Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-20 / 15. szám, szerda

v HIREK - VELEMENYEK . ÚJSZÓä 1993. JANUÁR 20. ELTŰNNEK A DUL0-, PATAK- ÉS MEZŐNEVEK KÜLFÖLDI SZEMMEL A MAGYAR KISEBBSÉG HELYZETÉRŐL December 5-én és 6-án Szlováki­ában járt az Európai Népcsoportok Föderalisztikus Uniójának (FUEV) háromtagú küldöttsége, hogy a hely­színen ismerkedjen a magyar nem­zetiség helyzetével. A delegáció megállapította, hogy az 1989/90-es fordulat után.nem javult a kisebbség helyzete Szlovákiában. Szlovákia ugyan igyekszik fenntartani a jogál­lamiság látszatát, de ezzel egyidő­ben egyre keményebb elnyomó nemzetiségi politikát folytat amely elsősorban a legnagyobb népcso­port, a magyarság ellen irányul. Az útról szóló jelentésükben töb­bek között megállapítják, hogy 1992 óta az állami útkarbantartó vállalatok megkezdték a magyar helységnév­táblák eltávolítását. Készül az új kar­tográfia: az itt-ott még meglévő ma­gyar dűlő- patak-, mezőnevek stb. sorra tűnnek el az új térképről. No­vember vége óta a magyar szülők nem anyakönyvezhetik gyermekei­ket magyar nyelven. A Szlovákiában élő magyar népcsoportok számára az állami televízió havonta három­szor jelentkező 30 perces magyar nyelvű műsort sugároz, de ebben a rövidke magyar televíziós adásban csak szlovák helységneveket lehet használni. A reprivatizálással kapcsolatban leszögezik, hogy az 1991. június 24­én jóváhagyott szlovák törvény álta­lában lehetővé teszi maximum 150 hektár szántóföld és 100 hektár más mezőgazdasági föld (legelő, mező stb.) visszaadását, a magyarajkú szlovák állampolgároknak azonban legfeljebb csak 50 hektár járhat. A reprivatizációs törvény ugyanis csak a kommunista uralom alatt (1948-tól) eszközölt elkobzásokra vonatkozik, a magyar népcsoportot azonban elsősorban az 1945-1948 közötti konfiskációk sújtották, és a kassai kormányprogramot az új kormányok egyszerűen nem helyez­ték hatályon kívül. A magyar alapiskolákban a szlo­vákot, mint második nyelvet termé­szetesen már az első osztálytól ta­nítják, ám a szlovák alapiskolákban nem tanítják a magyar nyelvet mint második nyelvet, még ott sem, ahol nagy többségben laknak a magya­rok Néhány állami magyar középis­kola is van, de főiskola nincs. A ma­gyar magániskolák az államtól leg­feljebb a szlovák magániskoláknak juttatott anyagi támogatás 15-20 százalékát kapják. A magyar egyhá­zak csak adományokból élnek Ke­vés kivétellel alig van lehetőségük új magyar papok nevelésére, és így a magyarul is tudó papság létszáma rohamosan csökken A magyar egy­házaknak az állam mégcsak nem is ígér gazdasági segítséget, és koráb­bi tulajdonukat sem kaphatják visz­sza, mivelhogy őket is az 1945-1948 közötti időszakban sem­mizték ki. A jelentés foglalkozik Bős kérdé­sével is, külön rámutatva a vízi erő­mű veszélyességére. - ú ­BILL CLINTON SZAMARA MA VAN A NAGY NAP Egy nappal ünnepélyes beiktatá­sa előtt Bili Clinton megválasztott amerikai elnök az unió egyes álla­mainak kormányzóival ebédelt a Kongresszusi Könyvtárban. Hét­főn épp itt találkozott olyan amerikai­akkal, akik az AIDS, a munkanélküli­ség, a bűnözés vagy a kábítószer áldozataivá, rabjaivá váltak. ,,Tu­dom, hogy elnökségem idején elkö­vetek majd egypár hibát, de ez még mindig jobb, mintha semmit sem csinálnék. Önökre mindig emlékezni fogok" - mondotta Clinton, tanúbi­zonyságot téve emberiességéről. A Folger Könyvtárban megtartott találkozón résztvevő férfiak, nők és gyerekek csoportját Clinton tanács­adói poetikusan a „remény arcai­nak" (Faces of hope) nevezték. Az elnök felesége, Hillary ehhez találó­an hozzáfűzte: ,,A remény nem csu­pán egy szó, vagy Bili szülővárosá­nak neve, hanem lelki állapot is". Clinton délután a washingtoni Kennedy Központban találkozott az amerikai gyerekek és fiatalok képvi­selőivel. Tegnapi programját a Capi­tal Centre-ben megtartott szórakoz­tató gálaest zárta SZOMALIA INDULNAK HAZA AZ AMERIKAIAK Tegnapra a Trans Air amerikai légitársaság két gépén Mogadishuból hazarepült a kaliforniai támaszpontjára az amerikai haditengerészek első, 612 fős csoportja Ma újabb, több mint ezer fős különítmény indul a tengeren­túlra. Az amerikai katonákat 900 ausztrál váltotta fel, akik tegnap már meg is érkeztek Szomáliába. A távozó amerikai egységeket december 21-én küldték ki az afrikai országba, hogy ott szavatolják az élelmiszer- és gyógyszerküldemények védelmét, illetve szétosztását. Az ENSZ szomáliai ügyekben illetékes megbízottja, Eszmat Kittani szerint új BT-határozatot kell elfogadni annak érdekében, hogy az ENSZ átvehesse az amerikai stafétát Szomáliában. A diplomata sajtóértekezletén jelezte, hogy az ENSZ főtitkára már intenzív tárgyalásokat folytat erről a kérdésről az amerikai féllel. INTERJÚ MARKÓ BÉLÁVAL, AZ RMDSZ ÚJ ELNÖKÉVEL A DEMOKRATIZÁLÁS KÖZÖS ROMÁN-MAGYAR CÉL A Magyar Hírlap tegnap közölt interjút Markó Bélával, az RMDSZ új elnökével. Ebből a beszélgetésből közöljük azt a részt, amely a románság és a magyar kisebbség viszonyával foglalkozik. • Kire, milyen erőkre számíthat Romániában a magyarság? Ho­gyan látja az RMDSZ és a román politikai pártok viszonyának jövő­beni alakulását? - Tagadhatatlan, hogy a román nacionalizmus, ahogy eddig is tette, mindenképpen megpróbálja majd megbontani az RMDSZ és a románi­ai demokratikus erők között létrejött koalíciós viszonyt. Afelől sincs két­ségem, hogy éles vitáink lesznek demokratikus ellenzéki partnereink­kel is, akikkel sok mindenben nem értünk még egyet, különösképpen a nemzetiségi kérdések tekinteté­ben. Közös véleményen vagyunk azonban a demokratizálódás, a jog­állam kiépítésének szükségessége tekintetében, az ezzel kapcsolatos elképzeléseinket illetően, és pilla­natnyilag ez a legnagyobb kohéziós erő közöttünk. Ilyen szempontból igen jelentősnek tarlom azt a tényt, hogy romániai partnerpint ily 97ér> számban megjelentek kongresszu­sunkon, hiszen ez egyértelműen azt bizonyítja, az együttműködés erős igénye él bennük, ahogyan mi is parancsoló szükségszerűségnek tartjuk ezt. • Bizonyos román körök fen­nen hangoztatják azta más korsza­kokból jól ismert állítást, misze­rint Romániában nem léteznek nemzetiségi ellentétek. Egyetért-e ezzel a gondolattal? - Nem. Romániában igenis van­nak feszültségek a nemzetiségek között. Az igaz, hogy ezek mester­ségesen gerjesztettek, de megjele­nésük ténye önmagé :>an jelzi, létez­nek a kiváltásukat lehetővé tevő fel­tételek. Ezért a nemzetiségiproblé­ma nem nevezhető megoldottnak. Vagyis a kisebbségnek és a több­ségnek is foglalkoznia kell vele, ép­pen az ország, a társadalom, a de­mokratizálódás érdekében. BAUER GYOZO NYILATKOZIK AZ RMDSZ KONGRESSZUSÁRÓL BAUER GYÖZÓ, a Csemadok elnöke az elmúlt hét végén részt vett Brassóban az RMDSZ III. kongresszusán. A lapunknak adott interjűjában értékeli, elemzi a romániai magyarság csúcsszer­vének említett fórumán történ­teket. €> Miben különbözött a mostani kongresszus a korábbiaktól, illet­ve volt-e, amiben hasonlított rájuk? - Korábban részt vettem a ma­rosvásárhelyi kongresszuson, és azon sokkal hevesebbek voltak az érzelmi kitörések. Itt Brassóban cél­ravezetőbb volt a vita, volt egy olyan érzésem, hogy a kompromisszum­keresésnek nagy próbatétele volt ez a kongresszus. Véleményem szerint az RMDSZ-nek sikerült egyértelmű­en meghatároznia a célokat, most már az elérésükhöz vezető utat kell kitűzni. Ez lesz az új elnökség fela­data. • A kongresszuson, a vitában és az elfogadott dokumentumban is nagy teret kapott a különböző szintű és típusú autonómia kérdé­se. Hogyan vetődött fel ez a téma a tanácskozáson? - Világossá vált, hogy kétféle auto­nómiáról van szó, egy közösségi­ről és egy személyiről, amire a ro­mániai magyarságnak szüksége van. A közösségi autonómiának ar­ról a tételéről volt inkább vita, hogy ezt területi vagy regionális autonó­miának nevezzék-e. Továbbá az is vita tárgyát képezte, hogy a szemé­lyi autonómiának milyen jelentősége van a szórványmagyarság számára Nem vetették el az autonómia kér­dését, hanem azt pontosan megha­tározták. Elfogadtak egy olyan tételt, hogy a kiindulópontot az autonómia kérdésében a kolozsvári nyilatkozat jelenti, amely egyértelműen dekla­rálta a területi önrendelkezés jogát, szükségességét. • A kongresszuson nagy számban képviseltette magát a román ellenzék. Ők hogyan fo­gadták azt a tényt, hogy a jóváha­gyott dokumentum az eddigi ro­mán gyakorlattól eltérően „nem­zeti kisebbségként" definiálta az ottani magyarságot? - Aránylag hosszú vita folyt arról, hogy minek is nevezze magát a Ro­mániában élő magyar kisebbség. Végül is az elfogadott RMDSZ-prog­ram a nemzeti kisebbség fogalmát használja. Az emellett szóló döntő érv az volt, hogy ha a vonatkozó nemzetközi dokumentumokat akar­ják alkalmazni a romániai helyzetre, akkor nem szabad elnevezési kü­lönbségeknek mutatkozniuk a romá­niai és a nemzetközi emberjogi do­kumentumok szóhasználata között. Én személy szerint azt tapasztaltam, hogy a román ellenzékiek ezt pozitív jelként fogadták és ami meglepő volt: a romániai ellenzék egyes kép­viselői a regionális önrendelkezésre is pozitívan reagáltak. • Milyen üzenete lehet az RMDSZ kongresszusának a szlo­vákiai magyarság számára? - A brassói tanácskozás legfőbb üzenete az, hogy különböző elkép­zelések igenis megvalósíthatók, és megtalálható közöttük a konszen­zus A következő nagyon nagy üze­nete az, hogy tudnunk kell, egy bizo­nyos idő szükséges ahhoz, hogy a politikai ellenzék is képes legyen felfogni: egyszerűen nem lehet meg­próbálni elszigetelni a nemzeti ki­sebbséget. (p. vonyik) O roszul azt a jelenséget, amelyet mi pálfor­dulásnak nevezünk, úgy határozzák meg, mint a határkövek áthelyezését. Az adott esetben ez még találóbb is, mivelhogy lényegében akkor kezdődött, amikor széthullott a Szovjetunió, a ko­rábbi szimbolikus, teljes mértékben átjárható ha­tárokat a tagköztársaságok között immár vastag vonallal kezdték jelölni a politikai térképeken - és kezdték sorra megkérdőjelezni. De ez egy másik téma. Ami az utóbbi hetekben a regionális konf­liktusoknál is szembetűnőbb, az Oroszország esetében a külpolitikai bizonytalanság, amelynek belpolitikai gyökerei vannak. Jelcinnek már tapasztalnia kellett: amilyen egyszerű volt az augusztusi puccs nyomán betil­tani a kommunista pártot, olyan nehéz a küzde­lem azokkal az erőkkel, melyeket egyrészt ez a párt tömörített, másrészt ezekkel az erőkkel szövetkeztek, bár távoliak tőlük Marx és Lenin eszméi. Ami egyesíti ezt a különös társaságot, az a nagy-orosz nacionalizmus, melynek eszméit neobolsevista módszerekkel akarják megvalósí­tani. Látni kell azonban, hogy a bolsevik színeze­tű módszerektől Jelcin kormányai sem idegen­kednek. Igaz, a Gajdar-kabinetre kevésbé voltak jellemzőek, mint az új, Csernomirgyin vezette kormányra. Az összes parlamenti erő számára elfogadható, tehát eleve gyanús miniszterelnök máris visszakozni volt kénytelen: visszavonta karácsonyi ajándékba adott árszabályozó intéz­kedéseit, mivel felismerte, amit a reformerek kezdettől fogva tudtak: egy ilyen lépés csak ronthat az ellátási helyzeten, amely már eddig is a rossznál rosszabb volt. Ez a belpolitikai háttér nyomja rá bélyegét Oroszország külpolitikai botladozásaira, visszalé­péseire. Itt van mindjárt a START II szerződés, melyet kemény orosz-amerikai egyezkedés elő­zött meg, de máris nyilvánvaló: ratifikálása - leg­ATRAK0TT HATÁRKÖVEK alábbis Oroszországban - még ennél is nehe­zebb lesz. Mihail Kolesznyikov vezérezredes, vezérkari főnök a múlt héten közölte: mivel meg kell válniuk a nukleáris erő gerincét képező 308 hatalmas SS-18-as rakétától, növelik az atomerő „tengeri komponensének" súlyát, vagyis első­sorban tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakétákat állítanak hadrendbe. Csakhogy ami majd a jövőben lesz, aligha nyugtatja meg azo­kat, akik ma kifogásolják az ország védelmének gyengítését. Az azonban biztos: Washington ezt a bejelentést nem vette jó néven. Továbbá itt van Bosznia kérdése. Ahogy növe­kednek Európában az aggodalmak, ahogy kemé­nyedik a szerbekkel szembeni magatartás, úgy erősödnek Oroszországban a dühös indulatok, keserűség önti el a szláv szíveket. Már azt sem nagyon tudják elviselni, hogy Moszkva is küldött katonákat a volt Jugoszláviába, az ENSZ-erők kötelékében. A hírek szerint - komoly bizonyíté­kok nincsenek erre - már most is harcolnak orosz önkéntesek Boszniában a szerbek oldalán. Válo­gatott legények: algán veteránok. Ha azonban mégis nemzetközi katonai beavatkozásra kerülne sor, akkor önkéntesek tömegei indulnának hadba - ehhez nem férhet kétség. I rak esetében hasonló a helyzet: az egész világgal packázó bagdadi diktátor számíthat az orosz konzervatívokra, akik már az elmúlt év végén Moszkvába érkező Bush elnököt is Irakot éltető, az amerikai politikát elítélő transzparan­sekkel fogadták. A parlamentben elérték, hogy hazahívják az Öbölből a két orosz hadihajót. Most a Biztonsági Tanácsban akarják pellengérre állítani az amerikaiakat ós nyugati szövetsége­seit, vagyis a BT egyik állandó tagja felelősségre vonná a másik hármat, titkon számítva az ötödik tag, Kína szimpátiáira. Akárhonnan is nézzük, ez már egy egészen más külpolitika, mint amilyet Gorbacsov kezdett és Jelcin folytatott. Az orosz konzervatívok ebben is neobolsevisták: először mindent le akarnak rombolni, hogy utána valami egészen újat építsenek. Mintha nem tanultak volna a múltból: hetven év után az ország még mindig csak a romeltakarításnál tart. GÖRFÖL ZSUZSA FAUX PAS Január elseje. Csehszlovákia ket­tészakadása óta Franciaországban talán a Le Monde című lap foglalko­zik a legtöbbet a két utódállam sor­sával. Jósolgatja a szétválasztott csehek és szlovákok gazdasági, szociális és politikai jövőjét, látható­an nagyobb esélyeket adva Prágá­nak. Mostanság, Roland Dumas kül­ügyminiszter múlt heti látogatásával összefüggésben mégis nagyobb fi­gyelmet szentel Pozsonynak A lap kiküldött tudósítója amellett, hogy nagy vonalakban feltérképezi Szlo­vákiát - amely Csehországgal ellen­tétben a ..nulláról indul", s ezért óhajtja a kapcsolatokat Nyugat­Európával - figyelmeztet rá: a po­zsonyi kormány berkeiben van még mit tanulni diplomáciából is. Majd elmondja, hogy miután Monsieur Dumas-t Pozsonyban fogadta part­nere, Milan Kňažko, „hosszú, baráti és gyümölcsöző megbeszéléseket folytatott Vladimír Mečiar miniszter­elnökkel". Bizalmas megbeszélése­ket, a szó szoros értelemben. Mon­sieur Mečiar titkársága főnökének, a félelmetes Madame Nagyovának ugyanis a diplomáciai szokásoktói eltérően joga volt kitessékelni a szo­bából a francia küldöttséget, beleért­ve Franciaország nagykövetét is - jegyzi meg, mintegy mellékesen a Le Monde munkatársa. Feledve e kisebb, ám kellemetlen faux pas-t, a magyar kisebbség helyzetével foglalkozik a továbbiak­ban, megállapítva: a Szlovákiában élő magyarok helyzete nem tűnik annyira ellentmondásosnak, mint Romániában, a szlovák kormányzat felajánlotta azt a luxust, hogy meg­hívja az Európa Tanács misszióját s a budapesti képviselőket, végez­zenek ellenőrzést a helyszínen - zárja tudósítását a francia újság­író. (ug) BŐSRŐL BRÜSSZELBEN Brüsszelben tegnap folytatódtak a há­romoldalú tárgyalások Bősről. Ezeken először vett részt a független Szlovákia küldöttsége. A magyar delegációt Marto­nyi János külügyi államtitkár vezeti. Az Európai Közösségek képviselőinek rész­vételével folyó megbeszéléseken két fő napirendi pont szerepelt: az ideiglenes vízgazdálkodási rendszer kialakítása és a Hágai Nemzetközi Bíróság elé kerülő közös beadvány megfogalmazása. (MTV-teletext) MIATTUNK AMERIKAI AGGODALMAK, POZSONYI CÁFOLAT A New York-i székhelyű Magyar Em­berjogi Alapítvány levelet intézett több mint száz ország kormányához, valamint több emberjogi szervezethez, amelyben szorgalmazza: nevezzenek ki különmeg­bízottat annak ellenőrzésére, tiszteletben tartja-e Szlovákia az ENSZ Alapokmá­nyába foglalt emberjogi elveket. A levél felhívja a figyelmet arra, hogy Szlovákiá­ban megsértik a kisebbségek emberi jo­gait. Kéri az ENSZ-tagországokat, fejez­zék ki emiatt aggodalmukat s egyben szorgalmazzák: Szlovákia garantálja az emberi jogok és a kisebbségek jogainak védelmét. A levél javasolja, az országok ehhez a feltételhez kössék az új államok­kal esedékes gazdasági és politikai meg­állapodások aláírását. A levélhez Hámos László, az alapít­vány elnöke részletes információt csatolt a szlovákiai 650-ezres magyar kisebbség helyzetéről. Ebben megállapítja, a kom­munisták negyven éven át azon voltak, hogy erőszakkal asszimmilálják a magya­rokat és a más kisebbségieket, a jelenlegi miniszterelnök, Vladimír Mečiar és neo­kommunista kormánya pedig áldozati bá­rányoknak haszálja a kisebbségeket, hogy ezzel elterelje a figyelmet az ország politikai és gazdasági problémáiról. Ján Lišuch, a szlovák külügyminiszté­rium államtitkára tegnap a sajtóirodának adott nyilatkozatában igaztalanoknak mi­nősítette a Szlovákia címére elhangzott vádakat, s úgy minősítette azokat, mint Szlovákia helyzetének és nemzetközi presztízsének aláásására irányuló töre­kvést, éppen azon a napon, amikor az ország az ENSZ telies jogú tagjává vált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom