Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-08 / 55. szám, hétfő

1993. MÁRCIUS 8. MOZAIK 4 • HARMADIK? NEGYEDIK? DTOLSO? Meglepő hírrel fogadnak a Népszabadság és a Magyar Hírlap szerkesztőségében. - Sok-sok laphoz hasonlóan ezúttal nem leszünk ott a Sajtófesztiválon. Indokaik egyformák: - Nincs arculata, szakmai értelme a rendezvénynek, amelyről senki sem tudja, halódik vagy éledezik. Még az sem egyértelmű, hogy a harmadik vagy a negyedik fesztivál az idei. Ahány médium, annyiféle adatot tüntet föl, de ez legyen a legnagyobb baj. Nagyobb gond, hogy drága a bérlet a Hungexpón, meg kell gondolnunk, mire költjük a pénzünket. xxx Ezek után kissé csalódottan indultam a vásárvárosba, ahol a D pavilonban, a négy napig tartó rendezvény színhelyén, péntek délelőtthöz képest meglepően nagy nyüzsgés fogadott. - Mi fontosnak tartjuk a fesztivált, ezért idén is itt vagyunk - tájékoztat Gruber László, a Magyar Nemzet Kiadó Részvénytársaság vezérigazgatója. - A sajtófesztivál nem szakmai találkozó, hanem olyan fontos fórum, ahol sok ezer olvasónkkal találkozhatunk, új előfizetőket toborozhatunk. A hétvégére színes programokat szerveztünk. Vendégünk lesz Hermann István, a Külügyminisztérium szóvivője, Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, Barsiné Pataky Etelka címzetes államtitkár, expofőbiztos, Szabó Bence olimpiai bajnok, továbbá a vállalkozók és a gyáriparosok országos szövetségének két elnöke. Szerintem anyagi és kiváltképp szakmai szempontból sem lesz ráfizetéses ez a rendezvény. Péntek délután már több ezren hömpölyögnek a standok előtt. Néhány ember véleményére vagyok kíváncsi. - Unjuk a politikát, de a jó újságot nem. Annak van jövője. -Jó kis hétvégi szórakozás. Röhöghetünk Hacseken és Sajón, méghozzá ingyen, jó fejekkel vitatkozhatunk, aztán a sör sem túl drága. - Érdekesek az élő tévé- meg rádióközvetítések, tartalmasak a vitafórumok. Jó ötlet a Sajtófesztivál. A standokon és a büfékben sok neves magyar újságíró feltűnik. Borúlátók, keserűek a mondataik. A médiumháború és a súlyos gazdasági válság felborzolta idegállapotukat, kikezdte optimizmusukat. Az Állami Számvevőszék éppen e napon hozta nyilvánosságra a Magyar Posta gazdálkodását vizsgáló ellenőrzés negatív szenzációját: az állami vállalat tavaly másfél milliárd forintot veszített a hírlapterjesztésen. A jelentós szerint a posta nem tudott alkalmazkodni ahhoz az új helyzethez, amely a nagy állami kiadók eltűnése, a kis és gyakran rövid életű lapok megjelenése miatt állt elő. Az üzletág veszteségének nagy részét a posta rugalmatlansága és az eladhatatlan újságok mennyiségének megszaporodása okozta. A folytatás e tájakon még mindig csak egy lehet: az agyonbürokratizált postai hírlapterjesztés marad, az árak minden bizonnyal nem. Növekszik a lapterjesztés díja, szaporodik a csődbe jutott lapok száma. Magyarországon is... Az Erdélyi Magyarok Egyesületének, illetve a Hírlapkiadó Vállalat standjain magyar kisebbségi lapok szerkesztőivel találkozom. Sokféle gond, panasz szakad ki belőlük is. Az újvidéki Fórum Kiadóház nyomdászai jövő hétre sztrájkot jeAz Új Szó és a Vasárnap perceken belül elfogyott (Méry Gábor felvétele) lentettek be. A kiadó a minimálisnál is alacsonyabb bérüket háromhetes késéssel folyósítja, mire az alkalmazottak kézhez kapják, a hatalmas infláció miatt elveszti kis értékét is. A Magyar Szó szerkesztőségének egyébként is több tízezer márka az adóssága... Erdélyben napjainkban viszonylag sok és színvonalas regionális magyar lap jelenik meg, amelyek tiszteletet parancsoló szellemi és erkölcsi erőt, elszántságot sugároznak. Ám nagy kérdés, hogy az elképesztő gazdasági gondok, a nacionalista hecckampány, amely többek között az ottani magyar újságok terjesztésének akadályozásában és a legkülönbözőbb anyagi megszorításokban is megnyilvánul, milyen politikai, gazdasági és emberi károkat okoz Erdélyben... Szabó Béla, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettese ugyancsak lehangoló tényekről számol be: - Erre az évre szerkesztőségünk mindössze ezer liter benzinre kapott ígéretet Eddig még egyetlen deci benzint sem utaltak át. Fizetésünk alapvető élelmiszerre sem elég, különben is hiába kapjuk meg a napról napra értéktelenebb kupont, ha semmit sem tudunk venni érte. Végre sikerült Sziktivkarból papírt rendelnünk, mondták, tízezerhatszáz kupon tonnánként. Oké, válaszoltuk. Másnap jött a telefon: Húszezer. Oké, mondtuk. Egy hét múlva megérkezett a számla. Harmincezer. Amikor két nap múlva végre vonalat kaptunk, közöltük, hogy ez így nem oké. Rövidre zárták a dolgot: ha riem fizettek, nincs papír. Nincs üzemanyagunk Noé korabeli a telefonhálózatunk, katasztrofális a helyzetünk. Még ennél is szörnyűbb az, hogy tavaly meghirdettük, mennyi lesz a Kárpáti Igaz Szó idei előfizetési dija. Vagy tízezren összekuporgatták a nem kis pénzt. Most meg kénytelenek voltunk közölni, hogy az infláció miatt a befizetett összeg csak az első negyedévre elég. Szegény olvasónknak újra fizetnie kell, ha hetente háromszor olvasni szeretné Kárpátalja egyetlen magyar napilapját. Egyébként csak a nevünk napilap, mert már csak hetente háromszor jelenünk meg... Beszélgetésünk során refrénként tér vissza a mondat: Bezzeg az Új Szó. Zavarba hoznak a kollégák. Látszólag nincs okom panaszra, hiszen a hallottaknál nálunk még jobb a helyzet. De meddig? - mondom ki hangosan kételyeinket, gondjainkat. Nem vigasz számomra, hogy azért sikerül őket is megdöbbentenem, amikor elmondom: januártól Szlovákiában a postai hírlapterjesztő botrányosan magas díjért, az ár csaknem ötven százalékáért kézbesíti az Új Szót. Itt sincs apelláta, ha nem tetszik, hát nem terjesztjük - ismételgették az állami vállalat vezetői. A magánlapterjesztők napilapokat helyben vagy kisebb körzetekben árusítanak, országos kézbesítésről nem óhajtanak tárgyalni, úgyhogy a posta egyeduralmát még mindig senki és semmi sem veszélyezteti. Egyben azért jobb a helyzetünk. Erdélyből képtelenség nagyobb tételben magyar lapot Magyarországra hozni. Szabó Béla hagymák közé dugott el több tucat Kárpáti Igaz Szót. Néhány száz Új Szót és Vasárnapot viszont gond nélkül engedtek át a határon. Egyetlen becsületbeli nyilatkozatot kértek: hogy a lapot nem árusítjuk. Bízom abban, hogy az Új Szó és a Vasárnap nem azért fogyott el szinte perceken belül, mert ingyen lehetett vinni... Többen kérdezték, hol lehetne előfizetni napilapunkra. Tanácstalanul tártam szét a karom. A Hungaropress, a Librotrade és több magántársaság a világ bármilyen lapjára fölveszi a megrendelést, kivéve a szomszédos országok magyar újságait ... Tisztázatlanok a gazdasági kapcsolatok, nincs világos elszámolási rendszer - visszhangozták mindenhol a választ, amely jellemző adalék a kilencvenes évek zűrzavaros Közép-Európájához. Szombaton még többen jöttek ki a vásárvárosba. Sok lehangoló információ ellenére ez a nagy érdeklődés reménykedéssel tölt el. Nem tudom, hogy a harmadik vagy a negyedik Sajtófesztivált renďezték-e az idén. Egyben viszont biztos vagyok: nem az utolsót. SZILVÁSSY JÓZSEF LÉGVÁRAK KONTRA VALÓSÁG A tegnapi Lépések című tévéműsor vendégei a betegsegügynek csúfolt egészségügy nehézségeit kívánták elemezni A figyelmes néző iáthatta, hallhatta, hogy míg Viliam Soboňa egészségügyi miniszter, dr. Tibor Ďuriš, a Nemzeti Biztosító igazgatója s részben dr. Irena Belohorská, a pozsonyi Egyetemi Kórház új igazgatónője rózsaszínűre próbálták festeni a jelenlegi helyzetet - van pénz a gyógyszerekre, van a minisztériumnak koncepciója, s tartalékai úgyszintén, illetve az állami költségvetés egészségügyre szánt összegét a médiák nem idézik pontosan, nyolcmilliárd korona hitel áll Szlovákia rendelkezésére, a biztosító a gyógyszerszámlákat maradéktalanul megtéríti, illetve a beteg egyelőre nem érzi a pénz szűkét addig a többiek: az orvosok, a gyógyszerészek kamaráját, a szakszervezetek, a kórházak társulását képviselők indokoltnak tartották a csütörtöki orvosi tüntetést. Kifejtették, csak akkor változhat a helyzet, ha a hiányosságokat megnevezik és igazat mondanak nemcsak egymásnak, hanem a lakosságnak is. Amikor a miniszter a fényes távlatokról beszélt (a nyolcmilliárdos hitelről s a bevezetésre váró egészségügyi programokról), dr Jozef Jakuš képviselő kénytelen volt arra kérni a minisztert, ne építsen légvárakat akkor, amikor a jelenlegi anyagi helyzet arra kényszeríti az egészségügyi dolgozókat, a kórházak igazgatóit, hogy szűkítsék szolgáltatásaikat. ne használják ki teljes mértékben - már ahol vannak - a drága műszereket, s amikor bár rendelet van rá, hogy emelhetik az egészségügyi dolgozók fizetéseit, mégsem tehetik meg. (péterfi) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT KINEK MUZSIKÁLT A REZESBANDA? Tény, hogy Szlovákiában a választások óta lelassult a privatizálás üteme, és összehasonlíthatatlanul lassúbb, mint Csehországban. Más ország - más szerkezet- és tulajdonváltási filozófia. Úgy tűnik, Pozsonyban még mindig nem fedezték fel azt a marxi tételt, hogy a tőkének nincs nemzetisége. Miközben a vagyonjegyes privatizációt a folyamatok perifériájára szorították, miközben a kormány azt állítja, hogy Szlovákia csalogatja a nyugati tőkét, a kormány mén/adó köreiből egyre-másra felröppen az intelem: nem szabad elkótyavetyélni a nemzet vagyonát. Ez - úgy általánosságban - így igaz, csak kérdés, mi előnyösebb az elkótyavetyélés megakadályozása során. Az-e, hogy megvárjuk, amíg a még működő gyárak is lerobbannak, vagy pedig minél hamarabb privatizálunk, hogy gazdára, tehát fellendítésükben érdekelt tulajdonosra találjanak. A privatizálási huzavona klasszikus példája a nagytapolcsányi Topvar sörgyár esete. Több korábbi próbálkozás után pénteken ismét nekiveselkedtek a ma még sikeres vállalat privatizálásának, de ezúttal is eredménytelenül. Noha ketten is beléptek a versenybe, egyikük sem vált a sörgyár tulajdonosává. Holomány miniszterhelyettes, a versenypályázatokat értékelő bizottság elnöke újságírók jelenlétében nyitotta ki az ajánlatokat tartalmazó borítékokat, és megállapította, hogy az ismérveknek mindkét ajánlat megfelel, mégsem került magántulajdonba a gyár. A minisztériumi emberek a kérdésre, hogy miért nem született döntés, szinte azt válaszolták: csak. Mintha előre eltervezték volna, hogy bármilyenek is lehetnek az ajánlatok, a gyár nem kerül ki az állam tulajdonából. Holomány miniszterhelyettes szerint részvénytársasággá kellene a vállalatot alakítani, és a részvénytöbbséget piacra kell dobni. Felmerül a kérdés: vajon kik, milyen intézmények szereznek részvényeket? Vajon nem az újraállamosítás fondorlatos formáján mesterkedik a minisztérium? Mert előfordulhat, úgy „sikerül" a privatizálás, hogy a piacra dobott részvények 51 százaléka banki manőverrel ismét az állam kezére kerül. A részvények 49 százalékáért pedig csinos összeghez jut az állam. A nagytapolcsányiak rezesbandát is hoztak Pozsonyba. Vajon kinek muzsikáltak? Vajon észrevették a muzsikusok, hogy populista indulót játszottak? A honorárium az lesz, hogy ők is vásárolhatnak majd egy-egy részvényt. ÁLLÍTSÁTOK MEG - MEČIART! Valami mintha azért változott volna a szlovákiai politikai életben azóta, hogy megválasztották a köztársaság elnökét. Csoda történik, és kulturált módon kialakul Mečiar és pretoriánusainak ellensúlya? Ez itt a kérdések kérdése azóta, hogy a miniszterelnök Milan Kňažko eltávolítását javasolta, majd Michal Kováč elnök nem túlságosan burkoltan ellentmondott, és pozitívan értékelte a külügyminisztérium munkáját. Azóta egy harmadik tényező is éreztetni kezdte hatását: a parlament külügyi bizottsága Ivan Laluha, a külügyi bizottság elnöke szintén Kňažko pártjára állt. Ha ez így folytatódik, megtörténhet, hogy kívánatos módon mérséklődik az országban a kormány túlsúlya, ellenőrizhetetlensége. Sőt, egy negyedik tényező is a porondra lépett: a Szlovák Nemzeti Párt elnöke, aki „csendestársként", a kormány tagjaként mindig odahatott, hogy a miniszterelnök azt tehessen ebben az országban, amit akar. Recseg-ropog a gazdaság, teljesen megalapozottan találgatják az emberek, hogy három hónapig marad-e hatalmon Mečiar kormánya, vagy fél esztendeig, így Ľudovít Cérnáknak is rá kellett döbbennie, hogy választania kell: engedelmesen követi-e a miniszterelnököt a szakadékig, vagy elhatárolódik tőle. Cérnák, úgy tűnik, a második megoldást választotta: csütörtökön keményen megbírálta a kormány néhány tagját, és kilátásba helyezte, hogy kilép a kabinetből. Minisztertársai kvalitásainak kétségbe vonásával a szó szoros értelmében meghazudtolta Vladimír Mečiart, aki még nemrég is fennen hirdette: bölcs kormánya van Szlovákiának. Az „Állítsátok meg Mečiart!" jelszó valahogy ott lebeg ma már mindenütt. A parlamentben, immár a kormányban is, a sajtóban nemkülönben, de mintha már a pozsonyi várban is éreznék ennek szükségességét. A jelszó megvalósításának legfontosabb tényezője - a parlamenti ellenzék - sajnos teljesen megszervezetlen, ós ahány tényezőből áll, annyifelé húz. Valami azonban már elkezdődött, és talán kialakul egy ütőképes erő, amely képes lesz elejét venni a teljes gazdasági és társadalmi káosznak. TÓTH MIHÁLY GONDOLATÉBRESZTO TALÁLKOZÁS A CSALLÓKÖZI ÉRTELMISÉGI FÓRUM BEMUTATKOZÁSA GYŐRBEN (Munkatársunktól) - A határokon túli magyar értelmiséggel ápolt kapcsolatok új állomásához érkezett a múlt hét péntek délutánján a győri Dunántúli Akadémiai Klub. Tagjainak meghívására a Széchenyi István Műszaki Főiskola klubjában mutatkozott be a Csallóközi Értelmiségi Fórum, amely a Csemadok alapszervezeteként tevékenykedik. Hulkó Gábor, az értelmiségi fórum elnöke bevezetőjében ismertette a három éve alakult és azóta klubszerű tevékenységet is folytató értelmiségi csoportosulás tevékenységét. Politikamentes szerveződésként az első lépésben a régióban meghatározó szerepet betöltő mezőgazdaság és feldolgozóipar állapotát mérték fel. Foglalkoznak azonban környezetvédelemmel, a bősi vízlépcső körül kialakult politikai viták szakmai irányba terelésével ós ebből adódóan a Duna mindkét országbeli védelmével. Szeretnék, ha a győri találkozás nyomán a győri tudományosság képviselői együttműködnének velük. Lipcsey Gyula a szlovákiai magyarság történelmi hányattatásairól, a kitelepítésekről, a jogfosztottságról és a lakosságcseréről tartott előadást. A mind a mai napig jogi értelemben rehabilitációban nem részesült szlovákiai magyarság fejlődéséhez nélkülözhetetlen a történészek objektív tényfeltárása és értékelése. A résztvevők nemcsak a százezreket ért megkülönböztetés következményeivel ismerkedtek meg, a beszélgetések során felvetették az értelmiség összefogásának az igényét. Átgondolt egyeztetés után meg kell találni a lehetőséget, hogy a magyarok iránt toleráns szlovák tudományosság képviselői is eljöhessenek az ilyen találkozókra. Kár, hogy Lipcsey György szobrászművész kamarakiállítása csupán ezen a délutánon volt látható Győrben. Remélhetőleg a közeljövőben lehetőséget kap egy nagyobb és hosszabb ideig tartó bemutatkozásra is. Bármennyire is várták a dunaszerdahelyiek és a győriek, nem érkezett meg a Kalligrarn Kiadó képviselője. Valamifajta szervezési félreértés miatt nem mutatkozott be ott ez az új kiadó, amely nemrég adta ki Koncsol László helytörténeti kutatásaiból született kötetet a csallóközi perekről, bűntettekről. A bensőséges hangulatú klubdélután jó alkalom volt az együttműködés eredményeinek a számbavételére. Győrött három felsőoktatási intézmény várja az arra alkalmas csallóközi diákokat, hogy a műszaki tudományokban, a pedagógiában és a katolikus hittudományban szerezzenek ismereteket Remélhetőleg, az ilyen jellegű együttműködés hamarosan bővül majd, hiszen éppen az értelmiségi réteg gyarapodása lenne a leghatékonyabb megtartó ereje a szlovákiai magyarságnak. (d-n)