Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-03 / 51. szám, szerda

1993. MÁRCIUS 3. IÚJSZÓM MOZAIK RENDŐRGYILKOSSÁGGAL VÉGZŐDÖTT A BETÖRÉS Esztergályos János szokásához híven megnézte a szombat esti tévéműsort, majd aludni tért. Még jóformán álomba sem merült, amikor vad kutyaugatásra riadt fel. Az ebek csaholásába valami furcsa, szokatlan zaj keveredett. Csak nem lövések? - morfondírozott még félálomban. Lehet, hogy az is megfordult a fejében, a szomszéd valami vadnyugati filmet néz; ám amikor közvetlen közelről üvegcsörömpölést hallott, sejtette, ennek a fele sem tréfa. Felpattant az ágyról, és kiszaladt az előszobába, ahonnan a hang érkezett. A bejárati ajtó üvegén golyó ütötte rést talált, s látta, hogy az ólomgolyó, mely a szekrénynek csapódott, a szőnyegen fekszik. Szombatról vasárnapra virradó éjszaka Nagykeszin többen is felriadtak az éjjeli lövöldözésre. A lakók zöme csak másnap reggel szerzett tudomást a sokkoló hírről: községükben rendőrgyilkosság történt. A keszi határrendőrség épületén fekete zászlót lenget a szél. A bent lévők kollégájukat, barátjukat, a 38 esztendős családapát, Virágh Lászlót gyászolják, akit szolgálatteljesítés közben ért az értelmetlen halál A rendőrőrs udvarán ott áll a fehér, rendszámtábla nélküli Lada. Ezen érkeztek a gyilkosokká vált betörök. Mentve irhájukat nemcsak a gépkocsit és a lopott árut hagyták KI ZSEBELTE BE A 3,5 MILLIÓ KORONÁT? (Munkatársunktól) - Nagyot néztek az Alsólánci Mezőgazdasági Szövetkezet vezetői a múlt hét péntekén, amikor a napi postával megkapták a Szlovák Mezőgazdasági Bank kassai fiókintézetétől majdnem kiürült „kasszájuk" számlakivonatát, valamint egy ismeretlen számlára történt pénzátutalás írásos igazolását. Először azt hitték, a bank könyvelőgépei „megtévedtek". Később azonban kiderült, nem tévedés van a dologban, hanem korszerű lopás. Valaki ugyanis egy hamis személyazonossági igazolványt felmutatva bankszámlát nyitott az említett pénzintézetben, elkészíttette a szövetkezet hivatalos bélyegzőjének másolatát, majd két hamisított aláírással igazolva átutaltatott 3,5 millió koronát a saját álneves számlájára, s a teljes összeget kivette. Most a rendőrség próbálja kideríteni, ki lehetett a tettes, ki lehetett az, aki naprakészen tudhatta, hogy mennyi pénz van az említett szövetkezet számláján, s az aláírási joggal rendelkező alsólánci tisztségviselők kézjegyét is megtanulta utánozni... További kérdés, hogyan adhatta így ki a bank a nem kis összeget. (g-f) ZEMAN: A PÁRTVEZETÉS EGYSEGES (Munkatársunktól) - A cseh kormánykoalíció sajtója ingerülten kommentálta Miloš Zeman megválasztását a Cseh Szociáldemokrata Párt élére Szerintük Zeman megválasztása azonkívül, hogy a párt mérsékelt szárnyának vereségéről tanúskodik, egyben kezdetét jelenti a baloldal veszélyes átrendeződésének. Azt jósolják, hogy rövidesen kezdetét veszi a populisták, a szabadpiac ellenzőinek és a „harmadik út" híveinek tülekedése a politikai színtér baloldalára. Úgy látják, Zeman felkészült arra, hogy a gazdasági átalakítás negatív hatásait könyörtelenül kihasználva, leszámoljon Václav Klaus reformelképzeléseivel. Az új pártelnök tegnapi sajtóértekezletén hangoztatta, hogy a párt vezetésében összhang uralkodik, s megvan a készség az együttműködésre, tekintet nélkül arra, hogy radikálisnak vagy centristáknak minősítik egyesek a vezetés tagjait. A kongresszus után megnőtt az érdeklődés a szocdem-párttagság iránt. A CSSZDP programjának előterében a kis- és középvállalkozók támogatása, a gazdasági maffia-tevékenység elleni védekezés, a mezőgazdaság stabilizálása, valamint a Cseh Köztársaság távlati fejlesztési koncepciójának kidolgozása áll. (sm) a helyszínen, hanem egy gépjárművezetői jogosítványt és egy útlevelet is. A községi hivatal mögötti járdán még ott a vörösbarna vérfolt, mintegy jelezvén, itt, ezen a helyen vette fel az egyenlőtlen küzdelmet támadóival a komáromi rendőr. Még halálosan megsebesítve, a földön fekve sem adta fel. A végsőkig harcolt. Többször meghúzta a ravaszt, és talált is. De rá is tüzeltek, és sajnos, pontosan. A golyók becsapódásának nyomait a falon és egy vastartályon krétakörök jelzik. Az aznapi szolgálat semmivel sem ígérkezett másnak, nehezebbnek, mint a „sokévi átlag". Virág László és fiatalabb társa, Forgács Péter gépkocsiba ült, és ahogy azt a határrendőrség tagjaiként megszokták, nemcsak az Qrszághatár sértetlenségére ügyeltek, hanem öthat, hatáskörükbe tartozó község biztonságára is. Nagykeszin nem ment ritkaságszámba az üzletbetörés. Ezért határoztak úgy, hogy ott is szétnéznek. Éjfél már elmúlt, mikor gépkocsijuk szinte nesztelenül a községi hivatal melletti élelmiszerüzlet közelébe gördült. A drámai események részleteit az elhunyt bajtársától, a 23 éves Forgács Pétertől kérdezem. A fiatal, bajuszos férfin még 48 óra eltelte után is látszik, mennyire megviselte a szörnyű élmény, társa halála. Arca sápadt, hangja olykor elakad. Nem is csoda, hiszen mindössze két hónapja került a határrendörséghez, s máris átesett a halálos áldozatot követelő tűzkeresztségen. -Az üzlet közelébe érve észrevettük a kifeszített ajtót. Azonnal tudtuk, miről van szó, annál is inkább, mert egy kicsit távolabb egy fehér Lada állt, nyitott rakodótérrel. Kollégám gondolkodás nélkül kiugrott a kocsiból, és az autó irányába szaladt. Én még le sem parkoltam, már hallottam, hogy erélyesen felszólított valakit, álljon meg. A következő pillanatban eldördültek az első lövések. Kibiztosított fegyverrel azonnal kiszálltam. Óvatosan közeledtem ahhoz a helyhez, ahol barátomat sejtettem. Nem tudtam, a támadók hányan vannak, nincs-e valaki a hátam mögött. Hirtelen egy futó alakot láttam. Ilyenkor nincs idő „lelkizni", felszólítás nélkül lőttem. Az illető eltűnt a bokrok között. Rádióadón erősítést próbáltam hívni, sajnos nem sikerült kapcsolatot teremtenem. Az italbolt és az üzlet mögött családi házak vannak, úgy gondoltam, onnan telefonálok, és a mentőket is riasztom; közben ugyanis megpillantottam a társamat, és láttam, hogy fekvő helyzetből tüzel. Eléggé természetellenes volt a tartása, ezért féltem, hogy megsebesült. Sajnos, feltevésem beigazolódott. A gazemberek többször eltalálták, s mire kijöttek a mentők, már halott volt. Ez volt első és sajnos utolsó közös szolgálatunk. Milyen ember volt Virágh László? - kérdem hajdani felettesétől, Tóth Béla őrnagytól. -Kemény, határozott, olyan, aki komolyan vette hivatását, és nem ijedt meg saját árnyékától. Talán egy kicsit idealista is, mert hitt abban, hogy „ rendet" lehet teremteni. Erre nagy szükség is volt, hiszen a községekben, ahol szolgálatol teljesítünk, Keszin, Csicsón, Aranyoson, Fürön, Okánikovóban elég gyakoriak a bűnesetek. Többször betörtek üzletekbe, kocsmákba. Volt olyan hónapunk is, hogy két ilyen esetet kellett kivizsgálnunk. A nyugdíjas Kiss Gyula azon kevesek közé tartozik, akik akkor este találkoztak a három támadóval. Ő még gaztettük elkövetése előtt szólította meg a gyanús idegeneket. -Lányom a kocsma közelében lakik, s ha betérek az italboltba, kerékpáromat mindig nála hagyom. Aznap is így volt. Amikor záróra előtt távoztam, láttam, hogy nem messze egy árnyékos helyen egy 1200-as fehér Lada parkol. Üres volt, s felkeltette kíváncsiságomat, vajon kié lehet. Próbáltam megtisztítani a rendszámot a sártól, de hiába dörzsöltem, a gépkocsin nem volt tábla. Visszamentem az italboltba, s megkérdeztem, nem járlak-e itt idegenek. A nemleges válaszra hazaindultam. Pár lépés után észrevettem három fickót, akik az említett gépkocsi felé tartottak. Most utólag adok hálát az Istennek, hogy nem kaptak rajta, amint a rendszámtáblájuk után matatok. Lehet, velem is végeztek volna. Féltem, de azért megkérdeztem tőlük, nincs-e elemlámpájuk. Rám mordultak: minek az magának? - Hogy megreperálhassam a biciklimet - válaszoltam, s közben olyan érzés kerített hatalmába, hogy ezek biztosan valami rosszban sántikálnak. Sajnos, feltevésem beigazolódott. xxx A Belügyminisztérium nagyszabású akciója nyomán a három gazember felkutatásában nemcsak a Komáromi, hanem a Dunaszerdahelyi a Galántai és Érsekújvári járás rendőrei is részt vettek. Az utakon számtalan járőr cirkált, a határátkelőkön megszigorították az ellenőrzést. Elsőnek a sérült, 31 esztendős Šanko Andrást csípték el, aki egy kolozsnémiai ismerősénél keresett menedéket. (Az említett községben is jártunk, meg akartuk szólaltatni a ház úrnőjét, ám az, érthető okokból, mindennemű nyilatkozatot megtagadott.) Egy óra múlva az érsekújvári rendőrség hatékony közreműködésével Muzslán elfogták Rudolf Baračkát, majd rövidesen a Párkányban bujkáló Mészáros Alfréd is rendőrkézre került. ORDÓDY VILMOS TÁVKAPCSOLÓ Még mielőtt a budapesti Tv 1 -en befejeződött volna a Márton István rendezte és Prekop Gabriella forgatókönyvéből készült Glóbusz című ötrészes tévéfilmsorozat, a TV 2-őn elkezdték sugározni az idei Magyar Filmszemle egyik díjnyertes dokumentumfilmjét. Almási Tamás rendező Ózd című négyrészes alkotása a vidéki magyar munkásosztály sorskérdéseit veti fel, közvetlenül és őszintén. Nem azokkal a kozmetikázott álarcok mögé bújtatott figurákkal, amelyeket a Glóbusz című tévéfilmsorozatban láthattunk. Márton István filmjében az értelmiség szerepjátszása, a mások becsapásán túl, az önbecsapásig is eljut. Ebben a piacgazdasági mocsárban dagonyázó értelmiségiek már önmaguknak sem hiszik el saját jószándékukat. Ezért válik megkülönböztethetetlenné egymástól az érdekszerü kapcsolat és a szeretet kötése, a szakmai tudás és a szakmai dilettantizmus. Egy humán vállalkozás körül rajzó értelmiségi csapat magánéleti és munkahelyi kapcsolatrendszerének álságait, az értelmiségi identitászavar következményeit szerették volna a film alkotói megmutatni. Helyette volna kifejezni. Ha a piacgazdaságban így unatkozik az értelmiség, majdcsak választ ad arra az Ózd című dokumentumfilmsorozat, miként vigad a munkásosztály. Ha vigad! Munkával vagy munka nélkül? Mindegy, mert Ózdon is azon a ketKETTÉFŰRÉSZELT GLÓBUSZ a Glóbusz nyelviskola nyavalygásos és nyegle szerelmi életét, álintellektuális viszonyait játszatták el a kiváló színészcsapattal. Olyan színészek, mint Lukács Sándor, Bánsági Ildikó, Udvaros Dorottya, Tímár Éva, Tordy Géza és az eleddig számunkra ismeretlen Clive Wood a megíratlan szerepekben is remekeltek. Katartikussá tettek egy-egy premier plánt, mégha maga a feltupírozott történet végtelenül unalmasnak látszott is. Bár ez az értelmiségi unatkozás lehetett rendezői kifejezőeszköz, aligha hiszem, hogy ezt a filmsorozat egészét átható unalommal kellett téfürészelt arany glóbuszon csodálkoznak, amit két nyelviskola - gazdasági szlengben: humán vállalkozás - megosztva kapott. Nyugodtan megkérdezhetnék, vannak-e még ilyen arany glóbuszok, vagy nekik csak a rézzel befuttatott acél jut elavult martinkemencéjükből? Tájainkon - Budapesttel vagy Ózddal áttellenben is -, a határ mindkét oldalán ugyanazok a létkérdések merülnek fel az értelmiség és a munkásosztály előtt. Ezek a létkérdések nem a látóhatár fölött lebegő arany glóbuszok elnyerésének lehetőségeit jelentik, hanem a megélhetést, a mindennapi tiszta inget, a megvásárolható fogkrémet és a lakható otthont. Mindenesetre a lila ködök a nyelviskolák körül is ugyanúgy kavarognak, mint a csődöt jelentett, lélektani ismereteiket marxista esti egyetemeken szerzett egykori ózdi (és nem ózdi) vezetők szobáiban, akik még sajnálni is tudták a májusi esőben felsorakoztatott kohászokat. Mondván: hősiesen és vidáman ünnepelték ott a szocialista május elsejéket, a szakadó esőben Igen. Mígnem aztán nyakukba szakadt az a magasságos szocialista jégeső, tűzeső meg miafene. Kialudtak a martinkemencék tüzei, megkoptak a munkásosztály álmai, és most felkopik az álla. Akárcsak az értelmiségnek, amely humán vállalkozásokban dagonyázza a piacgazdaság nevű ősmocsarat. Nehogy valaki azt higgye, hogy tejfölös köcsögben evickél, s vajjá köpüli a sarat! DUSZAISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM HÁROMSZÖGTAN - MEČIAR MÓDRA Azóta vált különösen pikánssá a MečiarKňažko viszály, hogy Szlovákia megválasztott köztársasági elnöke látogatást tett a külügyminisztériumban, és minden korábbi elképzeléssel ellentétben kijelentette: a Milan Kňažko által irányított reszort meglepően jól működik. Pontosan az ellenkezőjét állította annak, amit néhány nappal korábban ugyanerről a minisztériumról a miniszterelnök mondott. Úgyszólván sokkolta a politika iránt még érdeklődőket az államelnök és a kormányfő értékelése közötti különbség, és az emberek úgyszólván megfeledkeztek arról, hogy van Szlovákia politikai életének egy akutabb problémája is, amely abból következik, hogy a fémipari dolgozók szakszervezete a szó szoros értelmében ultimátumot nyújtott be a kormányfőnek: váltson le három minisztert. Ugyanis a fémipariak szerint nem a külügyminisztérium munkája a leggyengébb, hanem Tóth, Soboňa és Keltošová reszortja működik csapnivalóan. A külügyminiszter és a kormányelnök közötti viszály tehát háromszögeseden. Ugyanis aligha szeretné Mečiar, ha néhány nappal az államelnök beiktatása után alkotmányos vitába keveredne Michal Kováccsal. Ez úgy következne be, hogy javasolná a számára egyre kényelmetlenebbé váló Milan Kňažko felmentését. Erre vagy igent mondana a köztársaság elnöke, vagy nemtetszését fejezné ki az általa jó külügyminiszternek tartott politikus „kigolyózása" láttán. Ha igent mondana, saját jóhírének ártana, hiszen azt bizonyítaná, hogy hiába függesztette fel tagságát a DSZM-ben, továbbra is csak az történik ebben az országban, amit Mečiar óhajt. Viszont ha sarkára áll, és nem hajlandó távozásra kényszeríteni a külügyminisztert, Vladimír Mečiarral rúgja össze a port, és esetleg olyan folyamatokat indít meg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban, amelynek beláthatatlan következményei lehetnek. Aligha várható, hogy a nem egészen Mečiar ízlése szerint megválasztott köztársasági elnök beadja a derekát, és aláírja a külügyminiszter elbocsátását. A lakosság körében is veszítene ezzel népszerűségéből, hiszen az emberek nagyon jól tudják, hogy mely minisztériumok működnek ebben az országban nagyon rosszul. Aligha volt az utóbbi évtizedekben népszerűtlenebb politikus Viliam Soboňánál, az egészségügyi miniszternél, és Oľga Keltošová népszerűsége is a mélyponton van. Ezzel szemben még sokan emlékeznek Milan Kňažko akkori szereplésére, amikor nem minden veszély nélküli volt az 1989 novemberi demonstrációk levezénylése. Meglehetősen sokat tudnak az emberek arról is, hogyan alakult Mečiar és Kňažko forradalom utáni viszonya. Még a miniszterelnök legszilárdabb hívei is igy teszik fel a kérdést: emberileg tisztességes dolog az, hogy Mečiar most azt a Kňažkót akarja a kormányból kiakolbolítani, akinek legalább kétszer a politikai túlélését köszönhette? Mečiar ellenfelei közül pedig sokan azért szimpatizálnak a külügyminiszterrel, mert minden hajlandók neki megbocsátani azért, hogy ki merte mondani, amit kimondott. Kettejük között nagy mértékben abból erednek a különbségek, hogy Mečiar megmaradt a ČSM kebelén nevelkedett bolseviknak, ezzel szemben Kňažko mindig is antikommunista volt. Ezért mondta ki az elnökválasztás előtti hetekben, hogy olyan embereket kellene az állam élére állítani, akiknek soha semmilyen közük nem volt a kommunista párthoz. Ezzel nagyon szíven ütötte a kommunista múltú, egyébként önérzet-túltengésben szenvedő miniszterelnököt. Hogyan oldja meg a problémát Michal Kováč és Mečiar? Megoldható úgy, hogy se a miniszterelnök önérzete ne szenvedjen csorbát, se a köztársasági elnökről ne állíthassák, hogy már beiktatása után néhány nappal behódolt az ország erős emberének? A „háromszög" problémáját valószínűleg úgy oldják meg, hogy a miniszterelnök az egész kormánnyal együtt lemond. Ezt a köztársasági elnöknek nem áll módjában el nem fogadni. Viszont kötelessége a legerősebb párt elnökét megbízni kormányalakítással. így ismét Mečiar állítja össze a miniszterek listáját, és mind saját ambícióját, mind a szakszervezetek követelését kieelégítheti. TÓTH MIHÁLY