Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-04 / 1. szám, hétfő

MOZAIK NÉPEK, VALLÁSOK, HAGYOMÁNYOK I ÚJ SZÓM 1993. JANUAR 4. ÚJÉVKOR AZ ÚJÉVEKRŐL Újév - nem is kell a naptárra néznünk - természetesen január elseje. De mindig így volt-e ez? Mikor kezdődött az év régebben, a nyomtatott naptárak előtti korban szerte a világon? És vajon a mi megszokott naptárunkat má már mindenütt használják-e? Az év csillagászatilag meghatározható időtartam, egyszerűen kifejezve: a Föld Nap körüli útjának időbeli hossza. Ennek következménye az, hogy az időjárás fő jelenségei, az évszakok és a növények élete is pontosan ilyen ütemben változnak, váltakoznak. Az év hosszának és rövidebb részeinek a kijelölése mindenkor elsősorban csillagászati feladat volt. A régiek e célból elsősorban a Nap és a Hold, továbbá az év egyes szakaszaiban változó látványt nyújtó égbolt csillagait, csillagképeit figyelték gondosan. A Nap keltének és nyugvásának pontja a látóhatáron erősen változik az év folyamán. Nálunk, a mérsékelt égöv alatt, a nyári napfordulón (június 22-én) északkeleten kel és északnyugaton nyugszik, a téli napfordulón (december 21-én) délkeleten, illetve északnyugaton látszik kelte, illetve nyugta idején. Csak két alkalommal - a tavaszi, illetve az őszi napéjegyenlőség napján (március 21-én és szeptember 23-án) kel pontosan keleten, és nyugszik pontosan nyugaton, természetesen szabad kilátású, sík vidéken. Ez a négy nap tehát irányméréssel, csillagászati úton jól és könnyen meghatározható, rögzíthető az év napjai között. Napfordulón, újholdkor Sok régi néptől maradtak ránk olyan építmények - mint a délangliai Stonehenge vagy az egyiptomi gizai piramisok -, amelyek tájolása a fontos napkelte-napnyugta irányoknak felel meg. Az épületeikkel vagy más módon kijelölt irányok és a Nap segítségével a régi népek minden évben pontosan kijelölhették az év valamelyik, imént említett fontos napját, s azután attól számították az időt, az esztendő múlását. A régi Kínában a téli napfordulóhoz, az ókori Görögországban a nyári napfordulóhoz, Mezopotámiában, az aszszír-babiloni birodalomban és a régi perzsáknál pedig a tavaszi napéjegyenlőséghez kötötték az évkezdetet, az újév napját. A legtöbb régi nép azonban a Hold járását is figyelembe vette, mint naptáralkotó időkört. A holdhónapnak - például a teleholdtól teleholdig terjedő időnek - azonban nem egész számú többszöröse az év: valamivel több mint 12 és egyharmad holdhónap tesz ki egy teljes esztendőt. Ezért a régiek időnként nem 12, hanem 13 holdhónapot vettek egy évnek, hogy naptáruk éve összhangban maradjon a természeti évszakokkal. Kínában, Mezopotámiában, majd Görögországban 19 éven belül 7 ilyen 13 hónapos évet iktattak be. S minthogy a holdhónap hossza alig valamivel több, mint 29 és fél nap, a hónapok felváltva 29, illetve 30 naposak voltak. A hónap ezekben az ókori államokban akkor kezdődött, amidőn újhold után első ízben látszott napnyugta után a vékony, tűhegyes holdsarló. Ehhez igazodott az év első havának kezdete is: Görögországban például a nyári napforduló utáni első újhold volt az újév napja. A zsidók a babiloni fogság idején, az i. e. VI. században átvették a 12, illetve 13 holdhónap nevét, de az ő évük - eltérően a babiloniakétól - a szeptemberi napéjegyenlőség napját tartalmazó tisri hó elsejével, szeptember 6-a és október 5-e között kezdődött, sőt kezdődik ma is Izraelben és világszerte a zsinagógákban. A