Új Szó, 1993. április (46. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-16 / 88. szám, péntek

1993. ÁPRILIS 16. . ÚJ szól HAZAI KÖRKÉP APROPÓ BÖRTÖH VÁR AZ ADÓCSALÓKRA? Ingmar Bergman svéd filmrende­ző évekig nem mert hazamenni, mert adócsalással vádolták, s attól tartott, az adócsalók börtönében köt ki. Az ügy végkifejletéről nincsenek bővebb ismereteim, tény azonban, hogy hasonló eseteknek nincs híjá­val a fejlettebb nyugati világ. A libe­rális gazdaságpolitika ugyanis nem jelent egyúttal szabadosságot, nem jelenti a törvényesség érvényesíté­sének hiányát. ,, Odaát" a legsúlyo­sabb bűncselekmények közé tarto­zik az adócsalás, nemegyszer politi­kusok karrierje törik ketté nem is saját, hanem közeli munkatársuk vagy éppen feleségük ilyen vétke miatt. Nos, nálunk bizony még elképzel­hetetlenek az ilyen állapotok, elkép­zelhetetlen az ilyen büntetés, a gaz­dasági rendőrség létrehozásával egyelőre csak rémisztgetik az adó­csalásra hajlamosakat. E szónak a hallatán sokan felhördülnek, és hajlamosak a jelenlegi hatalom rossz pontjai közé sorolni egy ilyen intézmény létrehozását, holott a piacgazdaságokban már évtize­dek óta meghonosodott és, persze, ott is rettegett intézményről van szó. Az már más lapra tartozik, hogy adócsalás címén egyértelmű bünte­tések ott róhatók ki, ahol egyértel­műek az adótörvények is. Kormá­nyunk a minap beígérte az adófe­-gyelem-szigorító intézkedések, pon­tosabban törvényjavaslatok kidolgo­zását, mondván, a negyedév alatt összeszedett 13,5 milliárd koronás költségvetési hiánynak egyik komoly előidézője a laza adófegyelem. Per­sze, részben érthető, hogy az adóhi­vatalok sorra bukkannak rá a hibás adóbevallásokra, és igyekeznek be­vasalni a nyilvánvaló adóhátraléko­kat, hiszen adózó és adóztató egy­aránt most tanulja az új adózási rendszert. A hozzáadottérték-adó il­letve a vámfizetési gyakorlatban bi­zony jócskán akad még kivetnivaló, noha a fegyelmezetlenség nem min­dig tudatos, mert maguk az előírá­sok, törvények ellentmondásosak. Nehéz adózási fegyelmet számon­kérni ott, ahol egy-egy törvényt, tör­vénycikkelyt három adóhivatalban háromféleképpen magyaráznak. Adótanácsadó legyen a talpán, aki felelősségének teljes tudatában ké­pes és mer tanácsot adni mondjuk az útadó fizetésével vagy éppenség­gel a hozzáadottérték-adó egy-egy paragrafusával kapcsolatban. Az mindenesetre nem éppen di­cséretes a szlovákiai gazdaságra nézve, hogy az állami vállalatok egyszerűen nem fizetik be az adót, hozzájárulva ezzel a költségvetési hiány növeléséhez. Amint az a kor­mány legutóbbi üléséről szóló tudó­sításokból is kiderül, az adót be nem fizető állami vállalatoknál komoly személycseréknek nézhetnek elébe. Azt, persze, csak remélhetjük, hogy az adózási fegyelmezetlenség orvén kilátásba helyezett újabb kádercse­rék nem csupán ügyesen megindo­kolt ürügyként szolgálnak a kor­mányzó párt számára saját embe­reik pozícióba juttatása érde­kében... PÁKOZDI GERTRÚD • Április 15-én ünneplik 25. házassági évfordulójukat a drága szülők és nagyszülők, VARGA Károly és felesége, VARGA Ibolya Vágfarkasdon. E szép ünnep alkalmából sok örömet, erőt, egészséget és hosszan tartó boldog házaséletet kiván: fiuk, lányaik, vejeik és a két unoka: Flóra, Réka, akik sokszor csókolják a drága nagyszülőket. A sok jókíván­sághoz csatlakozik mindkettőjük édes­anyja. V-1138 NÉPMESÉK, ZENEMŰVEK, KARÁCSONYRA MEGLEPETÉS EGY ÚJ ZENEKIADÓRÓL A H & V Jumbo Records kft nevét valószínűleg kevesen ismerik Dél­Szlovákiában. A Sétálni ment három kalap című zenés magnókazettát viszont annál többen: a szlovákiai magyar költők megzenésített gyer­mekverseinek hangszalagon való kiadása egyértelmű sikert aratott a legkisebbek körében. Köszönhetően elsősorban Dusík Gábornak, aki a verseket válogatta és a zenét szerezte. Öt kérdeztük a kiadó terveiről, s arról, mit takar a furcsa név. - A H & V annyit jelent, hogy He­gedűs és Varga, azaz Hegedűs Ist­ván és Varga Frigyes. Övék a kft, azaz a zenekiadó. - Te milyen minőségben dolgozol itt, a kiadó ligetfalui székhelyén? - Menedzser, igazgató, ügyveze­tő... Egyik sem fedi a valóságot. Elsősorban zeneszerző vagyok, ám egy ideje a kiadó embere is. Talán így lehetne mondani: a kiadó mun­katársa. - Ha jól tudom, a Sétálni ment három kalap című kazettának meg­jelent a szlovák változata is... - Igen, ós hál istennek, eléggé sikeresnek bizonyult az ötlet, mivel a Keby som bol detským kráľom című kazetta jelenleg a legkereset­tebbek közé tartozik a szlovák pia­con. Pontosabban, a negyedik he­lyen áll. Zenéje ugyanaz, mint a Há­rom kalap-é, csak a versek szövege változott, Kamii Peteraj írt új szöve­geket hozzá. Egyébként Miroslav Noga és Štefan Skrúcaný éneklik a dalokat. - Ezek szerint nem ragaszkodtok hozzá, hogy kizárólag magyar ka­zettákat adjatok ki? - Elsősorban zenekiadó vagyunk, ezért nem kell feltétlenül határok­ban, nyelvekben gondolkodnunk. Ugyanakkor tudatosítani kell, milye­nek a hazai viszonyok és lehetősé­gek. A hatszázezres piacból, ami a dél-szlovákiai magyarságot jelenti, nem lehet megélni. Magyarországra nehéz betörni, viszont itt van a szlo­vák piac, s mint zenészeknek, mert elsősorban azok vagyunk, elég jó áttekintésünk van a szlovák zenei, könnyűzenei életről. Úgy is mond­hatnám, tenyerünkön fekszik az egész. Persze, nem csupán zenét tervezünk kiadni, illetve nem csupán könnyűzenét, de komolyzenét is és mesekazettákat. A napokban jelenik meg az első mesekazettánk, ma­gyar népmesékből, egy nagy kazet­tára tervezett sorozat első darabja­ként. A meséket Dráfi Mátyás, Bol­doghy Olivér, B. Kovács Ildikó és Ferenczy Anna mondják. Ezt köve­tően Grimm, Andersen és az Ezer­egy éjszaka legszebb meséiből ter­vezünk válogatást, lehetőleg még az idén valamennyit, s feltehetően szeptemberben jelentetnénk meg a Három kalap folytatását is, egy zenés gyermekvers-kazettát. - Honnan származik az ötlet, hogy meséket jelentessetek meg magnókazettán? És miért éppen ezeket? - Mert ezek a mesék alkotják a gyerekek alapkönyvtárát, vagy úgy is fogalmazhatnánk, ezek slágerek. Tudjuk milyen korban élünk: a szü­lők egyre kevesebbet mesélnek a gyerekeknek, hisz aiig van idejük foglalkozni velük. A kazettákkal leg­alább megmarad a gyermek és a mese kapcsolata, ugyanakkor nin­csenek jó mesekazetták a piacon, Magyarországon sem. Ez tükröződik a megrendelésekben is. Legalább kétezer levelet küldtünk szót, első­sorban óvodáknak, alapiskoláknak, Csemadok járási központoknak, ma­gánszemélyeknek. A megrendelé­sek naponta jönnek, a kereslet egyértelműen azt bizonyítja, van igény a mesekazettákra. Elő­jegyzést is elfogadunk, hiszen ez bevett formája a terjesztésnek szer­te a világon. - Említetted, hogy elsősorban ze­nekiadó vagytok. Mit terveztek ezen a téren? - Lehet, hogy több a tervünk, mint az erőnk. Igaz, nagy lehetőségeink vannak, hiszen a kiadó 1991-ben világszínvonalú amerikai és japán berendezéseket vásárolt, így a mű­szaki minőség eleve garantált, ami nem elhanyagolható szempont, hi­szen manapság mindenki az olcsó, s nem éppen minőségi kazettákat adja ki. Terveink? Most tárgyalunk a Ghymes zenekarral, az ő zenéjük­ből szeretnénk készíteni egy váloga­tást, aztán Boráros Imre-kazettát Seres Rezső dalaiból, szlovákul pe­dig Gombitová új lemezét, Robo Gri­gorovtól, valamint Miroslav Nogától és Štefan Skrúcanýtól egy kazettát. Tervezünk egy relaxációs kazettát is kiadni, s ezen kívül szintetizátor­zenét, külföldi előadókkal. S ki ne felejtsem, egy karácsonyi meglepe­tést is tartogatunk, kizárólag felnőt­teknek, magyarul, de a témát még nem árulom el. Ha mindez belefér az idei évbe, azt hiszem, nem panasz­kodhatunk. - Csupa optimizmus. Úgy tűnik, a gondokat nem is ismeritek... - Gondok talán a reklámmal van­nak. Számomra érthetetlen, miért kell a hazai magyar lapokban olyan taxát fizetnünk a reklámért, mint a nem kulturális tevékenységet folytató cégeknek. Holott, amit mi csinálunk, az kultúra. Talán jó lenne, ha létre jöhetne valamiféle megálla­podás a kiadók és a lapok között. Talán ez a legnagyobb gát a tevé­kenységünkben, hogy szinte parti­zán módon kell eljuttatni az embe­rekhez a kiadványainkat. - Említetted a gyermekek alap­könyvtárát. Számítotok továbbra is a hazai magyar írókra, költőkre? - Hogyne. Sőt, szeretném felhívni a figyelmüket, ha vannak jó meséik, gyermekverseik, dramatizálni való szövegeik gyerekeknek, szívesen kiadjuk őket, csak jelentkezzenek. KÖVESDI KÁROLY HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN SZOMBATON a négyórás publi­cisztikai magazinban, amelynek mű­sorvezető-szerkesztője Tóth Erika, többek között hangképekben szá­molunk be arról a konferenciáról, amelyet a magyar felsőoktatás és pedagógusképzés jövőjéről tartottak nemrégiben Nyitrán. A műsornak or­vos vendége is lesz. Dr. Kovács László, a pozsonyi egyetem gyer­mekkórház gyermekklinikájának do­cense arról beszél majd, hogyan lehet megelőzni a gyermekkorban a korai szív- és érrendszeri betegsé­geket. A doktor úr az adásban a hall­gatók kérdéseire is válaszol majd. A déli hírek után Pop Mix, ezt 13 órakor az Új hullámhossz követi. A szerkesztő, Molnár Norbert aján­lata: Milyen is a Madách Akadémia? - reakció egy két héttel ezelőtt el­hangzott beszélgetésre: Meddig csi­nálhatja mindezt Olga Keltošová? - Zoller Mihály: Egy humanitárius segély viszontagságos útja. Két órá­tól az operakedvelőknek közvetí­tünk. 14.25-kor Iskolások műsora. 15 óra 38-tól részletek hangzanak el a Padlás című musicalből, a komá­romi Jókai Színház művészeinek előadásában. VASÁRNAP a 8.30-kor kezdődő Világosság azoknak szeretne út­mutatóul szolgálni, akik gyakran ta­nácstalanok, és életük sok, megol­datlan problémájával nem tudják, ki­hez forduljanak. A hallgatók Iván István zsigárdi református lelkész elmélkedését hallják. Ezt a műsort 9 órakor a Kölyökvilág követi, amely egy nagykéri nyelvi vetélke­dőről és egy párkányi író-olvasó ta­lálkozóról tudósít. 11 órakor Irodal­mi mozaik. 12 óra 10 perckor a Fia­talok stúdiója jelentkezik. Két óra­kor Nótacsokor, ezután a BBC ma­gyar nyelvű adása következik, 14.15-kor. Ezután Fáklya kulturális magazin. Vasárnap délután 15.40­től helyszíni közvetítést adunk a Ta­vaszi szél vizet áraszt című orszá­gos népdal- és népzenei verseny gálaműsoráról. A Köszöntővel zár­juk vasárnapi műsorunkat. (Hritz J.) A BAROMÉTER VIHART JELEZ (Folytatás az 1. oldalról) 650-en maradtak. A hírek szerint a napokban várhatóan újabb 50-100 emberét kénytelen elkül­deni. - Az emberek is tudják, ha nincs munka, rájuk sincs szükség - mond­ja gondterhelten Ján Trhan mérnök, állomásfőnök-helyettes. - Egyálta­lán nem könnyű azt mondani az évek óta itt dolgozó vasutasnak, hogy „elmehetsz". Éppen most fo­lyik az elbocsátásra kerülők kivá­lasztása. A leg rátermettebbeket, a legügyesebbeket szeretnénk meg­tartani, akikre nyugodtan rábízhatjuk az állomás működtetését. Mint ahogy szerte az országban, a párkányi vasútállomáson is érző­dik a pénzhiány. Nincs pénz üzem­anyagra, sőt karbantartásra, felújí­tásra sem. Beruházásokról, fejlesz­tésről pedig csak álmodozhatnak. A központi igazgatóságtól kapott eszközökből gazdálkodnak. - Spórolunk, ahol csak lehet, min­den anyaggal, eszközzel, amivel le­het, s ami még nem veszélyezteti a forgalom biztonságát - mondja Trhan mérnök. Ezzel összefüggés­ben említi meg, hogy a párkányi vasútállomáshoz tartozó vonalakon is megszüntettek hót járatot. Sajnos, köztük néhány igen forgalmas, úgynevezett munkásvonatot is, amelyeken ráadásul az állomás több alkalmazottja is rendszeresen uta­zott. - A megszüntetésre kerülő vona­tokat a Szlovák Vasutak Központi Igazgatósága választotta ki. Hogy milyen kritériumok alapján, nem tud­juk. Mi ugyan benyújtottunk egy ja­vaslatot, amellyel még nagyobb megtakarítást is el lehetett volna érni, viszont a lényeges járatok meg­maradtak volna. Nem fogadták el. Még csak meg sem hallgatták az állomásfőnökünket, azzal küldték el, hogy akkor minden állomás kifogá­sait meg kellene hallgatniuk, s arra nekik nincs módjuk. Hogy hogyan fognak utazni a vasutasok, az nem érdekelte őket. Mint ahogy az sem, mi lesz azokkal, akiket el kell külde­ni. Az igazgatóság egyik munkatár­sa a minap azt kérdezte, milyen az emberek hangulata. Most erre mit lehet felelni? Mit mondhatok én an­nak a vasutasnak, akinek reggel hétkor letelik a szolgálata, de csak - csóválja a fejét bosszúsan. - A ha­sukra ütöttek, úgy választották ki a megszüntetésre kerülő járatokat is. Hogy mi lesz a következménye, azzal nem törődtek. Én már húsz éve vagyok a vasútnál, de ilyen állapotokat még nem éltem meg. A vasút még a nagy gazdasági válság ideje alatt sem volt ilyen siral­mas állapotban, mint most, állítja Molnár János gépkisérő húsz éve dolgozik a vasútnál, de a jelenlegihez hasonló viszonyokra nem emlékezik Méry Gábor felvételei déli 12-kor megy vonata? Hogyan kérhetem tőle, hogy este álljon újra szolgálatba, mikor nem tud haza­menni, hogy kipihenje magát? Molnár János gépkísérő is azok között volt, akik április 13-án reggel hiába várták a fél nyolckor Lévára induló személyvonatot. Hét órakor tette le a szolgálatot, és este újra be kellett lépnie. Busszal utazott végül is haza, Csatára - természetesen a saját pénzén. A jegy árát a vasút nem téríti meg, hiába van vasúti alkalmazottként kedvezménye. - Fejetlenül csinálnak mindent Trhan mérnök is. Szerinte a helyzet a közeljövőben csak rosszabb lesz. A napokban sorra kerülő elbocsátá­sokat várhatóan újabbak követik. Az Európai Közösségeknek a volt keleti blokk államaiból származó hús- és tejtermékekre vonatkozó embargója máris érezteti hatását, a párkányi vasútállomásnak ugyanis éppen az élőállatszállítás biztosítása volt az egyik fő munkaterülete. Ráadásul a szerelvények összeállításán kívül akadt más, speciális munka is: az állatok ellátása, etetése, itatása. Az EK-tilalom előtt egy hétre átlag 120-150 ilyen szállítmány jutott. Húsvét óta alig egy-kettő akadt. - Az alkalmazottainknak kényte­lenek voltunk más munkát adni, most szenet hordanak, takarítanak, de ha az embargó még sokáig fog tartani, kénytelenek leszünk őket is elbocsátani. S utánuk mehetünk mi is, mert már nem lesz kit irányítani - jelenti ki Trhan mérnök. Hogyan lehetne ebből a nehéz helyzetből kijutni? Maga sem tudja. Mindenesetre nem ülnek és várnak ölbe tett kézzel. Hosszú előkészítés után végre megindítják a kombinált szállítást: a helyi papírgyár és a töb­bi környező üzem termékeit szállító kamionokat ezentúl Párkányból vas­úton fogják eljuttatni rendeltetési he­lyükre. - Ez a szállítási forma vitathatat­lanul előnyös ökológiai és gazdasági szempontból is. Számunkra ez azt jelenti, hogy van mit szállítanunk, tehát az alkalmazottainknak munkát tudunk biztosítani, s némi anyagi haszonra is számíthatunk. Az állomás jövője azonban nem­csak ezen múlik, s ezt tudják Pár­kányban is. - Minden attól függ, mikor fordul jobbra az ország gazdasági és politi­kai helyzete, mikor rendeződnek a viszonyok az EK és a keleti blokk országai között, a visegrádi négyek, s azon belül (ami számunkra a leg­fontosabb) Szlovákia és Magyaror­szág között - véli Trhan mérnök. - Nagyban hozzájárulna a vasúti teherforgalom növekedéséhez, ha véget érne a jugoszláviai háború. Ha megindulna a kereskedelem, szá­munkra is több munka lenne. Mert ha van áruforgalom, akkor van mun­ka. S ha van munka, senkit nem kell elküldeni. S ha dolgozunk, ha szállí­tunk, lesz miből megélni. Ellenkező esetben nem tudom, mi lesz ve­lünk . . S. FORGON SZILVIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom