Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-21 / 167. szám, szerda

1993. JÚLIUS 20. ÚJ szól MOZAIK 4 Már csütörtökön kapható a Vasárnap A július 22-én megjelenő szám tartalmából: ODA A FRIGYLÁDA Miklósi Péter interjúja Marián Cal­fával A KANÁRI-SZIGETEKEN ÖRÖK A TAVASZ Deák Teréz riportja GÚTÁNAK SZÁNT ELÚSZOTT MILLIÓK ' Petrőci Bálint riportja a város szennyvíztisztítója körüli huzavo­náról JUDIT Kopasz-Kiedrowska Csilla beszélge­tése Mayer Judit műfordítóval KÉT SZÍNHÁZ - EGY ÉVAD Dusza István írása a Kassai Thália és a Komáromi Jókai Színházról A SZÁGULDÁS MEGSZÁLLOTTJA Szaszák György beszélgetése Béres Józseffel, Szlovákia legjobb autóver­senyzőjével KÉSÉSBEN Szabó G. László írása Olasz Ágiról VÁLLALKOZÓKNAK A Szlovák Kereskedelmi és Iparka­mara nyitrai regionális irodája értesí­ti a vállalkozókat, hogy az AGRO­KOMPLEX '93 nemzetközi vásár idejére az alábbi programokat és előadásokat szervezte meg: 1993. VIII. 16., hétfő: előadás - Export az EAN-nal, valamint az ATA Karnet használatának előnyei (az EAN-vonalkódrendszer alkal­mazása, előnyei, az ATA Karnet alkalmazasi területei a külkereske­delemben); 1993. VIII. 17., kedd: előadás - Váltók használata az export támo­gatása céljából (gyakorlati útmutató az export tá­mogatására kialakított váltórendszer alkalmazásáról); 1993. VIII. 18., szerda: A Magyar Köztársaság napja - gazdasági nap a pozsonyi magyar kereskedelmi ki­rendeltséggel közösen (aktuális információk a kereske­delmi kapcsolatok lehetőségeiről, ta­lálkozó magyarországi vállalko­zókkal); 1993. VIII. 19., csütörtök: Auszt­ria gazdasági napja - a bécsi és a pozsonyi kereskedelmi kirendelt­ségekkel közösen 1993. VIII. 20., péntek: előadás - Behozatali és kiviteli licencek, en­gedélyek. Az előadások időpontja naponta: 10 - 14 óra A rendezvények helyszíne: AGROINSTITÚT, A2-es előadó­terem Akademická 4 NITRA (az intézmény a vásár főbejáratá­tól kb. száz méterre jobbra talál­ható). A rendezvények iránt érdeklődők a kereskedelmi és iparkamara irodá­jában jelentkezhetnek, illetve vehe­tik át a jelentkezési íveket: S. O. P. K. Regionálna kancelária Akademická 4 949 01 NITRA Bővebb felvilágosítás: Fax: 087/367 39; tel.: 087/ 367 30,367 40,367 54. -Ú­TŐZSDE HULLÁMZÓ ÉRDEKLŐDÉS Meglepően kicsi volt az érdeklődés tegnap a Pozsonyi Értéktőzsdén a különben leginkább likvid Állami Rehabilitációs Kötvények iránt, amelyek forgalma még a kilencezer koronát sem érte el (ez a mult heti forgalom nem egész két százaléka). A múlt hetinél élénkebb volt az Általános Hitelbank kötvényeinek kereskedelme, 100,5 százalékos ár­folyamon. Lassan indul be a jegyzett részvények kereskedelme is, már ha­gyományosan főként a Slovnaft részvényei forogtak, 717 koronás átlagárfolyamon, tegnap ehhez a Biotika részvényei társultak, ame­lyekre 750 koronáért született kötés. -tl­MEGGYALÁZTÁK PETŐFI EMLÉKÉT ISMERETLEN FALFIRKÁLÓK RIMASZOMBATBAN Péntekre virradóra eddig isme­retlen tettesek Rimaszombatban meggyalázták Petőfi Sándor em­lékét. A Petőfi-ház márványtáb­láját meggypiros festékkel be­mázolták, a ház falát pedig összefirkálták... De kezdjük ta­lán a legelején. Június 28-án, egy éjszakába nyúló, parázs hangulatú ülésen a rimaszombati városatyák nem tudták eldönteni, hány magyar osztály kerüljön a Nyugat lakó­telepi, szeptemberben megnyíló új iskolába. (Hogy nem sikerült megegyezniük, abban nagy sze­repe volt Alenová asszonynak, a járási tanügyi hivatal vezetőjé­nek). Nos, talán véletlen, talán nem, de az ülést követő reggelre a bölcsőde és a kisegítő iskola névtábláján levő magyar nyelvű szöveget meggypiros festékkel bemázolták, egy frissen meszelt falra pedig öles betűkkel felír­ták: Maďari za Dunai! Rimaszombat lakossága nincs hozzászokva az ilyen aljas, uszí­tó módszerekhez, a szlovákok többsége is elítélte a cselekede­tet. Úgy gondoltuk, hogy részeg társaság egyszeri nacionalista megnyilvánulása az egész, de most utólag be kell látnunk, hogy tévedtünk. A város külön­böző pontjain azóta újabb és újabb magyarellenes, meggypi­ros színű festékkel mázolt felira­tok jelennek meg. A legutóbbi, a már korábban említett Petőfi­házra írt felirat pedig a Büntető Törvénykönyv több bekezdését is kimerítő cselekedet. Éppen ezért kerestük fel a Pe­tőfi-ház szomszédságában szé­kelő városi rendőrparancsnoksá­got, ahol volt szerencsénk talál­kozni az ominózus éjjelen szol­gálatot teljesítő fekete seriffel. Mint elmondta, semmi szokat­lant nem észlelt. A parancsnok­helyettes viszont bővebb infor­mációval szolgált. Elmondta, hogy a hónap elején nyomozást indítottak a falfirkálók ellen, de egyelőre nem sikerült kideríteni, kik vásároltak nagyobb mennyi­ségű meggypiros festéket. Remé­li azonban, hamarosan kézre ke­rítik a tetteseket. Részleteket a nyomozás érdekében nem árult el. Az állami rendőrség rima­szombati körzeti parancsnoksá­gán (egy utcával távolabb, de majdnem szemben a Petőfi-ház­zal) a rendőrparancsnok látható­an meglepődött a kérdésünkön. Közölte, hogy bejelentést ezzel kapcsolatosan nem kaptak és őszintén bevallotta, hogy tőlünk értesült a városban folyó falfir­kálásokról. A körzet parancsno­ka arra a kérdésünkre sem tu­dott elfogadható magyarázatot adni, hogyan lehetséges az, hogy az állami rendőrség egyetlen tagja sem vett észre egyet sem a magyarokat sértő mázolmá­nyokból. Pénteken délután az állami rendőrség parancsnoksága (is) megindította a nyomozást az is­meretlen falfirkálók ellen. (farkas) VISSZHANG ML IS AZ A CÉLNYELV? Röviden reagálnék Sági Tóth Tibor tegnap megjelent cikkére. Nem azért, mivel a Szabad Újságban meg­jelent Kibújt a szög a zsákból című írásomhoz, fűződik, hanem az ügy érdekében. Elsősorban örülök a fogalom (cél­nyelv) értelmezésének. Valóban fon­tos, hogy megszüntessük az idegen nyelvek oktatása körüli zűrzavart. Az is tény, hogy nem nyelvész, ha­nem matematika-fizika szakos pe­dagógus vagyok. Ennek ellenére tisztában vagyok azzal, mit jelent idegen nyelvet tanulni. Sajnos azon­ban, azon az oktatási minisztérium által megrendezett értekezleten, amelyről írtam, a résztvevők sem nyelvészként vitáztak. Talán elke­rülte a cikkíró figyelmét, hogy írá­somban arra is utaltam: a jelenlevők kifejtették, hogy magyar oktatási nyelvű iskolákban a szlovákot nem tekinthetjük idegen nyelvnek. Pon­tosan ez a tény háborított fel. Nagyon sajnálnám, ha iskoláinkat féltve egymással vitáznánk mindket­tőnk számára világos fogalmakról - miközben a minisztérium szép csendesen „lehetővé teszi" iskolánk­ban a kétnyelvű oktatást. DOLNÍK ERZSÉBET A PERFECTS ÉS A MEDIUM 5 NEM SUGÁROZHAT Megfosztotta televíziós sugárzási jogától a PERFECTS és a MEDIUM 5 részvénytársaságot az SZK Rádió és Televízió Tanácsa, arra hivatkozva, hogy az 1992-ben, az akkor még a kulturális minisztériumtól kapott használati joghoz képest változások következtek be, s ezek nem teszik lehetővé a jog megtartásához szükséges feltételek teljesítését. A döntést bejelentő Emília Boldišová, a tanács elnöke hozzátette, hogy a használók súlyosan megsértet­ték a megszabott feltételeket. MEGHALT ZNÁM ISTVÁN Dr. Znám István matematikus, a pozsonyi Komenský Egyetem professzora, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság elnöke 1993. július 17-én váratlanul elhunyt. Znám István 1936. február 9-én a gömöri Nagybalogon született. A Rimaszombati Gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Komenský Egyetem természettudományi karán matematikát tanult. 1968-tól az egyetem algebra és számelméleti tanszékén tanított és kutatott. Szakterülete a Gráf-elmélet és a számelmélet volt. Több mint hatvan tudományos cikke jelent meg rangos nemzetközi szakfolyóira­tokban. Tudományos és ismeretteijesztő könyveket is írt, és ő fordí­totta szlovák nyelvre Rényi Alfréd Dialógusok a matematikáról című híres könyvét. Tudományos munkásságát külföldön is nagyra értékel­ték, több ízben vendégtanárként adott elő amerikai, kanadai és ausztráliai egyetemeken. Znám professzor a szlovákiai magyar szellemi és kulturális élettel mindig szoros kapcsolatban állt. Diákkorában az Ifjú Szivekben táncolt, irodalmi, művészeti és szellemi életünk számos képviselőjé­hez (Koncsol László, Turczel Lajos, Tőzsér Árpád, Nagy János stb.) életre szóló barátság fűzte. Az 1989-es rendszerváltást követően aktívan bekapcsolódott a szlovákiai magyar szellemi élet szervezésébe. Egyik alapítója és haláláig elnöke volt a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaságnak. Halálával szellemi és tudományos életünket pótolhatatlan és fájdal­mas veszteség érte. Búcsúztatása pénteken, július 23-án 14.30 órakor a pozsonyi krematóriumban lesz, hamvait szülőfalujában helyezik örök nyugalomra. LACZA TIHAMÉR AHOGY ÉN LÁTO M NEMZETI RADIKALIZMUS - POZSONYBAN ÉS PESTEN Aki figyelemmel kíséri a magyarországi politika tavaly nyár óta bekövetkezett változásait, és közben szemügyre veszi mindazt, ami eközben a Szlovákiában hatalomra került párt házatáján történt, az ha akarja, ha nem, olyan hasonlóságo­kat fedez fel, amelyek elgondolkodásra kész­tetnek. Csurka István tavaly, Szent István napján nyilvánosságra hozott pamfletje bombaként rob­bant. A legerősebb kormánypárt, a Magyar De­mokrata Fórum alelnöke nem kevesebbet állított, mint hogy Antall József kormánya nem eléggé magyar, nem eléggé független, és politikájára a nemzetközi finánctőke előtti hajbókolás jellem­ző. A budapesti kormánypolitika így 1992 augusz­tusa óta egyfolytában Csurka tételeinek cáfo­latával van elfoglalva. Közben mélypontra csök­kent a népszerűsége, és arra kényszerül, hogy miközben nemet mond a csurkizmusra, miközben bizonyítani próbálja, hogy Európába tart, Csurka módszereivel és retorikájával élve próbálja men­teni a menthetőt, magához édesgetni az elbitan­golt drámaíró-politikus felé kacsingató szava­zókat. Mi itt, Szlovákiában egy évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a győztes Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalomnál és a Szlovák Nemzeti Pártnál nem létezik számottevő, még nemzetibb politikai erő. Ma nem nehéz ennek az ellenkezőjéről meggyőzni. Csak bele kell lapozni például a kor­mánylapként funkcionáló Republikába. E napilap körül csoportosulnak mindazok, akik számára már Vladimír Mečiar és kormánya sem elég nemzeti. Csak el kell olvasni Roman Kaliský vagy a főszerkesztő, Ján Smolec publicisztikáját, meg némely történészek eszmefuttatásait, illetve a nemzeti langyosságon felhördülő kései munkás­levelezők számára fenntartott rovatot. Szlovákiá­ban a kormánypárton belül éppen úgy kialakult a radikálisabban nemzeti szárny, mint Magyaror­szágon. A különbség csak annyi, hogy Budapes­ten ez ismertebb, majdhogy azt nem írom, hogy: karizmatikusabb személyiség vezetésével gyüle­kezik a szélsőségesen hazafiak hada. Kaliský és társai szellemileg is más súlycsoportba tartoznak, mint Csurka. A Magyar Út vezére - képletesen szólva - díszmagyarban keresi a harmadik utat, míg a szlovák miniszterelnöktől és Cérnáktól is nemzetibbek népibb gúnyában ágálnak a „se kapitalizmus, se szocializmus" gondolat mellett. Csurka István a keresztény magyar középosztály jelszavát zászlajára tűzve vonja kétségbe a liberá­lisok, a zsidók, a szabadkőművesek és egyéb mással gondolkodó hazafiságát, nem kevés gon­dot okozva ezzel Antall Józsefnek; míg Mečiar kialakulóban levő nemzetibb ellenzéke egyelőre még csak a szervezkedésnél és a hírlapi verbaliz­musnál tart. Talán ebből az intenzitásbóli különb­ségből következik, hogy Magyarország miniszter­elnöke, igaz, csak hosszas huzavona után, de elhatárolódott Csurkától, majd szakított vele. Szervezetileg. Hogy lélekben mennyire távolo­dott el tőle, arról azok a nyilatkozatai árulnak el legtöbbet, amelyeket 1992 nyarán tett. Például: „Csurka, kérem, művészember, bohém, és ezt dolgozata értékelésekor figyelembe kell venni". Szlovákia még fiatal, alig 7 hónapos önálló állam, így a nemzetiek radikalizmusa sem bonta­kozott ki teljesen. De hogy kibontakozóban van, az tény. Roman Kaliský akkor fejtegette, hogy „ne haladjunk térden állva Nyugat felé, mert megaláznak bennünket", amikor Mečiar már odá­ig fejlődött a realitások felismerésében (például az amerikai tapasztalatok nyomán), hogy a fél szemét odaadta volna egy kis nyugat-európai elismerésért. Most mind a Magyar Demokrata Fórum, mind a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom népsze­rűsége a mélypont felé közeledik, így helyénvaló így feltenni a kérdést: a nemzetibb erők támoga­tásának elnyerése érdekében vajon elhatárolja-e magát a szélsőségesen soviniszta elemektől Antall József, illetve Vladimír Mečiar? A magyar miniszterelnök ezt - legalábbis pártszervezésileg - már megtette. Szlovák kollé­gája még csak ott tart, hogy néhány nemzetileg nagyon türelmetlen szlovákot beajánlott tanács­adónak a köztársasági elnöki hivatalba. TÓTH MIHÁLY A kép önmagáért beszél (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom