Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám, kedd

1993. MÁJUS 4. , ÚJ SZÓM GAZDASÁG EGYELŐRE MEG SZERVEZNI KELL Meglehetősen nagy aránytalanság tapasztalható a szlovák-magyar külkereskedelemben - legalábbis ez derült ki Kurucz Mihálynak, a pozsonyi magyar nagykövetség kereskedelmi titkárának beszámolójából a legutóbbi révkomáromi vállalkozói napon. A múlt év során konvertibilis valutában lebonyolított forgalmon belül ugyanis a szlovák kivitel 244 millió dollár, a magyar pedig 94 millió dollár körül alakult. A folyó év első két hónapjában ez 25, illetve 4-5*millió dollárt tesz ki. Kurucz úr kedvezőnek ítéli, hogy 1991-hez képest tavaly a forgalom tíz százalékkal nőtt, a további növekedés szempontjából pedig fontosnak tartja, hogy a január 15-én megkötött kétoldalú beruházásvédelmi megállapodás után minél hamarabb írják alá a kettős adóztatást kizáró egyezményt is. Elárulta azt is, hogy erről a tárgyalások már folynak, és remélhetőleg még az első félévben be is fejeződnek. Szerinte ezenkívül szükség van néhány más, korábban megkötött szerződés korszerűsítésére is. Ilyen például a közúti, légi és vasúti szállításról szóló, illetve az állat- és növényegészségügyi megállapodások. A komáromi Európa Szállóban egybegyűlt vállalkozók sok érdekeset tudhattak meg a prágai Interbanka képviselőitől is. Ez az év eleje óta már teljes mértékben magyar tőkeérdekeltségű bank már harmadik éve lehetőséget nyújt arra, hogy klienseik űzletei.ket konvertibilis valuta helyett nemzeti valutában egyenlíthessék ki. A vállalkozók tehát itthon koronában fizetik a vételárat, és a bank dolga, hogy ezt forintban eljuttassa a magyarországi üzleti partnereknek. 1991-ben 250 ügyfél használta ki ezt a lehetőséget, tavalyra viszont a számuk 500-ra nőtt. Ennek megfelelően alakult a forgalom is, 91-ben 500 millió koronára, tavaly pedig 1 milliárd koronára rúgott. Érdeklődésünkre Ľudovít Horňák, a bank prágai központjának külföldi pénzügyi operációkkal foglalkozó főmenedzsere a megoldás legnagyobb előnyeként az átutalás gyorsaságát jelölte meg. Budapest-Prága, illetve Pozsony viszonylatban ugyanis 2-3 nap alatt képesek átutalni a kérdéses összeget, majd pedig a belföldi bankrendszeren keresztül újabb 2-3 napra van szükségük arra, hogy ez eljusson a klienshez. Csehszlovákia kettéválása miatt kénytelenek voltak Pozsonyban is kirendeltséget nyitni, ez előreláthatólag május elsején kezdi meg teljes körű tevékenységét, így egyebek között átveszi a magyarországi átutalásait rajtuk keresztül intéző mintegy 400 szlovákiai ügyfelet is. Mindezek mellett az Észak-Dunántúli Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara nyitrai regionális kamarájának első közös akcióján főként az üzletről volt szó. Az érdeklődés is bebizonyította, hogy a határmenti területek vállalkozói még egyáltalán nem érzik úgy, hogy teljességgel feltérképezték volna a hozzájuk legközelebb eső külföldi piacot. Erre Vápár Józsefnek, az Észak-Dunántúli Kamara elnökének szavai is utaltak. Egyrészt elmondta, hogy a kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált, hiszen majdnem kétszer annyian jelentkeztek, mint a nyugati vállalkozókkal szervezett hasonló találkozásokra, másrészt viszont azt is megtudtuk tőle, hogy a szintén szomszédos Ausztriával már nincs szükség az ilyen ismerkedő jellegű akciók megszervezésére. A komáromi találkozóra mindenesetre tiszteletreméltó társaság jött össze. Szlovák részről a nagyok közül például jelen volt a privigyei Carpathia, a sellyei Duslo, a dunaszerdahelyi Europack és Dunako illetve a komáromi hajógyár, magyar részről peűig a Rába, a Bakony-Művek, a MOL és a Soproni Szőnyeggyár. Ezenkívül mindkét oldalról több viszonylag fiatal magánvállalkozó is képviseltette magát, a jónak tűnő szervezésnek köszönhetően remélhetőleg sikerrel. A nyitrai kamara képviselői mindenesetre már előre közölték, ügyfeleiknél igyekeznek felmérni a megkötött üzletek nagyságát. -tlA JAVA MEG HATRA VAN A PRIVATIZÁCIÓS MINISZTÉRIUM CSAK AZ EGYETLEN LÁNCSZEM A gazdasági