Új Szó, 1993. március (46. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-12 / 59. szám, péntek

7 KULTÚRA ÚJ szól 1993. MÁRCIUS 12. Kis NYELVŐR A PREGNÁNS SZERKEZET ÉS A „LETÜNDÖKÖLT TOTÁLIS ÁLLAM" Aki figyelemmel kíséri a szlovákiai ma­gyar bábjátszást, netán valamelyik Duna Menti Tavaszon látta a pedagógiai bábjátéknak szentelt nap műsorát, az bizonyára tudja, hogy Dunaszerdahelyen sok, egészen pontosan ti­zenhárom éve működik egy felnőtt bábcsoport, mely a közelmúltig az egyetlen ilyen együtte­sünk volt. Gazdája a járási népművelési köz­pont után eme intézmény utódja, a regionális kulturális központ. Vezetője az ott éppen ne­gyedszázada színházi és bábos szakelő­adóként dolgozó Szabó Jolán. Rendezője újabban az itthon és külföldön egyaránt nép­szerű hivatásos bábművész, Plaszky Tamás. Tagjainak száma jelen pillanatban tíz, ebből nyolcan óvónők, zömmel helybeliek. A nevelő­oktató munkát közvetve-közvetlenül segítő bábos tevékenységük mellett jelentős művészi sikereket értek el önálló műsoraikkal, többek között a Jókai Napokon, a turócszentmártoni nemzetközi színházi szemlén; tavaly áprilisban Budapesten, az I. Kárpát-medencei Bábfeszti­válon a legjobb határon túli együttesnek járó díjat nyerték el. A Szajobá merthogy egy ideje már ezen a néven fut a csoport, nemrégiben tért vissza Nagyváradról, ahol az ottani Állami Bábszínház magyar Ludas Matyi társulatának meghívására vett részt a Matyi Napokon. — A tavalyi budapesti fesztiválon ismer­kedtünk meg a nagyváradiakkal, innen a barát­ságunk — mondja Szabó Jolán. — Felejt­hetetlen estét töltöttünk ott együtt, majd elkér­ték címünket. Körülbelül egy hónap elteltével, már jött is tőlük a meghívó — gyermeknapra. A Három székely népballadát adtuk elő és ki­sebb etűdöket mutattunk be akkor, és csinál­tunk játszótózat. Elvittek bennünket Zilahra, az óvónőképzőbe, ahol szintén felléptünk. Az óvónők, illetve óvónőjelöltek nagy érdeklődés­sel figyelték műsorainkat, sőt tanácsokat kér­tek tőlünk. Kiderült, új volt számukra, amit csi­nálunk. — Most tehát már másodszor jártak Nagyváradon. — Igen, Mátyás, illetve Jégtörő Mátyás nap­jának alkalmából szervezett Matyi Napokon együtt szerepeltünk az ottani Ludas Matyi tár­SZAJOBÁ BÁBUVAL GYEREKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK sulattal, a budapesti Kolibri színházzal, Ke­mény Henrikkel és egy bukaresti román báb­művésszel, aki nagyon kíváncsi volt a mi Rosszcsont Peti című előadásunkra, mivel sze­mélyesen ismerte a darab cseh szerzőjét. Tíz évvel ezelőtt már szerepelt műsorunkon ez a játék, de újból elővettük, mert úgy gondoltuk, hogy még nem mindent mondtunk el vele a gyerekeknek. Plaszky Tamás rendezésében teljesen új előadás született a darabból. A ro­mán bábművész el volt tőle ragadtatva, azt mondta, a dunaszerdahelyi csoportból köny­nyen lehetne profi bábszínházat csinálni. Per­sze, e vélemény mellett ugyanúgy örültünk an­nak, hogy a nagyváradi gyerekeket is sikerült bekapcsolnunk a játékba. És természetesen örültünk Plaszky Tamás hatalmas sikert arató bemutatójának. Elárulom, Kemény Henriket meghívtuk az idei Duna Menti Tavaszra, meg­ígérte, eljön. — Itthon mivel, hogyan telnek a gyerme­keknek és felnőtteknek egyaránt játszó Szajobá napjai? — Hetenként elmegyünk egy-egy iskolába, aztán óvodásoknak adunk elő, hol tornaterem­ben, hol kultúrházban. Ugyancsak hetenként, januártól kezdve keddi napon, a bősi mene­külttáborba látogatunk el, ahol játszóházat is csinálunk a jugoszláviai gyerekeknek. Ettől függetlenül, kevés a fellépési lehetőség; talán az is közrejátszik ebben, hogy kevesen tudnak rólunk. Egy biztos, mindenütt tapasztaljuk, nemcsak szeretik a bábszínházat, szükség is van rá. Most készülünk Csacára, a gyerme­keknek játszó felnőtt bábcsoportok szemléjé­re, a II. Kárpát-medencei Bábfesztiválra, vala­mint a Jókai Napokra. A nagyobb próbákat a zeneiskolában tartjuk. — A Duna Menti Tavasz műsorába annak idején beiktatott pedagógiai bábjáték egyik szerepe az lett volna, hogy népszerűsítse a felnőtt bábjátszást, elősegítse felnőtt báb­csoportok alakulását, a Csallóköztől a Bod­rogközig. Noha, amint hallom, a Dunaszer­dahelyi járásban egy ideje két ilyen együt­tes is tevékenykedik már az önökén kívül, végeredményben nem sikerült elérni ezt a célt. Vajon miért? — Mit mondjak? Nem kis dolog ez. A rongy­gyűjtéstől, a bábuk varrásától kezdve, mindent a csoport tagjainak kell elkészíteniük. És akkor hol vannak még a próbák, a szombatok, vasár­napok vagy más napok?! Családjaink tudná­nak erről mesélni. Lehet, kívülről nézve hóbort­nak tetszik, ha nyolc-tíz óvónő összeáll, meg ilyen magamfajta népművelő, de azt hiszem, jóval több annál. Sok időt, rengeteg áldozatot követelő munka a bábozás. Persze, mi már ré­góta tudjuk — érdemes csinálni. (bodnár) CZUCZOR-NAPOK HUSZONNEGYEDSZER „AVARNAK MONDTAK MAGUKAT..." A SZEGEDI MÓRA FERENC MÚZEUM KIÁLLÍTÁSÁRÓL Huszonnegyedik alkalommal ren­dezi meg a Csemadok érsekújvári alapszervezete és területi választ­mánya a Magyarok Világszövetsé­gének támogatásával a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napo­kat. A rendezvénysorozat első kiemel­kedő eseménye a hét végén, szom­baton és vasárnap zajló nemzetközi táncverseny. Hétfőn délután négykor nyílik a győri levéltár vándorkiállítása — a Szabadságharc képekben cím­mel. Este fél hétkor megkoszorúzzák Czuczor Gergely szobrát, s a hétkor kezdődő esten az 1848—49-es sza­badságharcra emlékeznek. Az est fénypontja Sinkovits Imre Lélekben együtt című műsora. Szombaton, március 20-án a du­naszerdahelyi óvónők mutatkoznak be az érsekújváriaknak — délelőtt 10 órakor a Rosszcsont Peti című bábjá­tékkal. A középiskolások helytörténeti ve­télkedője héfőn, március 22-én 13 órakor kezdődik; a Magyarok Világ­szövetségének főmunkatársa, Dör­nyei László ugyanaznap 17 órakor a honfoglalás ós államalapítás korának művészetéről tart előadást. A felsorolt rendezvények a Csemadok-székház­ban lesznek. A városi művelődési központba (a Béke mozi) várják 23-án, kedden a vers- és prózamondók kerületi ver­senyének résztvevőit. A Komáromi Jókai Színház kétszer mutatja be Ébert Tibor Esterházy cí­mű színművét. Március 24-én, szer­dán 13 órakor a gimnázium magyar tagozata diákjainak, 18 órakor pedig a A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium ebben az évben is megrendezte az Implom József Helyesírási Verseny döntőjét. A jeles eseményen — 1993. február 25. és 27. között — összesen 104 középiskolás diák vett részt, közülük harmincan a határo­kon túlról érkeztek. A versenyzők négy kategóriában mérték össze tudásukat: gimnázium, szakközépiskola, szakmunkáskép­ző, valamint határokon túli. A rende­zők ez utóbbiaknak fölajánlották, hogy szabad választásuktól függő­en az iskolatípusok szerinti kategóri­ában is indulhattak. A határokon túli­felnőtteknek. Mindkét előadást a Csemadok-székházban tartják, mert mint Plichta Péter, a Csemadok helyi szervezetének elnöke megjegyezte: nincs ötezer koronájuk. Ennyi bérleti díjat kér a KOVO (a volt Szakszerve­zeti Ház...) Az ünnepségsorozatot a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkaré ­nak hangversenye zárja — vasárnap (március 28.) a református templom­ban. Két tárlat is megtekinthető a kulturá­lis napok idején — a székház előcsar­nokában a Czuczor Gergely Alapisko­la tanulóinak rajzai tekinthetők meg, a klubhelyiségben pedig pénteken, 26­án ügyes kezek legszebb kézimunká­iban gyönyörködhetünk. (kop) ak közül mindössze ketten éltek ez­zel a lehetőséggel, az egyikük, a sza­badkai gimnázium tanulója, az ab­szolút első helyet szerezte meg. A Szlovákiából érkező diákok a határokon túli kategóriát választot­ták, s a következő eredményeket ér­ték el: I. hely: ÖLLŐS EDIT (Duna­szerdahely, magyar gimnázium); 92 % -os teljesítményével az abszolút sorrendben negyedik. III. hely: Ber­náth Katalin (Dunaszerdahely, ma­gyar gimnázium). Mindkettőjük ta­nára Simon Attila. VI. hely: Wimmer Márta (Dunaszerdahely, egész­Egy múlt év végi avar konferencia során Szegeden alkalmam volt megnézni azt a „messze földön" is­mertté vált régészeti kiállítást, mely a Móra Ferenc Múzeumban nyílt meg 1991-ben „...avarnak mondták magukat..."címmel, az állandó kiál­lítás egyik részlegeként. A kiállítás két jurtaszerű épít­ményben (ezek a nagyállattartó no­mádok lakhelyére utalnak) mutatja be az avarság legnevezetesebb dél­alföldi emlékanyagát. Ez a terület ma a legkutatottabb részek egyike Magyarországon. Szegeden találha­tó tehát az egyik legnagyobb avar kori régészeti gyűjtemény is. Ebben nagy szerepe volt Móra Ferencnek, a kitűnő írónak ós neves régésznek, aki Szeged környékén számtalan avar temetőt tárt fel, mentett meg az utókornak. A kiállítás első jurtájá­ban a legjelentősebb régészeti lelet­anyagot tekintheti meg a látogató, amit nagyszerűen egészítenek ki az avarokról szóló különféle bizánci fel­jegyzések, térképek (pl. az avarok ázsiai vándorútjáról), ásatási felvéte­lek, rekonstrukciók. A rendezők, Kürti Béla ós Lőrinczy Gábor régé­szek, közel 5000 avar sír anyagából válogathattak, a korai időktől (VII. sz. vége) egészen a késői avarkorig (IX. sz. első évtizedei). Az itt látható egyik leghíresebb lelet a vadászjele­netes klárafalvi bronz nagyszíjvég, melyen egy íjas nyilazó harcos vág­tató lováról, vadászkutya kíséreté­ben nyulakra vadászik. A másik jurtában 24 életnagyságú avar bábun a kiállítás létrehozói a ségügyi szakközépiskola). Tanára Mráz Vilma. Köszönet illeti a diákokat és taná­raikat a kiemelkedő teljesítménye­kért. A fenti eredmények most már köteleznek mindenkit, aki az itthoni helyesírási versenyek szervezéséért hivatalból is tehet valamit. Talán föl­lelkesülnek az eddig fontolgató, a nem nyilvános kimondására is bá­tortalan szkeptikusok. Zsűritagként látva büszkeség töl­tött el, hogy a jelenlegi működési te­rületemről érkezett tanulók milyen felejthetetlen, életre szóló élménnyel és igen értékes ajándékokkal tértek korabeli viseletet és életformát mu­tatják be. így a kiállításon a közön­ség egy hajdanvolt színes, gazdag világra csodálkozhat rá, amely a ré­gészeti feltárások után már csak tö­redékeiben tanulmányozható. Hi­szen tudjuk, hogy a sírokban csu­pán a szervetlen anyagokból készült tárgyak maradnak meg. Elpusztul­nak viszont a mesterien díszített szí­nes bőrből, szövetből ós fából ké­szített ruhák, takarók, szőnyegek, fafaragványok. Pedig az avarok ru­házatáról Mauricius bizánci császár is megemlékezett: „A felső ruha le­gyen bő és végigérő, az avaroké mintájára szabott, tehát övvel leszo­• rított, akár lenből, akár kecsekbőr­ből, akár szőrtelenített bőrből. "Az itt látható egyes bábuk között íját felaj­zó, valamint nyilazó avar harcost, edényeit áruló fazekast, díszes bronz vereteit kínáló ötvösmestert fedezhetünk fel. Úgy véljük, hogy a szegedi múze­um szakemberei ezen a szépen kivi­telezett kiállításon jó érzékkel mu­tatják be a holt tárgyak mögül előlo­pakodó egykori életet, a valóság egy-egy szeletét, a hétköznapok vi­lágát. Befejezésül, csak egyet­érthetünk Lőrinczy Gábor megfogal­mazásával: „Az új kiállítási formával arra inspiráljuk a látogatót, hogy a hagyományos régészeti kiállításban is látható tárgyak mögé is nézzen, és ismeretei alapján kísérelje meg rekonstruálni a korabeli élet egy-egy mozzanatát." TRUGLYSÁNDOR haza Gyuláról az eredményhirdetés után. Ezért jövőre is makacsul szorgal­mazni fogom (többek között tesztla­pok további készítésével) a szlová­kiai magyar tanítási nyelvű középis­kolák helyesírási versenyének, vala­mint a keleti és nyugati területi dön­tőjének a megrendezését, illetve en­nek éves versenynaptárba illeszté­sét, hogy végre méltó keretek között, még jobb fölkészülést biztosítva folyhassók a nemes vetélkedés. CS. NAGY LAJOS vendégtanár, Nyitrai Pedagógiai Fó'iskola, Hungarisztika Tanszék A magyar igekötőnek megvan az a sajátsága, hogy úgynevezett pregnáns szerkezetet tudunk vele alkotni. Két ige jelentését sűríthet­jük egybe úgy, hogy egyik igét a másiknak, az elhallgatottnak az igekötőjével látjuk el, mint azt Pe­tőfi is tette a Falu végén kurta kocsma című versében. „Eltánco­lom a pénzemet, Kitáncolom a lel­kemet!" — mondja a falusi legény a versben. Az eltáncolom azt je­lenti: táncolok ós (közben) elköl­tőm; a kitáncolom meg ezt: tánco­lok és (közben) kilehelem. Több költő és író használja eredménye­sen vagy eredménytelenül ezt a tömörítési módot; talán ezt szeret­te volna érvényesíteni az az újsá­gíró is, aki ezeket a szavakat leír­ta: „...szidja a letündökölt totális államot."Csakhogy ezzel a szer­kezettel zavaros mondatot alko­tott. A letündököl-nek ezt kellene jelentenie: tündököl és (közben) letűnik. Lehet, hogy a totális állam tündökölt — bár ez talmi tündök­lés volt —, vagy inkább csak sze­retett volna tündökölni, de a letű­nése egyáltalán nem tündökléstől kísérve ment végbe, hanem na­gyon is szürkén, szánalmasan. Különben nem is lehet két ilyen el­lentétesnek felfogható cselek­ményt egybesűríteni, mint a tün­döklés és a letűnés. Hiszen ami tündöklik, arra nem a letűnés a jel­lemző, hanem az emelkedés. Ter­mészetesen az is lehetséges, hogy a mondat megfogalmazója nem is pregnáns szerkezetet akart alkotni, csupán szót tévesz­tett a letűnt helyett a letündökölt nem létező alak jutott eszébe, s ennek feltételezett igenevét hasz­nálta jelzőként. Tanulság: ahhoz, hogy tudjunk bánni a szavakkal, költői szerkezeteket tudjunk velük létrehozni, elsősorban a jelen­tésüket kell ismernünk. Egy másik újságírónak több szerencséje volt a pregnáns szer­kezettel, de mint kiderült, nem a megalkotásával, hanem csupán a felhasználásával. Noha úgy lát­szott, ez sem sikerült volna támo­gatás nélkül, mert a szigorú szer­kesztők néha ott is hibát szimatol­nak, ahol értékes kifejezés van; különösen akkor, ha ez a kifejezés számukra szokatlan. Felhívnak olykor egyik vagy másik szer­kesztőségből, s véleményt kérnek vitatott kérdésekben, főképpen, ha a szerző és a szerkesztő között keletkezik vita valamilyen nyelvi megoldással kapcsolatban. A szerkesztő most ezt a mondatot olvasta fel nekem: „A nap lemele­gítette róla a kabátot", s megkér­dezte, mit szólok hozzá. — Ki írta ezt így le? — kérdeztem válasz helyen. — Ugye, rossz? — vonta le a következtetést a kérdésem­ből a szerkesztő. — Dehogy rossz, meg kell érte dicsérni a szerzőt. — S elmagyaráztam ne­ki, hogy itt az eléggé ismert preg­náns szerkezetről van szó. A le­melegítette azt jelenti: melegítette (őt) ós levettette (vele), A szer­kesztő fanyalogva vette tudomá­sul, hogy a szerző lett győztes a vitában, én meg valójában a nyelv győzelmének örültem. Amikor összetalálkoztam a szerzővel, s megdicsértem a sike­res szerkezetalkotásért, bűntu­dattal bevallotta: Gondoltam én, hogy jó az a szerkezet mert Gár­donyi Gézától vettem kölcsön. Ezért mertem ajánlani, hogy kér­dezzük meg önt. íme, ilyen eset is van. JAKAB ISTVÁN HELYESÍRÁSBÓL ISMÉT KITŰNŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom