Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-13 / 9. szám, szerda

7 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ. 1993. JANUÁR 13. Ezért arról kellene az Uj Szóban írni, hogy Mari néninek a kosarából a pénztárnál miért veszik ki az egyik kiflit a liter tej mellől, mert az össze­gyűrt tíz koronája nem elég egy liter tejre és két kiflire. Arról, hogy a mun­kanélküli a bevásárlás után pénz helyett miért teszi le a személyi bizonyítványát a pénztárra, mert pénze az áru kifizetésére nincsen. Arról kell írni, hogyan is futja a költ­ségvetésből a magas beosztottak fizetéseinek 85-100-150 százalé­kos emelésére és miért nem jut a nyugdíjasoknak, sokgyermeke­seknek, elszegényedetteknek 20-30-50 százalékkal több, hogy megvehessék a két kiflit is naponta a tejhez. Feszegesse a gondokat, kérdezze meg az urakat, miért van ez így. Az árak emelkedését nézve, előt­tünk a csillagos ég. De senki sem törődik ezzel. Se a kormány, se a parlament, se a szakszervezetek, de az újságok is csak járnak a prob­léma körül. Lehet, hogy az új állam­ban minden tekintetben jobbra fordul a sorsunk (én ebben nem hiszek), hiszen az új seprű jobban seper. Habár az is lehet, hogy rövidesen újra azt mondjuk majd mint 1938­ban? Vagyis: minden drága, vissza Prága?... IVÁN SÁNDOR Kassa HOZZÁSZÓLÁS AZ MKDM ÉS EGYÜTTÉLÉS ALKOTMÁNYTÖRVÉNY-JAVASLATAHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN JOGI DOKUMENTUM Hozzá szeretnék szólni a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogi helyzetéről szóló alkotmánytörvény javaslatához, amelyet az Együttélés és az MKDM terjesztett elő. Véleményem szerint a javaslat átfogó és nélkülözhetetlen jogi dokumentum a nemzeti kisebbségek további fejlődését és életét illetően a Szlovák Köztársaság területén. Úgy vélem azonban, hogy talán érdemes lenne fontolóra venni néhány helyen a kiegészítését. Elsősorban szeretnék rámutatni arra, hogy a 3. szakasz (A kisebbsé­gi jogok védelme) így kezdődik: „A Szlovák Köztársaságban tilos és büntetendő..." a kisebbségek erő­szakos asszimilációja stb. Úgy vé­lem, hogy ezen gondolatnak a jelen­legi jogrendben - ez idáig - nincs jogi alapja, már ami a „büntetendő" kifejezést illeti, mivel a BTK 3. §-ának 1. bekezdése értelmében bűncselekményként azt a társadalmi szempontból veszélyes cselekede­tet kell érteni, amelynek jegyei BTK-ba vannak foglalva. A fent idé­zett javaslatból viszont kiderül, hogy jogrendünk ilyen bűncselekményt nem ismer, ebből következik tehát az, hogy nem is lehet az ilyen cse­lekmény büntetendő, legalábbis nem a BTK szerint. (Igaz ugyan, hogy a BTK 198. §-a értelmében a nemzet- és fajgyűlölet büntetendő, de ezen jogi norma szerint nem lehetne eljárni senkivel szemben a javaslatban leírt tette miatt.) Ezért azt javaslom, hogy a BTK készülő novellájába kellene javaslatot tenni egy ilyen bűncselekmény bevezeté­sére, és amennyiben ezt a javaslatot elfogadnák, indítványozom, hogy ez kerüljön bele a kérdéses jogi normá­ba is, mégpedig olyan formában, hogy ,,A Szlovák Köztársaságban tilos és a törvény szerint (vagy pedig a BTK szerint) büntetendő...". Amennyiben pedig nem lesz jogi alapja a „büntetendő" szónak, ja­vaslom azt a javaslatból kihagyni. Továbbá javaslom, hogy a 6. cikk 5. bekezdése legyen kibővítve a ,,feddhetetlen" jelzővel (mármint ami az országos kisebbségi önkor­mányzat képviselőjét illeti). Szintén javaslom, hogy a záró rendelkezések (7. cikk) 5. bekezdé­sének a) pontja a következőképpen legyen kibővítve: ..az anyanyelvün­kön történő művelődéshez való jog, valamint az anyanyelvünkön való tu­dásszerzéshez való jog az iskola­rendszer minden szintjén". Véleményem szerint ezen bekez­dés b) pontját pedig a következő­képpen kellene kibővíteni: ,,nyel­vünknek a hivatalos kapcsolatokban való használatának joga az adott nemzeti kisebbség által lakott terüle­ten, amit az állam szavatol (például tolmács biztosításával vagy pedig az alkalmazottak kiválasztásánál a nemzeti kisebbség nyelvének is­meretével rendelkező személy alkal­mazásával)". Dr. CSÁKÓ LÁSZLÓ Rozsnyó ISMÉT A SZIGETLAKOK SORSAROL KÉRÉSÜNK TELJESÍTHETETLEN? Nem elég, hogy szenvedjük a vízi erőmű építéséből származó hátrányokat: utazunk körbe második télen, távollétünk az otthonunktól napi 12 óra, a szolgáltatá­sokért az útiköltség megtérítése miatt a dupláját fi­zetjük... Nem elég, hogy az egykori járási pártszervezet rettegett fővezére, Dudás elvtárs rendőröket küldött ránk néhány évvel ezelőtt, miközben három falu lakói aláírásokat gyűjtöttek ahhoz a petícióhoz, melyet a fel­sőbb szervek felé irányítottunk Prágába; alagút vagy híd megépítését kérvényeztük benne. Most pedig kaptunk egy olyan kompot, amelyre mindenki fél rámenni a veszélyessége miatt, s amely többször rossz, mint jó. Az nem szolgál vigaszul, hogy a komp ingyenes lesz a szigetlakók számára. Ez úgyis csak kezdetben tett ígérgetés, az ilyesfajta hitegetésekből kaptunk mi már éppen eleget. Az utazás gyötrelmeitől való félelem bizonyítékául szolgál az is, hogy nincs orvos, aki ideköltözne hoz­zánk, a szigetre. Még tavalyelőtt átadták az új egész­ségügyi központot Vajkán. Itt áll üresen és kihasználat­lanul, a szép orvosi lakással együtt. Egy nyugdíjas orvos vállalta csupán a rendelést, pedig fogorvosra, gyermekorvosra, nőgyógyászra, gyógyszerészre is szükség lenne, ha már ennyire elzártak bennünket a külvilágtól. Az épületbe kihasználatlansága miatt a határőrség 12 tagú csoportja költözött be. Persze, nemcsak a múltban tapasztaltunk közöm­bös hozzáállást az illetékesek részéről, hanem a jelen­ben is. Vajka polgármestere, Nagy László december 17-ére konferenciát hívott össze, amelyre meghívta az összes olyan szervezet, vállalat stb. képviselőit, amely érdekelt a komp üzemeltetésében, hogy tolmácsolja a lakosság észrevételeit a vízi járművel kapcsolatban. A konferencián meg sem jelentek az illetékesek. He­lyette jött a polgármesternek egy meghívó Pozsonyba a Dunahajózási Vállalattól, amelynek eredménye: de­cember 23-ától beindították a kompot. A komp még aznap műszaki hiba miatt leállt, a karácsonyi ünnepek alatt végig üzemképtelen volt. Jelenleg is rossz. Ezzel a komppal számolnak a jövőben az illeté­kesek? Ha már nem lehet sem hidunk, sem alagutunk, legalább egy biztonságos propellert vagy szárnyasha­jót biztosítsanak a személyszállításra a Vajka-Keszöl­cés közti vízi útra. Elgondolkoztató, hogy Pozsonytól Bősig lehet sétahajózni, csak éppen miránk, ilyen rövid szakaszra nem telik jobb vízi járműre. A meglévő komp, amennyiben használható lesz a jövőben, szol­gáljon csak személyautók szállítására. Akinek pedig sáros az autója, a kompon „ingyen szervizben" része­sülhet, ugyanis a felcsapódó hullámok tisztára mos­sák kocsiját. Még az is elképzelhető, hogy Keszölcésen autómegőrzőt létesítenek, a szigeten pedig autóbusz­járattal, esetleg taxiszolgálattal folytatódna az út. A kör­beutazásnál így is jóval olcsóbb lenne. Vajon meddig kell még körbeutaznunk, és meddig kell még várnunk egy emberséges megoldásra? Annyi­ra nagy a kérés, hogy teljesíthetetlen? SZALAY ILONA, Vajka IGY VASAROLTAM IPOLYSÁGON MEGFELEDKEZNEK A KISPÉNZŰEKRÖL • HIÁNYCIKK AZ UDVARIASSÁG A CSILLAGOS ÉG... A TEJ MELLÉ KIFLI IS KELL Valamikor ismertük a dolgok felső határát, mostanra ennek befelleg­zett, - két dolgot, a fizetéseket és a nyugdíjakat kivéve - minden a pla­fon és a csillagos ég felé halad. S mindez az ország, az állam, a köz­társaság, ä nemzet, de leginkább -a nép „érdekében". Csak néhány példa: decemberben a nyugdíjasok havi bérlete a helyi tömegközlekedé­si eszközökre Kassán 30 korona volt, januárban már 45 korona, ami 50 százalékos emelkedés. A postai levelezőlap 50 fillér helyett 2 koroná­ba kerül, ami 250 százalékos növe­kedés, a levelekre a bélyeg ára 1 koronáról 3 koronára, tehát 200 százalékkal emelkedett. A tej 2 koro­na helyett több mint 8 korona, a hús, kenyér, lakás, fűtés, villany, gáz, benzin... minden már a plafonnál tart, közeledünk a csillagos éghez. Manapság az ember, különösen ha nyugdíjas, ritkán tesz nagyobb bevásárlásokat. Karácsony előtt rendhagyó módon, zsebemben a megtakarított több ezer koronám­mal, bevásárló körútra indultam Ipolyságon. Eltökélt szándékom volt, hogy csakis hasznos dolgokra köl­töm a pénzemet, s reméltem, hogy a bevásárlás sok örömet okoz majd számomra. Először a főtéren, a villamossági cikkeket árusító üzletbe mentem. Vásároltam egy Remoskát. Az első meglepetés akkor ért, amikor zsinórt kértem hozzá. - Zsinór sajnos nincs - hangzott a válasz. Szerettem vol­na még egy villanyrezsót is vásárol­ni, de nem volt. Utamat az egyik férfiruha üzletbe folytattam. Barna férfiöltönyt kértem. Mivel az én mé­retemben mindössze egyetlen darab volt, meg kellett vennem azt, pedig a nadrágja 5-6 centiméterrel hosz­szabb volt a kelleténél. Az ára? Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt ennyi pénzért három öltönyt vásárol­hattam volna. Kértem még egy bar­na nadrágot. Kettőt próbáltam fel, mindkettő szűk volt. - Több nincs - hangzott a lesújtó bejelentés, és már baktattam is tovább. A cipöbolt­ban fekete félcipőt és a koromhoz illő téli meleg cipőt kértem. Ez utób­bival nem szolgálhattak, fekete félci­pő sem volt, vettem tehát egy barna félcipőt, szépet, divatosat, meg egy ronda fekete „mamuszt". A cipöbolt melletti bőrdíszmű boltban egy nad­rágszíjat, pénztárcát és kulcstartót akartam venni, s mindent megkap­tam, talán csupán a kulcstartó minő­sége nem felelt meg az elképzelése­imnek, de azért használható. Mire is van szükségem még? Ja, igen, melegítőre. Tél lévén, termé­szetesen télire. Nos, ilyen nem volt a textilüzletben, csak a szivárvány minden színében tündöklő vékony edzőruha. Átmentem a pulóverek osztályára. Olyan színűt nem sike­rült kapnom, amilyet elképzeltem, viszont a megvásárolt elegáns, sál­galléros pulóverhez (ilyen nekem még életemben nem volt!) megvet­tem a hozzá való szép szvettert is. De hát azt a sálgalléros „izét" még­sem hordhatom zakó alatt - villant át az agyamon. Irány a másik üzlet, ahol Ipolyságon gyártott pulóvereket árusítanak. Nagy örömömre v-kivá­gásos pulóverekből meglehetősen nagy volt a választék. Gyorsan vet­tem egy sötétkéket és egy barnát, 365 koronáért (a kettőt!). Bevásárló körutamat egy maszek papír-, írószer- és könyvkereske­désben fejeztem be. Nevét - bár megérdemelné - azért nem írom le, mert nem a reklámozás a célom. Itt kaptam egyszínű (fekete) írógép­szalagot, melyet másutt hónapok óta hiába kerestem, az igazihoz tel­jesen hasonlító műkarácsonyfát nyári áron, 208 koronáért, koreai örökírót, mely úgy ír, mint a töltőtoll, és több más hasznos apróságot. Eddig mindez magánügynek tűn­het. A bevásárlás során azonban olyan dolgokra is felfigyeltem, me­lyek már közüggyé avathatják ta­pasztalataimat. Az volt a benyomá­som, hogy Ipolyságon baj van az arányokkal. Míg egy női vagy férfi kalapot, sapkát alig lehet kapni vala­hol, addig például játékokat, akár tucatnyi helyen is vásárolhatunk. A butikokban, üzletekben a vállalko­zók igen sok drága holmit árusíta­nak, s nem veszik figyelembe a kis­pénzű embereket. Ez helytelen hoz­záállás, hiszen a kispénzű emberek vannak többen, s ha ezekben az üzletekben, butikokban az ő pénz­tárcájukhoz mért árukat is tartaná­nak, a sok kisebb haszon is tetemes bevételt jelenthetne. (Olcsó áru alatt persze nem a bóvlit, a külföldről behurcolt ízléstelen, nyugaton már eladhatatlan vacakot értem, mert abból Ipolyságon is van bőven.) Igen sok vállalkozó a kirakatba kitett áruk mellé nem tesz árcédulát. Ezek a vállalkozók nyilván nem is­merik a vásárló lélektanát. Mert ha az árcédula segítségével az árucikk ezt mondaná nekem: gyere, kedves vásárló, nem is vagyok én olyan drága, mint ahogyan azt te gondo­lod... Szóval, ha ez az árcédula számomra elfogadható árról árul­kodna: bemennék és megvenném. Vannak apró boltocskák, melyek örülnének, ha egy ici-pici kirakatjuk lehetne, de nincs. Milyen bosszantó tehát, hogy néhány üzlet, melynek van kirakata, nem használja ki azt. Egyes új üzletben nemigen tudják, mi fán terem az udvariasság. Hallot­tam, hogy az egyik fiatal kiszolgáló így szólította meg a vevőt: Mit ad­junk, papa?! Ez, ugye, ugyanolyan udvariatlanság, mint az, ha a ma­gánvállalkozó (Ipolyságon, ahol a la­kosok több mint kétharmada magyar nemzetiségű) az üzletére csak szlo­vák cégtáblát tesz ki. Olyan cégtábla is van, melyen csak szlovák és an­gol (!) felirat van, a magyar, úgy látszik, nem fért rá a táblára. (Bár lehet, hogy évente tíz angol megfor­dul Ipolyságon.) És vannak elké­pesztően ronda cégtáblák is, melyek a vevőt, ha annak csupán minimális esztétikai érzéke van, inkább elri­asztják ... Azokban az üzletekben, melyek­ben a fentebb leírt bevásárló köru­tam során jártam, ezekkel a hiá­nyosságokkal nem találkoztam. Le­het, hogy éppen ezért mentem vá­sárolni ezekbe az üzletekbe? SÁGI TÓTH TIBOR TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Jelentem: megvagyunk és megmaradunk előfizetőnek. Nem tu­dunk leszokni a betűről, inkább má­sutt húzzuk meg... Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam a helyzetünkön. Kinek vétettünk, hogy két létfontosságú dolgot meg akarnak vonni tőlünk: a tejet és a be­tűt? A tej az élet itala, életünk min­den szakában szükségünk van rá. Ha nem kap tejet a szervezet, töré­kennyé válik a csont. A betű pedig a szellem tápláléka. Ha eltűnik a be­tű, kialszik a fény. Bármilyen anyagi nyomorúság is van valahol a vilá­gon, ezt a két dolgot érintetlenül kellene hagyni. Jó az egy társada­lomnak, ha testileg, lelkileg csene­vész emberek alkotják? Olyanok va­gyunk mi itt, Európa boldogtalan felén, mint a macska szájából meg­menekült madarak. Ráadásul átvet­tük a madárvilág erkölcsét: aki szemmel láthatóan gyenge, sérült, azt csípni, ütni kell. Igy szórakozunk mi, kelet-európai jómadarak. Nem tehetek róla, hogy az új országban az új év kezdetén ilyen gondolatok rohannak meg. „„» „ M GYŐRI SAROLTA Szepsi ... A türelem rózsát terem - tartja a közmondás, de a nagymegyeri nyugdíjasok számára egy nagyon szép klubot termett. Igaz, a klubléte­sítés önmagában nem lenne külö­nös esemény, de ha az előzménye­ket ismerjük, akkor már igen. Ugyan­is, mi már tizennégy éve kérvényez­zük létesítését, de csak ígéreteket kaptunk. Városunk ma igen nehéz gondokkal küzd, de fiatal vezetői mégis találtak megoldást, és beren­deztek számunkra egy családi há­zat. Köszönet illeti ezért őket, mert akkor tették ezt, amikor sok helyen az anyagi gondok miatt megszünte­tik a nyugdíjasklubokat. SOLČANSKÝ ESZTER Nagymegyer ... Szeretném megosztani önök­kel véleményemet a Mi és a nemze­tiségiek című írással kapcsolatban. Érdekesnek, s főleg nagyon szüksé­gesnek, időszerűnek tartom Špiesz doktor írását közös, tisztázásra váró dolgainkról, kölcsönös viszonyunk­ról. Nézetem szerint rendkívül tanul­ságos lenne, ha Špiesz történész nézeteit, következtetéseit minél több szlovák olvasó ismerné meg. Ez hozzásegítené a szlovák közvéle­ményt a magyar kisebbségi sors jobb megértéséhez, elfogadásához, s hozzájárulna a szlovák-magyar viszony javulásához. JALSOVSZKY VILMOS Marcelháza Freddie Mercury a rock királya egy éve halott. A Queen legendás énekese AIDS-betegségben szen­vedett. Halálával a rocktörténetnek egy színes és gazdag fejezete ért véget. Somorja fiataljainak egy csoportja elhatározta, hogy közadakozásból domborművet állít a Queen énekesé­nek. Tisztelői az elmúlt hónapokban csaknem 5000 koronát gyűjtöttek össze a sziklatömbre rögzített maj­dani domborműre. Az összkiadásnak ez csak töredéke. Somorja város polgármesteri hi­vatala, oktatási és művelődési szak­bizottsága megértően viszonyul a kezdeményezéshez. Az elmúlt he­tekben számos magánvállalkozó ígért anyagi támogatást egy emlék­park és a dombormű kivitelezésé­hez. Célkitűzéseinek valóra váltása céljából hoztuk létre az IMMORTAL Alapítványt. További terveink az AIDS és a kábítószerélvezet elleni harc, zenei -seregszemlék szervezé­se, valamint az azonos érdeklődésű fiatalok közösséggé való formálása. Mindazok, akik az alapítvány cél­kitűzéseivel egyetértenek, az alaptő­ke gyarapításához hozzájárulhat­nak: Nadácia IMMORTAL Alapít­vány SŠTSP fii. Šamoríit č. ú. 1087752-129/0900. ALMÁSSY PÉTER Somorja

Next

/
Oldalképek
Tartalom