Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-01 / 49. szám, hétfő

1993. MÁRCIUS 1. MOZAIK ALLÍTÓLAG ÍGY IS LEHET... Bárkivel előfordulhat, hogy tépett bankjegyet vagy annak csak egy részét találja a zsebében; tüzeset vagy más baleset következtében bankjegyeinek bizonyos részei megsérülnek, megsemmisülnek. Ilyen esetekben eddig a Csehszlovák Állami Bankhoz fordulhatott, s az a benyújtott bankjegymaradvány nagysága alapján fizetett kártalanítást. Szlovákia Nemzeti Bankjának szerdai közleménye szerint a bankjegymaradványokat csak akkor váltják be, ha azokon sértetlen és teljes bélyeg van. Kivételes esetekben, ha a bélyeg egy része hiányzik, kérvényezni lehet a kártalanítás kifizetését, miközben a kérvényben meg kell indokolni, milyen körülmények között került sor a bankjegy csonkítására. Szlovákia Nemzeti Bankja ugyanakkor arra is felhívta a lakosság figyelmét, hogy fokozott figyelmet szenteljen annak is, milyen bankjegyekkel fizet neki, illetve, hogy a bankjegyek el vannak-e látva a megfelelő névértékű okmánybélyeggel. Az egész esettel kapcsolatban a legérdekesebb talán mégiscsak az. hogy a Törvénytárban megjelent hatályos jogszabályt egy sajtóközleménnyel módosították. Állítólag igy is lehet jogállamot építeni... (m-n.) LILIUM AURUM BIBLIOTÉKA LEGYÉL HELYETTEM ÉN TSÚSZÓ SÁNDOR EMLÉKKÖNYV ISlIIff ••

;ifÉ! JBtWSiil 1987 decembere - fontos dátum: e könyv megszületésének forrás /de/e. Néhány fiatalember - mivelhogy a szabadság hiánya cserepes, szomjas ajkakat teremt - összehajol, hogy megünnepelje a szabadság öntudatra emelkedő és testet öltó irodalmi ködlovagjának, Tsúszó Sándornak a nyolcvanadik születésnapját, pontosabban önnön születésük - megszületésük? - napját. Múlt és jövö, hagyomány és teremtés, volt és lesz közt választanak maguknak elődöt egy mosolymaszkot viselő, bizonyosságot hazudó maffiózus Társadalomban; olyan elődöt, olyan irodalmi zsenit választanakteremtenek, akinek nem ismerjük pontosan az életét, müveinek java része, vélhetően, még felfedezésre vár, lehet, hogy maga helyett pénzért dolgoztatott, müveit mások írták, lehet, hogy nem is így hívták, hogy nem is itt élt, lehet, hogy csupán harmatcsepp volt nagyapáink csizmaszárán, de hogy ne lett volna, az lehetetlen. Ezt a szellemet, aki - bár volt - valójában csak most születik meg (amint a lepke otthagyja a mozdulatlan báblétet, s szárnyait verdesve immár terek meghódítására válik számára lehetőség), a játék és a minőség, az irónia és az önirónia, az önfelmutatás és a kétség, a paradoxon és az élet bevallása segítségével haza kell hozni, hogy otthonunkká lehessen a Mindenség, s mindenekelőtt az embernek szentelt Föld. Hogy igaz legyen a tétel: Gondolkodom, tehát Tsúszó Sándor vagyok. Mert a világ olyan, mint Tsúszó Sándor: bonyolult és elegáns. A MA NYÍLÓ SCARLET-KLUB NEM APÁCAZÁRDA Néhány hete egyik napilapunk öles címmel kürtölte világgá a „szenzációs" hírt, hogy Losoncon hamarosan megnyílik Szlovákia első nyilvánosháza. Pár nap múlva, egy másik újságban a tulajdonos felháborodva cáfolta az állítást, mondván: nem „kupit", hanem erotikus szalont kíván üzemeltetni. A közelmúltban Losoncon járva felkerestük a volt Tatran Szálló bérlőjét - itt nyújtanak mától kezdve szexuális örömöt a férfiaknak -, hogy első kézből tudjuk meg, milyen szolgáltatásokat nyújtanak majd a Scarlet-klub tündérei. Ottjártamkor a villanyszerelők éppen a stílusos vörös búrájú lámpákat szerelték. Az ízlésesen berendezett bárhelyiségben is ilyen színű hangulatvilágítás várja majd a vendégeket. - Azok egy ital elfogyasztása után kiválasztanak maguknak egy lányt, aki melléjük ül, majd ha úgy gondolják, felmennek az emeleti szobába - magyarázza Ivan Kudela, az erotikus szalon 23 éves társtulajdonosa. • Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Milyen szolgáltatást kínálnak? - Ismétlem, nem vagyunk nyilvánosház. A Nový časban ugyan azt írták rólunk, de rágalmazásért, hitelrontásért perelni fogjuk a szerkesztőséget. • Tehát egy újabb masszázsszalon? - Lányaink nem végeztek maszszőrtanfolyamot, így a masszírozás elmarad. Mi erotikus szalont nyitunk. Az összes szükséges engedélyt megszereztük és március elsején már várjuk a vendégeket. • Mit takar az erotikus szalon fogalma? - Szexuális kielégítést. Nettinget, pettinget, kézzel vagy szájjal történő örömszerzést. Természetesen gumióvszer használatával. A csókolódzás tilos és a vendég deréktői lefelé nem „smárolhat". • Egy szállodai szobában, zárt ajtók mögött az történik, amit a bentlévő pár akar. Nehéz ellenőrizni az előírások betartását... - Mi mégis garantáljuk, hogy a szobákban nem fognak szeretkezni, és csak az történik majd, ami az „étlapon" szerepel. Hogy ezt miként érjük el, maradjon a mi titkunk. • Biztosan vannak ellenzőik is. - Mi senkit sem kényszerítünk, hogy jöjjön ide. Nálunk semmi abnormalitás nem történik majd. Egyike leszünk a több mint ötven szlovákiai szalonnak. Vendégeinket megválogatjuk, fiatalkorúak, részegek, beteges hajlamúak stb. előtt nem lesz nyitva az ajtónk. • Mibe kerül majd egy légyott? - Olcsóbbak leszünk, mint általában a konkurencia. Ezer korona körüli áraink lesznek. • És a lányok keresete? - Az nem tartozik a nyilvánosságra. Mindenesetre sokszorosa lesz az átlagnak. Természetesen, nyugdíjbiztosításuk, szabadságuk, étkezésük, elszállásolásuk biztosítva van. • Munkaidő után vállalhatnak privát „fuvart"? - Hogy szabad idejükben mit tesznek, az az ő dolguk. • Nem lett volna okosabb a Tatrant egy kis modernizálás után továbbra is szállónak használni? - Hotelból van a környéken elég, erotikus szalon egyetlen sem volt. (ordódy) (Illusztrációs felvétel) ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT A SZLOVÁK KORONA SORSA. Egyre több szlovák nemzetgazdász tart attól, hogy az ország kettéválásával hasonló helyzet áll elő, mint néhány esztendeje, amikor egyik napról a másikra összeomlott a KGST. Akkor is, most is a piac beszűkülése lett a lépés következménye. Annak idején, az első sokknál Václav Klaus (akkori) pénzügyminiszter tanácsára ügy reagált a kormány az új kihívásra, hogy leértékelte a csehszlovák koronát, amelynek nagyjából 1:30-hoz lett a dollárhoz viszonyított árfolyama. Keserves következményei lettek ennek a lépésnek, legalább 50 százalékkal drágultak a termékek, de az intézkedésnek a pozitív eredményei nagyobbak lettek a negatívumoknál. Kialakult az egységes árfolyamú valutapiac (értelmetlenné vált a fekete árfolyam), létrejött a belső konvertibilitás, és - ami a legfontosabb - gátat vetettek a kezelhetetlen inflációnak. Szlovákia most, a válás után alig két hónappal, ismét dilemma előtt áll: leértékelje-e pénznemét vagy sem. A leértékelés mellett szól, hogy előnyösebb helyzetbe kerülnének az exportálók. Van-e Szlovákiának említésre méltó mennyiségű versenyképes exportterméke? A devalváció ellen szól, hogy drágulna a behozatal, így számos vállalkozás kerülhet kilátástalan helyzetbe. Ezek mind közgazdasági érvek. Rajtuk kívül - alighanem meghatározóan - még egy továbi érv is hat a korona leértékelése ellen. Ez - politikai érv. Vladimír Mečiar tisztában van vele, hogy mennyire elkedvetlenítené az ország lakosságát, elsősorban választóinak népes táborát, ha az áhított önállóság elnyerését követően nyomban a pénz értékéhez, így az életszívonalhoz kellene nyúlnia. így ellene van a korona leértékelésének, sőt árfolyama lebegtetésének is, tehát annak, hogy az Szk értékét a nemzetközi piac értékítélete határozza meg. Egy szó mint száz: ezekben a napokban ismét egy százszázalékosan közgazdasági kérdés elpolitizálódásának lehetünk a tanúi. Kétségtelen, hogy egy pénznem leértékelése - keserves lépés. Keserves a kormányzat számára és negatív következményekkel járó intézkedés a lakosság életére nézve. Drágulást eredményez. De ha nincs más megoldás, akkor kell megtenni, amikor a következményeit még kézben lehet tartani. Ma még ilyen a helyzet. Ma még kiszámítható, hogy bizonyos leértékelésnek mekkora drágulás lesz a következménye. Vajon igy lesz ez még fél év múlva is? Amikor Klaus drasztikusan leértékelte a koronát, kiszámította, hogy mit nyerünk és mit veszítünk rajta, és számítása többékevésbé „bejött". Egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a cseh kormány és a szlovák kormány között az a legnagyobb különbség, hogy az egyikben hozzáértő közgazdászok vannak, a másikról ez nem mondható el. WEISS ÉS HORN POZSONYBAN. Horn Gyula, az utolsó magyar kommunista kormány egykori külügyminisztere azzal szerzett magának elismerést a világ különböző országaiban élő magyarok körében, hogy meg merte tenni azt, amit a Kádár-korszak egyetlen politikusa sem: új módon kezdett viszonyulni a külföldön élö magyarokhoz. Másszóval: bele mert gázolni a proletár internacionalizmus posványába, hogy szemügyre vegye, mi rejtőzik a mozdulatlan felszín alatt. Romániai kezdeményezését majd beírják a kisebbségek jogaiért vívott harc annaleseibe. Most, a Demokratikus Baloldal Pártjának meghívására Peter Weiss vendége volt Pozsonyban Aligha számított bárki is arra, hogy találkozójukon nem esik szó a szlovákiai magyarság sorsáról. Szó esett, de nem volt benne köszönet. Csak annyi szivárgott ki, hogy Horn Gyula felvetette a kérdést, mire Peter Weiss - nyilván diplomatikus kivánt lenni, vagy nem akarta megsérteni sem Mečiart, sem a szlovák nemzetipártiak érzékenységét - olyan értelemben válaszolt, hogy Szlovákiában nem a magyarok sorsa jelenti a nemzetiségi kérdés igazi problémáját, hanem a cigányságé. Ritkán hall az ember ennél alamuszibb politikai megnyilvánulást. Weiss sokkal képzettebb társadalomtudós annál, semhogy ne tudná, a szlovákiai politikában mi a különbség a szlovák-cigány és a szlovák-magyar partnerség színvonala lözött. Szervezettség szempontjából a cigányság és a magyarság össze sem hasonlítható. Szégyen, gyalázat, hogy Szlovákia egy vezető politikusa igy keni el válaszát egy nyíltan feltett kérdésre. Horn és Weiss egy asztalhoz ült. Schwarz úr, a kedves, öreg nagyszombati zsidó szavajárása jut róluk az eszembe: „Mecsoda különbség!". Horn Gyula - diplomata. Csak ezzel tudom megmagyarázni, hogy nem rúgta fel az asztalt. Vagy más is közrejátszott? TÓTH MIHÁLY KDM: JOBB SZLOVÁKIÁT Az európai politikai gondolkodás két alapelvét: a kereszténységet és a demokráciát igyekszik érvényesíteni programjában a Kereszténydemokrata Mozgalom. A Jobb Szlovákiát elnevezésű dokumentumot, melyben a fönti alapelveket fogalmazták meg, szombati ülésén fogadta el a KDM tanácsa. Az ülésen Ján Čarnogurský, a mozgalom elnöke a szlovákiai helyzetet úgy értékelte, mint amelyet a gazdasági és politikai hanyatlás jellemez. Példaként a közös fizetőeszköz szétválását, az üzemek egész sorát fenyegető leépülést hozta fel. Ugyancsak bírálta a bősi kérdésben képviselt nem megfelelő stratégiát, mert, úgymond, a magyaroknak tett minden engedmény gyöngíti Szlovákia érvelési lehetőségeit a kérdésben. LAPTERJESZTES KASSAI SZEMMEL JOBB MUNKÁRA SERKENTI A POSTA! HÍRLAPSZOLGÁLATOT A KONKURENCIA MEGJELENÉSE? Az újságot nem elég megírni és kinyomtatni. Ha nem jut el idejében az olvasóhoz, majdnem fölösleges volt az elkészítése. Rendkívül fontos tehát a jó lapterjesztés. Hogy mennyire, azzal az Új Szó kelet-szlovákiai olvasói tökéletesen tisztában vannak, ugyanis az említett régióban lapunk eddig évente 40-50-szer késve érkezett. Nem csoda, hogy sok olvasónk megúnta a lap gyakori „kimaradását", s ahhoz pártolt, amelyik reggelente rendszeresen a rendelkezésére állt. Ez év január 18-ától az Új Szó késését a kassai nyomással kiküszöböltük, viszont a példányszám a vártnál lassabban emelkedik. Talán nem utolsósorban azért, mert a lapterjesztésnek még mindig akadnak homályos foltjai. Január 18-a óta is előfordult már, hogy valamelyik postára (Buzita, Bodrogszerdahely... ) késve érkezett az Új Szó, illetve a megrendeltnél kevesebbet kaptak belőle, s hogy Poprádon, valamint a Magas-Tátrában továbbra is hol van, hol nincs. És Kassán is előfordul, hogy az érdeklődő délelőtt a hozzá legközelebbi újságárusnál már nem tudja megvenni lapunkat. Az említett eseteket a Postai Hírlapszolgálat kassai üzeme vezetőjének a minap azzal a szándékkal soroltuk fel újra, hogy közösen próbáljunk javítani a helyzeten. S azért a kassai üzem vezetőjének, mert amióta a Hernád-parti városban is nyomjuk az Új Szót, itt ez a cég csomagolja, s indítja el a kelet-szlovákiai olvasókhoz. Ezenkívül Kassán ez a cég viszi házhoz, illetve kínálja a kioszkok többségében. • Ondrej Malejčík mérnöktől először azt kérdeztük, mi okozta a január 18-a utáni lapkéséseket. - Bosszant, hogy becsúszott néhány adminisztrációs hiba, aminek következtében egy-két postára késve érkezett .meg az oda címzett csomag, illetve kevesebb újság volt benne. Amint arról frissen tájékoztattam a szerkesztőséget: az elosztást végző dolgozóinkat terheli a mulasztás. Éjjelente az Új Szóból is például több mint ezer kisebb-nagyobb csomagot készítünk, és adunk át a posta-, illetve újságszállítóknak. Remélem, a kezdetben előforduló hibák a későbbiekben nem ismétlődnek meg. Pontosabban: nem lesznek gyakoriak. Mert azt nem ígérhetem, hogy soha többé ilyen eset nem fordul elő. • Olvasóink január 18-a óta is felhívták néhányszor szerkesztőségünket, s elpanaszolták, hogy a délelőtti órákban Kassán már nem kapnak Új Szót. Ilyen esetekben az újságárusok általában azzal érvelnek, hogy ők eleget rendelnek, de a Postai Hírlapszolgálattól keveset kapnak. Valóban, a cégükhöz tartozó kioszkok, valamint a cégükkel együttműködő magánárusok és önök közötti szerződésben rögzített adás-vételi játékszabály szerint kinek van igaza? - Arra törekszünk, hogy a kioszkjainkban és azoknál a magánárusoknál, akiket mi látunk el áruval, minden lapból legyen elegendő. Természetesen figyelnünk kell a remittendát is. Mert ráfizetnénk, ha az eladatlan példányok száma magasra rúgna. Ezért, ha valamelyik kioszk egyik vagy másik lapból rendszeresen, folyamatosan magas remittendát mutat ki, mi automatikusan csökkentjük az oda szállítandó mennyiséget. Tudniillik a magánújságárusokkal kötött szerződésben az áll, hogy az eladatlan példányokat utólag, az elszámoláskor visszavesszük; tehát a remittenda nem őket terheli. Ellenben ahol valamelyik lapból nincs remittenda, vagy csak kevés van, oda legközelebb többet szállítunk belőle, akkor is, ha az újságárus nem rendelt többet. Egyébként az újságárusok nemcsak írásban, hanem telefonon is kérhetik a példányszám emelését. • Gondolom, nem könnyű elérni, hogy az újságárusoknál igen kevés eltéréssel mindig annyi példány legyen egy-egy lapból, amekkora az aznapi igény... - Ez így igaz. Ha ugyanis Pozsonyból nem érkeznek meg reggelre a lapok, akkor a helyi nyomdában készülő újságokból, köztük az Új Szóból is több elfogy, több elfogyna. Nagyobb általában a kereslet akkor is, ha a lapban valamilyen érdekes írás jelenik meg, vagy közérdekű törvényt, törvénymagyarázatot közöl. • Nem tartanak-e a lapterjesztésben is jelentkező konkurenciától, illetve mit tesznek azért, hogy a lapkiadók és -vásárlók ne forduljanak el a Postai Hírlapszolgálattól? - A konkurencia megjelenése minket is jobb munkára ösztönöz. Szerintem a kiadók és a lapvásárlók azt a terjesztőt választják, akinek a munkájával elégedettebbek, aki rugalmasabb, megbízhatóbb, és akinek a szolgáltatási skálája szélesebb. GAZDAG JÓZSEF