Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-05 / 53. szám, péntek

RIPORT - INTERJÚ XJJSZÓM 1993. MÁRCIUS 5. CÍMKERAGASZTÁS (Mečiaréknál) Azt csak a közeli napok döntik el. vajon maradandó emlékű dátum lesz-e 1993. március 3-a, amikoris a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom létrejötte második évfordulójának előestéjén a mozgalom vezérkara a belső egységet bizonygatva jelent meg a pozsonyi, téglamezei Sportcsarnokban rendezett tömeggy ülésen. A pályaszélességnyi asztalfőn ott voltak az alapító tagok, a DSZM miniszterei mind egy szálig, a legbefolyásosabb tanácsadók mezében tetszelgő udvaroncok - egyszóval mindenki, akinek szava, vagy még nagyobb szava van a HZDSben. Volt aki a megingathatatlansága jeléül szilárdan középütt ült (Mečiar, Gašparovič, Roman Kováč); volt aki szükségszerűen egymás mellett feszengett (Filkus, Kňažko); volt aki az asztalfő nemzeti szárnyán kapott helyet (Slobodník, Hofbauer, Kučera); és volt aki a legszélére szorult, hiszen csak az örökös hajbókolás jutalmául engedték a főasztalhoz (Roman Zeienay, Árpád Matejka)... Nos, akárhogy is zajlott az ünnepi asztalhoz állított székek elosztása, az mindenképpen tény marad, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választmányának jövő heti, losonci összejövetele, illetve a mozgalomnak az e hónap végén Nagyszombatban tartandó sorsfontosságú országos közgyűlése előtt a kormánypárt egységet demonstrált. Nem nehéz kitalálni, hogy inkább csak születésnapi látszategységről volt szó, s ezért az asztalfőt megörökítő tablóképeknek talán már ma is történelmi értékük van. Valami ilyesminek az előszele lehetett a Sportcsarnokban uralkodó hangulat is. Ugyanis nem kellett fürgeszemnek lenni ahhoz, hogy akárki észrevegye: szerdán este mind a prominencia, mind a publikum eléggé csalódott volt. Az előkelőség azért, mert az üres széksorok láttán félház előtt kellett (magát) ünnepel(tet)níe - és most hadd ne szóljak arról, hogy a lakosság mely rétegéből regrutálódott a közönség zöme! -; az egybegyűltek pedig ezért érezték nyomottnak a hangulatot, mert váratlanul hoppon maradtak: ez az összejövetel nem az az összejövetel volt, ahol minden hónap első szerdáján a magabiztos odamondogatósdi a módi; itt csak szóözön volt. amolyan öntömjénzéssel elegy önsajnálat. A HZDS aranyigazságain máskor oly derűsen szórakozó publikumnak ezúttal még csak arra sem nyílt igazán alkalma, hogy közbe-közbetapsoljon, hiszen aki szót kapott, az komoly dolgokról beszélt. Például arról, hogy mennyire kényelmetlen aolog manapság miniszteri bársonyszékben ülni, különösen ha Szlovákiában bizony nemigen lesz nyugdíjemelés (Oľga Keltošová); arról, hogy talán a templom egerénél is szegényebo az eklézsia, így hát ha büszke szlovák korona van is, de pénz az semmire sincs (Július Tóth); arról, hogy külföldi érdeklődő még csak akadna, ám határon túli befektető alig van (Ľubomír Dolgoš); arról, hogy lesz itt piacgazdaság, csak éppen az állam szabta keretek között (Augustín Marián Húska); Viliam Soboňa pedig szót sem kapott, elvégre egy születésnapi összejövetelen mégsem illik arról beszélni, hogy ravatalon az egészségügy... Hát lehet ilyenkor, lehetőleg fülig szaladó szájjal, tapsolni? Méghozzá úgy, hogy akár pecsenyevörös legyen az ember tenyere?!... Még szerencse, hogy mindenek közepében ott ült Vladimír Mečiar, aki kiérezte a ..szülinapi buli" megfeneklett valahol a mélypont táján. Fogta hát a mikrofont, hogy egy dörgedelmes zárszóval a helyére tegye a dolgokat Le is szögezte azon melegében, minden, ami széles e hazában pozitívum és sikerrel kecsegtet, azt a HZDS tette, teszi és tenni fogja; ami viszont gond és baj, az bizony az ellenzék ármánykodásának műve. Szerinte ezért fontos, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépte, illetve az önálló ország létrejötte óta Szlovákia a korrektnél is korrektebb partnere Csehországnak és a világnak. Hogy helyeselni kell a fejlődés mostani irányát, nem pedig a demokráciára hivatkozva ellenvéleményeket fabrikálgatni. Hogy a DSZM-nek résen kell lennie, nehogy bá ki megkérdőjelezhesse Szlovákia nemzetközileg is tekintélyt érdemlő alkotmányának, parlamenti kiegyensúlyozottságának, politizálási stílusának, bárminő egyéb törekvésének demokratizmusát Hogy igenis, a magánérdekek háttérbe szorítandók a közös cél érdekében. Hogy a vállalkozók és a szakszervezetek ne tiltakozgassanak, hanem fogadják el az állam megfontolt ajánlatait. Hogy nem az az igazi kereskedő, aki holmiféle behozatali áruval csalogatja üzletébe a kereskedőt. Hogy a DSZM Méry Gábor felvételei távlatokat ad és a szép jövő kezességét is; hogy a DSZM nem okozott, nem okoz és nem is fog csalódást okozni! Itt ért véget a kirekesztő címkeragasztással ékesített „igazságosztogatás". A terem fényárban úszott. Odakünn már sötét volt és havas esö hullott Vigyázni kellett, hová lép az ember. Nem ártott volna, ha a lánglelkü szavak alatt (helyett?!) valaki felszórja, magyarán: biztonságosabbá teszi a kocsiutat. Persze, ehhez reflektorfény és lobogólengetés helyett - legalább kőzúzalékra van szükség. MIKLÓSI PÉTER A Miss Slovakia '93 szépségversenyt követő fogadáson csaknem ezer ember nyüzsgött a táncparketten. Voltak köztük vállalkozók, sportolók, színészek, sikeres külföldi üzletemberek, volt és leendö(?) szépségkirálynők és természetesen újságírók, akik kihasználva az alkalmat nemcsak báloztak, hanem (olykor) dolgoztak is. Jómagam a zenés forgatagban egy magyar származású angol üzletemberrel, Tony Feketével, azaz Fekete Antal úrral, a londoni Central Europe Trust ügyvezető igazgatójával, illetve a múlt évi szépségkirálynövel, Adriana Šimkovával készítettem egy-egy rövid interjút. SZIGETORSZÁGI NÉZETEK • Fekete úr, hogy tetszett egy nyugati üzletembernek egy szlovákiai szépségverseny, milyennek látta a lányokat? - Nem csalódtam A rendezés zökkenőmentes volt, a lányok is jól mutattak a pódiumon. Némelyikük biztosan karriert csinál majd. akár Nyugaton is. • Gondolom, nem a rendezvény miatt utazott ide a szigetországból ... - Természetesen nem. Ide BratiINTERJÚK A TÁNCPARKETTEN (EGYEBEK KÖZT LÁNYOKRÓL, BŐSRŐL, AUTÓKRÓL) slavába, pardon Pozsonyba, elég gyakran járok. Közép-európai befektetésekkel foglalkozom, • Mióta él Angliában? - Én már ott születtem 1954-ben. Szüleim 1947-ben disszidáltak. A kelet-közép-európai régióban uralkodó - hogy is mondjam csak - nem eszményi légkört, saját bőrömön nem tapasztaltam. Távol áll tőlem, hogy most politizáljak. A szlovák-magyar viszonyról csak annyit, remélem, az átlagpolgárok mindkét oldalon józanul gondolkodnak, fátylat borítanak a múltra és közös nevezőre jutnak. Csak így lehet Európába kerülni. $ Milyen Szlovákia imidzse Angliában? - Hááát... lehetne jobb is. Az igazat megvallva, nálunk nem sokat tudnak erről az új országról, mégis a volt Csehszlovákia kettéválását nagy hibának tartják. A nyugat-európai emberek egyszerűen képtelenek felfogni, miért volt erre szükség • Még egy utolsó kérdés. A bősi „hullámverés" elért az angol partokig is? - Természetesen. Persze, az angolok nemigen ismerik a részleteket, és hogy őszinte legyek, nem is érdeklik őket. Annyit azonban tudok, hogy a környezetvédelmi szempontok miatt inkább a magyar állásponttal szimpatizálnak. OVIBÓL A BIZNISZ VILÁGÁBA Egy éve a zólyomi óvónő, Adriana Šimková lett Szlovákia szépe. Az eredményhirdetést követően csak úgy rázta a zokogás. Akkor a jövőt illető kérdésemre azt válaszolta: Természetesen visszamegyek „gyermekeimhez", nagyon szeretjük egymást. • Nos, ha jól tudom, az exszépségkirálynő már otthagyta az ovit... - Jól tudja. Szakmát változtattam, de „gyermekeimhez" nem lettem hűtlen, ha időm engedi, meglátogatom őket. • Mivel foglalkozik jelenleg? - Egy nevemet viselő zólyomi auTANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § „F. E." jeligére: Földemet bérbe adtam egy magángazdának - írja olvasónk. A szövetkezet köteles kiadni a transzformációs részemet akkor is, ha nem én gazdálkodom a földemen? - szól a kérdés. Az élő és holt leltárt mikor és milyen formában vehetem ki? - kérdezi továbbá. A transzformációs törvény értelmében csak azon jogosult személy igényelheti a transzformációs rész kiadását, aki mezőgazdasági válalkozói engedélylyel rendelkezik. Transzformációs vagyonrészét olvasónk átruházhatja egy olyan személyre - ezt ugyanis a törvény nem tiltja! -, aki rendelkezik mezőgazdasági vállalkozói engedélylyel, és a transzformációs vagyonrész kialakítása után 90 napon belül igényelheti a transzformációs rész kiadását. Az élő és holt leltár visszaigénylésekor a 229/1991 Tt. sz. törvény értelmében kell eljárni - tehát ebben az esetben nem szükséges vállalkozói engedély: viszont feltétel, hogy földjét kivegye a szövetkezet használatából. Amennyiben a földjének csak egy részét igényelné visztószalonban dolgozom, ahol gyönyörű gépkocsikat, Audikat és Volkswageneket árusítunk. • Bikiniben pózolva segíti az üzletet? - Jaj, dehogy! Nem az a feladatom, hogy félmeztelenül végigfeküdjek az autókon, és úgy fotózzanak Sokkal komolyabb a munkaköröm. Menedzser lettem. • A biznisz világa bizonyára minden idejét elveszi. - Nem egészen. Időnként vállalok fotózást is, sót van egy tánccsoportom, mellyel Szlovákia-szerte fellépünk. • Audikat árul. De mi van azzal a Favorittal, amit tavaly nyert? - Természetesen megvan. A győzelmem után megszereztem a jogosítványt. Egy év alatt 8000 kilométert tettem meg. Le kell kopognom, baleset nélkül. • Hogy tetszett a mai rendezvény, a lányok? - Csinosak, magabiztosak voltak. • Miben tért el a tavalyi szépségverseny az ideitől? - Nekem úgy tűnt, felszabadultabb, nyugodtabb volt a légkör, nem volt annyi kapkodás, mint tavaly. ORDÓDY VILMOS sza, az élő és holt leltárt is hasonló arányban kérheti. A szövetkezet az igényléstől számított 60 napon belül köteles kiadni az élő és holt leltárt. (A 93/1992 Tt. sz. módosító törvény értelmében.) A kiadásnál véleményem szerint a 97/1992 T. sz. kormányrendelet értelmében kell eljárni, tehát élő állatot, takarmányt, vetőmagot, gépeket igényelhet a szövetkezettől. Dr. VILÁGI OSZKÁR A FÉMIPARIA

K , ÉS A MINISZTERCSERÉK AZ ÁLLÁSPONT VÁLTOZATLAN A

Szakszervezeti Szövetségek Szlovákia Konföderációja a hét elején salamoni döntést hozott. Azt javasolta, válasszák el a politikát a szociális kérdésektől. Az előbbinek minősítették a fémipari szakszervezeti szövetségnek a szlovák kormány három miniszterének visszahívására tett kezdeményezését. Mivel a szakszervezetek nem kívánnak politikai kérdésekkel foglalkozni, a miniszterek lemondatására irányuló további lépéseket nem szorgalmaznak. Ez a politikai pártok, a parlament feladata - hangsúlyozta a konföderáció állásfoglalása. A fémipariak bírálatával viszont egyetértenek. Figyelmeztettek, hogy sok megoldatlan szociális probléma gyülemlett fel, amely, ha a kormány tétlen marad, robbanással fenyegethet. Annak idején a Fémipari Szakszervezeti Szövetség fogadkozott: ha a konföderáció nem támogatná kezdeményezését, felkéri a parlamenti honatyákat, hogy tolmácsolják követeléseit. A szervezet álláspontjukról kérdeztük Eugen Škultéty alelnököt: -A szakszervezeti szövetségek elnökei érveinket nem vonták kétségbe. Néhány részletkérdésben s a további lépéseket illetően voltak nézetkülönbségek. Véleményünk változatlan: a szakszervezeti és a polgári elvet lehetetlen különválasztani. Mi sem akarunk politizálni, mi is azt valljuk, hogy a szakszervezeti konföderáció pártoktól független polgári egyesülés. Azzal is egyetértünk - korábban sem mondtunk mást -, hogy a kormányban eszközlendő személyi változások a politikai pártok és a parlament feladata. Ennek szellemében mi a konföderációt arra kértük, tolmácsolja a parlamentnek követelésünket. Az alkotmányos eljárást maradéktalanul megtartottuk. • Milyen további lépésekre szánták el magukat? - Magunk fordulunk kezdeményezésünkkel a honatyákhoz. Ladislav Polka képviselő felajánlotta, hogy a március 9-én és 10-én ülésező s a kormány programnyilatkozatát értékelő szociális, illetve gazdasági parlamenti bizottság elé terjeszti követeléseinket. Élünk ajánlatával. • Szövetségük mennyire elégedett a szakszervezeteket képviselő honatyák tevékenységével? -Altalános elégedettségről nem lehet szó. Nem érthetünk egyet például Pavol Jakubik képviselő nézeteivel, aki azt állítja, hogy az öt perc múlva üt az óra tiltakozó nagygyűléseink eredménytelenek voltak. Szemünkre veti, hogy a konföderáció érdekeit figyelmen kívül hagyjuk, s az úgynevezett garamszentkereszti felhívással Vladimír Mečiar mozgalmát támogattuk. Elutasítjuk ezeket a vádakat. A konkrét személyektől függ tehát, hogyan értékeljük a parlamenti ténykedésüket. • Egyetértenek az érdekegyeztető tanács munkájának folytatásával? - Igen. Fontosnak tartjuk, hogy működjön, hiszen hiányában a kormány véleményünk meghallgatása nélkül döntene szociális kérdésekben. A parlament az állami kompenzációs járulék és a családi pótlék problémáját megoldotta. Ezzel elhárultak az akadályok, nincs okunk távolmaradni a háromoldalú tanács munkájától. Sőt, komoly reményeket fűzünk hozzá, hiszen segítségével a kedvezőtlen állami költségvetés okozta további szociális feszültségek enyhítésére találhatunk megoldást. (mázsár)