Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám, péntek

5 PUBLICISZTIKA 1993. JÚNIUS 25. A HÁGAI BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉIG IS BIZTOSÍTANI KELL A DUNA ÁRTERÉNEK VÍZELLÁTÁSÁT POLITIKUSOK - TURACIPOBEN Magyarország, illetve (Csehszlovákia szabadon választott parlamentjei az utóbbi három—négy évben eltérő módon viszonyultak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kérdéséhez. Pozsonyban és Prágában nem nagyon avatkoztak bele az ügybe, és a dolgok •alakítását a végrehajtó hatalomra bízták. Budapesten ezzel szemben a képviselők határozatban kötelezték kormányukat arra, hogy csak a mű felszámolásáról tárgyaljon. A közelmúltban mindkét parlament létrehozott egy Bőssel foglalkozó ideiglenes bizottságot, amelyek a múlt hét végén megtartott első találkozójukon a folyóelterelés miatt jócskán leapadt Öreg-Dunát övező ártéri rész vízellátásáról tanácskoztak. Szigetköz - szárazság A természet nem nagyon fogadja a kegyeibe a sorsáról dönteni kívánó politikusokat, így azután a hetek óta pusztító aszály ellenére a múlt hét csütörtök reggelén szemerkélő esőben gyülekezik a terepszemlére tartó társaság az ásványrárói Szürke gém fogadóban. Elsőként a Szigetköz kerül sorra, amelynek ágrendszeréből tavaly októberben szintén lefutott a víz. Később, a körtvélyesi víztároló feltöltése utáni talajvízszint-emelkedés hatására a helyzet a felső részen egészen Dunakilitiig rendeződött, de a lejjebb elhelyezkedő néhány tíz kilométeres szakasz továbbra is szomjazik, és ezt szeretnék bemutatni a magyar honatyák szlovák kollégáiknak. A szigetközi terepbejárást Hajóssy Adrienne, a környezetvédelmi miniszter tanácsadója vezeti. Kalauzolásával elsőként a Lipót melletti részt tekintjük meg. A bemutatott ágak meglehet mélyek, csatornaszerűek, így aljukon szinte mindenütt megtalálható a víz, ellentétben a csalmellett álló kiszáradt nádast. A szigetközi bejárásnak ezzel vége a képviselők megebédelnek a mosonmagyaróvári Malom vendéglőben, majd a határ felé veszik útjukat. Ha nem mutatják, nem látszik Juraj Hraško, a küldöttség vezetője, a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselője elismeri, hogy az ágak vízszintje csökkent, de ezzel kapcsolatban a túloldali megoldásra utal. A nádas pedig szerinte nemcsak a Duna elterelése miatt száradt ki. E tekintetben viszont érdemes adni a szavára, hiszen civilben a talajtan akadémikusa, akinek ráadásul három évtizedes csallóközi tapasztalatai vannak. Mindenesetre felveti, hogy a magyarok is próbálják ki a szlovák oldalon már működő vízpótló rendszert, és javasolja, hogy egy hónappal ennek üzembe helyezése után szervezzenek egy újabb bizottsági találkozót és tekintsék meg a változásokat. A látottak a laikusokban sem keltettek különösebb megdöbbenést, a diplomatikusan fogalmazó Rózsa Ernő szerint például vendéglátóik nem mutatták meg kellőképpen a károsodást, a Szlovák Nemzeti Pártot képviselő Viliam Sojka ennél sokkal nyíltabb, és érdeklődésünkre széles mosollyal közli: sehol sem láttuk a magyar politikusok által váltig hangoztatott katasztrófát. Lehet, hogy a természet megváltozik, de ez lejátszódott az osztrák és német vízlépcsőnél is, és ezentúl itt is az embert fogja szolgálni — teszi hozzá. A titokról később szigetközi kollégáink lebbentik fel a fátylat, akik megerősítik a magyarországi sajtóból már korábban is érzékelhető jelenséget, miszerint az utóbbi időben komoly feszültség alakult ki a budapesti csúcsvezetés, illetve lóközi oldallal, ahol bizony nagyon sok ága a közelmúltig teljesen szárazon állt. Ráadásul - nyilvánvalóan az éjszakai eső hatására - a környékbeli növényzet feltűnően élénk, amit, persze, a kirándulásvezető sem hagyhat szó nélkül. így elmagyarázza, hogy bár a talajvízszint már elszakadt a növények gyökérzónájától, az agyagos talaj egyelőre tartja a vizet és ezért nem jelentkezik még a katasztrofikus kiszáradás. A kirándulás második állomásaként megtekintjük a főmederben álló dunaremetei kikötőt, amely az elrekesztés óta használhatatlan, majd egy üdülőtelep a helyi politikusok és szakemberek közt. Az utóbbiak ugyanis egyre kevésbé képesek elviselni, hogy a nagypolitika a nagyobb bősi botrány kedvéért esetleg a Szigetköz kiszáradását is megkockáztatja. így azután Hajóssy Adrienne nemcsak a régióban illetékes kormánymegbízottat nem hívta meg az akcióra, hanem mellőzte az erdőgazdaság, sőt még a tájvédelmi körzet munkatársainak segítségét is. A baj csak az - legalábbis kollégáink szerint -, hogy nem ismeri ki magát kellőképpen a terepen, így azután nem tudta bemutatni a valóban elrettentő példákat. Ráadásul Lipót mellett az előkészületben lévő vízpótlórendszer céljaira kimélyített mellékágat mutatta be, pedig néhány száz méterre ettől teljesen száraz ágak is voltak. Csallóköz - vízbőség A rajkai határátkelőt elhagyva a társaságot a Váhostav Dunaelrekesztés óriásreklámja készíti fel a hely hangulatára. Dunacsúnnál csatlakozik hozzánk Július Binder és Miroslav Liška, akik szokásuk szerint mindent mérnöki pontossággal megszerveztek. Dunacsúnon láthatjuk, hogy bár a húszlyukú árapasztó műtárgy kibírta a váratlan téli árvíz rohamát, az az előtérből vagy négy méter vasmellett épült új gátat, egyet azok közül, amelyekkel a vízlépcső építői feldarabolva a mellékágrendszert, a főmedertől teljesen különálló rendszert alakítottak ki, egyetlen be- illetve kijárattal. A látvány mindenesetre lenyűgöző, a korábban szinte teljesen száraz ágakban majdnem annyi a víz, mint árvizek idején, ráadásul a gátakba épített nyílásoknál látni, hogy az áramlási sebessége is elismerése méltó. Lehet, hogy ez a mesterséges megoldás hoszszú távon tényleg nem jelent kiutat, de a délelőtt folyamán tapasztaltakhoz képest ez akkora változás, hogy a látvány hatása alól a magyar vendégek sem tudják magukat kivonni. Zsebők Lajos például, aki már évek óta elvből elutasítja a vízlépcső bármilyen formában történő befejezését, sőt még vitázni sem hajlandó erről, kijelenti: mi is látBulldózer és teherautó - így épült a vízpótlórendszer gátja Bodak mellett A csallóközi ágakat egyelőre nem fenyegeti a kiszáradás veszélye (A szerző felvételei) tagságban egyszerűen elmosta a kavicsot. Dominik Kocinger elmondja, hogy a távolban magasló homlokfalat ki kell kövezniük, mivel a legközelebbi árvíz már magyar területet erodálna. Azt is bevallja viszont, hogy pénzhiány miatt ez a munka jelenleg nagyon lassan folyik. Az elrekesztés alatti folyómeder, illetve a gútori zsilip alvízcsatornájának összefolyásánál időközben felépült a technokrácia emlékműve — egy legalább ötméter magas piramis, stílusosan, az elrekesztésből visszamaradt betonkúpokból. Emellett kiderül, hogy komoly eltérések vannak a gútori zsilipen, illetve tíz kilométerrel lejjebb a dunakiliti vízmércén mért vízhozamadatok közt. Mindenesetre érdekes, hogy a két ország szakértői hat hónap alatt nem tudták összehangolni ezt a két mérési helyet. Ezután végigszáguldottunk a C-változat hírhedt gátján, amelynek koronáján már elkészült az aszfaltút. Azoknak viszont, akik a Kisszigetre errefelé ígért útra számítanak, tovább kell várniuk, mivel a gát talpához tervezett közút helyén még mindig csak a tereprendezés folyik. Doborgaznál elérkezünk a csallóközi vízpótlórendszer „bejáratához", a felvízcsatorna falába épített zsiliphez. Ezen teljes erővel zúdul befelé a víz. Egyelőre zúgókon keresztül, de Július Binder büszkén mutatja a betonalagutat, amelybe hamarosan kis vízi erőművet építenek. Illetve ez csak itt, a Dunán számít kicsinek, különben a Vágón működőek nagy részével felveszi majd a versenyt. A vízpótlórendszeren továbbhaladva ezután meglátogatjuk a vajkai tó juk, hogy az Öreg-Duna és a csatorna közötti területen a vízpótlást nagyon jól meg tudják oldani, de ez nem nehéz ilyen vízmennyiség birtokában. Szeretnénk, ha a mi oldalunkon is hasonló állapotokat tudnánk produkálni. Jűlius Binder, persze, azonnal leüti a magasra feladott labdát és közli, ehhez elegendő felépíteni a Dunakiliti mellé tervezett fenékgátat, sőt azt is felajánlja, hogy vállalata vállalja a költségeket is. Később megnézünk egy régebbi zárást, amely azt hivatott demonstrálni, hogy néhány évtized múlva a természet az új gátakat is ehhez hasonlóan befogadja. Sőt, valószínűleg korábban is, hiszen Binder úrék a közeljövőben befüvesítik a betonnal leöntött sziklagátak oldalait. Itt újra elhangzik az ajánlat a szigetközi vízpótlórendszer bejárataként szolgáló fenékgát felépítésére, de a pesti politikusok újra köszönik szépen és nem kérnek belőle. Nekik ugyanis az a meggyőződésük, hogy ha visszakapnák a Duna vízhozamának kétharmadát, ezzel el tudnák látni saját ágrendszerüket. A társaság ezután elvonul a hegyek közé, ahol a parlamenti üdülőben másnapra megegyeznek, hogy álláspontjaik nem egyeztethetők össze, de azért harag nincs, ősszel újra találkoznak. Azt is megígérik, hogy otthon továbbítják szakértőiknek a megbeszélések folyamán felmerült látszatkompromisszumos ötleteket. Ebből a szempontból ők könnyebb helyzetben vannak, mint a velük párhuzamosan Pozsonyban tárgyaló szakértők, akik ilyen könnyen nem tudják elvenni a kudarc élét. TUBA LAJOS KÖZLEMÉNY A Szlovákiai Magyar Politikai Foglyok és Deportáltak Szövetsége, a Csemadok Nyitrai Járási és Koloni Választmánya, a Koloni Községi Hivatal, az Anyanyelvi Társaság Dialektológiai Szekciója és a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke meghívja az érdeklődőket az 1993. június 27-én (vasárnap) tartandó Arany A. László emlékünnepségre Kolonba. A program a következő: 10.30: Istentisztelet Arany A. László emlékére a koloni róm. kat. templomban 13.00: Emléktábla-avatás a községi hivatal előtt 14.15: Emlékülés-megnyitó 14.20: Deme László üdvözlő levele az emléküléshez 14.30: Király Péter: Arany A. László tudományos törekvései 14.45: Szépe György: Arany A. László tudománytörténeti helyéről 15.00: Szabómihály Gizella: Arany A. László kétnyelvűségkoncepciója a mai tudomány tükrében 15.15: Liszka József: Arany A. László és a szlovákiai magyar néprajzi kutatás 15.30: Vörös Ottó: Nyelvjárás és néprajz Arany A. László gyűjtéseiben 15.45: Teleki Tiborné: Az Arany A. László által vizsgált hangtani jelenségek Zoboralja földrajzi neveiben 16.30: Krausz Zoltán: Már vártalak (egy kortárs önvallomása) 16.45: Ambrus Ferenc. Arany A. László és Rozsnyó 17.00: Sándor Anna: A koloni nyelvjárás változásai Arany A. László gyűjtése óta. 17.25: Vita - hozzászólások PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya pályázatot hirdet a választmány titkári tisztségének betöltésére. Feltételek: 5-6 éves Csemadok-tagság, A Csemadok kulturális tevékenységének ismerete a járás területén, a járás alapszervezeteinek ismerete (66 alapszervezet), a magyar és szlovák nyelv tökéletes ismerete, szervezőképesség, középiskolai végzettség (érettségi bizonyítvány), vezetői jogosítvány, legalább 6 éves gyakorlat a kulturális tevékenység területén. A pályázatnak tartalmaznia kell: a pályázó életrajzi adatait, eddigi szakmai-kulturális tevékenységének részletes leírását, a Csemadok programjával kapcsolatos részletes elképzeléseit az adott gazdasági körülmények között. Fizetési feltételek: az érvényes előírások szerint. A pályázat beküldésének határideje 1993. július 7. Érdeklődni és pályázni az alábbi címen lehet: Polgári László, a Csemadok TV elnöke Tomašíkova 11 979 01 Rimavská Sobota tel.: 0866/23112