Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-07 / 4. szám, csütörtök

1993. JANUÁR 7. l FOGYASZTÓI FIGYELŐ 8 ÚJ SZÓ FOGYASZTÓI FIG

N MILYEN FONALBÓL KÖSSÜNK? HAZAI ÉS KÜLFÖLDI TERMÉKEKET TESZTELTEK Vajon mi tett drágább január 1-jétől? (Lőrincz János felvétele) MIÉRT EMELTÉK A BIZTOSÍTÁSI DÍJAT? A motorosok nagy része már bizonyára tudomást szerzett arról, hogy idén magasabb kötelező biztosítási dijat kell fizetniük. Boszszankodás ide, dühöngés oda, ez a tény. Ennek ellenére, sokakban felmerül a kérdés, vajon miért emelték a biztosítást? A Szlovák Biztosító szakemberei szerint 1992-ben olyan változások következtek be a törvényhozásban, és az idei évre előkészítettek is erre engednek következtetni, hogy a korábban befizetett biztosítási összeg nem fedezi a kártérítéseket. Növekedtek a pótalkatrészek árai, a javítások is jóval többe kerülnek. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gépkocsiparkunk összetétele teljesen megváltozott: jóval több a külföldi, drága gépkocsi. A hazai gyártmányúaknái jóval gyorsabb külföldi autókat nem szokják meg eg/csapásra a sofőrök. Legtöbbjük szívesen kipróbálja, mennyit képes kihozni a motorból. Megteszik ezt akkor is, ha nem egészen biztos a kezük. Ennek aztán a balesetek számának jelentős növekedése az eredménye és természetesen nagyobb károk is keletkeznek. Útjainkon több a külföldi és az ő kocsijaikat is gyakran megkárosítják, megrongolják a hazai gépjárművezetők. Akár több százezres kárt is okozhatnak egy pár ezer koronánál alig értékesebb kocsival. Sokszor halálos kimenetelű a baleset vagy jobb esetben az utasok súlyos sérülésekkel ússzák meg az ütközést. A kártérítések tehát ilyen szempontból is növekedtek. Általában emelkedtek a vezetők átlagfizetései, tehát ilyen címen is nagyobb összegeket kénytelen kifizetni a biztosító. Mindezt összegezve: a Szlovák Biztosítónak az elmúlt évben a kötelező biztosítások miatt 150 millió korona volt a vesztesége. Ráadásul, az elmúlt másfél évben nagyobb volt a károk növekedésének üteme, mint az elmúlt tizenöt év alatt. Emlékeztetőül megismételjük: február végéig kell befizetni a kötelező biztosítási díjat. Valamenynyi postán a motorosok rendelkezésére állnak az utalványok, amelyek hátlapján ugyan még a régi összeg szerepel, de ennek ellenére az idei érvényes dijat kell befizetni. A kötelezettség azokra a gépkocsikra is vonatkozik, amellyel a tulajdonos ugyan nem jár, de rendszámtáblája van. A hosszú téli estéken sok nő kézimunkázik. Van aki hímez, van aki horgol, de legtöbben a kötést választják. Nem csupán hasznos időtöltésként, hanem azérl is, mert az egyes ruhadarabok csináld magad alapon való elkészítésével nem kis összeget takaríthatnak meg a családnak. A tapasztalt kötők már kiválasztották a kedvenc fonalukat, amely eléggé kiadós, öröm vele dolgozni és a kész termék jól kezelhető. Persze, ők is szívesen nyúlnak új alapanyag után. A választásban igyekeztek segíteni a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség textilellenőrzési részlegének szakemberei, amikor nagyító alá vették az üzletek nagy részében kínált fonalakat. A boltok meglehetősen bő választékából 13 fajtát vizsgáltak meg, átlagfogyasztóként és szakemberként is értékelték azokat. Valamennyi tesztelt fonal tartalmazott vagy gyapjú, vagy PAN jelzésű műszálat. A további kritérium az volt, hogy a fonal szála vagy fésűs, vagy pedig moheros legyen. A színt, a gombolyagok tömegét figyelmen kívül hagyták. A vizsgált mintákból öt importált volt, nyolc pedig hazai gyártmányú, az árak - 50 grammonként 15,50-től 68 koronáig terjedtek. A szakemberek megvizsgálták, hogyan „viselkedik" a fonal munka közben, alkalmazhatóak-e a használati útmutatón feltüntetett tűk, illetve miGyakran hiányoljuk a fogyasztói érdekvédelmet. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, nemigen tudjuk, mely irányban kellene megtennünk az első lépéseket. Kétségtelen a megfelelő törvények nélkül nehezen képzelhető el a hatékony érdekvédelem kialakítása. A jó példákat viszont ezen a téren is érdemes lenne hasznosítani, és ezekből Európában bőven akad. így például Norvégiában igen körültekintően kezelik a fogyasztókat érintő gondokat. Állami támogatással - függetlenül Négy intézmény is foglalkozik Norvégiában az érdekvédelemmel. A fogyasztói politikáért felelős csúcsszerv 1991 januárja óta a család és a gyermek ügyek minisztériuma, pontosabban annak a fogyasztói politikai osztálya és a termékek biztonságosságával foglalkozó részlege. A másik a fogyasztók ombudsmana, amely kormányszervezet és az állami költségvetésből finanszírozzák tevékenységét. Körülbelül húsz alkalmazottja van és évente 5,6 millió norvég korona (kb. 28 millió csehszlovák korona) a költségvetése. Az állami fogyasztói kutatóintézetnek - már neve alapján is kitűnik, hogy szintén az állam finanszírozza (idén 10 millió norvég koronát kapott és még további 3 millióval számol) - széles körű lehetőségei vannak az eredményes kutatások végzéséhez. A fogyasztói érdekvédelem alapja a fogyasztói tanács, a védelmi rendszer legfontosabb láncszeme. Még 1953ban, a parlament döntése alapján hozták létre. Az állam mintegy 60 százalékkal járul hozzá kiadásai fedezéséhez, a többit a fogyasztói folyóirat és különböző tájékoztató anyagok eladásából egészítik ki. Annak ellenére, hogy a kormány támogatja a tanácsot, az független és a vállalkozókkal, valamint a szervezetekkel szemben a fogyasztók érdekeit védi. A tanács céljai A fogyasztónak joga van tudni, mit vásárol - ez az egyik alapvető jog, amelyet a tanács elsődlegesnek tart. Ezért segít abban, hogy a vevő a szükséges információkhoz hozzájusson. A teszteket, a vásárlás előtti tájékozódást nagyon fontosnak tartják. Az lyen a kötés kivitele. Megállapították azt is, milyen az elkészített darab fogása, milyen a kötött szemek sűrűsége és kipróbálták, vajon beáll-e valamilyen változás, ha az előírt használati útmutató szerint jámak el a kötött holmival. A feltételezett viselés következményeit is figyelembe vették, különösen a pulóvereken, szvettereken keletkező göböket, amelyek főképp a szálas fonalakból készült darabokon jelentkeznek. Meggyőzóődtek arról is, mennyi fonalra van szükség egy-egy azonos méretű pulóver elkészítéséhez, tehát mennyire takarékos a termék. Műszaki vizsgálatoknak is alávetették a fonalakat, arra voltak kíváncsiak, vajon színtartóak-e, hogyan tűrik a kézimosást, illetve az izzadtságot. S hogy milyen eredményeket hozott a vizsgálat? Nagyon jó minősítést csupán egyetlen lonal kapott: a Nejdeki Vlnap állami vállalat NORA terméke. Négyféléről megállapították, hogy jó, de a tesztelt fonalak több mint felét - nyolc félét - csak az átlagos jelzővel illették. A nem épp kecsegtető átlagos kategóriába való besorolás okai különbözőek voltak. A strakonicei Frezko vállalat Senta fonala például azért került oda, mert a belőle készült darab durva tapintású, s ezért a pulóver viselésekor kellemetlenül érezhetjük magunkat. Kézimosáskor ugyan a zölösszehasonlító vizsgálatokat úgy végzik, hogy ha csak lehetséges, a termékcsoportból a piacon megtalálható valamennyi fajtát tesztelik. Mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek és a fogyasztó ezek alapján maga döntheti el, melyik márkát választja, összevetheti a műszaki mutatókat és az árakat, és ezek alapján a számára legmegfelelőbbet veheti meg. A teszteket a fogyasztók folyóiratában teszik közzé. Ugyanitt hívják fel az érdeklődők figyelmét, mire ügyeljenek vásárlásaik során, vagy ha valamilyen szolgáltatást vesznek igénybe. Ha arra figyelnek fel, hogy rossz minőségű termékek kerülnek forgalomba, azonnal megkongatják a vészharangot. Gondoskodnak arról, hogy az ilyen cikkek gyártói széles körben ismertekké váljanak. A tanács foglalkozik az aránytalanul magas árakkal, a nem megfelelő kiszolgálással és nem utolsósorban a monopolhelyzetek kialakulására is ügyelnek. A tanács körültekintően felméri, mi érdekli a fogyasztókat és igyekszik olyan információkat beszerezni, amelyek az igényeiket kielégítik. A saját tesztjeiken kívül más ellenőrző szervek összehasonlító adatait is felhasználják. A legfontosabb céljuk: olyan mennyiségű tájékoztató anyagot adni a fogyasztóknak, hogy választani tudjanak a kínált termékekből, mégpedig úgy, hogy a döntésüket később ne bánják meg. De nemcsak a termékek tulajdonságaira, az eladásra összpontosítják figyelmüket, hanem az áru raktározásával és a karbantartással is törődnek. Az sem utolsó szempont számukra, hogy az elhasználás után, ha a cikk már a hulladékba kerül, milyen környezeti hatásokat vált ki. Az ilyen gyarkolati kérdéseken túl az a legfontosabb, hogy a tanács állásfoglalásaival képes befolyásolni a kormány döntéseit és beleszól a törvénytervezetek előkészítésébe, illetve javaslatokat tesz a meglévők módosítására. A tanácsnak a fogyasztói politikával kapcsolatos kormányhivatalban és bizottságban is vannak képviselői. A fogyasztói hivatalok intézkednek Ha a megvásárolt termék hibás, a fogyasztónak jogában áll a reklamádes-kékes színű Senta megőrizte eredeti árnyalatát, az izzadtságra viszont éppen csak elfogadhatóan reagált. A mosás következtében tapasztalt méretváltozások szintén arra utaltak: nem csúcsminőségű a termék. A brünni Vlnená vállalat Irena termékéből készült ruhadarab szintén durva felületű maradt. Akik dolgoztak a fonallal, nem nyilatkoztak elégedetten a használati tulajdonságairól. Ezt valószínűleg az összetétele okozza. Néhány további kritériumnak jól, sőt nagyon jól megfelelt, de a próbakötések szerint a vizsgált fonalak közül a legkevésbé kiadós. A brnéneci Vitka Lenka fonalát szintén átlagosnak minősítették. Igaz, jól lehetett dolgozni vele, de az előírt tűkkel igen ritka kötés készíthető, ezért legalább fél számmal vékonyabb tűkkel ajánlatos kötni ezt a fonalat. Nagy erénye, hogy a többi fonalhoz viszonyítva a legkisebb mennyiségből elkészíthető például egy pulóver, de a többszöri viselés után elveszti vonzó kivitelét, mert túlságosan bolyhossá válik. Hasonló problémák merültek fel a Roseta fonal esetében is, amelyet ugyanaz a gyártó készít. A fogyasztók körében közkedvelt Loreta sem kápráztatta el a tesztelést végző szakembereket. Csak az átlagosak közé sorolták. Elsősorban azért, mert igencsak hajlamos a szöcióját érvényesíteni. Az eladók gyakran elismerik a kifogásokat, és vagy árengedményt javasolnak, vagy pedig felkínálják: megjavíttatják a cikket. Ha komoly a hiba, akkor a vevő a pénzét is visszakaphatja, vagy hibátlanra cserélik a megvett tárgyat. Abban az esetben, ha nem sikerül megegyezni az eladóval, az illetékes járási fogyasztói hivatalban tehet panaszt. Az iroda nemcsakhogy foglalkozik a panasszal, hanem vállalja a közvetítő szerepét a kereskedő és a vevő között. Ezekben a hivatalokszösödésre, a méret tartóssága sem kifogásolhatatlan, sőt mosás után filcesedik. Az átlagos minőségűek közé az öt importált fonal közül hármat soroltak. A német Smoky márkájút, mégpedig azért, mert mosás után megkeményedett és ezenkívül még bolyhossá is vált. A török Sena az összetétele miatt kapta ezt a jelzőt. 100 százalékos szintetikus anyagból készült (PAN), ezért a viselése nem kellemes. Igaz, az említett Irena után ez a legkiadósabb lonal. Azt viszont kifogásolták az ellenőrök, hogy a cédulán nincs feltüntetve, milyen kötőtűk használatát ajánlja a gyártó. A harmadik átlagos importfonal, a német Serenade. Az ajánlottnál jóval vékonyabb tűvel kell kötni, mert ha a gyártó tanácsát megfogadjuk, csak hálót készíthetünk. Még a kisebb számú tűkön sem volt elég sűrű az elkészített darab, tapintása enyhén durva és kevésbé tűri a viselés körülményeit. A vékony, bolyhos fonalból ugyan viszonylag kevés kell egy pulóver elkészítéséhez, de a hosszabb viselés és a mosás igencsak meglátszik rajta. Jó minősítést kapott a hazai Romaneta Lux és a Drahoá fonal, a külföldiek közül pedig a német Rosetta és a spanyol Doucette került ebbe a kategóriába. A szakemberek kifogásolták, hogy a fonalak céduláján nincs minden esetben feltüntetve a feldolgozáshoz szükséges útmutató és a használati utasítás. A külföldi gyártók általában még azzal is segítik a vevőket, hogy leírják: egy 10x10 cm-es négyzet elészítéséhez hány szemre kell kezdeni a munkát. ban 3-10 munkatárs dolgozik, és a panaszos ügyeket megegyezéssel próbálják elrendezni. Az esetek nagy részében ez sikerül is nekik. A bonyolultabb ügyeket a reklamációs bizottságoknak továbbítják és az foglalkozik velük. A fogyasztók tanácsának központi irodája a járási hivataloknak módszertani segítséget nyújt és ha kell szaktanácsokkal is szolgál. A fogyasztók tanácsa kétévenként nemzeti kongresszust tart, amelyen 73 küldött vesz részt, őket az országos szervezet, a járási bizottságok, a helyi szervezetek, valamint az illetékes minisztérium delegálja. A kongresszuson tűzik ki az elkövetkező két év feladatait, megválasztják a 8 tagú elnökséget; az elnököt a király nevezi ki. Az oldalt összeállította DEÁK T£BÉ2 Jól gondoljuk meg, kitől, mit vásárolunk... (Méry Gábor Mvifl0) TÖBBSZINTŰ ÉRDEKVÉDELEM NORVÉGIÁBAN SZAVA VAN A FOGYASZTÓNAK