél Prágába küldésével. És naivnak bizonyult... Václav Klaus még csak el sem pirult. Tudta, hogy nem 10 krajcárról van szó, hanem a cseh-német kapcsolat egyik kulcskérdésének a megoldásáról. Bonn attól a naptól sürgeti a német-cseh toloncszerződés megkötését, hogy a német parlament elfogadta a menekülttörvény módosítását. A látványosan Németország felé orientálónemzetet olyan erős szálak kötik össze, hogy vétek lenne határt építeni az együttműködés útjába. És így tovább. Az érvelésben jól keveredett az alpári propaganda a demagógiával. A budapesti KeK-találkozótól kezdve már nyilvánvaló, hogy a szlovák-cseh toloncegyezmény és határzáralku jó alkalom volt arra, hogy érvényesülhessen Klaus kalmárhajlama és Mečiar piacalkus diplomáciai stílusa. Kétségkívül sikerült is ez, mégpedig mind Csehország, mind pedig Szlovákia javára. Az még csak a későbbiek során mutatkozik meg, hogy Magyarország rovására. A Szlovák Köztársaság Csehországgal együttműködve kiépíti a szilárd határt. A szlovák határőrség majd az ukrán határon is megszigorítja az ellenőrzést. Úgy, ahogy Németország és Prága óhajtja. Pozsony elsősorban azért kerül ezzel előnyösebb helyzetbe, mert gesztusával elnyeri Bonn jóindulatát. Antall József pedig azzal rúgott öngólt, hogy Prágába küldött levelével azt a benyomást kelti a közép-európai térség „jugoszlávosodásától" tartó Nyugat-Európában, hogy Magyarország hajlamos a feszültségszításra. Az Antali-levél voltaképpen azért íródott meg, mert a magyar kormány a szlovákiai magyarokon akart segíteni. Félresikerült a próbálkozás. Kár, hogy minket, szlovákiai magyarokat is érdekeltté tett Budapest a levélakcióban. Még két-három ilyen akció, és a szlovák-szlovákiai magyar kiegyezés ügyében az összes ütőkártya Mečiarék kezébe kerül. TÓTH MIHÁLY dó cseh miniszterelnök szívesen eleget tett volna a német kérésnek, ha nem tudja, hogy ezzel a 10 milliós (gazdaságilag gyenge) Csehország olyan terhel vállal magára, amelyet a kb. 75 milliós (gazdaságilag nagyon erős) Németország sem tudott elviselni. A cseh-német toloncszerződés értelmében ugyanis Prága arra kötelezné magát, hogy aki harmadik országbeli menekült illegálisan átlépi a két ország határát, azt rövid úton visszatoloncolhatják Csehországba. Ez pedig Prága számára olyan gazdasági, szociális és kriminalisztikai megterhelést jelentene, amelyet nem tudna elviselni. A megoldást csak az jelentené, ha Szlovákia olyan határőrzési rendszert vezetne be, amelynek eredményeként teljesen ellenőrizhetővé válna az utasforgalom. Tehát megszűnne a „zöldhatár", amelyet a Németországba igyekvő pakisztániak, oroszok, ukránok, kínaiak, vietnamiak stb. ezerszámra lépik át. Sokáig úgy tűnt, hogy a szlovák kormány elvi okokból húzódozott a standard határrezsim kialakításától. Arra hivatkozott, hogy a föderáció felbomlása körüli hetekben olyan egyezményt kötött a cseh kormánynyal, amelynek értelmében lényegében minden úgy marad, ahogy hajdanában volt. Nem minden komikumot nélkülözően arra is hivatkozott, hogy a szlovák és a cseh