Új Szó, 1993. június (46. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-22 / 143. szám, kedd

1993. JÚNIUS 22. MOZAIK 4 ARANY A. LÁSZLÓ EMLÉKÉRE Arany A. László neve, tudományos munkássága, a szlovákiai magyarság érdekében kifejtett tevékenysége, sajnos, jóformán ismeretlen a közvéle­mény előtt. Annál inkább figyelmet érdemel az a rendezvény, amelyre a Nyitra melletti Kolonban 1993. június 27-én kerül sor. A Szlovákiai Magyar Politikai Foglyok és Deportáltak Szövetsége, a Csemadok Nyitrai Járási, valamint Koloni Választmánya és a Koloni Községi Hivatal Arany A. László tiszteletére emléktáblát avat a faluban. Egyúttal a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke és az Anyanyelvi Társaság szervezésében egy emlékülésre is sor kerül. Mivel az esemény időpontja közeleg, részletesebb információkért Sándor Annához, a Hungarisztika Tanszék előadójához, a rendezvény egyik szervezőjéhez fordultunk. KÉTSZERRE... A VÁMUNIÓ TANÁCSA A BEHOZATALI PÓTLÉKRÓL Tegnäp Častá-Papierničkában tartot­ta ülését a vámunió tanácsa. A két ország közötti kereskedelmi forga­lom alakulását vitatta meg. Megálla­pítást nyert, hogy a vámstatisztika módszerei nem egységesek a két országban, ezért jelentős eltérések mutatkoznak a kölcsönös áru- vala­mint pénzforgalom nyilvántartásá­ban. A tanácíj, egyúttal a kölcsönös fizetési feltételekről is tárgyalt. Szlo­vák részről Július Tóth pénzügymi­niszter tájékoztatta a cseh felet a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezmény alapján tervezett beho­zatali pótlék bevezetéséről. Július Tóth tájékoztatása szerint a behozatali pótlékot, amely legfel­jebb 20 százalék lesz, két fázisban vezetik be. Az első az év végéig, a második pedig 1994 feléig tart majd. Az érintett áruk jegyzékét még nem állították össze, ezt a cseh féllel is megvitatják és egyeztetik. Vladimír Dlouhý, a vámunió taná­csának elnöke szerint a tervezett szlovák lépés nem kérdőjelezi meg a vámuniót és nem jelenti végét. A behozatali pótlék bevezetését egyértelműen rövid távú gazdasági intézkedésnek minősítette, amely a szlovák gazdaság megszilárdítását célozza. Szlovákia továbbra is Cseh­ország legjelentősebb kereskedelmi partnerének számít - jelentette ki Vladimír Dlouhý. (Munkatársunktól) Gyakorlatilag minden jelentősebb hazai vállalko­zót érint a Csehországgal folytatott kereskedelem. Ezt felismerve tegnap a külügy- és gazdasági minisztérium szemináriumot rendezett. A huszon­öt főnél több embert foglalkoztató cégek vezetői, közgazdászai az elő­adások révén képet kaphattak a köl­csönös kereskedelem útjában álló akadályokról, a két ország közti fi­zetési egyezményről, valamint a Csehország és Szlovákia között fennálló vámunió működéséről. (-sidó) ERDŐKERÜLGETŐ TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁSOK (Munkatársunktól) A visszaigényelt mintegy 700 ezer hektár erdőterü­letnek csupán alig több mint a felét kapták vissza jogos tulajdonosaik, s még további 48 ezer igénylés vár elintézetlenül az illetékesek aszta­lán. Érthető tehát a Szlovákiai Erdő­tulajdonosok Társulásának határo­zott törekvése annak érdekében, hogy az erdők privatizációját meg­gyorsítsa. Tegnap a föld- és erdőtu­lajdon visszaadását szabályozó tör­vények tervezett módosításával kap­csolatos véleményüket mondták el az újságíróknak. A társulás vezető képviselői sze­rint a kormány által előterjesztett törvénymódosítás vélhetően kedve­zően hat majd a privatizációra, azonban néhány tervezet módosítás kifejezetten sérti az erdőtulajdono­sok rendelkezési jogait. Véleményü­ket elsősorban az erdőket eddig használóknak a fakitermelési jogait gátló rendelkezés feloldásával kap­csolatban hallatták, ezzel semmi­képp nem érthetnek egyet. Amint megtudhattuk, bár az SZK Nemzeti Tanácsának bizottsági ülésein el­mondott véleményük meghallgatás­ra talált, javaslataik a végleges elfo­gadáskor nem mindig találtak meg­értésre. —tszl— AJÁNLÁSOK AZ EK SZÁMÁRA (Munkatársunktól) A. Nagy Lász­ló, a Magyar Polgári Párt elnöke tegnapi sajtóértekezletén arról a brüsszeli találkozóról számolt be, amelyen az európai liberális pártok vezetőivel tárgyaltak. A rendezvény résztvevői elfogadtak egy dokumen­tumot, amelyet az Európai Közösség tagállamainak Koppenhágában sorra kerülő külügyminiszteri szintű talál­kozója elé kívánnak terjeszteni. A dokumentum 8 pontban foglal­ja össze az Európai Liberális Demok­rata és Reformpártok Szövetségének (ELDR) ajánlásait. A keletről fenye­gető migrációval kapcsolatban meg­jegyzi, hogy a probléma csak a ki­vándorlók eredeti hazájában oldható meg, gazdasági és szociális helyze­tük javításával. (gaál) - Az emléktábla-avatás gondolata Lipcsey Gyulától, a deportáltak szö­vetsége elnökétől ered, ez a gondo­lat adta az ötletet az emlékülés meg­szervezéséhez is. # Bizonyára nem véletlenül vá­lasztották az emléktábla-avatás és az emlékülés színhelyéül Kolont... - Valóban. 1944-ben jelent meg Arany A. László nagy tudományos jelentőségű, ám méltatlanul elfelej­tett munkája, a Koloni nyelvjárás fonológiai rendszere. Ez a mű egy négyéves kutatómunka eredménye. Az idősebbek Arany tanár úrként sokáig szeretettel emlegették Arany A. László nevét. Mi ezzel az emlék üléssel egyebek között azt szeret­nénk, hogy a mai fiatalok is megis­merjék Arany A. László munkássá­gát és a faluhoz fűződő viszonyát. • Hogyan alakul a június 27-i program? - Reggel 10.30-kor istentisztelet lesz Arany A. László emlékére a he­Májusban riportban számoltunk be arról, hogy a poprádi kórház előtti parkot alig három évig díszítő, mo­numentális, bronzból készült Lenin­szobrot megvásárolta egy amerikai úriember, név szerint Lew Evans Carpenter. Tizenhárom és fél ezer dollárért azért vette, hogy az útke­reszteződésen vendéglátó-ipari köz­pontjába csalogassa az arrajárókat. Amikor ez az ötlete támadt, még , nem sejtette, mennyi bonyodalom­mal jár majd a tranzakció. Ám bebi­zonyosodott a közmondás: „Türe­lem, rózsát terem." Lenin két esz­tendő múltán, a szemétdombon való „heverészés" után most valójában elindult a Washington államban levő Issaquaba. Sőt, maga az alkotó segíti oda, bár májusi riportunk készítése­kor még azt mondta: „Köszönöm a megszólítást, az amerikai nyara­lást, nem fogadom el. Annak idején én a honoráriumomat megkaptam, hogy most a város túladott a szob­lyi római katolikus templomban. Ezt követően kerül sor az emléktábla felavatására a községi hivatal bejára­tánál. Az emlékülés 14 órakor kez­dődik, s ezen Arany A. László életé­vel, életművével, tudományos tevé­kenységével kapcsolatos előadások fognak elhangzani. Magyarországról három előadót is várunk, Király Pé­ter, Szépe György és Vörös Ottó személyében. A hazai előadók közül megemlíteném Szabómihály Gizella, Liszka József, Turczel Lajos, Krausz Zoltán, Ambrus Ferenc, Teleki Ti­borné nevét. Meghívtuk Deme Lász­lót is, ő sajnos, egyéb elfoglaltsága miatt nem tud eljönni, de üdvözlő levelet küld az ülés részvevőinek. Az emlékülés egyébként teljesen nyilvános lesz, minden érdeklődőt szeretettel várunk. Célunk, hogy ily módon is hozzájáruljunk e tragikus sorsú ember és az ő tragikusan elfe­lejtődött munkásságának újrafelfe­dezéséhez. (forgon) ron, az engem nem érdekel, nem érint." Akkor Emil Venkov, a Bazin­ban élő bolgár származású szobrász­művész elmondta azt is, hogy az új tulaj kóstolgatta finom borát, élvezte vendégszeretetét, minek az lett a vé­ge, hogy örök barátságot ígértek egymásnak. Nos, tán ennek az ígéretnek kö­szönhető, hogy a szobor alkotója mégis kötélnek állt. Szakértelemmel szétfűrészelte a három és fél méter magas Lenint, s a három és fél tonná­nyi bronzot az lnsta céggel becsoma­goltatta, majd Pozsonyba szállítatta. Innen Rotterdamba indul és onnan egy óceánjáróra áthelyezve Ameri­kába. Emil Venkov viszont repülő­géppel utazik, hogy a helyszínen ismét összeforrassza a nagy forradal­márt. Hát jó utat és kellemes ottlétet - Lenin elvtárs és Venkov úr! (Re­méljük, hogy néhány év múlva nem kell majd a szobrot visszavásárol­nunk. ..) (ozo) APROPÓ Ha nem hazudnak a lexikonok, Ma­túš Kučerának az oktatási miniszté­rium volt a második munkahelye életében. A tárca, amelynek tavaly szep­tember közepén az élére állt, akkori­ban sokat foglalkoztatta a sajtót, hiszen elődje, vagyis minisztertársa, ki most is a kulturális élet koncert­mestere, akkortájt törte föl a nagyszombati egyetem rektori zár­ját. A novemberi Causa-Nyitra kér­dését, a diáksztrájkot már ő vezé­nyelte le, a pozsonyi Lazaret utcai iskolasztrájkot nemkülönben. Má­jusban végleg elfogyott a pedagógu­sok türelme is, hatalmas országos demonstráció figyelmeztette a mi­nisztert. Végül Kučera anyapártja is bizalmatlanságot szavazott a törté­nésznek, aki tisztességére legyen mondva, levonta a konzekvenciát és beadta a lemondását. Persze, nem elég napirendre térni a lemondás fölött, utóvégre itt nem csupán arról van szó, hogy egyik miniszter jön, a másik meg megy. Telnek a hónapok, elvesztegetett idők gyűlnek, semmi nem oldódik meg, a zavar és fejetlenség mintha csak nőne, az igazi rendszerváltás azt oktatásügyben még mindig nem következett be, pedig közel négy év állt rendelkezésre. Most sincs semmi remény rá, hogy ez a változás hama­rosan és radikálisan előálljon. Nehéz abban bízni, hogy a kormányzati felelősségtudat egyszeriben olyan férfiút állít a tárca élére, aki végre tiszta, átgondolt koncepciót vázolna föl s tiszteletben tartva az általános, európai kritériumokat, megtalálná a reszort sajátságos szlovák problé­máinak is megfelelő megoldási mó­dozatait. Amikor specifikusságot emlegetek, akkor természetesen arra gondolok, hogy a szlovákiai oktatás­ügy magában foglal egy sajátos isko­larendszert, mégpedig a kisebbségit. Félmilliónyi kisebbségi figyeli döb­benten azokat a kezdeményezése­ket, amelyekkel a kormányzat az KUČERÁTLANUL országban deklarált törvényeket megsértve kíván fölszámolni magyar iskolákat. Ki tudja, tudnak-e és akar­nak-e találni olyan szakembert. Ma­túš Kučera helyébe, aki az asszimilá­ciós törekvésekkel szemben elindíta­na egy kedvező folyamatot, aki szé­lesebb összefüggésekben is tekintet­be Veszi azokat a kritikákat, ame­lyek hatására végül a miniszter le­mondott? Azt mondják, Matúš Kučera jó történész volt, különben soha nem hagyta abba a történészképzést. Egyet ne feledjünk, csak a mi­niszter változik, az apparátus, a me­chanizmus marad. A mechanizmus, amely láthatóan beindult. Láthatóan nem fog kímélni minket, (brogyányi) INCHEBA '93 VEGYIPARI SZAKKIALLITAS HIÁNYOZNAK A NÉMET CÉGEK (Munkatársunktól) Tegnap immár huszonötödször tárta ki kapuit az Incheba vegyipari szakkiállítás. Po­zsonyban a Művelődési és Pihenő­parkban Jaroslav Kubečka gazdasági miniszter a kormány további négy tárcavezetője jelenlétében nyitotta meg a szakkiállítást, amely június 25-ig tart. A 35 ezer négyzetméter­nyi kiállítási területen összesen 22 állam 400 cége mutatja be termékeit. Miroslav Wieger, a kiállítás igaz­gatója tájékoztatott a részletekről. Eszerint a 400 cégből 365 magán az Inchebán, míg 35 az ennek kereté­ben zajló Interbeauty '93 kozmetikai és fodrászati szakkiállításon szere­pelteti termékeit. Érdekesség, hogy Belgium csak Flandriával képviselte­ti magát, tehát a királyság vallon része nélkül. Wieger örömmel kö­zölte: a 199 cseh és szlovák kiállító közül 118 a magánszférából került ki. Az Inchebán újra feltűntek az egykori KGST-államok és a Szovjet­unió utódköztársaságai. Két-három éves távollét után Ukrajna, Romá­nia, Kuba, Lengyelország és Bulgária ismét képviselteti magát. Magyaror­szágról nem is szólva, hiszen déli szomszédunk tavaly sem hiányzott, s idén Ausztria, valamint Németor­szág mellett egyike a legnagyobb kiállítóknak. Az Incheba igazgatója sajnálattal közölte: a nagy német vegyipari cégek nem képviseltetik magukat, mivel már szlovákiai ki­rendeltségekkel rendelkeznek, a pia­con állandóan jelen vanhnak, így a marketing e formájára nem tarta­nak igényt. Természetesen a cseh és szlová­kiai cégek sem hiányoznak az Inche­báról: Slovnaft, Duslo, Chemlon, Ist­rochem, Plastika, Tatrachema, Che­mopetrol, Matador, Petrimex, Gu­márne Púchov, Chemolak és még sorolhatnánk. Az Incheba társren­dezvényeként tegnap megkezdődött a Chemorisk '93 nemzetközi tanács­kozás, amelynek témája a vegyipar­ban előforduló kockázatok. Holnap pedig az Agrichem '93 kezdődik, amely a mezőgazdaság kemizálásá­nak környezetvédelmi kockázatai­val foglalkozik. (só) DIPLOMÁCIAI MINIMUMBÓL: ELÉGTELEN Valószínűleg már soha nem derül ki, hogy vasár­nap este hét óra után Vladimír Mečiar miniszter­elnök szándékosan, magyarellenes hangulatkel­tésre törekedve mondta-e el, amit elmondott, vagy külpolitikai tanácsadói félretájékoztatták. A végeredmény szempontjából ez teljesen kö­zömbös. Maga a kormányelnöki televíziós be­széd, majd a Republica című kormánylap hétfői számának első oldalán megjelent négyhasábos szalagcím („A magyar nagykövet Szlovákia Euró­pa Tanácsba való belépésének megvétózására készül"), illetve a kérdésről időközben sugárzott számos rádiótudósítás megtette a hatását. Négy és fél millió szlovák ismét arról értesült, mégpedig a miniszterelnöktől, hogy a magyarok ismét el­gáncsolták Szlovákiát. Teljesen mellékes, hogy hétfőn délben tizen­kettő és egy óra között tucatnyi politikus és diplomata Rádiožurnálban elhangzott nyilatkoza­tából kiderült, hogy semmi sincs úgy, ahogy a miniszterelnök mondotta. Tehát: az Európa Tanácsnál akkreditált magyar nagykövet nem jelentette ki, hogy Szlovákia felvételét megvétóz­za. Sőt, az is kiderült, hogy még ha akarná, sem vétózhatná meg. A Rádiožurnálban szépen, sorjában nyilatkoz­tak a mérvadó politikusok. Elsőként Roman Zele­nay, akinek saját bevallása szerint vesszőparipája a diplomácia és a külpolitika. Tehát feltételezhető róla, hogy ismeri a nyugat-európai nemzetközi szervezetek struktúráját, így azzal is tisztában van, hogy milyen procedúrához igazodva törté­nik egy-egy új tag felvétele az Európa Tanácsba. Készpénznek vette, amit előző este pártfőnöke mondott, és leplezetlenül megfenyegette a ma­gyarokat. Ezt mondotta: „Felvételünk megvétó­zásának következményei lesznek!" A Demokratikus Szkovákiáért Mozgalom ve­zetőinek az üggyel kapcsolatos reagálásai napnál világosabban megmutatták, hogy ez a garnitúra egyszerűen nem érett meg a kormányzásra, és hatalomra jutása egyszerűen szerencsétlenséget jelent Szlovákia számára. Vagy nem értenek hozzá, vagy szándékosan konfliktusra töreked­nek szomszédjukkal. A többi párt nyilatkozó politikusa mind tisztességesebben, előremutatób­ban nyilatkozott a kérdésről. Ľudovít Černák legalább annyit felismert a probléma lényegéből, hogy szorgalmazza: általános megállapítások he­lyett világosan, tételesen definiálni kell Szlovákia nemzetiségi politikáját. Oly módon kell ezt meg­tenni, hogy azt nemzetközileg is elfogadják. Sze­rinte olyan mechanizmust kell kialakítani, amely­nek keretei között mindig megállapítható, sére­lem érte-e a kisebbségeket, vagy sem. A Demok­ratikus Baloldal Pártjának parlamenti képviselője - Dorotin úr - egyértelműen kimondta, hogy rossz a DSZM nemzetiségi politikája. De Ján Čarnogurský volt az egyetlen, aki - talán mert semmiképpen nem kötődik ehhez a kormányhoz - köntörfalazás nélkül kimondta: El sem hangzott a Szlovákia elleni vétó kilátásba helyezése. Rá­mutatott, hogy Budapest maga is kinyilvánította: Szlovákia felvételének megakadályozása nagy kár lenne. És figyelmeztetett: illő lenne az infor­mációkat ellenőrizni. Úriemberként viselkedett, nem pirított rá a kormányhoz közelállókra, nyil­ván abból indult ki, hogy a parlamenti pártoknak külpolitikai kérdésekben nem illik nyíltan támad­niuk egymást. Van egy meglehetősen veszedelmes vonatko­zása is az ilyen, mendemondákra épülő diplomá­ciának. Az ember már-már azt véli felfedezni, hogy a kormány azért röppentette fel a magyar vétó kilátásba helyezéséről szóló hírt, hogy bebi­zonyítsa: a szlovákiai magyar pártokat Budapest­ről irányítják. E lehetséges törekvésnek messze­menő és tragikus következményei lehetnek. A tegnap déli Rádiožurnál második félórájában akinek volt füle hozzá, az felfedezhette, hogy magyarellenes hangulatkeltés céljából röpítették világgá a vétó kilátásba helyezéséről szóló hírt, és ebben a miniszterelnök főszerepet játszott. Ha azzal a céllal tették ezt, hogy a világ előtt bebizonyítsák Budapest állítólagos bajkeverő szándékait - ám a kísérlet ezúttal kudarcot val­lott. Viszont a tények tények maradnak. Szlovákiá­nak, ha őszintén be akar kapcsolódni az európai struktúrák munkájába, figyelembe kell vennie a nemzetközi szervezetek törekvéseit. Az alaptö­rekvés: a konfliktusok megelőzése. A nemzeti kisebbségek problémáinak megoldatlansága: fő konfliktusforrás. Magyarországnak az Európa Ta­nács tagjaként jogában áll figyelmeztetni a megol­datlan problémákra. Efölött Mečiaréknak - ha akarják, ha nem - napirendre kell térniük. Nem természetellenes, hogy Budapest az Európa Ta­nács minden más tagországánál jobban ismeri a dél-szlovákiai magyaroknak pl. a helységnév­használattal, a névhasználattal, az anyanyelvi oktatással, a közigazgatási elrendezéssel stb. kap­csolatos gondjait. így teljesen természetes, hogy az ET tagjaként hallatta szavát. Diplomáciai minimumból elégtelenre vizsgá­zott néhány szlovák politikus és diplomata. Egy valamit azonban elértek: sikerült ismét felgerjesz­teniük a magyarellenes hangulatot. TÓTH MIHÁLY LENIN MÁR UTAZIK IRÁNV AMERIKA AHOGY ÉH LÁTOM

Next

/
Oldalképek
Tartalom