Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-13 / 9. szám, szerda

1993. JANUAR 13. .,..,., ÚJ SZÓ, MOZAIK MEMUZIKANT? Kilóg a lóláb, egyre inkább. . Václav Klaus, minden csehek mi­niszterelnöke, újabban azt szeretné elhitetni a világgal (talán annak fran­kóin részévei?), hogy a Visegrádi Hármak ötlete nem a magyar mi­niszterelnök agyából pattant ki, ha­nem a Nyugatéból, sőt, Európa ci­zelláltabb fele erőltette rá erre a se­lejtes régióra. Mosom ^kezeimet, állítja Klaus úr a francia sajtóban, ideje nagyobb fordulatra állítani a temelíni turbiná­kat, hátha feledtetni tudjuk a világgal a környezetszennyezést és az öreg kontinens politikai szennyezését, s ha már a cseh államiság mibenléte oly sok álmatlan éjszakát okoz mos­tanában a csehek többségének, csapjunk a lovak közé, mielőtt ocsúdna a plebsz, s némi szembe­nézést celebrálna. Váltott lovakon, vagy váltott ideo­lógiákkal, egyre megy. Tégé és Be­neš Csehszlovákiája, illetve annak öröksége, úgy tűnik, legalábbis Klaus úr elképzelései szerint, át­menthető a Morva folyó nyugati part­jaira. Megszabadulva a tehertételtől, a szlovákságtól, mérjük be Bohémia irányát, s a nagy európai taszigáló­dásban ragadjuk magunkhoz a kor­mányrudat. A szlovákok móri szere­pe feledhető, ám a többi taszigálódó tehertételt ki kell egyensúlyozni va­lamiképp. Ergo: kisebbítsük a ma­gyarok szerepét. A nagy versenyfutás egyébként aligha lephet meg bárkit is, hiszen ha Nyugaton arról beszélnek, milyen esélyei vannak emennek vagy amannak a posztkommunista or­szágnak, az ember csak mosolyogni tud a nemrégi kollektív elképzelé­sen, miszerint együtt kell bemasíroz­ni Európába. Vállvetve, egymást be­várva. Kollektíve. A világ nem ilyen, irtózik a kollektivizmustól, ugyanak­kor, ha valaki lekörözi a többit, azzal teszi a legjobb szolgálatot nekik: szaporább lépésre ösztönzi őket. Klaus úr indítékai tehát legalábbis érthetőek. Csak egy a gond velük: Európa egyszer már meg lett etetve a beneši trükkökkel, s nem valószí­nű, hogy a végtelenségig lehet ját­szani vele, mégha a bamba diplo­maták el is nézték egy darabig a bal­káni csinnadrattát. A lóláb lóláb ma­rad, hetven év múlva is, s remélhető, egyszer csak kitisztul a nyugati dip­lomaták látása. Ha cseh lennék, azt mondanám: törököt fogtunk, dehát nem vagyok cseh, csak szlovákiai magyar, aki­nek egy századra elrontották ke­délyállapotát a hasonló trükkök. S egyébként is, a törökök sosem jártak Bohémiában. -kövesdi­ÚJRA „FEJETLENSÉG 1 1 Hétfőtől újból hivatalvezető nélkül ma­radt a Rimaszombati Járási Hivatal. Ján Ostrica visszahívása után ugyanis úgy döntött, az épületből is távozik. Mint már arról hírt adtunk, leváltásának valódi oka ismeretlen - csupán azt közölték vele, hogy az új kormány hatályon kívül helyez­te elődjeinek 1991. május 20-án hozott azon döntését, mellyel hivatalosan is ki­nevezték. Ján Ostrica - aki egyébként a Demokrata Párt jelöltjeként, a politikai kerekasztal egyértelmű beleegyezésével és támogatásával került ebbe a funkcióba - hivatalvezetői ténykedése csupán fél évig tartott. Karácsony előtt már volt ugyan egy megméretés, de a három jelölt közül egyik sem teljesítette az elvárásokat, így a járási hivatalnak egyelőre nincs elöljáró­ja. Ehhez Gömörben már hozzá kell szok­nia a lakosságnak, mert alig két éve Tibor Haást, majd őt követően Ján Ostricát is több hónapos „fejetlenség" után nevez-' ték ki a járási hivatal élére. Jelenleg csak megbízott vezető van, mégpedig az a dr. Jana Pavellová, akit - mint a Demokrata Párt hívét - éppen Ostrica úr „fogadott be", s nevezett ki a titkárság vezetőjének. Peter Štúhl kor­mányhivatali osztályvezető megígérte: két héten belül újabb pályázatot hirdet­nek. A lakosság Körében most arról folynak a találgatások, ki lesz a DSZM újaob jelöltje, mert bizonyára neki lesz a legtöbb esélye, annak ellenére, hogy a legutóbbi parlamenti választások alkal­mával ez a párt itt csak a harmadik volt. (polgári) FUVAROZÁS CSEHORSZÁG ÉS SZLOVÁKIA KÖZT OSZTÓDTUNK Nagyon hamar csalódniuk kellett azoknak, akik elhitték a vezető szlovák politikusok ígéreteit, amelyek szerint a cseh-szlovák határ nem lesz egyéb helyi kuriozitásnál. Az első keserű tapasztalatokat a cseh­országi partnerekkel együttműködő vállalkozók szerezték, akik szá­mára januártól már egyáltalán nem olyan akadálymentes a szállítás, mint azelőtt. Legalábbis ez következik a Szlovák Sajtóiroda által kiadott tájékoztatóból, amely a cseh határ átlépéséhez szükséges teendőket tartalmazza. Eszerint a Cseh és a Szlovák Köztársaság közti kereskedelem­ben, illetve tranzitszállítások esetén az illetékes vámhivatalnak a követ­kező nyomtatványokat kell bemu­tatni: A Cseh Köztársaságba történő közúti szállítás esetén az Egységes Vámnyilatkozatot (Jednotá colná deklarácia, JCD). Használható a Ki­egészítő Vámnyilatkozat is (Jednot­ná colná deklarácia doplnková, JCDd) is, de ebben az esetben még csatolni kell hozzá újabb két pél­dányt (a célra egyaránt felhasznál­ható a JCD és a JCDd formanyom­tatványa, akár fénymásolva is). így tehát a vámnyilatkozat öt példány­ban töltendő ki, amelyből három a kiinduló ország vámhivatalában marad, a fennmaradó két példány pedig a célország vámhivatalába kerül. Ott a negyedik példányon iga­zolják az áru megérkezését, majd ezt visszaküldik abba a vámhivatal­ba, ahol az első három példány ma­radt. Ók ezután lepecsételik a har­madik példányt, és eljuttatják a ke­reskedőhöz. Vasúti, postai és légi szállítás esetén a JCD (JCDd) negyedik és ötödik példányára csak a kézipogy­gyász (spešnina) esetében van szükség. Egyéb esetekben a szlo­vák vámhivatal a feladás során iga­zolja az áru elküldését, és a szállító felel azért, hogy a rendeltetési he­lyen bemutassák az árut az illetékes vámhivatalnak (ez csak az állami vállalatokra érvényes). Amennyiben tranzitútvonalnak használjuk Csehországot, a belföldi vámhivatalnak a vámnyilatkozatot öt példányban kell bemutatni, az árut ezután a negyedik és az ötödik pél­dány kíséri. Csehországban a kilé­pés helyén a vámhivatal igazolja ezt a tényt, majd hasonló módon jár el, mint amikor Csehországba szállítot­tunk. Amennyiben Csehországból ho­zunk árut, annak a megérkezése után a szlovákiai importőr a vámhi­vatalnak benyújtja a JCD (JCDd) 6., 7. és 8. példányát. Ezek a vámeljá­rás elindítására, az adók nagyságá­nak megállapítására és statisztikai célokra szolgálnak. Közúti szállítás esetén mindeze­ken kívül garanciavállalásra (bank­garancia, vámbiztosíték) is szüksé­günk van. Nagysága megfelel annak az értéknek, amelyre a célország vámhivatalai igényt tarthatnak. Az érvényes megegyezés szerint a garanciavállalás kötelezettségét november 17-e után érvényesítik teljes mértékben. Amennyiben a szállító teljesít minden formalitást, a vámhivatalok visszafizetik a náluk letétbe helyezett vámbiztosítékot. Az ATA és TIR karnettel rendelkező szállítóknak egyébként nincs szük­ségük külön garanciavállalásra. A vámmentesség egyébként csak a Csehországból, illetve Szlovákiá­ból származó árukat érinti. Ha az áru értéke meghaladja a 110 000 koro­nát, ezt EUR 1 nyomtatvánnyal kell igazolni, amelyet az exportáló or­szág vámhivatala igazol. Kisebb ér­ték esetén elegendő bemutatni a számlát. A fent említett intézkedések a ke­reskedelmi jellegű árukra vonatkoz­nak. Az illetékesek arra is figyelmez­tetnek, hogy péntek, vagyis január 15-e után a szlovák vámosok visz­szafordítják a határról azokat a szál­lítókat, akik nem rendelkeznek az összes szükséges dokumentummal. AUSZTRIÁBAN MÁR NEM KELL A KORONA Az utóbbi években már megszokhattuk, hogy a hivatalosan váltható összeg kiegészítése céljából gyakorlatilag bármelyik osztrák bankfiókban átválthatjuk koronánkat schillingre. A Nový Čas munkatársai hétfőn arra voltak kíváncsiak, mi is a helyzet most, amikor itthon furcsa jelenetek játszódnak le a pénzintézetekben. Vizsgálódásukat Hainburgban folytatták, ahol a Volksbankban sajnálattal közölték velük, hogy reggel még váltották a koronát (igaz egy schillingért öt koronát kértek), de délután már nem. A Niederösterreichische Sparkasse fiókja pedig már múlt hét péntek óta nem váltott koronát. Viszont mindkét bankfiókban lehetségesnek tartották, hogy a másnapi nyitásra esetleg megváltozhat a döntés. Hasonlóan reagáltak a hainburgi kereskedők is. Az újságíróktól mindössze egyetlen, elektronikát és kozmetikai készítményeket árusító jugoszláv boltos volt hajlandó elfo­gadni a koronát. Ő száz koronáért harmincöt schillinget számított. PRIVATIZÁLT KÖZJEGYZŐK Végre a közjegyzők is megélhették: privatizálhatják a saját agyukat, felkészültségüket, tudásukat. Privatizálhatják azt, ami eddig is a sajátjuk, a személyiségük része volt; azt, amit 1948-ban államosítottak, s meglehető­sen furcsa módon a rendszerváltást követő három évben is állami tulajdon­ként tartottak nyilván. Január elsejétől a közjegyzők is átmentek „maszekba", ugyanúgy, ahogy 1990-ben az ügyvédek. Január elsejétől nem kapnak munkabért; minden egyes közjegyzőnek pontosan csak az elvégzett munkáért jár majd pénz (másrészt viszont az elvégzett munkáért feltétlenül jár a pénz). Az eddigi állami közjegyző egyik szeme nevet, a másik sír. örülnek, mert végül is lehetőséget kaptak arra, hogy önállóan alakítsák jövedelmüket, megteremtsék megélhetésük feltételeit. Másrészt viszont joggal háborognak, hogy az új év első heteiben még mindig zavaros körülmények közt dolgoznak. Eddigi irodáikból rendszerint kiteszik őket, új helyiségeket kell keresniük, meg kell állapodniuk a bérleti díjban. Az irodáikat be kell rendezniük bútorokkal, írógépekkel, esetleg - ha megtakarított pénzükből telik rá - számítógépekkel is. Jövedelmeikről azonban csak halovány elképzeléseik vannak, hiszen máig sem jelent meg a rendelet, amely a közjegyzői illetékeket, honoráriumokat szabályozná. A közjegyzők szolgál­tatásai ugyanis nem tartoznak a szabadáras szolgáltatások körébe (amilyen például a cipőjavítás, mosás, takarítás...) Az igazságügyminiszter még nem állapította meg a díjszabást, illetve a díjszabás tervezetét azzal az indoklással adta vissza átdolgozásra, hogy az állampolgárnak ne kelljen többet fizetnie, mint amennyi feltétlenül szükséges. Éppen ezért kimutatást kért a közjegyzők 1990-es évben végzett munkájáról, s ennek alapján törekedett az illetékek olyan nagyságrendű megállapítására, hogy azok egy közjegyző esetében ne igen haladják meg az évi 600 ezer koronát. Beszéltem közjegyzőkkel is. Meggyőződésük, hogy az évi 600 ezer koronás bevételt nem fogják tudni elérni, mivel az 1990-ben végzett közjegyzői ügyletek 65 százaléka az új törvények szerint már más szervek hatáskörébe tartozik (például a legkülönfélébb szerződések regisztrálása helyett, január elsejétől, a kataszteri hivatalokhoz kell fordulni bejegyeztetés végett). Jövedelmükből viszont nem éppen alacsony bérleti díjakat, munka­béreket, ilyen-olyan üzemeltetési költségeket, s nem utolsósorban: adót kell fizeniük. Ezekre a számítási hibákra már utaltak a közjegyzők, de számolni kell továbbiakkal is. Maradjunk csak a bérleti díjnál, amely maximálva van. Létezik egy hivatalos bérleti díj, de van egy másik, a hivatalosan kiállított számlát messze meghaladó bérleti díj is. Aligha képzelhető el, hogy a bérleti díj nem hivatalos, nem megadóztatható összegét a közjegyzők az adó alá eső jövedelmükből, a saját tiszta nyereségükből fizetik majd. Ugyanakkor az árak is ellenőrizhetetlenül növekednek, s bárki bármit mondjon is, a közjegy­zők is piacról élnek... A látszólag nagyon humánus, alacsony díjszabás így éppen csak oda vezethet, ahová a pártállami ingyenes orvosi ellátás, a félig ingyenes ügyvédi szolgáltatások vezettek. Az orvos zsebébe borítékot kellett csúsztatni, de az ügyvéd is jóval többet várt el a hivatalos tarifánál. Nem alaptalan a félelem, hogy a szándékosan alacsonyan megállapított közjegy­zői tarifák ismét beindítják a borítékcsúsztatás, a hálapénz mechanizmusait; s ismét megadóztathatatlan ezresek vándorolnak majd zsebből zsebbe.. FEKETE MARIAN működésre. Eddig többnyire sajtóinfor­mációk alapján szereztek tudomást róluk, s olyanok jelentkeztek náluk, akik bizonyí­tani szeretnének. Tanfolyamaik végzősei olyan szakbizonyítványt szereznek, ame­lyet az EK-országaiban is elismernek. Jól jöhet tanácsadásuk az olyan szak­munkásképzőkben, amelyek bizonyos szakjain végzők iránt nincs igény a mun­kaerőpiacon. Mint hangsúlyozták: első­sorban a szlovákiai oktatás színvonalá­nak javításához akarnak hozzájárulni, ugyanakkor azonban a nyugati országok­ban munkát vállaló érdeklődőknek mun­kabiztonsági tanfolyamokat indítanak, s németországi kirendeltségeiken szak­oktatókat is képeznek. A FAA eddig Né­metországban 60 ezer ember átképzési tanfolyamát készítette elő. (j. mészáros) KÖRKÉRDÉSÜNK: FELKÉSZÜLTNEK ÉRZIK-E MAGUKAT AZ ÚJ ADÓZÁSRA? Január elsejétől életbe lépett az új adórendszer. Eddig többnyire csak futólag ismerkedtünk meg vele, mivel azonban mindnyájunk megélhe­tési forrásait nagymértékben befolyásolhatja, nem árt, ha jobban utánanézünk. Maguk a vállalkozók pedig eleve arra vannak utalva, hogy mindjárt az év elejétől számoljanak az új adótételekkel. Ezért hozzájuk fordultunk a fenti kérdéssel. WIEDERMANN KÁROLY, Mi­hályfa - Eddig sem volt könnyű vállal­koznom, ezután még nehezebb lesz. Javarészt fuvarozással, s nem termeléssel foglalkozom. Gépjármű­veimre csak az útadó miatt 70 ezer koronát leszek kénytelen kifizetni. És akkor még nem számoltam a ko­pással, és az ország kettéválásából származó további kiadásokkal. Többnyire ugyanis Csehországba fuvarozunk. Nagyjából belelátok az adózás új szabályaiba. Köszönhe­tem ezt annak, hogy rendszeresen véleményt cserélhetek az ismeret­ségi körömbe tartozó vállalkozókkal, tőlük sokat megtudok, más források­ból már kevesebbet. Felvettem egy könyvelőnőt, aki rövidesen tanfolya­mon sajátítja el az adózási újdonsá­gokat. De tudok olyanokról, akik já­ratlanok a vállalkozásban, őket vá­ratlan meglepetések érhetik. Ügy ér­zem, az eddiginél lényegesen több információra lenne szükségünk az adózás területéről. IVÁN LÁSZLÓ, Buzita - Őszintén megvallom, nem ér­zem magam teljesen felkészültnek az új adózási előírásokból, s most, az év elején nehezíti a helyzetet, hogy a tavalyi adóbevallást még a korábbi törvény, illetve előírások szerint állítom össze, ugyanakkor már az új adórendszert is ismerni kellene. Az új előírásokról a televí­zió- és rádióműsorokból meg az új­ságcikkekből tudok ezt-azt, ám ko­rántsem mindent. Szerintem kevés az ezzel kapcsolatos friss szakiroda­lom, nincs a könyvpiacon elegendő, s a témát részleteiben is boncolgató, tárgyaló kiadvány. Néha az az érzé­sem, hogy valaki azt akarja, a kisvál­lalkozók ne ismerjék kellően jogai­kat, lehetőségeiket ezen a téren. Az adóhivatal - ugye - tanácsokkal nem látja el a vállalkozókat, s itt, a Bódva mentén pedig egyelőre nem tudok arról, hogy működne ilyen jellegű tanácsadói hivatal. Itt van például az új közúti adó. Egyelő­re nem tudom biztosan, hogy a vál­lalkozásomhoz nélkülözhetetlen te­hergépkocsimra hogyan fizetem majd az adót, ugyanis valaki így magyarázza, értelmezi a törvényt, valaki pedig úgy. Egyébként az új adózással alaposan feladták nekünk a leckét. A hozzáadottérték-adó be­vezetésével az eddig alig megélt vállalkozó gazdasági mérlege rom­lani fog. Most következik az újabb számvetés, mérlegelés, s csak en­nek eredménye alapján tudja eldön­teni az ember, érdemes-e folytatni a vállalkozást. S ki tudja, érdemes lesz-e? A méhészkedésen kívül méz- és gyümölcsfelvásárlással is foglalkozom. Tavaly sok volt a méz, alig lehetett gazdaságosan értékesí­teni. Kérdés, ha az idén az amúgy sem magas mézárat az új adóérték­kel megemeljük, nem marad-e nya­kunkon az áru... S ha már szót kaptam, javasolnám, hogy az állam a kisvállalkozókat módszertanilag is segítse egy kicsit. Szerintem sok vállalkozó hajlandó lenne megfizetni a szükséges tandíjat, s állítom, az ilyen együttműködés egyaránt hasz­nos lenne az államnak és a vállalko­zóknak. KASKO MÁRIA, Szomotor - Adózási téren nagyon bizonyta­lan lépésekkel kezdem az új évet, s amint hallom, így van ezzel mife­lénk a kisvállalkozók zöme. Egymástól igyekszünk megtudni, mi is a teendőnk. Itt van például a hoz­záadottérték-adó. Azt tudom, hogy az élelmiszerekre hány százalékos emelés vonatkozik, de egyelőre nem bukkantam rá semmilyen előírás­ban, semmilyen publikációban, hogy a maszek boltosok is kötelesek-e annyival megdrágítani az árucikke­ket, vagy nem... Az sem teljesen világos még előttem, hogy az alkal­mazottakért milyen biztosítási ősz­szeget kell fizetnie a kisvállalkozó­nak. A vállalkozók tőketerebesi járá­si szövetsége nem győzi a jogi ta­nácsadást. Harmadik éve vállalko­zom. Az eddigi adótörvényt már elég jól megtanultam, ismertem az alkal­mazását, és ha néha tévedtem, az ellenőrzés feltárta a hibámat, s az ember a saját kárán is sokat tanult. Most újból tanulnom kell. Jó lenne, ha az idevonatkozó törvényeket, előírásokat idejében megvehetnék a vállalkozók és a beígért tanács­adás is működne. Mi tagadás, szíve­sen részt vennék az adózással kap­csolatos előadásokon is, ha lenné­nek... (jmk. gazdag) A FAA SZLOVÁKIAI MUNKAERŐPIACON SENKIT SEM KÉNYSZERÍTENEK... (Munkatársunktól) - Tájékoztató iro­dát nyitott tegnap Pozsonyban a német FAA szakoktatási intézet. Ebből az alka­lomból a társaság képviselői, szlovákiai és csehországi kirendeltségvezetői mu­tatták be a céget a sajtó munkatársainak. Számos adattal illusztrálták, milyen je­lentősége van mindkét köztársaságban a munkanélküliség visszaszorítását elő­segítő átképzési ismeretanyaguknak. Egyéb szakmákon kívül három olyanra készítik fel az érdeklődőket, amelyek hé­zagpótlóak szakoktatásunkban és szol­gáltatásainkban: az idős emberekről való gondoskodásra, az épülettakarításra és belsötérkivitelezésre. Lényegében abból indulnak ki, mindenki átképezhető, csak kellő felkészültséget kell kapnia. Főként a szakmunkásképzőknek és munkahivataloknak kínálják fel tantervei­ket. Senkit sem kényszerítenek együtt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom