Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-05 / 29. szám, péntek

7 KULTÚRA ÚJ SZŐ. 1993. FEBRUÁR 5. A POZSONYPÜSPÖKI MAGYAR ISKOLABAN NEM MARADNAK EL A SZLOVÁK ISKOLÁKTÓL Az alapiskolákban ezekben a napokban már a következő tanévre gondolnak, beiratkozásra várják a jövendő elsősöket. Bizonyára akadnak iskolák, ahol ez az aktus rutinszerű, hétköznapi esemény. Magyar tanítási nyelvű iskoláink többségében viszont nem ilyen. A mostani beíratásra az általános gazdasági és politikai bizonytalanság, megnövekedett félelmeink is rá nyomják bélyegüket. A Pozsonypüspöki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában, amely a szlovák főváros „árnyékában" működik, s több városkerületében szétszórtan élő magyar családok gyermekeire épít, érthetően nagyobb a szorongás, nagyobb várakozás előzi meg az elsősök jelentkezését. Milyen reményekkel tekint az iskola az idei beiratás elé? Efelől érdeklődtünk Ozsvald Erzsébet igazgatónál. - Izgulunk, mert gondot okoz, lesz-e elég elsőosztályos tanulónk. Ez most az első számú probléma, s megoldásáért a szülőkkel összefogva tenni igyekszünk. Sajnos, nem ritka a Pozsonyban lakó magyar családok körében, hogy gyermekeiket nem a két magyar alapiskolába íratják. Él még a tévhit, hogy a szlovák iskolát végzett gyermeknek jobbak az érvényesülési esélyei. Nem minden magyar szülő tudatosítja, hogy az anyanyelvén tud a gyermek legjobban felkészülni az életre. A szlovákiai magyar értelmiség a bizonyítéka, hogy magyar középiskolában szerzett érettségivel is ugyanolyan szinten voltak képesek helytállni szlovák egyetemeken, főiskolákon. A szlovák iskolába járó gyermek elveszti identitását, kötődését anyanyelvéhez, a magyar kultúrához. Ez pedig pótolhatatlan veszteség, hiszen az anyanyelvétől megfosztott gyermeket a gyökereitől szakítják el. ® Mi az a többlet, amit a pozsonypüspöki iskola nyújthat tanítványainak a gyökerek erősítése terén? - A nemzeti kultúra, a történelmi kötődés, a hagyományápolás. Tanulóink szerepelhetnek magyar kulturális rendezvényeken, népi tánccsoport tevékenységébe kapcsolódhatnak be, bábszínházat játszhatnak. Anyanyelvi vetélkedőkön, kiejtési, vers- és prózamondó versenyeken vehetnek részt. Idén iskolánk régi szép hagyományát, a Tulipános láda műsort szeretnénk felújítani. Ez lényegében színes esztrádműsor lenne, amelyben tanulóinkon kívül óvodások, középiskolások és felnőttek is részt vennének. Szereplési lehetőséget és sok élményt nyújtottak tanulóink számára a Betlehemi játékok. Arra is büszkék vagyunk, hogy kis iskolánkban a harmadikosok szerkesztésében a Lóri Újság, a nyolcadikosok jóvoltából pedig a Vegyessaláta gyermeklap jelenik meg. Ez kiváló lehetőség az első irodalmi próbálkozásokra. • Közismertek külföldi kapcsolataik. Mit jelentenek az iskola számára? - Új barátságokat, tapasztalatforrást, szerény kitekintést a világba. A Budapesti József Attila Általános Iskolához már többéves baráti kapcsolat fűz bennünket. Évente néhány közös rendezvényt szervezünk. Tavaly hagyományos kapcsolatainkon túl közös romániai látogatást szerveztünk. Tordaszentlászló és Komando községek iskoláit látogattuk meg. Pedagógusokkal, tanulókkal, szülőkkel ismerkedtünk. Meggyőződhettünk, hogy a romániai magyar iskolák milyen szegényes, embertelen körülmények között kénytelenek működni. Segíteni akartunk: szépirodalmi műveket, módszertani könyveket, segédeszközöket, tanszereket, sporteszközöket ajándékoztunk a két romániai magyar iskolának. Családokat is meglátogattunk, s ahogy fogadtak bennünket, az felejthetetlen élmény marad. Egy picit sikerült segítenünk ezeknek az iskoláknak, s ez jóleső érzés. Baráti kapcsolatot tartunk még fenn a Rajkai Általános Iskolával. Várjuk vendégszereplésüket az István, a király rockoperával, s cserébe tanulóink Rajkán, karácsony táján, a Betlehemi játékokat mutatják majd be. • Napjainkban, sajnos, általános a gazdasági bizonytalanság. Nyilvánvaló, hogy az oktatásügy, az iskolák is jóval szűkebben részesedhetnek az állami költségvetésből. Nem kerül hátrányosabb anyagi helyzetbe a pozsonypüspöki iskola a nagyobb szlovák iskolákkal szemben? - Megnyugvással mondhatom, hogy nem kell ilyen veszélytől tartanunk. Nem érezzük, hogy hátrányos megkülönböztetés érne bennünket azért, mert magyar tanítási nyelvű intézmény vagyunk. Műszaki felszereltségünk vetekszik bármely szlovák iskoláéval. Az anyagi támogatásra sem panaszkodhatunk, bár az iskolaszékhez tartozó 22 iskola közül az egyedüli magyar iskola vagyunk. Tavaly két alkalommal voltak tanulóink erdei iskolában, ami a szülőknek gyermekenként 700 koronájába került. Nagy Imre magánvállalkozó, egykori tanulónk állta az autóbuszköltséget. A hagyományos sítanfolyam megszervezéséhez is kaptunk anyagi segítséget. • A városkerület önkormányzata nyújt-e anyagi támogatást az iskolának - Lényegében nem. Egyedül szociális segély formájában tudja támogatni azokat a munkanélküli szülőket, akik gyermeküket el szeretnék küldeni erdei iskolába, de a költségeket képtelenek megtéríteni. Iskolánk a Slovnaft közelében van, a szennyezett levegő tanulóinkat is sújtja. A vállalat állítólag több millió korona kártérítést fizet a légszennyezésért, de ez a pénz valahogy nem jut el a pozsonypüspöki iskolákba. • Most, a beíratások idején, miben bízik az igazgató? - Összetartó közösséget alkotó tanári karunk jó szakmai felkészültségében. A szülőkkel való hasznos együttműködésben, abban, hogy iskolánkban otthonias légkört, gyermekközpontú intézményt teremtettünk. A helyi óvodából várhatóan 12, Vereknyéről három kis elsős készül iskolánkba. Remélem, hogy még legalább féltucat szülő, Pozsony más részeiből, gyermekével megtalálja a hozzánk vezető utat. Továbbra is azon leszünk, hogy kis iskolánkat megismertessük a világgal. Hogy tudjanak rólunk: vagyunk, élünk s a jövőt is követeljük. Remélem, megérjük még azt az időt, amikor az első évfolyamban - ahogy valaha - két párhuzamos osztályt nyithatunk. MÁZSÁR LÁSZLÓ KUTFO JOYCE: FINNEGAN ÉBREDESE „Ó mondj el mindent Anna Líviáról! Mindent tudni akarok Anna Líviáról. Hát te nem ismered Anna Líviát? - Persze, mindenki ismeri Anna Líviát. Mondj el mindent, rögtön mondj el mindent. - Meghalsz, ha meghallod!" Hihetetlen, de így van: századunk legbonyolultabb, „legérthetetlenebb" irodalmi alkotása, a harmadik évezred regénye, megjelent immár magyar könyvkiadó gondozásában is. No, nem az egész, csak részletei, de végül is megjelent. Az sem véletlen, hogy azt írtuk, magyar könyvkiadónál, mert az itt olvasható szöveg megjelent már egyszer, jó máfél-két évtizeddel ezelőtt, a párizsi Magyar Műhely Joyce-számában. Mi több, az a szám még gazdagabb is volt, mint e kötet, hisz egész sereg alapvető, Joyce-szal foglalkozó tanulmányt közölt, s azokból csak egyet, a fordítóátköltő-magyarító Bíró Endre Bevezetőjét (Címe: Egyetemes mítosz) közli újra. Pedig elkelt volna a magyarázó szöveg, hisz a magyar olvasó aligha tud mit kezdeni ezzel a furcsa olvasmánnyal. Ám a Holnap kiadó, amelynek tisztelet, becsület a merész vállalkozásért, szűkkeblű volt a mennyiséget illetően, alig öt ívet áldozott a furcsa remekműnek, s azt is elfelejtette közölni az olvasóval, hogy a szöveget a Magyar Műhely után közli újra. Ám ne kukacoskodjunk, örüljünk inkább a megjelenésnek, s nézzük, mi is ez a különös valami? Egyetemes mítosz, ahogy az átköltő nevezi, amelyen Joyce az Ulysses magjelenése után tizenhat évig dolgozott (Work in Progress - Készülő Mű címmel közölt belőle itt-ott részleteket), s amelybe már nem az ember mítoszát, hanem az egész emberiségét, az öröklétét sűrítette bele. Elbukás ós fölemelkedés, halál és föltámadás végeérhetetlen folyamata tárul föl a szerkezetében is körkörös, töredékes regény lapjain, ahogy a fülszöveg propagálja a könyvet, s mi leginkább Fáj Attila M.M.-ben olvasható tanulmányának újra nem közlését fájlalhatjuk, amelyben Az ember tragédiájával veti egybe a Finnegan ébredését, bizonyítván, hogy Joyce olvasta Triesztben, a Stanislav Joyce könyvtárában meglévő Tragédia fordítását, s ez közvetlenül is befolyásolta Készülő Műve alakulását. Univerzális történelem - közelíti meg más oldalról a szöveget Bíró Endre, föltéve a költői kérdést, „Miről szól a Finnegan ébredéseT S imígyen válaszol: „Az egész átokzsongó, szeszélyszabta, körvényforgó történelemről. A mű a történelemnek, minden történelemnek a lényegét egyetlen körforgó, örvénylő, törvényszerű formulába sűríti. Teljes tudatában annak, hogy ez lehetetlen, hisz az egész történelmet minden csipkézetével szeszély szabja. Az egész egységes, körbenforgó formula az író önkényének, a korrozív kigőzölgésnek hatására jön létre, és a létrejövő képlet: dividuális káosz. A történelem eme víziója egyetlen feszült, folyamatos jelenidőben tárul elénk." Hát ez kissé, el kell, hogy ismerjük, bonyolult. Ám stílszerűbben aligha tudnánk érzékeltetni e különös írásművet, melyet szerzője nem kevesebb, mint 16 nyelvből kotyvasztott össze s így a „fordítónak" aligha marad más lehetősége, mint az anyanyelvén újrateremteni az egészet. Erre a feladatra - minő iróniája a sorsnak! - egy biokémikus (vagy biofizikus?), az időközben elhunyt Bíró Endre vállalkozott. Nem bírván kivárni persze, hogy élete nagy műve, Joyce-fordítása, könyvben is megjelenjen magyarul életében. A „Finnegan"-ből, mint mondottuk, mintegy öt ívnyi szöveg olvasható magyarul. E részleteket a fordító alapos bevezető s átvezető szövegekkel látja el, őszintén bevallva, hogy a válogatást az is befolyásolta, hogy fordítóként-átköltőként milyen részekkel tudott megbirkózni s milyenekkel nem. Végül is e fejezetek olvashatók magyarul: A Múzeum - A találkozás - A Hóka és a Tsöllőgürcs - Shem, a tollnok - Anna Lívia Plurabella - Szegény Iza - Ensoph - A Dues őke és a Hanty - Sir Arber, a faemberangyal - Búcsú. „A közölt szövegben sűrűn szerepelnek kihagyások - írja Bíró. - Ezekre legtöbbször azért volt szükség, mert valamelyik szakasz döntőnek érzett szójátékára semmilyen, vagy csak nagyon erőltetett megoldást találtam. Ahol belátható távolságon belül folytatni lehetett a fordítást, az összefüggés fenntartása céljából közbetoldásokkal jelzem a »cselekményt«. Ugyanezt a célt szolgálják a részleteket ismertető rövid értelmező, magyarázó bevezetők is." Azt persze, hogy mennyire hű e fordítás, még akkor sem lennénk képesek megállapítani, ha „eredetiben" tudnánk olvasni a „Finnegant", ami persze az említett 16 nyelv ismeretét föltételezi. így legföljebb arról nyilatkozhatunk, hogyan hangzik magyarul az „Ébredés"? Erről, a Műhely meg a Holnap kiadó lektorainak ösztönzésére is, akár azt is mondhatnánk, hogy jól, ha nem olvassuk történetesen az M.M. ama Joyce-számában Márton Lászlónak egy másik „Múzeum'-átköltését. Amiből