Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-25 / 146. szám, péntek

1993. JUNIUS 25. . ÚJ SZÓM MOZAIK A SZLOVÁK TELEVÍZIÓ magyar adása szombaton 18.40-kor A tartalomból • Véget értek a 30. Jókai Napok • Gyermektáncosok Gután • Segítség- a rákos betegeknek • Egészségügyi iskola Lakszakállason • Folklórfesztivál • Ökörsütés Érsekújvárott • Látogatás a Galántai Múzeumban • Czajlik József vers- és prózamondó A műsorvezető: Bárdos Ágnes A SZLOVÁKIAI ÉRTELMISÉG FÓRUMA TERET AD A PÁRBESZÉDNEK Hétfőn tartja első nagygyűlését a Szlovákiai Értelmiség Fóruma. A fórum nem politikai indíttatásból, hanem abból a célból jött létre, hogy a társadalmi problémák megoldására egy olyan közeget alakítson ki, amelyben a problémamegoldás formája a tisztességes és korrekt párbeszéd lenne. A társaság létrehozásához eddig több mint négyszáz értelmiségi, köztük neves művészek, írók, színészek, jogászok orvosok, matematikusok, újságírók és mások adták nevüket. A szervezők felhívással fordultak a szlovákiai értelmiségiekhez, amelyben egyebek mellett a következők olvashatók: Meggyőződésünk, hogy a demokrácia felépítéséhez olyan emberekre van szükség, akik az egyének, a csoportok, a pártok, valamint az államok közötti kapcsolattartásban megértőek, és az alapvető etikai elvek szerint viselkednek. Sokan még mindig nem tudnak megszabadulni a külső vagy belső ellenségképtől. A szlovákiai kultúra nem állíthatja egymással szembe az embereket, nem ideologizálódhat és nem osztódhat meg politikai szempontok alapján — egésznek, de belsőleg differenciáltnak kell lennie. Olyan államban akarunk élni, amelynek politikája kulturált, de kultúrája nem politizált, nem osztódik nemzetire és nemzetellenesre. Szeretnénk hozzájárulni az aktuális problémák optimális megoldásához, ezért határoztuk el, hogy létrehozzuk a Szlovákiai Értelmiségiek Fórumát, az értelmiségiek szabad társulását, amely nem pártokat és mozgalmakat kíván helyettesíteni, nincsenek tagjai, csak támogatói, amelyben mindenki csak a saját nevében beszélhet, ki-ki csak az egyéni erkölcsi és szakmai tekintélyét vetheti latba. Rudolf Chmel volt magyarországi csehszlovák nagykövet, a fórum egyik szervezője így jellemezte a társulást: - Michal Kováč köztársasági elnök és a szlovákiai írók nemrég létrejött találkozóján egyfajta szlovák-szlovák kiegyezésnek kellett volna kialakulnia. Mert az írók között is bizonyos polarizáció jött létre a „nemzetiek" és a „nemzetellenesek" között. A fórum szabad platform akar lenni, amelyben a kapcsolattartás a párbeszéden alapszik. Célja a kulturált közéleti légkör kialakítása. A szervezők a június 28-án délután 17 órakor a pozsonyi ružinovi művelődési otthonban sorra kerülő nagygyűlésre várnak minden érdeklődőt. Michal Kováč köztársasági elnök is megígérte részvételét, (gaál) HÓDOLAT ORWELLNEK SZÜLETÉSE 90. ÉVFORDULÓJÁN George Arthur Orwell angol írópublicista nem sokkal halála előtt írt két művével, az 1944ben elkészült Állatfarmmal és az 1984 című regényével került be az irodalmi köztudatba. Ezzel a „bekerüléssel" aztán látszólag meg is leli igazi otthonát, hiszen zaklatott, nyughatatlan élete során a brit birodalmi rendőrség tagjaként öt évet Burmában szolgáló Eric Blairt (Orwell név alatt a harmincas évektől kezd publikálni), aki később a spanyol polgárháború harcosa, egyetlen gondolat foglalkoztatja: a regényírás. Más krédés - s a fenti látszólag e gy kissé ennek is szól -, hogy Orwellnek ez az irodalomba való bekerülése (más-más időben, de jellemzően egy-egy történelmi fordulóponthoz kötődve) nem irodalmi eseményként zajlott le; az Állatfarmnak Nyugaton egy évet kellett várnia arra, hogy kiadható, politikailag „kimondható" legyen (a háború végéig, míg Anglia szövetségben áll a Szovjetunióval), magyarul pedig negyvennégy évvel később, 1989-ben jelent meg (a kelet-európai rendszerek összeroskadását kísérő mámoros hangzavarban.) Orwell az Állatfarmot a Tündérmese alcímmel látta el, s a tíz fejezetből álló kisprózára könynyelműen rámondhatnánk, hogy tündéri is, meg mese is. Hogy nem (nem csupán) az olvasónak derűs pillanatokkal szolgáló, a sztálini Szovjetuniót karikírozó allegóriáról van szó, arról az olvasót a mű — időközben szállóigévé vált - mondatai (Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél" „Majd még keményebben dolgozom!", „Napóleonnak mindig igaza van!" stb.), egynémely kreációja (például a Vad Elvtársak Átnevelési Bizottsága), nemkülönben pedig a konkrét fabulától elvonatkoztatott téma is meggyőzheti - a világot kimozdítja helyéből egy forradalom, minden a feje tetejére áll, és sokáig tart, míg minden rendeződik és megtalálja a helyét, mígnem a világ olyan lesz, amilyen, tehát mígnem megint minden a feje tetejére áll. Az Állatfarm ennek az örökké tartó körforgásnak egy teljes ciklusával szolgál, természetesen, szatirikus műről lévén szó, a ciklus fáziseltolódással indul, s következésképp zárul is: teljesen normális állatokból elállatiasodott emberek lesznek. Vagy ahogy Orwell írja: „a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó". Ily módon az Állatfarm bennem, a hódolattal meghajtóban a sokadik olvasat után sem elsősorban egy konkrét történelmi kor, állapot és társadalmi formáció allegóriájaként él, sokkal inkább egyfajta megalázó, negatív evolúció víziójaként. Egy olyan, forradalmak és forradalmak közti időszakok váltakozásából adódó körforgásként, melynek megítélése időszakonként változó és viszonylagos. Hasonlóan negatív evolúció körvonalazódik az 1984 széles tablóján — csakhogy ezen a tablón allegóriának már nyoma sincs. A műfaj utópia (utópikus regény), szereplői emberek, cselekménye lineáris, az időpont a jövőbeni jelen, a címben megadott. Bár, ez utóbbi már nem biztos. És egyáltalán: ebben a regényben semmi sem biztos és semmi sem bizonyos, talán csak - minden cinizmus nélkül - a halál, no meg némi emlékfoszlány a múltból, amikor még pintben mérték az italt, és az ital olcsó volt... De erre már csak a nagyon öregek emlékszenek - ők meg viszont nem érthetik a dolgokat: „Ógondolók nemhasérzik az Angszoct. Ezt a következőképpen lehetne a legrövidebben átültetni óbeszélre: azok, akiknek eszmevilága a Forradalom előtt alakult ki, érzelmileg nem érthetik meg teljesen az angol szocializmus elveit." Annyi mindenesetre bombabiztos, hogy ez már az atombomba utáni kor, Angliát az PÁRTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: A PARLAMENT STRUCCPOLITIKÁT FOLTTAT (Munkatársainktól) A parlamenti képviselők viselkedése nem más, mint struccpolitika. Képtelenek felfogni Szlovákia ET-tagságának jelentőségét, pedig előbb vagy utóbb mindenképpen foglalkozniuk kell majd az ET konkrét ajánlásaival is. Ezt A. Nagy László jelentette ki a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén arra reagálva, hogy a parlament szerdán megint nem volt hajlandó megtárgyalni a kisebbségi képviselők javaslatait. Az MPP elnöke elítélte a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán történteket, ahol a főiskolai szenátus a kisebbségi kar számára elfogadhatatlan döntést hozott. Mint mondta, ilyen döntés nem fog hozzájárulni sem a kisebbségek helyzetének, sem a szlovák -magyar államközi kapcsolatoknak a javításához. KDM: ERŐSÖDIK A JOBBOLDAL A Szlovák Nemzeti Párt majd a Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal posztjairól történő szavazáson tesz bizonyosságot megbízhatóságáról, mondta Ivan Šimko alelnök a Kereszténydemokrata Mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Azt is megtudtuk, hogy a KDM és a Polgári Demokrata Ifjúság nevű mozgalom június 22-én együttműködési szerződést kötött, amely szerint az ifjúsági szervezet a főiskolákon előadásokat biztosít a KDM számára, valamint a parlamenti és helyhatósági választások előkészítésében is együttműködnek majd. A mozgalom alelnöke elmondta: a KDM minden nemzetközi kapcsolatát igénybe veszi, hogy elősegítse Szlovákia felvételét az ET-be. A kereszténydemokraták szorgalmazni kívánják a kisebbségi jogok jobb érvényesítését, az autonómiát azonban nem sorolják ezek közé. (gaál) SZNP: KET SZEK KÖZÖTT A Szlovák Nemzeti Párt nem ül az ellenzék székén, de a kormánykoalíció székén sem; pillanatnyilag arra vár, melyik székre ülhet le - így jellemezte tegnap a párt rendszeres sajtóértekezletén a SZNP helyzetét Marián Andel, aki a továbbiakban elmondta; a Szlovák Nemzeti Párt Szlovákia érdekében hajlandó lenne meghozni azt az áldozatot, hogy az oktatásügyi, egészségügyi, privatizációs és gazdasági tárcák élére a saját embereit helyezze. Marián Andel ugyanakkor megkérdőjelezte, valódi ellenzék-e a szlovák parlamentben, és kitérő választ adott arra, hogy hajlandóak lennének-e mondjuk azzal az Andrejčák miniszterrel egy kormányban ülni, akinek védelmi miniszterré történő kinevezése miatt a SZNP elnöke nemrég kilépett a kormányból.. (m-n.) Egyes Leszállópályának hívják, s a főhős, Winston Smith néhány elavult (vagy fordítottjára módosult!) eszmétől (szabadság, szerelem stb.) hajtva majd négyszáz oldalon megteszi a munkahelyétől, az Igazságminisztériumtól (itt hamisítják és írják át unos-untalan az újságot, a történelmet, itt gyártják a mindig friss múltat) a Szeretet-minisztériumig (ez a börtön) ívelő utat. Útja törvényszerű, tudja, hogy bukása elkerülhetetlen. A regény végkicsengése pesszimista, pontosabban: a regény mindvégig az, a végkicsengése tragikus: a főhős (mint mindenki a regényben, aki „vétkezett": mielőtt meghal, ha ugyan nem hal meg rögtön) tervszerűen átneveli magát, átneveli a gondolatait is, megtanul úgy gondolkodni, ahogy a Párt gondolkodik („Kettő meg kettő öt!), hogy legalább halála pillanatában érezhesse, tudhassa: „diadalt aratott önmaga fölött. Szerette Nagy Testvért." Az 1984 a totalitárius rendszer drasztikus, leleplezetlen, eltúlzott tükre. A lebilincselő sodrású, érzékletességében meghökkentő regényben a totalista gondolkodásmód és az „újbeszél" nyelvezet egymásba eső síkjai, valamint a tárgyailagos, hiteles ábrázolás rendkívül szilárd ötvözetű realizmust eredményez. Mivel ez a regény jövőkép, bizonyos dolgokon már „túl van" az emberiség, s bár a „minden ember egyenlő"-felé mondat használata elméletileg továbbra sem teljesen veszélytelen, e regényben már gyakorlatilag minden ember ezt érti alatta: minden ember egyforma nagyságú, súlyú vagy erejű. Ismét más kérdés, hogy az 1984-et átszövő eszmerendszer és -zavar menynyiben utópia, és mennyiben, sajnos, nem az. Az Orwelli 1984 számomra 1989-ben azzal a felismeréssel szolgált, hogy az ember megaláztatása sosem egy ügy érdekében vagy egy cél eléréséért, hanem magáért a megaláztatásért történik; 1993-ban pedig azzal, hogy a szabadsághoz való egyéni és kollektív jog közül az előbbi az előbbi. CSANDA GÁBOR SZABAD EURÓPA RÁDIÓ EGYELŐRE MARAD A MAGYAR ADÁS Valótlannak bizonyultak azok a híresztelések, amelyek szerint beszüntetik a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait. Legalább is egyelőre. Ez derült ki abból a nyilatkozatból, amelyet lapunknak adott Ribánszky László, a SZER magyar osztályának igazgatója. Elmondta: az asztalon fekvő tervek többek közt azzal számolnak, hogy a lengyel és a cseh adással együtt a magyar adást is megszüntetik. Mint ismeretes, a közkiadások felett őrködő amerikai intézmény (Office of Management and Budget) takarékosság céljából immár többször javasolta a SZER bezárását. Ez egy politikai döntés — mondotta Ribánszky -, amelybe több intézménynek van beleszólása, kezdve a külügyminisztériumtól, a nemzetbiztonsági tanácstól egészen a Kongresszusig. Ám a tervet, amely tehát nem új keletű, egyelőre sem az amerikai képviselőház, sem a szenátus nem hagyta jóvá. A legfrissebb információk szerint pedig az sem valószínű, hogy a washingtoni törvényhozás a nyári szünet, vagyis július 4-e előtt foglalkozni fog a témával. Ezek szerint a honatyák leghamarabb majd szeptember közepén kezdhetik meg a vitát a SZER jövőjéről — szögezte le az igazgató. A magyar osztály vezetője megerősítette: a román, a bolgár és a szlovák adások mindenképp megmaradnak. Hogy miért? Nyilván azért, mert azok, akik az említett tervet kidolgozták, úgy ítélték meg, hogy a demokratikus átalakulás ebben a három országban nem annyira előrehaladott, mint Csehországban, Lengyelországban vagy Magyarországon - vélte Ribánszky László. (urbán) BUDAPEST Ft E NAGYKÖVETEK KERESTETNEK A fenti címmel közölt tudósítást a Lidové noviny minapi száma. A tekintélyes cseh-morva napilap arról tájékoztatja az olvasókat, hogy mi is a pillanatnyi helyzet, fél évvel a cseh-szlovák szétválás után, a két budapesti betöltetlen nagyköveti poszt körül. Úgy tűnik ugyanis, hogy a megfelelő személy kiválasztása nemcsak Pozsonyban, hanem Prágában is gondot okoz. A lap munkatársa a szlovákiai hátteret felvillantva, Rudolf Chmel, volt csehszlovák nagykövet visszahívásával kapcsolatban megjegyzi, hogy személyében „Mečiar a szlovákiai választásokon vereséget szenvedett liberális erők szövetségesét látja". Érdekes módon a pozsonyi Národná obroda rendszeres napi lapszemléjében a némi rövidítéssel átvett közlés számára ez a mondat is „feleslegesnek" tűnt. Megtudható viszont, hogy a jó ideig legesélyesebb jelöltnek, Mečiar jó barátjának, Tarnóczky Árpádnak a kinevezése a külügyminisztériumban „elaludt", még mielőtt kikérték volna Budapest hozzájárulását. Egyébként a jelöltek között szerepel még Ľubomír Dolgoš, volt miniszter, Ladislav Deák történész, s mindenekelőtt Viliam Soboňa, egészségügyi miniszter. Csehországot illetően, budapesti nagykövetként az PDSZ (Polgári Demokratikus Szövetség) által javasolt Viktória Hradská személye jött szóba, de kinevezéséről a kormány még nem tárgyalt. A Lidové noviny úgy tudja, hogy személyével kapcsolatban a koalíciós tárgyalások során a KDP (Kereszténydemokrata Párt) részéről fenntartások hangzottak el. Václav Benda pártelnök állítólag tárgyalt a magyar féllel, s az Hradská asszony kinevezését nem valami lelkesen fogadná. A Magyar Köztársaság prágai nagykövete, Varga György kizártnak tartja, hogy a magyar diplomáciai karból, bárki felelős személy Viktória Hradskáról tájékoztatással szolgálhatott volna. A Lidové noviny tudósítója a lap nevében hangsúlyozza, hogy Hradská asszony mint műfordító, ugyancsak ismert és elismert személyiség Magyarországon, s nemcsak apja, Ladislav Hradský révén, aki mögött jeles fordítói életmű áll, s többek között a nevéhez fűződik a magyar-cseh nagyszótár összeállítása is. (k-s)