Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-03 / 51. szám, szerda

5 KALEIDOSZKÓP ÚJ szói 1993. MÁRCIUS 3. TÓTH LAJOS / •• A MAGANISKOLA NEM LEHET MAGANUGY* Meghajlok mindenki előtt, akik felismerték e szlovákiai magyar értelmiségi találkozó jelentőségét, és tekintet nélkül pártállásra: felül tudnak emelkedni gyarló emberi torzsalkodásokon, széthúzáson, amely sajnos katasztrófába is sodorhatta volna a szlovákiai magyarságot. Ezt az összejövetelt nevezhetjük bárhogy, Független Értelmiségi Fórumnak, Decemberi vagy Kulturális Parlamentnek, az egyházi és magániskolák képviselői először hallgattatnak meg, mondhatják el problémáikat és céljaikat ilyen rangos összejövetelen. Tagadhatatlan, a 89-es események nagy reményekkel töltöttek el mindnyájunkat. Az iskolákban is. A különböző intézkedések, igazgatócserék, demokratikusabb beleszólás ugyan felkavarták iskoláink állóvizét, azonban abból azóta sem lett tiszta forrás, hogy gyermekeink önfeledten enyhíthetnék tudásszomjukat. Az elmúlt évtizedek legnagyobb bűnténye az, amelyet a gyerekek lelkében és személyiségében követtek el. Olyan hosszú időt töltöttünk egy nagy hazugság szolgálatában, hogy majdnem ráment az életünk. Félő, hogy az évtizedes lelki rombolásból, fertőből csak az újabb generációk tudnak majd kilábalni. Mindenki látja, hogy iskolarendszerünk rossz, beteg, válságban van. A szellemi rendszerváltás nem történt meg. Ami mégis, az nagyon kevés. Iskolarendszerünk az átalakulásban messze elmarad a társadalom többi szférája mögött. Néhányan, akik a rendszerváltással vállaltuk a másságot, a szó legnemesebb értelmében az alternatívát - az értékteremtést, a küzdelmet szellemi életünkben a magán- és egyházi iskolák alapításával -, tudatában vagyunk felelősségünknek és küldetésünknek. A Mindenhatótól a legnagyobb kegynek tartom, hogy lehetővé tette: felvenni a küzdelmet nemzetünkért, jövőnkért. Tesszük dolgunkat, mert a tisztesség és a becsület úgy kívánja, hogy népünkért, gyermekeinkért ezt megtegyük. Azért, hogy ne kezeljenek bennünket százféleképpen megfogalmazott, de még mindig homályosan körülhatárolt nemzetiségként, és hogy ne néprajzi érdekesség, hanem művelt nép legyünk. Nemzeti kultúránk mellett, melynek tudati és emberformáló ereje van, az európai kultúrát is magunkba kell szívnunk. Az egyházi és magániskoláknak pótolhatatlan szerepük van az erkölcsi megújulásban, amely csak az örökérvényű keresztény alapelvekre épülhet. Egy nemzet iskolák és értelmiség nélkül nem létezhet. Mindenki tudja, ez így volt, így van és így lesz az egész világon. A negativista szemlélet, mely az utóbbi időben nagyon eluralkodott az iskolákban, a legnagyobb károkat okozza a gyermekek lelkében. így nem lehet felkészíteni ifjúságunkat szellemi-tudományos téren a jövő polgárosodó társadalmára. Kiművelt emberfőknek lesz szerepük a szellemi és gazdasági életben. Az új feladatokra, személyiségek nevelésére pedagógusaink - az ismert okoknál fogva - nincsenek felkészülve. Kisebbségi létünket a szocialista világ duplán sújtotta. Ma sem könnyebb a helyzet, amikor többszörösen kisebbségi helyzetben vagyunk. Ezt bizonyítja az oly sokszor megfogalmazott jogfosztottságunk, gyermekeink hátrányos helyzete a magyarországi egyetemi felvételi vizsgákon, valamint hogy kiskoruktól olyan kisebbségi érzésekkel, görcsökkel vannak tele, melyek nagyban gátolják őket a kibontakozásban. Ezért: igenis szellemi elitképzésre van szükségünk. Iskoláinkban ott vannak a tehetségek. Ifjúságunk tiszta és életképes. Minden gyermek kincs, csak hozzáértő mívesnek kell csiszolnia. Már a politikai döntések előtt hozzuk létre a szellemi autonómiát. Fordulhat a világ bárhogy, ha összetartunk nem fognak ki rajtunk. A múlt nagyjai sem vártak az állam kegyeire, vagyonukat áldozták fel, szellemi műhelyeket hoztak létre: Pázmány, Széchenyi, Kós Károly és Apáczai. A magániskolákra szükség van. Az állami iskolákban magyarul folyik a tanítás, de még nem tudni, mitől magyar iskolák. A szlovákiai magyar iskoláknak nincs koncepciójuk. Tankönyveink - idézet a nevelésből - „.. .még mindig kommunista értékrendet képviselnek, kisebbségi szempontból pedig egy torz történelmi múlt és hibás nemzeti énkép sugalmazói..." A pedagógiában nem tudunk mit kezdeni a függetlenséggel. Hiányoznak a pedagógiai, módszertani, tudományos és kutatóintézeteink. Emlegetjük a pénzhiányt, pedig a változtatás nem mindig pénzkérdés. A jövő társadalmának elvárásai, az új magyar értelmiségképzés szükségessége motivált bennünket, hogy Galántán megalapítsuk Szlovákia első nyolcéves magángimnáziumát. Most már második éve - külön épületben három osztállyal, negyvenhárom településről nyolcvanöt tanulóval - a Bodrogköztől Csallóközig jelentős szerepet töltünk be. Iskolánk léte olyan nagy élményt, felemelő érzést jelent a tanárok, diákok és szülők számára, hogy küzdelmünk során elfelejtjük a magániskolák kálváriáját. Még akkor is, ha a múlt rendszer kegyeltjei vagy személytelen rétegei irigykednek és „feszítsd meg"-et kiáltanak. Hiszen azokkal az iskolákkal szemben, ahol konzerválták a bolsevizmus szellemiségét, létünkkel követtük el a legnagyobb merényletet. Viszont csodálatos dolog, hogy egyes szervek és intézmények kicsinyes acsarkodásai nem hangolnak le bennünket. Legyen szó szószegésről, épületmegtagadásról, óraadás betiltásáról, tanszerek kölcsönzéséről, ajándékba kapott tankönyveink elsinkófálásáról. Gyermekeinket is megbélyegzik, megfenyegetik, megtagadják tőlük jogos tulajdonukat, az államtól kapott tankönyveket. Az alapítványoktól kapott pénzünket az itteni véleményezők lefaragják, odaítélik, ahol teljes az állami támogatás. Mindenre a legmagasabb tarifát szabják, állandóan a zsebünkben kotorásznak. A legfontosabb pedagógiai kérdésnek azt tartják, hogy menynyit keresnek pedagógusaink. A velünk szemben alkalmazott több adminisztratív intézkedés közül a legérthetetlenebb találmánynak az ugyanilyen, de állami intézmény létrehozását tartom járásunkban. Már csak azért is, mert ezzel felelős személyek veszélybe sodorták azokat az iskolákat, ahol eddig is gyermekhiánnyal küszködtek. Mi nem az ellenség bosszantására hoztuk létre iskolánkat. A küzdelemmel járó gondokat még a szellemi vállalkozás terén sem tartom szerencsésnek hangoztatni. Nem szeretem, sőt férfiatlannak tartom a panaszkodást. Ezt bizonyítja néhány tucat nyilatkozatom iskolánkról. A magyar értelmiségképzést, a szellemi értékteremtést tűztük ki célul, és nem engedjük, hogy személyeskedések, politikai nézetkülönbségek befolyásolják a fejlődést. Annál is kevésbé, mert mozgalmaink jelentős iskolaprogrammal rendelkeznek, amelyek aligalig különböznek egymástól. Iskolánk létrejötte mérföldkő oktatásügyünkben. Létjogosultságunkat az igényesség és a jövő társadalmának elvárásai igazolják. Gyermekeinket keresztény szellemiségben neveljük, és az általános követelmények mellett magas szinten oktatjuk a matematikát, informatikát, az esztétikát a német és az angol nyelvet. Iskolánkra olyan tanulók jelentkeznek, akik szeretetteljes légkörben, igényesebb oktatásban és nevelésben akarnak részesülni. Tanáraink pedig szabadon, többet, jobban, színvonalasabban - jó fizetésért, de van, aki elhivatottságból bért nem kérve - oktatják tanulóinkat. A felső évfolyamokban bevezetjük a reál, a humán és a fakultatív oktatást. Tanulóink szakképesítést nyerhetnek vállalkozásból, könyvelésből és a jog alapjaiból. Kérdés azonban, hogy egy magániskola mennyiben lehet csak néhány ember magánügye. Az olyan iskola, amely a felvidéken jelentős szerepet tölt be, nem lehet magánügy. Szükségesnek tartom, hogy a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, közéletünk jelentős személyiségei, megismerve és megértve küldetésünket, erkölcsi segítséget nyújtsanak e sokszor emberfeletti küzdelmünkben. Gazdasági téren vannak és lesznek nehézségeink, de állítom, hogy a szlovákiai magyar iskolaügy kérdése nem elsősorban pénzkérdés. Mégis engedjék meg, hogy köszönetet mondjak minden hazai és külföldi támogatónknak. Én azt vallom: a tanítóság hivatás. Fáradozásainkat feledteti az a meghatóan felemelő érzés, amely értékteremtő küldetésünkből fakad. Elhangzott Léván, 1993. február 20-án, a II. szlovákiai magyar értelmiségi találkozón. TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § VARGA J. kérdezi Zselizről: Joga-van-e transzformációs részt kérni azon földek után, amelyeket 1959-ben a szövetkezet használt, de a későbbiekben az Állami Gazdaság használatába kerültek át? - A 49/1992 Tt. sz. transzformációs törvény értelmében a transzformációs vagyonrész kialakítását csak olyan földterület után lehet igényelni, amely 1991-ben a szövetkezet használatában volt. Természetesen, ha olvasónk igazolni tudja az élő és holt leltár bevitelét a szövetkezetbe, a leltár alapján lehetősége van a transzformációs rész kialakítására az egész leltár nagyságában. NAGY L. somorjai olvasónk kérdezi: Földjeinek egy részét a szövetkezettől az ÁG vette át használatba. Olvasónk érvényesíteni szeretné élő és holt leltár igényét, az ÁG azonban azzal az indokkal, hogy annak idején nem ők vették át az élő és holt leltárt - nem akarja elismerni a kártalanítási igényt. - Amennyiben az élő és holt leltárt bizonyíthatóan a szövetkezet vette át, tehát létezik valamiféle jegyzőkönyv vagy átvételi elismervény a szövetkezet akkori képviselőinek a kézjegyével ellátva az élő és holt leltárról, Olvasónknak joga van érvényesíteni egész élő és holt leltár igényét a szövetkezettel szemben. Abban az esetben, ha se Olvasónk, se a szövetkezet nem rendelkezik ilyesfajta okmányokkal, a 97/92-es Tt. számú kormányrendelet értelmében az ún. hektárnormatíva jön számításba, amely egy átalányérték, 26 800 korona 1 hektárra számítva. Köteles személynek a föld használójogát jelöli meg a törvény, tehát akinek a használatában volt a földterület. (Olvasónk esetében ez az ÁG [is]). K. K. jeligére: Olvasónk családi házát és az ehhez tartozó nagy gyümölcsöst annak idején kisajátították; az idők folyamán aztán a gyümölcsöst fölparcellázták és a kúriának sincs ma már nyoma. Élhet-e kártalanítási igénnyel és ki felé? - kérdi levelében olvasónk. - A 229/91 -es és az ezt módosító 93/92-es Tt. sz. törvények értelmében a lebontott épületért és a gyümölcsösért is jár kártérítés. A köteles személy földterület használója, tehát a szövetkezet. A kártérítés történhet pénzben; a gyümölcsös esetében viszont lehetőség van hasonló gyümölcsös igénylésére állami tulajdonból - amennyiben van ilyen gyümölcsös az állam tulajdonában -, és ez a kártérítési forma a károsultnak is megfelel. A gyümölcsös létezését bizonyíthatja tanúkkal is, de valószínűnek tartom, hogy a gyümölcsösről a szövetkezet birtokában is vannak bizonyítékok. A 600 FINTOR ORVOSSÁG? VAN! Őszinte legyek? Unom, hogy folyton az egészségügy súlyos gondjain rágódnak. Egy árva szó nem sok, de annyit sem olvastam-hallottam az utóbbi hónapokban a tárca életképességéről, minduntalan elvetélt ötletekről szól a hír. Ócsárolják a minisztert, mert nincs orvosság, kevés az ápolónő... Mintha szegény miniszter tehetne róla! Ô csak azt tudja: ahol nincs, ott ne keress! Ehhez tartja magát. Örömmel jelenthetem, hogy rábukkantam a megoldásra. Felfedezésem alkalmazásával elmúlnak az egészségügy kínjai, nem lesz többé ápolónöhiány, orvosságért sem nyafognak a kiállhatatlan betegek. A felfedezés, sajnos, nem a nevemhez fűződik, de ez mit sem von le az értékéből. Nyugaton bezzeg ismeretlen az efféle gond! Ott minden megtörténhet. Olvastam, hogy egy angliai kórházban hatékony gyógymódot találtak egyebek között a magas vérnyomás megszüntetésére. Az angol kórházban, amikor a beteg érzi, hogy magasra szökik a vérnyomása, Chestert hívja. Chester nem ápoló, nem is ápolónő, de még nem is orvos. Chester egy szimpatikus kuvasz. Az egészségügyhöz semmi köze nem volt mindaddig, amíg az utcán kóborolva nem találkozott egy ápolónővel. Megszerették egymást, az ápolónő hazavitte az ebet, s nem lévén kire hagyni - magával vitte a kórházba. Angliában nem olyan szőrös szívűek az orvosok, mint nálunk. Nem tették ki a kutyus szűrét, amikor gazdijával együtt szolgálatba lépett. A főorvos annak rendje és módja szerint állományba vétette az ebet, és meghatározták a munkakörét. Chester rengeteget dolgozik! Asszisztál a kisebb műtétéknél, jelen van a rehabilitációnál, s ha a beteget álmatlanság gyötri, odaheveredik az ágya mellé. Jobban hat, mint a legerősebb altató. Különösen azoknak a betegeknek az állapotában mutatkozik csodálatos javulás, akiket a rokonaik nem látogatnak. Az angol kórházban olyan bámulatos eredményeket értek el, hogy az orvosok újabb kutyust alkalmaztak. Merészelném felhívni a tárca figyelmét a nyugati tapasztalatokra... A megoldás az utcán kóborol. Kutyákban nálunk nincs hiány. Vannak kicsinyek és nagyok. (kopasz) APROPÓ PROTOKOLL ÉS PÚDER A kormány üléséről kiadott közleményben éppen csak említették, hogy a miniszterfeleségek számára továbbképzést szerveznek a diplomáciai etikett alapszabályairól. A sors furcsa fintora, hogy miközben az ország gazdasága a válság görcseiben vergődik, az adófizetők pénzén illemszabályokra oktatják a „first ladyket". A kérdés, mire fogják megtanítani őket? Csak nem arra, hogyan szőrtelenítsék hónaljukat, ha nagyestélyiben képviselik majd férjeik oldalán Szlovákia érdekeit. Mert, szó, ami szó, egy pozitív országkép kialakításában a kiborotvált hónaljaknak is fontos szerepük lehet (nem is beszélve a púderről). (tszl) négyzetméteres telek ügyében, amely a szövetkezet vagy az állami gazdaság tulajdonában van (ez ugyanis nem derült ki a leveléből) -1992. december 31-ig kellett érvényesíteni a tulajdonjog visszaszármaztatásának igényét az illetékes földhivatalban. Amennyiben ezt megcselekedte, a földtörvény értelmében kell eljárnia, tehát egyezséget köt a szövetkezettel a földterület tulajdonjogának a visszaszármaztatásáról; ha viszont ez az egyezség nem jön létre - a földhivatalhoz kell fordulnia a döntésért. Ha csak bérleti jogról van szó, tehát a tulajdonjog továbbra is az önöké, megszüntetheti a szövetkezet használati jogát, vagy kérheti a bérleti díj megszabását akár bírósági úton is. VILÁGI OSZKÁR