Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 112. szám, hétfő

3 PUBLICISZTIKA ÚJ szól 1993. MÁJUS 17. SZLOVÁKIAI UNIÓ A BÉKÉÉRT ÉS AZ EMBERI JOGOKÉRT MÁR NEM TÖMÉNY UNALOM A SZOLGÁLAT A DÉLI HATÁR CSÜCSKÉBEN A HATÁRSÉRTŐK ZÖME ROMÁN ÁLLAMPOLGÁR • PÓRUL JÁRT AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ A statisztikai adatok szerint Magyarország irányába évente sok ezren próbálkoznak tiltott határátlépéssel. Tavaly például 118 ország polgárai akartak illegálisan odajutni. Nagy részük végcélja Németország volt. Az „álmok" országában ugyan már régebben kitették a megtelt táblát, ennek ellenére még sok állam szegénye vagy éppen kalandora egyedül ott látja, tudja elképzelni boldogulását. A határsértők java Romániából, Bulgáriából, Törökországból és a volt Jugoszláviából érkezik, de vannak köztük ázsiai és afrikai országokból érkező menekültek is. Túlnyomó részük fennakad a hálón, ám így is vannak elegen, akiknek a profi embercsempészek segítségével sikerül kijátszaniuk a határőrök éberségét. Az említettekre végállomásuk elérése előtt még vár néhány próbatétel. Az első mindjárt a magyar-szlovák határon. Vajon milyen ott jelenleg a helyzet? A közelmúltban meglátogattuk az Ipolyság és Esztergom közötti határszakaszt. Az említett részen a kacskaringós és szeszélyes Ipoly képezi a határt. A Kisölvedet, Ipolyszakállast, Szálkát és Helembát összekötő út a határ közelében vezet. A túloldali hegynyúlvány az Ipoly innenső partjáról jóval nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában. (Legmagasabb pontja két méter híján mindössze 400 m.) Apropó, Ipoly. Megpróbáltunk a folyócskán valami gázlót, provizórikus átjárót keresni, melyen Magyarországra lehetne jutni, de nem találtunk. Egy tehenet őrző bácsikától megkérdeztük, hogyan tudnánk a túloldalra jutni. Kicsit ránkcsodálkozott, majd némi habozás után rávágta: - Legfeljebb ha valaki átvinné magukat ladikkal. A víz ugyan nem túl mély, de elég sebes, és ilyenkor még hideg. -És a határőrség? - kérdeztük. - Nem nagyon látni őket, de ez nem jelenti azt, hogy nem vigyázzák a határsávot. Azért - teszi hozzá a bácsi hamiskás mosolyai - ha valaki át akar jutni, szerintem átjuthat, különösen az olyan, aki jól ismeri a járást. Ha fiatalabb lennék, és odaát egy csinos lány várna, az éj leple alatt bizony meglátogatnám. Mint ismeretes, a határőröket egy ideje már határrendőrség helyettesíti. Kevesebben vannak, mint elődeik, munkamódszerük is különbözik, ám ez nem jelenti azt, hogy az említett szlovák-magyar határszakaszon idillikus állapotok uralkodnak, és a szolgálati órákra a tömény unalom a jellemző. Április 29-én például az ipolyhídvégi határrendőrség az esti órákban egy Favorit utasát akarta ellenőrizni. A gépkocsivezető azonban sem nekik, sem később a zsélyi rendőröknek nem állt meg, sőt a már fegyverüket is használó busái határrendőröknek sem sikerült feltartóztatniuk és megállásra kényszeríteniük a 19 éves ámokfutót, aki rövidesen Múlyad és Homoros között az úton kéresztbe állított szolgálati gépkocsin is túljutott, közben súlyosan megsebesített egy rendőrt. A sérült katonaszökevényt végül egy nyomozókutya segítségével tartóztatták le a közeli erdőben, de - mint erről a múlt héten már beszámoltunk - a sérült fiatalember a kórházból is megszökött, és miután visszatért a komáromi laktanyába, egy Pozsonyban esedékes kórházi ápolás helyett megint csak a szökést választotta. A déli határ csücskében, az Ipoly és a Duna találkozásánál fekszik Helemba. E romantikus falucskát 1989-ben a hajdani keletnémet menekültek tették ismertté. Trabantjaikat hátrahagyva akkoriban százával menekültek Magyarországra, hogy aztán Ausztrián keresztül jussanak el új hazájukba. A falu éli mindennapi életét. Az Ipolyon átvezető hidat sorompók zárják. A közeli dombon egy hajdani őrtorony árválkodik. A túloldalról jövők persze nem sejtik, hogy már régebben nem szolgál eredeti céljának. Lassan alkonyodik. Kollégámmal átlépjük a sorompót és elindulunk a túloldalra. Sehol senki. Magyar határőröket sem látunk. Örszobájuk üres. Alighogy viszszatérünk a híd tövében két határrendőr vár ránk. Udvariasan, de kellő eréllyel igazoltatnak bennünket. - Mindjárt gondoltuk, hogy újságírók - mondták, miután felfedtük kilétünket. - Tudjuk, hogy a szálkái határátkelőnél is jártak, kollégáink jelezték mozgásukat. A helembai határsértőkről Petrányi József parancsnokkal beszélgettünk, aki úgy ismeri az itteni terepet, mint a tenyerét. Nem csoda, hiszen már két évtizede teljesít szolgálatot ezen a természeti szépségekkel bőven megáldott vidéken. - Akkoriban merőben más volt a helyzet. Nemcsak azért, mert még a „klasszikus" határőrök szolgáltak, de ezeken a szakaszokon ritkán akadtak határés a helembai „csücskön" át próbálnak Magyarországra jutni. Ez csak elméletileg egyszerű feladat. A gyakorlati megvalósítása kevésbé. Az általában csoportosan érkezők átjutását nemcsak a szolgálatot teljesítő határrendőrök, illetve négylábú segítőik nehezítik, de olykor a falubéliek is. Telefonon értesítik az őrsöt, hogy itt és itt gyanús idegen alakokat láttak felbukkanni. Ez részükről bizonyos fokú önvédelem is, hiszen a környéken sok a víkendház, borospince, hajlok, s ezeket olykor feltörik. S hogy mi a sorsuk ezeknek a szerencsétleneknek? - Noha sok esetben valóban szánalomra méltóak, olykor a gyerekeknek mi, vagy a falusiak adunk enni, nincs más választásunk, a pozsonyi illetékes Helembai alkonyat - a magyar oldalról nézve (A szerző felvétele) sértők. Évente legfeljebb 10-12 ilyen eset fordult elő. Az igazi forgalom 1991-ben, röviddel a keletnémet invázió után kezdődött. Az említett évben például kétszázon felül volt azoknak a száma, akiket ,,elkaptunk" és visszaküldtünk. Tavaly pontosan 268 illegális határsértő akadt hálónkba. Nemcsak olyanok, akik Nyugatra próbáltak szökni, de az onnan csalódottan visszatérők is. Pont a múlt héten volt egy ilyen román csoportunk. Ezek a szerencsétlenek hamar rádöbbennek, hogy pénz, nyelvtudás, munkavállalási engedély nélkül - ráadásul napjainkban, amikor a volt NDK-beli polgárok a külföldiekben elsősorban a riválist látják, és nyíltan ellenük fordulnak, - reménytelen a helyzetük, ezért inkább visszatérnek hazájukba. Párkányig általában vonattal utaznak, csakhogy ott, vagy azért, mert nincs meg a fejenként szükséges ezer forint tranzitpénzük, vagy meg akarják azt takarítani, kiszállnak konzulátusra küldjük őket, ahol már elintézik a formaságokat. A Nyugat felé szökőket meg visszaküldjük Magyarországra, a többi már az ottani hatóságok dolga. A feltartóztatott határsértők zöme román állampolgár. De ahogy megtudtuk, volt a helembai határrendőrségnek egy kivételes esete is. A sztori nemcsak azért érdekes, mert újságíró kollégáról volt szó, de főleg azért, mert amerikai illetőségű polgár próbált illegálisan a túloldalra jutni. - Az a zsurnaliszta Prágából Budapestre utazott. A határ közelében vette észre, hogy a szállodában felejtette az útlevelét. Nem akart időt vesztegetni az oda- és visszautazással, ezért gondolt egyet és feketén próbált átjutni. Aztán úgy ahogy jött, szépen vissza is ment volna. Tervét meghiúsítottuk, mégsem tiltakozott, belátta: a határ nem korzó. ORDÓDY VILMOS A BERENCSI TEMPLOM Emberjogi H szervezetek H A kíváncsi turista, ha már felkaptatott a Zobor hegyre, vagy - a kényelmesebb utat választva - libegőn érkezett a milléniumi emlékoszlop talapzatához, nyilván körülnéz - déli irányba is. Ha tekintetével a Nyitra, illetve a Cétényke folyót követi, több templom tornya emelkedik ki szembetűnően a tájból. A berencsi templom karcsú, fehér tornyát nem lehet összetéveszteni mondjuk a nagycétényi, vagy a nyitracsehi templom tornyával. Berencs nagyon régi település, már a kőkorszakban is éltek ott emberek, amiről az Árkus dűlőben (1956) végzett ásatások bőven tanúskodnak. De egy későbbi ásatás (1960) a Helyföldek dűlőben már pontosabb eredményeket tárt fel. Megállapították, hogy a települést fakerítés, vagy palánk védte, de a régészek a korok temetkezési szokásait követvén magyar sírokat is találtak. Mégis, a szláv eredetű gazdag anyagról írtak többet, ám sajnálatos, hogy a sírokat már évszázadokkal előbb megbolygatták, kirabolták. Berencs neve először Brencu formájában 1156-ban fordul elő az írásos dokumentumokban, mostani neve csak a későbbi évszázadok során formálódott. Berencs szomszédságában feküdt viszont Nagyfalu község, amelyet 1271-ben már följegyeztek a krónikák. A két község annyira közel volt egymáshoz, mígnem összeépült, és 1927-ben egyesültek, Berencs név alatt kerültek a közigazgatásba. Ezt a megoldást azonban nem tarthatjuk egészen szerencsésnek, mivel Nagyfalu elnevezése lassan-lassan kiveszik a köztudatból. A községnek már 1166-ban volt plébániája, 1554-ben a török hordáknak nem tudott ellenállni, a falu a lángok martaléka lett. Azt mondják, Berencs a 17. században élte fénykorát, városi kiváltságokat kapott, címerét Mária portré ékesítette és vásárrendezési jogot is nyert. Abban a korban már 491 lakosa volt, 73 portával. Gyakoriak voltak a Lörincz, Kreskóczy, Gulka, Sima, Berecz és Kónya nevek. A község legmagasabb pontján, a szőlőhegyen emelkedik Cirill és Metód apostolok szobra, 1943-ban emeltették: Gibala szobrászmester alkotása. Első római katolikus gótikus templomáról a 14. századból maradt írásos emlék, amelyet a 18. században barokk stílusban építettek át, de a templom a meghosszabbított formáját és fehér tornyát 1943-ban kapta. Az oltárképen a Sarlós Boldogasszony látható. A hívek lelkivilágáról Brath József esperes úr gondoskodik. Az 1991-es népszámlálás szerint az 1999 lakosból 763-an (38,17%) vallották magukat magyarnak. A község magyar iskolája a hetvenes években megszűnt, ámbár a hagyományőrzés és identitástudat nemcsak jelképesen él az emberekben. A berencsiek rendszeresen és hagyományosan bekapcsolódnak a folklórfesztiválok, a Zoboraljai Kulturális Napok vérkeringésébe. MOTESÍKY ÁRPÁD A Szlovákiai Unió a Békéért és az Emberi Jogokért nevű szervezetet annak elnöke, JOZEF DROZD mutatta be. -Az Uniót formálisan az 1990 áprilisában megtartott konferencián alapítottuk meg. Ez a szervezet a Szlovákiai Békemozgalomból alakult, úgy, hogy annak régi tagjait mi nem kádereztük, csak kitűztük új céljainkat és aki hajlandó volt azok eléréséért dolgozni, az csatlakozhatott hozzánk. Volt, aki nálunk is lusztrálni akart, de szerintem egy kormányon kívüli szervezetben nem támaszthatók olyan feltételek, mint a miniszteri posztok betöltése esetében. Az előző békemozgalommal ellentétben, amely főleg a határainkon kívüli békével törődött, a mi célunk a békével és az emberi jogokkal törődni ebben a régióban, amelyben élünk. Tevékenységünk nagyon sokrétű, több önállóan dolgozó szervezetünk van. Saját erőnkből adjuk ki a kéthavonta megjelenő Hlas za mier című folyóiratunkat. Több emberbaráti akciót szerveztünk, például 1990-ben mi kezdeményeztük a kurdoknak küldött segítséget, vagy a posztkommunista államoknak küldött élelmiszer-segélyek továbbítását is mi irányítottuk. 1991től szervezünk karácsony esti ünnepséget a munkanélküliek gyerekeinek. Tavaly októberben konferenciát szerveztünk az aktuális békepolitikáról és Csehszlovákia külpolitikájáról, amelyen magyarországi, ausztriai, svájci, romániai és oroszországi békemozgalmak is képviseltették magukat. Tettünk egy javaslatot, hogy a Duna menti országok fogjanak össze a volt Jugoszlávia elleni embargó szigorítása érdekében. Bizonyos felderítéseket is végeztünk, hogy megállapítsuk, Szlovákia nem vesz-e részt fegyverszállításokban, mert Oroszországról, Ukrajnáról és Bulgáriáról ismeretes, hogy fegyvert szállítottak. Javasoltuk azt is, hogy hozzanak létre hadbíróságot a háborús bűnösök felelősségre vonása céljából, mert jelszavunk, hogy minden háborút egy nürnbergi pernek kell követnie. - Mekkora a szervezetük? - Ezt nem tudom megmondani, nincs konkrét tagbázisunk. De amint említettem, karácsony esti ünnepséget szerveztünk a munkanélküliek gyerekeinek és míg 1991-ben 16 helységben, tavaly már 56 községben szerveztek ünnepséget, tehát azt mondhatom, hogy legalább 56 helységben működnek aktivistáink. - Hogyan viszonyulnak a nemzeti kisebbségekhez? - Ebben a kérdésben egyértelmű az álláspontunk. A kisebbségi jogokat a legalapvetőbb emberi jogok közé soroljuk. Magam is kisebbségi, cseh nemzetiségű vagyok, és nem gondolom, hogy ezt a témát tabuként kellene kezelni. A vegyesen lakott területeken, például a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járásban is működnek aktív csoportjaink. A magyarországi békemozgalommal régóta jó kapcsolataink vannak. Saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a magyar kormány néhány szélsőséges álláspontját elítélő nézetek a magyarországi politikai életben is jelen vannak, és az én személyes véleményem az, hogy ha a következő választásokon Horn Gyula győz, sokkal kevesebb probléma lesz Szlovákia és Magyarország között. - Együttműködnek a többi emberjogi szervezettel? - Négy másik szervezettel, a Humánnál, a Helsinki Polgári Egyesüléssel, az Európai Mozgalommal és a Szlovákiai Helsinki Bizottsággal közösen alkotjuk a Szlovákiai Béke Alapítványt. Azt is meg kell vallani, hogy nem mindenben egyeznek nézeteink. Szerintünk például a Human túldramatizálja az amúgy is drámai helyzetet, velük konkrétan a múlt megítélésében, a lusztrációs törvényhez való hozzáállásban nem tudunk egyetérteni. GAÁL LÁSZLÓ