Új Szó, 1993. február (46. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-11 / 34. szám, csütörtök

i/ 1993. FEBRUÁR 11. .ÚJ SZÓ. HAZAI KÖRKÉP VISSZHANG KINEK HIGGYÜNK? Megdöbbenéssel olvastam A bér­elszámolókon csattan az ostor? cí­mű írásukat. Keltošová miniszter­asszony és Roman Kováč úr ezek szerint nem nagyon ismerik azokat a törvényeket, amiket éppen ők dol­goztak ki és fogadtattak el. Tizennégy éve dolgozom bérel­számolóként, mindig felelősségtelje­sen végeztem a munkámat, de ez már sok egy kicsit, hogy mások tehetetlenségéért minket tesznek fe­lelőssé. Nem a legjobban fizetett kategóriájú dolgozók közé tartozunk és többségünket kellemetlenül érin­tett a családi pótlék és kompenzá­ciós juttatás visszafogása. Nem be­szélve arról, hogy az esetleges va­lós vagy vélt tévedésekért is felelős­séggel tartozunk a dolgozók és az ellenőrző szervek felé. Azok közé a bérelszámolók közé tartozom, akiket átképzésben része­sítettek január 28-án Dunaszerda­helyen. A Dunaszerdahelyi Regio­nális Biztosító vezetője és osz­tályvezetői tartottak előadást. A csa­ládi pótlék és kompenzációs juttatás kifizetésével kapcsolatban az aláb­biak hangzottak el: - ellenőrzés al­kalmával igazolni kell a feleség tisz­ta jövedelmét, és egy becsületbeli nyilatkozatra van szükség, hogy a család összbevétele az adott hó­napban nem haladja meg a 12 000­ill. 16 800 - koronát. Az érdekesség kedvéért, kolléganőim két nappal korábban vetlek részt ugyanilyen át­képzésen, ahol az előadók is azono­sak voltak, de ott az is elhangzott, hogy minden dolgozótól kérjék el az 1992-es évi adóbevallási ívét és az ott feltüntetett összeg 1/12-ét ve­gyék figyelembe az idei családi pót­lék és kompenzációs juttatás kifize­tésénél. Az átképzésen felhívták figyel­münket, hogy a regionális biztosító dolgozói szigorúan ellenőrizni fogják a juttatások kifizetését. L. T. (Név és cim a szerkesztőségben) PÉNZSZUKEBEN A TUDOMÁNY ÉS A TECHNIKA (Munkatársunktól) - A Szlovák Tudományos-technikai Társaságok Szövetsége (ZSVTS) 1990 márciu­sában alakult, melynek szakmai kül­detése a tudományos-technikai is­meretek alkalmazása és terjesztése. A 42 szakszövetség mintegy 100 000 tagot számlál, mutatta be a szervezetet Stanislav Danihel mérnök, a szövetség elnöke. Mint független, nonprofit szövetség több mint 20 nemzetközi tudományos szervezet tevékenységébe kapcso­lódik be. Az elnök hangsúlyozta: Szlovákiának rendkívül fontos, hogy legyen egy olyan agilis szervezete, amely az Európai Közösségekkel kiépítendő szoros tudományos és technikai együttműködés kérdését a kezébe vené, s a szövetség éppen e feladatban lát nagy lehetőséget. A szervezet tulajdonában lévő öt Technika Házát (Pozsony, Nyitra, Zsolna, Besztercebánya, Kassa) ke­reskedelmi kft.-ké alakította át, ami eddigi feladataik ellátásában (nyelv­tanfolyamok, tudományos ismeret­terjesztés, kulturális rendezvények) nem okoz változást. Ami negatívan érinti a szövetséget, az a pénzforrá­sok hiánya. A tudományos és tech­nikai kutatásokra és továbbképzésre fordított megkurtított összegek jel­zik, a kormány nincs tisztában e te­rületek fontosságával. (só) AZ EMBERI MÉLTÓSÁGOT TISZTELNI KELL A SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA TILTAKOZIK AZ „ALTERNATÍV OKTATÁS" BEVEZETÉSE ELLEN A memorandumból idézzük: ,, Fel­háborodással vettük tudomásul, hogy a Szlovák Köztársaság Okta­tásügyi és Tudományos Minisztériu­ma ismét célba vette a magyar nyel­vű iskolákat. A miniszter javaslata szerint ún. ,.alternatív oktatás" for­májában a természettudományos tárgyak oktatását kívánják a jövőben bevezetni - szlovák nyelvenI" (...) ..Az oktatásügyi kormányzat mohó­ságát ma már az sem nyugtatja meg, hogy a magyar nemzetiségű diákok mintegy negyven százaléka nem az anyanyelvi oktatásban szer­zi meg ismereteit. E diákok jelentós része ezzel nemcsak nemzeti identi­tásában károsodik, hanem sokan a továbbtanulás terén is hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel az isme­retszerzés legtartósabb formáját, az anyanyelven történő ismeretszer­zést mulasztották el. Az iskola ugyanis az ismeretszerzés műhelye (benne a nyelvtanulásé is!), és nem lehet csupán nyelvoktató funkcióra kényszeríteni."(...) ,,A jelenlegi körülmények között, amikor Kelet-Közép-Európa orszá­gai a jogállam feltételeit kívánják megteremteni, teljességgel lehetet­len, hogy a szlovák oktatásügy ille­tékesei a pártállam törekvéseit foly­tassák. Ilyen és hasonló megnyilvá­nulásokra csak azért kerülhet sor nálunk, mert az érvényes rendelke­zések - az alkotmányt is beleértve - másodrendű állampolgárként ke­zelik a magyarságot, és nem egy nemzeti közösség képviselőjeként." (...) ,,A fentiek értelmében a leghatá­rozottabban tiltakozunk az Okta­tásügyi és Tudományos Minisztéri­um tervezetének megvalósítása el­len. Csatlakozunk a magyar kisebb­ségi politikai pártok és mozgalmak, társadalmi szervezetek és intézmé­nyek állásfoglalásaihoz, s követeljük az akció azonnali leállítását. A politi­ka képviselőinek éppen úgy, mint a közélet irányitóinak tudomásul kel­lene végre venniük, hogy az emberi méltóság a jogállamban sérthetet­len! Erről nem elég nyilatkozni, ezt a gyakorlatban is bizonyítani kell!" A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Választmánya NEM TUDJA A JOBB KÉZ... (Folytatás az 1. oldalról) kásokat. Ha a kormány és a parla­ment jóváhagyja, hogy ingyen, ezt a megoldást is támogatom - jelen­tette ki Vladimir Mečiar és tapsvihart aratott. A nagy szavakat már megszoktuk tőle ugyanúgy mint azt, hogy Kelto­šová miniszterasszony egyes dolgo­kat pontatlanul értelmez. Ezért meg­próbáltunk kiegészítő információkat szerezni. Boris Sopira. az általa ve­zetett minisztérium szociális és csa­ládügyek részlegének munkatársa, meglepően reagált kérdésünkre - Mi véleményeztük a kormány elé terjesztett, a lakásokkal kapcso­latos törvénytervezetet, de amiről a miniszterasszony a televízióban beszélt, nem a lakásokról és a nem lakás céljára használt helyiségekről szóló törvénnyel összefüggésben hangzott el, mert abban a felvetett részletek nem szerepeltek. Valószí­nűleg ő a lakások értékesítésének módját próbálta magyarázni. Fur­csának tartom, hogy egy olyan anyagról tárgyalt a kabinet, amelyről részlegünknek nincs tudomása. Nem tudom ki terjesztette elő, csak az az érdekes, hogy a miniszterasz­szony kommentálta. - Hogyan történhet meg az ilyes­mi? - kérdeztük. - Pontos választ nem tudok adni, ezt csak ő magyarázhatná meg. Azt viszont tudom, hogy a kormányhiva­tal mellett van egy bizottság, amely a lakásproblémával foglalkozik. Me­čiar úr már korábban Trencséntep­licbe egy megbeszélést hívott össze. Az érintett tárcák képviselői és mindazok részt vettek az ülésen, akiknek van beleszólásuk a lakás­politikába Ott próbálták összegezni a lakbérrel, a lakások eladásával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel kapcsolatos elképzeléseiket. Azóta úgy tudom kétszer tárgyalt ez a munkabizottság, de a végered­ményt nem ismerem. Ma reggel megkérdeztem Stanislav Konečný urat, minisztériumunk szociális ügyek szekciójának igazgatóját: mi­lyen javaslatról beszélt a televízió­ban a miniszterasszony, de ő sem tudta, pedig az említett bizottság ülésein jelen volt. Egyelőre tehát csak egy dolog világos: a lakáskérdéssel a legma­gasabb szinten foglalkoznak, az ille­tékesek a véleményeiknek is hangot adnak, de a végleges döntés - bár­milyen javaslatokkal foglalkozik is a kormány - a parlamentre vár. Az ingyenlakásokra vonatkozó ígérge­tések ugyan szépen hangzanak, vi­szont azt is tudjuk, az államkassza meglehetősen üres és a lakások árából befolyt összeggel esetleg hi­ányt lehet pótolni. Az is nyilvánvaló: a lukók nagy részének nincs pénze a lakások megvételére, mégha a legkedvezőbb áron kínálják is azo­kat A pénzintézmények sem oszto­gatják a kölcsönöket. Várjuk tehát a megoldást. D. T. A MINISZTER MEGÜZENTE... Roman Hofbauer tegnapelőtt, Nyers Lászlónak, a komáromi útkarbantartó vállalat igazgatójának visszahívásával kapcsolatban, sajtótitkára útján meg­üzente valamennyi állami hivatalnoknak; ha nem respektálják az állam törvényeit, két megoldás lehetséges:vagy keressenek olyan államot, amely fizetni fogja őket törvényei megsértéséért, vagy az állam keres a helyükre törvénytisztelő állami hivatalnokokat. A törvénytisztelet követelménye itt elsősorban a magyar feliratokra, illetve a nyelvtörvény megtartására vonatkozna Hiábavalónak bizonyultak azok az érvelések, miszerint ha a nyelvtörvény nem tiltja, elvben lehetővé teszi a magyar nyelvű feliratok elhelyezését. Roman Hofbauer viszont, aki szívesen kérkedik azzal, hogy a még nem is olyan régen kifejezetten háromnyelvű Pozsony városának szülöttje, kiadta az ukázt: a magyar nyelvű feliratokat el kell tüntetni, még akkor is, ha azok nagyságukban és színükben össze sem téveszthetöek a hivatalos táblákkal. Az ügy pikantériája: Nyers László pontosan eleget tett a Roman Hofbauer négysoros levelében közölt utasításnak; a magyar feliratú táblákat leszerel­tette, s átadta azokat az érintett községeknek. Hasonlóan jártak el más járási útkarbantartó vállalatok igazgatói is. Ennek ellenére egyikük leváltását mégis azzal indokolták, hogy több - a járás területéhez merő „tévedésből" hozzászámított - más járásbeli községben a magyar feliratok megmaradtak Tehették ezt annál is inkább, mivel a leváltásokat hivatalosan soha sem indokolták meg - csak a pletyka szintjén, szóban. Az elbocsátott igazgatók­nak tehát semmiféle jogorvoslati lehetőségük sincs, holott nyilvánvalóan diszkriminatív intézkedésekről van szó. Vegyük csak Nyers László esetét: Roman Hofbauer miniszter utasítását az utolsó, sőt ki nem mondott szóig is teljesítette. A miniszter ezért személyesen utalt ki neki (miként szinte minden más leváltott igazgatónak is, prémiumot, ami Nyers László esetében az 1992-es év december végéig végzett eredményes munkájával volt indokolva). A prémiumot Nyers László január 23-án vette át, az elbocsátó szép üzenetet pedig január 26-án. Mivel az eredményes munkáért járó prémiumot és a visszahívást egy és ugyanaz a miniszter irta alá, óhatatlanul fel kell tenni a kérdést: melyik aláírásnak hihetünk? Avagy elképzelhető, hogy a miniszter úr az egyik aláírásával agyoncsapja a másikat, hogy egymást kizáró okmányokat aláír? Elképzel­hető, hogy azt sem tudja, hogy mit ír alá, s mit mond? Inkább az utóbbi feltételezéseket igazolja a tegnapi közlemény utolsó bekezdése, illetve az elmúlt napok egyes történései. Hofbauer úr sajtótitkára szerint ugyanis a magyar nyelvű feliratokat az útgazdasághoz nem tartozó telkeken, községi közterületeken, illetve nagy reklámtáblákon ajánlatos elhelyezni. Ugyanakkor viszont az egyik nemrég leváltott igazgató számolt be nekünk tegnap arról, hogy a napokban tizenegy dél-szlovákiai községben szereltek le ilyen, a község, a szövetkezet, vagy magántulajdonos telkén elhelyezett táblákat - mégpedig a járási útkarbantartó vállalat alkalmazottai. Most kinek higgyünk? Az igazság, mindenféle magyarázat és kibúvó ellenére, feltehetőleg éppen - és csakis - abban található meg, ami a déli járásokban általános tendencia. Leváltják a magyar hivatalnokokat. Sor kerül a szlovák nemzeti­ségű hivatalnokok leváltására is. A DSZM képviselői úgy hiszik, hogy eljött az ideje egy új pártállam létrehozásának, a párttagok törvénytelen kiváltságai­nak, a DSZM-féle káderpolitika gyakorlati érvényesítésének, a pártonkívüliek leírásának. FEKETE MARIAN 3 százalékkal növekedtek, az inflá­ció mértéke az előző évekhez viszo­nyítva 10 százalékos növekedést mutat. A foglalkoztatás terén az előző évhez viszonyítva sikerült megállíta­ni a kedvezőtlen folyamatokat. Az iparban ugyan csak 0,9 százalékkal növekedett a munkanélküliek szá­ma, ennek ellenére a munkahivata­lok még mindig 260 ezer munkanél­külit tartanak nyilván. Az iparban tovább csökkent a ter­melés, a leépülés meghaladja a 10 százalékot. A mezőgazdaságban ugyanez a helyzet, ráadásul az állat­tenyésztésben a csökkenés eléri a 15 százalékot. -tszl­AHOGY ÉN LÁTOM BRÜSSZEL FELI, VAGY KIJEVBE? Vladimír Mečiar nemes egyszerűséggel és érvelés nélkül kijelentette a minap, hogy a kor­mány összes tárcája közül a külügyminisztérium működik a leggyengébben. Majd lélegzetet sem véve bejelentette, hogy lefújta Milan Kňažkónak a NATO központjába tervezett útját. És szinte ugyanabban a mondatában azt is közölte Szlová­kia lakosságával, hogy felszólította külügyminisz­terét: mondjon le. És hogy pártalelnöki tisztségé­től is váljon meg. Az érvelés nélküli megállapítások egy Her­mann Göring-történetet juttatnak az eszembe. Hitler légimarsallja 1938-ban, Ausztria megszál­lása után átvette az osztrák légierőt, amelyben egy világhírű műrepülő is szolgálatot teljesített. Harmincnyolc őszén Párizsban műrepülő világ­bajnokságot tartottak, és Göring az osztrák pilótát is benevezte a csapatba. Valaki a Luftwaffe káderesei közül így figyelmeztette a marsallt: „Az az osztrák hadirepülő - zsidó". Mire Göring: „Hogy ki a zsidó és ki nem, azt én mondom meg". Oda jutottunk, hogy öt héttel Szlovákia önálló­sulása után Mečiar kormányelnök is ezt közli a nemzettel: Hogy a kormány melyik minisztériu­ma a legrosszabb, azt én mondom meg. Mert voltaképpen erről van szó. Csak találgatja Szlovákia népe, hogy Milan Kňažko már külügyminiszterkedésének első he­tei óta miért jár kissé más csapásokon, mint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elitjének zöme. Van, aki azt állítja, hogy a külön úton járás azzal függ össze, hogy Kňažkónak „francia múlt­ja" van, és folyékonyan beszéli Moliére nyelvét. Mások szerint az hagyott rajta nyomot, hogy külügyminiszterként itt-ott azért megfordult... Magyarul: kikupálódott. Akárhogy is van, a szlo­vák diplomácia vezetőjének különvéleményei alaposan felkavarták az önelégültségre hajlamos személyiségekből álló DSZM-vezetés állóvizét. Ilyen különvélemény volt például az is, amikor az elnökjelölés napjaiban ártatlan arccal (hiszen K. eredeti hivatása színész) kijelentette: Ha egy kicsit megerőltetnénk magunkat, azért találhat­nánk kommunista múlt nélküli elnökjelöltet. Ne csodálkozzunk, hogy ilyen extravagáns kijelentés után Kňažko közútálatnak örvend a DSZM veze­tésében, ahol lámpással kell keresni a bolsevik múlt nélküli személyiségeket. Kňažko fő bűne valószínűleg az, hogy a külpo­litikai orientációt „csárdás stílusban" (kettőt erre, kettőt arra) kialakítani hajlamos exkommunista politikusoktól eltérően ő mindig egyértelmű volt. Megfigyelhetjük, hogy valahányszor egy pártbeli­je azt kezdte bizonygatni, hogy Szlovákia, az más, hogy a Tátra és a Duna közötti köztársasá­got ezernyi szál köti Kelethez, a külügyminiszter mindig szerét ejtette, hogy kijelentse: Szlovákiá­nak az Európai Közösséghez és a NATO-hoz lenne tanácsos közelednie. Ha mindebbe még azt is belekalkuláljuk, hogy Mečiar hány tisztázat­lan célú utat abszolvált Keleten, hányszor és kikkel találkozott Kijevben, megalapozottan felté­telezhetjük, hogy mozgalmának vezetése és kö­zötte nem véletlenül, nem megalapozatlanul és nem minden elvi ellentét nélkül nőtt hatalmassá a feszültség. Mečiarról már első miniszterelnöksége óta köztudott, hogy mindent egymaga akar irányítani. Amikor 1991 nyarán - még a VPN-ben - felaján­lották neki, hogy kiváló értelmiségieket - jogá­szokat, közgazdákat, filozófusokat - irányítanak mellé tanácsadónak, így válaszolt: „Naponta 20 órát dolgozom. Ha tanácsadóim lennének, 22 órát kellene naponta dolgozom, meri 2 órát töltenék azzal, hogy tanácsadóimat meggyőz­zem: nekem van igazam." Úgy hírlik, hogy mégis találkozik Szlovákia egy magasrangú politikai vezetője Brüsszelben a NA­TO legfelsőbb vezetőivel. Ez a magasrangú poli­tikai vezető maga Vladimir Mečiar lesz. Megala­pozottan feltételezhetjük, azért (is) döntött igy, ne hogy különutakra hajlamos külügyminisztere túl­ságosan „elbitangoljon" Nyugat felé. A másik valószínű indíték: a miniszterelnök meg akarja mutatni a világnak, hogy ki az úr Szlovákiában. Kérdés, hogy miként értékeli mindezt a diplo­máciai nüanszokra érzékenyen reagáló Nyu­gat TÓTH MIHÁLY A SZLOVÁK STATISZTIKAI HIVATAL JELENTÉSÉBŐL NÖVEKVŐ MAGÁNSZEKTOR, CSÖKKENŐ ÉLETSZÍNVONAL Szlovákia gazdaságát 1992-ben elsősorban a tulajdonviszonyok transzformációja jellemezte, állapítja meg a Szlovák Statisztikai Hivatal közreadott jelentése. Az ország nemzeti jövedelmének csaknem 21 százalékát ugyanis már a magánvál­lalkozói szféra állította elő. 1991-hez viszonyítva csaknem tízezerrel nőtt a nyilvántartott gazda­sági vállalkozások száma, ezenkívül több mint 300 ezer kisiparost tartot­tak nyilván. Az árak gyorsuló növekedése, az infláció és a megélhetési költségek alakulása viszont a tulajdonváltás kedvező hatásaival ellentétes irányú folyamatokat eredményezett. Az árak átlagosan több mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom