Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-07 / 4. szám, csütörtök

9 KALEIDOSZKÓP ÚJ szói 1993. JANUÁR 7. MANÓK ÉS VÁMPÍROK IVAN ANDONOV LEGÚJABB FILMJÉRŐL Vonaton az ország, zötykölődik egész Bulgária. Mintha mindenki utazna... innen oda, onnan ide, amonnan valahova. A bizonytalanból a még bizonytalanabba. 1945 tele, a háborúnak vége, élni kell és enni kellene. Korog a gyomor és kopog a szem, falna, tömné magát az is, akinek van, és az is, akinek egyetlen darab száraz kenyere sincsen. Majd később, ha senki sem lát, gondolja a rókaprémben feszítő dáma, majd holnap, ha dohányéit kenyeret adnak, súgja asszonya fülébe a sebzett arcú férfi. Kofferek, táskák, batyuk és zsákok sebtében összekapott kacatokkal és családi ereklyékkel tömve. Fékez a vonat, meg kell állnia, csendörök szállnak fel, igazoltatnak. Aki tud, mutat valamit, aki nem, menekül. Jól öltözött, markáns arcú nő gyűjtöget szarka módra, tele a zsebe, a keze, de csak forgolódik, lesi, mire tudna még ügyesen, észrevétlenül lecsapni. Komédiás a nő, született ripacs és igazi köpönyegforgató. A német megszállás alatt a németekért rajongott, az oroszokat azzal áltatta, hogy Sztálin szeretője volt. Szerelmes levelekről beszélt, titkos találkákról, évekig tartó lázas kapcsolatról. Akárhogy szorult is a hurok a torkán, mindig tudta, mit kell mondania. A túlélés árát ő szabta meg minden helyzetben. Testét is, lelkét is eladta már százszor, a háborús évek egyik legnagyobb parazitája volt. sokkoljam a nézőket, hanem hogy figyelmeztessem őket: az ostobaságot csírájában kell elfojtani, a rosszat, az igazságtalanságot gyökerestül kell kitépni, még mielőtt szárba szökkenne. Egyébként valós, megtörtént események alapján írtam a forgatókönyvet, egy Plovdiv melleti kis faluban játszódott le annak idején a filmbeli történet, onnan indult el Wanda, a minden helyzetben talpon maradó, kelekótya színésznő is. Ha kell, ha a helyzet úgy kívánja, vámpír lesz belőle, mondja a filmben, de ha el kell bújnom, észrevétlen manó leszek. Életben maradni - ez a fontos. Mindegy, milyen áron, csak túlélni. Meg Ivan Andonov bolgár rendező Manók és vámpírok című, 1992 szeptemberében készült, nálunk most bemutatott alkotásának képsorai ezek, azé a filmé, amely a negyvenes évek második felét megidézve minden kockájával a kelet-európai jelenről szól. A tudatlanság, a sötétség, az erőszak térhódítását mutatja meg Andonov, a köpönyegforgatók magabiztosságát és a vérszopók erejét, azokat, akiknek semmi sem szent, hiszen nem ismernek sem lelki, sem erkölcsi értékeket. A jót, a szépet eltapossa a rossz, a csúf, a tisztát belepi a szemét, a tisztességet elnyomja a becstelenség. Bátor, szókimondó rendezőként tartják számon a bolgárok Ivan Andonovot. Csípős humorával, bölcs meglátásaival, kemény társadalombírálatával olyan filmeket vitt sikerre, mint az 1982-es F^hér mágia, a két évvel később készült Veszélyes varázslat, vagy a kommunista maffiáról szóló, 1990-ben forgatott Indián játékok. Rendezői pályafutását megelőzően Andonov a legnevesebb szófiai színészek közé tartozott; kilenc évig színházban játszott, aztán filmekben, még Gaál Istvántól is kapott szerepet a Magasiskolában. Első filmjét, a Nehéz szerelmet Aszen Georgijev forgatókönyve alapján forgatta 1975ben, majd Aranykeret címmel egy kisvárosi piktor tündökléséről és bukásáról mesélt nem kis iróniával. 1978-ban a Tetőben már társadalmi kérdéseket feszeget, a Cseresznyéskertben (Csehovtól függetlenül) erkölcsi konfliktusokat elemez, a Hölgyválaszban a női lélek legrejtettebb zugaiba les be, a 87-ben forgatott Tegnappal pedig a szocializmus ellen emel vádat. - Legfrissebb munkáját, a Manók és vámpírokat, hogy fogadták Bulgáriában? - Sajnos azt kell, hogy mondjam: az őszi bemutató óta nagyon kevesen látták a filmet. Kevesen látták, mert szinte nem is vetítik. Nálunk is ugyanaz a helyzet, mint Kelet-Európa más országaiban: az amerikai filmek özöne teljesen elárasztotta a mozikat. Hozzánk sem jutnak el mostanában olasz, angol, francia rendezők művei, az amerikaiak valósággal bekebelezték a bolgár mozikat. Elszomorodom akkor is, ha a színházainkról kérdeznek. Értékes, gondolatgazdag darabok helyett majdnem mindenütt habkönnyű komédiák, zenés tinglitanglik szerepelnek műsoron, ott pedig, ahol nem is tudom, milyen csoda folytán még mindig tartani tudják a nívót, foghíjas a nézőtér. Tíz leva egy mozijegy, a színház még ennél is drágább, a fizetések pedig olyan alacsonyak, hogy kultúrára nem nagyon költenek az emberek. A Manók és vámpírok persze azért sem lett kasszasiker nálunk, mert nagyon sokak önérzetét sérti. Egy letűnt rendszer hívei nem szívesen néznek szembe tegnapi önmagukkal. Ha módjukban állna, inkább betiltanák a filmet, ne lássa senki, mire voltak képesek. A forgalmazók? Nekik egy bolgár film nem hozhat nyereséget; az amerikai igen, azt nem is veszíti szem elől egyikük sem. Cenzorok, művészeti tanácsok nem nehezítik már az életünket, most a forgalmazók az urak. Fel is hördültek sokan az első vetítésen. A végén arra akartak rábeszélni: vágjam ki a filmből azt a kérdést, hogy „mikor mennek el a kommunisták?", elvégre én sem adok választ rá. Hát hogy adnék? Ki tudja, meddig maradnak. - Nemcsak rendezője, forgatókönyvírója is a filmnek. Nem bízott senkiben, vagy egyszerűen csak meg akart szabadulni egy súlyos lelki tehertől? - Igen, belső szükségletből írtam meg a történetet, még a nyolcvanas évek közepén, amikor nem sok reményt fűzhettem a megfilmesítéshez. Sokan azt állítják: sokkoló képsorokat csináltam. Nem tudom... nekem nem az volt a célom, hogy „Felhördültek a forgalmazók..." (Méry Gábor felvétele) is szerzett hozzá mindent, amit akart, csak az erkölcsi értékrendszert és a lelkiismeret-furdalást hagyta meg másoknak. - Következő filmjét mikor kezdi el? - A jó ég tudja... lehet, hogy nem is fogok forgatni már. Száz filmrendező várja a nagy lehetőséget Bulgáriában, én vagyok az egyetlen, akinek tavaly bemutatója volt. A többiek kitartóan koldulnak. Alamizsnán élünk, ahányan csak vagyunk. SZABÓ G. LÁSZLÓ PÉLDÁUL A NEMETEK... A DÉL-TIROLI MEGOLDÁS Az Olasz Köztársasághoz tartozó Dél-Tirolban három nemzet él: az 1981-es népszámlálás szerint 279 ezer 544 (64,9 százalék) német, 123 ezer 695 (28,7 százalék) olasz és 17 ezer 736 (4,1 százalék) ladin. Az 1972. január 20-án elfogadott törvény alapján rendkívül széleskörű autonómiával rendelkeznek, nemcsak kulturális területen, hanem a politikai, a gazdasági életben is. A regionális tanácsnak 70 képviselője van: egyenlő arányban vesznek részt benne az itt élő nemzetiségek, székhelye pedig az ötéves választási időszak első felében a német többségű Trient, a második felében pedig az olasz jellegű Bolzano. A regionális tanács elnökeként az olasz és a német nemzetiség képviselői váltják egymást. Nem lényegtelen megjegyezni, hogy az Olasz Köztársaság lakosságának mindössze 0,5 százaléka német nemzetiségű. Silvius Magnago, aki 1989-ig DélTirol tartományi főnökének funkcióját töltötte be, egy ízben ekként nyilatkozott: „ Olasz állampolgárok vagyunk, Olaszország a mi államunk, de nem a mi hazánk. Mint állampolgár teljesítem kötelezettségeimet, például letöltöm katonai szolgálati időmet. Ám kulturálisan és nyelvileg nem Róma felé orientálódunk. Olyan szabadságot kell teremtenünk, hogy ne érezzük az állami határokat. Mint állampolgárnak teljesítenem kell kötelezettségeimet, ám senki nem kényszeríthet arra, hogy olasznak érezzem magam." A közvéleménykutatások szerint az olaszok 62,4 százaléka, a tiroli németeknek pedig 90,8 százaléka beszéli a másik nemzetiség nyelvét, a rétoromán nyelvcsoporthoz tartozó ladinok pedig szinte kivétel nélkül háromnyelvűek. A német kisebbségnek 42 ezer példányban megjelenő napilapja van, a Dolomitén, s mind a német, mind az olasz helyi sajtó közül ladin nyelven írott cikkeket is. A teljes képhez tartozik, hogy a dél-tiroli kormányzati állások nemzetiségi összetétele nem felel meg a reális etnikai arányoknak, mert ezeknek a munkahelyeknek az 53,9 százalékát olaszok és csak 44,3 százalékát töltik be a németek. Nemrég vita bontakozott ki egy önálló dél-tiroli kétnyelvű egyetem létrehozása körül, hiszen ezen a területen az insbrucki teológiai fakultás felügyelete alatt működő brixeni szeminárium kivételével, semmiféle felsőfokú oktatási intézmény nem működik. Végül is anyagi okok miatt a dél-tiroliak maguk vetették el a tervet, hiszen az olaszok olasz egyetemeken, a németek pedig Insbruckban folytathatják anyanyelvükön tanulmányaikat. A Strední Evropa című tekintélyes prágai folyóirat oldalain azonban Petr Lozoviuk azt a bonyolult és súlyos áldozatokkal teli utat is bemutatja, amely a pillanatnyi, immár a kisebbségek számára elfogadható állapothoz vezetett. Az első világháború utáni békeszerződések az Ausztria és Olaszország közötti határ meghúzásánál tekintet nélkül voltak a néprajzi és történeti érvekre. Dél-Tirolt annak ellenére ítélték a háborúban győztes Olasz Királyságnak - mintegy Ausztriát megbüntetendő -, hogy az adott terület lakosságának 1910-ben mindössze 2,9 százaléka volt olasz nemzetiségű és a Párizs környéki békebírák (egyikük maga Orlando olasz miniszterelnök volt) még arra sem voltak tekintettel, hogy így Tirol hagyományos történeti egységét is megbontják. Az új olasz uralom a minimális nemzetiségi jogokat sem biztosította a németek számára, Mussolini hatalomra jutása után pedig erőszakos olaszosításra került sor: betiltották a német iskolákat, a német helységnevek használatát, hasonlóképpen tilos volt a német keresztnevek anyakönyvi bejegyzése, s végül, de nem utolsósorban magának Tirolnak, mint földrajzi megjelölésnek a használatát is betiltották. Hitler ugyan igyekezett a német kisebbségek jogvédőjének szerepében feltüntetni magát (mint ahogyan ezt tette a szudéta-németek esetében is), ugyanakkor az olasz fasisztákkal való szövetség sokkalta fontosabb volt számára, semhogy határozottan fellépett volna. Ehelyett javasolta s részben megvalósította a lakosságcserét, azaz a dél-tiroli németek egy részét a Reích-hez csatolt Szudéta-vidékre telepítették át. A háború után némi kedvező változás következett be: a német nyelvet újra lehetett használni az iskolákban és a hivatalokban, helyreállították a kétnyelvű helységnévtáblákat, sőt 1948-ban részleges autonómiát is kapott a terület. Egyszersmind azonban folyatódott Olaszország déli vidékeiről az olaszok fokozott betelepítése. 1921-ben még csak 27 ezer 040 olasz élt itt és 1961-ben már 128 ezer 271. A németek számára hátrányos nemzeti megkülönböztetésnek egyéb súlyos nyomai is voltak. Rögtön az 1955-ös államszerződés után, amely biztosította állami függetlenségét, Ausztria határozottan kiállt a németek egyenjogúsításáért. 1956-ban előbb jegyzéket intézett az olasz kormányhoz, amely követelte a sérelmek orvoslását, ezt azonban az olaszok, mint belügyeikbe való beavatkozást, visszautasították. Ekkor a szocialista külügyminiszter, Bruno Kreisky javaslatára az osztrákok az ENSZ elé vitték DélTirol problematikáját. Az ENSZ végül - hosszas huza-vona után - elismerte az osztrák sérelmek jogosságát és ez, valamint az egyre feszültebb dél-tiroli belpolitikai helyzet rákényszerítette az olasz kormányt a jelenlegi rendezésre. Nem először írunk a dél-tiroli helyzetről, az olasz megoldásról; ezúttal is fontosnak tartottuk ismertetni a cseh történelmi szaklap tanulmányát, hiszen az új utakat kereső Európában a kisebbségi kérdés különös erővel jelentkezik. Tekintettel a mi kisebbségi történelmünk és a déltiroli németek sorsának bizonyos párhuzamaira, csak azt sajnálhatjuk, hogy egy ilyen tanulmány nem jut el a szlovák köztudatba. Viszont a csehországi szlovákok nagy számaránya sejtetni engedi, hogy új szomszédunknak sem árt, ha ismeri a témával kapcsolatos megoldási gyakorlatokat. (brogyányi) HIANYERZET Szomorúan bevallom: becsapva érzem magam. Igen, az öt korona miatt, mely ,,összeget" a szlovák kormány nekem is megszavazott az ország önállóságának - ha nem is méltó, de legalább vidám - megünneplésére. Először is szeretném közhírré tenni, hogy a kormányötlet nélkülözi az eredetiséget. Mert emlékszem egy borongós, felettébb hűvös május elsejére a Krisztus születése utáni 1969. esztendőben, amikor nem csupán az idő, hanem a légkör és a hangulat is jócskán hűvös volt. A megszálló csapatok már néhány hónapja ideiglenesen itt lábatlankodtak, így vigalomra aligha lehetett okunk. Mégis... Vállalati igazgatók, szövetkezeti elnökök a proletariátus nemzetközi ünnepén megjelent beosztottjaiknak száz korona hálapénzt osztottak fejenként. Csupán azért, hogy felvonultak a díszemelvény előtt, ahonnan a hatalmasok hamisítatlan mosolyukat sugározták az alattuk vonuló nyájnak. S ha valaki mindezt még zászlölengetéssel és hébe-hóba jóelőre megfogalmazott jelszó elkurjantásával is megtetézte, az elismerés egész biztosan nem maradt el. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az emlékezetes első májusi napon a felvonulóknak ráadásként korlátlan mennyiségben mérték a rumos teát, senki ne csodálkozzon azon, ha az újfent elvárt lelkesedésért most eleve kevesellem az öt koronát. Nem is szólva arról, hogy azóta a korona értéke is igencsak csökkent... z

s./. NEMZETKÖZI KAR LODZSBAN Érdekes lehetőséget kínál 1993 szeptemberétől a lengyelországi Lodz műszaki egyeteme a frissen érettségizetteknek, illetve az első és másodéves egyetemistáknak. Az újonnan nyíló nemzetközi karára ugyanis a világ bármely országából - így természetesen Szlovákiából is - jelentkezhetnek a gépészettel és elektrotechnikával kapcsolatos közgazdaság, menedzsment iránt érdeklődő diákok. Az új kart az egyetem a Mérnöktovábbképző Világtanáccsal és több más nemzetközi szervezettel együttműködve tervezte meg, az itt szerzett okleveleket pedig várhatóan elismeri a Mérnökök Európai Szervezete (FEANI) és az amerikai WASHINGTON-ACCORD. A négyéves, angol nyelven folyó képzés keretében nyelvtanulás, illetve gazdasági ismeretek, marketing, számítástechnika, automatizáció, új. technológiák stb. oktatása folyik majd. Az érdeklődők részletesebb információkat a következő címen szerezhetnek: International Faculty of Engineering, Rektorát Politechniki Lodzkiej, ul. Ks. I. Skorupki 6/8, 90 458 Lodz, Polska. Tel.: 48 42 367 477. Fax: 48 42 368 522. Úgyszintén információval szolgálhat még: Doc. Ing. Pavel Prokopovič, CSc., Katedra prístrojovej a automatizačnej techniky. Štúrova 31 80 001 Prešov, tel.: 226 03-06, fax: 33 453. írhatnak angolul, szlovákul vagy lengyelül. (Práca) TELJES CSŐDBEN AZ AIDA „SZUPERPRODUKCIÓ" Csődeljárást kezdeményezett egy francia bíróság a nyáron Budapesten is kínosan leszerepelt vállalkozás, a Verdi Aida című operáját szuperprodukcióként bemutató vállalat ellen. A Franciaországban Ami-France néven szereplő produkció súlyos adóságokkal küszködik. A társulat hotelszámláit, szállítási költségeit, de még a díszletek raktározási díjait sem fizetik régóta, s a több száz tagú együttes sem kap fizetést. A vállalat szerint az elmaradt előadásokért egy ausztráliai biztosítótól kell kártérítést kapniuk, s annak összege elég lesz a követelések kielégítésére. A bíróságnak kell eldöntenie, kimondják-e a csődöt, vagy bízva az állítólagos biztosítóban, a hitelezők további haladékot adhatnak. (MTI)