Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA 1993. JÚNIUS 10. AZ ÉRTELMISÉG NEM HÁTRÁLHAT Eseményszámba ment a Kalligrarn Kiadó nemrégi bemutatkozása a budapesti Szlovákia Kulturális Intézetben, majd a Magyar Írószövetség­ben. Élénk érdeklődést váltott ki Kiss Gy. Csaba Magyarország itt marad, Miroslav Kusý Szlovák vagyok, szlovák leszek és Petr Príhoda A cseh kór című könyve. A szinte trilógiának számító három esszé- és tanul­mánykötet a közép-európai sorskérdések feszegetése mögötti értelmi­ségi magatartásról is vall. A bemutatkozáson részt vevő szerzők megszólaltatása ezt igyekszik kiegészíteni. Nyilatkozataik ugyanis a müveikből továbbgyűrűző gondolatokat is felvetnek. A válaszokban eltérő megközelítések, hangsúlyok, látószögek és szempontok válta­koznak. De a többszólamúság mintha összecsendülne - valami közös hangzatban. * A kisebbség nem szálka a köröm alatt • Mindhármuk könyvének kö­zös, visszatérő eleme a nemzetfo­galom reformjának szorgalmazá­sa. Mit tartanak fontosnak, meg­határozónak az európai felzárkó­zás és a közép-európai együttmű­ködés követelményeit szem előtt tartva?: K. Gy. Cs.: A nemzetfogalom re­formja számomra elsősorban azt je­lenti, hogy a nemzetfelfogást kisza­badítsuk a politika fogságából. A nemzet a kommunikáció, a kultú­ra, a nyelv egysége, nem pedig kizárólagos politikai identitás. Úgy vélem, a nemzet politikai tartalmát el kell választani az összetartozás egyéb elemeitől, az egyik terület törvényszerűségeit nem lehet átvin­ni a másikra. Nekem nagyon rokon­szenves az a szlovén szellemi élet­ben meghonosodott fogalom, melyet egységes kulturális térként emleget­nek. Hát van egy ilyen egységes magyar kulturális tér is, amely sem­miképp sem jelent politikai egységet. M. K.: A szlovákiai közegben a modern európai nemzetfelfogás szerintem egyet jelent a védekező reflexek leküzdésével, hisz ezek megléte a kizárólagosság elemeit erősíti, és ellenségképek kergetésé­re sarkall, ami csehellenességben és magyarellenességben jut kifeje­zésre. Az összekötő, európai közös­ségekbe ágyazó vonások kialakítá­sa és elmélyítése a fontos. Üdvös­nek tartom, hogy az ilyesfajta meg­közelítésben fogant dokumentumok a kisebbségeket az ország egészét gazdagító közösségként határozzák meg, a kisebbség nem valamiféle szálka a köröm alatt, mely ingerlé­kennyé teszi az embert. P. P.: Nos, azt mondanám, hogy ez kifejezetten a szellem emberei­hez méltó feladat. A nemzettudat modern szellemű megújhodásában fontos szerepet játszik az európai betagozódás folyamata. A nemzeti értéktudatban mindinkább előretör a gazdasági felzárkózással kapcso­latos sikerélmény. Ez fontos össze­tevő, de nem minden. Elkerülhetet­len az emberi gondolkodás, a szem­lélet megváltozása. Jómagam meg­határozónak tartom a szellemi erő­források kiaknázását. Az értelmiség­nek határokon átívelő kapcsolatot kell teremtenie egymással. Miként a tőkemozgás nemzetközi, az esz­mék áramlása is tág kereteket köve­tel, s a szellem embereire vár, hogy a meglevő akadályok eltávolításán fáradozzanak. A felelősség elhallgatása úgyis visszaüt • A találkozón többször is szó esett arról, hogy a múlt elhallga­tott, feszültséggerjesztő teherté­teleinek tisztázása nélkül nehezen képzelhető el közös előrelépés. Hogyan látják ebből a szempont­ból a hangsúlyok kirakását? Hol s mi helyeződik előtérbe a szelle­mi élet-politika-közgondolkodás hármas kötésében? K. Gy. Cs.: A múlt tehertételei közül a kölcsönös bizalmatlanságot szülő beidegződések történelmi gyökereinek életképességét tartom veszélyesnek. Természetesen, meg kell érteni, e térség kisebb lélekszá­mú népei, a szlovákok, szlovének, horvátok csak a legutóbbi három évben jutottak el az önálló államiság megteremtéséig. Érthető, erős náluk a vágy, hogy megmutassák magu­kat Európának. De az már nem, hogy XIX. századi nemzetfogalom­mal lépnek fel. Úgy tűnik, hogy a magyar politikai nemzet XIX. szá­zadi koncepciójának kudarca nem jár kellő közép-európai tanulsággal. S így még nagyobb értetlenséggel találkozik egy olyan Duna-medencei magyar nemzetfogalom kialakítása, %gíRgram Kiss GY. CSABA MAGYARORSZÁG ITT MARAD BBDI1DB amelybe minden magyar beletarto­zik, de ez nem jár együtt a politikai fennhatóság semmiféle szándéká­val, nem jelentheti azt, hogy egy magyar politikus vagy bármiféle poli­tikai irányzat, párt jogot kívánjon érvényesíteni a határon túli magyar­ságra. Itt érhető tetten a múlt gör­cseinek feloldásával járó minden tényleges nehézség. P. P.: Érzem, hogy a cseh politikai közgondolkozásból kezd kiveszni a történelmi felelősség, mely a cseh és a szlovák politikát egyaránt terhe­li a magyarokkal szembeni kollektív bűnősség vádjáért és annak követ­kezményeiért. A tágabb cseh közvé­lemény erről nagyon keveset tud Érzem, hogy a további elhallgatás egyszer úgyis visszaüt. Vallom, hogy nincs más út, mint újból és újból ismételve mindent a nyilvános­ság elé tárni, még akkor is, ha ezt nem hajlandó elfogadni. M. K.: A múlt sérelmeinek kölcsö­nős tisztázása természetesen fontos és elkerülhetetlen, de nem lehet erre alapozni a kapcsolatok alakítását. Kizárt dolog. Ha akár az egyik, akár a másik fél igy kezd gondolkodni, eltorlaszolja az együttműködés út­jait. A múlt torzításmentes feltárása, a kölcsönösen kellemetlen fehér fol­tok eltüntetése a történészek, a szakemberek dolga. A politika mindebből csak tanulságokat merít­het. Igaz, hogy mi itt Közép-Európá­ban nem mehetünk át egy olyan tisztulási folyamaton, mint a néme­tek a háború után. A szlovák állam és a zsidókérdés, a Csehszlovák Köztársaság felújítása és a magya­rok kitelepítése traumát okozott. A katarzisra szükség van, de ez nem lehet kizárólagos, mindent elhomá­lyosító öncél. Az illúzió veszélyessé válhat • A szellemi élet és a széles nyilvánosság között sokszor sza­kadék tátong. Miként látják az en­nek áthidalására irányuló igyeke­zet esélyeit? Milyen hatásmecha­nizmussal számolhat a közép­európai együttműködést szolgáló értelmiségi szerepvállalás? M. K.: Szlovákia vonatkozásában, megítélésem szerint, meghatározó szerep jut a nemzetközi háttérnek. Roppant horderejű tényező, hogy a szuverenitás nevében nem zár­kózhat egy ország sem önmagába, nem „garázdálkodhat" csak úgy sa­ját kénye-kedvére. A nemzetközi megállapodások felülemelkednek a nemzeti kereteken - jobban, mint bármikor a múltban. A nemzetközi normák kötelezőek, senki sem von­hatja ki magát érvényességük alól a háttérbe szorulás és a leszakadás kockázata nélkül. Ezt Mečiar úrnak is tudomásul kell vennie. Amikor februárban itt járt az Európa Tanács kisebbségi főbiztosa, egy egész es­tén át beszélgettünk. A felvételi kö­vetelményeket és a Szlovákiában tapasztalt helyzetet ecsetelő szavai nyomán nem lepett meg, hogy Szlo­vákia felvétele nem megy zökkenők nélkül. Az európai normák tisztelet­ben tartásának szorgalmazása rendkívül erőteljes, közeledést szol­gáló értelmiségi igyekezet, ha úgy tetszik: hatásmechanizmus. K. Gy. Cs.: Úgy érzem, hogy ez a térség valamennyi országában na­gyon komoly, egymás kultúrájának és történelmének megismerését, megismertetését segítő gyakorlati lépéseket jelent, főként a tömegtájé­koztatás és az oktatás területén. Az átlagember sokszor oly mértékben tájékozatlan, hogy szinte az alap­pontok hiányoznak. Talán nem len­ne érdektelen egy közvélemény-ku­tatás arról, hogy a mindennapok embere, de akár az értelmiségi is, mit tud a szomszédokról. A kép valószínűleg nem lenne valami elra­gadó. S ez egy olyan tényező, amellyel a politikusoknak is számol­niuk kellene. Olykor egy jól szer­kesztett közös tévéműsor is jó szol­gálatot tehetne. De néha úgy érzem, mintha a tömegtájékoztatás is a leg­rosszabb hagyományokhoz nyúlna vissza. S így nehéz elvárni, mond­juk, egy közös tankönyv elkészíté­sét, ami komoly előrelépésnek szá­mítana. Úgy látom, hogy három év­vel ezelőtti felszabadulásunkban mindenütt van egy jó adag illúzió, ami kiszolgáltat bennünket az indu­latainknak, a tudatlanságunknak, s ez a szomszédokkal szemben egyenesen veszélyessé válhat. Kü­lön szólnék egy magyarországi, nem valami megnyugtató sajátosságról. A határon túli kisebbség kérdéseivel foglalkozó intézményekben nálunk túlsúlyban vannak, akik a szomszé­dos országokból települtek ide, s lá­tószögükben benne van egy sére­lemérzet, egy kompenzálási vágy. P. P.: Nincs ilyen külön mechaniz­mus, szerintem minden a heroiz­mussal egyenértékű szellemi elhiva­tottság meglétén múlik, azon, hogy az értelmiség visszanyeri-e kissé megingott önbizalmát ós önértéktu­datát, képes lesz-e kellő és elfogad­ható ösztönzésekkel szolgálni a szé­les nyilvánosság számára. Itt nehéz előrejelzésekbe bocsátkozni. Pró­bálkozni kell, s nekem meggyőződé­sem, hogy a hatás nem marad el, különben ott lebeghet felettünk elret­tentő példaként a jugoszláviai tragé­dia. Bizom az alulról jövő kezdemé­nyezések hatóerejében. Hisz látjuk, hogy a kalligramosok maroknyi cso­portjának szívós eltökéltsége máris elindított egy, szerintem tisztázó ós közelítő párbeszédet, amely minden bizonnyal egyre szélesebb körre ki­terjedve erősíti fel hangját. KISS JÓZSEF Jó, HA TUDJA VAGYONNYILATKOZAT - JÚNIUS 30-ÁIG A VAGYONNYILATKOZAT III. RÉSZE KITÖLTÉSÉNEK MINTÁJA A természetes személyek ingóságai vagyon leírása (név és cím) mennyiség Ár (Sk-ban) Az utóbbi hetekben már több íz­ben felhívtuk olvasóink figyelmét, hogy június végéig vagyonnyilatko­zatot kell tenniük a lakóhelyük sze­rint illetékes adóhivatalban. Törvé­nyes kötelezettség teljesítéséről van szó, jóllehet a törvény létjogosultsá­ga emberi jogi szepontból bizony megkérdőjelezhető. Az SZNT által tavaly szeptember végén hozott 511-es, az adóigazgatásról szóló törvény 40. paragrafusa ugyanis úgy rendelkezik, hogy a vagyonnyilatko­zatot minden természetes sze­mélynek meg kell tennie és minden olyan jogi személynek, amely va­gyonát vállalkozásra használja fel, és a vonatkozó törvények és rendel­kezések értelmében lehetővé teszi az illetékes szerveknek, hogy bármi­kor ellenőrizze a nyilatkozatban sze­replő adatok helyességét. Tény, hogy van ország, ahol élnek a vagyonnyilatkozat gyakorlatával (pl. Franciaország), de a világ leg­több demokratikus országában a parlamentek vonakodnak egy ilyen törvény elfogadásától (Magyaror­szágon a közelmúltban hiúsította meg az alkotmánybíróság a va­gyonnyilatkozat-tételről szóló tör­vény hatályba lépését), hiszen ne­héz egy ilyen törvényt úgy megalkot­ni, hogy az ne sértse az emberi jogokat. És különösen nehéz szava­tolni azt, hogy az állampolgárokról, vagyoni helyzetükről ily módon ké­nyelmesen begyűjtött adatokkal va­laki nem él vissza. Igaz, a törvény értelmében a vagyonnyilatkozatok most két évre (a későbbiekben há­rom évre) az adóhivatalok trezorjai­ba kerülnek, csak két év múlva sze­dik elő azokat, hogy összevessék az akkori vagyonnyilatkozatban sze­replő adatokkal, illetve az eddigi idő­szakban befizetett jövedelemadónk­kal, s kiszámítsák vajon adózott jö­vedelméből szert tehetett-e bárki is a nyilatkozat szerinti gyarapodásra. Ha bebizonyosodik, hogy valaki adózatlan jövedelemből gyarapította vagyonát, a törvény értelmében utó­lagosan is kivethetik rá az adót. A törvény viszont megszületett, a parlamentben sem alakult ki róla különösebb vita (a parlamenti bizott­sági véleményezése során is csu­pán egyetlen észrevétel hangzott el a javaslattal kapcsolatban,) így az állampolgárok és a vállalkozó jogi személyek számára aligha marad más, minthogy az adott határidőig eleget tegyenek a belőle következő kötelességüknek. S mivel az adóhi­vatalnokok szerint sem mindenütt egyértelmű a nyomtatványhoz csa­tolt magyarázó szöveg, a pénz­ügyminisztérium illetékes osztálya által kidolgozott modellértékű példák közreadásával próbál lapunk is segí­teni olvasóinknak abban, hogy eliga­zodjanak a szóban forgó paragra­fusban, könnyebben eldönthessék, vonatkozik-e rájuk ez a kötele­zettség. Hangsúlyozzuk, hogy a vagyon­nyilatkozatban az ez évi január elsejei állapotokat kell feltüntetni. Mivel az ingatlantulajdont egyértel­műen fel kell tüntetni a vagyonnyilat­kozatokban, így érthető, hogy a fa­lun élők semmiképpen sem bújhat­nak ki az újabb nyomtatványkitöltés alól. Az adóhivatalok már számos helyen kezdeményezték - a községi hivatalokkal együttműködve -, hogy a nyomtatványokat eljuttatják a fal­vakba (a községi hivatalokba), és a kijelölt napokon ott is gyűjtik be, könnyítve ezzel a vidéki lakosságon, elejét véve annak, hogy mindenki külön-külön utazzon a falujától köze­lebb-távolabb eső adóhivatalba. La­punk mai számában azt a példát ismertetjük, mely szerint köny­nyebbé válhat a vagyonnyilatko­zat-nyomtatvány III. részének a ki­töltése minden természetes sze­mély számára. A nyilatkozatnak ebben a részében az ingóságokat kell felsorolni (éspedig tételesen), amennyiben azok összértéke meghaladja az 1 000 000 (egymil­lió) koronát. Itt hívjuk fel olva­sóink figyelmét, hogy a fenti cím­mel az elkövetkező napokban még öt példát ismertetünk. A személyi szükségletre szolgáló ingóságok összesen: x ebből: - ruházat, lábbeli, fehérnemű, kiegészítők, kozmetika, hajszárító és hasonló tárgyak x - könyvek x - hangszerek 3 Szokásos háztartási berendezések, összesen: x ebből: - bútor (beleértve a hétvégi házakban stb. levő bútort is) x - lakberendezési kiegészítők (szőnyegek, függönyök, ágynemű, csillárok, üvegtárgyak, porcelán és hasonló tárgyak) x - fogyasztási elektronika (tévékészülék, video, rádió, számi­tógép, magnetofon és hasonló tárgyak) 5 - villamos fogyasztási cikkek (hűtó, mélyhűtő, porszívó, mosógép, háztartási robot és has.) 4 - edények, evőeszközök stb. x További ingóságok összesen: 15 ebből: - nemesfémből és drágakőből készült ékszerek 2 - művészeti alkotások (képek, szobrok és hasonlók) 3x - bőrből és ritka állatok prémjéből készült termékek 4 - személygépkocsi 1 - tehergépkocsi 1 - motorkerékpár 1 - kerékpár 1 - szlovák koronában levő takarékbetét 2 A továbbiakban pedig tételesen fel kell sorolni az egyéb ingóságokat is a mennyiség ós az ár feltüntetésé­vel együtt. Megjegyzés: A személyi szükségletre szol­gáló ingóságokat csak akkor kell feltüntetni, amennyiben egy ter­mészetes személy esetében összértékük meghaladja a 100 000,- koronát. Ilyen eset­ben azonban minden ingóságot fel kel sorolni, beleértve a 100 000 koronáig terjedő értéket is. A háztartások szokásos beren­dezését csak akkor kell feltüntet­200 000,­150 000,­20000,­30 000,­800 000,­400 000,­150 000,­100 000,­100 000,­50 000,­2 325 000,­100 000­500 000,­500 000,­600000,­300 000,­20 000,­5 000,­300 000,­ni, ha annak összértéke megha­ladja a 300 000,- koronát. Ebben az esetben viszont a 300 000,­koronáig terjedő értékű berende­zést is tételesen fel kell tüntetni. Az X-szel jelölt ingóságok ese­tében a mennyiséget nem kell feltüntetni. (A következő részben azt a példát ismertetjük, amely esetben a házas­pár 1993. január 1-jén családi házat birtokolt, gépkocsijuk, devizaszám­lájuk, motorcsónakuk, szlovák koro­nában vezetett takarékbetétük stb. volt.) -pg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom