Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-04 / 1. szám, hétfő

1993. JANUAR 4. m szóm KALEIDOSZKÓP FŐKONZULÁTUSBÓL NAGYKÖVETSÉG ÚJ HELYZET(BEN) Újév napján, rögtön reggel leplezték le a pozsonyi Védcölöp utca, a mai Palisády 54-es számmal jelölt épületének bejárata fölött ama táblát, amely azt jelzi, hogy Szlovákia önállóvá válása után a Magyar Köztársaság főkonzulátusa - nagykövetséggé lépett elő. A tábtaavatón a kormánypárt részéről Roman Zeienay volt jelen, de ott volt például Dobos László, az Együttélés és Zselenák József, a DBP parlamenti képviselője is. Az ünnepi aktus kapcsán az ÚJ SZÓ interjút kért Boros Jenőtől, aki ideiglenes ügyvivőként irányítja tovább az immáron nagykövetséggé avanzsált külképviselet munkáját. • Boros úr,, ebben az új helyzetben megváltozik a napi munka menete, a hétköznapi ügyvitel? - Annyiban mindenképpen, hogy most egy önálló ország önálló fővárosában fogunk működni, ami jócskán kiszélesíti mind a politikai kapcsolatok körét, mind a gyakorlati teendők skáláját. Főkonzulátusként lényegében Magyarország prágai nagykövetségének politikai felügyelete alatt tevékenykedtünk. Ez az új státus viszont új felelősséget jelent • az újonnan született pozsonyi magyar nagykövetség valamennyi munkatársa számára. Gondolom, világosan kell látni az alaphelyzetet. Nevezetesen azt, hogy ma és itt elsősorban a mi aktív, mindenekelőtt demokratikus elveken nyugvó politikánkon túl nagyon sok múlik azon, hogy az újonnan született szlovák állam mennyire fogja magáévá tenni mindazokat a nemzetközi jogi elveket s politikai elvárásokat, amelyek ahhoz a célkitűzéshez tartoznak, hogy Szlovákia a közös Európa és a nemzetközi szervezetek tagjává váljon. Természetesen, a Magyar Köztársaság érdeke, hogy északi szomszédságában egy gazdag, jól működő, demokratikus állam jöjjön létre, amely egyformán tiszteli valamennyi itt élő állampolgárát. Nemzetiségi, vallási, etnikai hovatartozástól függetlenül. • Az ilyenkor szokásos tiszteletkörökön túl, ön hogyan ítéli meg a szlovák-magyar kapcsolatok pillanatnyi állapotát, majdhogynem azt mondhatnám: a szlovák-magyar helyzetet? - Közismert, hogy kapcsolatainkat jelenleg két kérdés feszíti. A egyik a Dunán épült megalomán és sztálinista örökség, ez a szerencsétlen bösi erőmű; illetve ennek különösen a C variánsa, amely példátlan módon: egy nemzetközi folyó elterelésével - megítélésem szerint - nagyon kedvezőtlen pozíciót teremtett egy születendő Szlovákia számára. E kérdés tisztázása alapvetően fontos ahhoz, hogy a kapcsolataink előremozdulhassanak a normális, jószomszédi keretek irányába. A másik ilyen meghatározó kérdés a kisebbségek helyzete. A jelenlegi szlovák vezetés nemzetközi szinten is elkötelezte magát a nemzetközi jogi normák, az emberi A táblaavatás pillanata (Fotó: Prikler László) jogok és a készülő kisebbségi charta elveinek betartására. Természetesen, a gyakorlat fogja eldönteni, hogy ez mekkora következetességgel, milyen toleranciával fog megvalósulni. Nem kevésbé fontos, hogy azok a kedvezőtlen jelek, amelyek eddig bizonyos türelmetlenségről tanúskodtak, hogyan lesznek visszafordíthatok. Úgy gondolom, hogy most már, amikor az önállóság létrejöttével megszűnt a föderációra való mutogatás, vagy a szétválással kapcsolatos belpolitikai körülményekre való hivatkozás lehetősége, csakis a konkrét szlovák lépések lesznek azok, amelyek meghatározzák majd kapcsolataink minőségét. Részünkről készek vagyunk a baráti és jószomszédi viszony kialakítására, hiszen a történelem és a térkép tanúsága szerint is eleve erre ítéltettünk. Itt a Kárpát-medencében nincs is más alternatíva, ám ehhez az érintett országoknak kölcsönösen kell hozzájárulniuk. Az aktív kezdeményezés, az elhangzott szándékok valóra váltása most a szlovák fél kezében van. • Itt kell megkérdeznem: Magyarország pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjeként nem kíván-e reagálni azokra a kijelentésekre, amelyeket a szlovák kormányfő 1992. december 31-én tartott nemzetközi sajtóértekezletén tett? Vladimír Mečiar itt kijelentette, hogy bizonyos magyar politikusok a trianoni szerződés és ezzel a szlovák-magyar határ megváltoztatására törekszenek, majd hozzáfűzte: Magyarország egyforma praktikákat űz Szlovákiával, Szerbiával, Romániával és Ukrajnával szemben... - Sajnálatosnak tartom, hogy az önálló Szlovákia születésének pillanatában továbbra is az állandó ellenségkép fenntartása az, ami a politikai megnyilatkozásokat jellemzi. A Magyar Köztársaság vezetői ugyanis több alkalommal nyilatkozatot tettek arról, hogy tiszteletben tartják valamennyi szomszédos ország szuverenitását és területi integritását; kötelezettséget vállaltak mind a helsinki elvek, mind a párizsi békerendszer által meghatározott határok tiszteletben tartására. Ezért minden olyan kijelentést, amely arra vonatkozik, hogy a Magyar Köztársaság bármiféle erőszakos igényt támaszt határai megváltoztatására, ezennel a magam és a magyar kormány nevében visszautasítok. Ezzel szemben biztos vagyok abban: ha mindazok a szóban elhangzott törekvések, amelyek mellett az új Szlovákia vezetése állást foglalt, ténylegesen is találkoznak majd a tettekkel - mert ezt, sajnos, a mai napig hiányoljuk -, akkor Szlovákia is biztosra veheti, hogy itt élő állampolgárai nemzetiségtől függetlenül fogják megtalálni egyéni boldogulásuk útját. Ahogy ezt itt egy szlogenben hallani lehetett: hogy végre otthon érezhessék magukat a saját szülőföldjükön. • Már régebben fölröppent a hír, hogy Magyarország Kassán konzulátust szeretne nyitni. Most, az új helyzetben van-e remény arra, hogy ez megvalósuljon? - Ez az igényünk továbbra is érvényes. Tény, hogy eleddig a föderáció és a szlovák szervek közötti útvesztőben nehezen tudtunk érdemi választ kapni erre a szándékunkra. Most viszont bízunk abban, hogy eme igényünkre rövid időn belül kapunk érdemi és pozitív választ. Mi fölajánlottuk, hogy az új Szlovák Köztársaság igényei szerint készek vagyunk Magyarországon bárhol, bármikor, bármilyen szintű konzuláris, kulturális vagy kereskedelmi intézet megnyitására. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk a további határátkelőhelyek megnyitását. Ez a törekvésünk Mečiar úr legutóbbi budapesti látogatásán szlovák részről is támogatást talált. • Boros Jenő főkonzulként érkezett Pozsonyba, pillanatnyilag ideiglenes ügyvivőként beszélget vele a riporter, akit így az is érdekelhet, vajon majd nagykövetként is szerencsénk lesz-e egymáshoz? - Erről még nem tájékoztattak, a döntés Budapesten, a külügyminiszter úr és a magyar kormány kezében van. MIKLOSI PÉTER ITTHON TÖRTÉNT - 7 NAP ALATT ESERNYŐ ÉS SÖRÖSHORDÓ. Csehszlovákia létének utolsó napjaiban többször is megjelentek a képernyőn az ország kettészakításában fő szerepet játszó politikusok. Mečiar, Klaus, Zeienay, Uhde és a többiek. És valahányszor megjelentek, mindig az jutott az eszembe: ha a dolog nem lenne oly tragikus és rosszat sejtető, tulajdonképpen nevetni kellene a produkciójukon. Miközben mindannyian tisztában voltak vele, hogy milyen óriási kockázatokat rejt magában Masaryk államának a megsemmisítése, mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy ha állításaiknak akár csak harmadrésze is igaz lenne, 1993-ban nekik kellene odaítélni a Nobel-békedíjat. Meglehetősen jó véleménnyel vannak önmagukról. A szuperlatívuszokkal ékesített cseh és szlovák ég azúrján még csak egy bárányfelhő sem éktelenkedett karácsony és szilveszter között. Rendben van, azt már megszoktuk, hogy Mečiar és csapatának tagjai úgy tesznek, mindha ezerkoronásokkal lenne tele a zsebük, pedig csak inflálódott váltópénz csörög benne. Ők ilyenek. De hogy a választékos modorú Václav Klaus és a nyugati kultúrán nevelkedett Milan Uhde is felállt bizonyítványmagyarázás közben a söröshordóra, azt már nehezen emészti meg minden jó érzésű és a demokráciát féltő halandó. 1938 ősze óta Csehszlovákia megsemmisítésének évfordulóján a sajtóban, majd később a televízióban a megalkuvás jelképeként rendre megjelent egy disztingvált angol gentleman fényképe. Éppen Hitlertől érkezett. A repülőtéri felvételen egyik kezében az esernyőjét tartotta (amely jelképpé vált), a másikban egy papírlapot. Az egyezményt arról, hogy Németország vezérével és kancellárjával egyezményt kötött Csehszlovákia megsemmisítéséről. A szerződést lengetve ezt kiáltotta elégedetten az újságírók felé: Megmentettük a békét! Egy év sem telt el és kitört a világháború. Az angol úriembert Neville Chamberlainnek hívták, miniszterelnök volt. Megkerestem azt a híres felvételt, szemügyre vettem. Az esemyős miniszterelnök mosolya hajszálpontosan hasonlít arra a diadalmas mosolyra, amelyet, teljesítményét kísérve, a minap Mečiar, Klaus, Uhde és Zeienay produkált a televízióban. MENNYIRE LESZ ERŐS A SZLOVÁK KORONA? A szlovák-cseh vámunióról szóló egyezmény megkötésekor még úgy nyilatkoztak a politikai vezetők, hogy legalább 1993 júniusának végéig mind Csehországban, mind Szlovákiában a csehszlovák korona lesz a fizetőeszköz. Csak néhány nap telt el, és már több politikus is megkérdőjelezte ezt az állítást. A közös pénznem életképessége azon múlik, hogy valamelyik önálló állam gazdasági intézkedései nyomán nem következnek-e be olyan feltételrendszer-változások, amelyek hatására a vámunió-partner nemzetgazdasága előnytelen helyzetbe kerül. Ma már gyakran és nyíltan beszélnek arról (és nemcsak a mendemondák szintjén), hogy a szlovák pénznem távolról sem lesz olyan stabil, mint a cseh. Ez pedig szükségszerűen azt eredményezi, hogy a válás után tiszavirág-életű lesz a közös korona, és a vámunió sem működik majd úgy, ahogy azt a szerződés aláírásakor elképzelték. Marian Tkáč, aki valószínűleg a Szlovák Állami Bank kormányzója lesz, nem éppen bankemberhez méltó nyilatkozatot tett az óév utolsó előtti napján. Ezt mondotta: ,,A cseh félnek sem érdeke, hogy elgyengüljön a szlovák korona". Ilyet csak kínjában mond egy bankvezér. Bizonyára tisztában van azzal, hogy egy pénznem szilárdsága nem szubjektív óhajon, tehát nem a cseh partner jószándékán, vagy rosszindulatán múlik. Szerinte 14-17 százalékos lesz 1993-ban a szlovákiai infláció. Marian Tkáč megpróbált Szlovákia lakosságának hazafias bölcsességére apellálni. Csakhogy a hazafias bölcsesség a legnagyobb jóindulattal sem minősíthető közgazdasági kategóriának. TÁRSNEMZET LESZÜNK? Duray Miklós új fogalmat vezeteti be a szlovákiai magyarok politizálásának eszköztárába. Év végi interjút adott és - nem részletezve - bejelentette, úgy képzeli el a jövőnket, hogy társnemzetté válunk a szlovák államban. Az egészben az a leginkább figyelemre méltó, hogy a nyilatkozatra (pedig már négy napja megjelent) a szlovák politikusok közül még senki sem reagált. Még jól emlékezünk arra, hogy órákon belül mekkora feltűnést keltett néhány hónapja Bugár Bélának, az MKDM elnökének a területi autonómiáról adott nyilatkozata. Igaz, ő a televíziónak adott interjút, nem pedig egy néhány ezres példányban megjelenő lapnak. Nem tudhatjuk, csendben tanulmányozzák-e a szlovák politikai vezetők a magyarság társnemzetté válásának esélyeit, vagy pedig egyszerűen nem szereztek tudomást a kezdeményezésről. Azt azonban biztosan tudjuk, és a Bugárnyilatkozat visszhangja alapján is meggyőződhettünk róla, hogy egy ilyen kezdeményezést nem lenne szabad rögtönözve, pillanatnyi ötletből kiindulva megtenni. Ma már tudjuk, hogy az MKDM elnökének a területi autonómiáról „bedobott" nyilatkozata akkor többet ártott, mint használt, Reméljük, hogy Duray Miklós kész és kiérlelt koncepciót tud felmutatni, amennyiben a szlovák vezetők érdeklődni kezdenek a kezdeményezés iránt. Kétszer egymás után nem lenne szabad meggondolatlanul nyilatkozni, mert ezzel csak hitelünket rontjuk. TÓTH MIHÁLY JÓZANSÁGOT ÉS KIJÓZANODÁST MAGYAR POLITIKUSOK AZ ÖNÁLLÓSULT SZLOVÁKIÁRÓL Január elsejével Szlovákia az önállóság útjára lépett. Hogyan értékelik ezt a lépést a hazai magyar politikai erők? A kérdésre a pártok, illetve mozgalmak elnökeitől kértünk választ. BUGÁR BÉLA, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom: Minden új várakozással tölti el az embereket, szorongva várják, mit hoz a jövő. Ez történik Szlovákia önállósulása idején is. Egyrészt még sokan emlékednek a háború előtti szlovák államra, másrészt az önálló Szlovák Köztársaság élén az a kormány áll, amely az elmúlt fél év alatt nem volt éppen megértő a más nemzetiségűekkel szemben. Az egyik oldalon itt vannak a gazdasági és szociális problémák, amelyek Szlovákia minden állampolgárát egyformán érintik, a másik oldalon Szlovákia nemzeti kisebbségei ki vannak szolgáltatva a kormány és a kormányzó mozgalom jóindulatának. Sajnos, a kisebbségi jogállásra vonatkozó törvények félremagyarázhatóak, sőt egyes szlovák vezetők a szlovák alkotmány szavatolta jogokat is megkérdőjelezik. Egy kis optimizmusra ad okot Szlovákia felvételi kérelme az Európa Tanácsba, amihez bizonyos feltételeket kell teljesítenie. Talán éppen ezért a nemzeti tanács az önállósági nyilatkozatban már nem a szlovák nemzetet, hanem Szlovákia állampolgárait említi. Bízom abban, a képviselők és a kormány is tudatosítani fogja, hogy jogállam csak ott keletkezik, ahol a kisebbség jogait is garantálják. DURAY MIKLÓS, Együttélés: Szlovákia önállósulásával óriási esély lehetősége nyílik meg. Esély arra, hogy új államjogi keretek között próbáljuk megteremteni azt a közép-európai kiegyezési lehetőséget, amelyet nem sikerült megteremteni sem az Osztrák-Magyar Monarchián belül, sem Csehszlovákia keretei között. Ha ezzel az eséllyel élni tudunk - élni tudnak a szlovákok, hiszen elsősorban róluk van szó, mert a kisebbségben élők tulajdonképpen várják ennek az esélynek a kihasználását -, akkor olyan érték megteremtésére adott lehetőséget az új Szlovákia, amely jövőbe mutató. Amennyiben a mai Szlovákia keretei között sem fogunk tudni élni ezzel az eséllyel, akkor az a felbomlási folyamat, amely elindult a XX. század elején, megítélésem szerint tovább fog folytatódni. A. NAGY LÁSZLÓ, Magyar Polgári Párt: Az önállósult Szlovákiában józanságot és kijózanodást várok. Józanságot továbbra is azoktól, akik akaratuk ellenére és tőlük függetlenül lettek egy új ország polgárai. Ismereteink szerint a csehszlovákiai magyarok abszolút többsége Csehszlovákia-párti volt és ez a jövőben is hozzásegíti őket ahhoz, hogy valósághűen lássák a szlovákiai helyzetet. Gyors kijózanodást várok azoktól, akiket hatalmukba kerített a nemzeti önállósulás bódulata. A kemény valósággal való szembesülés reményeink szerint elvezet a felismeréshez, hogy bajaink forrása és okozói nem a cseh nemzet, nem Csehszlovákia, nem a forradalom, de még csak nem is a kisebbségek voltak, hanem az előző kommunista rendszer. A várható nehézségek ellenére annak az idős csallóközi embernek az optimizmusával nézek a jövőbe, akinek kertjében építették meg a toronymagas gátat és azt mondta: volt már ennél rosszabb is, mégis túléltük. Ezt is túl fogjuk élni. POPÉLY GYULA: Magyar Néppárt: A Szlovák Köztársaság önálló, szuverén állammá válását olyan folyamat eredményének tekintem, amelynek alakítására mi felvidéki magyarok semmilyen befolyással nem lehettünk. Sajnálatos, hogy Csehszlovákia éppen olyan antidemokratikus módon szűnt meg, mint amilyen antidemokratikus körülmények között született. Az érintett lakosságot sem akkor, sem most nem kérdezték meg arról, miként is képzeli sorsa további alakítását. A tényeket azonban mindenképpen tudomásul kell vennünk. El kell fogadnunk, hogy január elsejétől az önállósult Szlovákiában éljük a magunk nemzeti kisebbségi életét. Mi nem ellenezhetjük a szlovák szuverenitást, de miért is tennénk? Azt pedig, hogy számunkra mi jelentette a kisebbik, illetve a nagyobbik rosszat, Csehszlovákia-e vagy esetleg az önálló Szlovákia, majd a történelem lesz hivatott eldönteni. Helyzetünk valószínűleg átmenetileg romlani fog. Nekünk azonban ' képeseknek kell lennünk arra, hogy erkölcsösen, emelt fővel és egyenes gerinccel vészeljük át a nehézségeket. -cs-