Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-30 / 74. szám, kedd

MOZAIK . ÚJSZÓ, 1993. MÁRCIUS 30. ANKÉT A Csemadok közelgő országos közgyűlésének atkaimából a szövetség területi választmányainak titkáraihoz (némely esetben elnökeihez) fordultunk, válaszolnának arra a kérdésre, milyen tapasztalatokat szereztek a legutóbbi közgyűlés óta eltelt időszakban, valamint hogy miben és miként látják a Csemadok lehetséges szerepét, feladatát a jövőben. Az alábbiakban folytatjuk tapasztalataik, nézeteik közreadását. SZÉKHÁZAK MÁR LENNÉNEK... Bár a legutóbbi országos közgyűlés óta is állafidó figyelemmel kísértük a tagsági bázis alakulását, járásunkban mégis több mint 300-zal csökkent a taglétszám, így jelenleg mintegy 8200-an vagyunk, ez a magyar nemzetiségű lakosság több mint 21 százalékát jelenti. A közművelődési munkáról megállapíthatjuk, hogy iránta is csökkent az érdeklődés. Csupán néhány alapszervezetünk fejtett ki ezen a területen értékelhető és rendszeres tevékenységet. Elsősorban az irodalomnépszerűsítéssel lehetünk elégedettek. Itt jegyzem meg, hogy manapság egyre kevesebb hazai könyv jelenik meg. Szólni kell a nagyobb tömegeket megmozgató rendezvényekről is, elsősorban a Juhász Gyula Kulturális Napokról. Kezdeményezésünk sikerrel járt, jelentősen hozzájárult nemzetiségi kultúránk további fejlesztéséhez és népszerűsítéséhez. Kétségkívül megnyugtató, hogy valamennyi városi szervezetünknek, de néhány más alapszervezetünknek is van megfelelő székháza. Az Illyés Alapítvány hathatós támogatásával van már otthona a lévai alapszervezetnek is. Nagyra értékelem az egyenlőség elve alapján kialakult együttműködést a hazai magyar politikai mozgalmakkal, mindenekelőtt az Együttéléssel és az MKDM-el, valamint a pedagógusok szövetségével. Külön említést érdemel az a barátsági és együttműködési szerződés, mely a Csemadok Lévai Területi Választmánya és Pest megye önkormányzata között jött létre tavaly. Ennek keretében Pest megye önkormányzata segítséget nyújt a megyében kialakuló szakmai, társadalmi egyesületek és intézmények, valamint a mi szülőföldünkön kialakuló hasonló csoportosulások kapcsolatainak fejlődéséhez. Partnerünk gondoskodik amatőr művészeti csoportok kölcsönös fellépéséről, képzőművészeti kiállítások szervezéséről, könyv- és sajtótermékek eljuttatásáról, járásunk művészeti együttesei vezetőinek továbbképzéséről, népfőiskolai előadók meghívásáról, szlovákiai magyar tanárok és diákok magyarországi képzéséről. Szövetségünknek most már valóban meg kell újulnia. Ha ez nem következik be, elveszítjük tagságunk jelentős részét. Egyesek kifogásolják, hogy sokat politizálunk, szerintük le kell mondanunk róla, hiszen van négy pártunk, illetve mozgalmunk, így törődjünk inkább a kultúrával. En ezzel a felfogással nem értek egyet, ugyanis az alapszabály értelmében érdekvédelmi szövetség is vagyunk, márpedig politizálás nélkül nincs érdekvédelem. Többször leírták, hogy politikánk a megmaradás politikája akkor, amikor anyanyelvünk védelmének érdekében minden tőlünk tehetőt megteszünk. Tagságunk zöme egyetért politikai pártjaink és mozgalmaink ama célkitűzéseivel, melyek az önrendelkezést szorgalmazzák. Az önrendelkezésre jogunk van, és ebben a kérdésben már lépnünk kell végre. Az egyes versenyek és