Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám, hétfő

RIPORT MÚJSZÓM EMBERÖLÉS - PASSZIÓBÓL A KAPOSKELECSÉNYBEN TÖRTÉNT GYILKOSSÁG ELKÖVETŐJÉRE A LEHETŐ LEGSZIGORÚBB BÜNTETÉST KÉRI A KÖZVÉLEMÉNY Az Ung-vidéki község temetőjé­nek legfrissebb sírja szinte egy vi­rághalom. A koszorúk, csokrok szo­katlan mennyiségéből arra követ­keztet az ember: az alattuk nyugvót igen sokan szerették, tisztelték. Két nappal a temetés után is élnek még a gyászszalagos szeg­fűk, káliavirágok..., s közülük alig látszódik ki a fakereszt: Itt nyugszik Cserép Norbert. Élt 20 évet. Halálhíre megrendítette a széles környéket. Életerős, sportos testal­katú, rokonszenves fiatalként ismer­ték őt. Olyannak, aki a hallás- és beszédhibájáért nem pörlekedett a teremtővel, hanem másságát a magatartásával, munkájával igye­kezett többletté, erénnyé, tiszteletet parancsoló értékké, elismert emberi tulajdonsággá formálni - sikeresen, megnyeröen. A megdöbbenést fokozta hirtelen távozásának módja... Két nappal a temetés után délelőtt is otthon, együtt a megcsonkult csa­lád. Nem tudnak napirendre térni a történtek fölött. Hogyan is tudná­nak! Az édesanya csak ül és zokog, az édesapa lelkileg szintén megtör­ve valahova az ismeretlen messzi­ségbe néz mély hallgatás közepette, s a három húg sem leli helyét a tá­gas lakásban. Az egyik asztalon fényképek so­rakoznak. Már csak azon lehetnek mind együtt, egymást ölelelve, egy­másnak őrülve. Henriettának tanulnia kellene, hi­szen holnap érettségizik, de néhány napja hiába próbálja elővenni a könyvet, füzetet, azokban a betűk elhomályosodnak, összemosódnak a szeme előtt. A fekete-fehér és színes fotók mellett néhány apróbetűs jegyzetda­rab. Norbi zsebeiből és táskájából... írójuk géplakatosnak tanult, s a zá­róvizsgára készült. - Istenem, de örült és örültünk ml is, hogy tizenhárom év után meg­szűnik az ingázás, végre itthon lesz, vasárnap délutánonként már nem kell elutaznia az iskolába... - mond­ja zokogva az édesanya. Kilenc évig a beszédhibásak ma­gyar tannyelvű losonci iskolájába járt, majd azt követően Eperjesen géplakatosnak készült. Nemcsak a szüleitől, másoktól is hallottam a faluban, hogy Norbi a háztáji gazdálkodásban külön örö­mét lelte. S nemcsak otthon, a nagy­apjánál is sok munkát ő végzett el. A végzetes május 21-én is már a másnapi, szombati teendőket vet­te számba. Kaszálni akart, utána darálni, majd a gépkocsiba vett új alkatrészeket tervezte beszerelni. Édesapja sóhajtások közepette vontatottan, halkan beszél róla. - Ügyes, rendszerető volt. Az eperjesi oktatói is mindig dicsérték. A nevelője a múltkor azt mondta nekem, komoly fiú, igen értelmes, jó vele elbeszélgetni az életlelfogásról, a terveiről... Élni akart. Dolgozni, családot ala­pítani, utódokat nevelni... Azon a napon, estefelé, csakúgy, mint szinte minden pénteken, el­ment a barátaihoz. Érdekelték a falu Az alattuk nyugvót igen sokan szerették, tisztelték dolgai. A helyi vendéglő előtt találko­zott társaival, akik a tűzoltó-csapat gyakorlatozása után ott ültek le pi­henni, sörözni, szalonnát sütni. Szép este volt. Norbi Babeta motor­kerékpárját a falnak támasztotta, s barátai közé ült. Mások is tartózkodtak a vendég­lőben és annak teraszán három ro­ma fiatalember is. A helyi Horváth Kálmán, a dobóruszkai Lakatos Ru­dolf és a budaházi Lakatos Ferenc söröztek - vagy fél tízig. Akkor a két Lakatos hazaindult. Ferenc fogta a Horváth Kálmántól délután vásá­rolt kerékpárját s néhány méteren maga mellett tolta. Ugyanakkor Cserép Norbert is elment a vendéglő teraszáról. Hogy miért ment az épület elé, ahol bent­ről és a teraszról öt senki sem láthat­ta, azt már soha, senkinek sem mondja el. A zavartalanul szórakozó barátai, ismerősei csak arra lettek figyelmesek, hogy visszatérőben a kezét a hasára szorítva rogyadozik és vérzik. Kórházba szállítás közben meghalt... A rendőri és orvosi jelentés sze­rint a harminc centiméter hosszú pengéjű kés a borda alatt hatolt be a gyomorba, a tüdőn keresztül a szívbe. Röviddel a tragédia után Norbert barátai nyomába eredtek a Dobó­ruszka felé távozott két gyanúsított­nak. Lakatos Ferencnél megtalálták a szúrószerszámot. Ma a gyilkossággal gyanúsított börtönben, rácsok mögött várja bün­tetését... * * * Kaposkelecsényben több olyan fi­atalemberrel is beszéltem, akik a szomorúan végződött nap estéjén a helyi vendéglőben voltak. Azt állít­ják: nyugodt légkörben sörözgettek, társalogtak, senki sem civakodott, s hangos szóváltásra sem került sor. Pallai Sándorné vendéglős sze­rint ugyanolyan este volt az náluk, mint általában a többi. - Lakatosék­nak háromszor három sört szolgál­tam föl. Iszogatták, majd feltűnés nélkül, csendben távoztak. Hogy az épület előtt mi játszódott le, hogyan történt ez a szörnyűség, nem láttam. Mégcsak kiabálást sem hallottam. * * * Horváth Kálmánt otthon találom. Ép házuk előtt szerdán délelőtt be­szélgetek vele. Számomra az ,,ép ház" azért „érdekes", mert a kör­nyéken az a hír járja, hogy a falu népe elégtételt véve, megtorlásként felgyújtotta a romák hajlékait ugyan­úgy, mint azt tették a betlériek egy éve. - Fogalmam sincs, miért csinál­hatta ezt Feri - így a barna fiatalem­ber. - Én azt sem tudom, hogyan történt az egész... Nem mentem ki a csárdából a két Lakatossal, bent beszélgettem a parasztokkal. Meg aztán az is igaz, hogy kapatos voltam... - Kapatos? A vendéglőstől azt hallottam, fejenként csak három sört ittak... -Mi már idehaza is ittunk egy keveset a vásárra, Lakatos Feri ugyanis vett tőlem egy biciklit, négy­százért. - Lakatos Ferenc a csárdában, vagy esetleg délután nem említette, mit forgat a fejében, mire készül? - Sok mindenről beszéltünk, de ilyesmit egy fél szóval sem említett. A kést sem láttam nála. Igaz, kabát volt rajta, biztosan annak zsebében rejtette el. Megkérdezem tőle, ha ő lenne az ítélőbíró, milyen büntetést szabna a gyilkosra. Nem sokat gondolkodott: - Halál­ra kellene ítélni... Az a fiúcska egy jámbor gyerek volt, nem ártott soha senkinek. Jól ismertem. Egyesek szerint a gyilkosság egyetlen szemtanúja a dobóruszkai Lakatos Rudolf lehetett. Ő ugyanis Lakatos Ferenccel távozott a ven­déglőből. Dobóruszka faluszéli házának udvarán szerda délben a „purdék" egykettőre előkerítik a vélt szemta­nút. Fején fülhallgatóval jön a kert felől. A kezében zsebmagnetofon. Abbahagyja a zenehallgatást, s válaszát azzal kezdi, őt a rendőrök már kihallgatták, ő nem tudja, miért cselekedte ezt a cimborája. - Azt sem láttam, hogyan szúrta le az áldozatot... - mentegetőzik. - Pedig ott volt a közelükben, nemde?! -Nem voltam ott, mert ahogy Feri előrántotta a kést, én elpucol­tam. Ha maradok, a parasztok en­gem is levernek, mint ót leverték... -Miért fordult vissza az útról a barátja a késsel? Megvonja a vállát: - Ki tudja, velem nem közölte... Csak azt tudom, hogy amikor észre­vette, valaki kijött a vendéglőből, ö visszafutott hozzá... -Maga pedig hagyta... Nem próbálta feltartóztatni, lebeszélni, megakadályozni tervének végrehaj­tásában? - Mondom, megijedtem... - Hogy a parasztok, ahogy mondta, leverik...? -... Meg aztán, ha akkor valamit is szólok neki, ó képes lett volna ellenem fordulni. Ő ilyen vad. - Tud arról, hogy lett volna vala­mi nézeteltérés az áldozat és a gyil­kos, illetve a gyilkos és valamelyik vendég között? Vagy szintén részeg volt, mint Horváth Kálmán? Gúnyos mosollyal az arcán kér­dezte: - Talán Kálmán az volt?! A há­rom sörtől? - Nekem azt mondta... -Hát lehet, hogy korábban is ivott, de én nem. Nem voltam ré­szeg, az biztos. - Sörözgetés közben, vagy távo­zásuk előtt történt olyasmi, ami a cimboráját e szörnyű tettre „fel­hangolta"? - Ha történt volna, tudnék róla. - Ha Feri akkor ott mást vesz észre, azt is leszúrta volna? - Valószínűleg. -Tehát csak passzióból, szóra­kozásból ölt? -Bizony, ó ilyen. Úgy tudom, dililevele is van... - Milyen büntetést érdemel ezért a tettes? - Mindenképpen baszit. - Hány évet? - Hatot, hetet biztosan... Amikor megkérdeztem, hogy szerinte nem lenne-e igazságosabb az életért életet követelni, az addig hallgató helyi kíváncsiskodók közül egy asszony sokallja a „javaslatot". - Azért azt sem lenne helyes, kérem - veti felém vádlóan -, hiszen neki felesége, családja van. Ebből a véleményből azt szűröm le, a „védők" arra számítanak, La­katos Ferenc leül néhány évet és utána szabad lesz... De vajon ho­gyan folytatja majd életét? * * * Megállok Budaházán is. A járóke­lőktől a gyilkos felől érdeklődöm. Kézlegyintéseikből is sok min­dent megértek. A jellemzés még sokatmondóbb: - Agresszív. A sze­méből is a fenyegetés, a durvaság sugárzik. - Volt már vele dolguk a rendő­röknek, hiszen amikor rájön, főleg akkor, ha megkapják a különböző 1993. JÚNIUS 7. spol. s. r. o. Radvanská 2, 811 01 Bratislava tel 07/313 674, 312 184, 313 339 fax. 07/311 804 ajánlata teljesen felszerelt: - vendéglői konyhák - gasztronómiai és hűtőberende­zések -alumínium ajtók, ablakok és hom­lokzatok minőség - tervezés - szerelés " SZerVÍ Z VK-838 állami segélyeket, a családját is fe­nyegeti, elüldözi még az udvarról is. - Gyakran tört, zúzott, csak úgy, minden ok nélkül? -Állítólag a Csehországban élő bátyja is hasonló brutális bűncselek­ményért ül már egy jó ideje... -Rendet kellene az ilyenekkel tenni, rendet - vélekedik egyik falu­belije. Akivel csak beszéltem Kaposke­lecsényben és másutt is a környé­ken a minap történt szörnyű, szomo­rú esetről (a dobóruszkai első ház udvarán összesereglettek kivételé­vel), mindenki szigorú büntetést vár. Nagyon sokan a szemet szemért, fogat fogért szellemében az életért életet tartják a legigazságosabbnak. - Szerintem helytelen lenne, ha a gyilkos húsz-huszonöt évet kapna, vagy életfogytiglani börtönre ítélnék. Az kevés. Meg aztán, úgy gondolom - folytatta egy középkorú családapa - egyesek talán azért követnek el ilyen-olyan bűncselekményeket, hogy bekerüljenek, visszakerüljenek a börtönbe. Ott ugyanis nyugodtan eléldegélnek. Jobban, mint otthon. Enni kapnak, tető van a fejük fölött, az állam gondoskodik róluk. A börtö­ni rezsimen is szigorítani kellene. Szerintem a kelecsényi gyilkost nyil­vánosan kellene kivégezni... S ugyanúgy, mint ő tette, késszúrás­sal. Tudom, nem humánus, de az ő tette sem volt az! * * * Kaposkelecsényben a roma la­kosság, tisztelet a kivételnek, gyak­ran megszegi a törvényt. Közülük jelenleg is hatan töltik büntetésüket különböző börtönökben - garázdál­kodásért, lopásért s csak heten vannak munkaviszonyban. Nem vé­letlen, hogy a helyi önkormányzat a közelmúltban úgy döntött, a falu férfijait beosztja éjjeli járőrszolgálat­ba. Azóta a lopások száma csök­kent. Vass Béla polgármester nem tartja kizártnak, hogy a nagyobb rend érdekében a képviselő-testület a törvényes keretek között további intézkedéseket hoz. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) A tragédia helyszíne ... ahogy Feri előrántotta a kést, én elpucoltam - állítja Lakatos Rudolf

Next

/
Oldalképek
Tartalom