Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-27 / 121. szám, csütörtök

1993. MÁJUS 24. ÚJ szói HAZAI KÖRKÉP 1280 ORSZÁGOS KONFERENCIÁRA KÉSZÜLNEK ÚJ NÉV, ÚJ POLITIKA Pénteken, május 28-án Pozsonyban a Művelődési és Pihenő Parkban tartja országos konferenciáját a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség. A ta­nácskozás minden bizonnyal vízválasztó lesz a szervezet életében. František Mandától, a szövetség központjának szervezési előkészületekkel megbízott osztályvezetőjétől a konferencia tervezett programjáról és célkitűzéseiről érdeklőd­tünk. -A szövetség konferenciájára mint­egy 300 ezer szövetkezeti tag képvisele­tében több mint 900 küldöttet, rajtuk kívül mintegy másfél száz vendéget várunk. Többek között meghívtuk a kormányfőt és az SZK Nemzeti Tanácsának elnökét is, hogy közvetlenül a tanácskozáson hall­gassák meg, hogyan értékelik az érintet­tek a hazai mezőgazdaság kritikus hely­zetét. Természetesen a szövetség saját munkáját is értékelni fogja, hiszen az 1990-ben Olomoucban megtartott legu­tóbbi konferencia óta eltelt időszakban végzett munkáért sincs miért szégyen­keznünk. Az értékelések mellett a tanács­kozás tevékenységünk új irányvonalát is meghatározza majd. Az elképzelések szerint - természetesen ez még a küldöt­tek jóváhagyására vár - a szövetség kifejezetten gazdasági, érdekvédelmi szervezetté alakulna, amely a mezőgaz­dasági szövetkezetek és agrárvállalkozá­sok érdekeit képviselné az állami szer­vekkel és egyéb szervezetekkel szem­ben Tevékenységi körünkből kimarad a szociális politika gyakorlati megvalósí­tása, ez a továbbiakban a tagszerveze­tekre, a szövetkezetekre hárul. Javaslat van a szövetség nevének megváltoztatá­sára is, ha a küldöttek elfogadják, ezentúl Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövet­sége néven szeretnénk képviselni az ér­dekeiket. Ennek alapján a szövetség tag­jai az átalakult mezőgazdasági szövetke­zetek és agrárvállalkozások lesznek, mint bejegyzett jogi személyek. Magángazdál­kodók, csak szervezett formában, tehát tagszervezetük révén úgyszintén jogi személy formájában lehetnek tagjai szö­vetségünknek. A konferencián valószínűleg a jelenle­gi válságos helyzettel kapcsolatos ke­mény hangnemben megfogalmazott véle­mények is elhangzanak majd. Ennek elle­nére bízunk abban, hogy a tanácskozás zökkenőmentesen lezajlik. S abban is, hogy a jóváhagyott változtatások szelle­mében megújult formában végezheti majd a szövetség az érdekvédelmi mun­kát. (T. SZILVÁSSY) ÍGÉRET már van Négy szomszédos járás tanügyi igaz­gatója járt tegnap délelőtt a fővárosban, a Köztársasági Elnöki Hivatalban, hogy Ján Findra kancellárral, a hivatal vezető­jével megbeszéljék negyvenkét további társukkal együtt hozott döntésüket: sze­retnék, ha a köztársasági elnök - lehető­leg még az iskolaév befejezéséig - fogad­ja őket. A Dunaszerdahelyi járásból Hecht Anna, a Galántaiból Marián Šperka, a Nyitraiból Jozef Sokol képviselő, a po­zsonyi Vlll-as hivatalból pedig Ivan Ra­došinský jelent meg az Elnöki Hivatal­ban, hogy tolmácsolják kollégáik kérel­mét. Mint elmondták, szeretnék az elnök úrnak személyesen elmondani nemcsak gondjaikat, hiszen abból van rengeteg, hanem eredményeiket is. Ahhoz nemkü­lönben kérnék a támogatását, hogy a fia­tal ország mellett őszintén elkötelezett pedagógusok megbecsülését ne kizáró­lag az oktatási tárcán belül, a szakmai behatároltság korlátai közé szorítva adja meg a hivatalosság, hanem fogadtassa el az egész társadalommal - elnöki kompe­tenciáival összhangban - a pedagógu­sok, az iskolaügy kiemelkedő, és pótolha­tatlan társadalmi szerepét, segítsen visz­szaállítani a tudás igazi értékét. Szóba került a tanügyi hivatalok leépí­tésének kérdése is, erről a hivatalok igaz­gatóinak javaslataik vannak. Sürgetik a gyakoribb párbeszédet nemcsak a tár­cával, hanem a társadalmat képviselő magas rangú tisztviselőkkel, illetve hiva­talokkal is. A tanügy négytagú előkészítő csoport­ja az Elnöki Hivatal vezetőjétől azt az Ígéretet kapta, hogy mindent megtesz annak érdekében: a köztársaság elnöke fogadja az igazgatókat, ha lehet még az iskolaév végéig, mindenképpen azonban az új tanév kezdetéig. (bit) DUŠAN SLOBODNÍK: NINCS ETNIKAI TISZTOGATÁS Amint az várható volt, nem maradt visszhang nélkül Flórián Lászlónak, az Együttélés Politikai Mozgalom Külügyi Tanácsa elnökének felszóla­lása, majd Dušan Slobodník szlovák kulturális miniszter reagálása. Mindkettő az elmúlt hét végén hangzott el a németországi Flensburg­ban, az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Úniójának 19. nemzeti­ségi kongresszusán. Hétfőn közöltük az Együttélés sajtóirodájának közleményét, tegnapelőtt Flórián László véleményét ismertettük. Ezút­tal Dušan Slobodník minisztert kértük rövid interjúra. - Miniszter úr, ön miként értelme­zi a történteket? - Kérem, én még most is föl va­gyok háborodva. Minden szlovák ál­lampolgárnak, minden szlovákiai politikai mozgalomnak, pártnak joga van szabadon kifejteni a véleményét itthon és külföldön, ám felelős köz­életi személyiségek nyilvánvaló rá­galmakat nem terjeszthetnek. Sze­mély szerint és a kormány tagjaként tudomásul veszem az Együttélés Politikai Mozgalom dokumentumait, belpolitikai helyzetértékelését, habár azokkal nem értek egyet. Ám a rá­galmakra mindenképpen reagálni kell, különösen külföldön. - Mit tart ön a Flórián László által előterjesztett dokumentumban rága­lomnak? - Sok mindenről lehet vitatkozni, de egyben azt hiszem, minden be­csületes ember egyetért: Szlovákiá­ban nincs etnikai tisztogatás. Kérem ennek a kifejezésnek a boszniai vé­res tragédiák óta még szörnyűbb jelentése van. Miként rágalmazhatja bárki ezzel Szlovákiát? - Miniszter úr a szlovákiai ma­gyarság aggodalmak között él. Több tény közül hadd említsem meg az alternatív oktatás tervezetét, amely mögött mindenképpen az erőszakos asszimiláció sötét terve húzódik meg... - Ez kérem nem igaz. A részle­tekről az oktatási minisztert kérdez­ze, azt viszont kijelenthetem, hogy a kormány egyik alapvető érdeke, hogy az itteni magyarság otthon érezze magát Szlovákiában. Nem lehet célunk a nacionalista érzelmek felkorbácsolása. Ezért kellene vala­miképpen a legfontosabb kérdések­ben szót értenünk. Egyik szlovákiai magyar párttól, politikai mozgalom­tól sem kérjük, hogy váljék a De­mokratikus Szlovákiáért Mozgalom szimpatizánsává, azt viszont szeret­nénk, ha alapvető gazdasági, szociális gondjaink megoldásában partnereink lennének. Én személy szerint is a megbékélés, a konstruk­tív párbeszéd híve vagyok. Sorol­hatnék adatokat, amelyek igazolják, milyen összeggel támogatjuk a szlo­vákiai magyar kultúrát. Az Új Szót kivéve minden szlovákiai magyar lap kap állami dotációt. - Miniszter úr, akár csak a lénye­ges kérdések és félreértések fölve­tése is meghaladja e rövid beszélge­tés kereteit. Ezért csupán annyit jegyzek meg, hogy a szlovákiai ma­gyar pártok felelősséget érezve a magyarságért és Szlovákiáért, számos fontos dokumentumot nyúj­tottak be, amelyek visszhang nélkül maradtak, sőt elvetették azokat. így elképzelhetetlen az áhított párbe­széd. - A válasz ugyancsak hosszabb okfejtést igényelne. Ezért hadd mondjak annyit, hogy mi keressük a párbeszéd lehetőségét. A DSZM közös asztalhoz ült a Keresztényde­mokrata Mozgalommal, tárgyaltunk a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal is. Még egyszer hangsúlyozom, nem szimpatizánso­kat keresünk, hanem felelősségtel­jesen gondolkodó partnereket gaz­dasági és más gondjaink orvoslásá­hoz. Az Együttélés Politikai Mozga­lom képviselőinek flensburgi felszó­lalása a viszálykodást szítja. Én köte­lességemnek tartottam reagálni Fló­rián úr felszólalására. Nem igaz hogy fenyegetőztem. Annyit mondtam: a szlovák közvéleményt meg kell ismertetni ezzel a dokumentummal. Ez igy is lesz, de ez nem fenyegetés. Az igazsághoz tartozik az is, hogy Csáky Pált az Együttélés kép­viselőjének véltem, ezért a helyszí­nen elnézést kértem tőle. Sz. J. VIGYÁZAT, HAMIS BANKJEGYEK! (Munkatársunktól) - Élve a törvény adta lehetőséggel, Kassán is egyre növekszik azoknak a száma, akik devizaszámlát nyitnak Amint azt Mária Vankovának, a Kassai Általános Hitelbank pénzbeváltó részlege vezetőjé­nek a tájékoztatásából megtudtuk, ügyfeleik közül néhányan meglepődtek, mert a pénzbetétel alkalmával kiderült, hogy a devizájuk közé hamis bankók is keveredtek. A bank pénztárosai csak az utóbbi hetekben 16 hamis amerikai 100 dollárost. 11 német 100 márkást és egy német 200 márkást szűrtek ki. Hogy mennyire ajánlatos tüzetesebben megvizsgálni a hozzánk kerülő valutát, azt a rendőrségi statisztika is alátámasztja. Az első negyedév­ben 34 esetben hamisított amerikai dollárt, 25 esetben német márkát és egy­egy esetben hamis belga frankot, osztrák schillinget, illetve olasz lírát foglaltak le. (-szák) MILYEN LESZ AZ ÚJ PÉNZÜNK? Arról már beszámoltunk, hogy fokozatosan kicserélik a Csehszlovák Állami Bank által kiadott bankjegyeket, pénzérméket. Az új tízkoronás érmékkel már megismerkedhettünk, ezeket ugyanis február 8-tól forgal­mazzák. Az 1,2 és 5 koronás érméket április 30-án jelentette meg a Szlovák Nemzeti bank, s ezek folyamatosan kerülnek forgalomba. A körmöcbányai pénzverdéből egyelőre nem szállítják Szlovákia vala­mennyi részébe ezeket az érméket, ezért megkértük Spalek Rudolfot, a Szlovák Nemzeti Bank pénzügyi osztályának igazgatóját, mutassa be őket. - Az 1 szlovák korona névértékű érmén a Körmöcbányai Madonna, a 2 koronáson a Nyitrai Vénusz, az 5 koronáson pedig egy lovas és a BIATEC felirat látható. Az érmék másik oldalán az állami címer van. A fémpénzek sorát a 10 koronás zárja, erre nagymorva kereszt került. A kisebb értékű fizetőeszközökre is az országra jellemző motívumok ke­rülnek: a 10 filléresre a zempléni nyolcszögletű harangláb, a 20 fillé­resre a Kriváň, az 50 fillérresre pedig a dévényi vár. Az érmék itthon készülnek... - Igen, és gyártásuk viszonylag kevés gondot okozott. A körmöcbá­nyai pénzverde nagyon színvonala­san dolgozik. Az ottani szakem­berekkel együttműködve sikerült olyan érmesorozatot előkészíte­nünk, amely megfelel a lakosság elvárásának is, ami a könnyű meg­különböztetést, a méreteket és a tö­meget illeti. Természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül a gyártá­si költségeket sem. - Említette a könnyű megkülön­böztetés szükségességét. Melyek az eltérések legszembetűnőbb je­gyei? - Az érmék átmérője eltérő, a sú­lyuk 0,72 grammtól (10 filléres) 6,6 grammig (10 koronás) terjed. A 10 és az 50 filléres pereme sima, a 20 filléres, az 1 és az 5 koronás széle recézett a 2 és a 10 koronásé pedig sajtolt. A színük sem azonos: a fillé­rek, a 2 és az 5 koronás fehérek, az 1 koronás sárga, 10 koronás érme pedig sárgásbarna. - A papírbankók milyenek lesznek? - A méreteiket illetően a hazai hagyományokból indultunk ki. Hogy milyen motívumok kerüljenek a pénzre, annak eldöntését a kor­mányra bíztuk, mi csak javaslatokat adtunk. Tíz koronás papírpénz nem lesz, a 20-son Pribina, illetve Nyitra képe, az 50 koronáson Ciril és Me­tód lesz ábrázolva, a 100 koronásra Pál mester madonnája, illetve Lőcse kerül, az 500 koronást Ľudovít Štúr arcképe, illetve Pozsony díszíti. Az 1000 koronást Andrej Hlinkáról, illet­ve Rózsahegyről ismerhetjük fel, az új 5000-resre pedig Štefánik, illetve a Bradlo képmását nyomják. Per­sze nemcsak az a lényeges, hogy az új bankjegyek tetszetősek legyenek. Az is fontos: a minőségük olyan legyen, hogy hamisításuk lehetősé­ge a minimálisra csökkenjen. Ezért nagyon gondosan választottuk ki a gyártásra vállalkozó partnereinket. DEÁK TERÉZ Ilyenek az új pénzérméink Vas Gyula felvételei AHOGY ÉN LÁTOM SVÉDORSZÁG ÉS BANGLADES KÖZÖTT Nagy János ungvári lakos 1953-ban Írott ön­életrajzát juttatja az eszembe némely kisebbségi politikusaink öndefiniálási nyüzsgése. A sztori közismert. Moszkvai kezdeményezésre curricu­lum vitae-t írattak vele, és Nagy János így kezdte: „Hatéves koromig az Osztrák-Magyar Monar­chia alattvalója voltam, majd 1918-tól 1939-ig a Csehszlovák Köztársaságban éltem, később a Magyar Királyság állampolgára lettem, 1944-től pedig a Szovjetunióban lakom." Mire a történe­lemben kevésbé járatos káderes összecsapta a kezét, mondván: „Elvtárs, hiszen akkor te egy világcsavargó kozmopolita vagy!" Erre Nagy Já­nos: „Születésem óta ki sem tettem a lábam Ungvár városából." Ha Nagy Jánosnak ma kellene életrajzot írnia, még azt is feljegyezné, hogy 1991 óta az önálló Ukrán Köztársaságban lakik. De ez már más kérdés... Politikusaink szerint voltam én már kisebbségi magyar. Majd 1989 után felgyorsult a történelem, és néhány hónapig nemzetiségi kisebbségi vol­tam, hogy később megtudjam, nem nemzetiségi, hanem nemzeti kisebbség tagja vagyok. Ezután Duray Miklós felvilágosított, miszerint nem is kisebbség, de nem is nemzetiségi, netán nemzeti kisebbségnek kellene magunkat minősítenünk, hanem társnemzetnek. Pedig ugyanazok voltunk és maradtunk. És akkor a közbülső konstrukciókról még nem is szóltam, amelyek helyi szinten fogalmazódtak meg Királyhelmectől Somorjáig. Alaposan feladtuk a leckét az ügyünkben nem­zetközi fórumokon eljáró nyugati alkotmányjogá­szoknak, politológusoknak és politikusoknak. Flórián László, aki „az Együttélés Politikai Mozgalom, illetve a Szlovák Köztársaságban élő magyar nemzeti közösség nevében" körvonalaz­ta jelenlegi helyzetünket, bizonyára ismét meg­lepte a Flensburgban jelen levő, nagyobbrészt Oxfordban, a Sorbonne-on vagy más nyugati egyetemeken pallérozott megfigyelőket azzal, hogy az egész „szlovákiai magyar nemzeti kö­zösség" nevében szólt. Oly módon tette ezt, ahogy már a felvilágosodott reális szocializmus időszakában sem tették a felvilágosodottabb kommunista politikusok. Már a nyolcvanas évek második felében is csak a szellemi harmad- és negyedrendűek szóltak az egész nép, netán nemzet nevében. Már 1987-ben is csak azok ragadtatták magukat ilyen szónoki bravúrra, akik még elhitték, hogy a választások 99,9 százalékos eredménye valóban szivből-lélekből eredő reali­tás. Nem csodálkoznék, ha Flensburg és Flórián László szónoklata után a nyugati nemzetközi szervezetek sorra küldenék hozzánk a helyzetfel­mérő csoportokat, amelyek azt vizsgálnák, miért vannak még a szlovákiai magyar „minority" köré­ben oly erős hadállásai az egypártrendszernek. Egy egész nemzet, egy egész nemzeti közös­ség vagy akár csak egy falu lakossága nevében ugyanis eddig csak egypártrendszerben gondol­kodók merészeltek nyilatkozni. Amit az Együttélés által kiküldött Flórián László Flensburgban produkált, az vagy tudatos ködösí­tés, vagy sajnálatos melléfogás, amely abból ered, hogy Szlovákia valahol Svédország és Banglades között helyezkedik el. Már elindult Nyugat felé, de még csak a Balkánnál tart. A nemzetközi diplomáciában, de a nemzetközi vitafórumokon is rendkívüli jelentősége van az általánosan bevett fogalmak használatának a kommunikációban. Nyugati partnereink nem tudnak sokat kezdeni az olyan merőben új foga­lommal, mint a Duray Miklós által bevezetett „társnemzet". Értelmezni még csak hajlandók lennének, tudnák is. A baj ott kezdődik, hogy értelmezésére törekedve rájöttek arra, amit sok szlovákiai magyar már eddig is sejtett: a jelenlegi szlovák politikai garnitúra számára az itteni ma­gyarság társnemzetté válása elfogadhatatlan. Márpedig olyan robbanásveszélyes helyzetben, amilyenben itt Közép-Európában a kommuniz­mus összeomlása után vagyunk, elfogadhatatlan követelések megfogalmazásának beláthatatla­nok a veszélyei. Pontosan olyan hangot ütött meg az utóbbi hónapokban az Együttélés néhány vezetője^ amelynek lehetséges következményei­től leginkább tart Európa konszolidálódott nyugati része. így a szlovákiai magyarság iránt tanúsított nyugati jóindulat is veszélybe kerülhet némely politikusaink kísérletező kedve miatt. Flensburgban két hibát is elkövettek a jelen­levő szlovákiai magyarok. 1. Az összmagyarság képviseletére való utalással kétségbe vonták a pluralista demokrácia iránti hajlamunkat; 2. Azt a benyomást keltették, hogy követeléseik fokozá­sával a destabilizációt segítik elő térségünkben. Ezt valószínűleg még az sem tudja feledtetni, hogy a Flórián László által előterjesztett szöveg nagyrészt valós problémákat érintett. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom