Új Szó, 1993. július (46. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-14 / 161. szám, szerda

MOZAIK . ÚJ SZÓ, 1993. JULIUS 14. KISS JÁNOSSAL A GYŐRI BALETTRŐL ELCSITULT A VIHAR Kiszállt a feszültség, a bizonytalanság, a kétségbeesés bénító fájdalma Európa egyik leghíresebb táncműhelyéből, a Győri Balettből. A Markó Iván távozása óta Kiss János vezette együttes ismét felszabadultan, erejének teljében táncol, s hogy a nagyvilágnak is jelezze töretlen tehetségét, az elmúlt hetekben Lisszabonban lépett közönség elé. - Ez az évadunk sem volt könnyebb, mint az első, amikor Iván nélkül folytattuk a munkát, de úgy érzem, sikeresebb, hiszen megszűnt bennünk a félelem - vélekedik Kiss János. - A bizonyítás időszaka volt ez, annak a bizonyítása, hogy amit fennállásunk első tizenkét éve alatt elértünk, azt most valóban tökéletesíteni tudjuk. Van még erőtartalékunk bőven, nyitottak vagyunk olyan stílusok és olyan darabok irányába is, amelyek Iván idejében szóba se jöhettek. - legutóbbi bemutatójuk, az Egy, kettő, három, négy komoly előrelépés ezen az úton. - Jókora falat volt bizony mind a négy koreográfus alkotása. Libor Vaculík munkája, a Játék a szerelemről könnyed hangvételű, technikailag azonban nagyon nehéz darab. Bombicz Barbara Párkák című etűdje, amelyben Kovács Margit kerámiájának három nőalakja elevenedik meg, mély gondolatokról szól érzékeny megfogalmazásban. Demcsák Ottó koreográfiája, a Sznobirtók megint egy más stílus, ráadásul dzsesszzenére. Szokatlan szín a repertoárunkon Robert North, a göteborgi Opera balettigazgatójának, napjaink egyik legnevesebb koreográfusának Entre dos Aquas című cselekmény nélküli tánckompozíciója is, amely Paco de Lucia gitármuzsikájára készült. Itt nincs hókuszpókusz, itt a tizennégy táncosnak keményen és pontosan együtt kell dolgoznia, s hozzá spanyol stílusban, amelyből most „vizsgáztunk" először. North a bemutató előtt egy héttel jelezte, hogy jönni fog, addig az asszisztense dolgozott az együttessel, és mondhatom: nagyon jó hangulatban folytak a próbák. Meg is ijedtem, hogy North majd „lehűt" bennünket, egésznapos próbáival tönkreteszi az együttest, de nem... elégedett volt. Olyannyira elégedett, hogy áprilisban vadonatúj darabot kapunk tőle. Ennek azért is örülök, mert az Ivánnal töltött utolsó években nemegyszer ért bennünket az a vád, hogy kezdünk elfelejteni táncolni, halványul a technikánk. North darabja egyértelműen azt bizonyítja: a forma mögött tartalom is van, a Győri Balett tagjai igenis kiváló táncosok. A portugál közönség miben láthatta az együttest? - Wagner Tannháuserében, amelyet fennállásának 200. évfordulója alkalmából mutatott be a lisszaboni opera. Van egy jelenete a műnek: bacchanália a Vénusz-barlangban. Ügy látszik, ez már elválaszthatatlan tőlünk. 1985-ben Markó Iván koreográfiájában táncoltuk először a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon, aztán éveken át minden nyáron visszahívtak bennünket. Lisszabonban egy svájci stáb állította színpadra a művet, a koreográfiát pedig a Zürichben dolgozó Vámos György készítette. A nyilvános főpróbát négy előadás követte és végig nagy-nagy szeretetben, elismerésben volt részünk. - Mit tartogat még a nyár, milyen vendégszerepléseket? - Nehéz évadot zártunk, és még nehezebb áll előttünk, ezért az idei nyárra nem vállaltunk több fellépést. Azt akarom, hogy pihenjen az együttes és augusztus 26-án minden tagja frissen, feltöltődve kezdje az új évadot. Debrecenben, Nyíregyházán, Sárospalakon lépünk fel röglön az első hetekben, aztán ismét próbálni kezdünk. November 19-én tartjuk az első bemutatót Találkozások címmel, amely két darabot, a prágai Libor Vaculík és a Münchenben élő Barbay Ferenc alkotását köti össze. Vaculík Bartók Concertóját, Barbay pedig Sosztakovics zenéjét választotta, s mindkettőjük koreográfiája izgalmas, meglepetésekkel teli darab lesz. Egy hónappal a győri bemutató utón, december végén pedig hollandiai és belgiumi vendégszereplés vár ránk, összesen kilenc előadás. - A zűrzavar, a nyugtalanság tehál elcsitult már. Nincs több vihar az együttes háza táján? - Vihar nincs, de eszményi nyugalom sem. A mai gazdasági helyzetben nem is lehet. Vegyük csak a Győri Balett iskoláját, rengeteg gond adódik ebből is. Pénz kellene a felújítására, mi felelünk a tantestületért, a gyerekek szerződtetéséért, vizsgaelőadásaik biztosítósáért. Ahhoz, hogy a legtehetségesebbeket be tudjuk építeni az együttesbe, újabb és újabb béreket kell kiharcolnom, s ezek egyre nehezebb csaták. Bizonyára könnyebb dolgom lenne, ha közben felmondanék néhány táncosnak, de nem küldök el senkit, mert mind a huszonhat keményen dolgozik. Nem véletlenül menekült el Iván... mára olyan nagy problémahalmaz gyűlt össze a társulatban, hogy itt már nem lehet köztes megoldásokat keresni. Igennel és nemmel szabad csak válaszolni, is is nem létezik. Demcsák Ottó Az égiek nem segítenek rajtunk, nekünk magunknak kell pénzt előteremteni. - Ezért nem látom színpadon Kiss Jánost, a LiszJ-díjas táncost? - Ezért. A városházán ugyanis sokkal több időt töltök, mint a színházban. Tárgyalásokról értekezletekre, értekezletekről megbeszélésekre rohanok. - Tavaly a Gulliver utazásaiban, Az örök vándorban, majd a Fény és árnyékban kellett volna látnom. A műsorfüzet szerint mind a három darabbem szerepet vállalt, színpadra mégse lépett egyikben sem. - A Szent Margit legendájában táncoltam legutóbb, kilencvenegy nyarán. Azóta nem, pedig igazán szeretnék. Ehhez viszont minden áldott nap gyakorolni kellene, anélkül nem megy, erre pedig nincs lehetőségem. De most ígéretet tettem magamnak, hogy folytatom. Harmincnégy éves vagyok, két évadot már így is kihagytam, s egyáltalán nem akarom áltatni magam. Kívülről nézni egy sikeres előadást egészen más, mint benne lenni. Ami viszont mindenképpen vigasztal: a Győri Balett továbbra is jó úton halad. SZABÓ G. LÁSZLÓ és William Fomin a Mr. Faustban A SATAN ES CIMBORÁI A Rátli-Végh Istvántól megszokott alapossággal írt könyv A sátán és cimborái. Adatai, történetei fontos kiegészítő részei a kultúrtörténetnek, még ha nem is a legdicsőbbek. Ördögidézésről, fekete s fehér mágiáról, a boszorkányok elleni több évszázados üldözésről, mis nyílt és eltitkolni szándékolt „emberi butaságról" olvashatunk benne hátborzongató adatokat. S ha jól utánagondolunk a dolgoknak - és figyeljük a világ eseményeit -, bizony nem állíthatjuk, hogy az efajta emberi butaságot sikerüli volna kiirtani. És nem is nagyon van rá remény, hogy tökéletesen, egyszer s mindenkorra eltüntethetők lennének az emberi gyengeelméjűség (misztikum utáni sóvárgás) nyomai. Minden új generációnak ú jra fel kell fedeznie, átélnie és újraértékelnie az emberiség teljes kultúrtörténetét - genetikailag ugyanis, sajnos, nem a megszerzett kulturális, sem a megszenvedett történelmi tapasztalat nem öröklődik át. Ezért aztán a „gyanútlan" emberiség feje fölé újra meg újra kitermelődnek a Nérók és Hitlerek, a „boszorkányokat" kínvallatásnak alávető megszállón inkvizítorok: az utasítók és végrehajtók is. A könyvet olvasva el gondol kozliatunk azon is, vajon különböznek-e a letűnt századok kúivallatási módszerei az SS-legényekétől vagy a mai délszláv hóhérokétól; vajon melyikük fantáziája dúsabb vagy szegényebb. A lényeg azonban ugyanaz. Ügy látszik, az emberi fajra jellemző marad, s kollektív őrületté fokozható az agresszivitás és a rombolási hajlam. Mindegy, hogy bűnösnek nyilvánított „boszorkányok", cigányok, zsidók vagy mások irtása folyik-e... S ez az, ami miatt a földlakók veszélyesek az Univerzumra nézve! Elképzelem, micsoda vérszomjas hordáknak láthat minket egy, az intelligenciájában bennünket meghaladó faj. Eszembe jutnak a hétköznapok kis inkvizítorai is, a szelíd, de alapos gyilkosok: a gyerekét pofozó szülő, az intrikusok, az elhagyott szeretők, a bosszúálló főnökök, a hóhányó politikusok, a sokat sikkasztó érinthetetlenek, a környezetet büntetlenül mérgező gyárosok, a dúskáló Észak, az éhlialállal vert Dél, a szereleiért zsaroló öregek, a mindent jobban tudó okosok... folytassák önök a sort! HARASZTI MÁRIA MATEMATIKAI TEHETSÉGGONDOZÁS GÖMÖRBEN JABLONCÁTOL BUDAPESTIG Az utóbbi évtizedeknek a szellem szárnyait lemetsző politikája az oktatásra is rányomta bélyegét. Az iskolák uniformizáló nyomása a tehetségeket a szürke átlag szintjére próbálta kényszeríteni. Még ma is ritka az olyan alapiskola, ahol a tehetséggondozással komolyan és hozzáértőén foglalkoznának. Szerencsére vannak kivételek. Az elmúlt év júliusában matematikai táborozást rendeztek a Rozsnyói járás egyik kisközségében, a jabloncai vadászházban. A táborozáson 17 gyerek vett részt a járás négy magyar alapiskolájából. A foglalkozásokat Pósa Lajos, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika tanszékének tanára vezette, aki nemcsak kitűnő szakember, hanem nagy figyelmet szentel a tehetséges gyermekeknek. A tavaly kezdődött kapcsolat a tanév folyamán is tartott, és idén június közepén tizenketten részt vehettek abban a matematikai táborban, melyet a Bolyai János Matematikai Társulat támogatósával szerveztek Budapesten. Kovács Zoltán, a Szádalmási Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója, a táborozások és foglalkozások egyik kezdeményezője így meséli el a dolog előzményeit: - Magam is matemaükatanár vagyok, s kerestem azokat az embereket, akik az átlagnál többet akarnak tenni a matematikaoktatásért és a tehetséges gyerekekért. Így jutottam el Hecht Annához, a dunaszerdahelyi tanügyi igazgatóhoz, ő Tonkházán szervezett egy matematika-hétvégét, ahol I'ősa Lajos vezette a foglalkozásokat, s erre engem is meghívott, összeismerkedtünk, hosszan elbeszélgettünk, és felvetődött, hogy hasonló dolgot nálunk is lehetne szervezni. Végül 1992 tavaszán elkezdte itt a munkát. - Mit kell tudni Pósa tanár úrról és módszeréről? - Nála a gyerekek nagyon szabadon gondolkodhatnak. Fölvet egy problémát, vitatkozik a gyerekekkel, az ő érveikkel, s valahogy mindenkiből ki tudja hozni a maximumot. A mi gyerekeink a matematikaórákon visszafogottak, passzívak. De Lajos bácsi jelenléte egészen fantasztikus hatással bír. Tartott már rendhagyó matematikaórát nálunk is, és a gyerekek még a csengetés és a szünet utón sem akarták, hogy befejezze, annyira élvezték a dolgot. Pósa Lajos neve egyébként jól cseng a magyarországi matematikuskörökben, ismert és elismert szakember, megbecsült tanár. - Hogyan válogatták ki a gyerekeket a tavalyi első táborozásra? - A tábort a járás négy magyar iskolájának, a szádalmásinak, rozsnyóinak, pelsőcinek és demőinek matematikát tanító pedagógusai szervezték, a rozsnyói Szendi Katalin és a pelsőci Málé Géza segítségével. Pósa Lajos javasolta, hogy a gyerekeket egy mérőlap segítségével válogassuk ki. Nyomott a latban a matematikatanárok véleménye is. A válogatóst igyekeztünk úgy irányítani, hogy mind a négy iskolából jöhessenek tanulók. - A két táborozás között, azaz az elmúlt tanévben megakadt a megkülönböztetett foglalkozás? - Nem, bár Pósa tanár úr nem tudott időt szakítani arra, hogy az órákat személyesen vezesse. Ellenben az ő útmutatásait felhasználva mi magunk foglalkoztunk a gyerekekkel. - Milyen volt a mostani budapesti táborozás? Ugyanezek a gyerekek vettek részt rajta? - Igen, de öten családi okok miatt nem tudtak eljönni. Ugyanakkor néhány bősi kisdiák is velünk jött, s a táborban részt veit a magyarországi Vácszentlászló iskolájának az a csapata, amelyik egy országos verseny döntőjét megnyerve az Egyesült Államokba is eljutott. A táborban intenzív, csoportos és egyéni matematikaoktatás folyt, ám városnézésre is jutott időnk. A foglalkozások zömét Pósa Lajos vezette, de vendégeink is voltak. Az egyik este Bérezi Szaniszló szórakoztatott minket, aki az ELTE technika tanszékének tanára. Egyrészt megismertetett a csillagos ég rejtelmeivel és kultúrtörténeti vonatkozásaival, másrészt arról tartott előadást, milyen matematikai kulturális örökség rejlik a templomépítészetben. Csalóczi Erzsébet is eljött hozzánk, ő hasonló szellemben foglalkozik a gyerekekkel, mint Pósa Lajos, de inkább az alsó tagozatosokkal. - Pósa Lajos módszerének lényege tehát abban áll, hogy inkább a gondolkodást, a kreativitás fejlesztését, s nem a tárgyi ismereteket tartja lényegesnek. Az ő módszere mennyire illeszthető a mi matematikaoktatásunkba? -Én sok mindent megpróbáltam becsempészni az óráimba, amit Pósa Lajostól tanultam. A gyerekek élvezték a dolgot és büszkék voltak arra, hogy a felvetgett problémákat meg tudják oldani. Tehát a gondolkodásuk fejlődése mellet az önbizalmuk is növekedett. - A pedagógiai módszerek hatékonyságáról és jogosultságáról sokat vitatkoznak, de az ilyen és hasonló eredményes módszerek szélesebb körffalkalmazása l ilán nem válik a tanulók kárára. A pedagógusok mutattak-e érdeklődést a Pósa-féle módszer iránt? - Foglalkozásainkat, táborozásainkat a módszertani központ és a pedagógusszövetség is támogatta. Van érdeklődés e módszer iránt. Nemrég egy országos matematikai módszertani értekezleten például egy érsekújvári kolléganőm kérte, intézzük el valahogy Pósa Lajossal, hogy náluk is tartson foglalkozásokat. Kitűnő kapcsolatba áll Pósa tanár úrral a Dunaszerdahelyi járás, ahol intenzív foglalkozásokat tartanak tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt. - A legutóbbi budapesti táborozás remélhetőleg nem jelentette a Pósa-kapcsolat, a matematikai tehetséggondozás végét a Rozsnyói járás magyar iskoláiban!? - AS gyerekek zöme iédn végzett az alapiskolában, de mi sa foglalkozásokat nem szeretnénk abbahagyni. Egyrészt mindenképpen folytatnánk a mostani hetedikesekkel, másrészt a már végzettekkel is, illetve kisebb tanulókkal. Pósa Lajos ugyan nem tett határozott Ígéretet arra, hogy elvállalná jövőre egy matematikai tábor vezetését, de nem is utasította vissza. Azt viszont megígérte, hogy a tanév folyamán ellát tanácsokkal, feladatlapokkal, s ha valóban intenzív munka folyik nálunk és érdemesnek látja eljönni, akkor minden bizonnyal személyesen találkozhatunk vele. KLINKO RÓBERT