Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-07 / 130. szám, hétfő
RIPORT MÚJSZÓM EMBERÖLÉS - PASSZIÓBÓL A KAPOSKELECSÉNYBEN TÖRTÉNT GYILKOSSÁG ELKÖVETŐJÉRE A LEHETŐ LEGSZIGORÚBB BÜNTETÉST KÉRI A KÖZVÉLEMÉNY Az Ung-vidéki község temetőjének legfrissebb sírja szinte egy virághalom. A koszorúk, csokrok szokatlan mennyiségéből arra következtet az ember: az alattuk nyugvót igen sokan szerették, tisztelték. Két nappal a temetés után is élnek még a gyászszalagos szegfűk, káliavirágok..., s közülük alig látszódik ki a fakereszt: Itt nyugszik Cserép Norbert. Élt 20 évet. Halálhíre megrendítette a széles környéket. Életerős, sportos testalkatú, rokonszenves fiatalként ismerték őt. Olyannak, aki a hallás- és beszédhibájáért nem pörlekedett a teremtővel, hanem másságát a magatartásával, munkájával igyekezett többletté, erénnyé, tiszteletet parancsoló értékké, elismert emberi tulajdonsággá formálni - sikeresen, megnyeröen. A megdöbbenést fokozta hirtelen távozásának módja... Két nappal a temetés után délelőtt is otthon, együtt a megcsonkult család. Nem tudnak napirendre térni a történtek fölött. Hogyan is tudnának! Az édesanya csak ül és zokog, az édesapa lelkileg szintén megtörve valahova az ismeretlen messziségbe néz mély hallgatás közepette, s a három húg sem leli helyét a tágas lakásban. Az egyik asztalon fényképek sorakoznak. Már csak azon lehetnek mind együtt, egymást ölelelve, egymásnak őrülve. Henriettának tanulnia kellene, hiszen holnap érettségizik, de néhány napja hiába próbálja elővenni a könyvet, füzetet, azokban a betűk elhomályosodnak, összemosódnak a szeme előtt. A fekete-fehér és színes fotók mellett néhány apróbetűs jegyzetdarab. Norbi zsebeiből és táskájából... írójuk géplakatosnak tanult, s a záróvizsgára készült. - Istenem, de örült és örültünk ml is, hogy tizenhárom év után megszűnik az ingázás, végre itthon lesz, vasárnap délutánonként már nem kell elutaznia az iskolába... - mondja zokogva az édesanya. Kilenc évig a beszédhibásak magyar tannyelvű losonci iskolájába járt, majd azt követően Eperjesen géplakatosnak készült. Nemcsak a szüleitől, másoktól is hallottam a faluban, hogy Norbi a háztáji gazdálkodásban külön örömét lelte. S nemcsak otthon, a nagyapjánál is sok munkát ő végzett el. A végzetes május 21-én is már a másnapi, szombati teendőket vette számba. Kaszálni akart, utána darálni, majd a gépkocsiba vett új alkatrészeket tervezte beszerelni. Édesapja sóhajtások közepette vontatottan, halkan beszél róla. - Ügyes, rendszerető volt. Az eperjesi oktatói is mindig dicsérték. A nevelője a múltkor azt mondta nekem, komoly fiú, igen értelmes, jó vele elbeszélgetni az életlelfogásról, a terveiről... Élni akart. Dolgozni, családot alapítani, utódokat nevelni... Azon a napon, estefelé, csakúgy, mint szinte minden pénteken, elment a barátaihoz. Érdekelték a falu Az alattuk nyugvót igen sokan szerették, tisztelték dolgai. A helyi vendéglő előtt találkozott társaival, akik a tűzoltó-csapat gyakorlatozása után ott ültek le pihenni, sörözni, szalonnát sütni. Szép este volt. Norbi Babeta motorkerékpárját a falnak támasztotta, s barátai közé ült. Mások is tartózkodtak a vendéglőben és annak teraszán három roma fiatalember is. A helyi Horváth Kálmán, a dobóruszkai Lakatos Rudolf és a budaházi Lakatos Ferenc söröztek - vagy fél tízig. Akkor a két Lakatos hazaindult. Ferenc fogta a Horváth Kálmántól délután vásárolt kerékpárját s néhány méteren maga mellett tolta. Ugyanakkor Cserép Norbert is elment a vendéglő teraszáról. Hogy miért ment az épület elé, ahol bentről és a teraszról öt senki sem láthatta, azt már soha, senkinek sem mondja el. A zavartalanul szórakozó barátai, ismerősei csak arra lettek figyelmesek, hogy visszatérőben a kezét a hasára szorítva rogyadozik és vérzik. Kórházba szállítás közben meghalt... A rendőri és orvosi jelentés szerint a harminc centiméter hosszú pengéjű kés a borda alatt hatolt be a gyomorba, a tüdőn keresztül a szívbe. Röviddel a tragédia után Norbert barátai nyomába eredtek a Dobóruszka felé távozott két gyanúsítottnak. Lakatos Ferencnél megtalálták a szúrószerszámot. Ma a gyilkossággal gyanúsított börtönben, rácsok mögött várja büntetését... * * * Kaposkelecsényben több olyan fiatalemberrel is beszéltem, akik a szomorúan végződött nap estéjén a helyi vendéglőben voltak. Azt állítják: nyugodt légkörben sörözgettek, társalogtak, senki sem civakodott, s hangos szóváltásra sem került sor. Pallai Sándorné vendéglős szerint ugyanolyan este volt az náluk, mint általában a többi. - Lakatoséknak háromszor három sört szolgáltam föl. Iszogatták, majd feltűnés nélkül, csendben távoztak. Hogy az épület előtt mi játszódott le, hogyan történt ez a szörnyűség, nem láttam. Mégcsak kiabálást sem hallottam. * * * Horváth Kálmánt otthon találom. Ép házuk előtt szerdán délelőtt beszélgetek vele. Számomra az ,,ép ház" azért „érdekes", mert a környéken az a hír járja, hogy a falu népe elégtételt véve, megtorlásként felgyújtotta a romák hajlékait ugyanúgy, mint azt tették a betlériek egy éve. - Fogalmam sincs, miért csinálhatta ezt Feri - így a barna fiatalember. - Én azt sem tudom, hogyan történt az egész... Nem mentem ki a csárdából a két Lakatossal, bent beszélgettem a parasztokkal. Meg aztán az is igaz, hogy kapatos voltam... - Kapatos? A vendéglőstől azt hallottam, fejenként csak három sört ittak... -Mi már idehaza is ittunk egy keveset a vásárra, Lakatos Feri ugyanis vett tőlem egy biciklit, négyszázért. - Lakatos Ferenc a csárdában, vagy esetleg délután nem említette, mit forgat a fejében, mire készül? - Sok mindenről beszéltünk, de ilyesmit egy fél szóval sem említett. A kést sem láttam nála. Igaz, kabát volt rajta, biztosan annak zsebében rejtette el. Megkérdezem tőle, ha ő lenne az ítélőbíró, milyen büntetést szabna a gyilkosra. Nem sokat gondolkodott: - Halálra kellene ítélni... Az a fiúcska egy jámbor gyerek volt, nem ártott soha senkinek. Jól ismertem. Egyesek szerint a gyilkosság egyetlen szemtanúja a dobóruszkai Lakatos Rudolf lehetett. Ő ugyanis Lakatos Ferenccel távozott a vendéglőből. Dobóruszka faluszéli házának udvarán szerda délben a „purdék" egykettőre előkerítik a vélt szemtanút. Fején fülhallgatóval jön a kert felől. A kezében zsebmagnetofon. Abbahagyja a zenehallgatást, s válaszát azzal kezdi, őt a rendőrök már kihallgatták, ő nem tudja, miért cselekedte ezt a cimborája. - Azt sem láttam, hogyan szúrta le az áldozatot... - mentegetőzik. - Pedig ott volt a közelükben, nemde?! -Nem voltam ott, mert ahogy Feri előrántotta a kést, én elpucoltam. Ha maradok, a parasztok engem is levernek, mint ót leverték... -Miért fordult vissza az útról a barátja a késsel? Megvonja a vállát: - Ki tudja, velem nem közölte... Csak azt tudom, hogy amikor észrevette, valaki kijött a vendéglőből, ö visszafutott hozzá... -Maga pedig hagyta... Nem próbálta feltartóztatni, lebeszélni, megakadályozni tervének végrehajtásában? - Mondom, megijedtem... - Hogy a parasztok, ahogy mondta, leverik...? -... Meg aztán, ha akkor valamit is szólok neki, ó képes lett volna ellenem fordulni. Ő ilyen vad. - Tud arról, hogy lett volna valami nézeteltérés az áldozat és a gyilkos, illetve a gyilkos és valamelyik vendég között? Vagy szintén részeg volt, mint Horváth Kálmán? Gúnyos mosollyal az arcán kérdezte: - Talán Kálmán az volt?! A három sörtől? - Nekem azt mondta... -Hát lehet, hogy korábban is ivott, de én nem. Nem voltam részeg, az biztos. - Sörözgetés közben, vagy távozásuk előtt történt olyasmi, ami a cimboráját e szörnyű tettre „felhangolta"? - Ha történt volna, tudnék róla. - Ha Feri akkor ott mást vesz észre, azt is leszúrta volna? - Valószínűleg. -Tehát csak passzióból, szórakozásból ölt? -Bizony, ó ilyen. Úgy tudom, dililevele is van... - Milyen büntetést érdemel ezért a tettes? - Mindenképpen baszit. - Hány évet? - Hatot, hetet biztosan... Amikor megkérdeztem, hogy szerinte nem lenne-e igazságosabb az életért életet követelni, az addig hallgató helyi kíváncsiskodók közül egy asszony sokallja a „javaslatot". - Azért azt sem lenne helyes, kérem - veti felém vádlóan -, hiszen neki felesége, családja van. Ebből a véleményből azt szűröm le, a „védők" arra számítanak, Lakatos Ferenc leül néhány évet és utána szabad lesz... De vajon hogyan folytatja majd életét? * * * Megállok Budaházán is. A járókelőktől a gyilkos felől érdeklődöm. Kézlegyintéseikből is sok mindent megértek. A jellemzés még sokatmondóbb: - Agresszív. A szeméből is a fenyegetés, a durvaság sugárzik. - Volt már vele dolguk a rendőröknek, hiszen amikor rájön, főleg akkor, ha megkapják a különböző 1993. JÚNIUS 7. spol. s. r. o. Radvanská 2, 811 01 Bratislava tel 07/313 674, 312 184, 313 339 fax. 07/311 804 ajánlata teljesen felszerelt: - vendéglői konyhák - gasztronómiai és hűtőberendezések -alumínium ajtók, ablakok és homlokzatok minőség - tervezés - szerelés " SZerVÍ Z VK-838 állami segélyeket, a családját is fenyegeti, elüldözi még az udvarról is. - Gyakran tört, zúzott, csak úgy, minden ok nélkül? -Állítólag a Csehországban élő bátyja is hasonló brutális bűncselekményért ül már egy jó ideje... -Rendet kellene az ilyenekkel tenni, rendet - vélekedik egyik falubelije. Akivel csak beszéltem Kaposkelecsényben és másutt is a környéken a minap történt szörnyű, szomorú esetről (a dobóruszkai első ház udvarán összesereglettek kivételével), mindenki szigorú büntetést vár. Nagyon sokan a szemet szemért, fogat fogért szellemében az életért életet tartják a legigazságosabbnak. - Szerintem helytelen lenne, ha a gyilkos húsz-huszonöt évet kapna, vagy életfogytiglani börtönre ítélnék. Az kevés. Meg aztán, úgy gondolom - folytatta egy középkorú családapa - egyesek talán azért követnek el ilyen-olyan bűncselekményeket, hogy bekerüljenek, visszakerüljenek a börtönbe. Ott ugyanis nyugodtan eléldegélnek. Jobban, mint otthon. Enni kapnak, tető van a fejük fölött, az állam gondoskodik róluk. A börtöni rezsimen is szigorítani kellene. Szerintem a kelecsényi gyilkost nyilvánosan kellene kivégezni... S ugyanúgy, mint ő tette, késszúrással. Tudom, nem humánus, de az ő tette sem volt az! * * * Kaposkelecsényben a roma lakosság, tisztelet a kivételnek, gyakran megszegi a törvényt. Közülük jelenleg is hatan töltik büntetésüket különböző börtönökben - garázdálkodásért, lopásért s csak heten vannak munkaviszonyban. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzat a közelmúltban úgy döntött, a falu férfijait beosztja éjjeli járőrszolgálatba. Azóta a lopások száma csökkent. Vass Béla polgármester nem tartja kizártnak, hogy a nagyobb rend érdekében a képviselő-testület a törvényes keretek között további intézkedéseket hoz. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvételei) A tragédia helyszíne ... ahogy Feri előrántotta a kést, én elpucoltam - állítja Lakatos Rudolf
