Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-08 / 55. szám, hétfő

KALEIDOSZKÓP tÚJSZĎl — 1993. MÁRCIUS 8. AZ MDF-FRAKCIÓ ÚJ VEZETŐSÉGE CSURKÁT KIZÁRTÁK Balatonkenesén vasárnap délben fejeződött be az MDF parlamenti frakciójának hétvégi tanácskozása, amelyen a résztvevők megválasztották a csoport új vezetőségét. Az MTI jelentése szerint az ülésen Salamon László, Kiss Gyula, Kuiin Ferenc, Tóth Imre László, Kuzma Huba, Andrásfalvy Bertalan, Takácsi Gyula és Bakó Lajos került a testületbe. A korábbi vezetőségnek többek között tagja volt Csurka István és Elek István, az MDF liberális szárnyának képviselője is. Kónya Imre, a frakció vezetője elmondta, hogy az MDF mindhárom eszmei áramlatának képviselői részt vesznek az elnökségben, de kimaradtak mindazok, akik nem hagytak fel az országos gyűlés döntéseivel ellentétes politizálással. xxx A szabaddemokraták az MDF-et tekintik fő politikai ellenfelüknek és szeretnék ellenzékbe szorítani a mai magyar kormánykoalíció legerősebb pártját. Az SZDSZ célja, hogy a Fidesszel együtt a következő koalíció gerincét alkossa. Arra törekszik, hogy a mai kormánykoalícióból kiábrándult választók minél nagyobb részét megnyerjék. Ebben a legnagyobb vetélytársuknak az MSZP-t tartják, s ezért felkészülnek rá, hogy a kampány során leleplezzék az MSZP gazdasági programjának, választási ígéreteinek esetleges megalapozatlanságát. Ugyanakkor a demokrácia alapjai védelmének érdekében, szükség esetén, hajlandók együttműködni a szocialistákkal - hangzott el az SZDSZ vezetőségének szombati ülésén. NÉHÁNYÁBAN G

öncz Árpád magyar államfő szerint szükségszerű a parlamenti pártok mielőbbi megállapodása és a nemzetiségekről szóló törvény elfogadása, mert a külföld már bírálja Magyarországot a halogatásért. Az elnök a budapesti rádiónak adott szombati nyilatkozatában a továbbiakban annak a véleményének adott hangot, hogy a Bősről szóló tárgyalások még nem kerültek zsákutcába. Ezt bizonyítják a Vladimír Mečiar szlovák kormányfővel a múlt héten Pozsonyban folytatott tárgyalások is. Göncz idézte a miniszterelnök szavait, melyek szerint a szlovák-magyar kapcsolatokat nem lehet leszűkíteni Bős kérdésére, ,,a kapcsolatok gazdasági és nemzetiségi szempontból fontosak". B

ili Clinton amerikai elnök fontolóra vette, hogy a Borisz Jelcinnel megtartandó csúcstalálkozón újabb hitelgaranciákat nyújt a leszerelt orosz katonák lakásgondjainak enyhítésére. Clinton a továbbiakban azt tervezi, hogy alapot hoz létre a magánvállalkozók számára, s szándékában áll további amerikai szakértőket küldeni Oroszországba. H

írügynökségi jelentések szerint 1950 és 1970 között az USA felderítő repülőgépei több ezerszer hatoltak be a Szovjetunió légterébe. Az US News and World Report és az ABC televíziós állomás kiselejtezett kormánydokumentumokra hivatkozva közölte, hogy húsz év alatt legkevesebb 255 amorikai gépet lőttek le, s mintegy 138 pilóta sorsáról máig sem tudni semmit. K

