Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám, kedd

HAZAI KÖRKÉP 4 BEFALAZOTT MILLIÓK 1993. MÁRCIUS 30. ÁTKÉPZÉS NEHÉZSÉGEKKEL - A Losonci járásban februárban 7295 munkanélkülit jegyeztek, s március közepén ez a szám biztosan nem csökkent. A járás 46 vállalata adta le a jegyzéket, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy jelenleg csupán 90 embert képesek foglalkoztatni. S ez elenyészően kevés összegezte a tényeket dr. Ján Marčok, a Losonci Járási Munkaügyi Hivatal munkatársa, majd részletes helyzetjelentést adott nemcsak a munkát kereső^, hanem, a munkát közvetítők nem könnyű helyzetéről. Beszélt a pénzhiányról, arról, hogy ebből eredően kevesebben vehetnek részt az átképzési tanfolyamokon. - Sajnos, az átképzésnek csak akkor van értelme, ha a résztvevő képes elhelyezkedni. Éppen ezért legújabban azokat soroljuk tanfolyamokba, akik vagy előzetes munkaszerződéssel, vagy legalább Ígérettel érkeznek - vette át a szót Elena Paľagová, rekvalifikációs szakelőadó. Megtudtuk, hogy jelenleg a 19 tanfolyamon 153 munkanélküli vesz részt. Az érdeklődők hat-hét hónap alatt tanulják meg a fodrász, a kozmetikus, a pincér, a szakács, az asztalos, a varrónő mesterség alapjait. Külön átképzést szervez a hivatal a vállalkozni szándékozók számára: megtanulják a könyvelést, a számítógépkezelés alapjait, de megismerkednek a jogi előírásokkal, rendeletekkel, törvényekkel is. Az országos átképzési tanfolyamokba a főiskolát végzetteket, valamint a középiskolásokat sorolják be, ahol főleg az adóügyekre, illetve az idegenforgalomra szakosodhatnak. Húsz munkanélküli pedig egy svájci intézmény jóvoltából tanulhat tovább, s kap betekintést a vállalati gazdaság tematikájába. Folytatódik az orosz nyelvszakos tanárok (23 fő) átképzése az iskolák igénye szerint. Paľagová mérnöknőt hallgatva az ember azt gondolhatná, hogy az átképzés tulajdonképpen sínen van. - Tudni kell, hogy kevesebb pénzt kaptunk tavaly, s az átképzés egyre többe kerül. Vannak 4000, de 15-20 ezer koronás kurzusok is. Az átlagár - főleg ha Losoncon zajlik a tanfolyam -' 7000 korona. Ezért fontos, hogy aki elkezdi a tanulást, fejezze is be. Mert mi tagadás, gyakori, hogy a résztvevők egy-két hét után otthagynak csapot-papot, s nem mennek az előadásokra. így például a 40 fős szakács-pincér tanfolyam 23 főre zsugorodott. Az is igaz, hogy járásunkban a munkanélküliek nagy hányada roma. S ez nehézíti mindkét fél helyzetét. Azokét, akik a szűk lehetőségek ellenére a munkanélkülieknek munkahelyet keresnek, de azokét is, akik igazán dolgozni akarnak, s a romaellenes közhangulat eredményeként - elutasítják őket. A hivatal munkaközvetitőinek keserűek a tapasztalatai. Sok roma ugyanis kifogások százát sorakoztatja fel, csak hogy ne kelljen munkába állnia. És sokan, amikor végre munkához jutottak, lógtak, s nem volt kedvük nap mint nap dolgozni. Éppen ezért külön kell választani a tényleges dolgozni akarókat a munkát színlegesen keresőktől. A szakelőadónő szavaiból az is kitűnik, hogy a dolgozni akarók zöme - igaz, hogy nehezen - érvényesül a munkaerőpiacon. Mert sokan, akik nem bírják elviselni a tétlenséget, kevés pénzért is hajlandók dolgozni azokon a munkahelyeken,ahol - a többnyire szakképesítés nélküli - romák elutasítják az állást. A nem túl derűs helyzetjelentés után a jövő iránt érdeklődtem. Nem a járási munkaügyi hivatal dolgozóinak bűne, hogy semmi biztatóval nem kecsegtetik a munkanélkülieket. Szótesőben van a járás ipara, talány, milyen sors vár a mezőgazdasági üzemekre, állami gazdaságokra, s a külföldi tőke nem a losonci régiót célozta meg. S ráadásul a munkaügyi minisztérium kevesebb pénzt juttat az átképzési tanfolyamokra, de a magánvállalkozás kibontakozása előtt is sok még az akadály. Pedig anélkül, hogy fellendülne a vállalkozói szféra, ebben a régióban sem várható a munkanélküliek számának csökkenése. PÉTERFI SZONYA Művelődési ház az ország csaknem minden községében, városában van. Egyik kisebb, másik nagyobb, régebbi, újabb modern vagy elavult. Nagyon sok közülük éppen a közelmúltban, az ún. Z-akció keretében épült, némi állami támogatással, de főleg a helybeliek önkéntes munkájával. A diószegiek is ezt a formát választották, látva, hogy az első köztársaság idején épült, de azóta már elhasználódott és elavult kultúrház egyre kevésbé felel meg. 1979-ben tehát hozzáláttak egy 12 millió koronás beruházást igénylő új művelődési központ építéséhez. A tervet a kor szelleméhez hűen nem igen méretezték az 5800 lakosú városka igényeihez; a tervezők egy 540 férőhelyes szinház-, illetve mozitermet, hozzá öltözőket, tágas éttermet, tanácstermet, könyvtárat és olvasótermet, bábszínházat, az alagsorban kuglizót, büfét, konyhát, s mindemellé több kisebb-nagyobb irodahelyiséget álmodtak papírra. Tehették, hiszen akkoriban még nem kellett törődni holmi anyagiakkal. A tervezetet jóváhagyták, az építkezést elkezdték, s a munkából a diószegiek is derekasan kivették részüket. Hétvégeken fiatalok, idősebbek, társadalmi szervezetek, szocialista munkabrigádok szorgoskodtak a katolikus templom melletti telken. Lelkesedésüknek meg is lett a látszata: 1989-ben és 1990-ben, vagyis két év alatt közel olyan értékű munkát végeztek el, mint azt megelőzően tiz év alatt. De jött 1991, amikor is megszüntették a Z-akcióban épülő beruházások támogatását, így a diószegiek hoppon maradtak. A telken ott állt befejezéshez közel az épület, falaiban 14 millió koronát érő anyag és munka, de a városnak nem volt annnyi tartaléka, hogy a munkát befejezhessék. Ráadásul egyéb gondok is megterhelték a költségvetést, mint a gázosítás befejezése, a tisztitóállomás és a kanalizáció kiépítése. Ezért az önkormányzat úgy döntött, a pénzügyminisztériumhoz fordul a kultúrház befejezéséhez szükséges 6 millió koronáért. A minisztérium azonban még csak válaszra sem méltatta kérésüket Mivel nem akarták, hogy az építkezés végleg leálljon, a város költségvetésének átcsoportosításával 2,5 milliót ,,összekapartak" a belső munkák folytatására. A polgármester, Somogyi Kornél 1991 júliusában újra kéréssel fordult, ezúttal a kulturális minisztériumhoz. Választ karácsony előtt kapott, melyből megtudhatta, a minisztérium elutasítja a dotációra vonatkozó kérelmet azzal az indoklással, hogy a kulturális minisztériumnak nem áll módjában anyagilag támogatni olyan beruházásokat, melyek üzemeltetése nem tartozik a tárca jogkörébe (I). Ajánlotta, forduljanak a Pro Slovakia kulturális alaphoz, igaz, annak pillanatnyi anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé a kért összeg kiutalását. Viszont legalább nyilvántartásba veszik, a döntésről pedig idővel értesítést kapnak Ilyen homályos ígéretek jegyében telt el újabb fél év - hiábavaló várakozással. 1992 szeptemberében a fáradhatatlan polgármester már egyenesen az új kultuszminiszterhez, Dušan Slobodnikhoz cimezte levelét. Választ egy hónap múlva kapott, Ing. Eva Kopasová aláírásával (az előző minisztériumi levelet is ő látta el kézjegyével; ki tudja, a miniszter úrnak egyáltalán kezébe került-e a diószegi polgármester levele?), aki tudatta, hogy a 6 millió koronás támogatásra vonatkozó kérelmüket a Pro Slovakia alap nyilvántartásába vették, a döntésről majd Írásbeli értesítést kapnak .. A diószegiek azóta is várják az értesítést. A sajtóban már megjelent azon tervezetek névsora, melyek támogatását a Pro Slovakia alap vállalta - a diószegi kultúrház nem szerepelt a listán. - Nincs már mire várni - mondja lemondóan Somogyi Kornél polgármester. - Itt az ideje, hogy valami megoldást találjunk, nem hagyhatjuk tovább befejezetlenül az épületet. Eddig 18 millió koronánk fekszik benne - tető alatt van, bevezettük a vizet, a villanyt, a fűtést, a belső munkák nagy része is készen van. Állitom, ha 1991-ben megkaptuk volna a kért 6 milliót, ma már üzemelünk. Most viszont a megnövekedett árak miatt még további 12 millióra lenne szükségünk a befejezéshez. Ez pedig több, mint a város egy évi költségvetése Vehetnénk fel hitelt, de miből törlesztenénk? A kanalizáció befejezésére a Szlovák Takarékpénztártól kénytelenek voltunk felvenni öt millió koronát. Azért, mert a környezetvédelmi minisztérium megígérte a támogatást, de egy fillért se adott... Gondoltunk arra is, hogy eladjuk az egész épületet, úgy, ahogy van. De ki adna 50 milliót egy kulturális intézményért (mert ennyi a pillanatnyi értéke), melybe még több milliót kell befektetnie? Nem akadna rá vevő. De mégha lenne is, kulturális célokra biztosan nem használná, hiszen az tudvalevően nem jövedelmező vállalkozás. A városnak mindenképpen szüksége van a művelődési központra, hiszen azért is kezdték építeni. Ebben a helyzetben csakis olyan megoldás jöhet szóba, ami egyrészt pénzt hozna a befejezéshez, másrészt az épület is megmaradna annak (legalább részben), aminek eredetileg készült. Mindenképpen lépni kell, mert a költségek napról napra nőnek, és a minisztériumokra, úgy látszik, végképp nem számíthatunk... Nehéz döntés előtt áll a diószegi önkormányzat - a helyi polgárok pedig türelmetlenül várják e döntés eredményét. Bizonyára nehéz szívvel mondanának le arról, hogy művelődési házként használhassák az épületet, melyben két kezük munkája is benne van. Ha két évvel ezelőtt a minisztériumok hozzáállása más lett volna, az új művelődési ház már működhetne. Jó lenne tudni, vajon milyen kritériumok alapján döntöttek az illetékesek. Ugyanis az elmúlt két év alatt is volt, akinek jutott az „üres" kasszából, s nem 6 millió, hanem sokkal több. S. FORGON SZILVIA AZ IPOLY FESTŐJE Jégzajlás, Téli köd, Olvadás az Ipolyon, Lila fűzfák, Nyári lombok, Platinaszín őszi csend - a címek magukért beszélnek. Bánsághi Vince, a helembai és a Párkány környéki táj visszafogott színvilágú festője több mint harminc év után visszatért oda, ahol maradandó értékű képeinek hosszú sorozatát hagyta maga után. Képletes a visszatérés: a romániai születésű, párizsi tanulmányokat folytatott Bánsághi 1914-től 1960-ban bekövetkezett haláláig élt és alkotott Helembán, s képei egytől egyig a nyugodt természetet ábrázolják. ,, Született tájképfestő vagyok - írja 1956-os emlékiratában. - Leginkább olajfestékkel dolgozom. Sem akvarellel. sem pasztellel nem értem el soha olyan dús színeket, olyan levegős képeket, mint amelyek az olajfestményeimet olyan jellegzetessé teszik." Szép színvilág, könnyed vonalvezetés, a fák, a bokrok, a ködfátylak és az esőfüggönyök mögött csend és szelídség, egy végtelenül finom, érzékeny ember lelkének halk rezdülései. Chitussi, Levitán, Paál László érzett olyan rokonságot a természettel, mint ő. Gyűjteményes kiállítása, amelyet Budapesten élő fia és két unokája, valamint az Ipolysági Honti Múzeum és Galéria, illetve a budapesti Falufejlesztési Társaság rendezett, április közepéig látható Párkányban. ,,Szerettem a szép, sima köveket... a selymes füveket, jó agyagot, fűzgally fehér húsát" - Írja Idillek az Ipoly körül című versében Szabó Lőrinc. Mintha csak Bánsághi nyomában járt volna... (sz-ó) KÖZLEMÉNY A Déli Hírlap szerkesztősége értesíti tisztelt olvasóit és terjesztőit, hogy a lap március 30-án, ma nem jelenik meg. Legközelebbi számuk április 7-én jelenik meg. APRÓHIRDETÉS • Műholdvevő berendezések szállítását és szerelését vállalom. Érdeklődni a 0709/942-05-ős telefonszámon lehet. V-595 MUNKÁT KERES-KÍNÁL • Munkalehetőség Budapesten! Táncolni szerető lányok jelentkezését várjuk. Érdeklődni a 0810/41-48-as telefonszámon 16-től 17 óráig naponta lehet. V-899 • Pénzkeresés telefonon! Amerikai bedolgozások. Nyerő tippek NIKÉZŐKNEK. Válaszboríték ellenében tájékoztató. Cím: Gordos, Fiľakovo PF: 9. V-590 A falakban 18 milliót érő anyag és munka van AHOGY ÉN LÁTOM VAN KNAZKONAK KONCEPCIOJA? Valahányszor új párt alapításáról értesülök, mindig a franciák történelemcsináló tábornokának csúfondáros szavai jutnak az eszembe: Nem könnyű ezt az országot irányítani, hiszen csak sajtból több mint száz féle van Franciaországban. Milan Kňažko - miután kenyértörésre került sor mozgalmában - kilépett a DSZM-böl, és nyomban bejelentette: új pártot alapít. Újat, amely „liberális demokrata lesz, és középről jobbfelé tendál". Az idézőjelek közötti minősítés magától Kňažkótól származik. Attól tartok, hogy a színészből lett külügyminiszter a „101. sajtot" fedezi fel éppen, és ez a sajt - ha majd asztalra kerül - hajszálpontosan olyan ízű és állagú lesz, mint a Szlovákiában eddig ismert kb. 50 közül legalább egy tucatnyi. De ne legyünk rosszmájúak. Előlegezzük meg a bizalmat, és gondoljunk arra. hátha csoda történik! Hátha olyan személyiségek gyülekeznek Milan Kňažko körül, akik felfedezték azt, amit még senki sem fedezett fel a nemzeti irányultságú pártvezérek és pártalvezérek közül! Nyilatkozatai alapján elégedetten állapítom meg, hogy a kormányba kerülés óta már Milan Kňažko is tett néhány felfedezést. Igaz, ezek ott olvashatók bármelyik politológiai ábécéskönyvben, így inkább idézőjelbe kívánkozó felfedezésekről van szó. De hát manapság már az is erénynek számít, ha valaki ki meri mondani a nyilvánvalót. „Felfedezte" például, hogy a kritikátlan funkcióosztogatás kritikátlansághoz, a legfelsőbb pártvezető iránti alázathoz, így végső soron erkölcsi hanyatláshoz vezet. „Felfedezte", amit már II. Miklós cár is megtapasztalt: fölöttébb kockázatos dolog a hatalom legfelsőbb régióiban Raszputyint tartani. Konkrét esetben Raszputyintnői kiadásban. „Felfedezte" továbbá, hogy más pártokban is vannak okos emberek, sőt politikai pártokon kívül is vannak olyanok, akikre akkora válság idején, amelyben ma Szlovákia vergődik, szükség van, mint éhezőnek egy falat kenyérre. „Felfedezte", hogy a párt körüli funkcióosztogatás, a Raszputyinok alkalmazása és más pártbeliek figyelmen kívül hagyása oda vezet, ahonnan jöttünk. A kommunizmusba vagy jobbik esetben a totalitarizmus valamely gyengédebb változatába. A pártalapitásra vállalkozó Milan Kňažkónak ennyi felfedezéssel azonban nem szabad megelégednie. Olyan dolgokat is ki kell mondania, amilyenek hovatovább már a csekély eredményt elért szlovákiai liberálisok ís csak halkan mertek kimondani. Nincs kizárva, elérkezett az ideje annak, hogy ebben az országban kimondja végre egy ismert politikus: a nemzeti alapon való politizálás pedig megbukott. Ennek első látható jele az ország kettéválása után tapasztalható súlyos gazdasági hanyatlás, amelyet - mihelyt a szegénység elér egy bizonyos fokot - a teljes kiábrándultság és az ezzel járó erkölcsi-szellemi hanyatlás követ. Az ország kettéosztását visszacsinálni nem lehet, igy Szlovákiának egyedül kell megbirkóznia a gondokkal Itt az ideje, hogy ki merje egy ismert személyiség Szlovákiában mondani, hogy a nacionalizmus útja csak visszafelé vezet. Konfliktusokhoz, elszigetelődéshez, totalitarizmushoz. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt és a Demokratikus Baloldal Pártja vezető garnitúrájáról sok mindent elárul, hogy még azzal sem tudnak mit kezdeni, amit el akartak érni, ós el is értek. Ugyanúgy politizálnak, ugyanúgy szükségük van az ellenségre továbbra is, mint 1993 január elseje előtt. Ha ezt tudatosítva kezd Milan Kňažko pártja építéséhez, ha azokat próbálja megszólítani, akik már rájöttek, hogy a szlovákoknak nem a magyarok, de nem is csehek az ellenségei, hanem a kommunizmussal kacérkodó saját nemzetbeliek, akkor van reménye arra, hogy az ötven szlovákiai politikai párt és pártocska között nem az 51. lesz az övé. Ha ebből kiindulva lát hozzá az önálló politizáláshoz, akkor valóban új arcú politikai erőt hozhat létre. A kommunistaellenesség nem hiányzik Milan ' Kňažkóból. Ezzel vált népszerűvé 1989 november 17-e után. Nemzetinek, hazafinak tekinti magát. Ha pártvezetőként képes lesz bebizonyítani, hogy nem magyarellenes, akkor a szó legjobb értelmében lenne képes hozzájárulni Szlovákia gondjainak enyhítéséhez. Naponta tapasztalhatja a szlovák nemzet, hogy a nacionalista alapon való politizálás január 1-je óta kifulladt. A nemzetien orientált pártok „túlnyerték" magukat. Le meri vonni ebből a következtetéseket a pártalapításra készülő Milan Kňažko? Ha valóban demokrata lesz és valóban liberális, Dél-Szlovákiában is talál szövetségeseket TÓTH MIHÁLY Somogyi Kornél, polgármester: Még további 12 millóra lenne szükség . . Prikler László felvételei