Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-03 / 26. szám, szerda

MOZAIK H ^^^mÓJSZÓmm JÁTSZANI MA IS ÖRÖMMEL MEGYEK" 1993. FEBRUÁR 3. BESZELGETES GYURKOVICS MIHALLYAL Az újrakezdés művésze - mondják róla, s nem véletlenül. Gyurkovics Mihály színészi pályája során részese volt mindazoknak a megújító változásoknak, amelyek során a Magyar Területi Színház megalakult, majd 1969-ben létrejött a kassai Thália Színpad. Mind a mai napig hű maradt a színházhoz. Kassai lakásán beszélgetünk; először a negyven évvel ezelőtti kezdés körülményeit tárta fel. - Mi tekinthető maradandónak azokból a hónapokból? - Minden, ami akkor megalapozta színházunkat. Csak a munka jut eszembe és a lázas igyekezet. Láz­ban volt az egész város, hiszen a Magyar Területi Szinház a saját épületében játszott. Tulajdonképpen állandóan dolgoztunk, ha nem a pró­bákon, akkor az épület, a színházte­rem csinosításán. Akkoriban még a hósszerelmes szerepkör volt az enyém, s rám osztották a fiatal pa­rasztlegény szerepét, abban az una­lomig emlegetett Tűzkeresztségben Azelőtt már játszottam a Faluszín­háznál, így nekem nem ez volt az első színpadralépésem, ennek elle­nére rám is kihatott a feszültség, ami a bemutató körül uralkodott. Talán ennek tudható be, hogy igazából nem emlékszem azokra a hangula­tokra, arra az idegállapotra. -Szavak, mondatok sem jutnak eszébe a szerepből? - Statiszták is játszottak a komá­romi műkedvelők közül. Van egy alapkonfliktus, amelyben az apa és a fia összevesznek a földön, s a vita közben a fiú azzal áll az apjának, hogy „miért ne repüljön a madár, ha egyszer szárnya van". Igy aztán ezt a mondatot szinte szállóigeként mondták egymásnak, mintegy bizta­tásként. -A Faiuszinház, a Magyar Terü­leti Szinház és a kassai Thália Szin­pad jelentik a több mint négy évtized állomásait. Visszagondolva ezekre a történésekre, mennyire láthatók i színei ezeknek az időszakoknak? -Fellengzősen és lekicsinylően azt is mondhatnám, hogy a Falu­szinházat szürkének és porosnak látom, mert rengeteget utaztunk. Vi­szont mégiscsak akkor nyílott fel szemem a színházra, amit nagyon tarkának láttam. Szünet nélkül tur­néztunk, a falvak még korántsem úgy néztek ki, mint ma. Például Dunaszerdahely akkor még egy el­hagyatott falu volt. Komárom a ma­ja polgári örökségével már színe­sebb, reménytelibb közegnek lát­szott. Majd a Thália Színpad meg­alapítása következett... Nem állít­hatom, hogy nem szerettem Komá­romot. Valójában nem is akartam Kassára jönni, meg sem fordult a fe­jemben, bár Beke Sanyi szinte na­ponta üzent. Végül úgy indultam el, hogy egy hétfő reggelen jó pihenés közben csengetett rám Beke azzal, megyek-e velük. Többször beszél­tem már erról; fél nyolckor még nem döntöttem, nyolckor viszont már úton voltam, aláirtam a szerződést. Mikor aztán megtudták a kollégák, eléggé nehezteltek rám. A komáromiak ak­kor ellenezték a Tháliát, s bizony évekig mint árulókat kezeltek ben­nünket. Sipos Jenci emlegette min­dig. „had hulljon a férgese". - Döntése tehát nem sérelmi dön­tés volt... -Nem, hiszen hazudnék, ha állí­tanám: Komáromban nem kaptam szép szerepeket. Az évek múltak, idősebb is lettem, így Kassán elját­szottam olyan szerepeket, amelye­ket Komáromban talán nem. Ott töb­ben voltunk ugyanebben a szerep­körben. Több és nehezebb feladatot kellett megoldanom a Tháliában, ami egy színésznek mindig visza­igazolás. Döntései helyességét csak a ráosztott és jól megoldott szerepek igazolják. - Ezek szerint megérte eljönni? - Meg, mert Bekét nagyon sze­rettem mint rendezőt. Fiatalos len­dülete, ötletei, felkészültsége szár­nyakat adott a magamfajta színész­nek. Megújultam az irányítása alatt. - Ha már szerepekről beszélge­tünk, kérem szóljon azokról, ame­lyek megőrződtek a lelkében. - Igazából nem tudok választani. Voltak szerepek, amelyeket azonnal, már az olvasópróba során éreztem és meg tudtam formálni. Másokat vi­szont igen nehéz volt kimunkálni -Azok sem emelhetők ki, ame­lyek rokonithatók voltak az énjével, a lelkületével? - Nem, mert még amikor mond­ták is, mennyire testreszabott szere­pet kaptam, akkor sem hittem el. Ha a színpadon játszom, nem érzem, hogy olyan lennék mint a figura. Az alakot érzem, elvégre meg tudom formálni, de nem önmagam vagyok a figura. Ha így lenne, csupán az egyes szerepekre alkalmas, lelkileg­testileg az író által megálmodott em­berekkel azonosítható színészeket látnánk a színpadon. A szerepfor­málásnál nemcsak a szöveg a meg­határozó, hanem a szöveg köré rak­ható hús-vér ember, akinek a jelle­méből eredő gesztusai, arcjátéka, mozgása, hanghordozása, beszéde van. Nem lehetek azonos önma­gammal, hiszen őt kell eljátszanom; meg kell személyesítenem, meg kell jelenítenem a leírt embert. - Bocsásson meg, ha kicsit el­lentmondok önnek. Sok-sok sze­repben látom, ezek között több ne­gatív jellemet is megformál, mégis a legtragikusabb, legsötétebb figu­rán is képes átsugároztatni az ere­dendő jóságot, ami csak saját lelki jóságából eredhet. Rosszul érzé­kelném? - Erre nem tudok válaszolni... - Nyilván ez a színészi egyénisé­ge, amit sokan emlegetnek - Tinédzsertől vén aggastyánokig mindent eljátszottam, hösszerelme­seket és kópés fickókat is. A közön­ség látja és érzi, hogy mindaz, amit a szereppel kapcsolatosan elját­szom, mennyire kikerülhetetlenül a saját jellemem függvénye. Ebben THALIA VO X HUMANA SZÍNHÁZ nem tudom ellenőrizni az alakításai­mat; ezt, ha valóban így van, csak a közönség ismeri fel. - Nyugdíjas színészként is ját­szik, holott betegségére hivatkozva, akár teljesen visszavonulhatna. - Nem tehetem, bár a testem azt sugallja. Lehetetlennek tartom a szálak erőszakos eltépését A múltkor, miután megnéztem a Ré­gi nyár című zenés darabot, s a fia­talokkal beszélgettem, említettem nekik, hányszor játszottunk szinte üres széksorok előtt. Bár, személy szerint nem szeretem ezeket a limo­nádéízű darabokat, a zenéjük most is kiváló. Csakhát a színházat, még­iscsak a jellemeket formáló színé­szek teszik színházzá. Sajnos, vol­tak időszakok, amikor úgy éreztem magamat, mint egy kísérleti nyúl. Itt a Tháliában úgy váltották egymást a rendezők, ahogyan a kassai szél fújt. Rossz darabokat játszattak, át­gondolatlan rendezésekben teng­tünk-lengtünk. Mintha azon verse­Gyurkovics Mihály mint Rank doktor Ibsen Nóra cimü drámájában. Partnere Kövesdi Szabó Mária (Nóra). (Bodnár Gábor felvétele) nyeztek volna, ki tud nagyobb ízlés­telenséget csinálni a színpadon. Csináljunk a kornak megfelelő szín­házat, legyen politikus a színház, de legyen a szép röptetöje, az érzelmek áramoltatója, a gondolatok forrása a színház. - Tudvalevő, hogy ma is rendsze­resen bejár a színházba, sőt időn­ként szerepeket is vállal, szemben azok többségével, akikkel Komá­romban negyven éve alapították a Magyar Területi Színházat - Nem értem, hogyan történik meg ez az emberekkel. Olyan is volt, hogy próbákra is beültem, körülnéz­tem, köszöntöttem a régieket, meg­ismertem az újakat. Szeretek visz­szajárni, bár a próbák alatt üldögél­ve kissé bosszant, ha valaki tized­szer sem tudja megcsinálni azt, amit a rendező kér tőle. - Milyenek most a Thália Színház színészei? - Hajaj, erről nem szeretek nyilat­kozni . . -Akkor azokról szóljon, akikből biztosan lesz valaki. - Kétségtelen, hogy többen is vannak tehetséges fiatalok. Csak az a baj, hogy elmennek a főiskolára és vagy visszajönnek vagy nem. Már­pedig ez valami borzasztó. Egy jött vissza, pedig sokan innen kerültek el. Mostanában a próbák során többször együtt vagyok velük, sok­szor észreveszem, hogy eléggé laza a kapcsolatuk a színházzal. Pontat­lanok, fegyelmezetlenek, késnek a próbákról. Pedig a csapatmunká­nak az alapja a pontosságban meg­nyilvánuló egymás iránti tapintat és tisztelet. - Másra fordítva a szót: álmodik a színházról? - Jaj, de mennyit! Mindig a leg­kellemetlenebb dolgokról álmodom. Hol nem találom a színpadot, hol a végszót veszítem el, hol meg telje­sen mást játszom, mint a partnerek. Van úgy, hogy nem tudok megszó­lalni. Ezek szörnyű kínzó álmok. - Jót, szépet nem álmodik? - Soha. Minden a színpaddal kapcsolatos, ott ülnek a nézők, ott állnak a kollégák, csak én nem talá­lom a szavakat, a járást. - Volt olyan kollégája, akit az el­lenségének érzett? - Nem éreztem, mert tudtam. Színpadon ez soha nem jött elő, ott megszűnik a magánélet. A színé­szek általában elfelejtik a hétköznapi konfliktusokat. Volt haragosom is, de a színpadon úgy játszottunk, mintha nem lenne közöttünk semmi. - Ha most visszagondol a szí­nészként eltöltött negyvenhárom év­re, mit őriz civil életében a négy évtizedből? - Játszani sokat játszom magam­ban és magamnak. Fel-felidézem a szerepeket, mit is, hogyan is csi­náltam. Sokszor haragszom ma­gamra, miért rontottam el ezt vagy azt a szerepet -Arcába tekintve mindenki lát­hatja, nincsenek ráncai. Hová lettek? - Némely ismerőseim mondják, hogy a fájdalom kisimítja az arcbőrt. Kétségtelen, éjszakákon át nem al­szom. Az elmeszesedő hátgerincem olyan fájdalmakkal tart ébren, ame­lyek után bizony nehéz elkezdeni a napot, de játszani ma is örömmel megyek. - Köszönöm a beszélgetést. DUSZA ISTVÁN TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § Biankó Erzsébet imelyi ol­vasónk kérdezi: Milyen szociá­lis biztosítást kell fizetnie annak i nyugdíjasnak, aki egyébként önállóan gazdálkodik? -A nyugdíjas földművesünk is ugyanolyan biztosítást köteles befizetni a földművelésből szár­mazó jövedelméből mint minden más vállalkozó. Itt jegyezném meg, remélhetőleg a biztosítás­ról szóló törvénynek ezt a részét módosítják, addig is azonban mig erre sor kerül, a mostanihoz kell igazodnia kérdezőnknek is. Egyelőre jelentkezzen be a biz­tosítás fizetésébe, éspedig a mi­nimálbérből számított fizetési alapösszegéig; tehát 2200 ko­ronából kiindulva kapja meg a három biztosításra (46 száza­lék), illetve a foglalkoztatási alapra (4 százalék) befizetendő összeget, összesen 1100 ko­ronát. Olvasónk következő kérdése: Negyvenezer koronányi bevé­telük volt a földből, ebből kb. milyen összeget kell fizetnie adó fejében - adózónknak a föld bonitása szerinti normatív bevé­telekből kell kiindulnia. Erre megvannak a pontos táblázatok. Miután ezt megállapította, a megkapott összegből leszá­mítja a költségeit és a fennma­radó összegből fizeti az adót. Esetében valószínűleg a 15 százalékos adókulcsot alkal­mazzák majd. Persze, ha a föld­művelésen kívül esetleg állatte­nyésztéssel is foglalkozik a kér­dező és ebből is van bevétele, természetesen azt is hozzá kell számítania a föld megművelé­séből származó jövedelemhez, s az így kapott összegből szá­mítják ki az adót. (Olvasónk harmadik kérdésé­re egy későbbi számunkban vá­laszol földügyi szakértőnk.) Cs. Gy. jeligére kéria vá­laszt ugyancsak a földből szár­mazó bevételek megadóztatá­sával kapcsolatban egy olva­sónk. Először is arra kíváncsi, hogy amennyiben a szövetke­zetbe befizetett tagrész összege meghaladja a földért járó bérleti díj összegét, köteles-e jövedelemadót fizetni. - Ha jól értem a kérdést, költ­ségei nagyobbak bevételeinél, s ilyen esetben természetesen nem fizet jövedelemadót, mert az adóalap mínuszba esik, tehát az adó nulla lesz. Ha más meg­adózandó bevétele nincs, nem fizet jövedelemadót. Olvasónk következő kérdé­se: Ha a szövetkezetből gabo­nát kaptam haszonbér fejében, miképpen adózom? A gabonát hivatalos áron fel kell értékelni és azt kell beszámí­tani bevételnek. Harmadik kérdés: Milyen kri­tériumok szerint lehet adómen­tes a föld, a föld a szüléimé, a vállalkozói engedélyt én vál­tottam ki, a szövetkezetben levő földet pedig még nem vettük ki. - A kérdés nem teljesen vilá­gos, de minden esetre leszöge­zem, hogy mivel a vállalkozó a kérdező, ô fizeti a jövedelem­adót, nem pedig a szülei. Füg­getlenül attól, hogy a föld a szü­lei tulajdona. Tóth János A MAGUNK KIS TÜKRE Bizony sokszor jövünk zavarba, ha pontosabb adat, tény szükséges ahhoz, hogy nemzeti kisebbségünk jogairól, számadatairól, társadalmi és kulturális tagoltságáról, az iskola­ügy pillanatnyi helyzetéről, de nem­egyszer pusztán jussunkról és köte­lességeinkről határozott és helytálló véleményt alkothassunk, önismere­tünk hézagait kívánja pótolni az a hasznos kiadvány, amely egy ké­szülő sorozat első köteteként jelent meg a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum pozsonyi munkatársai erő­feszítésének gyümölcseként. NDC Magyarok Szlovákiában C*) CT> > >• Z o g Hü o Q Z ADATOK, DOKUMENTUMOK, TANULMANYOK Bratislava / Pozsony / Pressburg Évkönyv '93 címmel adják közre benne a legfontosabb, nemzetiségi ügyekkel foglalkozó hivatalok pon­tos adatait, a szlovákiai magyarság politikai képviseletének struktúráját, sajtótermékeinek ismertetését, vala­mint azokat a tudni érdemes közjogi dokumentumokat, amelyek ismerete nélkül nem volna szabad szlovákiai magyarnak ma Európában közle­kednie Hiszen kötelességünk tudni a ránk vonatkozó népszámlálási adatokat, a szlovák alkotmány, az 1990. évi nyelvtörvény vonatkozá­sait, mégha nem is részletesen, de érvelésre alkalmas tárgyi tudás for­májában. Hogy mindig és mindenhol vitaképesek legyünk, hogy felnőttsé­günkkel bizonyítsuk: tudjuk, honnan jöttünk, de azt is, hová megyünk. Az évkönyvet nem csupán értelmiségi magyaroknak ajánljuk, hanem vál­lalkozóknak, diákoknak, közalkal­mazottaknak, nyugdíjasoknak egy­aránt. Hiszen ha arra kerül sor, hogy védekeznünk kell, tegyük azt hig­gadtan, a puszta tényekre szorítkoz­va. Az önismeret - fél győzelem Ehhez segít hozzá a Varga Sándor összeállította kötet, amelyet a követ­kező címen lehet megrendelni: NDC, P. O. Box 180 Bratislava 814 99. (bit) NYITRÁN ZÖLDET KAPOTT A NEMZETISÉGI KAR (Folytatás az 1. oldalról) hogy immáron bekerüljön a főiskola statútumába, negyedik karként, a pedagógiai, a humán és a termé­szettudományi kar mellé. A szená­tus feladatul adta a leendő rektornak (akit a közeljövőben fognak megvá­lasztani), hogy szeptemberig oldja meg a kar felépítését. A beterjesztett tanszéki struktúra ellen nem tiltakoz­tak, viszont az volt a szenátusban az általános vélemény, hogy igen in­tenzíven be kell kapcsolni a munká­ba a többi nemzetiséget. Ez azt jelenti, hogy a partnernemzetiségek most már konkrét személyi ajánlá­sokat tehetnek a leendó oktatókkal kapcsolatban. A kar a minisztérium költségveté­sén kívül meg kell hogy teremtse a szükséges anyagi fedezetet. Ha­talmas fejlődés előtt áll a kiépítése, ez nem lesz olcsó mulatság. A kari szenátus feladata lesz feltérképezni a hazai és külföldi alapítványokat, tárgyalni fognak minden segítőkész szervezettel, személlyel. A legelső feladat alighanem arra irányul, hogy sürgősen összehívják azokat a nemzetiségi képviselőket, akik részt kívánnak vállalni a tanszékek fölállításában és hozzáfognak a to­vábbi aprólékos, kitartó szervező­munkához. (A karról részletesen lapunk 6. oldalán olvashatnak) B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom