Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám, szerda

5 KALEIDOSZKÓP 1993. MÁJUS 5. TRANSZFORMÁCIÓS VÁLTOZATOK 162-ES KONTRA 42-ES Talán az egykori szövetségi képviselők sem gondolták végig, milyen szellemet engednek ki a palackból, amikor a kárpótlási és az ún. transzformációs törvényt jóváhagyták. Ki tudná megmondani, hány álmatlan éjszakát okozott, hány gyógyultnak hitt sebet szakított fel, hány emberben ébresztett csalóka reményt a föld- és a vele kapcsolatos javak tulajdonának rendezésére, valamint az előző rendszer által okozott sérelmek jóvátételére hozott törvények gyakorlati végrehajtása. Mert ami a politikai pártoknak jóformán nem sikerült, azt az említett törvények gyakorlati érvényesítése egykettőre megoldotta, nevezetesen, hogy rövid idő alatt a barikád két oldalára állította a szövetkezeti vagyon nevesítésében érdekelt feleket. Ahol harcolni kell akár a legrafináltabb módszerek igénybevételével, ahol a cél szentesíti az eszközt jegyében újabb évtizedes sérelmek melegágyait vetik meg az egyéni érdekek ütköztetésével. Molnár János néhány társával egyetemben két éve gazdálkodik Nemesócsán a szülői örökségből visszakapott földeken. Második éve tart a huzavona közte és a helyi mezőgazdasági szövetkezet között a vagyonérték kiszámításának és visszaadásának ügyében. Mára odáig fajultak a dolgok, hogy Molnár János bírósági úton kénytelen követelni jogos jussát. Amint kiderült, nem is a köteles személy, vagyis a szövetkezet visszaadási szándékával van probléma, hanem inkább azzal a patthelyzettel, amely a földműves-szövetkezetekről szóló 162/ 90-es, valamint a 42/92-es ún. transzformációs törvény értelmezése és gyakorlati alkalmazása okozott. A dolog megértéséhez tudni kell: a 162-es törvény alkalmat adott a szövetkezeteknek arra, hogy vagyonukat felmérve, ezt a tagjaikra szétirva a „tulajdonosok" szövetkezetévé alakuljanak. Azért az idézőjel, mivel az így kiszámított vagyonérték nagyon sok esetben nem ténylegesen bevitt értékeket képviselt, csupán névlegesen került a tagok tulajdonába. Természetesen ehhez a közgyűlésen elfogadott alapszabály-módosítás és cégbírósági bejegyzés is kellett. Ezt a lehetőséget jó néhány szövetkezet kihasználta akkoriban - s bár nem mindenütt vitték teljes egészében végbe -, ezáltal a 42-es transzformációs törvény szerinti vagyonnevesítésre gyakorlatilag már csak a földtulajdon maradt. Azzal a kis szépséghibával, hogy a rá járó vagyonérték a minimálisra zsugorodott. A vita máig is tart a jogászok között, vajon ez az értelmezés helyes volt-e, jogosan jártak-e el azokH. T., Dunaszerdahely „1991-től vagyok magánvállalkozó, és saját könyvelésemet is vezetem. Egész évben nem könyveltem le a kiadásba (egyéb kiadások - amelyek nincsenek befolyással az adóalapra) a saját, magáncélokra adott kiadásaimat. Az év végén lezártam a pénztári naplót, és a következő évre átvittem a bankszámla maradékát; a készpénz maradékát pedig nem vittem át egészéban a szövetkezetekben, ahol így osztották fel a vagyont. Nos, Nemesócsán a helyzet az említett hibrid vagyonnevesítési lehetőségek érvényesítésével tovább bonyolódott. - Ebben a szövetkezetben az egész átalakítási - vagyonnevesítési folyamat valahogy furcsán zajlott. Kezdődött azzal, hogy az első transzformációs gyűlésen még azt javasolta a szövetkezet vezetése, alakuljanak át részvénytársasággá. Később, menetközben megváltoztak a dolgok, a második transzformációs gyűlésre már a szövetkezeti koncepcióval jöttek, s végül is ezt fogadta el a közgyűlés. Ezután derült ki, hogy a vezetés előzőleg a 162-es törvény szerint már szétosztotta a szövetkezet vagyonának jelentős részét a tagok között - kezdte bogozgatni az összekuszálódott szálakat Molnár János, aki maga is tagja volt a transzformációs tanácsnak. - A dolgok azonban csak ezután váltak igazán bonyolulttá. A 42-es transzformációs törvény szerint végrehajtott vagyonnevesítési folyamatban első lépésben a szövetkezet felmért vagyonának 25 százalékát vételre ajánlották fel a jogosult személyeknek. Az ajánlatot írásban mi is megkaptuk. Ez az összeg 21 millió koronát tett ki, s ebből jogosan következtettünk arra, hogy a felosztásra kerülő teljes vagyon meghaladja a 80 millió koronát. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, mikor tudomást szereztünk róla, hogy a felosztásra kerülő vagyonrész csupán 4 millió korona körül mozog, mivel a többit már előzőleg felosztották a tagok között. ben a következő évre, csupán annak egy részét. Súlyos hibát követtem el ezzel? Arra szeretnék választ kapni, hogyan kell vezetnem személyi kiadásaimat. Minden hónap végén le kell írni bizonyos összeget a kiadásokba vagy elég, ha december végén, a zárás előtt egy összegben leírom az egész évi kiadást és a megmaradt készpénzt a bankszámlán maradt öszszeggel együtt átviszem a köMolnár János sorstársaival együtt úgy érzi, becsapták őket, vagy legalábbis nem korrektül jártak el velük. Több okot is felsoroltak. A törvény szerint a megvételre felkínált és nem eladott, tehát megmaradt vagyonrészt vissza kell áramoltatni a felosztásra kerülő vagyonba, s tudomásuk szerint a darabonként mintegy 33 ezer korona értékű részvényből csupán hárman vásároltak, így legalább 20 millió koronának ide kellett volna visszakerülnie. Akkor úgy magyarázták ezt a megoldást, hogy kivonták belőle a 162-es szerinti vagyonrészt. Az is nehezen emészthető a számukra, hogy a második közgyűlésen elfogadott 1 hektárra jutó 2400 koronás vagyonértéket, ami a szomszédos falvakhoz viszonyítva nagyon kevés, valakik újabban már csak 1100 korona értékben szeretnék kifizetni. - A transzformációs gyűlésen felvetettük, ki vállalja a felelősséget, ha a szövetkezetet a vagyonérték rossz kiszámítása miatt esetleg nem transzformálják, vagy netán felszámolják? Mi ezt nem akarjuk, de a jogos részesedésünkért harcolni fogunk, hiszen amikor belekezdtünk a gazdálkodásba, hiteleket vettünk fel, s ezzel a bevételi forrással is számoltunk. Most pedig ki akarják szúrni a szemünket pár koronával - keseredett el Molnár János. Időközben befutott Miklós Gyula és testvére, László. Mindketten hasonló cipőben járnak. - Nem azt akarjuk, hogy a szövetkezetet felszámolják, de ha valamire törvény van, akkor azt tartsák be - hangsúlyozta Miklós László. - Most úgy tűnik, hogy itt ugyanúgy megkárosították a földtulajdonosokat, mint az 50-es években. Ráadásul félő, hogy utóbb még osztályellenségnek is kikiáltanak bennünket. Mi leszünk az őszes nehézség okozói. Pedig csak a törvényes jogainkat követeljük. Felháborodásuk a transzformációs kálvária miatt érthető, hiszen számítottak a vagyonrész alapján járó összegre, belekalkulálták a terveikbe. Attól is keserű a szájízük, hogy a kiszámított vagyonrészről még hivatalos értesítést nem kaptak, pedig a törvény által előírt 30 napos határidő lejárt, éppúgy, ahogyan a vagyon visszaadási kérelemre kiszabott 90 nap. Itt sem méltatta őket senki válaszra. A visszaigényelt vagyon megítélésében is ütköznek a nézetek. A szövetkezetnek az egykor bevitt-bekényszerített eszkövetkező évre? Természetes személyként egyszerű könyvelést vezetek." - A múlt év végéig az egyszerű számvitelt a Szövetségi Pénzügyminisztérium az V/24900/90 sz. rendeletével szabályozta, mely a későbbiekben kisebb-nagyobb módosításokon ment keresztül. A Pénzügyi Közlönyből e módosításokról is bárki tudomást szerezhetett. A módosított rendelet szerint a pénzügyi napló év végi zárása zökről állítólag saját leltára van, ami nem mindig egyezik a követelésekkel, a leltári azonban még senki nem láthatta. Sajnos, fokozatosan az a nézet alakul ki a faluban, hogy a szövetkezet bajainak legfőbb okozói a magángazdák. A kérdés csupán az, milyen szövetkezet az, amely mintegy kétszáz hektár föld és a hozzátartozó vagyonérték kivételével tönkretehető? A szövetkezetben Csémi József elnök a számítógépes feldolgozás elhúzódásával magyarázta az időpontok körüli gondokat. Egyúttal már meg is mutatta a kinyomtatott un. vagyonjegyeket, amelyekből a jogosult személyek megtudhatták, kinek mennyi jár a szövetkezet nevesített vagyonából. Való igaz, hogy a vagyonrészek között jelentős különbségek vannak, s elsősorban azok jártak jól, akik a 162-es szerinti felosztásból is részesültek. A kiszámított vagyonrészek azonban még valóban csak papíron léteznek, hiszen a szövetkezet 12 millió korona értékű kintlévőségei miatt nehéz gazdasági helyzetben van. - A magángazdák nehezményezik a vagyonrészesedésük kifizetésének elhúzódását, nekem azonban elvem, hogy feleslegesen nem Ígérgetek. Gazdasági helyzetünk olyan, hogy eddig nem tudtunk miből fizetni. A szövetkezet vezetésének legutóbbi döntése értelmében azonban rövidesen a magángazdák is megkapják a részesedésüket. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy eddigi ajánlatainkat a vagyonkivétel természetbeni kiváltására nem fogadták el - állította Csémi József A vagyonfelosztás kettősségére határozott érveket sorakoztatott fel az elnök. Véleménye szerint a 162-es törvény szerinti vagyonfelosztás törvényes volt, hiszen az akkor hatályos törvény szerint történt. Ezt a felosztást azóta sem szüntette meg semmiféle előírás. Mutatja Čalfa egykori miniszterelnök levelét is, amely úgyszintén törvényesnek találta az eljárást. - Az embereket önkényesen nem foszthatjuk meg attól a vagyonrésztől, amit egyszer már a törvény alapján a nevükre írtunk. Erre egy újabb törvényes rendelkezés kellene. Eddig viszont ilyenről még nem értesültünk - vélekedett. -A vagyonfelosztás helyességét egyébként könyvvizsgáló is ellenőrizte, s mindent rendben talált - vetette közbe Kura Margit, a szövetkezet közgazdásza. Kissé megütközött azon, hogy annyi munka és számolás után egyesek kétségbe vonják a felosztás módját. - A gondot inkább az okozza, hogy a restitúció gyanánt visszaigényelt vagyon értéke az ötvenes évekhez viszonyítva már ötszöröse a bevitt értéknek - állította. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ úgy történik, hogy a személyi (magánkiadások) kivonása vagy átutalása után a maradványöszszeg átmegy a következő évre. 1993. január elsejétől az V/1 31 370/1992-es sz. rendelet van hatályban, melynek 3. rész 4. fe) pontja szerint a magáncélú kiadásokat ugyanúgy nyilván kell tartani, mint a készpénzforgalmat, a számlaforgalmat, a jövedelemforrásokat (eladásból, szolgáltatásból), a kiadások célját (anyagbeszerzés, áruvásárlás, bérek, szociális alapok, rezsiköltség, átmeneti tételek), mégpedig időrendi sorrendben, havonta MOLNÁR ROZÁLIA NÉPFŐISKOLA KIRÁLYHELMECEN FELKAROLNI A KULTÚRÁT A valaha nagyon népszerú intézményt, a csaknem feledésbe merült népfőiskolát újra kezdik felfedezni. Királyhelmecen is létezik egy ilyen, a Mécs László Népfőiskola. Ennek elnökét, Ivanega Ivánt kérdeztük, hogyan alakult és mivel foglalkozik ez az iskola. - Az ötlet tulajdonképpen abból származik, hogy mint volt prágai diákoknak, néhányunknak hiányzott egy olyan kulturális közeg, mint Prágában az Ady Endre Diákkör volt. Valami hasonló klubot szerettünk volna létrehozni Helmecen, és ekkor a Csemadok területi titkársága kezdeményezte, hogy alapítsunk népfőiskolát. Az ötlet meg is valósult, 1991. október 27-én az első Mécs László emléknapon megnyitottuk a Mécs László Népfőiskolát. A népfőiskolák a második világháború utánig fontos forrásai voltak az oktatásnak, de a közösségképzésnek is. Ennek nagy hagyományai vannak Magyarországon, de Belgiumban, Dániában és Németországban is, ahol katolikus népfőiskolák, gazdaképzők, gazdakörök formájában létezett. Az intézmény létrehozásának célja Királyhelmec és környéke kulturális életének felélénkítése volt. A klubtevékenységen kívül például az oktatásban is segítséget nyújtottunk. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével közösen Királyhelmecen és környékén a pedagógusok között készített ankét eredményei alapján tavaly januárban és februárban öt előadást szerveztünk, amelyeken a Tolnai és a Zsolnai módszert, valamint drámapedagógiát próbáltuk bemutatni, a Sárospataki Tanítóképzővel közösen óvodai mintanapot szerveztünk, pannonhalmi vendégünk az egyházi és állami iskolák viszonyáról tartott előadást, és magyarországi előadókat hívtunk az ottani politikai színtér bemutatására. Az előadások konkrét eredménye, hogy bábjátszócsoportok alakultak. - Miért éppen Mécs László nevét választották? - Mécs László papként hosszú ideig működött Királyhelmecen, és költőként is itt élte meg legtermékenyebb időszakát. Tiszteletbeli elnökünk Mécs Imre, a névadó unokaöccse, magyarországi parlamenti képviselő. - Jelenleg mivel foglalkoznak? - A Csemadok területi titkárságával és az általunk alapított helyi honismereti múzeummal közösen kezdtünk pénzt gyűjteni egy épület megmentésére, amelyet regionális kulturális központtá szeretnénk alakítani, s amelyben helyet kapna a népfőiskola, a Csemadok titkársága, a múzeum, a művelődési otthon és esetleg más intézmény is. A népfőiskolán belül megalapítottuk a Helmed Mécses című lapot, amely az iskolával és általában kulturával foglalkozik, később létrehoztuk a Bodrogközi Hírnököt, amely pedig regionális közéleti havilap. . -Anyagilag miből tartható fenn egy ilyen intézmény? - Körülbelül 50 állandó tagja van az iskolának, ők ún. tagdíjat fizetnek, ami 25 korona feletti, tetszés szerinti összeg évente. Sajnos, az így összegyűlt pénz jóformán csak postaköltségre elegendő, a lapokat is honorárium nélkül, úgymond társadalmi munkában csináljuk. - Jövőbeni terveik? - Őszre tervezünk egy klubvezetőképző tanfolyamot. Ez öt-hatnapos rendezvény lenne november elején, melynek célja olyan ismeretek átadása, amelyek birtokában a résztvevők helyi, községi közösségeket, klubokat szervezhetnek. Ezenkívül az Illyés Alapítvány segítségével akarjuk megjelentetni a Királyhelmec történetét bemutató kiadványt, amely a Népfőiskolai könyvek címmel tervezett sorozat első publikációja lenne. Ebben a sorozatban megpróbálunk a Bodrogközhöz kapcsolódó történelmi, irodalmi és általános ismeretterjesztő tényeket megjelentetni. GAÁLLÁSZLÓ Vajon melyik törvény szerint és kinek szánt az eke...? (Vas Gyula illusztrációs felvétele) Nos, a szövetkezet és a helyi magángazdák közötti viszályban várhatóan alapvető jogértelmezési kérdésben kell majd állást foglalniuk az illetékeseknek. A nemesócsai helyzet felvázolásával nem az volt a célunk, hogy pellengérre állítsuk az egyik vagy másik felet, hanem rámutassunk egy olyan gyakorlatra, amely másutt is problémát okozhat. Kétségtelen ugyanis, hogy a vagyonnevesítés folyamatában itt is történt néhány olyan lépés, amelyet a transzformációs tanács, illetve a jogosult személyek közgyűlése nagyobb odafigyeléssel megelőzhetett volna. A tények: a szövetkezet a 42-es törvény szerint kezdte el az átalakítást. A megvásárlásra felkínált 25 százalékos vagyonrész értéke legalábbis erre utal. Nem tudni, miért döntött úgy menetközben a transzformációs tanács, illetve a jogosult személyek közgyűlése, hogy inkább a 162-es szerinti vagyonfelosztást részesíti előnyben. Akik jól jártak, azoknak indokai érthetők. A kérdés csak az, vajon a szövetkezet végigvitte-e a 162es szerinti vagyonnevesítési folyamatot a cégbírósági bejegyzésig? TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN §