Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-20 / 15. szám, szerda

1993. JANUÁR 20. MOZAIK 4 NAHÁT! ŐFELSÉGE MAJD SEGÍT Most már igazán fellélegezhet a szlovák kormány. Félvállról veheti a válságos gazdasági helyzetet, az új adórendszer okozta szociális feszültségre is rálegyinthet. Újabb mecénása akadt ugyanis az önálló szlovák államnak. Nem Kanadába vagy az USA-ba szakadt szlovák multimilliomos. Sokkal fontosabb személyiség - egy király! Pontosabban, jövendő király, mert a napokban kell, hogy annak rendje-módja szerint megkoronázzák. Az uralkodói korona elkészítéséhez két kiló tizennégy karátos aranyat használnak fel. Ékes bizonyíték: nem akármilyen királyról van szó! Igaz, (jövendő) őfelsége nem külföldi, csupán gömöri. Előnye viszont, hogy ismeri az államnyelvet is, ami egyszerűbbé teszi majd a diplomáciai kapcsolatokat. Egy bökkenő azonban mégiscsak van! A hamarosan megkoronázandó király alattvalóit, temperamentumáról híres népét könnyű felismerni. Annál nehezebb azonban királyságának határait megvonni. Ez az uralkodó ugyanis Szlovákiában (közelebbi helységnevet biztonsági okokra való tekintettel nem közöltek) trónol majd. I. Ján Farkašnak hívják, s a romák királya (lesz)! Sajtónyilatkozatában a jövendő király Mečiar tudtára adta, hogy legjobb lesz, ha királyságát késedelem nélkül elismeri. - Ennek fejében mi, I. Ján Farkas diplomáciai kapcsolatot létesítünk a független, önálló, szabad, szuverén Szlovák Köztársasággal és latba vetve őfelségi tekintélyünket, a világ egyéb fejlett királyságaitól pénzbeli támogatást garantálunk számára - mondta. A jövendő uralkodó, becslése szerint, akár 200 millió csehszlovák koronát is képes lesz rövid időn belül előteremteni. S ezek után merje valaki állítani, hogy a szlovák önállósulásnak nincs pozitív (kül)földi visszhangja. Azt hiszem, most már a Mečiar kabinet is megérti: ha nyugdíjba nem is, de két hét szabadságra nyugodtan elmehet. Addig őfelsége biztosítja a Kánaánt. (zsár) KÖZLEMÉNYEK A Magyar Polgári Párt Központi Irodája ingyenes gazdasági telefonszolgálatot létesít az 1993. január 1-jén bevezetett új adózási, biztosítási és könyvelési rendszerekről. A szolgáltatást 1993. január 25-étöl lehet hívni, minden hétfőn 16.30 és 18.30 óra között a 07/497-684-es telefonszámon. Molnár Rozália mérnök és Tóth János mérnök, adó- és pénzügyi szakemberek válaszolnak majd kérdéseinkre, xxx A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ gyermekrajzpályázatot hirdet „Magyarország gyermekszemmel" címmel. A pályázaton minden alapiskolás részt vehet. A beküldött rajzok hátlapján, kérjük, tüntessék fel az iskola pontos címét, a beküldő tanuló nevét és életkorát. A pályázati rajzokat szíveskedjenek 1993. április 30-áig az alábbi címre beküldeni: Magyar Kulturális Központ, Somolického 1/a, 81105 Bratislava. A legjobb rajzok alkotói jutalomban részesülnek és alkotásaik kiállításra kerülnek a PoMKK házában. A GYAPOT MÉG FÜSTÖL (Folytatás az 1. oldalról) szédos épületekre, igy a tüzet tulajdonképpen már lokalizáltuk is." Megkönnyebbültem A fiatal igazgató két öklével szaporán dörzsöli a szemét, gyakran teszi ezt, mert a füst még most is irritálja. Csütörtöktől vasárnapig éjjel-nappal bent volt a gyárban, a legtöbb időt természetesen a porrá váló raktár mellett töltötte. Közben a gyár termelt - egy napot és egy részleget kivéve. Ott is csak azért nem lehetett dolgozni, mert mindent ellepett a füst és a korom. - A kár tetemes, a gyapot értéke harmincmillió korona volt, az épületé öt-hat millió. Van a gyáron kívül még egy raktárunk, most onnan szállítjuk a feldolgozandó nyersanyagot - mondja Horňák igazgató. - Készletünk körülbelül egy hónapra elegendő, de már tárgyaltunk szállítóinkkal; készségesen segítségünkre siettek, úgyhogy, remélem, nem lesz kiesésünk. Manapság elég bonyolult a termelés és az értékesítés, nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármely partnerünket elveszítsük, igy is 1989-hez képest 30 százalékkal kisebb a termelésünk, leginkább azért, mert a volt Szovjetunió utódállamai már nem vásárolnak, illetve nagyon keveset vásárolnak tőlünk. Három évvel ezelőtt 35 millió méter anyagot gyártottunk, a múlt évben csak 28 milliót. Szerencsére többi üzleti partnerünk megmaradt, negyven országba exportálunk, a legtöbbet Magyarországra. Eddig anyagainkból rengeteget szállítottunk Csehországba, ott varrták meg, aztán a Szovjetunióba szállították. Nem tudom, hogy lesz ezután, de azt már látom, hoc• • sok csehországi magánvállalkozó, aki az elmúlt három évben nálunk vásárolt, el-elmaradozik. Más piacok után kell majd néznünk. . - Hány alkalmazottjuk van? - 1989-ben 2500-an voltunk, mára az állomány 1850-re csökkent, és még vagy száz embert el kell majd bocsátanunk. Sokuknak felajánlottuk az átképzést, de kevesen vállalták. Sajnos, a legtöbben még szocialista módon gondolkodnak: keveset dolgozni, sokat keresni, jól élni. Ma már ez így nem megy. Igaz, nincs motivációjuk, hiszen az átlagbérük csak háromezer korona, ami nem sok, főként ha három műszakban dolgoznak. Többet nem tudunk fizetni, mert nincs pénzünk. Rengetegbe kerül a gyár üzemeltetése, ezért arra gondoltunk, hogy négy önálló részlegre osztunk - ki-ki úgy gazdálkodik majd, ahogy tud és bizonyos részt privatizálnánk is. - Ha valaki be akarja járni a gyárat, több mint három kilométert kell megtennie - ezt már Alexander Začka mérnöktől, az igazgató helyettesétől tudjuk meg, aki arra vállalkozott, hogy elvezet bennünket a még mindig füstölgő raktárhoz. Magáénak érzi a gyárat, mint mondja, el sem tudja képzelni, hogy más munkát végezzen. Léván született, Rózsahegyen végezte el a textilipari szakközépiskolát, majd Liberecben a főiskolát. Mindeddig csak egyetlen munkahelye volt, a mai Levitex. A felesége is itt dolgozik, tervezőként. A szövötermekben akkora a zaj, hogy az ember a saját szavát sem érti. Csodálom az asszonyokat, akik naponta nyolc órán keresztül a gépek körül nyüzsögnek. A falon nagy tábla. „Egy fonalszakadás 2 koronába kerül." Aztán még néhány tábla, mind figyelmeztető, milyen hiba milyen kárral jár. Végre kiérünk a udvarra. - Csütörtökön Késmárkon voltam szolgálati úton. Mire hazaértem, már várt rám az autó. A gépkocsivezetőtől tudtam meg, hogy tűz van. Elfogott a szorongás, féltem, hogy odaveszhetnek azok a gépek, amelyeket én vásároltam Európa-szerte. Mintha a gyerekeim lennének veszélyben, olyan érzésem volt. A volt raktárt kerítés futja körül. Belépni tilos. Dolgozik a tűz okát kereső bizottság, a tűzoltók vigyázzák a füstölgő gyapotot, időnként oltják is a még fel-fellobbanó lángot. Közben hatalmas teherautókon a gyáron kívülre szállítják a szénné égett gerendákat, vaskonstrukciókat meg a már ártalmatlanná tett fekete, víztől lucskos gyapotbálákat. Mindenki pontosan tudja, mit kell tennie, és szaporán cselekszik is. - A szerencsétlenségben nagy szerencsénk volt - mondja Zaőka mérnök. - Tisztaság és rend volt a raktárban, a bálák, közti előirt távolságot betartották, s a tűzfal és az első lerakat között hat méter távolság volt. És szerencse, hogy a tüzet idejében észrevették. - Ki vette észre? -Az úgy volt, hogy egy lévai tűzoltó a barátjához igyekezett az egyik részlegre, valami sürgős ügyben - ezt már Rudolf Halgos telepőrtől tudjuk meg. - Ö vette észre, hogy a raktárból, mely akkor zárva volt, és senki sem tartózkodott benne, füst szivárog ki. Figyelmeztette erre a barátját; az azonnal telefonált a portára és a gyár tűzoltóinak. - Az emberek a hír hallatán nem ijedtek meg, nem futottak el? - Ellenkezőleg - mondja Alexander Zaőka -. még azok is a gyárban maradtak, akik különben hazamehettek volna, sőt a hír hallatán a városból is sokan jöttek, gondolván, hátha szükség lesz a segítségükre Tudja, alkalmazottaink a gyárat valóban a magukénak érzik .. Ezt a munkát csak szeretni lehet .. OZORAI KATALIN AZ ÚJ SZÓ KELETEN IS CÉLBA ÉRT Hétfőre virradóan lapunk történetében először fordult elő, hogy az Új Szóból nyolcezer példányt Kassán nyomtattak. A sűrű köd miatt hétfőn reggelre Pozsonyból ezúttal sem érkeztek meg az újságok a Hernádparti városba, mert a postagép nem landolhatott. De vajon a szándékunknak megfelelően az Uj Szó eljutott-e Kassáról minden keletszlovákiai olvasónkhoz? MÁRTHA ZSUZSANNA, a Postai Hírlapterjesztő Szolgálat ágcsernöi alkalmazottja: - A sűrű köd ellenére ma reggel hat órára megérkezett Ágcsernöbe az Új Szó. A Pozsonyban nyomtatott lapok csak délután négy óra körül jönnek meg, ha itt lesznek egyáltalán. Az Új Szó szerkesztősége megítélésem szerint okosan cselekedett, hogy Kassán is nyomtatni kezdte a lapot. Mi ma reggel 115 Új Szót kaptunk, s ebből kilenc óra körül már csak alig harminc várt eladásra. Ehhez még azt is hozzá kell tennem, hogy eddig csak 85 Új Szót kaptunk. JABRIK MARIKA, Pólyán: - Régi előfizetői vagyunk az Új Szónak, olvassa az egész család, örülünk, hogy most már Kassán is nyomni kezdték a lapot, mert bizony eddig gyakran előfordult, hogy napokig újság nélkül maradtunk, s egyszerre kaptunk kézhez 2-3 napi Új Szót. Különben falunkba a leleszi postáról hozzák az újságokat. Oda a postakocsi kilenc óra tájt érkezik. A küldeményeket persze még osztályozni kell, úgyhogy hozzánk tizenkét óra körül érkezik meg a postás. Jó tudni, hogy most már minden délben olvashatjuk az Új Szót, persze nem tagadom: annak még jobban örülnénk, ha akadnának olyan magánvállalkozók, akik megpróbálnának a PNS-el konkurálni, és már reggel eljuttatnák az újságokat az olvasókhoz. SOLDOS BÉLA, rozsnyói nyugdíjas: - Ne vegyék szembedicsérésnek, de tényleg nem tudok semmi rosszat mondani az Új Szóra. Ez valóban független lap, tárgyilagosan tájékoztat mind a belpolitikai, mind a külpolitikai eseményekről, s mivel nekünk, szlovákiai magyaroknak íródik, érthetően legtöbbet a mi problémáinkkal fogalkozik. Tavaly még munkaviszonyban voltam, ingáztam minden nap. Tornaijára menet reggel a rozsnyói autóbusz-pályaudvaron szoktam megvenni a lapokat. Őszintén mondom: ha a köd miatt nem jött meg az Új Szó, mindig valami csalódottságérzés futott át rajtam, úgy éreztem, mintha megloptak volna. Tudtam, hogy most már végre Kassán is nyomni kezdik az Új Szót, ezért hétfőn reggel a köd ellenére kimentem a Varga-dombra, hogy a kioszkban megnézzem: tényleg jött-e Új Szó. Volt - és nekem ezért jól kezdődött a napom. -szák KOMÁROMI NYILATKOZAT VESZÉLYBEN AZ ALAKULGATÓ DEMOKRÁCIA Az Együttélés Politikai Mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom komáromi városi szervezete, valamint a Magyar Polgári Párt komáromi városi csoportja 1993. január 18-án közös nyilatkozatot adott ki. A dokumentumban egyebek között ez áll: „A legutóbbi parlamenti választások óta eltelt időszakban számtalan parlamenti döntés, illetve kormányintézkedés utal arra, hogy immár nem a demokrácia kiszélesítése, hanem az ellenzéki pártok közéletből történő kiszorítása, a kritikus hangok elfojtása a cél. Az elburjánzó állami bürokrácia már-már az alakulgató demokrácia létét veszélyezteti. A legutóbbi időszak kormányintézkedései sok vonatkozásban az 1969-70-ben lezajlott "konszolidációt" idézik. A kis- ós középvállalkozókra rótt aránytalanul magas adó, valamint a beteg- és társadalombiztosítási terhek következtében fenyeget a gazdaságilag erősödő réteg eltűnése, várható a munkanélküliség növekedése. A kormány néhány óvatos próbálkozás után gátlástalanul folytatja a vállalkozók elszigetelésének, anyagi ellehetetlenítésének populista intézkedésekkel tarkított politikáját." A nyilatkozat aláírói ezért javasolják minden polgári, vállalkozói, politikai szervezetnek, hogy „a demokrácia megvédése céljából lépjen fel kezdemónyezően. Elutasítunk minden olyan gazdasági és politikai intézkedést, mely nem az európai típusú polgári demokratikus társadalom megteremtéséhez vezet" - fejeződik be a dokumentum. AHOGY ÉN LÁTO

M KI LESZ A KIRÁLYCSINÁLÓ? Folyik az elnökválasztás előkészítése. Szlovákiában is, Csehországban is. Az állampolgár pedig tépelődik a nagy bizonytalanságban. Joggal tart attól, hogy az önálló állami lét első hónapjában olyan tragikomikus eseménysorozat veszi kezdetét a parlamentben, amilyen Csehszlovákia fennállásának utolsó hónapjaiban éppen az államfóválasztás körül már bekövetkezett, és amely alaposan megtépázta jóhírünket a világban. Egyelőre csak annyit tudunk biztosan, hogy Prágában Václav Havel a legesélyesebb jelölt, illetve hogy Pozsonyban Rózsa Ernő nem lesz rajta a legmagasabb közjogi méltóság elnyeréséért indulók listáján. Végre! Egyszerre két megnyugtató hírrel is szolgált a sajtóiroda. Prága és Pozsony között az elnökválasztás vonatkozásában az a legszembeötlőbb különbség, hogy amíg a csehek pártjainak többsége legalább főbb vonalakban meg tudott egyezni a legesélyesebb jelölt személyében, addig Szlovákiában a magyar koalíción kívül minden párt állít önálló jelöltet. Ami általánosságban nem lenne baj, a jelenlegi konkrét esetben azonban beláthatatlan következményekkel járhat. Megismétlődhet az, ami (Prágában) egyszer már megtörtént. A 150 tagú szlovák törvényhozásban a Meőiar-mozgalomnak 74 képviselője van. Roman Kováčnak, a favoritnak 90 szavazatra lenne szüksége, ugyanis elnököt háromötödös többséggel választanak. A magyar koalíciónak 14, a Szlovák Nemzeti Pártnak 15 képviselője van, így a hiányzó 16 voksot önmagában egyikük sem tudná „szállítani". Egyébként is, abban talán mégiscsak reménykedhetünk, hogy magyar képviselő arra nem vetemedik, hogy hozzájáruljon az (egyelőre még) burkolt egypártrendszer alapjainak betonozásához. Az SZNP-ben viszont valószínűleg lesz annyi önzés, hogy küzdelem nélkül nem adja fel már az első menetben a harcot. Az is nagyon valószínű, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom képviselői sem lendítik előre Roman Kováč ügyét. Vajon hogyan viszonyul a DSZM jelöltjéhez Peter Weiss pártja? Ez itt a nagy kérdés, főképp mert a volt kommunisták az utóbbi fél évben már legalább féltucatszor bizonyították: fölöttébb vágynak a hatalom után. Türelmetlenül várnak a megfelelő alkalomra, és kétségtelen, hogy az elnökválasztás nagy alkulehetőségeket kínál számukra. Tudják, hogy tisztában van vele Mečiar is: a posztkommunista pártban az összes szlovákiai politikai erő közül még leginkább érvényesül a pártfegyelem. Tehát legjobban kiszámítható a szavazási magatartása. Ennek - lévén, hogy az elnököt titkos szavazással választják - felbecsülhetetlen a jelentősége. Mert előfordulhat, hogy Mečiarék megegyeznek mondjuk a Szlovák Nemzeti Párt vezetésével a favorit Kováč támogatásában, nemzeti uraimékról azonban kiderül, hogy közülük nem mindenki szavaz kívánatosan. Sőt, még az sem biztos, hogy a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban is egy húron pendülve szavaznak Nincs kizárva, hogy éppen az államfő megválasztása lesz az az alkalom, amelynél majd az első repedések megjelennek a győzedelmes mozgalom egységén. Hiszen a két Kováč közül mindegyiknek megvan a maga tábora. Ez a jelölögyűlésen még nem nyilvánulhatott meg, hiszen szemtől szemben álltak egymással, a titkos szavazás azonban sok mindent lehetővé tesz. Teljesen áttekinthetetlenek az egyes jelöltek esélyei. Sem a szemlélődésre kárhoztatott állampolgárnak, sem a szavazatát leadni készülő parlamenti képviselőnek nincsenek fogódzói. Az utóbbinak legfeljebb a párthovatartozás jelenthet ilyet. A jelöltek televíziós bemutatkozása rendkívül kínos jelenetsorozat volt. Ilyen is csak Szlovákiában történhet meg. Mit tehetnek ilyen helyzetben a magyar képviselők? Talán azt kellene tenniük, amit fontos kérdésekben eddig csak kevésszer tettek meg. Nem kivonulniuk kellene, nem is tartózkodni a szavazástól, hanem egyértelműen kinyilvánítani, hogy Mečiar, Cérnák és Weiss eddig nem tudott olyan elnökjelöltet állítani, aki érdemes volna az államfői tisztségre. Más, semlegesebb területeken kellene keresni B köztársasági elnököt. Lesz erre alkalom, mert előre láthatóan sokfordulós lesz ez a választás. TÓTH MIHÁLY