Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-22 / 168. szám, csütörtök

INTERJÚ ,ÚJ SZÓ* 1993. JULIUS 22. A TŐKETEREBESI ZEOTOV ÁLLJA A MEGMÉRETTETÉST HOGY KERÜL TÉGLA A NARANCS MELLÉ? A Tőketerebesi járás kereskedelmi életében a ZEOTOV név egyre ismertebb és egyre rangosabb. Tulajdonképpen egy bel- és külkeres­kedelemmel foglalkozó részvénytársaságról van szó. Székhelye a járás „fővárosa", boltjai viszont nemcsak ott üzemelnek, hanem Királyhelmecen, sőt a járáson kívül Eperjesen és Svidníkben is. Elnöke Ósz László. A cég helyzetéről és kilátásairól a minap vele beszélgettünk. - Kezdjük az alakulással. Nehéz ma egy maszek céget létre­hozni? - Nem könnyű, az tény, de megvalósítható. Részvénytársa­ságunk a volt Zelenina zöldség­és gyümölcsellátó járási üzem bázisára épült. Megvettük az üzemet, s tulajdonképpen annak a teljes átszervezésével kezdtük tevékenységünket. Már nem 150 fős kollektívával, hanem mind­össze 27 emberrel. Mára ez a létszám jó kétszeresére nőtt, ám tevékenységi körünket is bő­vítettük. Jelenleg más áruk be­hozatalával és kivitelével is fog­lalkozunk. - Csupán zöldség- és gyü­mölcskereskedésből nem tudtak megélni? - Sajnos, nem lehet, ugyanis nagy a rizikó. A zöldség- és gyümölcskereskedő nem tudja mindig megfelelő haszonnal eladni az árut. Nem kínálhatja jóval drágábban, mint amennyi­ért megvette, viszont ha képte­len értékesíteni a felvásárolt ter­méket, akkor az a nyakán ma­rad. Nem írhatja le, mint tette azt az állami cég. - Önök mit társítottak az alaptevékenységhez? - Külkereskedelmünk egy ré­szét a déligyümölcs-behozatal alkotja, a másikat pedig az ex­port. Például téglát szállítunk Görögországba, befőttesü veget Magyarországra... - Titok, hogy milyen az évi forgalmuk? - Nem titok. Miért lenne az?! Évi forgalmunk meghaladja a 65-70 millió koronát, s annak a hetven százalékát éppen a kül­kereskedelmünk teszi ki... - Melyik ma a biztosabb, a kül- vagy a belkereskedelem? - Egyik sem könnyű, és az egyik a másikkal szorosan össze­függ. Ma általában senkinek sem adnak semmit, ha nem fizet készpénzzel. Ugyanakkor nehe­zíti a kereskedők dolgát, hogy ma szinte lehetetlen bankhitelt kapni. Egy további negatív je­lenség pedig az, hogy a külföldi partner nem győzi kivárni a hoz­zá bank útján átutalt pénzünket. Korábban az Interbanka ilyen téren rugalmasabb volt. Ha nem fog lényegesen megváltozni a kormánynak, vagy elsősorban a Szlovák Nemzeti Banknak a gazdasági kérdésekhez való viszonyulása, akkor egy helyben fogunk topogni, s az nem lesz jó az országnak sem. - Tehát ezen a téren nem po­litikai döntések kellenek, hanem kimondottan gazdaságiak? - Ez egyértelmű. Főleg olyan gazdaságpolitika kell ide, amely felkarolja, támogatja a magán­szektort. Mert való igaz, ha a magánszektor stagnál, akkor az ország gazdasági helyzete sem javulhat. Ma az állam kasz­szájába úgyszólván csak a ma­szek fizet adót, jobban mondva csak az tud fizetni. Ismerek olyan cégeket, amelyek negyed­évenként kötelesek lennének adót fizetni, mégsem fizetik be, mert nincs nekik miből. Szóval, amíg nem döbben rá az államve­zetés, hogy a maszek támogatá­sával tulajdonképpen az orszá­got segíti, addig nem haladunk előre. Meg az is helytelen, ha a maszekban, vagy a részvény­társasági elnökökben, igazgatók­ban milliomost látnak egyesek, s nem elsősorban a kereskede­lem pillérét, fáradhatatlan szer­vezőjét. Persze, ez a múltnak, a volt negyven évnek az öröksé­ge. Ismételten mondom, a kor­mánynak lépnie kell, de minél előbb, mert nem jó jel, hogy lelassult nálunk a privatizáció, hogy még nincs hatályban a csődtörvény, nincs csődeljárás. Más cégek pillanatnyilag 2,5 mil­lió koronával tartoznak nekünk, de lehetetlen tőlük bevasalni. Ennek következtében mi is vagy 700 ezer koronával tartozunk másoknak. Ebben rendet kellene csinálni, csődeljárás kellene, mert ülönben nem fog javulni ez a helyzet. — Visszatérve a korábbi témá­hoz: külkereskedelmi partnereik között Görögországot és Ma­gyarországot említette. Ukrajnát nem, holott Kárpátaljával köz­vetlen szomszédságban vannak. - Kétségtelen, hogy Ukrajna fontos terület. Én nem ideológiai szempontból vallom, hogy a volt Szovjetunióval való gazdasági együttműködés számunkra is létfontosságú. Szlovákia Nyu­gat-Európában nehezen tudja eladni termékeit, mert ott, ez az igazság, kevésbé versenyképe­sek. Keleten viszont elkelne az árunk. A gond csak az, hogy ott nem nagyon tudnak érte fizetni. Gondolom, ez a kérdés előbb­utóbb megoldódik. Remélem, a jövőben Ukrajnában is lesznek komoly üzleti partnereink. GAZDAG JÓZSEF PANNON KONFERENCIA MAGYAR ORVOSOK SZAKMAI TANÁCSKOZÁSA LESZ KOMÁROMBAN 1990-ben egy Ausztráliában rendezeti orvostudományi konferencián tizen­két magyar orvos megalakította a Magyarok Nemzetközi Orvostudományi Akadémiáját (angol rövidítése: WHMA). A bostoni székhelyű szervezetnek ma már több mint 700 tagja van (a világ 25 országából). Az Akadémiáról és a WHMA szervezésében Komáromban sorra kerülő Pannon konferenciáról a szervezet szlovákiai tagját, dr. Gombos Zoltánt, a dunaszerdahelyi kórház belgyógyászati osztályának orvosát kérdeztem. • Milyen céllal alakult a WHMA? - Az Akadémia a világ különböző országaiban élő magyar orvosokat és kutatókat tömöríti. Tagjai lehetnek más anyanyelvű orvosok is, ha egyet­értenek a WHMA alapszabályával. Szervezetünk elsősorban tudomá­nyos tanácskozásokat és konferenci­ákat rendez, különböző csereprogra­mokat valósít meg és támogatja tag­jainkat, hogy külföldi tanulmányu­takra mehessenek, publikálhassanak rangos nemzetközi szakfolyóiratok­ban, és kapjanak ösztöndíjat szak­mai továbbképzésükhöz. A Egy ilyen széles körű tevékeny­ség nehezen képzelhető el anyagi támogatás nélkül. Honnan van pén­ze az Akadémiának? A WHMA-tagság egyik feltétele az évi tagdíj. Ha valaki részt kíván venni egy konferencián, akkor be kell fizetnie a részvételi díjat, magá­nak kell gondoskodnia az étkezésről és a szállásról is. Ezenkívül szponzo­rok támogatnak bennünket, magán­személyek és különböző cégek egy­aránt. • A WHMA első ízben rendez szakmai tanácskozást Szlovákiában. Hogyan esett a választás Komá­romra? - A Csemadok Komáromi Alap­szervezete már évek óta július utolsó napjaiban rendezi a Selye János Na­pokat. Ez a Szlovákiai Magyar Tudo­mányos Társaság jóvoltából a szlo­vákiai magyar orvosok fórumává is vált. Az idén véletlenül úgy adódott, hogy a WHMA ugyan ebben az időben szerette volna megrendezni az esedékes konferenciát, ezért ké­zenfekvőnek tűnt, hogy a két akciót összekapcsoljuk, annál is inkább, mi­vel a Pannon konferenciának szlová­kiai előadói lesznek. • A nemzetközi tudományos ta­nácskozások rendszerint egy adott témával foglalkoznak. így lesz ezen a konferencián is? - Mielőtt a kérdésre válaszolnék, szeretném elmondani, hogy a WHMA keretében több szekció alakult. Például a kardiológusok, a belgyógyászok, a sebészek vagy a fogorvosok már létrehozták a ma­guk csoportjait, s szerveződnek to­vábbiak is. Ezt elősegítendő és egy­ben kihangsúlyozandó úgy döntöt­tünk, hogy az előadásokat három témakörben hirdetjük meg. így lesz­nek a cukorbetegséggel, az emésztő­rendszer és a máj betegségeivel fog­lalkozó előadások, s a harmadik cso­portban az orvosi kutatásokról lesz szó. A Selye János Napok 1993. július 30-án, pénteken kezdődnek. Ekkor hangzik el dr. Kiss László orvostörténész előadása a 172 esz­tendeje született Semmelweis Ignác­ról, s a szervezők erre a rfapra dr. Czeizel Endrét is várják. Másnap, szombaton kezdődik a Pannon kon­ferencia, mégpedig a diabetológíai szekcióban meghirdetett előadások­kal. Várhatóan heten szólalnak majd fel, zömmel magyarországi szakem­berek, de nagy örömünkre szolgál, hogy előadnak szlovákiai orvosok is, így pl. ifj. Rácz Olivér Kassáról, aki dr. Ronald Arkyval közösen irányít­ja a szekció munkáját. Vasárnap, augusztus l-jén kerül sora másik két témakörre, itt a hamburgi dr. Cso­mós Géza és a Sidneyben élő dr. Gabriel S. Nagy, illetve a debreceni dr. Szegedi Gyula és a pozsonyi dr. Szatmári Lőrinc lesz az ülésvezető. A tervek szerint kb. 20 előadás hangzik el a konferencián, ahová mintegy 100 szakmabelit várunk. Őszintén remélem, hogy a szlovákiai magyar orvosok közül is sokan meg­tisztelnek bennünket a jelenlétükkel. A WHMA-nak jelenleg 29 szlovákiai tagja van, ám további érdeklődők jelentkezését várjuk. A konferencia résztvevőinek szeretnénk megmu­tatni Komárom nevezetességeit és elvisszük őket a Selye János Napok keretrendez vényei re is. A Pannon konferencián elhangzott előadások napvilágot látnak könyvbe gyűjtve, a kiadványt minden résztvevőnek megküldjük. LACZA TIHAMÉR ORDÓDY KATALIN <DO<RJl A szobájában nem gyújtott villanyt, mint a szélütött rogyott a fotelbe. Milyen ember ez a Borka? Tulajdonképpen örül, hogy megúszta huzavona nélkül. De így? „Rövid kis gyakorlat". Nem rossz. Mit gondol ez róla? Vagy ő egy ómódi, romantikus teremtés? No nem! Semmifé­le kis gyakorlat, sem nagygyakorlat nem lesz! Ott, akkor tánc közben, ha akkor megkéri vágytól remegő hangon, talán el is megy vele akárhová és nem törődik semmivel. Őe Borka aligha érezte az ő kivételes lebegését, ami szinte már nem is volt földinek nevezhető. Borka úgy táncolt vele, mint akármelyik más jó nővel. Mert azért az valószínű, hogy őt is jó nőnek tartja. Csak ennyinek. Ővele azonban történt valami. Újra föltámadt benne a nő. A nő, aki a párját hívja, aki társra vágyik és szerelemre. 0, szere­lem... milyen sokáig éheztelek, tudo­mást sem vettem róla. Nem akarok rá­gondolni, hogy fiatalságomat fogaske­rékként éljem le a munkában. Hogy Ádámkának jó anyukája és anyukámnak jó kislánya legyek. Miért éppen Borka került az utamba? Miért éppen az ő kar­jai között tört elő vágyam a szerelem után? Egy halom kérdést tett föl magának, amire nem tudott válaszolni. Nézte a vadgesztenye meg-meglibbenő lombja­it, majd felállt, hogy becsukja az erkély­ajtót. Száján kesernyés mosoly jelent meg. Minek? Kinyújtott karját leengedte. NyitVa maradhat. Legfeljebb valami tol­vaj mászhat be. * * * Másnap reggel csak Toncsika és Edus jelentek meg a reggelinél. Borka koráb­ban evett, s utána elment. - Holnap lesz a verseny, beszéltem vele - újságolta Toncsi. - Majd drukko­lunk neki, s ünnepeljük akkor is, ha nem lesz az elsők között. Nagyon helyes fiú, megérdemli. Tegnap az a tündéri este... — áradozott. - Ha ünnepelni fog, biztosan nem ve­lünk, hanem a vitorlás branccsal. - Este még találkozunk. Mondd, Dó­ra, nem tudtál meg róla valami közeleb­bit? Táncoltatok, beszélgettetek. - Olyan régen nem táncoltam már! Annyira élveztem a helyzetet, hogy eszembe sem jutott kérdezősködni... És őszintén szólva, nem is nagyon érdekel. Kellemes asztaltárs, de ha vége a vakáci­ónak, többé sose látjuk egymást. - Biztos vagy ebben? Ugy tűnik, ér­deklődik irántad. - Lehet, de nem hiszem, hogy érdek­lődése túl messzire menne. Toncsika, olyan férfira lenne szükségem, aki felté­tel nélkül vállal engem. Ágyrománcok... Nem az esetem. Az is lehet, még mindig nem vagyok eléggé kiéhezve, hogy könnyen bűnbe essem. - Értelek. Életre szóló partnert akarsz. De, ha jól kezeled, odáig is fejlődhet az ismeretség. - Ne törd a fejed, Toncsika, marad­junk annyiban, hogy minél kellemeseb­ben szeretném tölteni a még hátralévő napokat. Nincs kedvem terveket szőni, a női praktikákat is utálom. Amihez kedvem van, az, hogy most fogom ma­gam és mindjárt reggeli után úszom egy nagyot. * * * Elhatározta, hogy amennyire lehet, ma egyedül marad. Nem kódorog Ton­csikával a nyaralóknak szánt nagy árukí­nálatot nézegetve, nem ücsörög velük a cukrászdában, legfeljebb majd a Ko­szorú vacsoraasztalánál találkoznak. Az égen felhők gyülekeztek. Dóra aggódva nézett az egyre inkább sötétedő égre. A szél is nyargalászni kezdett, a víz apró, erős hullámokkal támadott, nehéz volt ellenük védekezni. Hol az orra, hol a füle lett tele, erős karcsapásokkal igye­kezett kifelé. Ruháját a nyugágyról a gyepre fújta a szél, a strandtáskája lóbálódzott a faágon, ahová felakasztot­ta. A kertből már mindenki bemenekült, néhány újságlap szált ide-oda a gyepen, mintha menedéket keresnének valame­lyik pad vagy asztal alatt a minden percben várható eső elől. A hallban Gergő bácsi azzal fogadta, hogy vendége van, valaki vár rá. - Énrám? — hitetlenkedett Dóra? - Nem lesz ez valami tévedés? - Szó sincs róla — ingatta fejét Gergő bácsi. - Betessékeltem a társalgóba. Dóra körülnézett, s elindult az egyik ajtó felé, amely mögött a társalgót sejtet­te. A helyiségben a vendégek egy cso­portja kártyázott, ismerte őket az étte­remből. Néhányan újságot olvastak, sak­koztak, beszélgettek, üdítő vagy fekete mellett. Ugyan ki az, aki vár rám, nézett körül. Akkor valaki letette a képeslapot, amit nézegetett, fölállt, és megindult Dó­ra felé. - Pali, maga az? Ez igazán meglepe­tés. Hogy jutott az eszébe, hogy itt várjon rám? Ha nem jött volna ez a vi­har, estig sem jövök haza. - Szerencsém volt. Azt hittem, még otthon találom, aztán pedig látva a gyü­lekező felhőket, reméltem, hogy haza­jön. A számításom bevált. - Mi újság, Pali? Napok óta keringek erre, hogy majd csak összeakadunk, de hiába. Nem vár­tam tovább a véletlenre. - Kedves magától - mondta Dóra. Más nemigen jutott az eszébe. - Tudja, arra gondoltam, milyen jól éreztük magunkat akkor este Onozóné­nál. Mi lenne, ha megismételnénk? Ha ott költenénk el ma az ebédet. - De hát fogalmam sincs, hogy Toncsi­ék most merre vannak. Lehet, hogy a szobájukban, de lehet... - Toncsiék nélkül is remekül érezném magamat, ha igent mondana. - Tudja, mit? Igent mondok. A beter­vezett strandolásból ma úgy sem lesz semmi, tulajdonképpen magam sem tud­tam, mivel töltöm a napot, Talán olvasás lett volna a programom. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom