Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-04 / 128. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1993. JÚNIUS 4. GYÖKERES FORDULATRA VAN SZŰKSÉG (Folytatás az 1. oldalról) eperjesi összejövetelén. A szlovák fél a meggyőző biztosítékokat hiányolja. BUGÁR BÉLA: Nálunk például ukrán kisebbség is él, és mi szomszédosak vagyunk Ukrajnával Ha elfogadják a törvényt, a kisebbségi koncepciót, ez lesz a biztosíték. DURAY MIKLÓS: A szlovákoknak az integritás megsértésével kapcsolatos aggodalmait természetesen el kell oszlatni. Azt hiszem, ezt a problémát nem oldhatják meg a garanciák Bármilyen garanciát is adhatok, ha közben magamban azt gondolom, hogy az első alkalomkor megsértem azt. Csakis a polgárok számára elfogadható rendszer szavatolhatja, hogy az emberek otthon érezzék magukat hazájukban. Enélkül semmilyen deklaráció sem nyújthat biztonságot. PETŐCZ KÁLMÁN: Létezik az európai garanciák rendszere, a biztonsági rendszer. A másikgarancia az lesz, ha mindkét ország demokratikus úton halad. Ha a magyarok megkapják az őket megillető jogokat, a probléma megszűnik. NÁRODNÁ OBRODA: Létezik a fokozatos lépések elmélete. A kulturális autonómia elérése után felmerül a területi autonómia követelése, a nemzetiség fogalmat nemzetivel helyettesítik, sőt Duray úr már társnemzetről beszél, és bizonyos ponton az állammal szembeni függetlenséghez vezető irányzat már nem állítható le. DURAY MIKLÓS: Minden működő demokráciában az egyes területi egységek függetlenek a központtól, csak a törvények jelentenek kivételt. Ami a fokozatosságot illeti: 1919-töl Szlovákiában a magyarok körében bizonyos fokozatos hanyatlást tapasztaltunk; 1990-től fokozatosan fejlődni kezdett az öntudatuk. Megértem, hogy a tájékozatlan szlovák polgárt meg lehet félemlíteni azzal, hogy a „magyarok megint akarnak valamit". Természetesen hogy akarnak. Az eddiginél nagyobb jogbiztonságot. De ezt akarják a szlovákok is. Ha az egyes különbségek alapján kialakul bizonyos belső önállóságunk, biztosítékokat kapunk a negatív irányzatokkal szemben: ezeket a biztosítékokat nem adhatják a polgárok, csakis a jogrend. BUGÁR BÉLA: Többször kifejtettük, hogy csakis alkotmányos úton, a nemzetközi dokumentumokkal összhangban járhatunk el. Nem kell félni a további lépésektől, hiszen a parlament azt az elsőt sem akarja megtenni. PETÖCZ KÁLMÁN: A régiók nem az etnikai elv, hanem a gazdasági előnyösség alapján társulnak majd. Mi kizárólag kulturális és oktatási autonómiát képzelünk el. NÁRODNÁ OBRODA: Minél távolabb Pozsonytól, annál közelebb Budapesthez... DURAY MIKLÓS: Minél távolabb Pozsonytól, annál közelebb Kijevhez, vagy Moszkvához BUGÁR BÉLA: Ugyanezt mondhatnánk el Kassáról is. NÁRODNÁ OBRODA: Dél-Szlovákia problémáiról beszélünk, ezek közül sokat mesterségesen idéztek elő. A politikusok. PETÖCZ KÁLMÁN: Ha a tömegtájékoztató eszközökben megemlítik a magyar kérdést, többnyire negatív megvilágításban teszik azt. DélSzlovákia lakossága magyarországi sajtóból is tájékozódik. Es az sincs mindig a legmagasabb színvonalon. Az utóbbi időben már némi haladást tapasztalhatunk. DURAY MIKLÓS: A problémák valóban nem ott keletkeznek, ahol a szlovákok és magyarok együtt élnek. A hivatalok és a kormánytagok kezdeményezésére keletkeznek. A kétnyelvű feliratokkal kapcsolatban nem mi okozunk problémákat, hanem a Közlekedésügyi Minisztérium. BUGÁR BÉLA: Az átlagembernek megélhetésével kell foglalkoznia. Nekünk kötelességünk, hogy tudjuk, ha a kormány lép egyet, milyen két további lépés következik Abban a községben, ahol működik az iskola, senki sem érzi a problémákat. De nincsen biztosíték arra, hogy az iskola a következő iskolaévben is működni fog. NÁRODNÁ OBRODA: A szlovák alkotmány 34. fejezete szavatolja (a kisebbségek) „jogát a műveltségre." DURAY MIKLÓS: Ez a jog arra vonatkozik, hogy műveltek lehetünk, de nem arra, hogy részt vehetünk a művelődés folyamatában. BUGÁR BÉLA: Ez óriási különbség az Európa Tanács 1993. februári, 1201 számú ajánlásával szemben, amely 8. fejezetének 2. bekezdésében ez áll: „A nemzeti (national) kisebbségek tagjainak joguk van, hogy saját iskolákat és nevelési létesítményeket létesítsenek és irányítsanak." NÁRODNÁ OBRODA: Más kisebbségek tagjai szerint a parlament elé terjesztett dokumentumtervezeteket saját maguk számára fogalmazzák meg és nem konzultálnak ezekről velük. BUGÁR BÉLA: A kisebbségi törvény tervezete minden kisebbségre vonatkozik. Egy hónappal ezelőtt átadtuk a tervezetet az egyes kisebbségek képviselőinek. DURAY MIKLÓS: Az Együttélés kongresszusán elfogadott valamennyi dokumentumot mindenkinek átadtuk. Ha megfogalmazzuk a Szlovákiában élő nem szlovák közösségek jogait, azoknak meg kell felelniük a legnagyobb és a legkisebb csoportnak is, nem létezhet tíz alkotmányos törvény. Olyan színvonalra kell emelni a mércét, hogy az megfeleljen minden csoportnak. Nem kell aztán mindenkinek minden jogot kihasználnia. ÚJ SZÓ: A kisebbségi törvényt a parlament csak akkor szavazza meg, ha sikerül megnyerniük a szlovák pártok többségének támogatását. BUGÁR BÉLA: A javaslatot még decemberben átadtuk a politikai pártoknak, vártuk a reakciójukat, a párbeszédet. Nem történt semmi, csupán a sajtóértekezleteken az egyes pártok eleve visszautasították a javaslatot. Hivatalosan tárgyaltunk PETÖCZ KÁLMÁN: Ha a szlovák nyelvészek kitartanak amellett, hogy közösségünket nemzetiségi kisebbségnek kell nevezni, semmit sem tehetünk ellene. Még akkor sem, ha a többi nyelvben nemzeti kisebbséget használnak, mint például az angolban: national minority. NÁRODNÁ OBRODA: Az egy nemzet eszméje olyan értelmezéshez vezethet, hogy nincs különbség az etnikai és a politikai nemzet között, s igy tehát a köztük lévő határ sem természetes. DURAY MIKLÓS: Amennyiben különbséget tudunk tenni a politikai és az etnikai nemzet között, az ilyen eszmefuttatásoknak nincs jelentőségük. Ha a valóságban is különbséget teszünk a két fogalom között, eljuthatunk oda, hogy a több állam területén élö etnikai nemzet egy ún föderatív etnikai nemzetet alkothat, amelyet a kultúra kapcsol össze. Egy állam polgárai politikai nemzetet alkotnak, amelynek azonban kulturális szempontból nem kell egységesnek lennie. Az aggodalmakat mesterségesen idézik elő. BUGÁR BÉLA: Szlovákiában a KDM-mel. Támogatják a kulturális és oktatási autonómiát, de nem az egész törvényt, mivel szerintük az túl sok jogot biztosít számunkra. A DSZM nem reagált a tervezetre, szüntelenül azzal vádolnak bennünket, hogy el akarunk szakadni. DURAY MIKLÓS: Ez csak egy munkajellegü dokumentum, már dolgozunk az új változaton, amelyben főleg az autonómiára vonatkozó részt jobban dolgozzuk majd ki. NÁRODNÁ OBRODA: A tervezetben nemzeti kisebbséget említenek és nem nemzetiségi kisebbséget. Ezt már sokan bírálták. DURAY MIKLÓS: Helytelen, ha a nemzetiségi fogalomnak politikai jelentőséget adnak. A magyaroknak nem kell önmagukat nemzetként meghatározniuk. Ok nemzetet alkotnak. A Szlovákiában élő magyarok is a magyar nemzethez tartoznak. Politikai szempontból nem. Az teljesen más, mint az etnikai nemzet. A kisebbség szó csak az egyes csoportok közti számarányt fejezi ki. (Prikier László felvétele) nagy aggodalmak vannak valamennyi szomszéddal kapcsolatban. Mindenkitől azt várjuk, hogy ha lehetősége nyílik rá, lecsap. PETÖCZ KÁLMÁN: Különböző traumák léteznek itt. Trianon traumája nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is jelen van. A megoldás hosszú folyamat lesz Ebbe a folyamatba beletartozik a kölcsönös bizalomerősítés, a regionális és a gazdasági kezdeményezések, Európa integrálódása. DURAY MIKLÓS: Amennyiben az aggodalmak indokoltak, ez annyit jelent, hogy megoldatlan problémák vannak. Ezek aztán a társadalom természetellenes magatartását váltják ki. BUGÁR BÉLA: Aggodalmak a mi részünkről is vannak. Miért csak beszélünk a problémákról és senki sem oldja meg azokat? Csupán arra akarnak emlékeztetni, hogy milyen lépéseket tettek száz éwel ezelőtt a magyarok? És ez az ok arra, hogy nem szavatolják a magyar kisebbség jogait? PETÖCZ KÁLMÁN: Ez a probléma nem ragadható ki összefüggéseiből. A mai kormány mindent a kezében akar tartani. Alapvető fordulatot kell elérni. NÁRODNÁ OBRODA: Duray úr, a SME-nek azt nyilatkozta, hogy nem bízik a mai kormányban, de a DBP-ben sem. Kik tehát természetes szövetségeseik? BUGÁR BÉLA: Valamennyi demokratikusan gondolkodó párt. A Kereszténydemokrata Mozgalommal kapcsolataink bizonyos szempontokból megoldatlanok. Az újonnan keletkezett pártok eddig még nem nyilvánultak meg, talán azokkal elképzelhető lesz az együttműködés. DURAY MIKLÓS: Együttműködni csak olyan párttal lehet, amely propagandáját nem az ellenségképre építi. PETŐCZ KÁLMÁN: Mi liberális pártnak tartjuk magunkat, tehát partnerünknek is ehhez az irányzathoz kellene tartoznia. Sajnos Szlovákiában kívülünk nincs liberális párt. A Konzervatív Demokrata Párt áll hozzánk a legközelebb. ÚJ SZÓ: Lalumiére asszony Szlovákia Európa Tanácsba való felvételével kapcsolatban a Lidové novinynak kijelentette: a szlovák vezetők megígérték, nyitottak lesznek a magyar kisebbség követeléseivel szemben. A magyar pártok erről a kérdésről határozati javaslatot terjesztettek elő a szlovák parlamentben, de azt nem fogadták el. Megoldja a kormány azokat a problémákat, amelyekre az ET szakemberei hívták fel a figyelmet? BUGÁR BÉLA: Különbséget kell tenni a szándék kinyilvánítása és a konkrét lépések között. Ismerjük azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kormány tagjai elvállaltak, ezeket tartalmazta határozatunk. Nem hiszem, hogy az ET egyetért az olyan megoldással, amely csupán a keresztnevek és a községnevek fonetikus átírására korlátozódna. DURAY MIKLÓS: A kormány képviselőinek kijelentéseit inkább az ET jelentéseiből ismerem, mint a szlovák sajtóból. Abból kiindulva, hogy a szlovák parlament nem akart állást foglalni az ET által meghatározott feltételekkel kapcsolatban, kétségeim vannak, vajon a szlovák kormány és törvényhozó testület magára vállalja-e a tanács ajánlásainak teljesítését PETÖCZ KÁLMÁN: Azt el tudom képzelni, hogy a kormány részben szavatolja a keresztnevek és a kétnyelvű községnevek használatát, de meggyőződésem, hogy nem tudja elvszerűen megoldani a problémákat. JURAJ ALNER CSIZMÁR ESZTER Ismét a számok, a földrajzi fekvéssel való indoklás, a fővédnökök távolmaradó illusztris sora, meg a találkozások a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán. Állítólag ötödször. De nem a rendszerváltás óta, mert azóta csak harmadszor. Miért fontos ez? Mert harmadszor lehettem ismét hálás, illetve lehettem volna hálával teli szívű résztvevő. Színházak jöttek és mentek hálálkodva. Volt hol aludni, volt hol étkezni, volt hol beszélgetni, sokszor száraz torokkal, mert a város legdrágább büféjét a fesztivál idejére a művelődési házba telepítik. Honnan tudom? Több kisvárdai kocsmát bejártam kínomban, ahol nem hatvannégy forint a nagyfröccs. Kevesebb, mert vannak történelmi borvidékek, ahol hatvan forintért egy liter bort adnának a szomjas színésznek, rendezőnek, színpadmunkásnak meg a kritikusoknak. Igaz, rajtuk sem az őstermelő keres. Közbotrány, hogy büfékről, kocsmákról és fröccsökről értekezem, miközben Kisvárdán összegyűlt a magyar színházkultúra egyharmada. Mind a határon túlról. Országhatár meg szellemhatár. Akkor kétszer is túlról. Ez nem közbotrány? Nem akad Pesten és Budán színész, rendező, aki leereszkedne valahonnan a fenn költség mennyei magasából, hogy lássa a csóró határontúliakat. Tavaly, tavalyelőtt még voltak. Emlékszem Törőcsik Marira, s esküdni mernék, hogy a Művész Színház alapításakor megfizettek neki kamatostul a pesti színpadi vagányok. Akkor ő volt a Szakma. Ma már csak Verebes István, aki a közeli Nyíregyhazán lett színigazgató. Aztán még voltak kritikusok, újságírók. A többi Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról, a Felvidékről és Kanadából. Uram, Isten! fiát ott is van magyar színház? - sikoltana fel meglepetésében valamely pesti színésznőcske. Boldogok hát a „határontúliak". Az ám! Hazám! - szegény József Attila. Szegény Kisvárda. Szegény fesztivál, ott a határon innen. Búcsúzom tőled. Soha többé nem leszek vendéged, Kisvárda. Kitiltanak a városból, ki a szövetségből, még talán a világból is. Ismét íratja és írja majd valaki a szentenciákat a szövetséges Világszövetségben ellenem. Ő már csak tudni fogja, mennyire hálátlan Igaz, ki tudja, szereti-e a színházat oly határtalanul, mint a televíziót Dunástul. így hát szépen magunk között maradtunk Harag György szellemével, akiről az egyik előadó nagyon finom érzékletességgel közölte, hogy a zsidó vallás szertartása szerint temették el. Miért nem mondta ki, hogy zsidó volt, vagy zsidó vallású, hiszen a lényegen mit sem változtat? Ő volt a legnagyobb magyar színházi rendező e terhelt században. Magyar és kisebbségben. Határokon túl. SzatmárnéKINEK VAGYUNK ÉS KINEK LESZÜNK HÁLÁSAK? KISVÁRDAI JEGYZETEK kutya vagyok. Nem is kutya, hanem tyaku. Mi az? Tyaku az a tyakutyan eleje éjjel kettőkor mondva. Csakugyan nem megyek többé Kisvárdára, mert annyira szeretem azokat, akik ezt a fesztivált csinálják. Nekünk. Nincs éjjelük, se nappaluk. Bele fognak dögleni. Akkor meg minek. Kit érdekel ma Magyarországon a magyar színházkultúra egyharmada? Ezt az egyharmadot, meg a kísvárdaiakat. Ja, az Antall József lelkét elfelejtettem. Tizenötmillió magyar képzeletében. Egész biztos megterhelő lett a szívműködésre, különben miért csak Göncz Árpád a fővédnöke az egész banzájnak. Csoóri Sándorral, a Szövetség elnökével, Tőkés Lászlóval és Paskay Lászlóval egyetemben. Tudom, könnyebb fővédnökösködni, mint nézősködni. Tőkés László felmentve, neki nem adnak útlevelet. Göncz Árpád félig, mert elküldte Göncz Árpádnét. Paskay Lászlót is felmentem, mert őt köti a cölibátus. De Csoóri Sándort nem, ha már a Magyarok Világszövetségének az elnöke. metiben, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott. Most meg fel kellene vennie a nevét ennek az MDF által támogatott, kigondolt, pénzelt fesztiválnak. Nagy csapda ez a kemény magnak. Már a harmadikon is érezni lehetett, hogy baj van, mert Kisvárda sokak szemében a szinházkultúrában meghúzott frontvonal egyik oldalán helyezkedik el. S lőttek is ránk büdösül. Valamely népszabadságos kolléga „gettófesztiválnak" nevezte. Azért nem is jött még el oda, nehogy kitűzzék rá is az idei sárga gomb jelvényt. Hát mit mondjak, van humora annak, aki megrendelte a jelvényeket. Ötágú piros betiltva. A hatágú meg cikis, mert néhány buggyant agyú azt is pirosra festette. De a kör! Körön belül és kívül. Sárgán. Ez az igazi! Három napig maradhattam. Bevallom, aligha bírtam volna ki többet. Talán mégis, hiszen voltak ott olyanok - színészek, rendezők, •kritikusok, minden rendű és rangú szakemberek, akikkel jó volt újra együtt lenni. De hát elég ez egy színházi fesztiválon? Ha a büfében olcsóbb lenne a fröccs. Amúgy a jó előadások adják a legnagyobb varázst még a színházi gettóban is. Dögöljek meg, ha nem tudom, hogy azért nem jönnek, mert nincs színvonal. Vonalak vannak. Már-már frontvonalak. Ennek mentén fog díjakat osztani a szakmai bírálóbizottság? Tudják-e, mit tesznek? Döntéseikkel legitimálják a fesztivált. Egy évre Innen és túl. Mert ezt még mindig legitimálni kell. Szakmailag. Politikailag az MDF-nek van rá szüksége. Volt. Mint ahogyan a szakmai erősítés szándékai is tavaly még megvoltak. Most már mindennel el lehetett jönni Kisvárdára. Tizenhat színház azt játszik, amije van. A többi a közönség és a zsűri dolga. Tapsolnak is az előbbiek cefetül. Kisvárdán csak a zsűri tud megbukni. Előadás nem. Például a mieink. Thália Színház, Bolha a fülbe, bohózat, röhögés, öt percig zúgó taps. Aztán Sartre Zárt tárgyalása szaunázással egybekötve. De csak az edzetlen fesztiválújoncok nyavalyogtak. Mi, öreg rókák, élveztük az egzisztencialista filozófiát. A komáromiak Esterházy előadása közben két méter magasról leeső operatőr már csupán kedves kis közjáték volt az író úr és a rendező úr közös történelemóráján. Színházat olykor Dráfi Mátyás csinált a Hamletből átemelt monológjaival. És újra taps, taps, taps. Boldog színészek, hálás közönség és rehabilitálatlan gróf Esterházy János. I lárom napig szerettem ismét Kisvárdát. Őszintén vallottam neki szerelmet most is. Ki hiszi el? Néhány színész, pár rendező és a többiek, akikkel jókat beszélgettünk egy képzeletbeli Harag György Színházi Fesztiválról, Harag úr szellemében. DUSZA ISTVÁN