abulban a hét végén ismét heves harcok robbantak ki. A kormánycsapatok Gulbuddin Hekmatjar mudzsahidjeinek állásait lőtték az afgán főváros keieti és nyugati negyedeiben, jelentette az ANA hírügynökség. A Reuter azonban tegnap már azt jelentette, hogy az egymással szemben álló afgán frakciók a pakisztáni Iszlamabadban békemegállapodást írtak alá. Az elnök továbbra is Burhanuddin Rabbani marad, a kormányfői tisztséget pedig Hekmatjar, a radikális Hezbe Iszlami vezetője veszi át. VISSZHANG A BANK TEHETETLEN Lapunk március 3-i számában rövid tudósítást közöltünk egy alsólánci esetről Ki zsebelte be a 3,5 millió koronát? címmel. A szerző leírja, hogy az ottani mezőgazdasági szövetkezet „kasszájából" egy ismeretlen - a Szlovák Mezőgazdasági Bank kassai fiókintézetén keresztül - az említett összeget saját számlájára utalta át. Jozef Dukes, a Szlovák Mezőgazdasági Bank sajtótitkára a leírtakkal kapcsolatban a következő nyilatkozatot juttatta el lapunk szerkesztőségéhez. ,,A Ki zsebelte be a 3,5 millió koronát? című tudósításban a szerző felteszi a kérdést, miképp volt lehetséges, hogy a bank kiadta a nem kis összeget. Ezzel összefüggésben meg kell jegyeznünk, hogy a kassai fiókintézet alkalmazottai a pénz átutalása és kifizetése során nem észlelték, hogy megszegték volna a pénzintézeti előírásokat vagy az általánosan érvényes jogszabályokat. Ezért ki is fizették az összeget. Az érintett alkalmazott fel is jegyezte a személyi igazolvány számát, de - amint az a tudósításban is szerepel - tény, hogy az igazolvány lopott volt. Az esettel a rendőrség illetékes szervei tovább foglalkoznak. A leírtak is alátámasztják, hogy a szervezetekben és a cégeknél az eddiginél jóval nagyobb súlyt kell helyezni a bankügyletekkel összefüggő tevékenységre, mivel sok esetben kerül sor okmányhamisításra, amellyel szemben a pénzintézet tehetetlen". AZ MKDM PROGRAMJA MEGFELEL AZ EURÓPAI NORMÁKNAK (Folytatás az 1. oldalról) kon nyugszik. Megjegyzem, hogy Szlovákiából rajtunk kívüi csak a Čarnogurský-féle KDM képviselője volt jelen. • Mivel az ECDU térségünkkel foglalkozó szekciójának az üléséről van szó, nyilván a tagfelvételi kérelmek megvitatása mellett elsősorban a régiót érintő kérdésekről volt szó. - A fórumon szó volt a térségünk problé,máival kapcsolatos esedékes akciók előkészületeiről. Tavaly már sor került Pozsonyban egy európai méretű, a kisebbségek témakörével foglalkozó rendezvényre, amelyet Ján Čarnogurskýék pártja szervezett. Idén júniusban ugyancsak a szlovák főváros ad otthont egy újabb tanácskozásnak, amelynek a központi témája ismét a kisebbségek helyzete lesz. Itt jegyzem meg, hogy az első akcióra csak nagy erőfeszítések árán, félig-meddig erőszakos úton sikerült bejutnunk. Most viszont, hogy már tagjai vagyunk az ECDU-nak, képviselőink előadásra is lehetőséget kapnak. Mivel újdonsült tagok vagyunk, még nem leszünk az akció társrendezői, de felajánljuk a KDM-nek a segítségünket. A rendezvény előkészítése már beindult, az anyagi fedezete is biztosított, s egyébként a pozsonyi Danube Szállóban kerül rá sor. • Brüsszelben alkalom nyilt arra is, hogy belga parlamenti képviselőkkel is találkozzanak. - Azokkal a képviselőtársainkkal találkoztunk újra, akik az MKDM meghívására korábban már jártak Szlovákiában. Ök egy beadványt készítenek, amely a kisebbségekkel kapcsolatos, s ezt parlamentjük elé kívánják terjeszteni. Egyébként várhatóan áprilisban újra hozzánk látogatnak, de ezúttal a vegyes lakosságú területeken azokat a városokat és falvakat keresik fel, amelyekben a magyarok részaránya húsz százalék alatt van. • Szóba került-e ezeken a beszélgetéseken az EK részéről Szlovákiával és Csehországgal kötendő társulási szerződés ügye, amelyet - mint Meőiarral is közölték Brüsszelben -, a bősi ügy rendezetlensége elodázhat. Prágai lapok szerint Brüsszel szorgalmazza, hogy a csatlakozási szerződés általános részébe kerüljön be utólag egy bekezdés a kisebbségekről. Mit tudnak erről az Európa Parlamentben képviselt belga törvényhozók? - Valóban van egy ilyen fajta törekvés. Ezt kéri Brüsszel a csehektől és a szlovákoktól is. Értesüléseink szerint azonban Csehország vonakodik ettől, s így Pozsonyban arra hivatkoznak, hogy míg Prága nem egyezik bele, addig ök sem. Egyébként a Brüsszelben szerzett értesüléseink alapján az a benyomásunk, hogy a kormányfő látogatása kapcsán a szlovák sajtó sok mindenről hallgat, hadd tegyem hozzá ugyan, hogy én most három napig nem voltam idehaza, és még nem állt módomban átlapozni az időközben megjelent újságokat. • A brüsszeli úttal összefüggésben miről kellene még feltétlenül tájékoztatni olvasóinkat? - Megragadnám az alkalmat és szeretnék tájékoztatni egy lehetőségről, amelyet belga partnereink ajánlottak fel számunkra. Alkalom nyílik arra, hogy szlovákiai magyar orvostanhallgatók - legfeljebb ötenhatan -, belga egyetemeken szerezzenek diplomát. Megjegyzem, hogy a felmerülő költségeket teljes mértékben az ajánlat megtevői fedezik. Elsősorban negyed-ötödéves egyetemisták kiküldése jöhet számításba, akik legalább alapszinten bírják a francia nyelvet. De gondolom, akit tényleg érdekel, az a szeptemberi tanévkezdésig hátralevő időszakban még eleget tud tenni ennek a követelménynek. Az érdeklődők bővebb tájékoztatásért az MKDM pozsonyi irodájához fordulhatnak. Remélem, sokan élnek majd a kínálkozó lehetőséggel. • Köszönöm a beszélgetést P. VONYIK ERZSÉBET A család Virágtenger a síron (Prikler László felvétlei) maradhatott a rendőrség kötelékében), és milyen boldog volt, amikor a rendszerváltás után ismét szolgálatba léphetett. Előbb Gútán, majd a nagykeszi határrendőrségen. Egy nappal a tragédia előtt is együtt volt a két jó barát. Megbeszélték, hogy a vasárnapi szolgálat után elmennek Tanyra. „Otthon vártam rá, de Laci PÉNTEKEN TEMETTÉK A RENDŐRGYILKOSSÁG ÁLDOZATÁT A bajtársak helyett csak a halálhíre érkezett. Kimondhatatlan, mit éreztem, amikor megmondták, bajtársamat lelőtték." A virágokkal borított sírhalomnál nagyon ismerős arcot pillantunk meg. Ropog József színművészt. Fátyolos szemmel helyezi csokrát a koszorúk közé. Nem szégyelli meghatottságát. És miért is szégyellné. Régi ismerőse, szomszédja, barátja volt a megboldogult. ,,Még fiatalabb korából ismerem. Olyan ember volt - mondja el-elcsukló hangon a színművész -, aki, ha valakin nem tudott segíteni, akkor biztos, hogy nem ártott neki. Amikor utolsó szolgálatát teljesítette, nekem előadásom volt. Másnap reggel értesültem a megdöbbentő hírről. Képtelen voltam, vagyok elhinni, hogy már nincs köztünk. Még most, amikor temetik Lacit, sem tudom felfogni a szörnyű valóságot. Állandóan lelki szemeim előtt van, ahogy jön velem szemben az utcán és mosolyogva üdvözöl..." Virágh Lászlót egyenruhájában temették. Abban a mundérban, melynek becsületéért életét áldozta. Élt 38 évet. ORDÓDY VILMOS Ott érte a szomorú hír. Az in memoriam rendőr hadnaggyá előléptetett áldozat 13 éves kisfia megpróbálja derekasan viselni a kegyetlen sorscsapást. Hangtalanul nyeli könnyeit. A legközelebbi hozzátartozók mérhetetlen fájdalmát embertelenség lenne zavarni. A távolabb állóktól próbálunk kicsikarni néhány mondatot. „Én Virágh urat sokáig csak hallomásból ismertem. Az unokáimat tanította karatézni. Olyan lelkesedéssel és szeretettel beszéltek az ő Laci bácsijukról, hogy látatlanban megkedveltem. Később személyesen is találkoztunk. A gyerekeket nagyon lesújtotta a halál híre" - mondja Földes Margit nyugdíjas. A hajdani munkatársak és a környező járásokból érkezett rendőrök lehajtott fejjel és összeszorított fogakkal hallgatják a búcsúbeszédeket - többek között Jozef Tuchyňa, belügyminiszterét is. Bielik Miklós torkát a sírás fojtogatja, ökölbe szorított keze magatehetetlen dühét és elkeseredését jelzi. Ô volt Virág legjobb barátja. Tudta róla, mennyire megviselte, amikor annak idején le kellett vetnie a szeretett egyenruhát (két húga a kapitalista Németországba ment férjhez, s ő ezért nem Virágh László özvegy édesanyját két lánya támogatja a ravatalnál. A tragédia időpontjában egyik lányánál tartózkodott Németországban. A szállingózó hópihék néhány órára befedik a barnásvörös vérfoltot és a piros szegfűket. A helyet, ahol február utolsó napján kioltották egy ember életét. A tragédia színhelyén, a nagykeszi községi hivatal közeiében sokan megfordultak az utóbbi napokban. Akad, akit csak kíváncsisága visz az éjszakai dráma helyszínére, de legtöbben egy néma fohász kíséretében emlékeznek Virágh László határrendőrre, aki szívvel-lélekkel végezte munkáját, mely végül is az életébe került. Szolgálatteljesítés közben érték a gyilkos lövések Egy elvetemült, visszaeső, gonosztevő, aki pár hónapja szabadult a börtönből, nem habozott meghúzni a ravaszt, amikor társaival egyetemben rajtakapták a rabláson. Néhány kilométerre innen a komáromi temetőben sűrű sorokban érkeznek a gyászolók. Nemcsak a családtagok, barátok, kollégák, de mindazok, akikkel rövid, tragikus véget ért élete folyamán kapcsolatba került.