Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-13 / 9. szám, szerda

7 OLVASÓINK OLDALA ÚJ SZÓ. 1993. JANUÁR 13. Ezért arról kellene az Uj Szóban írni, hogy Mari néninek a kosarából a pénztárnál miért veszik ki az egyik kiflit a liter tej mellől, mert az összegyűrt tíz koronája nem elég egy liter tejre és két kiflire. Arról, hogy a munkanélküli a bevásárlás után pénz helyett miért teszi le a személyi bizonyítványát a pénztárra, mert pénze az áru kifizetésére nincsen. Arról kell írni, hogyan is futja a költségvetésből a magas beosztottak fizetéseinek 85-100-150 százalékos emelésére és miért nem jut a nyugdíjasoknak, sokgyermekeseknek, elszegényedetteknek 20-30-50 százalékkal több, hogy megvehessék a két kiflit is naponta a tejhez. Feszegesse a gondokat, kérdezze meg az urakat, miért van ez így. Az árak emelkedését nézve, előttünk a csillagos ég. De senki sem törődik ezzel. Se a kormány, se a parlament, se a szakszervezetek, de az újságok is csak járnak a probléma körül. Lehet, hogy az új államban minden tekintetben jobbra fordul a sorsunk (én ebben nem hiszek), hiszen az új seprű jobban seper. Habár az is lehet, hogy rövidesen újra azt mondjuk majd mint 1938ban? Vagyis: minden drága, vissza Prága?... IVÁN SÁNDOR Kassa HOZZÁSZÓLÁS AZ MKDM ÉS EGYÜTTÉLÉS ALKOTMÁNYTÖRVÉNY-JAVASLATAHOZ NÉLKÜLÖZHETETLEN JOGI DOKUMENTUM Hozzá szeretnék szólni a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogi helyzetéről szóló alkotmánytörvény javaslatához, amelyet az Együttélés és az MKDM terjesztett elő. Véleményem szerint a javaslat átfogó és nélkülözhetetlen jogi dokumentum a nemzeti kisebbségek további fejlődését és életét illetően a Szlovák Köztársaság területén. Úgy vélem azonban, hogy talán érdemes lenne fontolóra venni néhány helyen a kiegészítését. Elsősorban szeretnék rámutatni arra, hogy a 3. szakasz (A kisebbségi jogok védelme) így kezdődik: „A Szlovák Köztársaságban tilos és büntetendő..." a kisebbségek erőszakos asszimilációja stb. Úgy vélem, hogy ezen gondolatnak a jelenlegi jogrendben - ez idáig - nincs jogi alapja, már ami a „büntetendő" kifejezést illeti, mivel a BTK 3. §-ának 1. bekezdése értelmében bűncselekményként azt a társadalmi szempontból veszélyes cselekedetet kell érteni, amelynek jegyei BTK-ba vannak foglalva. A fent idézett javaslatból viszont kiderül, hogy jogrendünk ilyen bűncselekményt nem ismer, ebből következik tehát az, hogy nem is lehet az ilyen cselekmény büntetendő, legalábbis nem a BTK szerint. (Igaz ugyan, hogy a BTK 198. §-a értelmében a nemzet- és fajgyűlölet büntetendő, de ezen jogi norma szerint nem lehetne eljárni senkivel szemben a javaslatban leírt tette miatt.) Ezért azt javaslom, hogy a BTK készülő novellájába kellene javaslatot tenni egy ilyen bűncselekmény bevezetésére, és amennyiben ezt a javaslatot elfogadnák, indítványozom, hogy ez kerüljön bele a kérdéses jogi normába is, mégpedig olyan formában, hogy ,,A Szlovák Köztársaságban tilos és a törvény szerint (vagy pedig a BTK szerint) büntetendő...". Amennyiben pedig nem lesz jogi alapja a „büntetendő" szónak, javaslom azt a javaslatból kihagyni. Továbbá javaslom, hogy a 6. cikk 5. bekezdése legyen kibővítve a ,,feddhetetlen" jelzővel (mármint ami az országos kisebbségi önkormányzat képviselőjét illeti). Szintén javaslom, hogy a záró rendelkezések (7. cikk) 5. bekezdésének a) pontja a következőképpen legyen kibővítve: ..az anyanyelvünkön történő művelődéshez való jog, valamint az anyanyelvünkön való tudásszerzéshez való jog az iskolarendszer minden szintjén". Véleményem szerint ezen bekezdés b) pontját pedig a következőképpen kellene kibővíteni: ,,nyelvünknek a hivatalos kapcsolatokban való használatának joga az adott nemzeti kisebbség által lakott területen, amit az állam szavatol (például tolmács biztosításával vagy pedig az alkalmazottak kiválasztásánál a nemzeti kisebbség nyelvének ismeretével rendelkező személy alkalmazásával)". Dr. CSÁKÓ LÁSZLÓ Rozsnyó ISMÉT A SZIGETLAKOK SORSAROL KÉRÉSÜNK TELJESÍTHETETLEN? Nem elég, hogy szenvedjük a vízi erőmű építéséből származó hátrányokat: utazunk körbe második télen, távollétünk az otthonunktól napi 12 óra, a szolgáltatásokért az útiköltség megtérítése miatt a dupláját fizetjük... Nem elég, hogy az egykori járási pártszervezet rettegett fővezére, Dudás elvtárs rendőröket küldött ránk néhány évvel ezelőtt, miközben három falu lakói aláírásokat gyűjtöttek ahhoz a petícióhoz, melyet a felsőbb szervek felé irányítottunk Prágába; alagút vagy híd megépítését kérvényeztük benne. Most pedig kaptunk egy olyan kompot, amelyre mindenki fél rámenni a veszélyessége miatt, s amely többször rossz, mint jó. Az nem szolgál vigaszul, hogy a komp ingyenes lesz a szigetlakók számára. Ez úgyis csak kezdetben tett ígérgetés, az ilyesfajta hitegetésekből kaptunk mi már éppen eleget. Az utazás gyötrelmeitől való félelem bizonyítékául szolgál az is, hogy nincs orvos, aki ideköltözne hozzánk, a szigetre. Még tavalyelőtt átadták az új egészségügyi központot Vajkán. Itt áll üresen és kihasználatlanul, a szép orvosi lakással együtt. Egy nyugdíjas orvos vállalta csupán a rendelést, pedig fogorvosra, gyermekorvosra, nőgyógyászra, gyógyszerészre is szükség lenne, ha már ennyire elzártak bennünket a külvilágtól. Az épületbe kihasználatlansága miatt a határőrség 12 tagú csoportja költözött be. Persze, nemcsak a múltban tapasztaltunk közömbös hozzáállást az illetékesek részéről, hanem a jelenben is. Vajka polgármestere, Nagy László december 17-ére konferenciát hívott össze, amelyre meghívta az összes olyan szervezet, vállalat stb. képviselőit, amely érdekelt a komp üzemeltetésében, hogy tolmácsolja a lakosság észrevételeit a vízi járművel kapcsolatban. A konferencián meg sem jelentek az illetékesek. Helyette jött a polgármesternek egy meghívó Pozsonyba a Dunahajózási Vállalattól, amelynek eredménye: december 23-ától beindították a kompot. A komp még aznap műszaki hiba miatt leállt, a karácsonyi ünnepek alatt végig üzemképtelen volt. Jelenleg is rossz. Ezzel a komppal számolnak a jövőben az illetékesek? Ha már nem lehet sem hidunk, sem alagutunk, legalább egy biztonságos propellert vagy szárnyashajót biztosítsanak a személyszállításra a Vajka-Keszölcés közti vízi útra. Elgondolkoztató, hogy Pozsonytól Bősig lehet sétahajózni, csak éppen miránk, ilyen rövid szakaszra nem telik jobb vízi járműre. A meglévő komp, amennyiben használható lesz a jövőben, szolgáljon csak személyautók szállítására. Akinek pedig sáros az autója, a kompon „ingyen szervizben" részesülhet, ugyanis a felcsapódó hullámok tisztára mossák kocsiját. Még az is elképzelhető, hogy Keszölcésen autómegőrzőt létesítenek, a szigeten pedig autóbuszjárattal, esetleg taxiszolgálattal folytatódna az út. A körbeutazásnál így is jóval olcsóbb lenne. Vajon meddig kell még körbeutaznunk, és meddig kell még várnunk egy emberséges megoldásra? Annyira nagy a kérés, hogy teljesíthetetlen? SZALAY ILONA, Vajka IGY VASAROLTAM IPOLYSÁGON MEGFELEDKEZNEK A KISPÉNZŰEKRÖL • HIÁNYCIKK AZ UDVARIASSÁG A CSILLAGOS ÉG... A TEJ MELLÉ KIFLI IS KELL Valamikor ismertük a dolgok felső határát, mostanra ennek befellegzett, - két dolgot, a fizetéseket és a nyugdíjakat kivéve - minden a plafon és a csillagos ég felé halad. S mindez az ország, az állam, a köztársaság, ä nemzet, de leginkább -a nép „érdekében". Csak néhány példa: decemberben a nyugdíjasok havi bérlete a helyi tömegközlekedési eszközökre Kassán 30 korona volt, januárban már 45 korona, ami 50 százalékos emelkedés. A postai levelezőlap 50 fillér helyett 2 koronába kerül, ami 250 százalékos növekedés, a levelekre a bélyeg ára 1 koronáról 3 koronára, tehát 200 százalékkal emelkedett. A tej 2 korona helyett több mint 8 korona, a hús, kenyér, lakás, fűtés, villany, gáz, benzin... minden már a plafonnál tart, közeledünk a csillagos éghez. Manapság az ember, különösen ha nyugdíjas, ritkán tesz nagyobb bevásárlásokat. Karácsony előtt rendhagyó módon, zsebemben a megtakarított több ezer koronámmal, bevásárló körútra indultam Ipolyságon. Eltökélt szándékom volt, hogy csakis hasznos dolgokra költöm a pénzemet, s reméltem, hogy a bevásárlás sok örömet okoz majd számomra. Először a főtéren, a villamossági cikkeket árusító üzletbe mentem. Vásároltam egy Remoskát. Az első meglepetés akkor ért, amikor zsinórt kértem hozzá. - Zsinór sajnos nincs - hangzott a válasz. Szerettem volna még egy villanyrezsót is vásárolni, de nem volt. Utamat az egyik férfiruha üzletbe folytattam. Barna férfiöltönyt kértem. Mivel az én méretemben mindössze egyetlen darab volt, meg kellett vennem azt, pedig a nadrágja 5-6 centiméterrel hoszszabb volt a kelleténél. Az ára? Eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt ennyi pénzért három öltönyt vásárolhattam volna. Kértem még egy barna nadrágot. Kettőt próbáltam fel, mindkettő szűk volt. - Több nincs - hangzott a lesújtó bejelentés, és már baktattam is tovább. A cipöboltban fekete félcipőt és a koromhoz illő téli meleg cipőt kértem. Ez utóbbival nem szolgálhattak, fekete félcipő sem volt, vettem tehát egy barna félcipőt, szépet, divatosat, meg egy ronda fekete „mamuszt". A cipöbolt melletti bőrdíszmű boltban egy nadrágszíjat, pénztárcát és kulcstartót akartam venni, s mindent megkaptam, talán csupán a kulcstartó minősége nem felelt meg az elképzeléseimnek, de azért használható. Mire is van szükségem még? Ja, igen, melegítőre. Tél lévén, természetesen télire. Nos, ilyen nem volt a textilüzletben, csak a szivárvány minden színében tündöklő vékony edzőruha. Átmentem a pulóverek osztályára. Olyan színűt nem sikerült kapnom, amilyet elképzeltem, viszont a megvásárolt elegáns, sálgalléros pulóverhez (ilyen nekem még életemben nem volt!) megvettem a hozzá való szép szvettert is. De hát azt a sálgalléros „izét" mégsem hordhatom zakó alatt - villant át az agyamon. Irány a másik üzlet, ahol Ipolyságon gyártott pulóvereket árusítanak. Nagy örömömre v-kivágásos pulóverekből meglehetősen nagy volt a választék. Gyorsan vettem egy sötétkéket és egy barnát, 365 koronáért (a kettőt!). Bevásárló körutamat egy maszek papír-, írószer- és könyvkereskedésben fejeztem be. Nevét - bár megérdemelné - azért nem írom le, mert nem a reklámozás a célom. Itt kaptam egyszínű (fekete) írógépszalagot, melyet másutt hónapok óta hiába kerestem, az igazihoz teljesen hasonlító műkarácsonyfát nyári áron, 208 koronáért, koreai örökírót, mely úgy ír, mint a töltőtoll, és több más hasznos apróságot. Eddig mindez magánügynek tűnhet. A bevásárlás során azonban olyan dolgokra is felfigyeltem, melyek már közüggyé avathatják tapasztalataimat. Az volt a benyomásom, hogy Ipolyságon baj van az arányokkal. Míg egy női vagy férfi kalapot, sapkát alig lehet kapni valahol, addig például játékokat, akár tucatnyi helyen is vásárolhatunk. A butikokban, üzletekben a vállalkozók igen sok drága holmit árusítanak, s nem veszik figyelembe a kispénzű embereket. Ez helytelen hozzáállás, hiszen a kispénzű emberek vannak többen, s ha ezekben az üzletekben, butikokban az ő pénztárcájukhoz mért árukat is tartanának, a sok kisebb haszon is tetemes bevételt jelenthetne. (Olcsó áru alatt persze nem a bóvlit, a külföldről behurcolt ízléstelen, nyugaton már eladhatatlan vacakot értem, mert abból Ipolyságon is van bőven.) Igen sok vállalkozó a kirakatba kitett áruk mellé nem tesz árcédulát. Ezek a vállalkozók nyilván nem ismerik a vásárló lélektanát. Mert ha az árcédula segítségével az árucikk ezt mondaná nekem: gyere, kedves vásárló, nem is vagyok én olyan drága, mint ahogyan azt te gondolod... Szóval, ha ez az árcédula számomra elfogadható árról árulkodna: bemennék és megvenném. Vannak apró boltocskák, melyek örülnének, ha egy ici-pici kirakatjuk lehetne, de nincs. Milyen bosszantó tehát, hogy néhány üzlet, melynek van kirakata, nem használja ki azt. Egyes új üzletben nemigen tudják, mi fán terem az udvariasság. Hallottam, hogy az egyik fiatal kiszolgáló így szólította meg a vevőt: Mit adjunk, papa?! Ez, ugye, ugyanolyan udvariatlanság, mint az, ha a magánvállalkozó (Ipolyságon, ahol a lakosok több mint kétharmada magyar nemzetiségű) az üzletére csak szlovák cégtáblát tesz ki. Olyan cégtábla is van, melyen csak szlovák és angol (!) felirat van, a magyar, úgy látszik, nem fért rá a táblára. (Bár lehet, hogy évente tíz angol megfordul Ipolyságon.) És vannak elképesztően ronda cégtáblák is, melyek a vevőt, ha annak csupán minimális esztétikai érzéke van, inkább elriasztják ... Azokban az üzletekben, melyekben a fentebb leírt bevásárló körutam során jártam, ezekkel a hiányosságokkal nem találkoztam. Lehet, hogy éppen ezért mentem vásárolni ezekbe az üzletekbe? SÁGI TÓTH TIBOR TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! ... Jelentem: megvagyunk és megmaradunk előfizetőnek. Nem tudunk leszokni a betűről, inkább másutt húzzuk meg... Az utóbbi időben nagyon sokat gondolkodtam a helyzetünkön. Kinek vétettünk, hogy két létfontosságú dolgot meg akarnak vonni tőlünk: a tejet és a betűt? A tej az élet itala, életünk minden szakában szükségünk van rá. Ha nem kap tejet a szervezet, törékennyé válik a csont. A betű pedig a szellem tápláléka. Ha eltűnik a betű, kialszik a fény. Bármilyen anyagi nyomorúság is van valahol a világon, ezt a két dolgot érintetlenül kellene hagyni. Jó az egy társadalomnak, ha testileg, lelkileg csenevész emberek alkotják? Olyanok vagyunk mi itt, Európa boldogtalan felén, mint a macska szájából megmenekült madarak. Ráadásul átvettük a madárvilág erkölcsét: aki szemmel láthatóan gyenge, sérült, azt csípni, ütni kell. Igy szórakozunk mi, kelet-európai jómadarak. Nem tehetek róla, hogy az új országban az új év kezdetén ilyen gondolatok rohannak meg. „„» „ M GYŐRI SAROLTA Szepsi ... A türelem rózsát terem - tartja a közmondás, de a nagymegyeri nyugdíjasok számára egy nagyon szép klubot termett. Igaz, a klublétesítés önmagában nem lenne különös esemény, de ha az előzményeket ismerjük, akkor már igen. Ugyanis, mi már tizennégy éve kérvényezzük létesítését, de csak ígéreteket kaptunk. Városunk ma igen nehéz gondokkal küzd, de fiatal vezetői mégis találtak megoldást, és berendeztek számunkra egy családi házat. Köszönet illeti ezért őket, mert akkor tették ezt, amikor sok helyen az anyagi gondok miatt megszüntetik a nyugdíjasklubokat. SOLČANSKÝ ESZTER Nagymegyer ... Szeretném megosztani önökkel véleményemet a Mi és a nemzetiségiek című írással kapcsolatban. Érdekesnek, s főleg nagyon szükségesnek, időszerűnek tartom Špiesz doktor írását közös, tisztázásra váró dolgainkról, kölcsönös viszonyunkról. Nézetem szerint rendkívül tanulságos lenne, ha Špiesz történész nézeteit, következtetéseit minél több szlovák olvasó ismerné meg. Ez hozzásegítené a szlovák közvéleményt a magyar kisebbségi sors jobb megértéséhez, elfogadásához, s hozzájárulna a szlovák-magyar viszony javulásához. JALSOVSZKY VILMOS Marcelháza Freddie Mercury a rock királya egy éve halott. A Queen legendás énekese AIDS-betegségben szenvedett. Halálával a rocktörténetnek egy színes és gazdag fejezete ért véget. Somorja fiataljainak egy csoportja elhatározta, hogy közadakozásból domborművet állít a Queen énekesének. Tisztelői az elmúlt hónapokban csaknem 5000 koronát gyűjtöttek össze a sziklatömbre rögzített majdani domborműre. Az összkiadásnak ez csak töredéke. Somorja város polgármesteri hivatala, oktatási és művelődési szakbizottsága megértően viszonyul a kezdeményezéshez. Az elmúlt hetekben számos magánvállalkozó ígért anyagi támogatást egy emlékpark és a dombormű kivitelezéséhez. Célkitűzéseinek valóra váltása céljából hoztuk létre az IMMORTAL Alapítványt. További terveink az AIDS és a kábítószerélvezet elleni harc, zenei -seregszemlék szervezése, valamint az azonos érdeklődésű fiatalok közösséggé való formálása. Mindazok, akik az alapítvány célkitűzéseivel egyetértenek, az alaptőke gyarapításához hozzájárulhatnak: Nadácia IMMORTAL Alapítvány SŠTSP fii. Šamoríit č. ú. 1087752-129/0900. ALMÁSSY PÉTER Somorja