is megállapíthattuk: ahány kísérlet, annyiféle eredmény. Ennél többet ezúttal sem mondhatunk. CSELÉNYI LÁSZLÓ ÉVFORDULÓ STENDHAL ÉS NAPOLEON Stendhal nevét hallva, önkéntelenül is a Vörös és Fekete című maradandó regénye, az emberi szenvedélyek ábrázolásának remekműve jut eszünkbe. A köztudatban elhalványul, hogy e névhez rendkívül gazdag életmű kapcsolódik, regények, életrajzok, az olasz történelemmel foglalkozó novellák és tanulmányok egész sora, sőt némi túlzással még az is megkockáztatható, hogy a szerelemről szóló könyvével a szex szociológiájának úttörői közé tartozik. Az pedig csak lexikonokban szereplő adat, hogy a Stendhal név írói álnév, s nem is az egyedüli írói pályáján. Első, Haydn életéről szóló regényét Alexandre-César Bombet néven adta ki. Ezután írta meg a festészet történetét, amit már saját nevén, tehát Henri Beytként jelentetett meg, s csak harmadik könyvének szerzőjeként használta a véglegessé vált Stendhalt. Most, születésének 210. évfordulóján talán érdemes felidézni egy olyan regényét, amely szintén rászolgált az elismerésre, de csak 77 évvel halála után, 1929-ben jelent meg. Napoleon élete a regény címe. Egyébként ismeretes, hogy Stendhal Napoleon hadseregének tisztje volt, részt vett az oroszországi hadjáratban, és a francia hadvezér csodálói közé tartozott. Stendhal számára roppant csalódást jelentett, tapasztalva, hogy kortársai „a szobor leomlott, egye fene"magatartás szellemében mennyire állhatatlanok Napoleon emlékével szemben. Persze, Stendhalnak nem volt ínyére Napoleon istenítése sem. Ó maga olyan könyvet szentelt e személyiségnek, mely až egyik legméltóbb napoleoni emlékmű. Könyvét a Napoleon iránti szinte határtalan szeretet hatja át, ami viszont nem fért őszsze nála Bonaparte elfogadásával. Éppen ezért Stendhal vitatható életrajzregénye egyfajta tanulság, arról, hogy milyen sorsra juthat a „forradalom sarja", ha a győzelem pillanatában megfeledkezik róla: honnan is jött, kiknek és hogyan tartozik felelősséggel. Stendhal Napoleon nagysága előtt tisztelegve, nem hallgatta el róla, hogy a hatalom csúcsára jutva elragadtatta magát a kamarilla életmód szeszélyeivel, nem fogadta el okos emberek támogatását, fittyet hányt a demokráciára - a despotizmus pedig nem hosszú életű. Stendhal szerint Napoleon elkerülhetetlen bukásában ugyancsak közrejátszott, hogy a sikertől megrészegülve fejébe vette: nincs probléma, amit meg ne tudna oldani egyedül, mások segítsége nélkül, s az uralkodáshoz csak megbízható titkárokra, nem pedig bölcs tanácsadókra van szükség. Mintha csak a mához szólna. Alighanem érdemes olvasni Stendhal életművének kevéssé ismert darabjait is. OLEG SZEMAK APRÓHIRDETÉS SEMMIBŐL SEMMI... „Semmiből semmi, egyszer csak óriási vihar támadt, és ömlött az eső" - mesélte egy ismerősöm. Ez a semmiből semmi nyilván a szlovák z ničoho nič hatására került a szövegébe. A szlovákban valóban ilyen értelemben használatos ez a szólás, de a magyarban nem. A magyar ilyenkor inkább ezt mondja: sehol semmi... Például: Sehol semmi, egyszer csak óriási vihar támadt... De bizonyos helyzetekben előfordulhat ez a szólás is a szlovák változat megfelelőjeként: se szó, se beszéd... Például: Se szó, se beszéd, csak pofon ütötte. Vagyis olyan szólást kell a magyarban ilyenkor használnunk, amely ezt jelenti: hirtelen, minden előzmény nélkül. A magyarban is használatos a semmiből semmi, de gyakoribb a következő formában és értelemben: Semmiből nem lesz semmi. A szlovákban ilyenkor ez a változat a megfelelő: Z ničoho ien nič, vagy ez: Z ničoho je len nič. JAKAB ISTVÁN