Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-10 / 57. szám, szerda

1993. MÁRCIUS 10. . ÚJSZÓM KALEIDOSZKÓP KÁRMÁN NAPOK LOSONCON Március 14-én ünnepi műsorral kezdődik Losoncon a Kármán Na­pok idei rendezvénysorozata. A Kár­mán-emlékmű délelőtti (11 óra) megkoszorúzása után a Kármán Színkör és a helyi Csemadok-alap­szervezet Hercz utcai székházában (15 órakor) Duray Miklós nyitja meg a Nemzetiségek a Duna-medencé­ben című kiállítást. Az ünnepi műsor résztvevői: Patakiné Kerner Edit (Salgótarján), a füleki férfi énekkar, a salgótarjáni Bólyai iskola diákkó­rusa. Március 16-án a füleki Zsákszín­ház mutatja be Schwajda György A csoda című darabját a városi mű­velődési központban. Március 16-17-én a vers- és prózamondók versenyét rendezik meg a területi művelődési központ M-klubjában. Március 17-én 17 órától Csáky Károllyal találkozhatnak az érdeklő­dők a közelmúltban megjelent Nóg­rádi tájakon című könyve kapcsán. A beszélgetést Böszörményi István vezeti. Március 19-én 17 órától An­dor Csaba budapesti Madách-kutató tart előadást Miért nem ment el Ma­dách Fráter Erzsivel a losonci bálba címmel. Március 18-án 18.30-tól a zene és irodalom estjét tartják meg a losonci pedagógiai középiskola di­ákjai. Közös úton a Lámpással a címe annak a találkozónak, amely márci­us 23-án este 18 órakor kezdődik. A Lámpás című közéleti hetilap ez év januárjától jelenik meg Salgótar­jánban, ottani vállalkozók támogatá­sával. Az est egyik célja, hogy a szerkesztőkkel rendezett találko­zón a városnak és környékének vál­lalkozói is lehetőséget kapjanak a kapcsolatfelvételre. A Kármán Napokat a Kármán Jó­zsef Színkör színészének, Tóth Ist­vánnak az önálló estje zárja március 25-én este 18 órától. A Kármán Napok védnöke a Lo­sonc, Fülek és Vidéke Alapítvány. Rendezői: a Csemadok losonci alapszervezete, az Együttélés terü­leti ügyvivő testülete, a Kármán Jó­zsef Színkör, a regionális művelődé­si központ. Támogatói: Neo-Európa (Losonc), Rákóczi Szövetség, Cse­madok TV. P. J. ESTERHÁZY-EMLÉKÜLÉS Gróf Esterházy János születésé­nek 92. évfordulója alkalmából már­cius 14-ón, vasárnap, 11 órától em­lékülés lesz Budapesten az Eötvös József Gimnázium dísztermében (Budapest V, Reáltanoda u. 7). Elő­adást tart Koncsol László Ester­házy János időszerűsége - sorstár­sai szemével címmel; Horváth Sán­dor kiváló művész előadásában részletek hangzanak el Esterházy szellemi hagyatékából, majd a Ko­máromi Jókai Színház művészei lépnek fel, akik még egyszer érde­keltek lesznek a találkozón, ugyanis gróf Esterházy Alice átadja a társu­latnak, valamint Ébert Tibor írónak az Esterházy János Emlékbizottság által alapított emlékérmet. Az ese­mény a szlovákiai magyar politikus emléktáblájának (Szép u. 3) megko­szorúzásával zárul. (b) I me, ez lett a nóta vége. A szlovák oktatási mi­niszter alig pár héttel ezelőtt még azt bizonygatta, nem lesz spórolós program az iskolaügyben. S már itt is a cáfo­lat cáfolata. Magyarán: Kučera miniszter úr füllentett. Nem nagy ügy, gondolhatnánk. Las­san meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az önálló Szlovákia első és szakértői kor­mánya szakértői hozzáértéssel improvizál, s azon túl, hogy hu­száros gyorsasággal üti le a feje­ket, ugyanolyan határozottság­gal tehetetlenkedik. A közleke­dési miniszter legfőbb gondja, hogy kicsavartassa a magyar községtáblákat, az egészségügyi miniszter az orvosok nyakába sózza a gyógyszerhiányt, a mun­kaügyi miniszter úgy pávásko­dik, mintha ezért fizetnék, a kul­turális miniszter a kultúra egy, számára nem kedves részét igyekszik a földbe taposni, a bel­ügyminiszter elégedetten dör­zsöli a kezét, miközben növek­szik a bűnözés. Miért éppen az ÚJRA A KISISKOLÁK? oktatási miniszter lenne kivétel? Persze, érti az ember, hogyne értené a kézenfekvő magyaráza­tot: szegény az eklézsia. S ahol nem jut kenyérmorzsa az ege­reknek, ott a Bibliát rágják meg jobb híján a szorgos rágcsálók. Az első jajkiáltások a bibliaevés szomorú tényét hozzák be a szerkesztőségbe is. Arról tudó­sítanak, hogy a negyven évig pórázon tartott tanítók nyakára lassan ismét felkerül a nyakörv, amit úgy hívnak: gazdasági szükségszerűség. Megszűnik a túlóra, összevonják az osztá­lyokat, eltörlik az erdei iskolá­kat, meg a jó ég tudja, mit okos­kodnak még ki a „szakértők", hogy még láthatóbb legyen fel­zárkózásunk Albániához és Af­ganisztánhoz. Uramisten, hová lett a három évvel ezelőtti álmo­dozás arról, hogy felszabadul­ván a pártállami butítás alól, visszalopakodik az esztétika a latin az iskolákba, hogy külön­válnak az erőszakkal összeháza­sított iskolák... Hogy megoldást nyer felsőoktatásunk nyomorú­sága. Van azért kivétel: a munkára nevelést továbbra is osztott cso­portokban lehet tanítani, mert attól lesz pallérozott a nemzet, okos a jövő generációja. Igaz, hözödöszöéknek nincs szüksé­gük sok kicsi Einsteinre, akik láthatóvá tennék a szlovák déli­bábot, sokkal inkább erős, tap­sos tenyerekre, akiknek az a dol­guk, hogy éljenezzenek, amikor éljenezni kelletik, és hallgassa­nak, amikor hallgatni kell. Több­nyire az utóbbit. A nagy spórolásban, termé­szetesen, a kisiskolák nyakát is újra ki kell tekerni, mert ahol tíznél kevesebb nebuló ül az iskolában, ott „meg kell fontol­ni", mi legyen a sorsuk. Mert hiába dönt úgy egy falu önkor­mányzata, hogy megkegyelmez a télvíz idején buszozó gyere­keknek és a szülőknek, hogy visszaadja a falu ellopott és ki­metszett lelkét, mindhiába. Ku­čera úr nem ad a tanítónak fize­tést, s már meg is van oldva a kétlábon álló féllábú problé­mája. Tudniillik a parlamentáris és a helyi önkormányzatokra épülő demokrácia kérdése. Hiá­ba nyitják ki újra a berozsdáso­dott ajtót, ha a kulcs a miniszter úr markában lapul, s akkor csuk­ja be, amikor neki tetszik. A dolog csak annyiban érint bennünket, hogy a szlovákiai magyar­ság nagy része falun él. S az ájulatból lassan-lassan eszmélő magyarságnak a kisiskolák any­nyit jelentenek, mint az ember vérkeringésében a hajszálerek. Eldugulásukkal kezdődnek az érrendszeri zavarok. Elég sokáig betegeskedtünk, túl sokáig béní­tották végtagjainkat a pártállami gyógyszerek. Kezdődik minden elölről? KÖVESDI KÁROLY A LEGIGAZSÁGOSABB BÍRÓ AZ IDŐ - Vajon kinek lehet igaza? - me­rült fel bennünk újból a kérdés mi­nap, a Kassai Regionális Földügyi és Tájékoztató Szolgálat élén történt személycsere kapcsán. Kíváncsisá­gunkat fokozta, hogy a leváltott igaz­gatónak átadott felmondólevélben a szlovák mezőgazdasági miniszté­rium nem tüntetett fel okokat. A sértett fél, dr. Peter Kuchársky mérnök lapunknak így foglalta össze az üggyel kapcsolatos mondaniva­lóját: - Megvallom, számítottam rá, hogy kikezdenek, hiszen a Demok­rata Párt országos alelnöke vagyok. Az ilyen gyors leváltás azonban meglepett. Annál is inkább, mert januárban a minisztériumtól még pénzjutalmat kaptam munkámért. Leváltásomat a munkaadóm hivata­losan nem indokolta meg, ám én POLITIKAI VAGY SZAKMAI ÉRVEK DÖNTENEK? tudom, mi nem tetszett a minisztéri­umnak, illetve a leváltásomat szor­galmazóknak. Nem tetszett nekik például, hogy támogattam a magán­szektor kibontakozását. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy az érvé­nyes törvények szerint cselekedtem. Egyesek kifogásolták a hivatalukban is megvalósított létszámleépítést, annak egyes részleteit. Ugyanakkor az én számlámra próbálják írni azt is, hogy a bárcai földtulajdonosok és a helyi állami gazdaság huzavoná­ját nem sikerült úgy rendeznünk, hogy mindkét fél elégedett legyen. Pedig ezt szerintem a törvények hiá­nyosságai okozták. Ez ügyben telefonon felhívtuk a mezőgazdasági minisztériumot is. Ľubomír Petrik osztályvezető el­mondta: - A volt igazgató elsősorban poli­tikai okot lát döntésünk mögött. Nos, ha ö így állítja be a dolgot, ez nem más, mint a közvélemény félreveze­tése. • Viszont a minisztérium nem kö­zölte vele írásban leváltásának okát. A törvény nem kötelezi erre a mun­kaadót, ám mégis megteheti, s ezzel elejét veheti a különböző találgatá­soknak, nemde? - Ismételten kijelentem, hogy ne­vezettet nem politikai hovatartozása miatt váltottuk le, hanem azért, mert sok hiányosság merült fel a régió mezőgazdasági termelésének irá­nyításában, továbbá a regionális iro­da munkájában, s ennek következ­tében a régióban tetemesen csök­kent az agrártermelés az utóbbi időben. • Elmondható tehát, hogy a mi­nisztérium respektálta a járás mező­gazdasági szövetkezetei vezetőinek a leváltást sürgető levelét? - Ellenőrzésünk során beigazoló­dott, hogy a petícióban feltüntetett érvek megalapozottak. Ismétlem, szó sincs politikai okokról. Ezzel kapcsolatban szeretném megje­gyezni, hogy a 36 regionális iroda közül csak négyben eszközöltünk személycserét, s mindegyik esetben az érintettek munkájában előfordult hiányosságokért, mulasztásokért. Hogy kinek van igaza? Szerin­tünk annak, akit majd az idö fog igazolni. Egyébként Peter Ku­charskýt a minap Kassa képvise­lő-testülete megválasztotta főpol­gármester-helyettesnek. (gazdag) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (Budapest) pályáza­tot hirdet a határon túli magyar köny­vek kiadásának támogatására. Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a hatá­rainkon túli szerzők műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan határon túli kiadó, egyházi szerve­zet, kulturális műhely, alapítvány vagy magánszemély, amely, illetve aki ilyen müveket kíván megjelentet­ni. A kéziratokat valamely bejegyzett magyar nyelvű kiadóhoz kell benyúj­tani, amelyek pályázat formájában juttatják el az alább megjelölt címre, a megadott határidőkig. Csakis pon­tos gazdasági számításokkal alátá­masztott pályázatokat vehetünk fi­gyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben ré­szesíti a nemzeti önismeretet szol­gáló könyveket, a tudományos, egy­házi, eredeti, illetve a magyar klasz­szikus és kortárs szépirodalmi s el­sőkötetes szerzők műveinek megje­lentetését. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat orszá­gonként, szükség szerint a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igé­nyeket mérlegelve a Kuratórium által felkért személyiségekből álló bizott­ságok véleményezik. A támogatás­ról a Kuratórium dönt, két ütemben. Beküldési határidő: Elbírálás: I. ütem: 1993. március 31. májusban II. ütem: 1993. július 31. szeptemberben A kéziratok, illetve a pontosan kitöl­tött pályázati űrlapok országonként a következő címekre küldendők: Románia: Kriterion Könyvkiadó, 3400 Kolozsvár, Stefan eel Mare 1 Szlovákia: Madách Kiadó, 816 21 Pozsony, Michalská 9 Vajdaság Fórum Könyvkiadó, 21000 Újvidék. Vojvode Misi­ca 1 Horvátország: Magyar Képes Új­ság, 54000 Eszék, Trg. Sve­toga Trojstva 3/II Szlovénia: Muravidéki Magyar Kö­zösség Kiadói Bizottság, 69220 Lendva, Partizán u. 120 Kárpátalja: Intermix Kiadó, 294000 Ungvár, Petőfi tér 14., VII. em. 71 Burgenland: Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület, A-7400 Oberwart, Schulgasse 3/1 Más Országok: Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Etnikai és Nemzeti Kisebbsé­gi Főosztály, 1884 Budapest, Pf. 1. A főosztály külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal. A HATÁRON TÚLI MAGYAR KÖNYVEK KIADÁSÁNAK TÁMOGATÁSÁRA - 1993 1/ A kiadó neve: Címe: Telefon/fax: 2/ A szerző neve: (A szerkesztő neve) 3/ A mű címe: 4/ A sorozat címe: Már megjelent kötetei: Tervezett kötetei: 5/ Hányadik kiadás: 6/ A megjelenés tervezett időpontja: 7 A tervezett terjedelem: - szerzői iv: - nyomdai ív: 8/ Tervezett kivitel: - papír: - kötés: - formátum: - előállítás technikája: 9/ Tervezett illusztrációk: - száma: - kivitele: 10/ Tervezett példányszám: 11 / Tervezett részletes kalkuláció (forintban vagy USD-ben kérjük meg­adni): összköltség: Nyomdai költség: Kiadói költség: 12/ Terjesztés módja: (ingyenes, áras, országhatáron kívüli) 13/ Tervezett - bevétel: - veszteség: 14/ Igényelt támogatás forint összege: Számlaszám: 15/ Kért-e, illetve kapott-e a kiadvány, illetve a kiadó támogatást más forrásból: 16/Szükség szerint a könyv ajánlóinak neve és az ajánlás rövid indoklása: 17/Tartalmi ismertetés (legfeljebb 1 oldal): Pályázó kiadó Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a pályázat 6 példányban, minden pont kitöltése után a pályázó cégszerű aláírásával nyújtható be. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom