Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-01 / 49. szám, hétfő

5 KALEIDOSZKÓP ÚJSZÓ i 1993. MÁRCIUS 1 EGY LEVÉL NYOMÁBAN MIÉRT NEM KAPJUK MEG A RÉSZÜNKÉT? KÉRDŐJELEK A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK KÖRÜL A fogyasztási szövetkezetek átalakításának a mechanizmusával még ma sincs tisztában valamennyi érintett. Erről postánk is tanúskodik. Egyik olvasónk a Dunaszerdahelyi járásból saját tapasztalata alapján több kérdést is feltett. Mivel közérdekű témáról van szó - hiszen, csak az említett járásban 12 ezer tagja van a Jednotának - Rédvay Aladárhoz, a dunaszerdahelyi fogyasztási szövetkezet elöljáróságának vezetőjé­hez fordultunk, hogy tisztázzuk a leggyakoribb félreértéseket. - A transzformációs törvény értel­mében meg kellett állapítani, mennyi a szövetkezetünk vagyona. Ezt a feladatot a minisztérium illetékes munkatársa végezte el. A törvény szerint a vagyon 75 százalékát zá­roltuk, 25 százalékát pedig a tagok között nevesítettük. A mi fogyasztási szövetkezetünk vagyona 59,5 millió koronát tett ki. Ezt az összeget a meghatározott arányban oszthat­tuk szét. Tagjaink esetében 55 szá­zalékot a tagsági évek, 45 százalé­kot a tagsági alapbetét, a maradék öt százalékot pedig az egyéb anyagi betét szerint állapítottuk meg A jo­gosult személyek szeptemberi köz­gyűlése jóváhagyta a transzformá­ciós tervezetet, s ennek alapján a szövetkezetünket regisztrálták. - Levélírónk megkapta a vagyon­részt igazoló iratot, amelyen 5194 korona szerepelt. A tag elhunyt, így ô, a felesége szerette volna meg­kapni az összeget, vagy pedig a Jednota üzletében szeretett volna vásárolni ennyiért. - Erre nincs lehetőség. A törvény és az alapszabályzatunk egyaránt kimondja: a tagok vagyonrésze hét évig zárolva van. Ez az idő az 1992 szeptemberében megtartott közgyű­léstől számítódik. Ha a tag, illetve az örököse úgy dönt, hogy kilép a szö­vetkezetből, akkor visszafizetjük ne­ki a tagdíjat. Döntésünk szerint a 60 éven felüliek esetében ez 100 koro­na volt, a többiek pedig az alapbe­tétjüket már korábban 500 koronára emelték. Tehát csak ezt az összeget kaphatják vissza, nem pedig a va­gyonrészt, amely, mint mondottam, zárolva van. Ez nem jelenti azon­ban, hogy elveszik. Ugyanez vonat­kozik arra az esetre is, ha a tag meghal, és az örököse 18 évnél fiatalabb személy. Akkor az elnök­ség jóváhagyja a kiskorú tagságát, megkapja a vagyonrészt, de 18. élet­éve betöltéséig nem rendelkezhet vele Addig az alapszabályzat értel­mében csak az osztalékot kapja meg. - És mi lesz, ahogy a panaszos feltételezi, ha hét év múlva már nem is lesz fogyasztási szövetkezet, hi­szen mint írja, egyre-másra privati­zálják a boltjaikat? - A levélírót és a többi kételkedőt is biztosíthatom arról, hogy a szö­vetkezetünknek olyan vagyona van (amely zárolva van), hogy hét év múlva is működőképes lesz. Való­ban eladtuk, illetve bérbe adtuk né­hány kereskedelmi egységünket, de csak olyanokat, amelyek nem hoz­tak hasznot. Ezenkívül 11 jogos tu­lajdonosnak visszaadtuk a vagyo­nát, és az állammal szemben is rendeztük gazdasági ügyeinket. Te­hát csak azokat az egységeket ad­tuk el, amelyekre többet kellett volna fordítanunk, mint amennyi nyeresé­günk üzemeltetésükből származott volna. Vendéglőinket, kis textil- és egyéb boltjainkat ezért célszerűbb­nek tartottuk bérbe adni. Az a ter­vünk, hogy az élelmiszerüzleteinket egészen új típusú boltokká alakítjuk át. - A levélben felmerült a vagyon­rész öröklésének kérdése is... - A vagyonlevél örökölhető, tehát a hagyatéki eljárás során erről ugyanúgy rendelkezni kell, mint pél­dául a takarékbetétről. Ha például a szülő után több testvér örököl, mi arra a személyre ruházzuk át a tag­ságot, aki a tagkönyvet fel tudja mutatni. Tehát az a jogosult sze­mély, akinél a könyv van. Ha az örökös úgy dönt, hogy az elhalt szülő tagságát folytatni szeretné, és az alapbetétet az említett 500 koro­nára emeli, akkor minden jog az örökösre száll, beleértve a vagyon­rész tulajdonjogát is. - Ha az özvegy három évig nem íratja magára a vagyonlevelet. az egész elveszik, mert a halott részvé­nyét már nem tartják nyilván - idé­zem a levélből. Valóban így van ez? - A hároméves határidő szerepel alapszabályunkban. Erről a kitételről szakemberekkel is konzultáltunk: szerintük a hagyatéki eljárás ennyi idö alatt mindenképpen befejezhető, s az örökösök a szövetkezeti tagság kérdését is tisztázhatják. Egyébként mi felhívtuk ellenőrző bizottságaink figyelmét, hogy rendszeresen ellen­őrizzék a tagok névsorát. Erre álta­lában akkor kerül sor, amikor tagja­ink a szövetkezet kibocsátotta vá­sárlási utalványokat a boltokban be­váltják. Ekkor jegyzik be a tagsági könyvbe például a lakhelyváltozást stb., és a családtagokkal közlik az esetleges elhalálozással kapcsola­tos tudnivalókat. Szeptembertől már több mint 300 ilyen esetünk volt. - Kérem, még egyszer tisztázzuk: mi is a levélírónk vagyonieveién szereplő 5194 koronás összeg? - Ez a tagra eső, a tagsági évek, az alapbetét vagy az esetleges egyéb anyagi betétek alapján meg­állapított arányos vagyonrész, vagy­is az illető nevesített vagyonré­sze. Remélem, a magyarázat után mindenki számára világos, miért nem vehető ki ez az összeg. - Még egy utolsó kérdés: tagjaik az idén is kapnak, és ha igen, milyen összegű részesedést, illetve vásár­lási utalványt? - Pontos összeget még nem tu­dok mondani. Március 27-én lesz a közgyűlés, ahol az éves mérleg alapján, a gazdasági osztály javas­latára a konferencia dönt arról, mennyi pénz kerül elosztásra. Tehát ettől függ majd az egy-egy tagnak jutó összeg. A múltbeli elosztási mód azonban csak erre az évre érvényes, s mert 1994-ben már a vagyonrész nagysága szerint fize­tünk részesedést. Végezetül szeret­ném hangsúlyozni: alapszabályunk teljes mértékben összhangban van a vonatkozó törvénnyel. A fogyasz­tási szövetkezetnek az átalakítás után is szövetkezetnek kellett ma­radnia, legfeljebb több kisebb szö­vetkezetre lehetett bontani. A tör­vény a szövetkezet vagyonának ke­zelését is szabályozza, tehát meg­nyugtatom tagjainkat: semmiféle tör­vényellenes lépést ne keressenek e folyamat mögött. Tudom, sokan úgy gondolták, kaptak valamit, s rendelkezni szeretnének vele. Ez viszont egyelőre lehetetlen. DEÁK TERÉZ KÖZELEDÜNK (AUTÓBUSSZAL) EUROPAHOZ Európai integráció, közeledés Európához. Európába vezető út - az utóbbi évek politikai szótárában egyre gyakrabban előforduló frázisok. Persze így, politikai szinten, jelképesen értendők, bizonyos óhajok kifejezésére szolgálnak. Más szemszögből nézve azonban nagyon is szó szerinti értelmezése lehet e kifejezéseknek, például, ha a közleke­dés - jelen esetben a nemzetközi autóbusz-közlekedés - szempontjá­ból nézzük a dolgot. Hogy ezen a téren mennyire közeledünk Európá­hoz, erre a kérdésre kértünk választ Ivan Regulitól. a Közlekedési Minisztérium sajtótitkárától. -Ami a nemzetközi autóbuszjá­ratokat illeti, valóban fejlődésről be­szélhetünk. A múlt év második felé­lői több új állandó járatot indítottunk, elsősorban Lengyelországba. Nyu­gat-Európa felé sajnos a sok éve működő Pozsony-Bécs és a Tren­csénteplic-Pöstyén-Bécs útvonalon kívül semmilyen rendszeres járat a mai napig nem létezik. Örömmel közölhetem azonban, hogy február 26-i hatállyal két új, Németországba irányuló járat beindítására szerez­tünk engedélyt, a nemzetközi járatok létrehozásához ugyanis mindig a másik fél Közlekedési Minisztériu­mának a beleegyezése is szüksé­geltetik. Az említett két járat: Po­zsony-München és Pozsony-Nürn­berg-Frankfurt-Köln. Mindkét járat péntekenként indul Pozsonyból. To­vábbi újdonságunk a Pozsony-Salz­burg járat, amely február 27-étöl szombatonként indul, a Kassa-Düs­seldorf vonalhoz pedig már csak a német fél beleegyezését várjuk. Hasonló a helyzet a Pozsony-Párizs járattal is, ehhez is csak a francia fél jóváhagyása hiányzik. - Milyen áron utazhatunk majd ezeken a járatokon, és egyáltalán, mi szerint állapítják meg a menet­jegyek árát? - Az árakat a járatot üzemeltető közlekedési vállalat a külföldi part­nerrel kötött szerződés alapján álla­pítja meg. Eltérően a belföldi jára­toktól, ahol adott egy bizonyos felső határ, a nemzetközi járatok menetje­gyei szabadárasak. A szlovák fél jóval olcsóbb is lehetne, de itt a vál­lalatok nem konkurensi, hanem part­neri alapon működnek. Például a Pozsony-Bécs járat esetében a szlovák és az osztrák közlekedési vállalat közösen osztozik a bevéte­len. Talán furcsán hangzik, de pél­dául Ausztriában és Németország­ban már nem csupán a piaci érde­kek érvényesülnek, itt már egyéb, többek között környezetvédelmi szempontok a fontosabbak. Létez­nek olyan területek, ahol abszolút mértékben a vasúti közlekedést ré­szesítik előnyben. A menetjegyek áráról és az előjegyzési lehetősé­gekről a pozsonyi autóbusz-pálya­udvar nemzetközi jegypénztára szolgál részletes felvilágosítással. Példának megemlíthetem, hogy a Pozsony-Köln járatra 1100 koro­náért vagy 150 márkáért váltható egyirányú, illetve 2200 koronáért vagy 270 márkáért váltható menet­térti jegy. Némely esetben bizonyos kedvezmények is kihasználhatók, például az előbb említett járaton a négy évesnél fiatalabb gyerekek ingyen (külön ülőhely igénye nélkül), a 4-12 éves gyerekek féláron, a nyugdíjasok és a 26 évesnél fiata­labb diákok 10 százalékos kedvez­ménnyel. Persze a kedvezmények nem általánosak, azokat minden já­ratra egyedileg határozzák meg. - Kelet felé milyen az érdeklő­dés, és Magyarországgal milyen az összeköttetés? - Keleti irányban szintén élénkü­lés tapasztalható. Két járat indul Kassáról és Eperjesről Munkács, il­letve Ungvár végállomással. Ma­gyarországgal sokéves múltú nem­zetközi járataink kötnek össze. Ezek a Csehszlovák Autóközlekedési Vál­lalat és a Volán jó kapcsolatain ala­pulnak. Ebbe az irányba az utóbbi időben sem növekedésről, sem csökkenésről nem beszélhetünk. - Az ország kettéválásával mennyiben változott a helyzet a Csehország és Szlovákia közötti járatok esetében? - Ami a nemzetközi autóbuszjá­ratokat illeti, Csehország lett a leg­nagyobb külföldi partnerünk. Január 1-jétöl minden járat, amely átszeli a cseh-szlovák határt, nemzetközi járatnak minősül, még abban az esetben is, ha a munkásoknak a gyárba szállítására szolgáló né­hány kilométeres szakaszról is van szó. Egyszeriben több mint 60 nem­zetközi járattal gazdagodtunk. Az utasok számára ez semmilyen válto­zást nem jelent, de a közlekedési vállalatnak február 15-étől igazolnia kell a vámhivatalnál, hogy rendsze­res járatról van szó. - A magánvállalkozók részéről fenyegeti-e konkurencia az állami közlekedési vállalatot? - Az autóbusz-közlekedésben is eléggé erős a magánvállalkozói kez­deményezés, de ez csaknem kizá­rólag a rendszertelen járatokra érvé­nyes, főleg a magánutazási irodák által szervezett kirándulásokat bo­nyolítják a magánfuvarozók. A rend­szeres autóbuszjáratokban az állami közlekedési vállalat egyelőre konku­rencia nélküli. TlINflCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § Hát ez is valami. Ha már az országnak nincs sok szerencséje az európai közlekedésben, legalább a lakosok kapjanak több lehetőséget egy európai kiruccanáshoz. GAÁL LÁSZLÓ „JOGSÉRTÉS" jeligére egy kis közösség kér tanácsot. Gaz­áálkodni szeretnének a jövőben, e.z irányú igényüket azonban -mint írják - nem jelentették be 3 szövetkezetbe 1992. augusz­tus 28-áig.(?) A szövetkezet transzformációs teivezetével nem értenek egyet, ezért nem látják biztosítottnak a szövetke­zet jövőjét, s ezzel együtt vagyo­nuk sorsát. Kérdésük: Köteles-e a szövetkezet kiadni a vagyonu­kat a 42/1992 Tt. sz. törvény 13. paragrafusának 2. bekezdése értelmében. -A transzformáció során ki­alakított vagyonrész kiadását mindazok kérhetik, akik mező­gazdasági vállalkozói engedély­lyel rendelkeznek (a községi hi­vatalban bejelentett magángaz­dák), és a transzformációs va­gyonrész nagyságáról szóló ér­tesítés kézbesítésének napjától számított 90 napon belül jelzik a szövetkezetnek, hogy kérik transzformációs vagyonrészük kiadását. Tehát - ezek alapján - Önöknek jogukban áll kikérni transzformációs vagyonrészü­ket! (A levelükben említett au­gusztusi dátum nem tudom mire kötődik, azért kérdőjeleztem meg.) Amennyiben nem értenek egyet a szövetkezet által meg­szabott bérleti díjjal, elutasíthat­ják a szerződés aláírását. S mi­vel magángazdaként kívánnak a jövőben vállalkozni, csak azt ajánlhatom, hogy a szerződést ne írják alá - így bármikor visz­szaigényelhetik a szövetkezettől a földjüket, illetve bármikor indít­ványozhatják a bérleti jog meg­szüntetését. Az élő és holt leltár visszaigénylése céljából pedig bírósági eljárást indíthatnak - abban az esetben, ha a visz­szaigényelt transzformációs rész kiadására a szövetkezet nem hajlandó vagy nem mutat hajlandóságot. B. A. JELIGÉRE: 43 áras földemen annak idején a Villa­mos Művek transzformátort és villanyoszlopokat emelt, aminek következtében a föld jó része megművelhetetlen - írja kedves Olvasónk. Élhetek-e kártérítési igénnyel? - kérdi. -Sajnos, kártérítési igénnyel a Villamos Művek felé nem él­het, ugyanis a 79/1957 Tt. sz. törvény lehetőséget ad a hason­ló építmények építésére és üze­meltetésére - a tulajdonos bele­egyezése nélkül. VILÁGI OSZKÁR ACEL: A KULTÚRA ÁPOLÁSA A ZOBORALJA ALAPÍTVÁNYRÓL Mint arról már tudósítot­tunk, a Nyitra melletti Zsérén zoboraljai értelmiségi találko­zó volt. Az eseményt a Cse­madok Nyitrai Területi Vá­lasztmánya és a Zoboralja Alapítvány készítette elő. A választmány elnökét, Ré­vész Bertalant, a Nyitrai Peda­gógiai Főiskola docensét, a találkozó egyik szervezőjét kértük meg, mondjon néhány szót az alapítvány céljáról. -A Nyitrai járás húszegynéhány vegyes lakosú vagy zömmel ma­gyarlakta falva képezi a Zoboraljai Magyar Régiót. Ezen belül a Cse­madok létrehozott egy alapítványt, a Zoboralja Alapítványt, melyet hiva­talosan a múlt év szeptemberében jegyeztek be, s melynek a kultúra istápolása, fejlesztése a célja. Folk­lórcsoportokat, nyelvészeti tudomá­nyos munkákat kívánunk támogatni, amihez már az embereink is meg­vannak, a pedagógiai főiskola ma­gyar tanszékének munkatársai vál­lalták ezt a feladatot. Csak hát, mint minden alapítvány, mi is pénzgon­dokkal küszködünk. Magyarországi alapoktól várunk hathatós segítsé­get, így talán néhány éven belül képesek leszünk hatékonyan támo­gatni az itteni magyar kultúra ügyét. Egyelőre nem is az alapítvány, ha­nem a Csemadok területi választmá­nya szervezi az akciókat, például novemberben és decemberben nép­művészeti fesztivált rendeztünk, • Miért éppen ökumenikus isten­tiszteletet tűztek a találkozó műsorá­ra... Mit jelent a mai társadalomban a vallás? -Mi itt nyelvsziget vagyunk, és nagyon fontos a zoboraljai falvak magyar ós szlovák lakosságának békés egymás mellett élése. Ezt a célt szolgálja az is, ha különböző felekezetek papjait hívjuk meg kö­zös istentiszteletre. A többnyelvű is­tentisztelet a különböző vallású és különböző nyelvű híveket egyaránt közelebb hozhatja egymáshoz. A vallás szerepe a mai társadalom­ban szerintem az, hogy a több évti­zedes totalitarizmus után felemelje és megifjítsa a szíveket és lelkeket. Én azt várom a mai lelkészektől és a hívőktől, hogy visszaállítsák azo­kat a keresztény erkölcsi értékeket, melyeknek szerves eredménye kell legyen az is, hogy a szülők gyerme­keiket magyar iskolába írassák. Ezek az értékek, sajnos, itt a Zobor­alján annyira mélypontra jutottak, hogy már a hetven százalékban ma­gyarlakta falvakban is a gyerekek nagyobb hányada szlovákba jár. Azt várom a keresztény egyházaktól, hogy ezek az értékvesztések meg­szűnnek. • Ön, mint főiskolai tanár, közvet­len kapcsolatban áll a fiatalokkal. Meglátása szerint számukra mit je­lent Isten és a vallás? -A mai fiatalság nem részesült vallásoktatásban, és ha járnak is templomba, azt hiszem, az ő szívük még nem nyílt meg ama igének a befogadására, melyet egy-egy lel­kész jó szívvel hint el köztünk. A ki­sebbek körében, az alapiskolák szintjén sok helyen már megkezdő­dött a vallásoktatás, de a közép-, a főiskolai és egyetemi diákságnak még kell egy kis idő & felzárkózás­hoz, ahhoz, hogy nem is a szülők, inkább a nagyszülők vallásgyakorlá­sát folytassák. • Mik a jövőbeni terveik a ré­gióban? - Szeretnénk gyakoribbá tenni ezeket az értelmiségi találkozókat, szakmai és elvi szemináriumokat, mert úgy látjuk, nagy az igény irán­tuk. Külön öröm számomra, hogy a legutóbbi találkozón már nemcsak pedagógusok, hanem a műszaki ér­telmiség is szép számban képvisel­tette magát. Hisszük, hogy a jövő­ben egyre több hívet tudunk meg­nyerni, s más régiókkal, területi Cse­madok-szervezetekkel is együtt kí­vánunk működni, a közös problé­mákra közös megoldást próbálunk találni. G. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom