Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-23 / 44. szám, kedd

MOZAIK iÚJSZÓä 1993. FEBRUÁR 23. REPÜLŐVEL AZ ÜGYFELEK UTÁN A KORONÁZÁS IDŐPONTJA TITOK Farkas János üzletemberrel, vagy ahogy ö nevezi magát, minden roma (egyelőre még koronázatlan) királyával nem egyszerű találkozni. Állandóan úton van, újabb és újabb üzleteket köt, hazai és külföldi ügyfelekkel tárgyal, közben még a Most mellett bérbe vett chánovi cigánylattelepet is „felügyeli". A jó előre megbeszélt találkozóra a havazás miatt félórás késéssel érkeztem Rimaszombatba. Félek, hogy túllépve a „türelmi időt", riportalanyomat már nem találom az iroian. Szerencsére tévedtem. Farkas János várt. Betessékelt hatalmas dolgozószobájába, leültetett az egyik öblös karosszékébe, rágyújtott és joviális mosollyal csak annyit mondott; rendelkezésére állok, kérdezzen bármiről, a,koronázási ceremóniát kivéve. Királlyá avatásom időpontját biztonsági okokból senkinek sem áruljuk el, de egyéb részletekről sem adunk felvilágosítást. Viszont minden másról szívesen beszél. Nem ismer ún. kényes témát. A pénzével kapcsolatos vagy a börtönben töltött évekre vonatkozó kérdéseknél sem jön zavar,. Ellenkezőleg. Mesebeli meggazdagodását olyan részletesen elemzi, hogy hallgatója már-már hajlamos elhinni, a milliók megszerzéséhez mindössze szorgalom és kitartás szükséges. Annak ellenére - állitot-, hogy sokat szenvedett a ,,siti," ahol gyakran bántalmazták és megalázták, az ott töltött időt is a maga javára tudta fordítani. A közvélemény azt tartja, hogy a börtön a bűnözők magasiskolája, hogy ott semmi jót, hasznosat nem tanul az ember. Én azt vallom embereválogatja. Jómagam a jáchymo»i uránbányában nemcsak szadista börtönőrökkel, hanem sok értékes emberrel is megismerkedtem. Mérnökökkel, filozófusokkal, egyetemi tanárokkal, papokkal. Én megtanítottam őket arra, hogyan lehet például gyufa nélkül is rágyújtani, ők meg lassanként beavattak a pszichológia és a teológia alapjaiba. Korábban nem voltam hívő ember, és a cellában ezerszer megesküdtem, hogy szabadulásom után bosszút állok kínzóimon. Idővel megtanultam megbocsátani, és Istenhez is közelebb kerültem. Farkas János vagyonáról már szinte legendákat mesélnek. Ó ezeket nem igyekszik cáfolni. Büszkén ültet elegáns Volvójába, hogy végigvezessen birodalmán, megmutassa további négy-öt luxuskocsiját, tehergépkocsi-parkját, autóbuszait, felesége vezette szállodáját és éttermét. Hamarosan bebizonyosodik, hogy az az állítás, miszerint egy magánrepülőgép tulajdonosa, sem légből kapott. Csak annyira javítja ki kérdésemet, hogy nem egy, hanem két kis repülőgép birtokosa. A botkormány mögé ő maga szokott ülni. Arra a kérdésre, nem fél-e a magasban, fanyar mosollyal válaszolt: a földön sokkal, de sokkal több veszély leselkedik az emberre. E mondatánál nemcsak a szokásos balesetekre célzott, hanem elsősorban a „megrendezett" szerencsétlenségekre. Mert akinek pénze, gazdagsága vari, gyorsan nö az irigyeinek, ellenségeinek a száma. Egyszer robbanószerkezetet szereltek autójára. Szerencsére a tettes nem végzett tökéletes munkát. Viszont az, aki annak idején rálőtt a fiára, illetve a keresztgyerekére, nem tévesztett célt. Hál' istennek a gyerekek túlélték az orvtámadást. Az ismeretlen bűnelkövető, következő lépésként, egy héttel a nyitás előtt felgyújtotta Farkasék panzióját. - Az átalakított épületből csak a kormos és összegörbült vastraverzek maradtak. Itt a leégett szálló helyén fogom majd felépíteni királyi palotámat - mondja a helyszínen kalauzom. - Egyébként - vált témát - a repülőgépeket nem azért vettem, hogy felvágjak velük, hanem szükségszerűségből. Az idő pénz. Én azzal, hogy például Németországba nem gépkocsin, hanem repülőn utazom, időt és pénzt is spórolok. Az üzemanyag-fogyasztásban nincs nagy különbség, viszont nem kell a határon várakoznom, szállodát keresnek és fizetnem. Dolgom végeztével rögtön indulhatok vissza. Farkas János válasza arra a kérdésre, mivel kereskedik tulajdonképpen, már szinte szállóige lett: mindennel, lányokon, fegyvereken és kábítószeren kivül. A rimaszombati vállalkozó a három legjobban profitáló árucikk nélkül is bebizonyította: meg lehet tollasodni. - Szüleimnek annak idején megjósoltam, hogy ötvenéves koromra milliomos leszek. Ök csak legyintettek, mondván: bolond lyukból bolond szél fúj. Az említett kerek évfordulótól még két év választ el, de ígéretemet idő előtt beváltottam. A cigánykirály meggazdagodásának hátteréről sok mendemonda kering. Annyi biztos, hogy a hajdani kárpitos érti, hogyan kell pénzt csinálni. A rendszerváltás adta lehetőségeket rajta kívül sok ezren próbálták kihasználni. Egy részük rövid idő elteltével csalódottan adta vissza iparengedélyét. Ó 600 koronával és egy „cirkuszi" lakókocsival kezdett. Ma Rimaszombat sétálóutcájának egyik előkelő épületében van az irodaháza, és milliós tételekben gondolkodik. - Az emiitett 600 koronát édesapáméktól kértem kölcsön. Azóta már sokszorosan visszafizettem nekik. Most azt is megengedhetem magamnak, hogy jótékonykodjam. Ilyen célokra évente akár negyedmilliót is költök. Gyakran segitek a bajbajutottakon. És nemcsak a romákat támogatom, hanem bárkit, aki rászorul segítségemre. Persze, jóságommal sokan visszaéltek. Nemegyszer előfordult, hogy az illető, akit megszántam, a kapott pénzzel egyenesen a kocsmába ment. Régebben az új alkalmazottaimnak ezer korona kezdőtőkét is adtam. Jórészük soha többé nem mutatkozott. Farkas Jánosról írva nem lehet elkerülni a Rimaszombat melletti, fekete városnak becézett hires-hírhedt roma panelnegyedet. Úgy tűnt, hosszú idő után végre sikerül valakinek rendet teremteni, illetve „gatyába rázni" az ott élő és mindent tönkretevő lumpenelemeket. Farkas megjavíttatta a tönkretett lakásokat, fákat ültettetett, és új munkalehetőségeket ígért a lakók egy részének. Az első hónapokban úgy tűnt, hogy a városrész bérbevételével gyökeresen megváltozik az áldatlan helyzet, de fokozatosan minden visszazökkent a régi kerékvágásba. (A szerző felvétele) Kinn járva az említett lakótelepen, azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik kezdetben áldották jótevőjüket, most szitkokat szórtak rá, és gazembernek, árulónak nevezték. Főleg azért, mert télidőben kikapcsoltatta a fűtést, a melegvizet. A városatyák az említett gondok miatt felbontották Farkas János bérleti szerződését. Távozásom előtt megkérdeztem tőle: vajon ezt a lépést vereségként könyvelte-e el? - Nagyon fáj, hogy igy végződött a dolog. Én segíteni akartam, és segítettem is. Csakhogy a lakosok egy része felrúgta a megállapodásainkat. Továbbra sem fizették a lakbért, és erre a becsületes bérlők is ráfizettek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak annyit tudok mondani: nem vagyok annyira gazdag, hogy több száz ingyenélőt támogassak ORDÓDY VILMOS T

öbb mint egy éve próbálják meg elhitetni velünk az ügyeletes közhangulat-alakítók, hogy ha majd a saját szemétdombunkon kapirgálunk, könnyebben megtalálhatjuk a gyémánt félkrajcárt. Nos, az önálló szemétdombon való kapirgálás elkezdődött ugyan, de a megnyilvánulási formái egyre nyilvánvalóbban a guberálás jegyeit öltik magukra. Ami annyit jelent, hogy a létminimum szintje alatt élni kényszerülök növekvő tömege rövidesen arra kell vetemedjen, hogy az említett módon szerezze be mindennapi betevő falatját. A statisztikai adatok révén közzétett átlagértétek ugyan nehezen vonatkoztathatók konkrét egyénekre, azonban mindig jelzik a folyamatok jellemző mozgásirányát, igy a Szlovák Statisztikai Hivatal által közreadott éves statisztikai jelenlés is elsősorban a gazdaság előző évi teljesítőképességét és az ebből következő várható hatásokat jelzi. Megtudhatjuk belőle, hogy örvendetesen alakul a gazdasági átalakulás alappillérének tartott privatizáció, hiszen az 1992-es évi nemzeti jövedelem több mint egyötödét már majánkézben levő vállalatok termelték ki. Alapjában we azonban jóformán csak ez az egyetlen AMI A SZÁMOK MÖGÖTT VAN kedvező adatcsoport az ország gazdasági helyzetét mutató statisztikai jelentésben. Nem tagadható ugyanis, hogy a gazdasági recesszió elhúzódó időszaka egyre nagyobb terheket ró a fogyasztókra, miközben halvány reménye sincs annak, hogy az oly sokat emlegetett gödörből megkezdődött volna a felfelé kapaszkodás. Az árak gyors ütemű növekedése, az infláció és a megélhetési költségek alakulása azt mutatja, hogy még a gödör alja alatt is van néhány légópince. El kell azonban ismernünk, tanulékony fajta vagyunk. A nadrágszíj meghúzásában például már olyan tökéletességre tettünk szert, hogy lassan már a lyukakat fűzzük önmagukba. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt évben a megszorítások és egyre nehezebbé váló életkörülmények ellenére is tudtunk takarékoskodni. Bizonyítéka ennek, hogy míg a lakossági bevételek 13,5 százalékkal növekedtek, közel 2 milliárd koronával kevesebbet költöttünk, mint amennyi a családi kasszákba befolyt. Érdekesen alakult a bérek szintje. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az állami szektorban 4900 korona volt az átlagbér, a magánszektorban viszont már 7000 koronás szinten mozgott. Csak azt nem találtam sehol a statisztikai jelentésben, hogy hányan is élnek a minimálbérhez közeli fizetésből. A gazdaság teljesítőképességére jellemző termelési színvonal, sajnos, az előző évihez viszonyítva tovább csökkent. A több mint 13 százalékos visszaesés a termékek értékesítésében is éreztette hatását, csaknem ugyanilyen szinttel csökkent az értékesítés is. Még szembetűnőbb a terméscsökkenés a mezőgazdasági termelés esetében. Az állattenyésztésben például csaknem 15 százalékos a visszaesés, s egyes szakértők véleménye szerint ez már a lakossági ellátás folyamatosságát is veszélyeztetheti. —tszl— ANACSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § G. J. jeligére kéri a választ az az olvasónk, aki jelenleg géziütőként dolgozik, s akinek a munkáltatója jelezte, hogy az idő jobbra fordulásával, illetve a fűtési idény befejeződésével nem tart majd igényt a munkájára, de számol mii, hogy október 15-től vagy november 1-től esetleg íjra alkalmazza. Kérdezőnk úgy gondolja, hogy a nyári hónapokban (tehát vagy 6-7 hónapig egy évben) kertészkéssel keresi meg a család fénzszükségletét. Huszonöthimincezer koronás jövedelemre számít a zöldségtermesztésből, szerinte ennyi elegendő lenne a négytagú csalás költségeinek fedezéséhez. Két gyermekük van, a feleség munkanélküli. Levelében három lehetőséget vázolt, és nem tudja eldönteni, melyiket is válassza. Az elsó lehetőségként úgy gondolja, hogy kiváltja a vállalkozói engedélyt és főállásban folytatja majd a zöldségtermesztést. Második lehetőségként azt jelölte meg kérdezőnk, hogy a nyári időszakra fizetetten szabadságot kérne, s ebben az esetben nem szakadna meg a munkaviszonya. Nem tudja, hogy ebben az esetben kapna-e a nyári hónapokra családi pótlékot és kiegyenlítő hozzájárulást a gyerekekre (a 220 koronát), kapna-e engedélyt az árusításra, s hány helyre fizetne biztosítást. Harmadik lehetőségként a munkanélküliség vállalását jelölte meg, s kérdezi, lenne-e joga ebben ez esetben is kertészkedni, s ha igen, mennyit kereshetne. Persze, ehhez a megoldáshoz kérdezőnk csak végső elkeseredésében folyamodna. - A kérdezőnk által vázolt lehetőségek közül a másodikat ajánlanám a figyelmébe, ugyanis a kertészkedést, zöldségtermesztést engedély nélkül is folytathatja. Azért is ezt tartom a legjárhatóbb útnak, mert munkáltatójánál megmaradnak az ön számára a fővállalkozásból származó előnyei. Ez pedig abban nyilvánulna meg, hogy (amikor dolgozik) ott számítanák le önnek az 1700,- korona megadózatlan tételt, a 200,- koronát az utazási költségekre, 12 százalékot a biztosításra és a foglalkoztatási alapra, a feleségére és a gyerekekre havonta az 1000,- illetve a 750,- (2x750,-) koronát. A kertészkedési tevékenység után havonta fizetné a biztosítást, éspedig a saját maga által meghatározott kivetési alapból (ez lehet a tényleges bevételek és kiadások közti különbség is) és esetleg az adóelőleget, amennyiben az előző évben is adófizető volt, és adója elérte a 10 000,- koronát. 1994. március 31-ig majd az állandó lakhelye szerinti adóhivatalba nyújtja be adóbevallását, amelyben összegzi a bevételeket, beszámítja az iskolában nem ledolgozott hónapokért is az adózatlan tételeket, és a kiszámított adóból levonja azt a részt, amelyet a munkaadója ön helyett befizetett, leszámítja az esetleges adóelőleget is, a maradék adókötelezettségét pedig március végéig befizeti. Arról, hogy a biztosítást miképpen fizeti, e rovatunkban is már több ízben írtunk. MOLNÁR ROZÁLIA UJ FORMÁBAN AZ IRODALMI SZEMLE A Tőzsér Árpád szerkesztette Irodalmi Szemle másodszor váltott külső formát, tartalmában azonban hűséges maradt az első választáshoz. Azaz, törekszik arra, hogy a szlovákiai magyar humán szellemiséget egyszerre mutassa meg a maga helyi kötődéseivel, illetve az egyetemes magyar kultúrában. Két szenzációs közleményük is van. Karel Kosik, a cseh filozófus vagy negyedszázada aratott sikert a magyar olvasók között is A konkrét dialektikája című könyvével. 1968 után elhallgattatták, 1989 után pedig nem tartozott a hatalomváltás körül tülekedők közé. Ugyanakkor nemcsak tisztelői, hanem ellenfelei szintén tudják: a cseh kérdés taglalásában az első számú illetékesek közé tartozik. Harmadik München címmel írott esszéje (kéziratból fordította pompásan Mayer Judit) a cseh szellemi közegben élénk eszmecseréket váltott ki. Nem ok nélkül. Gondolatai és megfogalmazásai egyaránt figyelmet érdemelnek. Két idézettel szeretném érzékeltetni gondolatainak erejét. Az első: „A történelmi szubjektumok egyenrangú félként tárgyalnak egymással, és mindkettő lehet kezdeményező. Ezzel ki van zárva az az egyoldalú viszony, amelyben az egyik fél a tanító, a másik a diák, az egyik oktat, a másik engedelmeskedik, az egyik korhol és erkölcsprédikációkat tart, a másik meg úgy érzi, hogy megszégyenítették. " A második aforizmaként fogalmazott gondolat ugyanúgy aktuális, mint az első: ,,Palacký és Masaryk számára a fenyegetettség impulzus volt a politikai képzelőerőhöz. Az elkövetkező fenyegetettség felismerése vajon forrásává lesz-e egy új képzetőerönek ?'' Dobossy László, az egykori sarlós - fáradhatatlan. A Nagyvilágban Gyergyai Albertre emlékezik és emlékeztet, s ugyanakkor a cseh-magyar kapcsolatok jeles brünni kutatójának, Richard Pražáknak a munkáját méltatja, az Irodalmi Szemlének pedig sikerült őt megszólaltatnia a Fábry-vitában. Dobossy, mint régi harcostárs is illetékes, de fölöttébb figyelemreméltó az a párhuzama, amelyet a Fábry-napló, az Üresjárat, illetve Romáin Rolland csupáncsak tavaly közzétett kiábrándult vallomása (az 1935-ös moszkvai látogatás és a Sztálin-találkozás kapcsán) között van: ,,Mindketten búcsút mondanak múltjuk egy fontos korszakának s mindketten az utókorra bízzák, hogy a körülményeket mérlegelve - ítélkezzék tetteiben. Eközben egyikük is, másikuk is, de főleg Rolland - a példakép - ismételten hangsúlyozza, hogy a hit volt az, ami az ő és nemzedéktársai elkötelezettségét áthatotta..." Ezzel a hittel élt vissza a sztálinizmus. Ezt szenvedte meg a Rollandnál jóval hátrányosabb helyzetben lévő Fábry, aki azonban a nemzetiség ügyeiben soha nem adta föl a harcot. Dobossy azért tartja lényegesnek ezt a mostani eszmecserét, mert „a nemzetiségi kultúra egészségesebb fejlődésének előmozdítására" tett kísérletnek látja. Nem bálványrombolásnak, hanem értelmes értelmezési vállalkozásnak. És végül, de nem utolsósorban egyet kell érteni Tőzsér Árpáddal: ,, sürgessük együtt annak a világmagyar irodalomtörténetnek a megszületését, amelyben az ún. határontúli magyar szerzők sem függeléket alkotnának, hanem egy hatásvisszahatásrend szerves részei lehetnének. Szóljunk agy ilyen irodalomtörténet érdekében Kolozsváron, Újvidéken, Pozsonyban és Budapesten egyszerre." Szóljunk hát, ha számít a szavunk, s nem csupán divatból hívnak-hívogatnak bennünket különböző fontos vagy kevésbé fontos tanácskozásokra. Igényesebb lett az Irodalmi Szemle. Ezt mutatja a januári szám. Vajha ehhez a szerkesztői igényességhez valamivel színvonalasabb, lelkiismeretesebb korrektori tevékenység párosulna... Mert azért mégiscsak túlzás - a sorjázó sajtóhibák tömegéből csak egy példát emeljek ki, talán éppen a főszerkesztő fontos cikkének címéből -, ha ezt olvassuk: ,,irodalomttörténet"... (brogyányi)