seregszemlék résztvevőitől évről évre magasabb művészi , szakmai felkészültséget várunk el. Ez rendjén is van, ám ezekhez az elvárásokhoz nem igazodik a csoportoknak nyújtott anyagi támogatás. Egyfajta kiút az lesz, ha művészeti együtteseinket szponzorok patronálják majd. Legutóbb éppen Léván, az értelmiségi találkozón is elhangzott, hogy alkotó tevékenységünk rendszerességet követel. Nem léphetünk előbbre addig, míg mozgalmaink és pártjaink az egyetértés hiánya miatt nem tudják megszabni a menetelés ütemét. Itt és most rendkívül fontos és nélkülözhetetlen a szervezett, összehangolt, egyeztetett cselekvés ós összefogás. Es ebből a Csemadoknak is ki kell vennie a részét. ÁBEL GÁBOR, a Csemadok Lévai Területi Választmányának titkára KÉRDÉS KÉRDÉST SZÜL JEGYZETEK A XXIV. KAZINCZY NAPOKRÓL ÉS EGYEBEKRŐL Magyar iskola és magyar sajtó állhatott volna akár a téma behatárolásaként is az idei Kazinczy Napok meghívóján. Amint az a rendezvényen kiderült, a magyar köznyelv nyomtatott változatait közreadó tankönyvek és sajtótermékek lényegében a Kárpát-medencében élö valamennyi magyar nemzeti kisebbség esetében az édes anyanyelv legnagyobb tömegekre ható fórumai. Nincsen olyan magyar gyerek Szlovákiában sem - ha szülei megtették a magyarságuk átörökítését szolgáló alapvető lépést, s magyar iskolába íratták őt -, aki otthonán kívül ne a tankönyv, a pedagógus és a társak alkotta kommunikációs háromszögben beszélne legintenzívebben magyarul. Jó esetekben már ezzel egyidőben befolyásolja nyelvi tudatát a Tücsök és a Tábortűz, meg talán némely lapok gyerekrovatai. igy együtt vagyunk hát mindanynyian. Szülök és pedagógusok, olvasók és újságírók, tankönyvszerzők és fordítók, na és természetesen a nyelvészek. Róluk az idei Kazinczy Napok után mást gondolok, mint eddig. Ök is csak emberek, akik kicsit veszekedni is tudnak az „ideális" és a „reális" követelményeken. Mindez azonban elhanyagolható, hiszen Kassán ezen a tavaszelőn is elvégezték a metszést. Lenyesegették a vadhajtásokat, a száraz ágakat, feltárták még a kéreg alá húzódott kártevőket is; csak az anyanyelvünk fáját tépő, igencsak változékony politikai viharokkal nem tudnak mit kezdeni. Tördelik azok az egészséges ágat, kicsavarnák a törzset is. Politikai időjósaink meg csupán téblábolnak a viharfelhőket lesve. Vannak hát a nyelvészek, akik határon innen vagy határon, illetve határokon túlról (Erdélyből, a Vajdaságból) érkezve szinte ugyanazokról a veszélyekről beszéltek. Kár, hogy ismét kevesen hallgatták őket, s még ennél is kevesebben újságírók. Nem tudom, mit akar ez a közöny. Túltengő magabiztosságot? Mímelt munkahelyi elfoglaltságot? Kinek és minek beszéltek a nyelvészprofesszorok, ha a nyelvi bűnelkövetők a megbánás minimális tanújelét sem mutatják? A távol maradottak esetében mindenkiből hiányozna az édes anyanyelvünk iránti alázat? E tény mellett harmadrangú kérdéssé minősül, miért nem aktivizálja magát a Szlovákiai Újságírók Szindikátusának magyar tagozata? Sokkal súlyosabb gondot takart a „lenne-e kiért?" kérdés. Találkoztam olyan pedagógussal, aki felelősségérzetétől hajtva, szinte bizonyosra vehető felettesi szankciókat is vállalt, s egy nappal tovább maradt. Számára fontosabb szakmai önbecsülése, a tankönyvek színvonalának javításáért vállalt munkája, mint valamiféle bizonytalan értékű igazgatói jutalom. Talán az ilyen tiltások miatt is sokkal kevesebben voltak a pedagógusok, mint az előző esztendőkben. Az oktatási minisztériumnak mintha csak A szép magyar beszéd verseny díjainak a kiosztására terjedt volna ki a figyelme Tény: nagyszerűen szerepeltek a gyerekek. A gimnazisták is megérdemelték a jutalmat, de hát valakik ezeket a diákokat felkészítették. Ráadásul kiválóan. Nem hiszem, hogy az idei Kazinczy Napokon eddigi távolmaradását bőkezűséggel kompenzáló Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága ne tudott volna a helyezést elérő gyerekek pedagógusainak legalább két-három napos üdülést adni. A gyermek mindig művelni fogja a szép magyar beszédet, ha lesz tanító és tanár, aki a vadócba nemes ágat olt. Tűnődnöm kell az idei Kazinczy Napok rendezése fölött is, A helyszín, a kassai Thália Színház más nemes tevékenységet szolgál. Egy ilyen jellegű belső tér igen erőteljesen visszaszorítja a kommunikációt. A színpadon elnökségi asztal, mellette pulpitus. Mindezek elválasztják a beszélőt a hallgatótól, s a legtöbb esetben lelkileg meggátolják, hogy a hallgatóságból olykor vitatkozó közösség váljon. Súlyos érvként jelent meg a helyszín megválasztásakor a szűkös pénzkeret. Ez volt a legolcsóbb megoldás, jobbra nem tellett. Csakhát éppen a mindenkori Kazinczy Napok csúcspontját jelentő. A szép magyar beszéd versenyt voltak kénytelenek bezsúfolni a közeli ifjúsági ház egyik levegőtlen termébe. Ráadásul, legalább két tucatnyi érdeklődő be sem fért a helyiségbe. Olybá tűnik, hogy a megnövekedett szállásköltségek és terembérleti díjak a Kazinczy Napok létét is veszélyeztetik. Az anyanyelvi társaságnak határozottabban kellene fellépni a rendezvény színvonalának a védelmében. Örömünkre szolgál az Anyanyelvi Konferencia bőkezűsége, mégis úgy vélem, szerényebb jutalmakkal a fennmaradó összegből egy, a célnak megfelelő helyszín is bérelhető lett volna. Meg aztán mintha ismét túl sok volna a reprezentáció, az üres protokoll, ami legfeljebb a helyiek érdekeit szolgálja, de aligha járul hozzá a nyelvművelő napok gazdagításéTANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § TÓTH ISTVÁN kérdezi: Földje a Gombai ÁG használatában van, amely azonban nem fizeti a bérleti díjat. Kérdi, mi a teendője? - Olvasónknak két lehetősége van. Kérheti a bérleti jogviszony azonnali hatállyal való megszüntetését, mivel a bérlő súlyosan megszegi a bérleti szerződést. Igényét olvasónk bírósági úton is érvényesítheti. A másik lehetőség: a bérlő bírósági úton is kötelezhető a bérleti díj megfizetésére. (A két lehetőség természetesen nem zárja ki egymást.) TÓTH L. magángazda kérdezi: Jogában áll-e a szövetkezetnek az élő és holt leltár értékének kártalanításánál nyolcvanszázalékos levonással élni, egy hetvenes években kiadott rendeletre hivatkozva? - Ilyen rendeletről nincs tudomásom. Az viszont tény, hogy a hatvanas és a hetvenes években az élő és holt leltár értékének egy részét némely helyeken kifizették. Ami viszont nem mentesíti a szövetkezetet azon kötelessége alól, hogy a kifizetés tényét bizonyítsa. Annál is inkább, mert kétséges, hogy minden esetben kifizették a leltár értékének a nyolcvan százalékát; ezért konkrét esetekben ajánlatos felülvizsgálni, hogy a kifizetés megfelelt-e ennek az értékaránynak. Abban az esetben, ha a köteles személy - tehát a szövetkezet - nem tudja bizonyítani az élő és holt leltár kártalanítási összegcsökkentését. Minden ilyen esetben lehetséges bírósági eljárást indítani az élő és holt leltár tényleges értékének a megállapítására. Olvasónk másik kérdése: Jogosult személyként számításba jöhet-e édesapja, aki 1991. október elsejéig tagja volt a szövetkezetnek, de mivel kivette a szövethoz. Az viszont mindenképpen öröm, hogy a nyári táborozásokon, anyanyelvi és honismereti találkozókon a politikai húsosfazékhoz közelférkőzők csemetéi mellett legalább részben az arra érdemes szlovákiai magyar gyerekek vehetnek részt. Ezt a gyakorlatot a felkészítő pedagógusok esetében is folytatni kellene, hiszen számukra is megfelelő jutalom lenne egy-egy ösztöndíj valamely nyári szabadegyetemen, hiszen saját költségükön aligha jutnak el oda. A vitathatatlan értékeket az előadók hozták magukkal Kassára. Látszatra bármennyire is eltérő volt Ágoston Mihály vajdasági profeszszor és Deme László professzor véleménye a kisebbségek nyelvi állapotairól, a két neves szakember ugyanazt a végkövetkeztetést vonta le: mindannyiunknak magyarként kell olyan műveltségi és szellemi szintre jutni, ahonnan már lépést tudunk tartani a müveit európai szellemmel. Végtelenül nagy a pedagógusok és az újságírók felelőssége, hiszen - sajnos - egyre inkább csak az iskola és a sajtó alkotja az írott magyar szó kisebbségi tömegfórumait. Az irodalom visszaszorult az értelmiség régióiba. Magyar családok százezrei - Kassától Sepsiszentgyörgyig, Újvidéktől Pozsonyig - azt a köznyelvet beszélik, melyet jó esetben az iskolában csiszolgattak tanítóik, jól vagy rosszul hallanak, látnak a rádióban és a televízióban, s olvasnak a nyomtatott sajtóban. Nincs menekvés, mert a magyar írástudók felelőssége a történelemből eredeztetett. Tiszta gondolatokat tisztátlan nyelven soha nem lehet kifejezni, mert a szép magyar nyelv: szép magyar gondolat. És ahogyan a rontás gondolatai a nyélvet is meggyötrik, ugyanúgy romlott nyelven sem lehet igaz gondolatokat közölni. DUSZA ISTVÁN kezetbői a földjét, megszüntették az apja munkaviszonyát. - A 42/92-es Tt. sz. törvény a jogosult személyek esetében nem munkaviszonyról, hanem tagsági viszonyról beszél. Amennyiben édesapja tagsági viszonya 1991. október elsejével megszűnt, nem jöhet számításba jogosult személyként a ledolgozott évek alapján. Hogy édesapja tagsági viszonyát miért szüntették meg, nem tudom. Megjegyezném azonban, hogy 1991-ben már érvényben volt a 162/1991-es sz. törvény, amely a tagsági viszonyt nem kötötte munkaviszonyhoz. Dr. VILÁGI OSZKÁR SALIMA-SZEMLE A brünni vásárváros területén márciusban négy, egymással szoros összefüggésben álló szakmai seregszemlén a közép-kelet-európai régióban dúló válság ellenére széles választékban mutatkozott be mindaz, amit az élelmiszeripar, a csomagolás-, raktározási és vendéglátóipari technika ebben a régióban fel tudott mutatni. Csaknem kétszáz szlovákiai cég képviseltette magát a legnagyobb részvételű, s egyúttal a legnagyobb érdeklődésnek örvendő Salima élelmiszeripari kiállításon. Közülük rögtön a sor elejére kívánkozik a pozsonyi Palma Fritol fantázianevű teljesen növényi eredetű sütőolaja. Az Alfa-Laval technológiával készülő növényolajipari termék, úgy tűnik, a megjelenése óta eltelt rövid idő alatt nemcsak a fogyasztók szívébe lopta be magát, hanem a szakmai bírálóbizottság tetszését is elnyerte. Az Arany Salima-díj egyik kicsúcsosodása volt annak a szolidan megtervezett reklámhadjáratnak, amely az „ördögien finom olaj" szlogen révén a csehországi piacon is egyre inkább megfelelő visszhangra talál. Noha a hazai tejtermelés immár nyilvánvalóan a válság akadályaival küszködik, a tejtermékek piacán is léteznek még új invenciók, ötletek. A Milex például közös bemutatót szervezett tagvállalatainak termékeiből, amelyek közül végül is a galántai cég Kaskaval nevű sajtja úgyszintén elnyerte a Salima-díjat. A nyitrai, lévai, zólyomi, nagymegyeri, nagykürtösi és az említett galántai tejfeldolgozó üzem elsősorban azt hozta el a kiállításra, amivel versenyképesség tekintetében a cseh piacon is megállja a helyét. Ma már ugyanis a piac az úr, s a fogyasztói igények lecsapódásából érezhető, hogy az egyéni igények lehető legszélesebb kielégítésére helyeződött a hangsúly. A nagymegyeri tejgyár szárított tejpora például 125 grammos csomagolásban pontosan 1 liter tej előállításához elegendő. Talán kevesen tudják, hogy a Figaro a hazai csokoládépiacot 50 százalékos részesedéssel uralja. A világhárü Jacobs Sucharddal kötött fúziója után ez a részesedése vélhetően tovább növekszik. A Jacobs Suchard által biztosított knowhow és a pénzügyi biztonság, valamint a Figaro befutott neve garancia arra, hogy a cég termékei továbbra is megőrizzék, sőt fokozzák versenyképességüket a piacon. A külföldi partner segítségével a csokoládégyár új kereskedelmi stratégiával lép fel, amely új technológiai és technikai szintre támaszkodhat majd. Az érsekújvári Novokalt cég ugyan nem azt kínálta, ami szemszájnak ingere, ám termékei mégis szorosan kapcsolódtak az élelmiszerekhez. Hűtőberendezéseik, élelmiszer- és söntéspultjaik gazdag választéka a legszélesebb igényeket is kielégíti. Noha a csehországi alapanyagok csaknem háromszorosan megdrágultak, igyekeznek továbbra is tartani az áraikat. Ján Dolobác, a cég képviselője elmondta, a hűtő- és meleg élelmiszerpultok mellett gázkazánokat is gyártanak, ezenkívül olasz kereskedelmi partnerük termékeit forgalmazzák. Tésztaprogrammal kívánja meghódítani az itteni piacot a gyermelyi tésztagyár. A magyarországi élelmiszeripari társulás a legkülönfélébb tésztafélék választékát hozta el a kiállításra. Amint a cég képviselői elmondták, először vettek részt a brünni élelmiszeripari kiállításon, habár már volt csehországi partnerük. A magyarországi tésztapiacon 35 százalékos részesedésű részvénytársaság évente 20 ezer tonna tésztafélét gyárt, a kiállításon meglepetéssel tapasztalta, hogy több szlovákiai vállalkozás is érdeklődött termékeik iránt. A szlovákiai fogyasztási szokásokat részletesen felmérve kiderült, hogy az olasz típusú tojásnélküli termékek helyett ezen a vidéken a magasabb beltartalmi értékű tojásos tészták a kedveltebbek. A cég tervei között 3-5 százalékos export szerepel. Ehhez keresték a komolyabb üzleti partnereket. Ha sikerül megtalálniuk, a magyarországi gyermelyi tésztával rövidesen a szlovákiai piacon is találkozhatunk. -tszlHOGYAN TOVÁBB, CSEMADOK?