Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-04 / 128. szám, péntek

1993. JÚNIUS 4. Kis NYELVŐR PUBLICISZTIKA „A SZABADSÁGOT ÖRÖKÖLJÉK TŐLÜNK..." A helyszín Nyitra, az időpont 1984. Öt zenéigető főiskolás diák (név szerint Szarka Gyula, Szarka Tamás, Béhr László, Buják Andor, Nagy Mihály) elhatározza, hogy alapít egy zenekart - a saját örömére, mások szórakoztatására. Körülöttük dúl a rockőrület, ők mégis a népzenét választják. S hogy ez a választás mennyire volt szerencsés, azt bizonyítja a Ghýmes együttes pályafutásának közel tíz éve. Szavazunk... Az utóbbi időben alkalmam volt részt venni több tanácskozáson is, s felfigyeltem arra, hogy a határozatok megszavazásakor milyen gyakran hangzottak el efféle mondatok: „Ki van azért, hogy elfogadjuk ezt a határozatot?" A „ki van azért, hogy" szókapcsolat nem más, mint a szlovák nyelvű gyűléseken oly gyakran hallott „kto je za to, aby" tükörfordítása. A za elöljáró egyik magyar megfelelője valóban az -ért rag, de a za jelentése és ezért használati köre is jóval tágabb, mint a magyar ragé, mely lényegében csak ok- és célhatározóként használatos, pl. Árnyékáért becsüljük a vén fát (ok); Kenyérért szaladtam le az üzletbe (cél). A za elöljáró viszont nemcsak okot [hanbiť sa za svoj čin) és célt (bojovať za pravdu) fejezhet ki, de helyet (sadnúť si za stô

I), időt (opraviť za tri dni), mértéket (zjesť za troch) stb. is. A hlasovať ige egyik vonzata is za elöljárós, ennek nyomán használatos a szavazáskor az elliptikus „byť za" szókapcsolat. A magyarban ezzel szemben a támogatást többek között a mellett névutóval fejezzük ki: kiáll, kitart, szavaz valaki, valami mellett. Magyarul tehát ezt kérdezzük meg a résztvevőktől: Ki szavaz a határozat mellett? vagy: Ki támogatja a határozatot, a javaslatot? stb. SZABOMIHÁLY GIZELLA GYŐRI NYÁR Győri Nyár néven az idén rendkívül gazdag és változatos kulturális és szórakoztató program várja a Rába-parti város lakosait és látogatóit. A napokban közzétett program szerint a középpontban a muzsika, a színház, a tánc és a képzőművészet áll majd. A június 11-én nyíló nemzetközi kulturális fesztivál szervezői az öt héten át tartó műsorban elsősorban sok zenét kínálnak. A fesztivál nyitányaként a győri Nemzeti Színház Puccini két egyfelvonásos operáját, A köpenyt és a Gianni Schicchit mutatja be. Június 13-án a Győri Leánykar hangversenyén, június 25-én pedig Kozma Rózsa ária- és dalestjén vehetnek részt az érdeklődők. Japán és olasz turnéja előtt június 30-án a Rába-parti városban tart egy előadást Botka Valéria musical-stúdiója. Július 2-án kerül sor a Győri Filharmonikus Zenekar Strauss- és Lehár-estjére, de nem a hangversenyteremben, hanem, az évszakhoz illően, a Széchenyi téren. Június 22-én az Anna Karenina balettváltozatával vendégszerepel Győrött a Magyar Állami Operaház. Három nappal később nemzetközi balettgála lesz a világhírű Győri Balett, valamint amerikai, szlovák és osztrák vendégeik közreműködésével. a nemzetközi néptáncfesztivál napja július 3-a és4-e. A korábbi évektől eltérően, új színfolt a Győri Nyár történetében, hogy az idén több szabadtéri színházi produkció is lesz. az Apáturház udvarán vásári huncutságokat láthatnak majd az érdeklődők július 9-én, a Karmelita udvarban pedig július 12-én Machiavelli Mandragorája kerül színre. A színes programot kiállítások és egyéb rendezvények egészítik ki. Nagy várakozás előzi meg a nagybányai festészetről, valamint a barokk műemlékek restaurálásáról áttekintést adó tárlatot. (kokes) - Hol tart most a Ghýmes zenekar, mit hozott az a csaknem egy évtized, amit együtt töltöttetek ? tettük fel a kérdést az együttes tagjainak . Tamás: Amikor elkezdtünk muzsikálni, nem készültünk tudatosan arra, hogy tíz-húsz évig együtt maradunk és profikká válunk, és hogy ez az egész ennyire prosperálni fog szellemileg, anyagilag is. Hogy folklórral kezdtünk, eleve elég reménytelen ügynek tűnt... Gyula: Megélhetés szempontjából ma is az . Hogy mégis működjön valahogy, ki kellett alakítani egy közönséget, egy hálózatot, kapcsolatokat teremteni, ami elég hosszú időbe telt. Főiskola után mi is mindannyian dolgoztunk és amellett muzsikáltunk. Aztán úgy döntöttünk, otthagyjuk az állásunkat, így lettünk az Ifjú Szívek hivatásos kísérőzenekara. - Miben látjátok a Ghýmes együttes népszerűségének okát? Gyula: Abban, hogy a zenénk és a közönség ízlése valahol találkozott. Bár autentikus folklórzenével kezdtünk, soha nem zárkóztunk el semmilyen más stílus elől. A zenénkbe belevittük mindazt, amit más zenei irányzatoktól kaptunk (a rockzenétől a dzsesszen át a komolyzenéig). Laci. Egyébként nagyon egyszerű ez. Kiválasztunk egy népzenei anyagot, aztán mindenki hozzátesz valamit (ha úgy látjuk jónak, nem félünk szaxofont, dobot sem alkalmazni), így alakul ki az a változat, ami szerintünk jó, s ha szerencsénk van, a közönségnek is tetszik. - Nem érzitek valahol mégis árulásnak, hogy eltértetek az eredeti népzenétől? Tamás: Ezek a támadások megmosolyogtalak. A kritika persze csak kritika marad. De számunkra az a lényeg, a közönség mit szeret. Ilyen alapon rengeteg zenészt kérdőre lehetne vonni, miért nem játszik autentikus folklórzenét. Kodály egykor azt mondta az őt ért vádakra: "Két kritikus van: az idő és a közönség,,. Mi nem Ígértünk senkinek semmit. Csupán magunknak annyit, hogy Ghýmes-zenét fogunk játszani. Ez a stílus elszakított ugyan bennünket a klasszikus népzenétől, de egyúttal megmentett az ellaposodástól, s nyitottabbá tette zenénket. - Sokan találgatják, miért jó a ti muzsikátok. Szerintetek miért? Gyula: Nekünk erről az a véleményünk, hogy nem magyarázni kell, hanem jól kell játszani. Franciaországban például azt mondták: az a jó benne, hogy ötvözi a régit és az újat, mégis megmaradt magyarnak. Ha ez így van, annak nagyon örülünk. - Évek óta járjátok a világot. Milyen a fogadtatása külföldön ennek a zenének? Tamás: Meglepő volt számunkra is, mennyire jól fogadták a muzsikánkat a világ különböző országaiban, mint például Franciaország vagy Japán. Felvidéken is voltak már sikeres koncertjeink, de talán az eddigi legsikeresebb fellépésünk az idei május eleji finnországi volt. A Helsinki Zeneművészeti Akadémia meghívásának tettünk eleget, két koncertünk volt és egy előadásunk az akadémia diákjai előtt, akik a népzenei osztályon tanulnak és éppen azzal foglalkoznak, hogyan lehet ötvözni a régi stílust az újjal. Bennünket is azért hívtak meg, mert a mi zenénkben is összekapcsolódik a régi és az új stílus. - Van valamilyen megnevezés, zenei műszó arra a fajta zenére, amit ti játszotok? Tamás: Hál' istennek nincs. Michell Montanáro úgy hívja: „Open music". Nyitott zene. Mert nyitott minden stílus felé. - Ez a nyitottság gondolom érvényes más nemzetek zenéje felé is... Tamás: Természetesen. Legutóbb a japán körút előtt elég sokat foglalkoztunk a szlovák népzenével. Muzsikánkban török zenei elemeket is használunk, és mivel szoros kapcsolatban állunk a Vujicsics együttessel, rajtuk keresztül a délszláv népzene is hatással van ránk. Michell Montanáróval, mint zeneszerzővel már több éve együtt dolgozunk. Ő a dél-francia népzenét ismertette meg velünk. - Külső emberek mennyire befolyásolhatják a ti zenei ízléseteket? Tamás: Nem nagyon. Talán csak Michell Montanáro. Vele 1988-ban találkoztunk először, segítségével jutottunk el Franciaországba. Az ő zenei filozófiája nagy hatással volt ránk. Rádöbbentett bennünket, hogy nem szabad elzárkózni semmilyen zenei ötlettől, ami a muzsikánkat jobbá teheti, csak azért, mert nem autentikus. Michell megmutatta, hogyan tehetjük zenénket még szabadabbá. - Van-e már követője itthon a ti zenéteknek? Tamás: Szlovákiában folklórzenekarokból sincs túl sok, de olyan, amelyik saját értelmezésű népzenét játszana, szinte alig akad. Mi azért odafigyelünk egy-két együttesre, foglalkozunk velük, ösztönözzük, bátorítjuk őket, s örülünk, ha elfogadnak tőlünk néhány baráti tanácsot. Laci: Mi nem erőltetjük senkire a stílusunkat. Örülünk persze, ha másokra is hatással van, amit csinálunk, de szerintünk úgy helyes, ha minden együttes kialakítja a saját hangzását, a saját stílusát. Gyula: A szabadságot örököljék tőlünk, ne a muzsikát. - Szerintetek milyen a folklórzene jövője Szlovákiában? Tamás: Most egyértelműen sokkal nehezebb, mint három-négy évvel ezelőtt volt, nemcsak népzenei vonalon, hanem általában a művészeti vonalon alkotóknak. Szlovákiában ma zenélésből nem lehet megélni. Pláne nem népzenélésből. - Nektek ennek ellenére mégis sikerül... Gyula: Mi sem abból élünk, amit itthon keresünk. A szlovákiai közönség nem nagyon tudna bennünket eltartani. Ez persze nem az ő hibájuk, ilyen most a helyzet az országban.Valójában a külföldi fellépésekből, koncertekből, az ott eladott lemezekből élünk. - Ez az év külföldi utak terén elég mozgalmasan indult. Öt hét Japán, aztán Magyarország, Finnország... Mik a további terveitek? Tamás: A nyár folyamán szeretnénk elkészíteni a harmadik nagylemezünket. Ez ügyben már tárgyaltunk az MG francia lemezkiadó céggel. Úgy szeretnénk, ha ez a lemez, ahogy az első CD-nk is, Franciaországban kerülne forgalomba, és persze itthon. Szeptemberben Párizsban lesz kilenc koncertünk. A Magyar Televízió júniusban készül felvenni rólunk egy húszperces anyagot, a Duna TV pedig egy kétrészes filmet szeretne velünk készíteni. Gyula: Ami Szlovákiát illeti: meghívást kaptunk az idei Pozsonyi Dzsessznapokra, amit mi egyfajta elismerésnek érzünk. Nyáron részt veszünk a Pécsi Dzsessznapokon és a Kaláka-fesztiválon, Párizsban pedig megtartjuk a Keleti Szél lemezanyagának bemutatóját. A párizsi szerepléstől nagyon sokat várunk. Elárulom, szeretnénk betörni a francia zenei piacra... - Őszintén kívánom, hogy sikerüljenek a terveitek, de nem fogjátok azután elhanyagolni a hazai rajongóitokat? Gyula: Ha az MG-vel megkötjük a szerződést, feltételként szabjuk, hogy lemezeinket itthon is terjesszék, természetesen hazai árokon. Semmiképpen sem szeretnénk elhanyagolni az itthoni közönséget. De ha a zenekarnak sikerül egy jó szerződést kötnie, ami anyagilag is biztosítja a jövőjét, az a közönségnek is jó lesz. Mert akkor itthon is könnyebben el tudunk menni koncertezni, akár jelképes honoráriumért is. Tamás: Végül is most sincsenek anyagi problémáink, ennek köszönhetően csinálhatjuk azt, amit szeretünk . Mert mondhat bárki bármit: fontos a pénz. Annyira fontos, hogy a zenekar léte függ tőle. - A jó szerződéstől anyagi biztonságot reméltek. Nem történhet meg, hogy ennek az anyagi biztonságnak a zenekar szabadsága, stílusának függetlensége lesz az ára ? Tamás: Eddig még ilyen törekvésekkel nem találkoztunk. A Keleti Szél lemezét nyugaton játszottuk fel, Franciaországban az MG kiadó terjeszti a Ghýmes második lemezét és egy az egyben átvette az anyagot. Nem tudjuk,hogyan fog reagálni az új anyagra. Annyi biztos, ha előállna új ötletekkel (például új hangszerek bevezetése), mi nem esünk kétségbe. Amíg a Ghýmes zenéje, megszólalása a régi marad, jöhet az újítás. S. FORGON SZILVIA Ez a felvétel Japánban készült... ... ez pedig már Szlovákiában, egy finnországi turné után, kelet-szlovákiai körút előtt. A képen balról: Béhr László, Buják Andor, Nagy Mihály, Szarka Tamás és Szarka Gyula (Fotó: Prikler László)