Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-23 / 44. szám, kedd

1993. FEBRUÁR 23. KALEIDOSZKÓP FARSANGVEG VELENCEBEN Che bella! Milyen szép! - sóhajtott fel délután egykor a gyűrött arcú idegen, aki egész éjjel összehajtható „futószőnyegén " vacogott a busz hátsó felében, s tizenkét órán át arra várt: lássa végre Casanova világát, a „most az egyszer mindent szabad" mámorító karneválját. Felsóhajtott és hóna alá kapta könnyű kis batyuját, aztán gyerünk! Németeket, svédeket, spanyolokat megelőzve irány Velence szíve, a Santa Lucia autóáradatától utcákon, tereken, sikátorokon át hömpölygő tömegben a Szent Márk tér felé. Benzingőzben, pizzailla t ban, konfettiesőben, egyszer sétálva, máskor rohanva, a vízi korzó közelében csigalassúsággal haladva, kőbe, márványba faragott történelmet csodálva, jégtörmeléken pislogó karomnyi halakat bámulva, kamaszképű ragazzókat, amint vércseként lesik kiszemelt áldozatukat. Aztán fel a Rialto-hídra, gondolák és vízibuszok fölé a magasba, ülj be, ha van pénzed, csodapaloták és csodatemplomok mellett suhansz majd nesztelen, de ha gyalog folytatod utad, akkor is látsz szépet bőven. Giotto-, Tintoretto-, Veronese-albumok a könyvesboltban, ahol tavaly Pasolini-kötetet vettünk, vino rossóra hív a zöldszemű vendéglős, amico, amico, szorongatja a kezem egy madárcsőrű álarcos, aztán int, hogy kövessem. Nem követem. Még két utca vagy három a térig, a látvány egyre inkább lenyűgöz, maszkot akarok, maszkot veszek én is. Ezt nem lehet kihagyni, ebben a színházban neked is, nekem is, mindenkinek jut szerep. Légyöló galóca lépked előttem két lábon járó juharlevele mellett, amott az éj, a hold, a csillagok jókora testet öltve, Madonna mia, micsoda arcok! Földi pályán Jupiter és Szaturnusz, az utca kövén három beöltözött és egy igazi dán dog, könnyes szemű clownok, aranyés ezüstarcú különös alakok. Szent Márk tér, Doge palota, amott a tenger, Pinocchio és a portugál király, Marco Polo és Mona Lisa, Aranybagoly és Pávaszem, hatalmas fejfedők hófehérben és koromfeketében, tűilök és habkönnyű selymek, tükrök és legyezők, leplezett arcok és leplezetlen vágyak. Rejtelmes, erotikus, őrjítő farsang, nem szól a száj, nem jelez az arc, de beszél a maszk mögött ragyogó szempár, elindul feléd a kéz, mi ez itt, honnan e finom, sugárzó érzékiség, ki játszik veled, fiú vagy lány, férfi vagy nő, ki simítja végig sáladdal ajkadat? Palimadárnak néznek vagy a vágy elérhetetlen tárgyának? Megijedtél? Vagy csak beleremegsz? Ne félj, nem kell tartanod semmitől, Velence szeret és szeretni akar, főképp ilyenkor, farsang idején. Erkölcs és erény nem itt keresendő ezekben a napokban, Adria királynője valami egészen mást kínál. Félreeső utcácskákba, eldugott szalonokba hív, s bárki vagy, követed. Esteledik. A hatodik harangszóra galambok raja száll az ég felé. Ezerötszázért vettél két maroknyi kukoricát, s lám, fütyülnek rád, tele a begyük, majd reggel, ha itt leszel még. Nem bírod? Fáradt vagy? Leülhetsz bárhol, ehetsz is, ihatsz is, ha van még a batyudban, ha meg nincs, ülj be egy kisvendéglőbe, sörre vagy borra, pizzára vagy spagettire. Pihensz egy kicsit, aztán kezded elölről. Mész, sétálsz körbe a téren és mindig mást látsz. Parányi színpadokon nagy-nagy komédiát, árkádok alatt ügyes kezű, dús fantáziájú piktorokat. Az arcodat add, az egész arcodat, pillanatok alatt „elvesztél", vagy ha úgy tetszik: másvalaki vagy. ötórás keringőd után a tengerhez is eljutsz végre, ott állsz a cölöpök mellett, és a szemközti szigetre mennél, de nem mész, mert nincs erőd itthagyni a teret. Bellissimát súgsz inkább Madame Pompadour fülébe, és szaladsz az oszlop alá, afrikai dobpergésre. Micsoda ritmus, micsoda hangok! Fekete ujjak eszelős zenéje. Felszántja bőrödet, beköltözik zsigereidbe, kigyulladt arccal bámulod saját lábadat, előbb még béna volt, most meg kőpadlón táncolsz józan részegségben. Karnevál van, mulat az ősi kalmárváros. Lézerágyúk fénye szalad a nagytemplom csipkéin, petárdák húznak lángvörös csíkokat az éjszaka arcára. Éjfél felé jár már az idő, de a maszkok még mindig parádéznak, Goldoni népes családja is folytatja a komédiát. Farsang van, a legszebb, a legizgalmasabb, a legtitokzatosabb farsang Európában. Köszönet érte, Velence. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Méry Gábor felvételei) TŐKECSALOGATÓ KONFERENCIA A KEDVEZŐ KÉP KIALAKÍTÁSÁÉRT (Munkatársunktól) - Szlovákia láthatóvá tétele s bekapcsolása a világgazdaság vérkeringésébe a célja a holnap kezdődő Magánberuházások az önálló Szlovákiában elnevezésű háromnapos pozsonyi konferenciának. A honi előadók elsősorban azt szeretnék felvázolni, hogy a nyugati tőke milyen feltételekkel, milyen kedvezményekkel számolhat az itteni beruházások során. A nagyszabású rendezvényen felszólal Vladimír Mečiar kormányfő, Ľubomír Dolgoš privatizációs, Ľudovít Černák gazdasági, Roman Hofbauer közlekedési, Jozef Zlocha környezetvédelmi és Július Tóth pénzügyminiszter. A rendezéssel megbízott Harvard Capital and Consulting Slovakia képviselője, Juraj Široký közlése szerint tegnapig mintegy 90 nyugati cég, potenciális beruházó, bank fogadta el a meghívást. Elsősorban a környező országokból érdeklődnek a beruházók, ám nem fognak hiányozni a brit, a hongkongi, az ausztrál és az egyesült államokbeli vállalkozók sem. Emellett a nemzetközi hírverés is garantált: a Reuter hírügynökség, a Financial Times angol és a Wall Street Journal amerikai pénzügyi napilap sem fog hiányozni a találkozóról. (sidó) •HM • Eladó háromszobás szövetkezeti lakás Nagymagyaron (Zlaté Klasy), tel.: 07/783-634 vagy 0708/921-47. V-516 WSSKSSWiKW-rHrS • Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, NAGY Árpád életének 73. évében elhunyt Temetése 1993. február 25-én, 14.00 órakor lesz a hegyi (Kútniky) temetőben. A gyászoló család V-520 A LATHATATLAN LÁNCSZEM LÁTOGATÓBAN SZLOVÁKIA BANKELSZÁMOLÁSI KÖZPONTJÁBAN Pozsony, Temető utca 5. Szerény cégtábla az épületen, majd a harmadik emelet egyik üvegajtaján ugyanaz a felirat: Szlovákia Bankelszámolási Központja. Első hallásra keveset mondó a név. A vállalatok, vállalkozók, de a magánemberek számára is. Mégis a bankvilágnak ez a láthatatlan, ám pótolhatatlan láncszeme áttételesen áll a szolgálatukban. Csak közvetlenül nem érzik, tapasztalják. Amikor a jegybank valamelyik alelnöke éppen köztársaságunk fizetési mérlegéről szór ki naprakész adatokat például a reggeli hírmagzinban, csakis tőlük szerezhette hozzá a háttérinformációt. Jómagam azonban hiába érdeklődnék ilyen számok felől, legfeljebb elutasító választ kapnék. Erről mindössze a nemzeti bank tájékoztathat. Rudolf Požgay igazgató, az Rt. elöljáróságának elnöke számára érezhetően felüdülés a beszélgetés, bár ugyancsak azzal kezdem, ami február eleje óta „klíringelő" fejeinkben talán kissé rendet teremt: mi hívta életre a bankelszámolási központot? - Egyszerű indokok vezéreltek bennünket. Egyrészt léteztek az ország kettéválasztását taglaló katasztrófa-forgatókönyvek, másrészt viszont valamilyen módon fel kellett készülni az akkori föderáción belüli államjogi rendezéssel kialakuló helyzetre. Mégpedig a katasztrófavíziók kiiktatásával. A fizetési kapcsolatokban felmerült a piacgazdaságokban meghonosodott megoldás, amire egy önálló köztársaságnak feltétlenül szüksége volt. Ám egy olyan intézmény nélkül, mint a klíring-, vagyis az elszámolási központ, nagyon nehezen lehetett volna véghezvinni. Addig ugyanis a csehszlovákiai bankok pénzműveleteiket a prágai központ közreműködésével végezték, és ilyen viszonylatban összegezték a kölcsönös követeléseket és kötelezettségeket. Valamikor nyáron született az elhatározás, bár nem mondhatnám, hogy teljesen újkeletű volt, mert a Csehszlovák Állami Bank tervezetében eredetileg két klíringközponttal számoltak, a pozsonyi azonban mégsem készült el. Szeptembertől létezik a részvénytársaság, januártól próbaüzemelünk. December végén több variáns merült föl a cseh-szlovák fizetési kapcsolatok rendezésére, ám mindegyikben számoltak a klíringközpontok bevonásával, így a pozsonyi létezése is mindenképpen kapóra jött. - Végül az egyezménybe foglalt megoldás mellett döntöttek. Ily módon a klíringközpontban található egy fiktív elszámolási bank, ahova mindkét köztársaságból befutnak a bankfizetések, és közreműködésével valósulnak meg a Csehország és Szlovákia közti pénzügyi tranzakciók. Február 8-a óta vagyunk benne köztársaságunk fizetési láncolatában, akárcsak a cseh-szlovák ügyletek lebonyolításában. Szerepünk pótolhatatlan, mivel rajtunk keresztül történik a bankok közti pénzáramlás. Bankjainkat azonban nem kényszeríthetjük arra, hogyan oldják meg külföldi fizetési kapcsolataikat, s ez a kérdés Csehország viszonylatában is felmerül. Ám a fizetések jellege és nagyságrendje előnyössé teszi nekik, hogy ezt a munkát velünk végeztessék, még az egynapos késést is beleszámítva. Példának egy Zetor traktor megvásárlását hozta fel. Amikor a szlovákiai vállalkozó megkapja a gyártól a számlát, kiállítja a szállító bankjába szóló fizetési meghagyást, s beviszi abba a bankba (például az Általános Hitelbankba), ahol folyószámlája van. Ekkor a pénzintézmény a klíringközpontba juttatja az átutalást. Ott aznap délután 17 óráMl A KLÍRING? Naponta többször halljuk, s tán használjuk is az életünkbe oly gyorsan belopakodó kifejezést. Alapjában véve a készpénznélküli kereskedelem egyik elszámolási formájáról van szó, amikor a bankok egymás közt beszámítják kölcsönös követeléseiket és kötelezettségeiket, és csak az így keletkező különbözetet törlesztik a megegyezett módon. Készpénzben vagy anélkül. Nálunk a cseh-szlovák fizetési egyezmény megszületésével került a köztudatba. Mint ismeretes, a csehszlovák korona kettéválasztása után sem Csehországnak, sem Szlovákiának nem maradt annyi kemény valutája, hogy abból fizessék kölcsönös kereskedelmüket. Ezért találtak más megoldást. A csehországiak cseh, a szlovákiaiak szlovák koronában törlesztik kötelezettségeiket, miközben a bankok közreműködésével mindkét klíringközpontban az aznapi árfolyamon ECU-re számolják át a befizetett összeget, s így utalják át a másik köztársaságba. Amikor a keletkező különbözet nem lépi túl a 130 millió ECU-t, a másik fél meghitelezi, ám amint meghaladja a kijelölt határt, átváltható pénznemben kell törleszteni. tói másnap 11-ig gyűjtik a hasonló információkat, majd elkészül az elszámolás. A kilépő adatokat átszámolják ECU-re, és elküldik Csehországba, ahol megint az ottani klíringközponton keresztül jut el a traktor ára a címzett bankba. - Ebben a folyamatban a vállalkozó nem is szerez tudomást arról, hogy létezik egy elszámolási bank, ahol a köztársaságok közti ügyleteket bonyolítják le. Legfeljebb csak a 24 órás késést tapasztalhatja. Ez azért van, mert az általunk készíteti elszámolást Csehországban csak másnap viszik tovább. De fordított irányban is így van. A vállalkozónak azonban annyit tudnia kell, hogy mindössze szlovák koronában, vagy ECU-ben fizethet, ez utóbbival viszont csak a banknak van többletmunkája, mielőtt átjuttatja hozzánk az összeget. Azt viszont ők sem képesek nyomon követni, hogy a fizetés utólag követi-e az áruszállítást, vagy éppen másképp egyezett-e meg erről a két partner, - s mint olyan gyakran mostanában - előre kell a vásárlónak megtérítenie a szükséges összeget. Ilyenkor minden úgy folyik, mint a felvázolt példa esetében, viszont a klíringközpontban ennek ténye megállapíthatatlan. Mindössze húsznál valamivel több alkalmazottja van a központnak. Amikor bepillantunk az operátorok közé, három képernyő előtt feszülten figyelő férfira találunk. Ide érkeznek a belépő információk a bankokból. Vagy telefonvonalon, vagy tárcsán, esetleg kazettán hozzák. Innen továbbítják a klíringterembe. Ott számítógép végzi a tényleges elszámolást. A két bankkönyvelőnő képernyőjén át bármikor belenézhet az elszámolás folyamatába. Ilyenkor megjelenik előtte egyegy bank fizetési mérlege. Ha hiányba kerülne a pénzintézmény, máris jelzik neki. De az is gyakori, hogy a bankok érdekődtek arról, hogyan is áll a szénájuk. És ez így megy naponta. Mikor elkészül az aznapi mérleg, továbbítják az operátoroknak, ők meg kilépő információként visszaküldik a bankba, vagy átutalják Csehországba. Egy-másfél év viszonylatában sem számítanak harmincötnél több alkalmazottra. Igaz, addigra már felújított, önálló épületükbe költözhetnek, s alighanem ilyen létszámmal is fokozatosan bekerülnek a honi gazdasági szakemberek tudatába, jóllehet a bankügyletek láncolatában kívülről láthatatlanok. J. MÉSZÁROS KÁROLY