Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-10 / 106. szám, hétfő

1993. MÁJUS 10. KALEIDOSZKÓP 4 RENDÜLETLENÜL Ma százötven esztendeje csöndült fel először a pesti magyar színházban egy alig 29 éves ifjú színész, Egressy Béni megzenésítésében Vörösmarty Mihály Szózata. A nemzet a himnuszát kereste. Vörösmarty költeménye éppen alkalmasnak látszott erre a szerepre. 1836-ban írta, Széchenyi István friss, nemzetébresztő gondolatainak ihletésére. Gyulai Pál életrajza szerint ,,a nemzet 1848-jg a jövendő jobb kor jóslatát hitte benne, s mennél követelőbb, hevesebb tőn vágyaiban, annál kevésbé háborította a nagyszerű halál sejtelme. Midőn a forradalom árja elzúgott, Vörösmarty alig találkozott valakivel, aki azt ne mondotta volna neki: a jóslat teljesült, a nagyszerű halál bekövetkezett. A költő pedig elkomorult ilyenkor, s ingerülten mondá: a jóslat még nem teljesült, ez még nem halál, nem ily halált értett. Gyermekeinek ama versszak híján kellett megtanulniok a Szózatot." A zeneszerző is úgy értette a vers mondandóját, mint a költő, aki különben maga is tagja volt annak a zsűrinek, mely Egressy Béni pályaművét 20 arannyal díjazta. Es már Vörösmarty halála után, a szabadságharcban elszenvedett vereség kábulatában ocsúdó Arany János is a Szózat kulcsszavára rímelő versében, a Rendületlen-ben is ezt az értelmezést részesítette előnyben: ,,Oh, értsd meg a szót: árban és apályon / - Szirt a habok közt - hűséged megálljon!" A Szózat hivatalosan nem lett mégsem himnusszá. 1845-ben Erkel Ferenc nyert díjat Kölcsey Ferenc Hymnusának szövegére irt zenéjével. De a két vers, sőt a két zene aligha ellentétes egymással. A nemzet, a magyarság szívében is testvéri szeretettel élnek együtt. Ahogyan Egressy Béni és Erkel Ferenc barátsága is töretlen maradt. A sokoldalú színész sorra irta Erkel nemzeti operáinak, a Hunyadi Lászlónak, a Bánk Bán-nak a szövegkönyvét. A mi tájainkhoz köti pedig az a tény, hogy a szabadságharc végefelé Komárom várában szolgált és Klapka György tábori zenésze lett, főhadnagyi rendfokozatban. Ekkor szerezte a mindmáig népszerű Klapkaindulót. Legtöbbször elhangzó alkotása azonban mindenképpen a Szózat. A hűség és a jövőjében bízó magyarság tiszta dallama. B. J. LÍVIU MAIOR: ROMÁNIÁBAN NEM IDŐSZERŰ A MAGYAR EGYETEM Romániában jelenleg nem időszerű egy központi, állami költségvetésből fenntartott magyar nyelvű egyetem létrehozása, jelentette ki Liviu Maior román oktatásügyi miniszter, aki pénteken Nagyváradon találkozott Mádl Ferenc magyar kultuszminiszterrel. Mádl egy UNESCO által szervezett tanácskozáson tartózkodott az erdélyi városban. A román oktatási miniszter a megbeszélés folyamán ugyanakkor nem zárta ki, nem nevezte megvalósíthatatlannak egy magyar tannyelvű magánegyetem létrehozásának lehetőségét Romániában, konkrétan Erdélyben. A román hivatalos állásponttal egybehangzóan kifejtette, hogy Bukarest nem gördít akadályt a romániai kisebbségi oktatás elé. A találkozón a két miniszter egyetértett abban, hogy időszerű és szükséges lenne újból megerősíteni az 1991-ben kötött magyar-román kulturális egyezményt. Megállapodás született arról, hogy a dokumentumot június végéig előkészítik aláírásra. (kj) BÁNYAVÉG? A ROZSNYÓI BÁNYÁSZAT KILÁTÁSAI Lehet, hogy bánya nélkül marad Rozsnyó, ez a gazdag bányászati hagyományokkal rendelkező középkori bányaváros? Vasércbányászata fölött ugyanis ott lebeg Damoklesz kardja, s a napokban dől el, vajon folytatódhat-e a termelés a város tárnáiban, hogy munka nélkül marad-e az a 340 bányász, akik egyelőre még a Rozsnyói Vasércbányák alkalmazottjaiként keresik kenyerüket. Az elmúlt héten tiltakozó nagygyűlést szerveztek a rozsnyói vasércbányászok, hogy figyelmeztessenek áldatlan állapotukra. Hiába azonban minden tiltakozás: ha nem találnak tőkeerős külföldi partnerre, meg kell kezdeni a csődeljárást a gömöri bányavállalat ellen. Ezt Ernest Schuller mérnök, a Rozsnyói Vasércbányák igazgatója mondta el, akit a rozsnyói vasércbányászat helyzetéről és kilátásairól faggattunk. - Egyrészt állami támogatásból, melyet egyes részlegeink likvidálására kaptunk. Ez az összeg azonban jóval kevesebb volt, mint amit a kormány eredetileg megszavazott. Az idei évben kb. 22,5 millió koronára lenne szükség, de ez idáig mindössze 7 milliót folyósítottak számunkra. Tevékenységünk egy részét ebből finanszíroztuk, a többit az üzem pénztartalékaiból. Ezek azonban szintén fogytán vannak már. - Milyen lépések várhatók akkor, ha a szerződést az említett a

ngol céggel mégsem sikerül tető alá hozni? - A világon ez az egyetlen olyan cég, amely a mi nyersanyagunk feldolgozásával foglalkozik. Ha nem sikerül velük megegyezni, nincs más hátra, meg kell kezdenünk a csődeljárást. - Nemrég közölték a hírt, hogy nem messze Rozsnyótól egy európai méretekben is jelentős zsírkőlelőhelyre akadtak. Ez talán reményt kelthet az esetleg munka nélkül maradó rozsnyói bányászokban. - A lelőhely valóban jelentős, s tudomásom van róla, hogy egy német cég érdeklődik is iránta. De ott a kutatások még nem fejeződtek be, s szakemberként tisztában vagyok vele, hogy még jó néhány évet kell várnunk ahhoz, hogy megindulhasson ott a termelés. Számunkra tehát a megoldást a már említett közös vállalat jelentené. -kró- A rozsnyói bányászat sorsa valóban eléggé kilátástalan - állítja az igazgató úr. - A sziderit kitermelését ez év végéig mindenképpen megszüntetjük. A Mária-bánya sorsa pedig az angliai Samax-céggel folytatott tárgyalások kimenetelétől függ, melyek éppen a napokban folynak a gazdasági minisztériumban. Vállalatunk az elmúlt év szeptemberében közös részvénytársaságot alapított az említett angol céggel, amelyik előzetes felméréseket, vizsgálatokat is végzett, s a múlt év végére egy tanulmányt kellett volna előkészíteniük, amelynek alapján szerződést köthettünk volna velük. Azzal számoltunk, hogy ez év elejétől már közösen szállíthatjuk a külföldi piacokra az általunk gyártott koncentrátumokat. A szerződést azonban nem sikerült aláírni, így az egész 1993-as évben raktárra termeltünk. Még a múlt évi termelésünk java része is raktáron van, mert azt reméltük, hogy az említett angol cég segítségével azt is értékesíthetjük majd. - Miért ne

m született meg a szerződés? - Nem tudom, mi ennek az oka. Véleményem szerint szerepet játszhatott az ország kettéosztása, a bizonytalan szlovákiai helyzet is. De szerepe volt annak is, hogy nem tisztázódott kellőképpen a gyártási technológia sem. - Miből tartotta fenn magát a bánya, ha már jó ideje eladhatatlanok a termékei? ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT MILYEN LESZ A LEGFELSŐBB ELLENŐRZÉS. Meglehetősen nagy megrökönyödést váltott ki a hír, miszerint a Mečiar-párthoz tartozó Arpád Matejka megbízást kapott az SZK Legfelsőbb Ellenőrző Hivatalának létrehozására és irányítására. A hivatalos verzió szerint azért volt szükség az intézmény lóhalálában való kialakítására, mert az Európai Közösség feltételül szabta: Szlovákia csak akkor nyer felvételt, ha megkezdi működését egy független hivatal, amely majd ellenőrzi az állami költségvetés teljesítését, az anyagi eszközök felhasználását. A hangsúly azon van, hogy: ,.független". A parlamentben ülő honatyák közül mindenki tudja, hogy az ilyen központi szerv létrehozását - ha valóban függetlenné akarják építeni -, úgy kellett volna elkezdeni, hogy a törvényhozás előbb megválasztja az elnökét, illetve az alelnököket, majd ezek a tisztségviselők olyan munkatársakat szereznek maguk köré, akik valóban alkalmasak lesznek az ellenőrzés függetlenné tételére. Ezzel szemben a folyamat egy pártszempontból kifogástalan személyiség - Arpád Matejka - ideiglenes kinevezésével vette kezdetét, aki már maga köré is gyűjtötte a Hivatal 10 szekciófőnökét. Arról még senki sem nyilatkozott, hogy a párthovatartozás szempontjából ez a tíz személyiség honnan vétetett, a DSZM-vezetés káderezési gyakorlatát ismerve, azonban nem nehéz eltalálni, hogy a politikai színképnek mely tájairól származik a szekciófőnökök többsége. Előbbutóbb sor kerül a Hivatal elnökének megválasztására is. Miközben folyik az egyezkedés az ellenzéki pártok között, hogy ki legyen Szlovákiában a legfőbb ellenőr, szinte teljesen megfeledkeztek a politikusok arról, hogy Arpád Matejka a DSZM kívánalmainak megfelelően kiépíti a Hivatalt. Lehet, hogy ott marad Matejka a LEH élén, lehet, hogy Mečiarnak nem sikerül őt megválasztatnia. Az általa kinevezett 10 szekciófőnök azonban mindenképpen ott marad. Igy azután nem kell fájnia a miniszterelnök fejének, hogy egy-egy ellenőrzés során majd nemszeretem dolgok derülnek ki a minisztériumok és más főhivatalok viselt dolgairól. Akár Weiss, akár Čarnogurský, akár Černák embere kap megbízást, az ellenőrök majd - a DSZM-párti szekciófőnökök vezetésével - csak azokat a szabálytalanságokat veszik észre, amelyekről Mečiar úgy véli, hogy észreveendők. MENNYIT ÉR A CSEHSZLOVÁK ZÁSZLÓ? Folyik a föderáció vagyonának kettéosztása körüli terméketlen vita. A hazafiasabb szlovákok még néhány hónappal ezelőtt azt állították, hogy legalább 10, de lehetséges, hogy 30 milliárd korona szlovák többlettel zárul a végelszámolás. Prága kimutatásai szerint éppen fordított a helyzet. Egyelőre egy helyben topognak az elszámolásban, és ennek egyértelműen a két utódállam gazdasági kapcsolatai látják kárát. A szlovákok nem tudnak cseh terméket rendelni, mert nincs pénzük, a csehek pedig azért nem mernének Szlovákiába szállítani, még megrendelések esetén sem, mert attól tartanak, hogy aktívumaikat Pozsony esetleg zárolja, ellenlépésként a Prága kezében levő szlovákiai vagyon zárolásáért. Ilyen patthelyzetben a szlovák fél - ahelyett, hogy tárgyilagosan megvitatná a kérdéseket a cseh partnerrel, történelmi érveket hoz fel tucatjával. Például újból napirendre került a csehszlovák zászló csehek általi eltulajdonításának kérdésre. Csillagászati összegekről esik szó az újságokban, és a zászló értékének licitálásában azok mennek legmesszebbre, akik egy-másfél évvel ezelőtt tömegtüntetéseken a szó szoros értelmében alágyújtottak a csehszlovák zászlónak. A kormány napilapjában - a Republikában - Igor Uhrík az USA-ba elszármazott hazánkfia (egyébként publicista és vállalkozó) például már „bebizonyította", hogy a csehek kb. 250 milliárd koronával tartoznak Szlovákiának, ugyanis Németország - így Igor Uhrík - végül is hajlandó lesz megtéríteni a volt Csehszlovákiának a második világháború idején okozott kárt. Ha az ilyen feszegetés egy jelentéktelen újságban jelenne meg, nem pedig a kormány szócsövében, egy szót sem szólhatna senki. így azonban nem lehet elsiklani az érvelés felett. Nem értékelhető ez másként, mint úgy, hogy Szlovákia kormánya a gazdasági kérdések megoldása helyett még inkább a propagandára helyezi a hangsúlyt. Nem vitás, hogy a leglényegesebb kérdésekről a leglényegtelenebbekre akarja ezzel a figyelmet elterelni. TÓTH MIHÁLY BOLDOG-E A KISEBBSÉG? (Folytatás az 1. oldalról) A közgyűlés nemcsak tisztújító, összegző jelleget kapott, hanem létrehozta azt az öttagú kuratóriumát is, amely az alapítványhoz beérkezett pályamunkák elbírálásáért felel. Az alapítók javaslatára a közgyűlés hatvannégy jeles személyiség tagsági felvételét javasolta, köztük olyanokét, mint Soros György, Habsburg Ottó, Konrád György, Dornbach Alajos, Jirí Dienstbier, Sonja Licht, Jozef Mikloško, Hankiss Elemér, Cs. Gyimesi Éva, Schöpflin György, Vásárhelyi Miklós, Rákos Péter, Adam Michnik - hogy csak a külföldiek nevei közt tallózzunk. Az alapítvány támogatási tervei közt több kisebbségi csomag található, ezek között fontosnak találtuk a fiatalok továbbképzésével foglalkozó, a felnőttek nyelvtanulását támogató, az élő hagyományok ápolását és megteremtését segítő programterveket. A regionális tervezet a helyi önkormányzatok felkészítését támogatja majd a lokális konfliktusok elkerülésére, továbbá az egyes térségek alapítványközi együttműködését igyekszik kiépíteni, és a privatizáció és a vállalkozás területén kíván szükséges támogatást nyújtani. Elhangzott egy divatos műszó, amely nem csupán az alapítvány munkájára vonatkozott, nagyobb mértékben kell kompatibilissé tenni a szervezet működését éppúgy, mint a szlovákiai magyar kisebbség külföldi, főleg nyugat-európai kapcsolattartási hajlandóságát. Ehhez elengedhetetlen a jó felkészültség, a pontosság, és nem utolsósorban annak az egyoldalúságnak a kiküszöbölése, amely eddig nem sikerült a széles társadalmi tömegkapcsolatokra vágyó alapítvány részéről. Tény valóban, hogy ezen a közgyűlésen ugyanazok jelentek meg, akik a Márai Alapítvány korábbi rendezvényein, a kassai Márai-szimpóziumon, a dunaszerdahelyi liberalizmus-konferencián, vagy az ugyancsak ott megrendezett közép-európai polgárság témáját feszegető, vagy az antiszemitizmusról megtartott tanácskozáson. Az alapítványnak felül kell emelkednie minden politikai színezetű elfogultságon, hiszen az alapítvány névadójának személyéhez mi sem állt közelebb, mint a szabad emberre, szabad polgárra jellemző nyitottság. Ahogyan azt egy 1939-ben a Cserépfalvy gondozásában megjelent tanulmánykötet társszerzőjeként írta Márai - a hitleri Európával szemben bátran kiállva a polgári eszmények mellett: „Európainak lenni annyi, mint szolidárisnak lenni mindenkivel, aki a megértést akarja." Ezeket a szavakat idézte Turczel Lajos nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanár abban a portrévázlatában, amelyet Márai Sándorról festett a résztvevők előtt. A közgyűlés után külföldi vendégek tartottak előadást a Kelet-Közép-Európában kialakult helyzet különféle szempontú értékeléséről. Londonból Schöpflin György értekezett arról, hogyan látja s vajon érti-e a Nyugat a mi térségünk kisebbségtöbbségi viszonyrendszerét, s kifejtette, a boldog kisebbség stabilizáló tényező lehet egy országban, ahhoz viszont szükséges, hogy választási lehetőségei ugyanolyanok legyenek, mint a többségé. Ludányi András az Egyesült Államokban kialakult etnikai érzékenységről beszélt, a cseh Bolek Severa és a szlovák Soňa Szomolányiová a cseh illetve a szlovák liberalizmus esélyeiről szóltak, a magát jugoszláviainak tartó szabadkai származású Sonja Licht pedig hazája szomorúan aktuális tragédiája kapcsán szólt a védekező reflexek ébrentartásáról. Az előadásokból kicsendülő aggodalmak nyomán alighanem egyet lehet érteni végezetül az egyik előadás kapcsán a plénumból kiszóló Ľubomír Feldek szlovák költővel, aki így kiáltott föl summázatként: A helyzet vidám, de reménytelen! A közgyűlés egyhangúlag megerősítette kuratóriumi elnöki tisztségében Grendel Lajos írót, az öttagú igazgatótanács mint végrehajtó szerv élén pedig Hunčík Péter igazgatót. (brogyányi) NEMZETKŐZI SZINTEN AZ ÉRDEKEGYEZTETÉSRŐL (Munkatársunktól) - Huszonhét európai ország szakemberei tanácskoztak május 5-től 8-ig Dániában, a háromoldalú érdekegyeztetés - a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók közős álláspontja kialakításának - kérdéséről. Oľga Keltošová, munka- és szociális ügyi miniszter hazaérkezése után elmondta, hogy a konferencia résztvevői nyílt párbeszéd keretében foglalkoztak az érdekegyeztetés gyakorlatával s nehézségeivel Közép- és Kelet-Európában. Megállapították, hogy a három fél elképzeléseinek összehangolása még azokban az országokban sem egyszerű, ahol az egyeztetésnek már sok évtizedes hagyományai vannak. Ezt tükrözi az a tény is, hogy jövőre Pozsony lesz egy hasonló nemzetközi konferencia színhelye. (er) MEZŐGAZDASÁG MEDDIG FIZETJÜK MÉG A RÉVÉSZT? Úgy tűnik, a hazai agrárágazat végre átlépheti saját árnyékát, főleg miután a tárca vezetésének sikerült nemcsak egy asztalhoz ültetnie az ágazati szakembereket, hanem egy olyan válságkezelő program kidolgozásában való részvételre is rávenni őket, amelynek megvalósításával megállítható az egyre mélyebbre süllyedő ágazati hajó, s termelési szint stabilizálása után a fejlesztés lehetőségei is átgondolhatok. Ez az előző évek tiltakozó akciókkal fűszerezett, nagygyüléses demokráciájához viszonyítva mindenképpen előrelépést jelent, hiszen a mezőgazdasági szakemberek szerdai, trencsénteplici találkozójának résztvevői között már nem a lényegi, hanem csupán formai kérdésekben volt nézetkülönbség. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy a mezőgazdaság helyzete nem vonatkoztatható el a gazdaság egészétől. Éppen ezért az agrárkoncepció megvalósításának esélyeit ezután is elsősorban a gazdaság egészének teljesítőképessége fogja meghatározni. A 7-8 évre tervezett, 2 szakaszra osztott válságkezelő program sikere attól függ, vajon sikerül-e a csődtömeggel terhelt ágazat lebénult pénzforgalmát a lehetőségekhez képest minél hamarabb életképessé tenni. A tét nemcsak a 3,5-4 milliárdos eddig visszafizetetlen híteltömeg mozgósítása, a termelők mintegy 10 milliárd koronányi áruban fekvő behajthatatlan követelését is újra kell forgatni annak érdekében, hogy az áru- és pénzforgalom normális keretek közé kerüljön. Ha az állami földalap terhére kibocsátandó, tehát a földdel, mint áruval fedezett pénzkibocsátás révén sikerülne megoldani, hogy az infláció veszélye nélkül pénzt áramoltassanak a hiányával küszködő gazdaságba, ez vélhetően európai különlegesség lenne. Pozitívuma a programnak, hogy nem igényel költségvetési forrásokat, hiszen például a tervezett, úgynevezett támogatási alapot a tárca saját forrásaiból hozná létre, s a kedvező kamatú hitelek finanszírozására fordítaná. A mezőgazdasági termékek előállítási költségeinek fedezésére felállított agrárrendtartási alapelvek azonban vélhetően újból a fogyasztókra hárítják majd át a terhek nagyobbik részét. A kérdés csak az: a naponta megsarcolt lakosság meddig lesz képes elviselni ezeket a növekvő terheket?! T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