Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-07 / 130. szám, hétfő

1993. JUNIUS 7.^ iÚJSZÓä MOZAIK MEGALAKULT AZ MPP KASSAI JÁRÁSI SZERVEZETE (Munkatársunktól) - Szombaton Kassán, a Thália Színházban meg­tartották a Magyar Polgári Párt első járási közgyűlését, azzal a céllal, hogy három évig tartó vajúdás után létrehozzák a párt járási szervét. A. Nagy László, az MPP országos elnöke beszédében megelégedés­sel nyugtázta, tjogy a kassai helyi csoportjuk stabilizálódott és a város gazdag polgári hagyományaira épít­ve eredményes liberális politikát folytat. Jó kapcsolatokat épít ki a ha­sonló beállítottságú szlovák pártok­kal is. Ennek a politikának és együtt­működésnek lett az eredménye, hogy Kassán az ő közös jelöltjük nyerte el a főpolgármesteri posztot, s a minap a Kassai Kormányprog­ram nevet viselő városkerületben a pótválasztásokon is eredménye­sen szerepelt, hiszen 11 képviselő­jelöltjük közül 9-en megkapták a vá­lasztók bizalmát és képviselőkként hosszabb ideje aktívan részt vállal­nak az önkormányzatok munkájá­ból. Halász György, az MPP kassai csoportjának elnöke elmondta, hogy a politikai tevékenységen kívül párt­juk székházában otthont adtak két szakmai-érdekköri kezdeményezés­nek. Az egyik egy számítástechnikai szakkör, a másik pedig egy helytör­téneti társaság. Kassát kiváló geopolitikai fekvé­-sénél és potenciális erejénél fogva a Magyar Polgári Párt is kulcsfontos­ságúnak tartja. Olyan járási szerv kiépítését szeretnék itt elérni, mely az egész régióra jótékony hatást gyakorolhatna. A feladatok megva­lósítását Reiter Géza, Halász György, Tancsák János elnökségi tagoknak, Pazderák Bertalan alel­nöknek és Miliczky Jolán elnöknek, az MPP kassai járási szervezete vezetőségének kell elérnie, (-szák) NÉHÁNY SORBAN 0_ergej Jasztrzembszkijt nevezte ki Borisz Jelcin Oroszország új szlovákiai nagykövetévé. A 40 éves hiva­tásos diplomata történelmet tanult a nem­zetközi kapcsolatok moszkvai főiskoláján, amelyet általában csak diplomataképző­nek neveznek. 1981 és 1989 között Prá­gában dolgozott, mint a Béke és Szocia­lizmus folyóirat munkatársa. Több mint egy évig tevékenykedett az SZKP KB nemzetközi osztályán, majd két folyóirat szerkesztőségében is dolgozott, tavaly pedig az orosz külügyminisztérium szóvi­vője lett. Beszél angolul, franciául és portugálul. G armisch-Partenkirchen német vá­rosban szombaton nyitották meg ünnepélyes keretek között a George C. Marshall Központot, amely az új euró­pai biztonsági struktúrák kialakításának kutatásával fog foglalkozni. A megnyitó alkalom volt arra, hogy találkozzanak az egykori hidegháborús ellenfelek katonai vezetői. Például Les Aspin amerikai vé­delmi miniszter tárgyalt orosz kollégájá­val, Pavel Gracsovval. S úlyos incidens történt szombaton Mogadishuban: pakisztáni és ameri­kai katonákat támadtak meg szomáliai fegyveresek. A heves tűzpárbajnak mind­két oldalon voltak áldozatai, 28 pakisztáni katona vesztette életét és 50 megsebe­sült. A 10 amerikai katona közül 3 sérült meg. Valószínűleg nagyobb lett volna az áldozatok száma, ha nem sietnek segít­ségükre olasz egységek. A pakisztáni kormány tegnap hivatalos közleményt adott ki az ügyről, s követelte az ENSZ-től a vétkesek szigorú megbüntetését. I det 93 néven Brünnben szombaton megnyílt az első nemzetközi haditech­nikai kiállítás, amelyen a szlovák hadse­reg is bemutatja fegyverzetét. V arsó központjában szombaton kor­mányellenes demonstráció volt, a tüntetők nemcsak az ügyvezető minisz­terelnök, Hanna Suchocka, hanem Lech Walesa államfő lemondását is követelték. A rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel, 14 személyt előállítottak. Egyébként nem ez volt az első Walesa elleni megmozdu­lás azóta, hogy több mint egy hete felosz­latta a parlamentet és új választásokat írt ki. Ml ÚJSÁG A PÁRKÁNYI PAPÍRGYÁRBAN? EGYELŐRE HÍRZÁRLAT Csütörtöki számunkban ígértük, hogy visszatérünk a párkányi Dél­szlovákiai Cellulóz és Papírgyárban történt tűzesetre. Pénteken a hely­színen jártunk, hogy friss híreket szerezzünk. A „helyszín" kifejezés itt nem egészen helytálló, mert ugyan a papírgyárban jártunk, de a folyosónál tovább nem jutottunk. A valódi helyszínre, a hullámpapírt gyártó Fluting üzemrészleg leégett csarnokába nem mehettünk, oda még a gyár vezetőit is csak pénte­ken, három nappal a tűzeset után engedték be a vizsgálatot végző szakemberek. Bárkit próbáltunk faggatni, min­denki azt felelte: hírzárlat van, nem mondhatunk semmit, talán a vezér­igazgató František Kučerát, a pa­pírgyár vezérigazgatóját is csak hosszas próbálkozás után, az iroda­épület folyosóján sikerült elérnünk. Sajnos, ő sem volt hajlandó nyilat­kozni, ami nem is róható fel neki, hiszen a vizsgálat még tart, sem a tűz oka, sem a kár nagysága nem ismert. A vezérigazgató megígérte, kedden vagy szerdán a sajtóirodán keresztül tájékoztat majd a vizsgálat eredményeiről. „Lángra lobbant, akár a puskapor" Mit sikerült mégis megtudnunk? Az alábbiakban a szemtanúk által elmondott, de hivatalosan meg nem erősített hírek alapján közöljük azt a keveset, amit a tilalom ellenére hajlandóak voltak elárulni. - Éppen műszakban voltam, amikor a hul­lámpapír gyártásához szükséges alapanyagot előkészítő részlegen a lángokat észlelték. Azonnal sza­ladtunk oltani, de segíteni már nem tudtunk. Az épületszerkezeten, a te­tő alatti részen vastagon összegyűlt porréteg volt, ami akár a puskapor, úgy lobbant lángra és pillanatok alatt lángban állt az egész épület. Kb. 14­en voltunk akkor a csarnokhan, de szerencsére egy-két horzsoláson kí­vül semmilyen sérülés sem történt. A lezuhanó tetőszerkezet azonban a gépeket teljesen tönkretette. (Ez utóbbi kijelentést fenntartással kell vennünk, mert a vezérigazgató any­nyit azért elmondott, hogy a kivizs­gálás eddigi folyamata alatt a lesza­kadt tetőszerkezet maradványait még nem távolították el, így az sem állapítható meg, hogy az alattuk lévő gépekben mekkora kár keletkezett.) Még minket, az ott dolgozókat sem engedtek a helyszínre, keddig kény­szerszabadságon vagyunk, hogy azután mi tesz, nem tudjuk. Egy másik szemtanú elmondása szerint a távolabbi szőlőhegyről is jól látszott a pusztítás. - Szörnyű lát­vány volt, azóta sem tudok nyugod­tan aludni, - mondta egy fiatalem­ber, aki a nevét'természetesen szin­tén nem árulta el, hiszen hiába van szólásszabadság, a tilalom megsze­gésével nem szívesen kockáztatná az állását. Töle még azt tudtuk meg, hogy a leégett részlegen összesen több mint 200-an dolgoztak, de csaknem ennyit foglalkoztatnak az előkészítő részlegek is, akiknek az állása a termelés beszüntetése ese­tén szintén bizonytalanná válhat. Aztán még arról is hallottunk, hogy a városból a helyszínre siető tűzol­tók gépkocsija az egészségügyi központ közelében felborult s egyik utasának a lába eltörött. (Más hírek szerint az autóban levő tűzoltók csak könnyű fejsérülést szen­vedtek). Még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a fent elmondottak magánvéle­mények, pontosabb és hitelesebb információkat a vezérigazgató hiva­talos nyilatkozata után közlünk. GAÁL LÁSZLÓ Csak kerítésen kívülről lehetett lencsevégre kapni az érintett gyárresz­leget (Méry Gábor felvétele) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT PEZLÁR UTÓDAI. A kormány nemzetiségi tanácsa nem fogadta el az Oktatási Minisztérium hivatalnokai által kidolgozott „alternatív képzési szer­vezetet", amelyet bevallottan a szlovákiai magyar iskoláskorúakra szabtak. Az a lényege, hogy az államnyelv elsajátítása érdekében olyan nemzetiségi iskolákat kell létrehozni, amelyeken a magyar nyelven kívül minden tantár­gyat szlovákul tanítanának. A minisztérium kezdeményezését a magyar lakosság általában úgy fogja fel, hogy Pezlár utódainak ismételt próbálkozásáról van szó. A pártállam utolsó időszakában a kisebbségi pedagógusok és a lakosság kiállása meghiúsította a magyar iskolák leépítését, ámde az alapgondolat továbbra is él, és ismét a jóindulat mezébe öltöztetve próbálják a régi eszmét valóra váltani. Némely magyar publicisták a legutóbbi választások óta eltelt egy év alatt többször követtek el „szentségtörést" azzal, hogy bírálták képviselőinket, amiért a parlamentben csak elvétve éltek a taktikázásban, a szövetségkere­sésben, a kompromisszumokban rejlő lehetőségekkel. Úgy tűnik, hogy a kivétel nélkül minden tantárgyat magyar nyelven oktató iskola megtartása (ahol pedig nincs, ott kialakítása) körüli vita olyan kérdés, amely nem tűr se taktikázást, se kompromisszumot. Csak remélhető, hogy ami a kormány nemzetiségi tanácsának ülésén magyar részről elhangzott, az nem taktiká­zás, de nem is kompromisszumkeresés céljából fogalmazódott meg. Ugyanis se „szakmai elemzés", se bármiféle „indoklás", se jogi csűrés-csavarás nem változtathat azon a tényen, hogy számunkra csak a minden tantárgyat magyarul oktató iskolatípus az elfogadható. Az anyanyelvi oktatás olyan érték, olyan konstans, amelyet senki sem kérdőjelezhet meg. Sem irántunk való „jóakaratból", sem az államérdek mindenhatóságára hivatkozva. A ter­vezetet nem vetették el véglegesen, így biztosra vehető, hogy a miniszté­riumi hivatalnokok elkészítik a „szakmai elemzést" és az „indoklást". Bármilyen fórumon történő ismételt előterjesztése jó alkalom lesz arra, hogy - ezúttal teljesen indokoltan - kidomborodjék a magyar honatyák körében a kompromisszumkészség teljes hiánya. Egy kisebbség számára az anya­nyelvi oktatás az a terület, ahol nincs hova hátrálni. MILYEN LESZ A SZLOVÁK-CSEH HATÁR? Németországban, főképp a keleti tartományokban, magasra csaptak az idegengyűlölet hullámai. A volt NDK „hazatérése" óta az ország nyugati részén azért elégedetlenek az emberek, mert Honecker paradicsomának korszerűsítése miatt növekedtek az adóterhek, a keleti részeken élők pedig azért kiábrándultak, mert életszínvonaluk össze sem hasonlítható a nyugat-németországiakéval. Bonn minden áron meg akarja akadályozni a keletről jövő menekültáradat Németországba jutását, így egyezményt kötött Prágával az idegenek ezrei­nek, tízezreinek visszatelepítéséről. Oda „zsuppolják" vissza a menekülte­ket, amely országból beléptek Németországba. Csehország csak abban az esetben tudná kötelezettségeit teljesíteni, csak akkor tudná elejét venni további menekültek beáramlásának, ha Szlovákia is szigorúbbá tenné a határ ellenőrzését. Pozsony - eddigi magatartása alapján csak erre lehet következtetni - nem lelkesedik a határon való átjutás szigorúbb ellenőrzé­sének a gondolatáért. Leggyakrabban arra hivatkozik, hogy a határrendé­szetről érvényes szerződést kötött Prágával és egyébként is, az ellenőrzés szigorítása olyan összegbe kerülne, amely nem áll rendelkezésére. Nemhiva­talos nyilatkozatokban több szlovákiai fórum is utalt arra, hogy a csehek jelentős összeget kaptak a németektől a menekültek „visszazsuppolásáról" szóló szerződés aláírása fejében, és illő lenne, ha Prága a Németországtól kapott összeg egy részét Szlovákiának adná. A szlovák-cseh határrezsimről szóló tárgyalások egyelőre holtpontra jutottak. Pontosabban: egyes szlová­kiai politikai erők az egész ügyet propagandacélra hasznosítják. Ezúttal is igyekeznek bebizonyítani, mennyire hajlamosak a csehek a hitszegésre, és a szerződésszegésre. TÓTH MIHÁLY KERESZTÉNY ÉRTELMISÉGI TALÁLKOZÓ Szombaton tartották Pozsonyban a szlovákiai keresztény értelmiségiek má­sodik találkozóját. A DSZM-et Au­gustín Marián Húska alelnök képviselte. Az MKDM részéről Tirinda Péter és Agárdy Gábor elnökségi tagok vettek részt, az Együttélést Brogyányi Mihály képviselte. A találkozó baráti légkörben zajlott le, igazi értelmiségi vita folyt, minden mellék­zönge nélkül. Tartalmas vita alakult ki a Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom beszámolójának elhangzása után is. Előterjesztője, Agárdy Gábor egyebek kö­zött hangsúlyozta a Szolidaritás és támo­gatás a kisebbségi politikában című dol­gozatban: a szolidaritás elve azt jelenti, hogy a társadalomban egyetlen csoport sem érezheti magát mostohának. A ke­resztényszociális tanítás szerint is, az Isten úgy alkotta meg az embert, hogy valamennyi parancsolatot csak másokkal közösen, az egyének kölcsönös közremű­ködésével tud megvalósítani. A keresz­tény filozófia és a politikában alkalmazan­dó keresztény elvek érvényesítése segít­het nekünk megújítani az erkölcsöt, az ember jellemét, az emberek közötti vi­szonyt nemcsak Szlovákiában, hanem egész Európában, sőt az egész világon. A Magyar Kereszténydemokrata Mozga­lom tudatában van óriási politikai felelős­ségének, hogy az állam nyugodt körülmé­nyek között és zökkenőmentesen működ­jön. ..A mi szimpatizánsaink Szlovákia polgárai, itl születtek, itt dolgoznak, ezt az országot építik, itt fizetik az adót is, és ennek az országnak a törvényei szerint élnek. Ezért nem látok okot, amely meg­gátolhatná. hogy a nemzetiségi problé­mák megoldása során Szlovákiában ne érvényesüljenek azok az elvek, melyekkel éppen ez a mai szeminárium is foglal­kozik. " .(j. TRIANON KETTŐS ARCA AVAGY: POLITIKAI SZELLEMIDÉZÉS „Térségünkben minden feszültség oka Tria­non" sugalmazták, söt ki is mondták azok a jel­szavak, amelyek Trianon évfordulóján, a buda­pesti Hösök terén összeverődött tüntetés transz­parensein szerepeltek. S erre a magyar tévéhír­adó nézői közül alighanem sokan felkapták a fe­jüket. Főként azokhoz a korosztályokhoz tarto­zók, akik iskolásként, diákként és felnőttként is megtapasztalhatták a szóban forgó évtizedek történetszemléletének „csalhatatlanságát". Hisz mit is olvashatott, hallhatott Trianonról határokon innen és túl, az anyaországi és a kisebbségi felnövekvő magyar: a magyarországi uralkodó körök a két háború között minden bajért, gondért Trianont okolták, ezzel leplezték revíziós, a Mo­narchia visszaállítására irányuló politikájukat. Ar­ról viszont vajmi kevés szó esett, hogy miért is volt igazságtalan a békekötés, miként, milyen történelmi helyzetben és körülmények között ke­rült kisebbségi helyzetbe hárommillió magyar, s főként miért kell viselnie ezt a sorsot, amely valóság, de azért talán enyhíthető. De vajon hogyan? Ezek a kérdések lefojtva, de ott munkál­tak a közgondolkodás legérzékenyebb régióiban. Mert Trianon elsősorban nemzeti megrázkódta­tás volt és maradt - függetlenül attól, hogy utána a politika mikor és hogyan élt vissza vele. Most, amikor úgy tűnik, hogy sikerült megsza­badulni a féligazságok kényszerétől, e nemzedék tagjai ismét a puszta (sőt félhamis) kárhoztatás félrevezető hangjait hallhatják. Igaz, hogy egy szűk körből. De ne feledjük, az ilyesfajta, egyedül üdvözítőnek kikiáltott szólamok könnyen erőre kaphatnak. Hisz a Trianonnal és következményei­vel kapcsolatos történeti tudat, s annak oktatási megalapozása meglehetősen hézagos. Ilyesfajta következtetéseket sejtet a Kossuth Rádió Keren­gő című műsorában nemrég elhangzott stúdióbe­szélgetés, mely szakemberek (középiskolai és egyetemi tanár valamint kutatótörténész) részvé­telével igyekezett tájékoztatást nyújtani az érett­ségizőknek és a főiskolai felvételizőknek. A véle­ménycserét összegező Szarka László történész megállapította, hogy a történeti közgondolkodás alakításának eszköztára nem mutatja fel kellő­képpen Trianon kettős arcát. Vagyis, hogy a mo­narchiabeli kisebbségek nemzeti-állami önállósá­gi törekvéseit szentesítette, de ugyanakkor a ma­gyarlakta területek hatalmi erővel történt elszakí­tását is. Persze, hozzá kell tenni, hogy ez a fajta látásmód a Magyarországgal szomszédos orszá­gokban szinte alig tud utat törni. Az állami önálló­ság létrejötte és további osztódása - szőröstül­bőröstül - történeti igazságtételnek minősül. A nyitottá vált párbeszéd azonban, bármennyire is minduntalan holtpontra jut, végső soron talán mégis segíti e kettős arc egymáshoz közelítését. De vajon tekintetbe veszi-e ezt a politika - itt és ott? Az emiitett demonstráció egyik résztvevője kijelentette, hogy a határok békés megváltoztatá­sáért tüntet. Nos, ehhez hasonló történeti tudat­zavart csak a tankönyvek hézagai és a politikai stratégiák megemésztetlen divatszlogenjei együttesen idézhetnek elő. A politika visszahatása kiszámíthatatlan. Könnyen jöhet az a válasz, hpgy épp a határok sérthetetlenségének békés, úgymond erőszak­mentes megóvásának érdekében már Trianon puszta emlegetése is (ahogy az az elmúlt évtize­dekben történt) államellenességnek számít. Vagy talán máris itt tartunk? K)SSJÔZSE F „Azóta sem alszom nyugodtan"

Next

/
Oldalképek
Tartalom