hónapokat és az ünnepeket azonban mindmáig a régebbi hagyomány szerint niszan hó elsejével kezdve sorolják fel, ez pedig a tavaszi napéjegyenlőség utáni első újhold ideje. Egyébként a keresztény egyházi év kezdete sem a naptári évhez igazodik, „újéve" advent első vasárnapja, s az minden évben november 25-e és december 4-e közé esik. után a keleti ég alján. Ugyanis a déli féltekén akkor lehetett elkezdeni a földművelési teendőket. (Mellesleg: a régi magyarok Fagyhozónak nevezték a Fiastyúkot, mert kora esti feltűnése a hideg évszak közelét jelezte; azt jelzi ma is.) A régi Egyiptomban a pap csillagászok elsősorban a Siriust, az égbolt legfényesebb csillagát figyelték. Egyiptom, voltaképpen a Nílus keskeny völgye, a Nílusnak köszönheti létét. Ennek a hatalmas folyamnak a szintje a közép-afrikai tavaszi esőzések hatására a nyár folyamán jelentékenyen megemelkedik, és az ország termőterületeit elárasztva, termékenyítő iszapjával megtrágyázza. Az árhullám az egykori főváros, Memphisz tájára július 19-e körül érkezett. Mármost ott éppen akkor látszott a Sirius a Nappal egy időA dél-angliai Stonehenge kultikus építményének minden bizonnyal naptári szerepe is volt. (Antal Péter felvétele) Mohamed próféta, az iszlám megalapítója bizonyára nem értette, hogy a „hitetlenek" - elsősorban az ugyancsak holdhónapokkal számoló népek, például a zsidók - miért iktatnak be időnként egy 13. hónapot. Az iszlám szent irata, a Korán ezért megtiltja a szökőhónapok használatát, és előírja, hogy minden év 12 holdhónapot tartalmazzon. Minthogy 12 holdhónap körülbelül 11 nappal rövidebb, mint a napév, a mohamedán újév napja, vagyis moharran hó elseje, minden évben 11 nappal előbb van. Ez három év alatt több mint egy teljes hónapot tesz ki, 33 év alatt végighalad minden évszakon, az egész éven, és az évkezdet visszaérkezik oda, ahonnan kiindult. Tehát a mi naptárunk 33 éve alatt náluk már 34 ilyen rövidebb év múlt el, így az ő számításuk szerint a mohamedán emberek „hamarabb öregszenek", mint mi: egy 66 éves már 68 évesnek mondja magát. A Fiastyúk vagy a Sirius szerint Voltak olyan népek, amelyek bizonyos csillagok, csillagképek feltűnését figyelték, s az égen tapasztalható változásokat az életükben fontos szerepet játszó földi természeti jelenségekkel hozták összefüggésbe. Ezért aztán az égitestek láthatósága alapján jelölték ki újévüket is. A régi Polinéziában vagy Peruban például a Fiastyúk csillagcsoportot lesték, és náluk akkor volt újév, amidőn a Fiastyúk első ízben volt látható napnyugta ben kelni. Persze jó szem kellett a papoknak ahhoz, hogy amikor felbukkan a Nap, a látóhatár másik részén meglássák felkelni ezt a csillagot, bármily fényes is. Nyilván csak rövid ideig látszott a világosodó pirkadatban, de amint megpillantották, kihirdették az áradás közeledtét és az új év elérkezését. A papság úgy hitte, hogy a Sirius az oka az életet jelentő áradásnak, ezért igen gondosan számon tartották járását. Ezek után azt gondolhatnánk, hogy az óegyiptomi újév mindig július 19-e tájára esett. De nem! A napév és az úgynevezett Sirius-év nem kerek 365 napból áll, hanem körülbelül negyed nappal hosszabb. Ebből négyévenként már egy teljes nap különbség adódott. Ezt észrevette az egyiptomi papság is, és az ünnepi naptárban négyévenként egy 366, szökőnappal igazították ki az eltérést. A köznép azonban továbbra is a 365 napos közönséges évet használta, nem érdekelte, hogy a Sirius nem egy időben kelt fel a Nappal. A kétféle naptár között 120 év alatt már egy teljes hónap eltérés keletkezett, és csak 1460 év eltelte után esett ismét ugyanarra a napra a kétféle újév. Az egyiptomiak pontosabb, ünnepi naptárából fejlődött ki a megreformált római naptár, a mi naptárunk őse. Az időszámításunk kezdete előtti első század közepéig a római naptár újéve március 1-je volt. Ez a naptár holdhónapokból épült fel, és minden második évben egy 22-23 napos szökőhónap beiktatásával igazodott a mezőgazdasági termelőmunkákat megszabó napévhez. A szökőhónapokat azonban oly rendszertelenül és önkényesen iktatták be vagy hagyták el, hogy a naptári év időszámításunk előtt 46-ra már három hónappal eltért a napévtől, így például a naptár szerinti aratásünnep idejére még ki sem bújt a földből a vetés. Julius Caesar ezért megreformálta a római naptárt, és azután ezt az úgynevezett Julián-naptárt használták Európában a középkor végéig, néhol még tovább is. A megreformált naptárban lett január elseje az újév napja. A macskák újévköszöntője A Julián-naptár sem volt egészen pontos, mert nem kereken negyed nappal hosszabb 365 napnál a napév. A kis különbség 1582-ig már 10 napra nőtt. Ezt az eltérést igazította kí a XIII. Gergely pápa által elrendelt naptárreform, de minthogy azt a római katolikus egyház feje vezette be, a protestáns és görögkeleti államvallású országokban hosszabb-rövidebb ideig még a régi Julián-naptárt használták. A legérdekesebb azonban alighanem Anglia esete volt a Gergely-naptárral. Az angolok régi hagyomány alapján az újévet március 25-én, az egykori napéjegyenlőség napján tartották. A lakosság berzenkedett a Gergely-naptár átvételétől, bár kiváló tudósok észérvekkel megokolták szükségességét. Az áttérés csak 1752-ben történt meg. Abban az évben az újév még a régi, márciusi dátum napján volt, de az esztendő még december 31 -én véget ért, tehát rövidebb lett. El kellett még tüntetni a Julián-naptárnak akkorra 11 napra nőtt különbözetét is, így a heves angol honpolgárok úgy érezték, összesen 94 napot „elloptak" az életükből! A háborgó közhangulatot csillapítani kellett. Egy újságcikk például azzal érvelt, hogy „köztudomás" szerint a macskák újévkor a földhöz értetik az orrukat. Ámde - írta a cikk - sokan bizonyíthatják, hogy ezt megtették, már január elsején... A francia forradalom éveiben neves tudósok eltörölték a Gergely-naptár használatát, és 1793-ban valóban forradalmian új naptárt vezettek be. Ebben a hónapok nem hetekre, hanem 10 napos időkörökre, dekádokra oszlottak, és az év végén 5, szökőévekben 6 ünnepnap biztosította azt, hogy a naptár évei egyezzenek a napévvel. S minthogy a köztársaságot 1792. szeptember 22-én - éppen az akkori őszi napéjegyenlőség napján - kiáltották ki, ez az évforduló lett a 12 évet megélt francia forradalmi naptár újéve. Bár ma már az egész világon a hivatalos és üzleti ügyek intézésében a Gergely-naptárt használják, sok nép, népcsoport és felekezet kitart saját, hosszú ideje hagyományos naptára mellett. A távol-keleti népek - például a vietnamiak - a januári vagy februári újholddal mint újévvel kezdődő holdnaptárt használják. A mohamedánok követik a próféta naptári előírásait, és az ő újévük minden esztendőben a napév más napjára esik. A görögkeleti egyház továbbra is a Julián-naptárt használja, ezért újéve ma már 13 nappal megelőzi a mienket. De mindettől függetlenül mindenütt érvényes a más-más időben kifejezett jókívánság: békés, boldog új esztendőt! PONORI THEWREWK AURÉL MÁSOK ÍRTÁK ERDŐK GAZDA NÉLKÜL A szlovákiai erdőtulajdonosok elégedetlenek a tulajdonjogi viszonyok rendezésének ütemével. Ez érthető, hiszen a magánerdő-tulajdonosok kezébe a jelenlegi erdőknek csupán mintegy a tizede került vissza. Jobb a helyzet valamivel a községi, ún. úrbéri erdőkkel kapcsolatban, ezeknek már csaknem a fele eredeti tulajdonosainak a kezében van Persze, ez sem változtat sokat azon a tényen, hogy Szlovákiában nagyon lassú az erdők reprivatizálása. A szlovák kormány a közelmúltban foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és elfogadta az SZK Földművelési Minisztériumának javaslatát, melyet a szlovákiai erdők reprivatizációs folyamatának meggyorsítására dolgozott ki. Rövidtávú intézkedésekről van szó, ezen kívül pedig némely törvényerejű rendelet módosításáról. A rövid távú intézkedések közül nagyon fontos többek között a Szlovák Erdőalap tevékenységének kibontakoztatásához szükséges anyagi és személyi feltételek megteremtése csakúgy, mint a reprivatizálás meggyorsításához szükséges kapacitások bővítése. Konkrétan az illetékes erdőgazdasági reprivatizációs alakulatok megerősítéséről van szó. Még lényegesebbek azonban a Szövetségi Gyűlés 229/1991 Tt. sz. törvényének, továbbá a föld- és egyéb mezőgazdasági vagyon tulajdonjogi viszonyai rendezéséről szóló törvény stb. módosítására tett javaslatok. Az országosan (a szerző még CSSZSZK-ról beszél cikkében - a szerk. megj.) hatályos törvény ugyanis nem tartja kellőképpen szem előtt az erdőgazdaságok sa|átosságait, és végképp nem veszi figyelembe a szlovákiai erdőgazdaságok specifikumait. A szlovákiai erdőgazdasági viszonyok ugyanis lényegesen különböznek a csehországiaktól, mivel az itteni erdőalap sokkal felaprőzottabb tulajdonjogi szempontból, magyarán: sokkal több a tulajdonosa. A Čadcai járásban például 10 248 hektárnyi erdőnek összesen 19 437 tulajdonosa van, tehát egy tulajdonosra megközelítőleg fél hektár erdő jut. Malackyban még nagyobb fokú az aránytalanság: 2736 hektár erdőnek 640 tulajdonosa van. Különböző okok miatt azonban nagyon sokuk esetében hiányoznak a tulajdonjogukat bizonyító okiratok. Az SZK Földművelési Minisztériuma erdészeti szekciójának dolgozói módosító javaslatukban elsősorban a tulajdonjogi viszonyok rendezésének gyorsítását tartották szem előtt, azt, hogy miképpen lehetne a lehető leggyorsabban a kisebb erdőket visszaadni tulajdonosaiknak. A javaslatban „tömeges viszszajuttatás" szerepel, azzal, hogy az ilyen tulajdonosok vagyoni közösségekbe tömörülnének, melyek az adott erdőterületeken gazdálkodnának. A tulajdonosaiknak meghagynák tulajdonjogukat, melyeket fokozatosan rendeznének. E javaslatnak megvan a maga logikája, hiszen fél hektárnyi erdőből még senki sem tartotta el magát és családját. Ekkora erdőterület ugyanis 100 év alatt egyszer hoz nyereséget A szakirodalomban szolid hasznot hozó erdőterületnek minimálisan 2000 hektárt tartanak. Persze, ha valaki mégis úgy döntene, hogy igényt tart félhektáros erdejére, akkor visszaszerzését - demokratikusan - lehetővé kell számára tenni. A tulajdonjogi viszonyok rendezése minden esetben az alapját jelenti annak, hogy az erdőgazdálkodásban szlovákiai viszonylatban jobbra forduljon a helyzet. Ha mindennek „gazdájának" kell lennie, ez alól az erdők sem képezhetnek kivételt MICHAL ŠTEFÁNEK Hospodárske noviny, 253/1992. sz.