Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-17 / 39. szám, szerda

KALEIDOSZKÓP IÚJSZÓM 1993. FEBRUÁR 17. MAGYAR HELYSÉGNÉVTÁBLA JULCSI NÉNI KERTJÉBEN A POLGÁRMESTER PERELI AZ IGAZGATÓT „Tisztelt mérnök úr! Nagyon sokat töprengtem, mitévő legyek, amikor 1993. február 4-én az ön által irányított vállalat dolgozói ismét eltávolították községünkből a magyar helységnévtáblákat... az dühített fel a legjobban, hogy ön szintén nincs meggyőződve cselekvése törvényességéről... sajnálatra méltó az az ember, aki meggyőződése ellenére cselekszik, mert így kivánja a hatalom... a községi vagyon megrongálása címén vádolni logom önt, és kártérítést kérek anyagi, de elsősorban erkölcsi téren... És ha a tejfölben úszkálva már csak az a problémánk lesz, hogy úszás közben a magyar helységnévtáblákon nyúzzuk le a térdünket, ámbár legyen, szedjük ki azokat. De ez sajnos még messze van." A fenti idézet egy levélből való, mely azzal a kéréssel érkezett szerkesztőségünkbe, hogy azt mint nyílt levelet közöljük. írója Rózsár Tibor, Hidaskürt polgármestere, címzettje pedig Szabó Zoltán, a Galántai Járási Útkarbantartó Vállalat megbízott igazgatója. Úgy gondoltuk, mivel nem egyedi, hanem általános problémáról van szó, a levél egyszerű közlése helyett jobban tesszük, ha megszólaltatjuk az érintetteket. -Az egész táblaügy az 1990 novemberében megtartott helyhatósági választások után kezdődött - így Rózsár Tibor polgármester. - A választások után. abban bízva, hogy már valóban elkezdődött nálunk is a demokrácia, az elsők között állítottuk lel a magyar nyelvű helységnévtáblákat. Nem sokkal ezután kezdődtek a problémák, először azzal, hogy valaki vagy valakik festékszóróval fúvatták be a magyar nyelvű leiiratokat. Ez többször megismétlődött, többször átfestettük a táblákat, majd amikor a szomszéd községben, Vezekényen egy illetőt tetten értek, ps a községi vagyon megrongálása címén feljelentést tettek ellene, ezek az esetek abbamaradlak. Talán kétszer vagy háromszor ismeretlen tettesek el is vitték a táblákat. de mi azokat mindig űjra cseréltük. Az első hivatalos figyelmeztetést tavaly ősszel kaptuk, amelyben az járási útkarbantartó vállalat akkori Igazgatója, Panyik Antal a nyelvtörvényre és egyéb törvényekre hivatkozva figyelmeztetett bennünket, hogy amennyiben egy bizonyos határidőn belül nem távolítjuk el a magyar nyelvű helységnévtáblákat, akta ők szerelik le. Mi a felhívásnak nem tettünk eleget, és a karbantartók valóban eltávolították a táblákat, s a községi hivatal udvarán rakták te. Akkor mi ez ellen nem is tiltakoztunk. mert azok a táblák ugyan eltérő formában - kék alapon fehér betűkkel -, de a hivatalos helységnévtábla alatt, közös állványon voltak elhelyezve, s mi beláttuk, hogy ez ellentmond a közlekedési előírásoknak. Később azonban elhangzott olyan vélemény is- és ezt Hofbauer miniszter úr is megerősítette -, hogy nyilvános községi területen a nem szlovák nyelvű információs táblák is elhelyezhetők. Márpedig a mi tábláink informatív jellegűek és azokat mi később a község területére helyeztük el. Ez év január 27-én mégis űjabb felszólítást kaptam a járási útkarbantartó vállalat megbízott igazgatójától, Szabó Zoltántól - az előző igazgatót ugyanis időközben leváltották -, aki levelében újból a nyelvtörvényre, a közlekedésrendészeti előírásokra és az állami utakról szóló törvényre hivatkozva felszólított, hogy távolítsuk el a magyar nyelvű táblákat. Mi ezt ismét megtagadtuk, mivel meggyőződésünk szerint tábláink a község tulajdonában levő területen álltak, és így a felsorolt törvények nem vonatkoztak rájuk. Az útkarbantartó vállalat dolgozói február 4-én ezeket a táblákat is eltávolították, lánghegesztővel vágták le a táblák bebetonozott tartóoszlopait. Most az a probléma, hogy ki mit ismer el községi területnek. Az ide vonatkozó törvény ugyanis azt mondja, hogy az út mellett tevő árok külső széléig van az űttest. A falu végén ettől a határtól 60 centire tetettem le a táblákat. Esetleg elvitatkozhatunk a karbantartó vállalat Igazgatójával, hogy kinek a területén vannak, de a harmadik táblát már annak a tavaly épített járda végének a kellős közepére állítottuk, amelyről az építési engedély is azt írja, hogy az községi területen épült. Ebben az esetben az igazgató is elismerte, hogy itt az ő részükről történt túlkapás. Én most már bíróságra megyek az üggyel, és a községi vagyon megrongálásáért fogom perelni az igazgató urat Nem is az anyagi kártérítésről van itt szó, hanem elsősorban arról, hogy rámutassunk, a törvényeket nemcsak az egyszerű állampolgároknak, hanem az állami alkalmazottaknak is be kell tartaniuk. A polgármester úr még elmondta, hogy amint azt az időjárás megengedi, a táblákat újra felállítják, mégpedig egyet a művelődési ház elé, egyet a templom mellé, egyet pedig a volt községháza elé. Igaz, így nem a falu végén lennének, de egyértelműen községi területen, s reméli, ebbe már semmilyen törvény ürügyén nem köthetnek majd bele. Hogy ha már Hidaskürtön jártunk, a szomszédos faluban, Vízkeleten is megálltunk, hogy megérdeklődjük, ott mi a helyzet. A községi hivatal udvarára belépve rögtön láttuk, hogy itt is hasonló cipőben járnak, mert a VÍZKELET feliratú táblák a falhoz támasztva várják további sorsukat. Úgy látszik, a vizkeletieknek is elegük van már a dologból, mert táblaügyben a polgármester nem is volt hajlandó véleményt mondani így helyettesétől, Bodri Györgytől kértünk felvilágosítást. Tőle tudtuk meg, hogy itt is ugyanaznap hozták be a táblákat az útkarbantartók, mint a szomszédos faluban, pedig azok itt is külön állványon és nem is az útszélen, hanem az árok peremén álltak. Itt sem ez volt az első eset: először tavaly ősszel szerelték le a magyar nyelvű táblákat, igaz, azok akkor még a hivatalos jelzőtáblával egy állványon voltak. - Ezután döntöttük el a képviselő-testületi ülésen - mondta az alpolgármester -, hogy a táblákat újra elhelyezzük olyan módon, amilyent a törvény nem tilt. Ekkor helyeztük azokat külön állványon az árok peremére. Hogy ez már községi területen volt-e vagy sem, az esetleg vitatható. A táblákat majd űjra kihelyezzük, de most már körültekintőbbek leszünk, olyan eljárást választunk, amelybe semmiképpen nem köthetnek bele. A Dunaszerdahelyi járásban láttunk egy jó példát, ahol a magyar nyelvű táblát a falu szélén, a földművesszövetkezet kerítésére erősített állványon helyezték el. Mi talán úgy oldjuk meg a dolgot, hogy megkérjük a falu szélén lakó polgárunkat, engedje meg, hogy az ó kertjében, az út menti kerítés mögött állítsuk fel a tartóoszlopot, amelyre a táblát helyeznénk. Ezt azután már biztosan nem szerelhetné le senki. Hogy a másik fél véleményéről is képet kapjunk, megkérdeztük Szabó Zoltánt, a Galántai Járási útkarbantartó Vállalat megbízott igazgatóját, minek alapján távolíttatta el a magyar nyelvű helységnévtáblákat. - Miniszteri rendeletre tettük ezt a lépést, körlevelet küldtünk a polgármestereknek, amelyben felszólítottuk őket a táblák eltávolítására. Miután ezt nem tették meg. utasítást adtam a mi területünkön felállított táblák eltávolítására A járásban 13 községben álltak még a magyar nyelvű táblák, egy esetet kivéve ezek mind a mi területünkön voltak, ezeket le is szereltük, és mindenütt leadtuk a községi hivatalokban. Az emiitett egy kivétel a Vezekényi út felőli hidaskürti tábla, itt valószínűleg a mi alkalmazottaink túlkapásáról van szó. A másik két hidaskürti tábla azonban vitatható, mivel ott az árok alakja miatt nehezen állapitható meg, hol a határ a községi és az állami terület között. A polgármester úr is elismerte, hogy ez határeset, s ilyenkor pedig szintén kötelességünk eltávolítani a táblát. Az igazgatótól azt is megkérdeztük, mire számít, ha valóban bíróság elé kerül az ügy. - Legalább elmozdulna a holtpontról ez a huzavona, ez a cirkusz. Valóban ideje lenne, hogy elmozduljon a holtpontról, jobban mondva, ha megszűnne a magyar nyelvű helységnévtáblák körüli huzavona. Mert ebben az esetben is - kivéve a járda széli névtáblát - nehéz lenne egyértelműen megállapítani, hogy a polgármesternek vagy a karbantartó vállalat igazgatójának van-e igaza. Az igazgató azt állítja, hogy a polgármesterek könnyen vagdalkoznak, hiszen ök nem tartoznak felelősséggel az államigazgatási szerveknek. A polgármesterek viszont azt mondják, ez nem egészen így van, mert ha nem is közvetlenül, de őket is sok mindenben akadályozhatják az államigazgatás képviselői. A legokosabb megoldás talán mégis az lenne, ha Julcsi néni kertjében állítanák fel a helységnévtáblát. GAÁL LÁSZLÓ JÓBÓL IS MEGÁRT A SOK Egy tudományos folyóirat megállapítása szert rohamosan nő az olyan 6-8 éves gyermekeknek a száma, akik szemüveget viselnek. A cikk írója bizonyos fokig a tévénézésnek tulajdonítja ezt. írásában rámutat arra, hogy a gyerekek órák hosszat ülnek a „egyszemű csoda" előtt, amely nemcsak a szemet rontja, hanem az idegrendszert is tönkreteheti. Az alapiskolák tanítói nem győzik hangsúlyozni a szülőknek, hogy a túlzott televíziózás káros hatással van a gyermekek érzékszerveire, idegrendszerére, fejlődésére. A tudományos elemzés szerint, napi 1-2 órányi tévézés volna elfogadható. Egyes szakemberek szerint, még ez is sok. A gyakorlatban a gyermekek ennél lényegesebben több időt töltenek a képernyő előtt. Élettani szempontokat figyelembe véve, a gyermeknek elsősorban jó levegőre, kötetlen játékra van szüksége, tehát kimondottan káros a fénytől elzárt helységben órákig üldögélni. A tévé a kultúra terjesztésének lényeges eszköze, de jóból is megárt a sok. A szülők egésznapi elfoglaltságuk után általában a televízió bűvkörébe esnek, és fáradságukra hivatkozva - inkább jogtalanul, mint jogosan - elhanyagolják a kisiskolás gyermekükkel való foglalkozást. Mi több, a gondoskodáson kívül a éjszakai nyugalom, az esti rend megteremtésében a gyermek teljesen egyedül marad, és a szülők sok esetben - merő szánalomból - elnézik, hogy alig tizenéves gyermekük esténként fiataloknak nem ajánlott filmeket néz. Az esti adások (krimik, szexfilmek stb.) törvényszerűen káros hatással vannak a gyermek lelkivilágára. Ezek után nem lehet csodálkozni; ha már a gyermekek közt is terjed az idegérzékenység, a neurózis. Ezt, persze, nem lehet általánosítani, de ahogyan a közmondás tartja: „Jobb félni, mint megijedni". Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az életformák megváltoztak, a törvényszerű társadalmi fejlődés kihat életünk minden területére, de bizonyos (pedagógiai) elveket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. A televízió csodálatos valami, de az állandó, válogatás nélküli műsornézés igen nagy veszélyt rejt magában: nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt számára is káros A tévében igen ritkán van szünet, lélegzetvételnyi pihenő nélkül pereg a szó és a kép. Élményt élmény követ, és éppen ezért nehéz szabadulni az „egyszemű csodától". Téved az, aki a tévénézés megrögzött ellenzőjének tart. Csupán azt mondom, kellő érzékkel korlátozzuk, illetve irányítsuk gyermekeink ilyen irányú érdeklődését. MOLNÁR FERENC TANÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § BIZTOSÍTÁSÜGYBEN § MIKESNÉ lévai olvasónk kérdeti, hogy milyen jövedelemadót Szel majd az 1993-as évre, shogy a különböző bevételeiből ízeinek-e biztosítási hozzájárult is. Mint Írja, férjével együtt mindketten nyugdíjasok, öregségi nyugdijat kapnak, 20 áras teltjükből is van bevételük, van 20 méhcsaládunk és egy bérházból is van bérleti díj formájában bevételük. -Olvasónk azt is megemlíti levelében, hogy nem vállalkoznak, nem is regisztráltatták magukat sem az adóhivatalban, sem a járási hivatalban. Hogy kell-e ilyen feltételek mellett is biztosítást fizetniük, csak azt válaszolhatom, hogy ez még mindig nem tisztázott kérdés. (Hogy mennyit és miképpen kell esetleg fizetni, arról egy későbbi számunkban majd részletesebben írunk - a szerk. megj.) Jövedelemadó-fizetésüket illetően a következő tudnivalókat ajánlom a figyelmükbe. Önök a szerkesztőségbe küldött számításukban eleve mindent kétfelé osztottak, s két részből vonták le az adómentes tételeket is. Számításukba nem csúszott sok hiba, azt viszont rosszul tudják, hogy az új törvény szerint az adómentes összeg mekkora, ugyanis minden jövedelemből 20 400 korona a levonható adómentes tétel (önök 6000 korona kedvezményt emlegetnek, de ez már az új törvény szerint nem érvényes), és levonható 2400 korona közlekedésre is. Számításaikat majd úgy végezzék el, hogy az összes jövedelmet írják össze, s csak ezt követően oszszák ketté és számítsák le az adómentes tételeket. A kettéosztás lehetőségét tegnapi válaszunkban is részleteztük, s most is csak azt ismétlem meg, hogy bizonyos jövedelemszint felett van ennek valóban értelme. Az önök által beküldött adatokból kiszámítva már indokolt lehet a jövedelem két adóbevallásra történő elosztása. MOLNÁR ROZÁLIA FOLYTATNI KELL MUZEOLÓGUSOK TALÁLKOZÓJA KOMÁROMBAN A komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya szakmai találkozóra hívta össze Dél-Szlovákia múzeumainak és galériáinak munkatársait. Csütörtöki József múzeumigazgató üdvözlő szavai után Liszka József ismertette az általa vezetett nemzetiségi osztály célkitűzéseit, felépítéséi és az 1991 októbertől, vagyis a megalakulásától végzett tevékenységét. Az elmondottak alapján az osztály célja a Szlovákia területén élő magyar nemzeti kisebbség múltjának, kultúrájának, élet módjának és életterének tudományos igényű történeti, néprajzi, művészettörténeti feltárása, dokumentálása, a muzeológia eszközeivel történő bemutatása. Ezt leghatékonyabban a Dél-Szlovákia területén működő múzeumokkal szoros együttműködésben érheti el. A sokrétű tevékenység végzéséhez szükséges az osztály néprajzi, történeti, művészettörténeti és dokumentációs részlegének a kialakítása, továbbá a rendszeres együttműködés a többi szlovákiai magyar tudományos szervezettel, illetve intézménnyel. Sajnos, gondot okoz a történészek hiánya Annak ellenére, hogy az osztály nem részesül külön állami támogatásban, hanem a Duna Menti Múzeum költségvetéséből él, már eddig is jelentős eredményeket mutathat fel. Például 1991 októberében Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi felében címmel nemzetközi konferenciát szerveztek Komáromban, s több mint harminc értékes előadást hallgathattak meg a jelenlevők. Nagy népszerűségnek örvend a Múzeumi esték című rendezvénysorozat is, melynek keretében minden hónap második hétfőjén egy-egy értékes előadás hangzik el a Zichy-palotában. Folyamatban van az önálló szakkönyvtár, az adattár, a könyvek, újságcikkek tárolása, a hang-, fotó- és videotár kiépítése, néprajzi bibliográfiák kiadása is. A tervek között szerepel az Acta muzeologica című bibliográfia sorozat szerkesztése, melyet rendszeresen ezer példányban szeretnének megjelentetni és elküldeni Dél-Szlovákia múzeumaiba. Április 2-3-án Tornaiján szerveznek egy nemzetközi tanácskozást - Régió és népi kultúra címmel A Múzeumi Világnap - május 18 - tiszteletére szeretnénk megnyitni a Szlovákiai magyar tájak fafaragó művészete című kiállítást, amelyen képi és tárgyi anyagot tekinthetnek majd meg az érdeklődők. E vándorkiállítás anyaga Komáromból Galántára, Érsekújvárba, esetleg távolabbi múzeumokba is eljutna. A fent említett témákkal kapcsolatban élénk vita bontakozott ki, amelynek során felvetődött a Szlovákiai Magyar Múzeumegyesület, illetve egy alapítvány létrehozásának kérdése is, de egyelőre még nem született döntés. A résztvevők egyhangúlag támogatták a komáromihoz hasonló további találkozó szervezésének gondolatát. MISKÓ ILDIKÓ ÉSZAK-CSEHORSZÁG KLAUS: ZSAROLÁS (Munkatársunktól) - Az északnyugatcsehországi villanyerömúvek szakszervezeti vezetői nyílt levéllel fordultak Václav Klaus cseh kormányfőhöz. Szerintük a miniszterelnök nagyfokú hozzá nem értést tanúsít az észak-csehországi régió s általában az energiaipar kérdéseit illetően. Felszólították: fontolja meg, alkalmas-e a kormányfői tisztség betöltésére, hiszen a kabinet képtelen saját porogramnyilatkozatának teljesítésére, azaz a piaci viszonyok megteremtésére és a monopóliumok felszámolására. Václav Klaus az észak-csehországi szakszervezeti vezetők felszólítását nem mindennapi zsarolásnak minősítette egy vasárnap esti oraždovicei nagygyűlésen Itt arról is szólt, hogy az északnyugatcsehországi erőművek szakszervezetei kívül állnak a szakszervezeti szövetségek konföderációján, s öt erőmüvet saját maguk szeretnének privatizálni, mégpedig úgy, hogy igazgatótanácsaikban benne legyenek a szakszervezeti vezetők is. - Érdemes lenne elgondolkodni azon, kinek is kellene lemondania - mondta Klaus. (sm)