Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-27 / 21. szám, szerda

1993. JANUÁR 27. I ÚJ SZÓ, HAZAI KÖRKÉP 4 TILTAKOZÁS A LEVÁLTÁSOK MIATT RÓZSA ERNŐ (EGYÜTTÉLÉS) INTERPELLÁCIÓJÁBÓL Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői klubja nevében felkérem a szlovák kormányt, hogy az egyes minisztériumok, főleg a közlekedési, a munka- és szociális ügyi, a belügyminisztérium és a környezetvédelmi minisztérium szakítson azzal a gyakorlattal, amely egész nyilvánvalóan ahhoz vezet, hogy az ellenzék és a magyar kisebbség képviselőit kizárják az államigazgatásból Interpellálom a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészét is azzal kapcsolatban, hogy az érsekújvári járási ügyész egyoldalú és túlbuzgó álláspontra helyezkedik a városi képviselettel szemben. Képviselői klubjaink indokolatlan.nak, ésszerűtlennek tartják, ha az egyes minisztériumok a Munka Törvénykönyvének gépies alkalmazásával tömegesen leváltják a vezető tisztségekből a magyar nemzetiségű képviselőket. Az utóbbi időben ez történt Dunaszerdahelyen, Szomolai úr, a Járási Útkarbantartó Vállalat vezetőjének, Galántán Pónya úr, Rimaszombaton Milkovič úr, Léván Zoller úr, a munkaügyi hivatal vezetőjének, Dunaszerdahelyen Szelle rendőrparancsnok, Komáromban Czizsmáry és Keszeg asszony, Dunaszerdahelyen Honbauer, a Járási Környezetvédelmi Hivatal vezetőjének esetében. A Szlovák Köztársaságnak békességre, stabilitásra és arra van szüksége, hogy minden polgár hozzájáruljon prosperitásához. Nem értjük, mit szolgál ez az ellenséges gyakorlat, miközben alkotmányos vezetőink naponta a toleranciáról, a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok érdekeinek megértéséről, identitásuk megőrzésének támogatásáról beszélnek. Még élénken emlékezünk arra, hogy a társadalmat államilag és nemzetileg megbízhatatlanokra és megbízhatókra osztották, még emlékszünk az állami apparátus tisztogatására 1968 után. Nem akarjuk elhinni, hogy a mai kormányt és tagjait szűklátókörüségtől vezérelve elragadják az érzelmek. Az Együttélés és az MKDM klubja a leghatározottabban tillakozik a hibás gyakorlat ellen, s felelősségük tudatában figyelmeztetik a kormányt, hogy nem tartja be programját a kisebbségeket illetően. MINDENKI TÉRDRE KÉNYSZERÍTHETŐ? (Munkatársunktól) - A kassai polgárok a polgármester-választás során bizonyitották, hogy nem értenek egyet maradéktalanul a kormány és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom politikájával. Hogy nem hagyják befolyásolni magukat, pedig Vladimír Mečiar miniszterelnök többször próbált nyomást gyakorolni rájuk - jelentette ki tegnap a KDM, az MPP és a Konzervatív Demokraták Pártja közös sajtótájékoztatóján Ján Čarnogurský, a KDM elnöke. Elmondta, hogy mozgalma interpellálni fogja a parlamentben Vladimír Mečiart, rádiónyilatkozataival kapcsolatban, amelyekkel szerinte Mečiar megszegte a választási törvényt Mečiar a Kassának nyújtható kormányhitel folyósítását attól tette függővé, hogy kire voksolnak majd a választók, ki kerül ki győztesen a helyhatósági választásokból Mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, a városban hetek óta problémák vannak a hó- és a melegviz-szolgáltatással. Az átmeneti kormányhitellel enyhíteni lehetne az áldatlan helyzeten. Miroslava Zemková, a konzervatív demokraták nevében arra figyelmeztetett, hogy Szlovákiában egy város sem független a kormánytól. - Ha a hatalom úgy kívánja, minden önkormányzatot térdre tud kényszeríteni. -A kassaiak arra a jelöltre szavaztak - hangsúlyozta A. Nagy László, az MPP elnöke -, aki az állami hatalomtól való függetlenséget, nemzeti, nemzetiségi, és vallási toleranciát hirdetett. G. A. „JUSSOM EZ K 40 XOMZKKOMi SqKAI SZÍNH4IZ Bugár Béla annak idején 1953ban nem lehetett a Tűzkeresztség című Urbán Ernő-színművet bemutató színészcsapatban. Bár elkezdte a próbákat, az első sikernek csak közvetve lehetett részese, ugyanis behívták katonának. Két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Magyar Területi Színház alapítótagja igazából színpadra állhatott. - Mi volt az első szerepe? - Nagyon-nagyon nehéz volt a kezdés. A két év kiesés abban az időben igen megviselt. Trencsénben voltam katona, s nagyon sokáig csak kicsiny szerepekben vegetáltam. Eltelt két-három év is, mire komolyabb szerepeket osztottak rám. - Mire emlékszik ebből az időszakaszból? - Nagyon silány esztendők voltak. A két év a Faluszínháznál se a fejlődésemet hozta, hiszen nem is volt rá mód, mert alapvető dolgokat kellett megtanulnunk. Ráadásul az új színház sokat is fejlődött, sikeres bemutatók is születtek, mint például Moliére Fösvény-e, vagy Szigligeti A csikós című népszínműve. Ez utóbbit még Trencsénbe is sikerült eljuttatnom, amit ma sem sokan akarnak elhinni! - Sokáig kellett az első sikerre várnia? - Eléggé sokáig. Mérföldkő volt a színészi munkámban Schiller Ármány és szerelem-je, amit Lendvay Ferenc rendezett Két komplett szereposztásban ment a darab, s az egyikben én játszottam Ferdinándot Ez volt a legelső számottevő szerepem. Utána következtek zenés darabok is, majd a komoly drámai szerepek. - Ezekre gondolva milyen érzések, hangulatok, emlékek merülnek lel a múltból? - Nagyon nehéz erre válaszolni. Rendszerint azt nyilatkozzék a nagy kollégák, hogy ha még egyszer születnének is, színésznek állnának Hát én nem ezt mondom. Ha még egyszer születnék, és előre ismerném azokat a viszonyokat, amelyek közepette színészként kellett dolgoznom és élnem, nem lennék színész. Mert a negyvenkét évnyi színészi múltam igen elkeserítő. Nem tudom azt hazudni, amit ilyenkor szokás, hogy öröm a taps, a közönség szeretete. Ez kétségkívül van, de ezentúl igen kevés jutott egyebekből. A rosszból sokkal többször részesültünk. Negyvenkét év alatt nap mint nap meg kellett küzdenem a puszta létfenntartásomért, azért, hogy dolgozhassak, hogy itt lehessek. Mi nem lehettünk élmunkások, akiknek azt mondták: itt a munka, csináld! Ha kaptunk is munkát, hál olyat, amit mások nekünk szántak. Nem válogathattunk szerepek között. Éhbérért dolgoztunk. Vezető színésze voltam a színháznak és ma kétezernégyszáz korona nyugdíjam van. El fogom adni a tizenöt éves Skodámat, mert nem tudok bele benzint venni. Ez az anyagi vonatkozása Az erkölcsi vonatkozását meg ismerjük. Naponkénti küzdés, mert magyar színház voltunk, mert politikai kényszerpályákon járt a színház, mert rossz vezetői voltak. El kellett játszani olyan darabokat, amelyekben csak kínlódni lehetett, nem alakítani, nem látszani. Ha már néha eljátszhattunk egy Ármány és szerelem-hez, vagy más klasszikus drámához akárcsak közelítő drámát is, bizony örültünk neki. - Nem lehetett kiharcolni változást, kikényszeríteni tudatosabb dramaturgiát, repertoárt? - Nem a színészt kérdezték. Van nekem egy nagyon szeretett kolléganőm, Ferenczy Anna, akiről már többször írtak a sajtóban. Az az asszony meghasonlott, s amikor vele színházról beszélek, nem is válaszol. Vegyük csupán az utolsó nagy sikerét, a Nagymamát Ne arról beszéljünk, hogy milyen a darab, milyen volt a rendezés! Anni naponta kapta a virágcsokrokat. Még a legkisebb faluban is. Sajnos ennek ellenére kiábrándult a színházból - És ön? Hiszen most is előadásra készülődik... - Nem szerzem meg azt az örömet senkinek sem Bejárok, mert kijelentettem: engem innen csak bottal vernek ki, mert ez az én színházam, nekem jussom ez a színház Életemmel megváltott jussom. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így. Más dolog, hogy amíg hívnak és hagynak, kénytelen vagyok dolgozni. Ez nem panasz, csupán a tények egymás mellé helyezese. Valójában eltökélten ragaszkodom a munkához és az érte kapott kevéske pénzre szükségem van - Ez a kötődés és kapcsolat nem összetettebb? - A színház mostani vezetése - akikről hiszem, hogy őszinték velem szemben - többször kijelentette, hogy amíg ők vezetnek, addig rád itt szükség van Ez az egyik fele. A másik a helyzetemmel függ össze Kiöregedett kollégáim lényegében nincsenek semmilyen viszonyban a színházzal. Ezért is mondtam azt, hogy én nem hagyom itt rosszban a színházat. Szépen akarok elmenni, mert amíg élek, ez mindig az én színházam lesz. Véres verejtékkel is harcolni fogok érte, és dolgozni addig, amíg a lábamat bírom mozdítani. Nekem ilyen a viszonyom a Komáromi Jókai Színházhoz. - Nem kerül ezért olykor konfliktusba? - Dehogynem, csakhát nem vagyok hajlandó lemondani a szólás jogáról. A magam kis szerepét eljátszom, ezért joggal belebeszélek a dolgok folyásába. Persze otthon már eszembe jut, hogy minek idegesítem magamat. - Szerintem a sok csalódás után sem ment el a kedve a színészettől, pedig a műltban a politikai hazugság is nyomorította a színházat? - Kétségtelenül így van. Ma már nem járok semmilyen politikai gyűlésre, semmilyen mozgalomban nem veszek részt. Több idő jut a munkámra és a magánéletemre. A színház vezetése végzi a dolgát, s ami a legfontosabb: szabadon játszhatunk mindent. Ma már nem csúfolnak bennünket azzal, hogy milyen darabokat játszottunk. Most már nem kell nekünk valahol a szilvafák alatt öltözni, mert a néző eljön Komáromba. Nem kis teljesítmény ez a néző részéről, éppen ezért nem játszhatunk akármit. Most már nem vesznek meg teltházakat a szövetkezetek vagy üzemek Ma mára néző fizet a jegyért, s ezért a színház, a színész ad is - mert adhat - valamit. - Köszönöm a beszélgetést DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM HOGYAN KERÜL CSURKA CSIZMÁJA A LIBERÁLIS INTERNACIONÁLÉ ASZTALÁRA? Nem lepődtem meg, amikor hírül vettem, hogy az Együttélés politikai mozgalom megfigyelői tagságot kért a Liberális Internacionáíéban Liberalizmushoz való közeledésének a folyamata szerintem azon a napon vette kezdetét, amikor annak idején, még a tavalyi választások előtt Csurka Istvánt díszvendégnek meghívták az Együttélésbe. Úgy gondolom, senkinek sem kell külön bemutatni, aki időnként bekapcsolja a budapesti televíziót. Folyamatgyorsítási faktorként is felfoghatjuk szlovákiai látogatását. Puszta jelenléte is sok csehszlovákiai magyarban élesztgetni kezdte a kételyt: talán mégsem az a kisebbségi politizálási stílus a legcélravezetőbb, amelyet meghívói képviselnek. Pedig látogatásuk heteiben még meg sem jelent Csurka István Magyar Fórumban közzétett „elemzése" a csehszlovákiai választások magyar vonatkozású eredményeiről. Ebben az „analízisben" Csurka egy füst alatt nevezte talajtalan pártgilisztának azt a Magyar Polgári Pártot, amelyre minden negyedik szlovákiai magyar választó a voksát adta, és ebben az írásban minősítette először a magyarság árulójának Göncz Árpádot, akinek múltját és jelenét mindannyiunknak kellene ismernünk. Ebben a cikkében parentálta el nálunk is visszhangot keltően a liberalizmust. Csurka díszvendégeskedése idején még az MDF akkori alelnökének István király-napi politikai pamfletje sem jelent meg. De már puszta jelenléte és híre elegendő volt ahhoz, hogy megmozduljon itt valami. Kérdéseket tett fel a szlovákiai magyar. így: miért éppen ezzel a szélsőségessel együttműködve akar bennünket boldogabbá tenni Duray Miklós? Csurpa „pártgilisztás" cikkének megjelenése után már a szó szoros értelmében megsokasodtak a magyarokban a kérdések. Hát még azt követően, hogy az István király-napi politikai szennydolgozat is megjelent! Pedig a két iromány legfeljebb csak néhány száz példányban jutott el Dél-Szlovákiába. De ami eljutott, azt kézröl-kézre adták, sokszorosították és igen sokan igy tették fel a kérdést: Csurka akar bennünket felszabadítani? Nem kérünk belőle. Ilyen felszabadítóban egyszer, 1938-ban már volt részünk. Katalizátorként hatottak Dél-Szlovákiában is Csurka megnyilvánulásai. Gyanakodni kezdtek az emberek, hogy vajon mi következhet számunkra abból, ha Csurkától ihletve folyik itt a szlovákiai magyar politizálás Annak a 79-80 ezer szavazónak, aki a Magyar Polgári Pártra adta le voksát, imponált, hogy a szlovákiai liberálisok nem a nézetek kiélezésére törekednek, hanem az egymás mellett élésre. Véleményükkel összecsengett, hogy az MPP liberalizmusa azt jelenti, ez a párt együtt kíván működni a demokratikus szlovákokkal. Június óta egyre markánsabb jelei tapasztalhatók annak, hogy az Együttélésben is szót kérnek azok, akiknek - vagy egyszerűen politikai ízlésükből következően, vagy társadalmi helyzetük miatt - nem felel meg a Csurka politikai gondolkodásának nyomait is magán viselő nemzeti politizálási stílus. Akik ezt a mozgalom vezetői közül még nem vették volna észre, azoknak ajánlom, utazzanak el Pozsonyból Komáromba. A Csallóköz e városában a liberális eszmekör iránti vonzalom a szó szoros értelmében feszegeti az Együttélés szervezetének abroncsait A polgári értékek iránti érdeklődés - különösen a vállalkozók körében - annyira egyértelmű, hogy a jelenség fölött már nem hunyhattak szemet a pozsonyi központban. E vonzalom azt jelenti, hogy az emberek elégedetlenek a politikai tevékenység egyoldalúságával A komáromi, a dunaszerdahelyi, a rozsnyói és a királyhelmeci magyar nemcsak magyar, hanem vállalkozó is, munkavállaló is, és adott esetben mondjuk munkanélküli, aki mind tisztában van vele, hogy a gazdasági válságból csak egyetlen kivezető út van: a polgárosodás. Ennek pedig egyik legadekváltabb politikai megjelenési formája: a liberalizmus. Számomra nem meglepő, hogy az Együttélés is tagjává kíván válni a Liberális Internacionálénak Ugyanis elképzelhetetlen, hogy a mozgalom vezetőinek legalább egy része eleresztette a füle mellett a polgári értékek meghonosításáért kiáltó hangokat. Tavaly tavasszal a diszvendégség után Csurka csizmája talán ott maradt az Együttélés pártirodájában? Netán most a Liberális Internacionálé asztala alatt illatozik? Mindenkinek be kell látnia, hogy egyszerre nem lehet valaki Csurka-hívő is, meg liberális is. TÓTH MIHÁLY