fellendülés reményei fonódtak össze az állami vagyon gyors és hatékony privatizálási szándékával. A privatizálás továbbra is jelentős gazdasági stabilizációs tényezőnek számít mindazok szemében, akiknek meggyőződése, hogy a magántulajdonba került vállalatok új impulzust adnak a termelésnek. Bár az új kormány színre lépésével bizonyos hangsúlyok megváltoztak, a privatizáció időszerűsége és szükségessége nem vesztett érvényéből - állítja JOZEF SCHRAMM, az SZK Nemzetivagyonkezelési és Privatizációs Minisztériumának osztályvezetője, akivel interjúnk készült. Jozef Schramm: „Támogatni kell a középvállalkozókat..." (Méry Gábor felvétele) • Hogyan jellemezhetné a Szlovák Köztársaságban zajló privatizáció jelenlegi szakaszát? - Noha a vagyonjegyes privatizációt magunk mögött tudhatjuk, s a nagyprivatizáció első fordulójából csupán néhány tervezet jóváhagyása maradt hátra, hangsúlyoznom kell: a privatizáció döntő része még megvalósításra vár. Jómagam közvetlenül a kormányváltás után kerültem a privatizációs minisztériumba, azóta 44 privatizációs tervezetet hagytunk jóvá. A privatizált állami tulajdon értéke meghaladta a 3,6 milliárd koronát, amiből a kormány 1,6 milliárd korona értékű vagyont hagyott jóvá közvetlen eladásra. Az ebből befolyt pénzösszeg meghaladta a 2,5 milliárd koronát, aminek 70 százalékát külföldi beruházók tőkéje alkotta. Minisztériumunk tavaly decemberben kezdte meg a privatizáció második hullámába benyújtott 81 tervezetnek a megítélését. Sajnos, ezek többsége nem érte el a szükséges színvonalat, nem felelt meg az alapkövetelményeknek. A privatizáció lassú ütemével kapcsolatban sokszor éri éles bírálat tárcánkat. Tudatosítani kell azonban, hogy minisztériumunk a privatizáció folyamatának csupán egyetlen láncszeme. A nyilvánosság körében sajnos gyakran szakmai berkekben is - elterjedt a nézet, hogy a privatizációs minisztérium a vállalatok eladását, illetve a privatizálás egyéb formáit hagyja jóvá. A törvények értelmében viszont tárcánk privatizációs tervezeteket szentesít. Vagyis nem javasolhatunk árverésre olyan vagyont, amelyre nem dolgoztak ki megfelelő privatizációs tervezetet. • A jelenlegi helyzetben mit tart a privatizálás elsőrendű feladatának? - A külföldi tőke beáramlásának felgyorsítását, ami a privatizálás sikerének kulcsa. Főleg most, amikor Szlovákia devizatartalékának megerősítése és a szlovák korona konvertibilitásának megőrzése pótolhatatlanul fontos feladat. Emellett szükségesnek tartom, hogy előnyben részesítsük a privatizáció leghatékonyabb formáinak alkalmazását, és ténylegesen támogassuk a hazai középvállalkozói réteg kialakulását. • Ön szerint mennyire volt eredményes a vagyonjegyes privatizáció első hulláma? Beváltotta a hozzáfűzött reményeket? - A vagyonjegyes privatizáció első hulláma 1992 végével gyakorlatilag befejeződött, s az eredmények ismertek: Csehszlovákiában 1491 részvénytársaságot (Szlovákiában 503) soroltak be a privatizálásnak ebbe a formájába. Közismert, hogy Szlovákiából több mint két és fél milliónyian kapcsolódtak be. A módszerrel kapcsolatos értékelések megoszlanak. Akik csodaszernek tartották - csalódtak. Akik azonban reálisan ítélték meg lehetőségeit, azok számára teljesítette a hozzáfűzött reményeket. Azzal, hogy a lakosság széles rétegeit mozgósította, feltétlenül pozitívan járult hozzá a privatizáció kibontakozásához. Más kérdés, hogy a vállalatok kiválasztása és a vagyonjegyes privatizáció más privatizációs formákkal szembeni előnybe helyezése helyes volt-e. Minisztériumunk a jövőben is számol a vagyonjegyes privatizációval, bár bizonyos módosításokkal. Például következetesen ügyelni fogunk arra, hogy a lakosságnak csak értékes részvényeket kínáljanak fel. • A privatizáció az azóta széthullott államszövetségben kezdődött. Észlelhetők különbségek megvalósításában a Cseh és a Szlovák Köztársaság között? Létezik a privatizálás „szlovák útja"? - A privatizáció kérdésköréhez elvben azonosan viszonyultak mindkét köztársaságban. így a nagy- és kisprivatizáció folyamatának sajátos módosításaiból eredő különbségek is lényegteleneknek mondhatók. Az az érzésem, hogy a privatizációs folyamat konkretizálásához Csehországban pragmatikusabban viszonyultak. Szlovákiában a gyakorlatiasság helyett a jogi purizmus hódított teret. Csehországgal összevetve tehát nem beszélhetünk a privatizálás „szlovák útjáról". Tekintettel azonban a szlovák gazdaság helyzetére és problémáira, ez az út a közeljövőben létrejöhet. • A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a választási kampány folyamán a privatizáció „tisztátlan", „törvénytelen" formáira rámutatva a mulasztások helyrehozását ígérte. Napjainkban azonban az ellenzék azt bírálja, hogy a nemzeti vagyon olcsó kiárusításával százmilliókkal károsul a gazdaság. Mik a garanciák arra, hogy a privatizáció törvényesen, viszszaélések nélkül zajlik? - A kormány programnyilatkozatában leszögezi, hogy a törvény megsértésének alapos gyanúja esetén felülvizsgálja a privatizáció konkrét eseteit. Emellett a kabinet hangsúlyozza, hogy tiszteletben tartja a privatizáció eddigi menetét. Ha voltak is a múltban esetek - főleg a közvetlen eladásoknál -, amikor a tulajdon megszerzésének módja vitatható volt, ezek nem feltétlenül jelentettek törvényszegést. Az eddig lebonyolított adásvételek általános megkérdőjelezése ugyanis sokkal több kárt okozna, mint hasznot hajtana. Mindemellett, ahol fennáll a törvénysértések gyanúja, ott haladéktalanul eljárást kell kezdeményezni. Más kérdés, hogy a privatizált vagyont „áron alul" adták el. Ha valaki azt állítja, hogy igen, ismernie kell az adott vagyon árát. Ha van olyan szakember, aki a szlovák gazdaság jelenlegi feltételei között képes kiszámítani a privatizálandó vagyon értékét és árát, szívesen látjuk munkatársnak minisztériumunkban. Meggyőződésem ugyanis, hogy a múlt ideológiai hatásai tükröződnek az állításban: az objektív érték és ár megismerhető, mennyiségben meghatározható. Ha így lenne, akkor nem volna szükség az ország gazdasági átalakítására. Minisztériumunk a privatizációs tervezetek megítélésekor, illetve jóváhagyásakor kizárja a szubjektivizmust, a személyes érdekek előtérbe helyezését. Az egész folyamatot nyilvános ellenőrzés alá helyeztük, s kerüljük az egyszemélyi döntéseket. Ebben látom a biztosítékát annak, hogy határozataink összhangban lesznek a privatizáció meghirdetett alapelveivel. • Ön is hangsúlyozta, hogy létkérdés a külföldi tőke beáramlása az országba. Miképpen tudja minisztériumuk felgyorsítani ezt a folyamatot? Adottak a jogi feltételek? - Meg kell állapítanom, hogy Szlovákiában egyelőre nagyon szerény a külföldi tőke részaránya. Sok munka vár még ránk ezen a területen. A külföldiek nagyon óvatosak, ezért fokoznunk kell üzletfél-szerzési aktivitásunkat. A jövőben is szükség lesz olyan rendezvényekre, mint például az idén februárban általunk kezdeményezett Magánberuházások a független Szlovákiában című pozsonyi nemzetközi konferencia, amelynek külföldön is pozitív visszhangja volt. Ami a külföldi tőke beáramlásának jogi feltételeit illeti, egyértelmű, hogy az ide vonatkozó törvényeink tökéletlenek. Ha viszont más posztkommunista országgal, például Romániával vagy Ukrajnával vetjük össze viszonyainkat, megállapíthatjuk, hogy előttük járunk. Nem szabadna viszont előfordulnia, hogy a külföldi tőke megnyerésének kérdését a kormány csak a privatizáció problémájaként kezelje. A privatizáció problémakörét meghaladó törvényalkotás, sajnos, jóval kevésbé figyel arra, hogy felkeltse a külföldi tőke érdeklődését Szlovákia iránt. • Ön szerint milyen feltételek mellett képes valóban működni, a gazdasági fellendülés húzóerejévé válni a magántulajdon? - Jómagam a következetes és széles körű privatizációt támogatom. Meggyőződésem, hogy a magánszektornak meghatározó szerepet kell betöltenie a gazdaságban. Nem gondolom viszont, hogy a magántulajdon mindenható, hogy csak úgy önmagában csodákat művelhet. Az a probléma, hogy Szlovákiában a magánszektor még nagyon erőtlen, a privatizáció még nem érte el a szükséges szintet. A tulajdonviszonyok megváltozása nem old meg mindent, viszont a piaci mechanizmusok működésének alapfeltételeként szolgál. A magántulajdon, vagyis a vállalkozói magánkezdeményezés tehát a fejlődés motorja lehet, ámbár csak ott, ahol megvannak a tárgyi feltételek' ahol egyértelmű az elképzelés a rendszer működéséről, ahol az egyéni kezdeményezés fejlesztésére adottak a körülmények. MÁZSÁR LÁSZLÓ A személyi számítógépek rohamos elterjedésével mind többen kacérkodnak egy számítógép megvásárlásának a gondolatával, ezért döntöttünk úgy, hogy lapunk hasábjain újabb szolgáltatással jelentkezünk. Elsősorban az informatikában járatlanokat szeretnénk útbaigazítani, de szívesen helyet adunk a számitógéptulajdonosok ügyes-bajos problémáinak is. Igazából azok tudják bizonyítani az optimális készülékválasztás fontosságát, akik már maguk is beleestek a helytelen gépválasztás hibájába. Kisebb teljesítményű gépen ugyanis igényesebb munka csak nehézkesen vagy egyáltalán nem végezhető, míg rutinfeladatok elvégzésére felesleges egy drágább, nagyteljesítményű készüléket választanunk. Meg aztán ágyúval verébre... túl a sportszerűség szabályain nem is célszerű lőni. Aki úgy gondolja, hogy e témában szívesen meghallgatja a szakemberek véleményét, kérjük, hogy COMPUTER SZERVIZ jeligére írjon a szerkesztőségünkbe, s a KomBit Computer szakemberei a jövőben is készségesen válaszolnak minden feltett kérdésre. COMPUTER SZERVIZ SZERKESZTIK: A KOMÁROMI KOMBIT COMPUTER SZAKEMBEREI HATÁROZATLAN jeligére Számítógépvásárlás előtt állok, és a legnagyobb gondot a monitor kiválasztása jelenti számomra. Elsősorban szövegszerkesztéssel szeretnék foglalkozni, és nem tudom eldönteni, hogy színes, vagy feketefehér monitort vásároljak, sőt a monitor méretét illetően sem jutottam még dűlőre. Kérem, segítsenek a választásban. - A szövegszerkesztő programok (WordPerfect, T602, Ventura, Pagemaker) általában nem igénylik a színes monitort, monochromatikus, azaz fehér-fekete képernyőn is futtathatók. Szövegszerkesztésnél a MM. színeknek elsősorban esztétikai szerepük van. Fontos azonban a képernyő mérete, főképp akkor, ha újságtördeléssel is kíván foglalkozni. A komolyabb tördelőprogramok előnyei igazából csak akkor hasznosíthatók, ha legalább 17" vagy annál nagyobb képernyőátmérőjű monitoron fog dolgozni. Persze, azt is figyelembe kell venni, hogy a képernyő növekedésével radikálisan növekedik annak az ára is. A legigénytelenebb 14"-os monochromatikus monitorok ára úgy 2000 koronánál kezdődik, míg a gyengébb színeseké 6000 koronánál. A monitorok esetében azonban érdemes jól meggondolni a vásárlást, ugyanis ha a választott készülék elégtelennek bizonyul, akkor a tökéletesítés csak a monitor cseréjével érhető el. így inkább azt javasoljuk, hogy jelenlegi igényeinél egy fokkal jobbat válasszon, s akkor minden bizonnyal huzamosabb ideig elégedett lesz. Az utóbbi időben egyre többet hallani az alacsonysugárzású monitorokról, ami azt jelenti, hogy az ilyen készülékek nem károsak az emberi szervezetre, nem okoznak fejfájást. A káros hatás küszöbét a svéd MPR ll-es szabvány segítségével mérik. Vannak olyan monitorgyártók, melyek ugyan alacsonysugárzásúnak tüntetik fel a készüléket, csakhogy hiányoznak mellőlük az olyan okiratok, melyek értelmében megfelelnének az MPR ll-es szabvány követelményeinek. Ha tehát ön az alacsonysugárzású monitor mellett dönt, akkor azt tanácsoljuk, hogy az eladótól kérje el a monitor alacsonysugárzását bizonyító okmányokat is. Továbbá az utóbb említett monitorok előnyei közé tartozik, hogy képernyőjük elé nem szükséges filtert tenni, mely egyébként a káros sugárzás kiküszöbölésére szolgál. Az alacsonyabbsugárzású monitorok a PHILIPS, COMPAQ és a HIGHSCRENN termékek a legismertebbek, árban elsősorban a PHILIPS monitorok az elérhetőbbek. Ha a szövegszerkesztés terén hosszabb távú tervei vannak, akkor mindenképp alacsonysugárzású monitort ajánlunk, ha mód van rá, akkor legalább 17" képernyőátmérővel és 1024x768-as (SVGA) felbontással.