Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-15 / 162. szám, csütörtök

1993. JÚLIUS 15. . ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP AZ SZMPSZII. NYÁRI EGYETEMÉNEK PÉNTEKI PROGRAMJA Általános előadások (9 órától) - Pedagógiai tervkészítés (Pápai Gyuláné) - Pedagógiai szolgáltatás és iskola­fejlesztések (Annási Ferenc) Szakfoglalkozások (14 órától) Óvoda - Az Orff hangszerek bemu­tatása, gyakorlati alkalmazásuk (Fo­dor Gábor) - Bábszínházi gyakorlat, dramatur­gia, bábkészítés (Józsa Éva) - Bábelőadás A1 1—4. évfolyam - Beszédhibák felismerése és javítá­sa (Németh Erzsébet) Ének-zene - A komplex zeneelmé­let oktatása a Kodály-módszer alap­ján (Vasztl Jánosné) Magyar irodalom - Mai magyar iro­dalom (Grendel Lajos) Fizika - Lézerlemezjátszó (Tolnai László) - Az anyagszerkezet vizsgálata mo­dern spektroszkópiai módszerekkel (Both Bálint) Történelem - A szlovák-magyar kapcsolatok alakulása a XIX. és XX. században (Szarka László) - A középkor története; (Magyar középkor Németh László) - Forráselemzés a történelemórán (Kovács László) Iskolavezetés - Az igazgató munká­ja az iskolában - A magyarországi igazgatók to­vábbképzéséről (Márkus Józsefné és Annási Ferenc) A délelőtti előadások a deáki mű­velődési házban, a délutáni foglalko­zások az alapiskolában és az óvodá­ban lesznek. Bővebb tájékoztatás a 0706/45 97-es telefonszámon kap­ható. Minden érdeklődőt tisztelettel várunk. A Nyári Egyetem szervezőbizottsága MÁSOK ÍRTÁK DEBRECEN KÖZELEBB VAN, MINT POZSONY Érdekes, hogy a hejszlovák csupán a magyaroktól fél, akik még a kom­munista időkben is a leginkább alkal­mazkodtak a nyugat-európai civili­zációhoz, a nemrég még volt hege­món nagyhatalomhoz tartozó ukrá­noktól pedig egy csöppet sem tarta­nak. A szlovák értelmiségiek eperje­si kongresszusáról a Slovenský vý­chod című napilapban megjelent hír­ből egyebek között azt is megtudhat­tam, hogy a kongresszus küldöttei ellenezték a Kárpátok Eurorégió ki­alakítására irányuló törekvéseket. Szerintük létrehozásával veszélybe kerülnének Szlovákia állampolgárai. Ezt a megfogalmazást először ügy magyaráztam magamnak, hogy a szíovák „értelmiségnek" aggályai vannak a régiónkba mind nagyobb számban látogató ukránok miatt, mondván, esetleg tisztességtelen szándékúak is lehetnek közöttük. Az e témával foglalkozó számos egyéb lapban is megjelent cikkek elolvasá­sa után azonban rájöttem, hogy a hejszlovák lobby, Deák úrral az élen, délről várja a veszélyt... Miért is van az, hogy a hejszlová­kok a Kárpálok Eurorégió keretében senki mástól, csak a magyaroktól félnek? A Kárpátok Eurorégió természe­tes létét igazolja az a tény, hogy ha Nyíregyházára, Debrecenbe vagy Hajdúszoboszlóra látogatok el, ott­honosabban érzem magam, mint Po­zsonyban, noha csak néhány szót beszélek magyarul és még keveseb­bet értek. További bizonyítéka a Kárpátok Eurorégió természetes létezésének az a tény, hogy a zemp­léni régió nem csupán Kelet-Szlová­kia bizonyos területét foglalja el, hanem Észak-Magyarországét is. Ha tehát Zemplén vagy Aba áthúzódhat a másik állam területére, ugyanez érvényes lehet az eurorégióra is. Személy szerint azt gondolom azonban, hogy az ún. nemzeti orien­táltságú állampolgárok azért reagál­nak oly ingerülten az eurorégióra, mert a NACIONALISTA NACIO­NALISTA VOLT ÉS NACIONALIS­TA IS MARAD, MÉG HA BULLDÓ­ZEREK POTYOGNAK IS AZ ÉG­BŐL. MIRO BEHÚN, Szobránc Domino 1993. július 7. IGAZSÁGOS FÖLDTÖRVÉNYT (Munkatársunktól) Elégedetlen­ségüknek adtak hangot a Szlová­kiai Vállalkozók Szövetségének vezetői tegnapi sajtótájékoztató­jukon. Martin Šichta, a szövet­ség elnöke szerint ha a vállalko­zók adóját öt-tíz százalékkal csökkentenék, az államkassza bevételein ez nem érződne, sőt, egy ilyen gesztus a vállalkozók számának gyarapodását idézné elő. Elhangzott, a földtörvény akkor volna igazságos, ha a Be­neš-dekrétum következtében sújtott nem háborús bűnös né­met és magyar polgártásak is teljes kártalanítást kapnának, azaz, visszanyernék elkobzott földjeiket. Külön fejezetet szántak a la­kástörvény éles bírálatának. A törvényből egyszerűen kima­radt a nem lakóterületek árának szabályozása, vagyis az irodahe­lyiségek, eladóterületek áráról a törvény nem rendelkezik. A szövetség még a törvényalko­tás folyamata idején felhívta e hiányosságra a figyelmet, en­nek ellenére nem került bele a végleges változatba. Ahogy a szövetség elnökségének egyik tagja mondta, ez hamisítatlan bolsevizmus, és az alkotmánybí­rósághoz fordulnak, hogy álla­pítsa meg a törvény helyességét vagy helytelenségét. Végezetül a devalvációról: Martin Šichta szerint a leértékelés az általános recesszió miatt nem fogja külö­nösebben elősegíteni az export­növekedést, és a 20 százalékos behozatali pótlék kivetésében sem lát ésszerűséget. (só) A MATICA SLOVENSKA „KIS SZLOVÁK NOBEL-DÍJAT" ALAPÍT (Munkatársunktól) A szervezet tegnapi sajtóértekezletén hang­zott el a bejelentés, mely, per­sze, nem szó szerint értendő. A megjelölés inkább afféle ki­egészítő magyarázatként szol­gál. A valóság ugyanis az, hogy a Matica slovenská Alapítványa, mely tavaly jött létre, a szlová­kiai szellemi élet különböző te­rületein, így az irodalomban, a képzőművészetben és a tudo­mányos kutatásokban elért ki­magasló teljesítményeket éven­ként kitüntetésben részesíti. Ezen túlmenően a szlovákság fel­emelkedéséért szerzett, nem ki­fejezetten szakmai kötődésű személyes erkölcsi érdemek méltánylására is díjat hoz létre, mely mintegy százezer szlovák koronányi jutalommal jár majd együtt. Dr. Jozef Markuš, a Ma­tica slovenská elnöke elmondta, hogy a díjak odaítélésére feljo­gosító érdemek elismerése nem­csak a szlovákságot, hanem a szlovákiai nemzetiségek tagjait is megilleti. Az Általános Hitelbank kép­viselője, Vladimír Hromý mér­nök, a Matica Alapítvány tíz törzstagjának egyike beszámolt a szlovák „államkincsnek" ne­vezett gyűjtés eddigi állásáról. Az adakozás lebonyolításáról ugyanis szintén a Matica slo­venská Alapítványa gondosko­dik. Eddig 15,5 millió szlovák korona gyűlt össze, melyhez a külföldi szlovákok - dr. Ján Bobáknak, a külföldi szlovákok­kal foglalkozó intézet igazgató­jának közlése szerint - 6,5 millió korona értékű pénzadománnyal járultak hozzá. Az adakozás so­rán több mint 10 ezer értéktárgy is érkezett, ezeket rövidesen szakértők becslik fel, s egy ré­szüket nemzetközi aukción érté­kesítik. A kifejezett műkincsek­ből, mint amilyen például Vin­cent Hložník festőművész több mint 100 képe, külön galériát kívánnak létrehozni. (kiss) UBORKASZEZON AZ ÉRTÉKTŐZSDÉN A Pozsonyi Értéktőzsde különben is általában eléggé gyenge forgal­mára ezen a héten a nyári szezon is rányomta bélyegét. A legna­gyobb érdeklődés továbbra is a kárpótlási kötvények iránt nyilvánult meg, amelyeket 85 százalék körüli árfolyamon jegyeztek. Nagyon gyenge volt a banki kötvények forgalma, mindössze az Általános Hitelbank egyik papírjára született kötés. Lassanként megindul a vállalati részvények kereskedelme is, ezen a héten a Slovnaft részvényei 719 koronás átlagárfolyamon, a trencséni Ozetáé pedig 350 koronás árfolyamon cseréltek gazdát. A többi vállalati részvény esetében nem került sor üzletkötésre. -tl­A BÁRSONYSZÉKRŐL EGYELŐRE NEM BESZÉLNEK SAJTÓÉRTEKEZLET A VÉDELMI MINISZTER NÉLKÜL Rendkívüli várakozás előzte meg a védelmi minisztérium teg­napi sajtóértekezletét, hiszen egyesek úgy vélték, ez lesz a vé­delmi miniszter hattyúdala. A feltételezés oka nem ismeret­len: amennyiben a kormányzó mozgalom komolyan gondolja a nemzeti párttal kötendő koalí­ciót, Imrich Andrejčák aligha maradhat meg bársonyszéké­ben. A sajtó képviselőinek csaló­dására - állítólag halaszthatatlan parlamenti kötelezettségei miatt - a miniszter úr nem is jelent meg a sajtóértekezleten. Több osztályvezető társaságában Ire­na Belohorská, a védelmi mi­nisztérium hivatalvezetője he­lyettesítette őt, így a sajtóérte­kezleten résztvevő minisztériu­mi emberek kerülték az esedé­kes őrségváltás kényelmetlen kérdését. Irena Belohorská statisztikai adatokat közölt: mint mondta, a 18 hónapos tényleges katonai szolgálat 12 hónaposra csökken­tésével párhuzamosan az eddigi kettő helyett négy bevonulási terminust vezettek be. Az egyik most, július elsején volt, amikor is 7400 kiskatona vonult be a szlovák hadseregbe. Az iroda­vezető megelégedéssel közölte, hogy a bevonulás simán, rend­bontás nélkül zajlott. Szóba ke­rült a katonák bűnözése is, amely sajnos a tavalyi évhez képest növekedést mutat, de a katonai vezetők hangsúlyoz­ták, hogy ez a jelenség az egész társadalmat érinti. Ez év január elsejétől június 30-áig 401 hivatásos katona hagyta el a szlovák hadsereget, ebből öten mentek át a cseh hadseregbe, Csehországból pe­dig 82 tiszt lépett át a szlovák hadseregbe. A cseh hadseregben szolgáló szlovák tisztek közül 264-en kérték felmentésüket a hadsereg kötelékéből, és Cseh­országban kívánnak maradni. A Jugoszláviában szolgáló szlo­vákiai ENSZ-alakulatról meg­tudtuk, Daruvár térségében vál­totta fel a finn építő és a kanadai utász alakulatot. Szó esett a hadsereg tulajdo­nát képező levéltári anyagok, illetve műtárgyak, művészeti al­kotások elosztásáról is. Az érté­kek kb. 45 százalékát már Cseh­országból Szlovákiába szállítot­ták. Ezek között XVII., XVIII. századi műtárgyak is vannak, problémát csupán az 1918 és 1939, illetve 1945 és 1960 kö­zött Szlovákia területéről elke­rült értékek képeznek. (gaál) JÚLIUS TÓTH: NEM LESZ DEVALVÁCIÓ (Munkatársunktól) Roman Zele­nay, a sajtóval kapcsolatos ügye­kért felelős államtitkár ismét nem válaszolt az újságírók hetek óta ismételgetett kérdésére, tud­niillik mi a véleménye az ŠtB rehabilitálására irányuló, a Re­publika című kormánypárti lap­ban megjelent Lorenz-interjúról. Roman Zelenay a saját elmondá­sa szerint megelégedett azzal, hogy az interjúról szóló kom­mentárokat elolvasta, illetve fi­gyelemmel kísérte az üggyel kapcsolatos vitát a sajtóban. Ma­gát az interjút viszont nem tar­totta szükségesnek elolvasni, mert őt fontosabb kérdések fog­lalkoztatják. Július Tóth szlovák pénzügy­miniszter tagadta, hogy a De­mokratikus Szlovákiáért Mozga­lom azt ígérgette volna, nem lesz devalválás. A tíz százalékos de­valválás állítása szerint a Nem­zetközi Valutaalappal kötött megállapodás alapján követke­zett be, és az újságírók körében némi derültséget keltve bejelen­tette: további devalválásra egy­hamar nem kerül sor. Bíráló hangnemben szólt azokról a né­zetekről, amelyek szerint a föde­ráció felszámolását elkapkodták, néhány évet még várni kellett volna. Állítása szerint két év múlva már nem lett volna mit megosztani a két tagköztársaság között, mert a csehek talán még a pozsonyi várat is eltüntették volna, s a szlovákokra ismét a tömeges kivándorlás várt. (m-n.) AHOGY ÉN LÁTOM Ha most kárörvendő lennék, párhuzamot vonnék Jan Masaryk 1948-as moszkvai uta­zása és Vladimír Mečiar közelmúltban ab­szolvált amerikai vizitje között. Az állama­lapító Masaryk fia Sztálintól hazatérve ezt mondotta a Cernin-palotában: „Külügymi­niszterként látogattam a Szovjetunióba, és szolgaként tértem haza". Mint tudjuk, Beneš Csehszlovákiának a Marshall-tervhez történő csatlakozása egyeztetésére küldte diplomáciájának irá­nyítóját Joszif Visszarionovicshoz. Aki a reá jellemző egyszerűséggel azt mondta: „Nyet!" De úgy mondotta, hogy a sok mindent látott és megélt ifjabb Masaryk - noha bohémsága közismert volt - nyom­ban megérezte, hogy az ország, amelyet képviselt, degradáltatott. Miniszterelnökünk néhány hete úgy uta­zott az Egyesült Államokba, hogy meg volt róla győződve: Szlovákia a posztkommunis­ta országok között abba a csoportba tarto­zik, amelybe Csehországot, Lengyelorszá­got és Magyarországot szokták besorolni. Tehát - hogy a sportújságírók kifejezésével éljek - az NB I-be. Ebbéli meggyőződésé­ben ült le véleményt cserélni Brzezinskivel, a politológussal, több korábbi amerikai el­nök főtanácsadójával, és nem telt bele két óra, kénytelen volt tudomásul venni, hogy Szlovákia amerikai minősítés szerint az NB II-esbe tartozik. Oda, ahova például Bulgá­ria is és Románia. Jan Masaryk akkor a maga módján levon­ta a következtetést, öngyilkos lett. Vladimír Mečiart is bántotta a lefokozás. De nem lett öngyilkos. MORBID Jan Masaryk nyilván sejtette, hogy mi következik a Kreml-beli nagy rendreutasítás után. És nem is tévedett. Az apja által alapított állam olyan országokkal került egy csoportba mint Mongólia, Líbia, Románia és Bulgária, Etiópiáról és Kambodzsáról már nem is beszélve. Most morfondírozhatunk azon, hogy helyesen cselekedett-e a külügy­miniszter, amikor öngyilkos lett. Azon, hogy nem kellett volna-e a köztársaság elnökét rábírnia az ellenállásra, a lehetetlen megkí­sérlésére. És azon is morfondírozhatunk, vajon helyesen cselekedett-e miniszterelnö­künk, amikor a Brzezinski általi minősítés után bánatában nem lett öngyilkos. De ne tűnődjünk ezen, feleslegesen emésztjük ma­gunkat. Sztálin világpolitikát csinálva intette le 1948-ban Jan Masarykot, amikor a Kreml­ben felvetette a polgárosodásra hajlamos Csehszlovákia Marshall-tervhez való csatla­kozásának a gondolatát. Kényszerhelyzetbe került az ország, itt már mindent eldöntöt­ték mások csaknem fél évszázadra. Ezzel szemben Brzezinski polgári politi­kusként, igaz, nem minden célzatosság nél­kül, mindazonáltal tárgyilagosan minősítet­te Szlovákiát. Figyelembe vette a Cseh­ország és Szlovákia közötti különbséget, kívülállóként értékelte hazánk gazdaságá­nak teljesítőképességét, így kimondta a mi­nősítést: NB II. Az amerikai látogatást követően minden­ki nagy meglepetésére Szlovákia miniszter­elnöke Romániába utazott. Abba az or­szágba, amellyel a neves amerikai politikus közös kategóriába sorolt bennünket. Amely besorolás miatt Vladimír Meéiarnak - saját bevallása szerint - egy egész éjszakán ke­resztül nem jött álom a szemére. A HZDS-diplomácia finomságait szemlél­ve és értékelve, ez nem hagyható figyelmen kívül. És a Jan Masaryk-sztori, illetve a Me­čiar-reagáláskultúra összehasonlítása során sem. Meg nem erősített hírek szerint minisz­terelnökünk a bukaresti vizit óta most már ismét nyugodtan alszik. Talán Iliescuról és Ceausescuról álmodik. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom