Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám, csütörtök

1993. JUNIUS 10. MOZAIK MÁSOK ÍRTÁK A REPUBLIKA MINT KÖLTSÉGVETÉSI HAZÁRDLAP A Trend gazdasági hetilap 21. számában a szlovák saj­tóügynökség által kiadott Re­publika című napilap kiadása körüli gazdasági botrányról rántja le a leplet. A jogszabályok elemzéséből egyértelműen kitűnik, hogy a költ­ségvetési szervezetek vállalkozói te­vékenységének elsősorban a fő te­vékenységi körük javítására kell irá­nyulnia, nem pedig a költségvetési források elszívására. A sajtóügynök­ség gazdasági eredményei viszont azi mutatják, hogy az utóbbi évek­ben folyamatosan és rendkívül nagymértékben csökkent itt a telje­sítmény és a nyereség, s ezáltal megnövekedtek a költségvetéssel szembeni elvárások. A lapkiadás je­lenlegi gazdasági feltételeit figye­lembe véve, nagy a valószínűsége annak, hogy a Republika napilap kiadása tovább rontja majd a saj­tóügynökség gazdasági mérlegét. A szlovák sajtóügynökség gazda­sági tevékenységét, mivel költség­vetési szervezetről van szó, az álla­mi költségvetésről szóló 14/1993. sz. törvény és a hozzá kapcsolódó 81/1992. sz. törvény, valamint a pénzügyminisztérium 638/1992 sz. rendelete szabályozza. Ennek értelmében végezhet ugyan vállal­kozói tevékenységet, viszont csak abban az esetben, ha az ebből a te­vékenységből származó jövedelme teljes mértékben fedezi a ráfordítá­sokat. A továbbiakban a lap a szlovák sajtóügynökség gazdasági eredmé­nyeit ismerteti és elemzi. Az új gaz­dasági feltételekre való átmenet fel­készületlenül érte az ügynökséget, s ez a gazdasági eredményekben is megmutatkozott. Míg az előző évek­ben nyereséges volt, 1991-ben a tervezett 8 millió korona nyereség helyett 5,2 millió veszteséggel zárta az évet. Ez a veszteség 1992-ben csaknem 16 millió koronára növeke­dett. A negatív gazdasági eredmé­nyeket a bevételek csökkenése is egyértelműen jelzi. A 100 millió ko­rona feletti éves bevételek tavaly már csak a felét hozták a konyhára, miközben az ügynökség által nyúj­tott szolgáltatások árai csaknem há­romszorosára emelkedtek. 1992 első negyedévében az ak­kori Csehszlovák Sajtóiroda része­ként 2,4 millió korona veszteséget mutatott ki, a rákövetkező háromne­gyed évben a szlovák pénzügymi­nisztérium további 10-10 millió koro­nát utalt ki az immár önállósult saj­tóügynökségnek működtetési és be­ruházási célokra. De még ez sem volt elég, hiszen az ügynökség ve­zetése a kormánytól külön támoga­tást kért, s így összesen 19 millió működtetési és 55 millió korona be­ruházási támogatást kapott. Ilyen feltételek között kezdte meg a sajtóügynökség a Republika című napilap kiadását. A hazai lapkiadás jelenlegi feltételeit tekintve, vajmi ke­vés esélye van a Republikának arra, hogy nyereséges legyen, hiszen az utóbbi három évben indított lapok közül a Nový čas kivételével az első években mindegyik ráfizetést produ­kált. A kormánylapnak titulált hason­ló profilú Koridor 9 hónap alatt 9 mil­liós veszteséget volt kénytelen el­könyvelni. A Republika abban az esetben lehetne nyereséges, ha egyes költ­ségtételei fedezését a sajtóügynök­ség vállalná magára, például a bér­leti díj, postai és távközlési költsé­gek fizetését, illetve, ha a lap nem fizetne a szlovák sajtóügynökség ál­tal biztosított szolgáltatásokért. Nem mellékes az a körülmény sem, hogy idén a szlovák költségve­tés már 40 millió koronát irányoz elő a sajtóügynökség tevékenységére. A lap szerette volna meghallgatni dr. Dušan Kleimannak, a saj­tóügynökség vezérigazgatójának a véleményét, ő azonban elzárkó­zott a tájékoztatás elöl. METÁLORÜLET POZSONYBAN 1993. június 8-a bizonyára sokáig em­lékezetes marad a rockzene rajongói szá­mára. Ezen a napon ugyanis Pozsonyban az Inter-stadionban nem mindennapi ese­ményre került sor. A heavy metal műfaj egyik jelenlegi legnépszerűbb zenekara, az amerikai Melallica az angliai Megadeth és a The Cull együttesekkel közösen monstrekoncerttel ajándékozta meg a ha­sonló élményekben ez idáig nem igen részesült szlovákiai közönséget. A nagyszabású show-t háromnapos elő­készület előzte meg. A zenészek 150 fős kísérettel érkeztek, csak a felszerelést 17 kamion és 6 autóbusz hozta Pozsonyba. A hatalmas pódiumról nem hiányoztak a jól ismert díszletek, köztük a két hatal­mas koponyát ábrázoló kép sem. A tech­nikusok különböző fény- és hangeffektu­sokkal, tűzijátékkal, robbanásokkal káp­ráztatták el a közönséget, amely az él­mény hatására azt is hamar elfelejtette, hogy az előadás másfél órás késéssel kezdődött. Az elözenekarok fellépése egyébként is csupán két-háromezer fana­tikus metálrajongót érdekelt. A többség kizárólag a Metallicára volt kíváncsi, s azért, hogy kedvenceit láthassa, képes volt órákat várakozni a fullasztó nyári hőségben. Pár perccel fél kilenc után aztán elkezdődött a nagy attrakció. Fölra­gyogtak a fények, kigyúltak a lámpák, s a színpadon megjelent a ..Zenekar". A közönség pedig tombolt. Az első akkor­doktól az utolsó dobütésig félig önkívületi állapotban, csápolta, ugrálta, dalolta vé­gig a csaknem három órán át tartó őrüle­tet. Boldogok voltak (a stadion környékén lakók bizonyára már nem annyira) és elégedettek. Június 8-a az ő napjuk volt és a hamisítatlan metálzenéé. A maratoni koncert szervezői vi­szont nagyot csalód­tak: az érdeklődés ugyanis jócskán el­maradt a várakozás­tól. A stadion szó szerint tátongott az ürességtől. Hiába, nem minden fanati­kus rockrajongónak telik manapság 500 koronás belépőre... A koncert bevételét egyébként a World for Children Founda­tion (A világ a gyer­mekekért) nevű nemzetközi alapít­vány javára ajánlot­ták fel a szervezők és a résztvevők. No lám, ilyen gyöngéd is tud lenni a kőke­mény (zenei) világ. (forgon) Méry Gábor felvétele A STATISZTIKAI HIVATAL SZERINT NŐ A NAPI TERMELÉS (Munkatársunktól) - Áprilisban Szlo­vákia gazdasági helyzete stabilizálódott, sőt, enyhe javulást könyvelhettünk el - mondja Rudolf Krč, a Szlovák Statiszti­kai Hivatal elnöke tegnapi tájékoztatóján. Az infláció üteme lassult; márciushoz ké­pest áprilisban 1,2 százalékkal növeke­dett; az élelmiszerek esetében csupán 0,1 százalékkal. Az állami költségvetés hiánya 11 milliárd koronára mérséklődött. A 25 főnél többet foglalkoztató vállala­toknál a figyelt hónapban az átlagfizetés 5249 korona, a közlekedésben pedig 5213 korona. A munkanélküliség terén nincs lényeges változás: április 30-án 304,7 ezer állástalant regisztráltak (12 százalékos munkanélküliség). Az iparban a havi termelés 6,5 százalékkal vissza­esett, azonban a napi produkció 2,5 szá­zalékkal növekedett. A látszólagos ellent­mondás abban rejlik, hogy márciusban több munkanap volt, mint áprilisban. A ke­reskedelem: március 31-éig Szlovákia im­portja 26,8 milliárd koronát, exportja 27,6 milliárdot tett ki, tehát egyelőre aktív a mérleg. A Csehországgal való kereske­delem mérlege ugyancsak pozitív (3,2 milliárd korona többlet). Rendkívül fontos, hogy a statisztikai adatok szerint erősö­dött a magánszektor. Április végén 20 537 magáncéget tartottak nyilván, amelyek az ipari termelés 18,1, az építő­ipari termelés 46,1 és a teherforgalom 41,4 százalékát adják. (só) VISSZAJÖTTÜNK... A durrogásra és a kívülről bevillo­gó szokatlan fényjátékra azonnal fel­figyeltünk. Kisiettem az erkélyre, mi a csoda ez? S hirtelen eszembe jutott: a 30. Jókai Napok beharango­zása, hisz idén tűzijátékot is ígértek a szervezők. Érdekes, egyedi ötlet! A kislányom, aki most a bencés rendi gimnáziumba jár (melynek padjait egykorom jómagam is kop­tattam) kijön utánam a langyos esté­be, kezeit összekulcsolva a vállamra támaszkodik. - Apu, mire gondolsz most? - Most, kislányom? Futnak előt­tem az emlékképek. Kezdve az 1960-as évektől, végig a hetvenese­ken - amikor talán mindig ott voltam a csodálatos rendezvénysorozaton - a nyolcvanas évek elejéig, a ,,visz­szavonulásig". Megelevenedik előt­tem a színpad, annak környéke, a rendezvények hangulata, a lemon­dásokkal és a sikert jutalmazó őszin­te tapssal. S közben jóleső érzés kerít hatalmába, hogy úgy kaptam meghívót a másnapi ünnepségre, mintázok egyike, akik,,letettek vala­mit a Jókai Napok asztalára". Csodálatos volt találkozni ezekkel az emberekkel. Az ország minden részéből összejöttünk, volt, akivel ma is gyakran találkozom, és voltak, akikkel csak a Jókai Napok alkalmá­val jövünk össze évente egyszer. Tanár, újságíró, alkalmi melós, nép­művelő, profi színész. Mi, veteránok vagy öreg rókák (nem tudom, hogy mondjam) a nézőtér jobb oldali, kü­lönálló széksorában foglaltunk he­lyet. Istenem, milyen felemelő érzés volt, mikor végignéztem ,, magun­kon"! Itt volt Tóth Sanyi bácsi, a Jó­kai Napok legsikeresebb szervező­je, a Szobi házaspár, Hrabovsky Pali bácsi, az aranyos, mindig mosolygó Blaskó^Nórika, az örökifjú, nyolcvan­egy éves Szuchy Emil bácsi, Dávid Teri néni, az írónő, és a többiek, nevüket felsorolni most lehetetlen. Hatvanan voltunk. Többen is lettünk volna, de sajnos az idők folyamán sokan örökre eltávoztak körünkből. Szabó Rezső köszöntőjében megje­gyezte, hogy több ezer (!) egykori ,.Jókai napost" kéne most kitüntetni. Ez így igaz. Mikor jelen sorok írója felment a színpadra, átvenni a kitüntetést, Komárom főpolgármestere, Pásztor István egy eredeti bókkal tisztelgett neki: „Nagyon hiányzik a Jókai Na­pok színpadáról. Jöjjön vissza!" Tu­dom én, ezt a megjegyzést mind­nyájunknak szánta. En akkor, ott tettem egy ígéretet: visszajövök! Ezt a csodálatos élményt köszön­jük Nektek, Jókai Napok mai szerve­zői! SZTRECSKÓ RUDOLF VÁLLALKOZÓKNAK Június közepén újra Szlovákiában ta­lálkoznak a környékbeli országok üzle­temberei. A budapesti Business Center Club (BCC) már hagyományosan Ko­vácspatakon tartandó üzletember-találko­zójára a hazaiakon kívül ezúttal lengyel, szlovén, horvát, olasz, magyar és cseh vállalkozók jelezték részvételi szándé­kukat. A hasonló akciók sora legközelebb június 24-26-án a magyarországi Dobo­gókőn folytatódik. Erre ma még lehet jelentkezni. Szintén érdeklődésre tarthat számot a július 14-16-ára a romániai Szatmárnémetibe tervezett román, ma­gyar, szlovák és cseh üzletember-találko­zó. -tl­A TKD Elektroník kft. és az Új Szó ajánlata: 6 könyv 6 kazetta angol nyelvtanfolyam Megrendelhető azonnal az Új Szó szerkesztőségében. 81915 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet Ára: nálunk csak 1670,- Sk + postaköltség AHOGY ÉN LÁTOM MILYEN ELNÖKÜNK LETT? A köztársasági elnök megválasztásának pillanatától kezdve nyilvánvalóvá vált: Michal Kováč államfői tekin­télye nagymértékben majd azon múlik, hogy jogkörének gyakorlása során mennyire sikerül függetlenítenie ma­gát a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomtól, elsősor­ban pedig a mozgalom elnökétől Formálisan azzal függetlenítette magát az ország első állampolgára, hogy bejelentette: felfüggesztette tagságát Mečiar politikai szervezetében A lakosság zömét jobban megnyugtatta volna, ha kilépéséről tájékoztat bennünket, de hát - mondottuk - nem a forma itt a leglényegesebb. Elnökünk első „szakítópróbájára" akkor került sor, amikor azt kellett eldöntenie, hogy a miniszterelnök lavaslatára ,,elbocsássa-e" Miian Kňažko külügyminisz­tert Reménykeltő nyilatkozatokat tett eleinte Kňažko javára, elismerte az általa vezetett minisztérium eredmé­nyeit, igy mintha nemet mert volna mondani a külügy munkáját tőle teljesen eltérően értékelő kormányelnök­nek, majd hirtelen elhatározással az alkotmánybíróság­hoz passzolta át a kérdést. Ezzel, mitagadás, nem bizonyította be, hogy képes volt elrugaszkodni Mečiartól Lényegesen jobban vizsgázott függetlenségből, ami­kor arról döntött, aláírja-e Ivan Lexa kinevezését a Szlo­vák Információs Szolgálat, magyarul: a titkosszolgálat élére Nemet mondott, és a miniszterelnöknek mást kellett keresnie erre a kétségkívül fontos posztra Az államfői tisztség természetéből következik (és - természetesen - a szlovák alkotmány rendelkezései­ből). hogy nálunk a köztársasági elnök egy-egy gesztus­sal sokszor többet elárul politikai Ízléséről, törekvéseiről, mint a miniszterelnök akár tucatnyi konkrét állásfoglalás­sal Gesztusként értékelte az ország, hogy úgy nyilvá­nult meg Michal Kováč a Mečiar-mozgalom kongresszu­sán, ahogy megnyilvánult. Megjelenése a gyűlésen, ott­tartózkodásának időtartama sokat elárul arról, mennyire váltja valóra az „összes szlovák állampolgár elnöke kívánok lenni" országlási alapelvet. Az is gesztusértékű tett volt, ahogy tanácsadóit kiválasztotta. Általános megelégedést keltett, hogy a po­litikai színskála különböző tartományaiból válogatta ki tanácsadóit. Az már egészen más kérdés, hogy mely területekre helyezi a hangsúlyt, illetve hogy a leglénye­gesebb kérdésekben ki által engedi magát befolyásolni. Az elmúlt 100 nap alatt talán az Andrej Hlinka értékelé­sével kapcsolatban tett kijelentése váltott ki legnagyobb negatív visszhangot az ország határain kívül; a hullám­verés - úgy tűnik - elcsendesedett, és Amerikában végre egyértelműen állást foglalt, kinyilvánítva, hogy Szlovákiának nem szabad a Tiso-féle Szlovák Állam nyomdokain haladnia Sokkal hatékonyabb lett volna a köztársasági elnök külföldi szereplése, ha ez az elhatárolódás teljesen spontán módon történik. A kisebbségi magyarság körében nagy várakozás előzte meg annak a kerekasztalnak a szervezését, amelyet a legfontosabb etnikai csoportok reprezentánsai ülték körül. Kár, hogy ennek a találkozónak főképp protokolljellege volt, és - irodalomtudományi kifejezés­sel élve - az extenzív totalitás volt rá jellemző. Egy ilyen kerekasztalt körülülve még csak tájékozódni sem lehet a kérdések megoldásának lehetőségeiről, hiszen az egyes kisebbségek szervezettsége, létszáma, gondja, igénye össze sem hasonlítható. Az államfői kezdemé­nyezést csak akkor tekinthetjük reménykeltőnek, ha a nagy kerekasztal körüli véleménycserét intenzív- egy­egy kisebbség reprezentánsaival folytatott és konkrét gondokat elemző megbeszélések követik. Michal Kováč már azzal is kitörölhetetlenül beírná nevét Szlovákia történelmébe, ha erőteljesen szorgalmazná a nemzeti­ségi törvény kidolgozását. Úgyszólván megválasztása 100. napjának előestéjén járt elnökünk Olaszországban és a Vatikánban Jobb lett volna, ha a televízió nem mutatja meg a lakosságnak azt a mozzanatot, amikor Michal Kováč kezet csókolt a pá­pának Igaz, a protokoll és az egyház tanítása szerint nem Karol Wojtyla kezét csókolta meg, hanem a gyűrűt, amelyben ereklye van, mégpedig Krisztus keresztjének maradványaival. Tudomásom szerint a pápa kezét elnö­künk előtt - államfőként - csak Lech Walesa illette csókkal. Neki, a katolikus Lengyelország államfőjének ez jól állt. Van aki némi malíciával azt állítja, hogy államfőnk kommunista múltjáért vezekelve, Canossa­járásként cselekedte meg ezt a gesztust. Michal Kováč jó ember. Ha pozitívan alakulnak nálunk a politikai viszonyok, igazán jelentós államfő lehet belőle. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom