Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 115. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓi 1993. MÁJUS 20. vákia és Csehország gazdasági helyzetéről, kilátásairól. Ugyanakkor nagyon hasznos információkat és tanácsokat kaptak Fülöp Andreától, Magyarország pozsonyi nagykövetsége kereskedelmi osztályának titkárától, továbbá Tóth Pétertől, a budapesti Agrobusiness and Investment Center Rt. vezérigazgatójától. Hasznosnak minősítették a helyi termékbemutatót és a kötetlen eszmecserét is. Az albán résztvevők közül a tiranai Skender Jasa és Kristaq Dhame például arról számolt be a szlovákiai, magyarországi, csehországi és lengyelországi vállalkozóknak, hogy náluk most az élelmiszer-ipari kisüzemek, valamint az idegenforgalmi létesítmények építése iránt van nagy igény, tehát elsősorban azokresó táblán újabb érdeklődök jelezték, hogy tárgyalni szeretnének velem. Majd meglátjuk, ki mit kínál, s mennyiért! Egyébként a mostani találkozónak az eredményességéről legfeljebb fél év múlva kezdhetek el egy részmérleget készíteni. Korábban az lehetetlen, meg nincs is rá szükség. Ami azt illeti, egy ideje együttműködök e rendezvény két losonci szervezőjével, s ugyanúgy a magyarországi ECONOLINE nemzetközi konzultációs és kereskedelmi irodával. Lengyelországban is lesz a közeljövőben egy hasonló akciónk. Kóbory Gyula, az ECONOLINE igazgatója: - Egy-egy ilyen találkozó számos új két-, vagy többoldalú kapcsolatfelvételt eredményez, ugyanakkor hosszú távon a szomszédos régiók egészeinek is hasznára válik. Úgy érzem, egy kicsit mi is hozzájárultunk Közép-Kelet-Európa magánszektorának a fellendítéséhez. Legközelebb egy kazah -magyar kereskedelmi összejövetelen veszünk részt társszervezőként. Az albánok (balról Skender Jasa, mellette pedig az ARISTON céget képviselő Petrit Seferi) konyakkal is tudnának fizetni néhány itteni gépipari termékért... (a szerző felvételei) ban az ágazatokban lenne érdemes „lehorgonyozniuk". A felszólítottak erre reagálva a garanciák felől érdeklődtek. Nos, Jasa úr szerint a biztosítékot az albán magánszektor fokozatos területhódítása jelenti. Példának az olasz segítséggel létesített ARISTON céget említette. - Kérdezzék meg magukat az olaszokai, hogy jó üzlet-e ez nekik. Én biztos vagyok benne, hogy kedvezően nyilatkoznának erről a vegyes vállalatról. Megérte nekik is, meg nekünk is! Partnerközvetítés hetedhét országon túlról Megkérdeztem a wroclawi TRANSLATOR cég képviselőjét, Jozef Zóltaňskit is, mit adott neki ez a találkozó. - Nem először veszek részt a SÜLE-SLP és a VES-EXP ilyen jellegű rendezvényén. Most is sokat adott nekem. Konkrét szerződést itt még ugyan senkivel sem kötöttem, de azt tartom, hogy egy üzletkötést elő kell készíteni, annak meg kell érnie, s csak utána jöhet az aláírási ceremónia. Néhány üzletemberrel már tárgyaltam itt is, s a padnerkeLosoncon és a Tátrán át a jövő Európájába A Tátra '93 fő szervezője a losonci Süle Péter és Veselý Péter vállalkozópáros volt. - Két év alatt ez a tizenkilencedik Hyen rendezvényünk. Volt és van iránta igény, tehát csinálni kell. Kétségtelen, hogy ezzel lényegesen megkönnyítjük a szűkebb és tágabb Közép-Európa kereskedőinek, termelőinek a kapcsolatteremtést, megkönnyítjük az üzletkötést, az árucsere-forgalmat. Mindenesetre folytatjuk a szervezkedési - nyilatkozta lapunknak Süle Péter. Vitathatatlan, hogy az ilyen összejövetelek fontos láncszemei a Kárpát-medence és egész Európa népei gazdasági-kereskedelmi téren történő közeledésének. S talán äz egymásra találásnak is. Alighanem a magas-tátrai rendezvényhez hasonlók sokaságára gondolt a fölötte védnökséget vállalt pozsonyi magyar nagykövetség ideiglenes ügyvivője is, Boros Jenő, amikor a találkozón egyebek között elmondta: Szerinte a nemzetközi üzletember-találkozókból fog kinőni az új, egyesített közös Európa. GAZDAG JÓZSEF AZ EGYMÁSRA TALÁLÁS LÁNCSZEMEI NEMZETKÖZI KERESKEDŐTALÁLKOZÓ VOLT A MAGAS-TÁTRÁBAN Nagyon megkapó szimbólumkörítésként övezte a természet a Csorba-tó üdülőközpontban rendezett Tátra '93 nemzetközi kereskedötalálkozót. Lent, a „síkon", a sviti kertekben már terméstigéröen virágoztak a gyümölcsfák, pompáztak a dísznövények és éledeztek a zöldségágyások, viszont fentről, a csúcsokról még hó- és jégfoltok hütötték a légkört. A szlovák, magyar, cseh, lengyel és albán üzletemberek összejövetelén elhangzott előadások, vitafelszólalások és folyosói beszélgetések lényegéből én azt szűrtem le: a termelők és kereskedők s bizonyára a fogyasztók síkján is Közép-Európában egyre erősödik a természetes integrálódási folyamat, ám kívánatos lenne, ha fent, a törvényhozás szintjén is jobban összehangolnák az említett országok gazdasági kapcsolatait szabályozó adminisztratív intézkedéseket, feltételeket. Akadályok... Ezt az óhajt a közel száz résztvevő közül többen is megemlítették. Szépkúti László, a kozmetikai és fertőtlenítő cikkeket, valamint légzéskönnyítő légfrissítőt gyártó szegedi FLORIN Rt. áruforgalmi osztályvezetője például azon felül, hogy elmondta, dollárelszámolású vagy barteres együttműködésre hajlandó szlovákiai partnercéget keresnek, megjegyezte: ebben a térségben a gazdasági együttműködés fellendítéséhez nagyban hozzájárulna, ha az egyes országokban kiadott hatósági áruforgalmazási engedélyek legalább a visegrádi négyek között szentek lennének, azaz jó lenne, ha elfogadnák, elismernék egymás szaknormáit, engedélyeit. Ugyanezt a húrt pendítette meg Viera Rázusová is, a liptószentmiklósi Saint Nicolaus részvénytársaság külkereskedelmi képviselője. Szerinte cégük üdítőitalai, szesztermékei, valamint ételízesítői és más tartósított élelmiszere iránt van érdeklődés külföldön is, ám a magas vámilletékek, néhol az állam szabta behozatali mennyiséghatárok, no meg az áru szakengedélyének lassú intézése igencsak nehezíti a tranzakciókat. Azt már nem a tanácsteremben, hanem ebédszünetben hallottam tőle, hogy a ,,szeszipari termékekkel való kereskedés ma kész krimi". Kifejtette, ezzel tulajdonképpen a termékszállításra célzott. - Nem véletlenül vezették be nálunk sem azt, hogy a szeszszállító külföldi kamionok csakis rendőri kíséretben közlekedhetnek. Természetesen, ez egy szempontból elfogadható, viszont növeli a költségeket - panaszolta. Józef Zóltahski lengyel üzletember is elfogadhatóbbnak tartaná, ha a visegrádi négyek egymás között enyhítenének az áruimport országonkénti kvótarendszerén, vagy egyáltalán eltörölnék azt. Az előadók egyike, Mező Gergely, a prágai magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosa ez utóbbi megjegyzésre azzal válaszolt, hogy vannak esetek, amikor a kvótarendszer alkalmazása egy-egy ország szempontjából indokolt. Például valamilyen születőben levő iparágnak egyfajta védőhálót jelenthet. Szó volt a tanácskozáson az együttműködés további adminisztratív vonatkozású részleteiről is, ezért egy közép-szlovákiai résztvevő azt javasolta, hogy az elhangzott észrevételekről írásban tájékoztassák országaik illetékes kormányhivatalát és minisztériumait. Az információ is nagy érték Több emberrel beszéltem a rendezvényről és a kereskedelmi kapcsolatok alakulásáról. A tátrai találkozójukról általában elégedetten nyilatkoztak. A külföldiek tetszését például az is kivívta, hogy Marian Nemecnek, Szlovákia privatizációs minisztériuma munkatársának, valamint Ľudovít Horňáknak, a prágai Interbanka képviselőjének tájékoztatójából átfogó képet kaptak SzloIsmerkedés, érdekegyeztetés a Patria Szálló társalgójában. Lesz belőle üzletkötés? DZSORDZS BÁCSI MILLIÓI Furcsa egy vidék ez a Közép-Kelet-Európa. Afrika szegénysége, a Távol-kelet egzotikuma s az eszkimóföld halzsírbűze keveredik benne bájos nacionalista türelmetlenséggel. Hol üres zsebeit kiforgatva pitizik a gazdag amerikai nagybácsi előtt, hol azért itatja az egereket, hogy az a fránya nyugati tőke csak nem akar idekéredzkedni, hol meg keresztbetesz a fránya nyugati tőkének, menjen isten hírével. Ki érti ezt? Az amerikai nagybácsi, nevezzük Dzsordzsnak, értetlenül áll, s fejcsóválva kérdezi: tudják ezek egyáltalán, mit akarnak? Dzsordzs bácsi viszont tudja, mit akar, s azzal is tisztában van, mit akarhatnánk, ha tudnánk, mit akarnánk. Csakhát, érthetően, nem tetszik neki, ha nagylelkűen elfogadják a pénzét, de nem bírják a szagát. Érthető. Dzsordzs bácsi viszont azt is tudja, a pénznek nincs szaga, s ebben a lápi világban, ahol kóbor szabadcsapatok kergetik a toportyánt, az ö millióiból igen sok nyílvesszőre telnék, meg némi pallérozásra is, oskolákra, hogy a toportyán helyett ne egymást nyilazzuk ülepen, magyarán: pallérozódjunk, nyugati professzoroktól tanulhassuk az íj felhúrozását vagy a tegez tartását a kacagány fölött. Mindazonáltal Dzsordzs bácsit vidékünkön nem szívlelik, a pénze viszont igencsak kellene. Prágában is, amelyből Dzsordzs bácsi igen kiábrándult, el is határozta, hóna alá kapja a középeurópai egyetemét, s viszi egy gyepűvel tovább, Budapestre Hogy miért? Mert azt hitte, a cseh kormány szavatartó, s legalább az épület bérleti díját hajlandó fizetni, ami huszonnyolc millió cseh koronákat tesz ki. A huszonnyolc millió bohémiai koronákat azonban Klaus bácsi kormánya nem hajlandó leperkálni, pedig Dzsordzs bácsinak ötvenmillió dollárjába került az egyetem megalapítása. Dzsordzs bácsi, persze, amilyen dörzsölt tőzsdejátékos, tudja, merről fúj a szél: a Pitthartkormány emlékét is szeretnék kisöpörni az új garnitúra urai, s ebben a buliban mit sem számít egy ország szavahihetősége, ha egyszer fontosabb az egymás szájába való könyöklés. Dzsordzs bácsi joggal gondolhatja most: mennyivel őszintébbek voltak a szlovák atyafiak, akik már az elején kinyilatkozták: vigye a pénzét, ahová akarja, nekik nem kell. Dzsordzs bácsit végül is sajnálni lehet, hiszen mindenütt támadják, kivéve Prágát, ahol lehet, hogy kedvelik, de azért csak keresztbetesznek neki, pénz ide vagy oda. Még a nevét sem hajlandók megtanulni tisztességesen, és következetesen Sörös-nek írják. Panaszolja is, Csehországban érzi magát legrosszabbul. Meglehet, nem sokáig, ha veszi a kalapját, s viszi az egyetemét, pénzét oda, ahol szintén van az embernek szaga, de a pénznek kevésbé. (kövesdi) LAPSZÉLEN VOLGAI PORTYA - NYET? Újra és újra bebizonyosodik, nem elég megváltoztatni a politikai rendszert, nem elég privatizálni a vállalatokat és valódi piaci viszonyokat bevezetni, a gondolkodásmódnak is változnia kell. Különösen igaz ez a gazdaságban, ahol a vállalatvezetők döntő többsége az „atyáskodó", központi irányítású szocialista viszonyok között szerezte tapasztalatait. A vezérigazgatóságról, tervhivatalból, minisztériumból megkapták a direktívákat, s az utasítások passzív végrehajtása, az irányszámok teljesítése volt a fő feladat. A jelenlegi, gyökeresen megváltozott helyzetben nagyfokú elbizonytalanodás érezhető a vállalatvezetők körében. A régi kapaszkodók hiányoznak, az új játékszabályok még nem megszokottak. E köztes állapot többek közt a raktárra termelésben, a piackutatás mellőzésében mutatkozik meg. A napokban a zsolnai Valman Slovak Trading Company cég meglepő gondját tárta a nyilvánosság elé: nagyszabású, kiállítással egybekötött piacszerző körutat szervezett Oroszországba, ám a hazai vállalatok fájó közönye kérdésessé teszi a vállalkozást. Nem akármilyen akcióról van szó - egy, több fedélzetű folyami hajó indulna július 1-jén, hogy október 31-éig a Volgán és mellékfolyóin végighajózva 34 orosz nagyvárosban (Moszkva, Nyizsnyij Novgorod, Kazany, Naberezsnije Cseíni, Perm, Szaratov, Volgográd, Rosztov...) kössön ki, ahol a már előre értesített - s a visszajelzések alapján ugyancsak érdeklődő - helyi vállalkozók látogatnának el az információcserével, üzletkötéssel egybekötött kiállításra. Az orosz piac óriási, s bár az életszínvonal alacsony, még igy is számottevő a vásárlóképes réteg. A Valman STC Szlovákia termékeit szerette volna bemutatni: a fafeldolgozó és papíripar gyártmányai, textiltermékek, lábbeli, gépek és álkatrészek, gyógyszerek, kozmetikumok kapnának helyet a hajón. A múlt hétig csupán tíz hazai cég érdeklődött, kőztük az érsekújvári Sigma, a pöstyéni Chirana, ami messze elmarad az ideálisnak tartott 60-65 vállalattól. Talán a pénzhiány lenne az oka? A Valman STC szerint 210 éter korona 120 napért, teljes komfortért és a kiállítóterületért nem sok. Úgy látszik, vállalataink kereskedőiből hiányzik a fantázia. Az orosz piacot nem tartják igazán fontosnak. Ez hibás szemlélet, hiszen a Valman STC állítása szerint számos cseh, lengyel, magyar, holland és osztrák cég érdeklődött a grandiózus piackutató hajótúra iránt. Természetesen általánosítani nem szabad, mégis figyelemreméltó a zsolnai szervezők észrevétele: az igazgatók, a csúcsvezetők számára elsősorban a nyugati, a távol-keleti körutak a vonzók. Csak remélni lehet, hogy a nem egyszer turisztikai, bevásárlójellegű hivatalos kiutazások kézzel fogható üzleti eredménnyel is járnak... Idén a Valman STC részvénytársaság még elutasította a külföldi, köztük a cseh vállalatok érdeklődését, abból a megfontolásból, hogy ezzel a Szlovák Kereskedelmi Napok Oroszországban elnevezésű hajótúra elveszítené szlovák jellegét. Jövőre, az idei negatív tapasztalatok alapján, mar nem tesznek finnyásak, és nemzetközivé bővítik ki a volgai „portyát". Már most akkora az érdeklődés, hogy két hajó kibérlését tervezik, s a szlovákiai cégeket nem fogják előnyben részesíteni. Lehet, hogy 1994-ben észbe kapnak a honi üzletemberek, s idei távolmaradásuk csupán gyermekbetegségnek, ískolapénznek tekinthető. Azonban már Karinthy Frigyes is megírta, egyik bohózatában, az iskolapénzt ugyan vissza lehet kérni, de visszakapni nem ... (sidó)