Új Szó, 1993. május (46. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-04 / 102. szám, kedd

KULTURA PROTOKOLLSIKERT VAGY IGAZI ÉRTÉKKÖZVETÍTÉST? Színházértő legyen a talpán, aki pontosan te tudja mérni valamely külföldön játszó színház sikerét. A siker fogalma a Szlovák Nemzeti Szinház budapesti vendégszereplése kapcsán is legalább kétértelmű. Mint arról már tegnapi számunkban beszámoltam, a budapesti Nemzeti Színház látta vendégül az első számú szlovák színházat, eredményeként annak az együttműködésnek, amelyet Dušan Jamrich, illetve Ablonczy László igazgatók kezdtek el kiépíteni. Ha figyelembe vesszük, hogy a Szlovák Nemzeti Színház első előadásán (Bryll-Gärtner: Üvegre festve) jó, ha kétharmad ház volt, ennek ellenére ötször tapsolta vissza a közönség a finálét. Dočolomanský színészi játéka kapcsán a várszinházbeii előadásra várakozva egyik budapesti kritikus ismerősömnek a következőket találtam mondani: - Kár, hogy nem láttad tegnapi játékát és a szaltóit. Bizony, nem sokáig késlekedett a furcsa reagálással: - Játszani vagy szaltózni tud jobban? - fogalmazott kurtánfurcsán. Ebben a kételkedést és előítéletet is tartalmazó kérdőmondatban a magyarázat is ott volt arra a kérdésre, amelyet a tegnapi jegyzetemben a színházi szakma távolmaradásával kapcsolatosan tettem fel. Előítélettel viseltetett a magyar színházi szakma a Szlovák Nemzeti Színház vendégjátékával kapcsolatban. Megalapozatlan, tájékozatlanságról és bizony tudatlanságról valló előítéletről tanúskodik mindez. Bár vasárnap este a budai Várszínházban igen tekintélyes volt a protokollvendégek sora, már többen voltak a színházi szakma képviselői - színészek, rendezők, kritikusok -, mint egy nappal előbb. Dušan Slobodník és Mádl Ferenc miniszterek jelenlétében nyitották meg azt a díszlet- és jelmezterv-kiállítást, amely Ladislav Vychodil világhírű szlovák szcenográfus iskolájából kikerült nemzedék legjobbjainak munkáit vonultatta fel. Aki nem vak, itt is meggyőződhetett arról, hogy mindaz, amit a megszűnt Csehszlovákia színházkultúrájaként ismert a világ, igazából kölcsönhatások sorából áll. Hiszen pl. Ján Zavarský és Jozef Ciller díszlettervei számos világhírű brünni és prágai előadásnak adtak gondolatokban motiváló tárgyi keretet. Nos, éppen a cseh színházzal szembeni pozitív és a Magyarországon ,,Ismeretlen" szlovák színházzal szembeni negatív előítéletek tarthattak otthon több ismert színikritikust is. Ha ők nem is, a nagyközönség és a szlovák színházművészet mégiscsak megérdemelt volna egy-egy néhánymondatos népszerűsítést. Még az sem lett volna rossz apropó ha köztik: Georg Tábori Mein Kampf/ána/r egyik főszerepét az a Ladislav Chudík játssza, akit Sova doktorként a Kórház a város szélén sorozatban éppen mostanában népszerűsít újra a Duna Televízió. Meg aztán Marián Labuda sem marad ,,ismeretlen" a magyar nézőnek, ha némely hírközlő eszközök munkatársai eszébe juttatják, hogy Bán Jánossal együtt ó játszotta Jirí Mencel Az én kicsi falum című (Oscarra is jelölt) filmjében a két főszerepet. Stano Dančiak pedig a ,,nagyokra" bejövő nézőket győzte volna meg színészi kvalitásairól Hitler szerepében. Kétségtelen: nem volt és feltehetőleg nem is lesz sajtója a Szlovák Nemzeti Szinház budapesti szereplésének. Mint szlovákiai magyar színikritikus ezt elsősorban az otthon maradt budapesti nézők miatt sajnálom. Most már világosan látom: egymagukban kétségtelenül sokat tesznek a budapesti Szlovák Kulturális Központ és a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ igazgatói. De sem Karol Wlachovský, sem Sunyovszky Szilvia nem képesek egyedül arra, hogy a két színházigazgató hídverését a sajtón keresztül is népszerűsítsék. Mások - újságírók, kritikusok - munkájára is szükség van ahhoz, hogy a szlovákok és a magyarok kulturális kapcsolatait a politikai ellentétektől függetlenítsék. A demokrácia ugyanis lehetővé teszi, hogy az olykor szándékosan kiélezett politikai vitákon átlépve, a kultúrák kapcsolódási pontjait keressük. De magukra hagyatva sem a nemzeti színházak igazgatói, sem a két fővárosban székelő nemzeti kulturális központok igazgatói nem lesznek képesek az ezredéve együttélő két nemzet kulturális közeledését meavalósítani. DUSZA ISTVÁN ÚJABB DIAGNÓZISOK ELŐTT? HANKISS ELEMÉR HATVANÖT ÉVES MA ESTE: VILÁGSZTÁROK AZ OPERABAN TOSCA ÖRÖME irella Frení é s Jósé Carreras után ismét világsztárnak tapsolhat az operarajongók széles tábora. Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban parádés szereposztásban hangzik fel ma este Puccini egyik legnépszerűbb operája, a Tosca. A címszerepet Laura Nicolescu, Cavaradossit Peter Dvorský énekli, Scarpia szerepében pedig a világ leghíresebb baritonját, Sherril Miínest láthatjahallhatja a közönség. A koncertszerű előadás nem kis bevételét a Dvorský-féle Harmony Alapítvány javára, vagyis a daganatos betegségekben szenvedő gyerekek gyógyítására ajánlják fel a közreműködő művészek, akik az ugyancsak jó nevű olasz karmester, Fabio Luisi vezényletével szólaltatják meg a háromfelvonásos zenedrámát. Pénteken, az esti próba előtt Sherril Milnes és Laura Nicolescu sajtótájékoztatón beszéltek önmagukról, pályájukról, Scarpia és Tosca kapcsolatáról, valamint az egyre inkább szaporodó jótékonysági rendezvények fontosságáról. Laura Nicolescu neve még csak most válik ismertté Európa operaszínpadain, partnerei, kritikusai azonban máris nagy jövőt jósolnak neki. A vonzó megjelenésű „brassói Carmen" nyolcéves korában vette első zongoraleckéit, majd francia szakos hallgatója volt a bukaresti egyetemnek. Az operaéneklést is akkoriban kezdte el, s hogy jól döntött, amikor pályát módosított, azt már eddig elért sikerei is bizonyítják. 1990 őszén Colin Davis, a londoni Covent Garden vezető karmestere, nem sokkal később pedig Zubin Mehta, a neves indiai dirigens vette szárnyai alá. Londonban A trójai nők Cassandráját énekelte, Triesztben a Manón LescauM, Münchenben a Toscát. - Rengeteg erő van bennem, de ölni, mint Tosca, nem lennék képes. Egyébként nagyon sokat jelent számomra ez a szerep. Bukarestben, 1988-ban ezzel debütáltam, s négy hónapja, amióta a bécsi Staatsoper tagja vagyok, ezzel van a legnagyobb sikerem. Peter Dvorskýhoz régi barátság fűz, nem ez az első közös fellépésünk. Amikor szólt, hogy alapítványa javára szervez előadást, egyetlen percig sem töprengtem, hogy elfogadjam-e a meghívását. Boldogan jöttem, mert ha beteg vagy hátrányos helyzetű gyerekeket látok, és a romániai forradalom után sajnos sok mindent láttam, az engem is megvisel. Ilyen partnerekkel pedig, mint Sherril Milnes és Peter Dvorský igazán nagy öröm színpadra lépni. Még akkor is, ha a tiszteletdíj elmarad. Sherril Milnes, a hatvanadik évéhez közeledő amerikai énekes, aki a Verdioperák nagy baritonszerepein (Nabucco, Macbeth, Falstaff, Rigoletto, Simoné Boccanegra, Luna gróf) kívül Escamillóként és Don Giovanniként is jelentős alakításokat nyújtott, szintén gyakran látható jótékony célú előadásokon. Pozsonyi fellépését követően május 6-án Bécsben, barátai (többek között Marton Éva és Carlo Bergonzi) társaságában a Dómban ad koncertet a háború sújtotta Bosznia és Hercegovina lakosságának megsegítéséért. Valamiféle igazságtétel érzésével hatott, hogy a rendszerváltás során annak velejárójaként az alkotó értelmiség soraiból nem kevesen politikai szerepkörbe kerültek. Napjainkban viszont tanúi vagyunk e helyzet bizonyos emberi-alkotói tudathasadást okozó következményeinek. Főként a politikában részt vevő írók részéről tapasztalható kiábrándulás, az eredendő művészi elhivatottság felülkerekedése. Persze, inkább csak olyanok vonják le ezt a következtetést, akik számára a politikai szerepvállalás nem pótszer az irodalmi jelenlét erőtlenségének ellensúlyozására. Az írói hivatástudat érzékenyebben éli meg a politika ellentmondásait és konfliktusait, mint a tudósi beállítottság. Hankiss Elemér távozása a televízió éléről valószínűleg nem fér bele ebbe a „képletmagyarázatba". A széles nyilvánosság személyét minden kétséget kizáróan annak a kálváriának „köszönhetően" ismerhette meg, melyet e fontos közéleti poszton megélt. A nézők iránta megnyilvánuló rokon-, illetve ellenszenvét nyilván erősen befofolyásolta a képernyőn látható közelharc bizonyos alkati sajátosságokat kinagyító és torzító modora. S ez elhomályosította, hogy Hankiss Elemér mögött számos könyv szerzőségével hitelesített komoly, tudományos múlt áll. Az egyik legmagasabb közéleti méltóság ugyan utalt arra - nyilván sokak számára ismert korábbi szoros személyes kapcsolataik által diktált kényszerből -, hogy becsüli benne a szellemi felkészültséget. De ott, a televízió élén... Nem volt különösebben érdekes, hogy mivel is folytatódott e megjegyzés. Nyilvánvaló, hogy személye, illetve azon keresztül a televízió, mint médium, politikai érdekek ütközőpontjába került. Sokan alighanem csodálkoztak, miért is vállalja a sokszor emberi méltóságot sértő hadakozást. Magyarázatot feltehetően a televízió szerepéről vallott, tudományos kutatásokra épülő felfogásában, az ahhoz ragaszkodó kitartásban keresték. De nyilván akkor, azokban a hetekben-hónapokban voltak olyanok is, akikben feltámadt a gyanú: számára ez a helyzet belső kutatási izgalmakkal járó ritka alkalom arra, Scarpia: Sherril Milnes (Méry Gábor felvételei) Milnes hangszépségéhez, muzikalitásához, kitűnő színészi játékához nem férhet kétség, napjaink leghíresebb baritonja több mint hetven szereppel remekelt már a világban, pályája első kimagasló sikereként azonban más-más szerepet, illetve évszámot jelölnek a lexikonok. Meg is kérdeztem tőle: melyik megállapításnak higgyen az ember? 1960-ban debütált a Don Giovanni Masettójaként Bostonban, vagy egy évvel később Baltimoreban, az André Chénier Gérardjaként, esetleg 1964-ben Valentin szerepében a Faustban, a New York-i Operaház színpadán. Nevetve jegyezte meg, hogy: voltaképpen mind a három adat helytálló, de ha úgy akarja: egyik sem, hiszen karriere valamikor az ötvenes években indult, amikor édesanyja templomi énekkarának első komoly feladatait kapta. „A hatvanas évek legelején már túl voltam a nagy bemutatkozásokon, de akkoriban kezdtem el pénzért, tehát hivatáhogy saját bőrén éljen meg egy Sajátos modellhelyzetet. Társadalmi csapdák. Diagnózisok - ezzel a címmel jelent meg 1983-ban a szociológiai és politológiai tanulmányokat tartalmazó könyve. Korábban irodalomelméleti esszéivel és tanulmányköteteivel vált ismertté. Az irodalmi kifejezésformák lélektana című könyvét 1971-ben az Irodalmi Szemle hasábjain Szeberényi Zoltán méltatta a hazai kapaszkodókeresés szándékával. Ez idő tájt léptek fel ugyanis a fiatal szlovákiai magyar szerzők az irodalmi szemléletváltás igényével, ami az úgynevezett konszolidációs hatalom támadásának célpontjává vált. Nos, a társadalmi csapdahelyzeteket, konfliktusokat és betegségtüneteket felvázoló könyve még a viszonylagos kádári liberalizmus körülményei között is meghökkentést váltott ki. Egyfajta játékelmélet alapján bizonyította, hogy a társadalmi összeütközések szabályozhatók. A kölcsönös önérdek-érvényesítés egyaránt végződhet kölcsönös érdekkárosodással, de a végkifejlet úgy is alakulhat, hogy annak mindkét fél hasznát látja. Valószínűleg ennek lehetőségét igyekezett kipróbálni. Mintha a vége felé szinte már élvezte volna a helyzetet. Úgy tűnik, látszólag alul maradt. De kérdés, hogy a játszma nem folytatódik-e más eszközökkel. Amint azt a szóban forgó könyvében megírta, a politikai összecsapás mögötti közös társadalmi érdek erős ellenállást jelent azzal szemben, hogy a játszma „zéró állandó összegű" eredménynyel záruljon, vagyis hogy az egyik fél a másik rovására nyerjen. A társadalmi nyomás végül is együttműködésre kényszerít. Adott esetben a televízió közhaszna a tét. Hatvanadik születésnapjáról 1988-ban, nem véletlenül, megfeledkezett a sajtó. Ekkor jelent meg a rendszerváltás lehetséges módozatait körüljáró Kelet-európai alternatívák című könyve. Lehet, hogy a köszöntés most is elmarad. De ettől függetlenül mostani, 65. születésnapja töprengésre késztet. Többek között a szellem emberének a rendszerváltás utáni politikai mozgásteréről. K. J. sosan énekelni. Előbb a bostoni Opera utazótársulata szerződtetett, aztán Milano és New York után a legnagyobb kapuk is megnyíltak előttem." A templomi dalok és operák mellé később népdalok és néger spirituálék is felkerültek a repertoárra, majd dzsesszkompozíció és örökzöld dallamok következtek. És nemcsak a hangjával, hanem hangszereivel is csodákra képes. Milnes - pályatársai állítása szerint - ragyogóan zongorázik, kitűnően gitározik és a nagybőgő húrjait is remekül pengeti. Koncertjein nem egy esetben a ráadásnál önmagát kíséri és megragadja azokat a lehetőségeket is, amikor dirigensként vehet részt egy-egy produkcióban. „Ha olyan partnerekkel dolgozhat az ember, akiket különösképp szeret, akkor képes elmenni akár a világ végére is. Peter Dvorskýval gyakran énekelek, és mert jó barátok vagyunk, szívesen teszek eleget a meghívásának. Ma én ugrok az ő szavára, hatodikán ő lesz az én vendégem. Bécs szerencsére közel van Pozsonyhoz, és az utóbbi időben sokkal gyakrabban énekelek a Staatsoperben, mint a New York-i Metropolitanben. Júniusban dalestet adok a városban, ha Jágó szerepét is felkínálnák Pozsonyban, szívesen átjönnék." Scarpiát ez idáig 120 alkalommal formálta meg, s mint mondja: „Többféleképpen el lehet játszani őt. Egyszer a rendőrt, máskor a gazembert, megint máskor a zsarnokot, vagy az elegáns hódítót hangsúlyoztam a figurában, mindez attól függött, kit hívott elő belőlem a Toscát alakító énekesnő." P

eter Dvorský egyetlen mondatot fűzött csak Sherril Milnes szavaihoz: „A világ legjobb Scarpiája." SZABÓ G. LÁSZLÓ 1993. MÁJUS 4. JÚLIUS 11-18 NÉPZENEI ÉS TÁNCHÁZTÁBOR A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége 1993. július 11-18 között Nagyfödémesen (Veľké Úľany) rendezi meg a VI. országos táncháztábort, és a II. országos népzenei tábort. Naponta 5 óra aktív tánc- és zenetanítás, plusz 3 óra táncház, illetve táncházi közös muzsikálás. A műsorban felsö-tiszaháti (Bodrogköz, Zemplén) és magyar palatkai (Erdély) táncok, népzenei hagyományok, valamint parasztzenekari muzsikálás oktatása, népdaltanítás, esténként táncház, néprajzi és táncháztábori videofilmek vetítése szerepel. A résztvevők rendelkezésére áll a helyi strandfürdő és a szauna. A táncokat Nagy Zoltán József, Juhász Katalin Budapestről, Péter Zsolt, Furik Rita Kassáról, a zenét ifj. Csoóri Sándor és az Ádám István emlékzenekar, az éneket Nagy Myrtill fogja tanítani az adott tájegységek paraszttáncosainak és zenészeinek a közreműködésével. A táncok tanítása során és az esti táncházban a zenét a jászberényi JÁRTATÓ és Lakatos Róbert zenekara szolgáltatja. A részvételi díj egész hétre 900 korona, egy napra 150 korona. A SZMF tagjai 300, illetve 50 korona kedvezményben részesülnek. Szállás hozott sátorban, étkezés közösen. A részvételi díj ellenében teljes ellátásról, sátor- és kocsihelyről, tánc- és zenekari oktatásról, táncházakról és strandfürdőről gondoskodunk. Jelentkezési lap a Csemadok-titkárságokon és a nagyobb együtteseknél szerezhető be. Jelentkezési határidő május 25-ig. Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK '93 A hagyományoknak megfelelő, gazdag és színes műsorral várják az érdeklődőket az idén is a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezői. A programot Nikolényi István igazgató ismertette a napokban a sajtó képviselőivel. Tekintettel arra, hogy a Játékoknak sok szlovákiai híve is van, a műsor számunkra sem érdektelen. Az idén 12 előadásban öt produkciót - ebből négy bemutató - láthat a közönség a szegedi Dóm téren július 17-21 között. Ezúttal az előadások mindegyike zenés karakterű lesz. A prózai darabokat a július 18tól 23-ig tarló Szabad Színházak Nemzetközi Fesztiválja keretében láthatják majd a nézők. Ezt a fesztivált az idén harmadszor rendezik meg. A Dóm tér programja Verdi Aidájával kezdődik. A látványos és nagyszabású opera utoljára 1977-ben szerepelt a szegedi szabadtéri színpadon. A mostani előadás olasz nyelvű lesz, komoly nemzetközi szereposztással. A műsorban szerepel még a Szegedi Balett ősbemutatója, az Imre Zoltán-Márta István: Szent Antal megkísértése című produkció, továbbá Mascagni Parasztbecsület című operája és Lehár Ferenc Cigányszerelem című daljátéka. A nemzetközi néptáncfesztivál hagyományos gálaműsorát A mesemondó címmel Diószegi László és Rossa László állította össze. Szegedhez kapcsolódó hír, hogy a szabadtéri játékok nézőterét az évad végén lebontják, és a következő év nyarára elkészül az új nézőtér, amelyet ezentúl csak a játékok idejére állítanak fel. Ezzel teljesül a szegedieknek és a város látogatóinak régi óhaja, hogy Közép-Európa egyik legszebb tere teljes pompájában, szabadon is végre látható legyen KOKESJÁNOS Tosca: Laura Nicolescu